Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-03 / 52. szám
Készül a prialábla Éles. sziszegő láng lövell ki a hegesztöpisztolyökból. Sárgás kékes viliódzó fények, szerteröppenő szikrák látványa fogad a Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyárának tanműhelyében. Arcuk, szemük elé védőálarcot tartó, 'többségében fiatal ember hajói elmélyülten a kis asztalokon levő vasdarabok. fölé a lemezekkel elzárt, leválasztott fülkékben. . — Vizsgamunkát, próbatáblákat készítenek. Ennek alapján dönt majd a bizottság, hogy sikeresen sajátították-e el a háromhetes minősítő hegesztőtaoiölvam anyagát — mondja Horváth Gyula, a gyáregység vezetője. Ebben a gyárban nagy gondot fordítanak arra, hogy jól fölkészült szakemberek dolgozzanak, olyanok, akik a gyakorta szükséges termékváltásnál nem lepődnek meg. ha valamilyen új feladat elvégzéséről van szó. — Korábban is törekedtünk arra. hogy dolgozóinknak. ha mód nyílik rá, több szakmájuk legyen, a hegesztők pedig különleges képesítést szerezzenek. Eddig csak a fővárosban végezhettek minősítő tanfolyamok most megállapodtunk a Gépészeti Technológiai I n- tézeiíel, hogy gyárunk tanműhelyében szervezik meg. Az első ilyen minősítő hegesztői tanfolyamra tizenhat dolgozónk jelentkezett. Három hétig tanulnak, utána gyakorlati és elméleti vizsgát tesznek. Szemest László, az Április 4. brigád vezetője ugyancsak részt vesz ezen. bár előzőleg már két ilyen minősítő tanfolyamot is elvégzett. Eredeti szakmája kovács, itt a gyárban már letette a szerkezetlakatosi és hegesztői vizsgát. — Sokféle ■ tekintetben hasznos, amit tanulunk. Legtöbben brigádunkból jelentkeztünk ; itt van velem Tóth Béla, Szabó István és Szántó János. Az elméleti és a gyakorlati fel- adatok elsajátításában, megértetésében segítünk egymásnak, hogy eredményesen térhessünk vissza a műhelybe. A sikeres vizsga nemcsak a gyárnak fontos, hanem nekünk is. Magasabb lesz az órabérünk, a keresetünk. Ezért is vállalta Horváth Gyula gyárvezető. az elméleti előadásokat, foglalkozásokat; a gyakorlati részre Gyimesi György, a BVG központjának hegesztő művezetője oktatta a tanfolyam hallgatóit. A Gépészeti Technológiai Intézet szakembereiből álló vizsgabizottság elégedetten távozhatott Tabról; az első tanfolyam hallgatói sikeresen vizsgáztak. Még az első félévben újabb háromhetes képesítő tanfolyamot szeiveznek a minősített hegesztést elsajátítani akarók részére. Tovább kívánják növelni azoknak a számát, akik lakatos, marós, esztergályos szakmájukon kívül elsajátítják a hegesztést, majd később minősítő tanfolyamon is részt vesznek. Húsz dolgozójuk részére — közösen a tabi ipari szakmunkásképzővel — ezért is indítottak nyolchónapos hegesztői tan- folyamot. Sz. L. Nők a gépek mellett Kávé az éjszakásoknak Tíz nagyüzemben vizsgálta meg az SZMT nóbizottsága a munkavédelmi osztállyal karöltve az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott nők helyzetét. E fölmérés szerint a vállalatok általában eleget tesznek kötelezettségeiknek, figyelembe veszik, hogy a nők számára tiltott munka az olyan, amely állandó rázkódással jár. Tekintettel vannak arra is, hogy szervezetükre különösen ártalmas a test fokozott lehűlése, átnedvesedése, valamint az olyan munkafolyamat, amely a vérképző szerveket, az ideg- és hormonrendszert fokozottan károsító, mérgezett anyagokkal végeznének. • A terhes, a kisgyermekes anyák egészségének védelme, helyzetük megkönnyítése szín-- tén a feladatok közé tarto, Anyagmozgatók" A megvizsgált üzemek- >en a nők többsége betaní- ott munkás, így gépen vé- lez egyszerű vagy bonyolult evékenységet. Nagy részük ilve, a több gépet kiszolgálók pedig úgy, hogy „ro- langálnak”. Az egyébként cönnyűnek vélt tevékenylég nagy fizikai megterhe- ést okoz a gyors munka- ,empó miatt. Ezenkívül mindenki hajtja magát, hiszen teljesítménybérben dolgozik. Olyat sehol nem tapasz-, taltak, hogy húsz kilónál többet emelnek. Az viszont megerőltető, ha nagy meny- tiyiségben emelnek le és föl termékeket, még ha azok súlya egyenként nem haladja is meg a normát. Így a textilművek gépen dolgozó asszonyai és lányai egyben ,anyagmozgatók” is. Ugyan- abbén az üzemben a korszerűsítés újabb idegrendszeri megterhelést hozott, elsősorban az új fonógépeién dolgozók mondták ezt. Az elektroncső- és ruhagyári nők arra panaszkodnak, hogy a szalagmunka, a monoton ritmus fokozottan terheli idegrendszerüket. A szakszervezeti bizottságok sokat javíthatnának azzal, ha megszerveznék a munkahelyi testnevelést ezekben a mu nkatermekben, < műhelyekben. Szigetelt bakancs Van, ahol a hideg, van a*hol a meleg nehezíti a munkát. Az előibbi a húskombinátra, az utóbbi a tex- tilművekre jellemző. Különösén gondosan megvizsgálják azokat a lányokat és asszonyokat, akik hideg munkahelyre kerülnek; kapnak .szigetelt talpú bakancsot, trikót, meleg alsó-felső ruhát, tűzött mellényt. Sajnos, amikor a hőmérséklet eléri a negyven fokot is a textilművek egyes részein nincs mit tenni ellene. Az volna megoldás, ha az oly sokszor szorgalmazott klíma- berendezést felúj ítainák és korszerűsítenék. A munkahelyek világítása ma már általában megfelelő. • Javít az általános közérzeten az egyre jobban terjédő színdir.amika. Sokkal nagyobb veszélyt jelent a zaj. Például a cukorgyárban és a textitművekben a dolgozók több minit hatvan százaléka egészségre ártalmas zaj közepette végzi a munkát. Épp ezért rendszeresen végeznek hallásvizsgálatot, szűrést. Kedvezmény a kisgyermekeseknek Az aktívák megállapították, . hogy az üzemek mentesítik a terhes, a többgyermekes, a gyereküket egyedül nevelő anyát az éjszakai műszak alól. Olyan azonban előfordul, hogy egyik-másik dolgozó a bérpótlék miatt ide kéri - magát. Mindenhol nagy gondot fordítanak egyébként arra, hogy óvják az éjszakai műszakban dolgozók egészségét. Például kávét, hűsítőt adnak ingyen. A szakszervezeti bizottságok sokat tettek eddig is a nők egészségének védelméért. Most az a legfontosabb feladat, hogy az Egészségügyi Minisztérium tavalyi rendeletének szellemében szorgalmazzák az újraszabályozást. Mindenhol pontosan rögzíteni kell, milyen muntkörök, -körülmények tiltottak a nőik, a fiatalkorúak, a terhes anyák számára. Az új korszerű gyártási technológiák megszüntettek egy sor korábbi ártalmat, így elsősorban a zajártalom, a monoton ritmus elleni intézkedésekre van szükség a gyárakban. Sikeres társulások Mind erőteljesebben bontakozik ki a közös érdekeltségű gazdasági szervezetek, társulások fejlődési folyamata az élelmiszergazdaságban. A termelőszövetkezetek es mellettük az állami gazdaságok, újabban az élelmiszeripari üzemek, . tudományos intézmények, vállalatok a szövetkezés gondolatát tovább vitték; társulásokkal. együttműködő közösségekkel erősítik anyagi helyzetüket és javítják értékesítési biztonságukat. Az ország gazdasági társulásainak háromnegyed része az élelmiszergazdaságban jött létre. Az integrálódás arányára jellemző, hogy a téeszek kétharmada kettőnél több társulásnak a tagja, az állá ii gazdaságok mindegyike már ebben a helyzetben van. A mezőgazdasági nagyüzemek — a többszörös tagságot is figyelembe véve — mintegy tízezer tagsági viszonnyal vesznek részt az együttműködésben. Helyi vagy országos keretben változatos formákban működnek. A termelési rendszereknek csaknem a fele társulásként tevékenykedik. Üj formaként jelent meg a tudományos, termelési, valamint a külkereskedelmi társulás. A társulással előállított termékek értéke évente már meghaladja az 50 milliard forintot. A közös elképzelések, együttes igények alapján kezelt vagyon értéke, szintén 50 milliárd forint körül alakul. A párttitkár és „csapata’ Közismert a kép. Amikor a taggyűlésen megválasztják a párttitkárt, s kipirult aft- cal föláll, megköszöni, a bizalmai. Általában azzal fejezi be rövid „székfoglalóját”, hogy a vezetőség, a párttagok támogatását kéri. hiszen enélkiil nem felelhet meg a előlegezett bizalomnak... uz vajon hány helyen okoz gondokat a párttitkárnak, hogy minden gond rászakad, a vezetőség egyes tagjai felelővel húznak, sót gyakran cserélődnek, s betanításukat elölről kell kezdeni. Az állandó bizonyítás sok erőt fölemészt, hiszen a párttitkártól minden munkahelyi vezető, kisebb vagy nagyobb közösség elvárja, hogy mutasson példát mindennapi munkájában. Nemcsak a nőnek van több műszakja, hanem egy párttitkárnak is, beszámítva az otthoni készülést a pártrendezvényekre, aztán az asszony is morog: „Hát már megint későn jössz haza...' Hagyjál legalább egy •képet itthon magadról, mert a gyerekek már meg sem ismernek!” Aki figyel, észreveheti a párttitkár arcán, hogy gondterhelt; a ráncok a fáradtságról árulkodnak. S ki kérdezi meg, hogy nincs-e szüksége egy kis segítségre. Pedig már az érdeklődés is jólesik, közösen pedig elörelendíthe- tik a pártmunkát is. Az egész kommunista közösségtől függ tehát, milyen a párttitkár hangulata, ösztönözhetik is, fékezhetik is. Emberi tulajdonság, hogy mindenki szívesebben gyűrközik neki a legnehezebb feladatnak, ha érzi, hogy mellette allnak a többiek. Azt tartják, hogy a jó titmai kommentárunk kár „dolgoztatja” a vezetőséget. Ez elvként igaz, azonban kettőn áll-a vásár. .4 pártmunka éttől még nem lesz pezsgő: Az az igazi, ha megsokszorozódik a párt.ilkár segítőinek száma, a tagság nagy részé fölsorakozik mögötte; ennek ösztönzése már valóban attól is függ, hogy milyen a párttltkár, a vezetőségi tagok egyénisége. Ha sikerül átadni a lelkesedésüket, meggyőzik a . többieket a feladatok hasznosságáról, ak- • kor könnyebben megy minden. A kölcsönös bizalom azzßl is erősíthető, hogy a jelenleginél jóval többször kérik ki a kommunisták véleményét. A mostani gyakorlat szerint általában a beszámoló taggyűlések előtt beszélgetnek a párttagokkal — ezt mindenhol kevésnek tartják. Nincs pontos recept arra, hogy hányszor tartsanak ilyet; ez a helyi viszonyoktól, sajátosságoktól függ. Egy biztos: van mod arra, hogy a vezetőség a következő taggyűlésre készülve —1 akár ideológiai, akár gazdasági kérdésről lesz szó — meghallgassa a kommunisták közül azokat, akik a legjobb szakértők. Ha nagy a segítők tábora, vannak jo tanácsadók, akkor a pártmunka színvonala is nö. Ilyenkor nem fordul eló, hogy sébiiben „átmásolják” a párthatározatokat, összecsapják a taggyűlések elé kerülő beszámolót, sablon szerint terveznek... Ha mindenki együtt gondolkodik a pártvezetőségben, aztán a taggyűlésen, ha mindenki egyformán húz — akkor gyorsabb az előrehaladás. L. G. Magyar bútorok a kambodzsai gyermekvárosba Rákamazon gyártott bútorokkal rendezik be az idén a Kambodzsában magyar közre műköiléss el felépülő gyermekvárost. A Phnom Penh mellett lévő s a Pol Pót rezsim, alatt szinte a földig rombolt egykori árvaház helyén a magyar iíjúkommunisták építik az új, ezer gyermeknek otthont nyújtó intézményt, melynek bútorzatát a trópusi klímának ellenálló, rétegelt lemez felhasználásával készítik a rakamaziak. A síza- bolcs-szatmári nagyközség fa. és fémipari szövetkezete Tnár elkészítette a távol-keleti országba sízánt kollekció mintadarabjait: fekhelyeket, az iskolai gyakorlati foglalkozások alkalmával használt, s a legfontosabb szerszámokkal fölszerelt szabász- és satu asztalokat, étkező- és íróasztalokat, valamint a fémvázas ülőkékből és elemekből ösz- szeszereihető fali polcokat. A megállapodás érteimében június elsejétől kezdik majd meg a bútorok szállítását; a kész darabok konténerekbe csomagolva hagyják el az üzemet,, és végül hajóval érik el rendeltetési helyüket. A szövetkezet szocialista brigádjai vállalták, hogy egy-egy pihenőnapjukon kommunista müszasot tartanak, ezzel is elősegítve a szállítás ütemességét. SZÓLÍT a március Az öreg a kertben hajladozik. Cipőjére rátapad a nyirkos föld, egyengeti, gereblyézi az ősszel fölásott talajt, két bot és egy madzag segítségével egyenest jelöl. — Vetni kell a borsót. Ezt szeretem a legjobban. Miért? Mert ez már a tél végét jelenti. f A madzag jelölte egyenes mellett az öreg ágyat készít a magnak, és hullanak a sárgászöld szemek a mélybarna földbe. Az öreg arcán békesség. Indul az új tavasz. Az agronómus irodája üres. — Kiment a növény véd őssel; a gabonát nézik meg. Nem valószínű, hogy egyhamar visszajönnek: jokora területet kell bejárniuk. Indul az új tavasz. Bármilyen volt is a tél, a földet művelő ember mindig valami sajátos, feszült várakozással lesi ezt a pillanatot. Nem csupán az újrakezdés várakozása ez, hinnem az aggodalmas heteké is: a már elvetett magot védi-e megfelelő hó takaró, ha ez hiányzik, az éjszaka nem hoz-e gyökereket szaggató fagyot, lesz-e elég tartalék csapadék a földben ... S ki tudná sorolni a téli napok aggodalmát, ami végü.ls a tettekre sarkalló, március- várásban csúcsosodik? Megkönnyebbül a gazdaember, ha végre borsót vethet, az agronómus, ha kimehet a messzeszaladó gabonáid! dre szemrevételezni, hogy állta a telet a vetés. A tegnap, a tegnapelőtt meg a készülődésé voit. A számbavételé, hogy mit hozott az előző tizenkét hónap. és mit kelL tenni, hogy a következő tizenkettő se teremjen kudarcot. Sokat, és többet. A két egyszerű szó mögött felelősséggel átgondolt, sokféle elhatározás rejlik. Az eszközök jobb karbantartásától kezdve, a , lelkiismeretes munka jobb megbecsülésen at a tudomány legújabb eredményeinek alkalmazásáig ‘ rengeteg minden. A tél jó volt arra.hogy ki-ki aláposan megfontolja, számba vegye lehetőségei között mire futja erejéből, mire képes, mi módon szolgálhatja legjobban a kisebb és a nagyobb közösség fő célját A fő célt ismerjük: a mezőgazdaságnak alapvető feladata, hogy hathatósan hozzájáruljon a jó színvonalú hazai ellátáshoz, az exportfeladatok megoldásához, a népgazdasági egyensúly javításához. A fő cél azonban csak a kisebb célok teljesítésével valósulhat meg. Ha a kiskertben a gazdaember időben elveti a borsót, gondoskodik jó takarmányról a gazdasági épületek lakói számára, ha az agronómus időben számba veszi, milyen ápolásra, védelemre szorul az őszi vetés, ha a szerelő hibátlanul kijavítja a munkaeszközöket, ha a munkahelyi vezető úgy szer-.1 ez, hogy a lehető legjobban hasznosuljanak ezek az eszközök, ha a gondozó lekapcsolja a telepen a villanyt, miikor már szükség nincs rá — és ki tudná sorolni tovább ... Téglákból ail az épület, s ha egy tégla hiányzik, mái- nem tökéletes az alkotás. Sokat és többet kell tenni. A számbavétel hetein ki tudja hányán 'kifejezték,, tudatában varrnak ennek. Most a tetteken a sor! Ahány nagyüzem, ahány kisgazdaság, szinte annyiféle elhatározással lát neki a sok és több feladat végrehajtásának. Mert mindenütt mások a lehetőségek; és más az, amit az idén jobban kell csinálni, mint tavaly. Az öreg borsót vet a kertben, az agronómus a mezőt járja, a szerelő munkaeszközt javít, a magtárban dolgozó vetésre készíti a magvakat; izmos férfiak vagonokból műtrágyát raknak ki, az energetikus számol, kalkulál, hogy mit hol lehetne ésszerűbben, jobban, takarékosabban... A tettek napjaihoz érkeztünk. Szólít a március. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP
