Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

* A2.MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX évfolyam, 73. kzám ‘ 1983. március 27., yasárncp Építkezők Telkek kialakítására har­mincmillió forintot költött a célcsoportos — tehát lakás­építésre fordítható — pénz­ből a Kaposvári Városi Ta­nács. Ezek egy részét — kü­lönböző mértékű kedvez­ménnyel — azoknak ériékesí­ti a takarékpénztáron ke­resztül, akik jogosultak len­nének tanácsi lakásra, de vállalják a családiház-épí- test. Az idei lakásépítési terv egyik sajátossága, hogy az űj otthonok nagyobbik há­nyada magánerő felhaszná­lásával kerül tető alá: a népgazdaság jelenlegi hely- . zetében a tanácsok költség­vetése egyre kevesebb lehe­tőséget biztosít az egyébként kiemelt politikai feladatnak tekintett célcsoportos lakás­építésre. Az új otthonokra szükség van: meg kellett hát keresni annak a módját, hogy hatékony támogatással, kölcsönökkel miként lehet jobban segíteni a magán­erőből építkezőket. A tanácsok eddig is tá­mogatták a maguk eszközei­vel a magánerős építkezése­ket. Volt azonban az épít­kezéseknek két jelentős gát­ja Az egyik, hogy a költ­ségek emelkedésével nem mindig volt arányos a fel­vehető kedvezményes OTP- hitel felső határa. Ez sok esetben az építkezés elhúzó­dását vonta maga után. Ma­gyarán: amikor elfogyott a pénz, előbb mindik keresni kellett ' valamennyit, hogy aztán megint legyen mit el­költeni az építkezésen. A falvakban családi házat épí­tők korábban joggal kifogá­solták: nekik miért nem ad­ja meg az állam a két gye­rek után a hatvanezer fo­rintos szociálpolitikai ked­vezményt. Ma az építkezők a koráb­binál több OTP-hitelhez jut­hatnak, s megszűnt az in­dokolatlan megkülönbözte­tés a szociálpolitikai ked­vezmények ügyében is. Je­lentős segítség a magánerő­ből építkezőknek az is, hogy a helyi tanácsok egyre több helyen élnek az állami épí­tési telkek tartós használat­ba adásának lehetőségével. A személyi tulajdonú telkit: vásárlása azóta föllendült, amióta nem kell ingatlan- szerzési illetéket fizetni utá­nuk — ha három éven be­lül felhúzzák rá a házat. Ez az intézkedés is az épít­kezési kedv fokozását szol­gálja. A tanácsok a legnagyobb segítséget azzal tudják nyúj­tani, ha közművesített tel­keket biztosítanak a ma­gánépítkezőknek. Igaz, így az épitkezők talán valami­vel drágábban jutnak telek­hez, de utólag már nincse­nek gondjaik a víz, a vil­lany bevezetésével, esetleg a csatornázással. A tanácsok számára az a leggazdaságo­sabb megoldás, ha az új építkezések — a helyi ren­dezési terveknek, fejlesztési elképzeléseknek megfele­lően — a település megha­tározott részeire csoportosul­nak: így szervezettebben, ol­csóbban tudnak gondoskod­ni a szükséges közművekről. Ezen túl is sok erőfeszí­tésre van szükség azért, hogy az építkezésbe vágó családok minél előbb új, önálló otthonukba költöz­hessenek. A múlt évi ta­pasztalatok alapján • joggal várják el, hogy a tanácsi és állami segítséghez hason­lóan az építőanyag-kereske­delem is biztosítsa a folya­matos munka feltételeit. H tények Reagan ellen szólnak Andropov válasza az elnöki beszédre Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Pravda tu­dósítójának kérdéseire vála­szolva foglalkozott Ronald Reagan amerikai elnök már­cius 23-i beszédével. A Prav­da maii számaiban megjele­nő interjúban Andropov hangoztatta: Az utóbbi időben Washing­toniból úgyszólván ömlik aaöCütak a beszédeknek az áradata, amelyek egyetlen témával foglalkoznak — a háborús készülődéssel, a 'ka­tonai programokkal, új fegy- verf&jtáfc létrehozásával. Reagan beszédét is nyilván­valóan az a szándék szülte, hogy hasson az amerikai em­berük gondolkodásmódjára, enyhítse az amerikai kor­mányzat háborús irányvona­la miatt egyre növekvő ag­godalmat. — Am az, amiről az . elnök szólt, nemcsak az amerikaia­kat érinti, Az egész beszéd lényege ugyanis az volt, hogy az ügyes ült Államoknak erő­teljesebben kell fegyverkez­nie, a világ vezető katonai hatalmává kell válnia. Hogy ezeket a hegemaniszüikus tö­rekvéseket indokolijáik, kímé­letlenül kiforgatják a Szov­jetunió politikáját és igen alantas módszereiket al’kal- mamaik. Ezek alapján óha- tatfeofral felvetődik a kérdés; tulaj ionképpen milyen el­képzelései vannak az elnök­nek a miás államokkal szem­beni magatartás norináiról? — Az elnököt hallgatva az a benyomása támad az em­berin,ck, hogy az Egyesült Ál­lamok milndemhol gyengébb a Szovjetuniónál. S mindez azért van így, mert az elmúlt húsz évben a Szovjetunió ál­lítólag gyors ütemben fej­lesztette fegyveres erőit, az Egyesült Államok pedig öl­hetett kézzel ült, fegyveres erői hanyatlásnak indultak. — Igein, a Szovjetunió erő­sítette védelmi képességét Mivel az Egyesült Államök lázas tevékenységet folytatott annak érdekében, hogy újabb katonai támaszpontokat épít­sen íkí a Szovjetunió köze­lében, s újabb nukleáris és egyéb fegyverfajtáikat fej­lesszen (lc,i, a Szovjetunió rá­kényszerült erre. így számó|l- hatta fel azt az amerikai ka­tonai fölényt, amely iránit ma oly nagy nosztalgiát éreznek Washingtoniban. A létrejött katonai-hadászati egyensúly megfosztotta az Egyesült Államokat attól a lehetőségitől, hogy nukleáris fenyegetéssel zsaroljon ben­nünket. Ez az egyensúly megbízihatóain szavatolja a békét és mí mindent meg. is teszünk annak; érdekében, hogy megőrizzük. — Ami azt az állításit il­leti, hogy az Egyesült Álla­mok az utóbbi húsz évben semmit nem tett, ebben csak naiv emberek hihetnek. Ve­gyünk sorra néhány fontos tényt — Az Egyesült Államok, elnöke egyszerűen hallgat a tényről, hogy a 'közepes ha­tótávolságú amerikai fegyve­rek a Szovjetunió közvetlen közelében találhatóik, A Szovjetunió számára egyéb­kent semmi különbség nincs e fegyverzet, s az, Egyesült Államck teiületén lévő ha­dászati fegyverek között. A Szovjetunió körül mindén irányban sók száz amerikai fegyverhordozó eszköz talál­ható, amely képes nukleáris csapást mérni területünkre. A Pentagon hivatalosán be­jelentett tervei szerint ezek számát sokszorosukra növe­lik. Csupán a nagy hatótá­volságú manőverező robot- repülőgépekből több mint 12 000 darabot akarnak gyér- tarni. Az elnök sajtóértekezletén bemutatta egy latin-ameri­kai országbeli polgári repü­lőtér fényképét, s még ezt is igyekezett az' Egyesült Álla­mokkal. szembeni fenyegetés­ként feltüntetni. De elmu­lasztotta 'bemutatni az Egye­sül Államoktól több ezer ki­lométerre lévő sok száz re­pülőtéri, kifutópályának a képét, amelyeken, bármely pillanatban felszállásra ké­szein, ott állnak a nukleáris fegyvert hordozó - amerikai repülőgépek. — Az amerikai 'kormány­zatinak: még ez sem elegen­dő. Csillagászati összegeket számnak arra, hogy még több fegyverrel rendelkezzenek a szárazföldön, a levegőben, a tengereken, és a világűrben. Tervibe vették, hogy jelentő­sen növelik a nukleáris esz­közök valamennyi fajtájának számát. Az elnök azt is be­jelentette, hogy létrehozzák á hagyományos fegyverze­tek új rendszereit, új terü­letet nyitva ezzel a fegyver­kezési hajszában. Á járatlan embereknek Reagan beszéde az első püilatníásra még kedvezőnek is tűnhet — hiszen az elütök látszólag védelmi intézkede-- sékirtől szólt. Valójában airról van. szó, hogy teljes gőzzel tolytatöditik az Egyesült Ál­lamok hadászati támadó erőinek feljesztése és töké­letesítése azzal a céllal, hogy megszerezze az első nukleá­ris csapás mérésének képes­ségét. Így az a törekvés, hogy lehetőségeit nyerjenek a rakétaelhárító védelem se­gítségével a másik fél meg­felelő hadászati eszközeinek ■megsemmisítésére — azaz megfosszák a másik felet a válasacsapás mérésének le­hetőségétől —, arra irányul, hogy fegyvertelenné tegyék a Szovjetuniót az amerikai nukleáris fenyegetéssel szem­ben. Az Egyesült Államok je­lenlegi 'kormányzata tovább­ra is rendfkívül veszélyes úton halad. A háború és béke kérdéseihez nem sza­bad ilyen könnyelműen vi­szonyulni. Hiábavaló min­denfajta erőfeszítés, amely ama irányul, hogy katonai fölényre tegyenek szert a Szovjetunióval szemben. . A Szovjetunió ezt soha nem fogja megengedni, soha nem marad fegyvertelen semmi­féle fenyegetéssel szemben. Idieje lenne, hogy felhagy­janak az olyan újabb és újabb variációk kidolgozásé­val, hogy miiként lehetne a győzelem reményében kirob­bantani a nukleáris háborút. Ez nem csupán felelőtlen, de esztelen dolog is. Bár az elnök beszédében mindenekelőtt a Szovjetunió­ról beszélt, szavai sértik minden állam és minden nép érdekeit. Tudomásul kell venni, hogy az amerikai ve­zetők nukleáris tússzá igye­keznek ejienii az európai or­szágokat. Washington tevé­kenysége az egész világot fenyegeti. Ma minden erőfeszítésnek egyetlen célra kell ibámy.ul- mia: a nukleáris katasztrófa elhárítására. . Haitároraottan felszólítjuk az Egyesült Ál­lamokat, hogy lépjen erre az útra — mondotta befejezé­sül a Pravdának adott inter­jújában Jurij- Andropov. Az öreg erdész — nem bír­ta a kaposvári dobozéletet pár évnél tovább — elköltö­zött1 ide, a zsippói emelkedő­re, szembe a szépen piruló Szendi-hegy anyás völgyei­vel, a dombtetőkkel, amelyek most még nem olyanok, mintha a tavasz „terülj, te­rülj asztalkám!” parancsot adott volna. Z sippó har­minchét ház, körülbelül ugyanennyi lakóval; három­négy épületből álló puszták, magányos tanyák összessége. Innen, az egykori erdész há­zától macskaugrásnyira van az iskola. A volt iskola. Ott már jártam egyszer, azóta három tél havazta a vidéket. A hajdani zsippói iskola évek óta családi ház. LaJ-cóit én neveztem el Kétszerkova- cséknak. — Először-Kovácsot, az esztergályost megtalálom ott­hon? Erdős uram tudja a vá­laszt: — Esztergályos helyett borjúnevelőt a majorban! Befelé visszhangzik a meg­lepetés „Hm!”-je. — Masodszor-Kovácsot, családfő Kovács feleségét, a boltosáét otthon lelem? — Nem a pult mögött, nem is otthon, hanem a gaz­dasági központban, a köny­velésen. Míg lábalok a porhanyós, kocsikerék vájta ütőn a ma­jor felé — el a Goszthonyi- kastély nyomai mellett —, emlékek kelnek létre ben­nem. Pergeti, pergeti agyam mozija azt a filmet. — Két műszakban dolgo­zom — mondta akkor Ko­vács Gábor, aki afféle pio­níréletre vállalkozott, hogy kiköltözött a Bárdudvarnok­tól néhány kilométerrel bel­jebb épült szórványtelepü­lésre. — Tipikus bejárósors az enyém; esztergályos szak­munkás vagyok az Egyesült Izzó kaposvári gyárában. Mindent második héten fél négykor csörög a vekker, el­kerékpározom a megszűnt vasútállomásig, onnan indul a busz. Ha hó esik, gyalog megyek a megállóig. Amikor délutános vagyok, éjjeli fél tizenkettő vei haza. S mégis szeretek itt élni. Zsazsa, lánykori nevén is Kovács — ezért adtam nekik a Kétszer-Kovács nevet — akkor így beszélt: — Nekem nehéz volt itt megszokni Kaposvár után. A városhoz kötött miieden. S látja, most én is gazdálko­dom egyhaldnyi kertünk­ben ... Amikor megkérdeztem, hol képzelik el magukat néhány év múlva, Gábor határozott „itt”-tel válaszolt, Zsazsa szép arcán átfutott egy ké­telkedő, finom mosoly. Hosszú fehér épületek, va­lamikor talán sertéshizlalók lehettek. A bejáratnál faház, az ajtajában fiatalember ül. Most lép ki a másik. Fekete, nagykarimás kalap, kék munkászubbony, nadrág. Az arca nem változott semmit; A nyári időszámításra állt át egész Európa. Tegnap éjfélkor hazánkban is égy órával előre toltuk az óramutatókat. Képünkön: Stockholmban átállítják a köztéri órakat’ (Telefotó — AP—-MTI—KS) Márciusi hóesés Ha Kaposváron esik, Nagy­atádon tombol a vihar — szekták mondogatni a két város között ingázó dél-so­mogyiak. Ezúttal ismét iga­zuk lett: pénteken délután a nyári záporokra emlékez­tető égi áldás lepte meg a kaposváriakat, estére viha­ros erejű szél tombolt Nagy­atád környékén, s egyre hi­degebb eső esett. Tegnap reggelire fehér hólepel borí­totta ’ Atádon a házak tete­jét meg az utcákat. Fél tíz körül újból eső szitált, s lucsókiban, sárban gyalogol­tak a váiroslaikók ... Kapos­váron. csak ebéd után. ke» dett el esni a havas eső. Hó szerencsére nem követte. A IközeUgiő tootandios április jelezte ismét érkezését —ez­úttal a hóval, és a nagyka- bátoik előcsailogiatásával. No, meg a kertbarátok bosszan­tásával, aikik a csaknem nyá­rias hétköznapokon hiába készültek a magvak elvetésé­re. Magyar-vatikáni megbeszélés Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke a - rendszeres két­oldalú kapcsolatok keretében március 21—26. között Ró­máiban megbeszélést folyta­tott Agostino Casdroli bfljibó ros államtitkárnál és a Va- ' tikán más vezető képviselői­vel A találkozón a két fe­let kölcsönösen érdeklő-kér­désekről tárgyaltaik. Kétszerkovácsék pályamódosítása a rövid szakáü sem lett hosszabb. — Hogyan lesz az eszter­gályosból állatgondozó, Gá­bor? „Kéznél” a válasz: — Ügy, hogy egyszer csak terhes lesz a bejárás, az árak sem maradnak állva. Aztán kiderül, itthon is élet az élet. Nagy előny, hogy itt talál­tam munkát, ami nem is fi­zet rosszul. A háztáji is se­gít a talpraállásban, van egy láncfűrészem, evvel is dol­gozgatok erre-arra. Mond­hatom, helyrevergődtünk. — A kaposvári barátok az­előtt szinte minden-hétvégi vendégek voltak a zsippói Kovács-portán. Elmaradtak? — A barát akkor barát, ha kitartó. Ezért nevelek nyuia- kat, naposcsibéket; legyen mivel vendégül látni őket. Önellátóak lettünk. Választékosán fogalmaz, érződik, hogy nem ellensége a könyvnek. Még emlék­szem, egész könyvtáruk van otthon. — Kicsit megváltozott a lakás képe, mert kaptunk egy százéves parasztbútort. Tervezzük a központi fűtés bevezetését. Harmincéves, tele energiá­val. Nem kell fél négykor kelnie, csak háromnegyed hatkor, hagy ellássa a ház­tájit; a majorban a munka hétkor kezdődik. A borjúne­velőben hárman vannak négyszáz állathoz. Feleségét, a kellemes mo­dorú Zsázsát a bárdibükki' gazdaság központjának gép­termében találom, egy zöld számokat villogó masina előtt. — Maradtak zsippói lako­sok. Gábor győzött? Most más jelentése van a mosolynak az arcán, mint károm esztendeje. — Tudja, közben még hir­detést is adtunk fel, hogy cserélnénk kaposvárira. Az­tán maradtunk. Kinéztünk az ablakon, és nem engedett ez a szép vidék. A közben ala­kult emberi kapcsolatok. Dol­goztam abban a kis boltban, ott, a major szájában egy évet, aztán hallottam, itt a gázolás ágban szükség van va­lakire. így lettem a könyve­lés dolgozója. Nem volt tel­jesen ismeretlen ez’ nekem, Kaposváron már betöltöttem valami hasonló munkakört. Elégedettnek érzem. Kér­dezem a gyerekeket; két kis­lányuk van. — Zsuzsi már iskolás, el­sős. Erika óvodás. Röpül az idő. Most egy kis válságot él­nek át; mindenki ’ átéli ezt néhányszor, aki hasonló kör­nyezetben él: költözni ké­szülnek Bárdudvarnokra g. zsippói barátaik. Csak 6k maradnak ott, fiatalok. — Nem unatkozunk. Va­sárnaponként, ha Gábor sza­bad, vár a gombás erdő, a tó. Gyakran látogatjuk a szüléimét a városban vagy hozzánk jönnek. Megva­gyunk ... Leskó László

Next

/
Thumbnails
Contents