Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
/ / A mégy öreg összebújt az asztal végén, hiába próbáltuk saétül- teímí őket Mereven magiár elé méznek, csak lopva vetnek egy piliarubást az iroda faburkolatú falaira, a cirádáét aranyozott keretű falfestményekre és a kristály- csillámna. Katilka, a dli/ri titkárnője megrakja az - asztalit szendviccsel, itallal, cigarettával, azután kávét hoz. Az öregek óvatosain leemelnek egy- egy csészét a tálcáról, a szélső széken ülő fehér hajú önegemíbemtík úgy reszket a keze, hegy a 'kanál csörögve táncol a kistányéron. Egy pillanatra összené- zünik a dinivel; látom, hogy alig tudja visszatartaná a mosolyéit. Cinkosan hunyorít. Azután gyorsan az öregjeik felé fordul. — fessék! Tessék! — Megkóstolja a kávéját, elégedetten csettint. — Állítom — mondja —, hogy nem a líbiai export volt vállalatunk, idei legnagyobb sikere, Iranern az, hogy Katikéit át tudtuk csábítani a tanácstól. Aki ilyen kávét főz... — Hirtelen észbe kap, mosolyogva eltolja magia elől a csészéi. — De ne csak kávézzunk! Kávéval nem lehet 'koccintani, márpedig mi koccintaná szeretnénk. hűséges nyugdíjasa.- inikkai!-. A szakszer’vezeti titkár felpattan, konyakot tölit a poharakiha. Én egy páJúnttcás- ü veget kapók föl, az öregek inikáob pálinkát kérnék. Vámaikozásitetli 1 csend támad. A dliiri fölemeli a poharát, haiboeik egy pillanatig, ülve vagy állva beszél- jen-e, azután föláll; — Kedves imunikiaitársaiink, barátaink! Az ermber megszületik, fiölnevelkedik, dolgozik néhány évtizedet, azután nyugdíjba megy. Nyugdíjba megy, mert a néhány évtizedes munka elikoptátja a szervezetét, ráfér hát a pi- hemes. Ráfér a pihenés, mert tisztességgel, becsülettel eleget tett mindam- malk, amit a társadalom.. A páirttitkár szemben ül velem, s mereven előre néz. A szakszervezeti titkár néha rápiliLant az öregekre, biatatóan odia- kacsinit. A fehér hajú, öregember, akinek a kezében táncot járt a kávéskanál, rakodó. Egyszer egy teherautó lecsapódó oldaldeszkája fejbe vágta, azt hitték, nem éli túl az agyrázkódást. Mély sebhely' van a homloka fölött, ráfésüld a haját, de szívesen megmutatja akárkinek. A túlsó szélen egy kövér takarítónő ül; fényes anyagú szűk, fekete ruha van rajta, nyilván régebben, készülik Egyébként mindig szakadt, kék köpenyben jár. Az igazgató fölemeli a poharán,: mindnyájan iszunk. A pánti tikárra nézek, alkar-e beszélni, mert ha akar, utána a szakszervezeti titkár is beszélni fog, és elvárják, hogy én is mondjak néhány búcsúztató sízóit a fiatalok nevében. A párt- tiitíkár azonban nem mond pohá rköszőntöt, saját kezűleg tölti újra az öregek poharát. Mindnyájan rnosoly- gjuník. — Hét, bizony eltelt ez a néhány évtized — mondja a szakszervezeti titkár, és nagyot sóhajt. , Az öregék bólogatnak. Egyiikük félhangosan düny- nyögii: — Ügy bizony. — Volt benne mindenféle — folytatja a párttitkár. — Jó is, rossz is. De az a fontos, hogy az ember csak a 'jóra emlékezzen. — Csend viain egy darabig, a párttitkár még hozzáteszi: — Az nagyon fontos.! — Sőt — veszi vissza* a szót a szakszervezeti titkár —, most már az is megsizé- pül, ami akkor rossz volt... Emlékszik, Fodor bácsi, «miikor ötvenhatban nyitott vasúti kocsiban jött az anyag, és télen úgy összefagyott, hogy nem leheteti kirakná? — Emlékszem bizony — mondja a középen ülő kö-. vér öregember. Olyan alacsony, hogy nedvesen csillogó kopasz feje. alig emelkedik az asztal lapja fölé. — Emlékszem bizony! — Izgialmáiham föl pattan, azután útra leül. — Gázolajai öntöttünk rá, én meggyéi j- tottUk; a fexsi szánté teljesein kiégett, de az anyagnak csak a teteje engedett föl. Nefwetek a többiekkel, pedig már sokszor hallottam ezt a tönbénetet. — Az ás jó volt — mondja a párttitkár —, amikor Vendel Józsi alatt összetört a szék ... Megint nevetünk. A szélen ülő fehér hajú öregember, akiinek a fejére esett a teherautó oldaldesizkája. mesélni kezdi . . . Az igazgató lopva az órájéina pillant. Én is megnézem aiz órámat az asztal alatt; vagy huszonöt; perce tart a búcsúztatás, de legalább egy óráig kell maradnunk. — Arisztid és Tasiziló. elhatározzák, hogy disszidálnak — tori meg a ‘beálló csendet a párt ti tikár —, de Tagadó nem kap útlevelet. BISTEY ANDRÁS Búcsú Arisztid zsákban akarja átvinni a határon. A vasúti fülkében fölteszi a csomagtartóba. Amikor a vámőr megkérdez«, hogy mát visz a zsákban, azt mondja: „Edényeket. Magam akarok fózini odakint, mert úgy ól- csöbb.” A vámőr mégilötadö- sd a zsákot, mire Tasiziló toi- sízól: „Csóvömp, csövömp”. JL riási nevetés. Az ala- fl caony, kopasz öregember, aki elmesélte-, hogyan roskadit össze a szék Vendel Józsi alatt, rágyújt, de a nevetéstől lenyeli a füstöt Fuldiokolva köhög, f potyognak a könnyei. A többiek már inkább pa j ta nevetnek. A negyedik nyugdíjas is elmosolyodik, pedig egészen mostanáig . kapaody. i arcaik szótlanul ült a helyen, .t-áci bácsinak hívják- Haüottam, ' hogy -vialiarni zűr volt vele; a szemé iyzietis megígérte ne1 ki, hogy tovább dolgozhat, azután fuccsiba ment egy nagyobb megrendelés, és az öregét mégis elküldték. Örülök, hogy végre mosolyog, mert nem szeretem a komor arcokat magam kos- rüL — Mónickla leszokik az utcára, és elüti egy úthenger — kezdi a szakszervezeti titkár, de hirtelen nyilak a,, vastagon pámázott ajtó és ijedt arccal bejön Katika, Súg valamit az igazgató fülébe. A diri föápaittam, riadalom van az arcán, — A tröszttől? — kérdezi. — És a minisztériumból — tesai hozzá Katika. Csend támad. Mindnyájan a dirire nézünk. — Ez mi ? — kérdezi nyögve a szakszervezeti titkár. Am a dSiri arcáról gyorsan eltűnik a riadalom. — Katika, ezeket rakja el! — mondja, és az üvegekre mutat. Ismét kemény és energikus. — Szetülőzites- sen, pakoljon össze; egyáltalán, tegye rendibe ezt a kuplerájt! Én elébüik megyek szóval tartom őket, amíg lehet, — Indulnia, die néhány lépés után megtorpan. — Gyere te is, Vasas elvtárs! — mondja a párrtititkárnak. Kimennek, Katika szélsebesen rendezkedik. Fél perc alatt eltünteti az üvegeket, a poharakat és a megmaradt szendvicseket, kiüríti a hamutartókat. Mindnyájan fölállunk. / A négy öreggel senki sem törődik. Szorosan egymás mellé húzódnak. Katika az ablakhoz futna, hogy Ikiszel- löztesse a vastagom gotmoly- gó füstöt. — Vétók mii lesz? — kérdezi a szakszervezeti ttitfcárt. és áz öregek felé mutat — Nem tudom ... Ebiben a pdillamaitbam a diri benéz aiz ajtón, összerezzenünk. A többiek is biztosan azt hiszik, hogy a vendégekkel jön, de szerencséié még nem érteid föl. A din előreszaladhatott, s a páirttitkár gondjaira bízta ökeL — Még raíncfcg üt «mák! — rszistaegSKiaÉika az öregek felé fordul, mosolyog. Szív alakúra festett ajkait összecsücsö- rútS. — Sajnos a búcsúztatást félbe kel! szakítanunk, hiszem fentiről váratlanul .. Az igazgató nyitva hagyta aiz ajtót, amikor az előbb visszahúzódott; mindén szó behallatszik a másik szobából. — Énre parancsolj, Szegvári elvtárs! — mondja a parttiitikär valakinek. A kis tanacsteramben vagyunk. A szakszervezeti tá*t- káir nagyot sóhajt Én is megkönnyebbülök egy kicsit, bár fogalmam sincs, mi lesz az öregjeikkel, akik ismét egy csomóiba húzódtak a széles, tükörfenyesre politúrozott asztali túlsó végén. Némám álllunk égy darabig, azután a szakszervezeti titkár a zsebébe nyúl. — Sajnos ez most így alakult -— mondja —, dé azért a lényegiről nem . feledkezünk meg. — Négy borítékot vese elő, äjioszitja az öregek között. kezet szorít mindegy i kükkel. — Jól van. — mondja az utolsó kéz szar itáí után. — Legalább a dóháinyt megkapták, nem igaz? — Rájuk kacsint, mosolyog. — Szívesen mairadinék még magúkkal ... — hadarja —, de mennem kell. Majd lesz nyugdíjastaliálkozó ... erre lehet kiimeninii... Amikor becsukódik mögötte aiz ajtó, a magas, hajlott hátú öregember, allpt a többiek Laci bácsinak szólítottak, öklével .az asztalra csap; — A rohadt úristen ií! A fehér hajú férfi, akinek sebhely vain a homlokán, rá'pisszeg, a másik — az alacsony, kopasz — megrántja a Ikabáitujját, és alig észrevehetően felém bök a fejével: —- Nem kellene ... — Nem?! — kiáltja Laci bécsi, de azért egy kicsit lehalkítja a hangját. Magasra emeld a borítékot. ■— Visszamegyek, és be levágom a pofájukba .., — Hogyisne! — A kövér takarítónő kiveszi a kezéből a borítékot. — Egy frászt vágod . . . Hogy még ennyi se legyén?R' '"M L aci bácsi elhallgat, lehajtja a fejét. — Hát hiszen igaz... — díinnyögi. Visszaveszi a borítékot, némán zsebrevágja. Egyikük sem néz rám • csendben kimennek. Az alacsony, kopasz öregember', aki elmesélte, hogyan tört össze a szék Vendel Józsi alatt, óvatosan! behúzza az ajtót KényeSmes karos székek sorakoznak az asztad mellett, ülök egy darabig az egyikben. Csend van. Egy kicsit rosszul érzem magjaim. Nem fáj semmim, de az ujjaim elzsibbadtak. Kitapintom a pulzusomat: szokatlanul gyorsan ver, de olyan gyengén, hogy aiiig érzem. Számolom egy percig a lüktetéseiket. Száizihuszionháinom... Hincz gyűjteménye Vácott Április elsején avatják föl Hincz Gyula Kossuth-díjas, kiváló művész állandó gyűjteményét Vácott — annak az' együttműködésnek jegyében, amelynek keretében a mester a városnak adományozta több mint háromszáz szobrát, festményét, grafikáját. Ezt a nagylelkűséget Vác azzal viszonozta, hogy egy átalakított, műemlék jellegű épületet adott a Hincz Képtárnak. Hincz Gyula képzőművészetünk egyik meghatározó inspirátora. Még a húszas ével$, végén végezte el a tőiskolát, Rudnay Gyula ésVa- szary János . tanítványaként, s már akkor megnyílt Berlinben első külföldi kiállítása. Megismerkedett az avantgarde törekvésekkel, s ami lényeges: sokkal inkább volt kezdeményező, mint átvevő. Ez az ő művészetének eddig eléggé föl nem ismert jelentősége Továbbá az, hogy nemzedékeket nevelt e feltámadt fonnarenidjét. flincz harmincas években keletkezett művei meglepően rokon hangvétel üek_ a hatvanas években létrejött alkotásokkal (ez az ő két szabad periódusa) — közben a római iskola, a szocialista realizmus révén módosította céljait, eszközeit. Május elsejéje ugyanúgy maradandó mű, mint „A nagy madár’' vagy az Afrikáról és Chiléről összegzett alkotás. Hincz egyetemessége abban is megmutatkozik, hogy szinte minden műfajban otthpn van: szobrokat, festményeket, grafikákat, építészeti terveket is komponál, emellett gobelinek, kerámiák, mozaikok fűződnek nevéhez. Páratlanul gazdag és frissen sokrétű a képzelete, melyet Anatóle France-illuszt- rációi, az Orvostóvábbképző Intézetbe készült színes üvegablak, a Kertészeti Egyetemen látható mozaikja, a Kecskeméten fölavatott freskója is igazol. v Képzelete szerves alakzatokat épít, s ez az indázó organizmus értelemmel is telített megannyi nyitány. Hincz Gyulában annyi a kez- deményezőerő, hogy. ennek véglegesítésére egymaga nem is képes, s ezért tehetségét örömmel adja át, művészetének inspirativ jellege bőségéből fakad. Sok magyar képzőművész rajtol eredményeitől, de minden bizonnyal elég, ha Gerzson Pált, Bas- ka Józsefet, Mizser Pált, Cs. Ultrin Tibort nevezem meg közvetlen utódainak. Hincz Gyula személyében Vác olyan múzeumalapítót fogad, aki ma képzőművészetünknek egyik legnagyobb élő mestere. U M. szellemi, formai tágasság szerint A kor (a Horthykor&zak) nem kedvezett törekvéseinek, gátolta szabad szárnyalását pedig Hincz elsőként álmodott fényzongoráról, vetített színes versről, színes utakról, Sizínvárosról. ösztönzőleg hatott föllépése, alkotó ereje nemcsak Hincz- sziginójú művekben testesül meg hanem napjaink festtől, szobrász! eszményeiben is, mely a teljes környezet átalakításával akarja kifejezni, bátorítani és előre lendíteni az embert. Életművének első állomása szinte magában hordozza a későbbi megújulás eredeti és A Kertészeti Egyetem mozaikjának részlete. A rejtélyes titkok esete — Valahol, valaki, valamit — dörmögte csak úgy magában Overall felügyelő. Óvatosan rakta egymás mellé a lábait, nem akarta összekeverni őket, mert egyszer már megütötte a bokáját. — Még jó, hogy nyomon vagyok, különben ki tudja hol lennék — tette hozzá, saját maga megnyugtatására. Fogai között egy patkyszegel morzsolgatott. Ez volt a hobbija, meg a nyomozás. Puszpáng Romlánka az a fajta lány volt, akinek nem kell kétszer mondani. Budapesti születésű magyarnak vallotta magát, de mióta inkognitóban részt vett egy anyanyelvi konferencián, enyhe akcentussal beszélt. Hirtelen egy kéz nehezedett Overall felügyelő vállára. — Kéz kezet most — hallatta Puszpáng Romlánka hangját. — Szóval Puszpáng Romlánka — motyogta a felügyelő, abban a hangvételben, melyet hivatali elődjétől vett at. Regi, szép idők jutottak eszébe, amikor havas téli estéken egy gyertyaöntőt üldözött a folyó jege alatt. De hol vannak ma már a havas téli esték? Égy betontömb állta útját, Senquist Nulman, a nagy darab svéd. Eredetileg magyar volt, de addig nőtt, míg svéd nem lett. — Mit csinált maga éjjel negyed kettő és fél egy között? — bökött oda Overall felügyelő az északinak. A svéd a levegőbe bámult. De hiába; nem volt ott semmi. — Lord Pénzeszsák inasa talán tud valamit — nyögte ki végül. 'Az inas először nem akart tudni semmiről. Inas volt, de nem vézna. — En lenni menni fölfelé lépcső — makogta végül. — Akkor hallani hang, de nem szól semmi. Néma hang lenni; én azt hisz. Overall felügyelő tekintete végigsiklott az éppen arra kencefice lő Puszpáng Romlánka formás vonalain. Az a fajta lány volt, akinek teljesen mindegy. Ennél többet azonban a nyilvántartóban sem tudtak meg róla. Az ügy kezdett világossá válni. Csupán egy szál nem illet á felügyelő csokrába, de az azután alaposan nem. — Talán Lord Pénzeszsák hagyatékában lesz elrejtve a megoldás — gondolta Overall felügyelő. Jellegzetes járását megtévesztésül használva elindult a hagyaték megtekintésére. Puszpáng Romlánka — az a fajta lány volt, akiről mindenfélét beszélnek — alig tudta magába fojtani a kuncogását. — Ne röhögj, Teri! — üvöltött rá a svéd, mert a Puszpáng Romlánka csak álnév volt. — Unalmas vagy, Géza — mondta Teri. A svédet ugyanis Gézának hívták, csak anyanyelvi nehézségek miatt — akadozott a nyelve — nem tudta rendesen ejteni a saját nevét. Overall felügyelő szájában a patkószeggel mit sem sejtve ballagott a nem létező hagyaték felé. Épp félúton volt, amikor egy falból kilépett Lord Pénzeszsák inasa. — Felügyelő úr! — zokogta, és térdre borult — Valamit be kell vallanom ... A felügyelő az órájára pillantott: három perccel múlt tegnapelőtt. — Majd — mondta. Máid hülye lesz ennyi fizetésért többet beszélni. Az inas csak zokogott. — Engem Nagyhörcsöghy Latornak hívnak — üvöltötte, mint egy nyugdíjba készülő kétkezi sakál. — Nem igaz — mondta a felügyelő. Órájára nézett, majd jellegzetes lépteivel elindult az óra járásával ellenkező irányban. — Valahol mindenki magyar — motyogta bele a vastag hóba, s közben magában nevetgélt. Ugyanis őt sem Overall felügyelőnek hívták. Csak a nyomozás, no meg a történet kedvéért vette föl ezt a furcsa, semmitmondó nevet. Föld S. Péter SOMOGYI NÉPLAP m
