Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam. 67. szám * 1983. március 20., vasárnap A forradalmi megújulás ünnepén Ünnepségek hazánk felszabadulásának évfordulóján Ha megfogyatkozva és meg- fssülve is, de még köztünk élnek a régi veteránok, még felelevenítik azt a felejthe­tetlen emlékű szép tavaszi napot, a március 21-ét, ami­kor a parlament neogótikus epülele előtt kikiáltották a Mag\ ar Tanácsköztársaságot... Huszonöt éven át üldözte e nap és az utána következő alig négy és fél hónap emlé­két a Horthy-fasizmus. Drasztikusan, tűzzel-vassal, fizikailag is irtva a hajdani kommunisták, vörösfialonák tízezreit: rágalmakat szórt azokra, akik élve maradtak. De hiába bizonyultak való­nak a gyilkos sortüzek. a bi- tőfák, a mocskolódások, nem tudtak az emberek tudatából eltüntetni, hogy nagy nap volt az a március 21-e. Ma, 64 esztendő, két nem­zedék távlatából visszanézve már világosan látjuk, hogy egyszerre volt számunkra nagy tragédia és nagy iskoia a Magyar Tanácsköztársaság bukása. Az első magyar munkás—paraszt hatalom ta­nított meg behnünket először igazán arra, hogy a munkás­ember csak akkor őrizheti meg a népefnyomó uraktól elragadott hatalmát, ha van érő, amely a legválságosabb órákban is világosan meg­mondja: mit kell tennie. A Tanácsköztársaság taní­tott meg bennünket arra is, hogy a munkaslákta városok csak kisebb nagyobb szigetek, vörös erődök maradnak, ha nincs megfelelő szövetségi politika, ha mindenekelőtt a parasztság tömegeit nem tud­ják maguk mögé sorakoztat­ni. Ezért 1945-ben — a Ta­nácsköztársaság általános gyakorlatával ellentétben, amikor azonnal termelőszö­vetkezeteket kezdtek szervez­ni — a földosztás volt az egyik legsürgősebb teendő, azzal a gondolattal, hogy ha a városi munkás meg Dózsa nepe összefog, nem lehet le­gyűrni. Az első magyar munkás­hatalom nehéz, tragikus vé­gű hadjáratai tanítottak meg bennünket arra is, hogy ösz- sze kell fognunk a szomszé­dos népekkel, nem szabad többé megengedni, hogy az imperialista nagyhatalmak egymás ellen fordítsanak, ki­játszanak bennünket. A Tanácsköztársaság taní­tóit meg bennünket arra is, hogy a hajdani Putyilov gyá­ri lakatos, meg az egykori nehez sorsú muzsikok leszár­mazottai maradnak a legfon­tosabb szövetségeseink. Az első magyar munkásha­talom máig szóló útmutatása az is, hogy a pártba tömö­rült munkás- és parasztem­bernek, értelmiségieknek még a legbonyolultabb kor legki- élezettebb viszonyai között is bátran szembe kell nézniük az élet kihívásaival, s az al­kotó marxizmus szellemében kell választ adniuk a törté­nelem új kérdéseire, minden helyzetben megtalálva a ki­utat, megjelölve: merre ha­ladjon a nemzet. Ezért is hat máig elevenen a Magyar Tanácsköztársaság emléke. S nemcsak a gá­lám bősz, gyakran már bottal járó veteránok, hanem a még jó erőben lévő középnemze­dék számára is. Hiszen 26 éve, a Tanácsköztársaságra emlékezve bontott zászlót a KISZ, mintha még ez is azt jelezné: március 21. az ifjú­ság, a folytonos megújulás jelképe. Felszabad ülésünk 38. év­fordulójának megünneplésé­re készül az ország. Április 4. «Ilkáiméiból nagygyűlése­ken, baráti találkozókon, a felszabadító harcokban el­esett hősök, sírjainál, emlék­műveinél koszorúzásokon emlékezik hazánk népe új­kori történelműink kiemel­kedő dátumára, a nemzet életének sorsfordulójára, s — az 1945 óta megtett útra visszatekintve — számiba ve­szi a szocialista építőmunka eredményeit is. Az ünnepen nemzeti színű és vörös lobogók, üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik majd a fővárost: az utcákat, a középületeket és a fontosabb állami iintezimé- nyek homlokzatát. Budapest esti városképe is jelzi majd az évfordulóit: díszkivilágí­tás emeli ki a központi épü­leteket, a műemlékeket, va­lamint a gellérthegyi felsza­badulási emlékművet és a felvonulási téri Béniin szob­rot. Április 2-án ünnepi kül­sőségek között, katonai tisz­teletadással felvonják az Ál­lami Zászlót az Országiház előtt, a Kossuth Lajos téren. Március 17-én és 18-án tartották Rigában a KGST rádiótechnikái és elektronikai ipari állandó bizottságának 45. ülését. Az ülésen részt vevő magyar küldöttséget Méhes Lajos ipari miniszter vezette. A bizottság munká­jában részt vett a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság dele­gációja. Az ülésen megvitatták az egységes elektronikai alkat­részbázis és a gyártásnoz szükséges technológiai célbe­rendezések, félvezetők és kü­lönleges anyagok létrehozásá­ról szóló általános egyez­A gereblye karma majd­nem megsértette a falevelek közül előbújó zöld hajtást: húsvéti virág zöldje kukucs­kált ki a rozsdásbarna avar­ból. A gereblye elakadt egy gyökérben, az öregasszony fölegyenesedett görnyedt tar­tásából, s maga elé motyo­gott — éve már vagy vala­mivel több, hogy észrevette: előfordul, hogy magában be­szél, s ha rajta■ kapta ma­gát, ijedten körülnézett, nem hallotta-e valaki. Most nem volt oka aggodalomra, az udvaron senki se járt. — No, ebbűi sem lesz vi­rág az idén húsvétra — ál­lapította meg, de azért leha­jolt, s bütykös ujjaival meg­lazította a földet a zöld haj­tás körül. — Korán tavaszo­don, de az ünnep is korán van az idén .,. Az összegereblyézett sze­metet a kiszuperált moslé- kosvödörbe rakta, jól • le­nyomkodta, s indult hátra, a kertbe, ahol majd ásózáskor leforgatja az egészet. A ha­mu már ott volt, egy fénye vesztett lavórban; ezt is hoz­zákeveri a levelekhez, és le­ássa, a baromfiólban úgyis kevés trágya gyűlt Össze, t föld meg egyre szegényebb, nincs ami hizlalja a krump­lit, a hagymát... a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját es a mun­kásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál 4-én, dél­ben zenés őrségváltás lesz. Az ünnephez kapcsolódó megemlékezések, események már napokkal előbb meg­kezdődnek. Március 31-én a sajtó kiemelkedő muiíkásaá- nak Rózsa Ferenc - dijakat adnak át a Parlamentben; 1- én Állami- és Kossuth-dí­jakat, Kiváló és Érdemes művész címeket adományoz a Mám s ztertanács. Április 2- án, az országiház kupola­csarnokában sorra kerülő ün­nepségen az Elnöki Tanács kitüntetésekkel jutalmazza a termelő munkáiban, a tudo­mány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás és az oktatás te­rületén kimagasló eredmé­nyeket elérőket. Az évforduló előestéjén hangsaik el Németh Károiy- nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának ünnepi köszöntője; a rádió­ban 3-án, vasárnap a Kos- suöi-adón 17 óra 45 perc­kor, a televízióban pedig 18 mény végrehajtásánafe 1990- ig szóid feladatait, továbbá a színes televíziózást atfogo együttműködési programot. Megvizsgálták az egységes digitális átviteltechnikái rendszerről szóló sokoldalú egyezményben előirányzott feladatok megoldásának hely­zetét Jóváhagyták a rádió­technika és elektronikai ipa­ri együttműködés , koordinált feladatait az 1968—1990 kö­zötti és az utána következő időszakra. A magyar delegáció Méhes Lajos vezetésével szombaton hazaérkezett Budapestre. — Nagymama! Tegye le a vödröt, segítünk! Az öregasszony megriadt. A nagy csöndbe úgy hasított bele a kiáltás a kiskapu felől. Csak nem a ... De megfor­dulni sem volt ideje, a lány meg a fiú már ott fújtatott mellette. — Hát itt volnánk, na­gyi ... A kertbe viszi a sze­metet? Amíg egyikre nézett, a másik fogta is a vödröt, és szaladt vele. Nem tudta, mit kezdjen a kezével. Törölte a kötényé­be, aztán a kendőjét igaz­gatta.. majd kötényével a száját, az arcát törölgette. Ölelte volna magához egyiit gyereket a másik után, csó­kolta volna őket hosszan és melegen, de hát így. ilyen váratlanul, ilyen fölkészü­letlenül ... Csak nyeldekelt, téblábolt, anélkül, hogy egy szó kiszaladt volna a száján. Aztán hogy magahoz tért s a fiú visszatért az üres vö­dörrel, így kezdte: — Hogy megijesztettetek. Pedig tudhatnátok, hogy a ó<na 45 perckor sugározzák a beszédet. Az ünnepi megemlékezé­sek kegyeletei aktusaiként hazaink nepe tiszteleg az or­szágunk felszabadításáért el­esett hősök, köztük a sza­badsagunkért életét áldozott háromszázezer szovjet kato­na emieke előtt is. Április 2-án az Elnöki Ta­nács, az MSZMP Központi Bizottsága, a Mimászíterta- nács, a társadalmi és tömeg- szer vezetek, a fegyveres tes­tületek és a fővárosi dolgo­zók képviselői megkoszorúz­zák a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet, valamint a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. A felszaba­dulás évfordulója alkalmából még elsején elhelyezik a ke­gyelet koszorúit a rákosüge- ti temetőben a romáin hősök síremlékeinél. Koszorúzás! ünnepség lesz a solymári amgol katonai temetőben, va­lamint a Budaörsi úton, a fasizmus elleni harcokban hősi; halált halt amerikai ka­tonák emlékművénél. A főváros Lakói, a párt, az álLamá, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői felkeresik a kerületekben emelt saovjet hősi emlékmű­vekét, elhelyezik a tisztelet és. a kegyelet virágait az em­léktábláknál, a szobrok ta­lapzatán az élesett szovjet •katonák sírjain. Megkoszo­rúzzák a gellérthegyi szov­jet hŐ6á emlékművet. A fővárosi fiatalok — az ifjúkommiunisták és az úttö­rők — április 4-én a gellért­hegyi felszabadulási emlék­mű talapzatához viszik el a hála és a megemlékezés vi­rágait. Mintegy 20 ezer fiatal várnak a gellérthegyi Ju­bileuma parkba, ahol ifjúsá­gi találkozót rendez a KISZ Központi és budapesti bi­zottsága. Az ünnep alkalmából or­szágszerte megemlékezéseket tartanak az MSZBT-tagcso- portok is, A rendezvényeikre számos szovjet vendeg ér­kezik. szívem,:. De hát hogy ke­rültök ide? — Tanítási szünet van az iskolában; kirándult az osz­tály... — Bizony, nagyi, és erre vitt az utunk, hat beugrot­tunk. — A romokhoz megyünk, s megmondtuk a tanár ur­nák, hogy itt lakik a nagyi, és megengedte, hogy előre­szaladjunk . . — És most itt vagyunk. Nézte a két gyereket, sze­mével simogatta az arcukat, kócós hajukat, s csak állt té­tován, bizonytalanul. Azt latolgatta, kérdezze-e, ami kikivánkozik belőle. De hát miért ne kérdezné? — És apátok tudja-e, hogy benéztetek hozzám? A lány az becsére nézett, kissé csodálkozva, mint aki nem érti, miért fontos ez. — Nem tudja. De mi ezt már akkor elterveztük öcsi­vel, amikor megtudtuk, hogy erre jön az osztály. — Mi lesz, ha megtudja? KGST Megvitatták az 1990-ig szóló feladatokat O N O K A K Összecsukható babakocsik készülnek a Győri La­katosipari Szövetkezetben. Az elsősorban hazai apróságoknak szánt termékből néhány száz darabot külföldön is értékesí­tenek a kishatármenti árucsere keretében. (MTI foto: Matusz Károly felvétele — KS) Vásárzárás Lipcsében Jelentős magyar üzletkötések Szombaton délután bezárta kapuit Lipcsében az idei ta­vaszi nemzetközi vásár. A világ vezető ipari és külke­reskedelmi vállalatainak se­I regszemléje magyar szem­pontból igen eredményesen ért véget, amit az is bizonyít, hogy a magyar vállalatok miin tégy 350 millió rubel ér­tékben , kötöttek üzleteket. Ennek az összegnek a fele az idei, a másik fele az 1984. évi áruszállításokra vonatko­zik Magyarország és az NDK viszonylatában. A lipcsei vásáron 40 ma­gyar vállalat mutatta be termékeit, összesen 3500 négyzetméternyi kiállítási te­rületen. Magyarország és az NDK között egyre erősödnek a ke­reskedelmi kapcsolatok. A két ország árucsereforgalmi megállapodása 1983-ra 1,6 milliárd rubel értékű forgal­mat irányoz elő. A lipcsei tárgyalások ered­ményeként e megállapodás 90 százalékára vonatkozóan konkrét szállítási szerződése­ket kötöttek, és kedvezően alakultak a jövő évre vonat­kozó tárgyalások és szerződé­•— Mi lenne? Semmi. Jó helyen vagyunk, ha itt va­gyunk. Nem? Különben is; sokáig minden húsvétra ki­jöttünk a nagyihoz, miért haragudna ránk épp most, hiszen nemsokára megint itt a húsvét... Az öregasszonynak csak most jutott eszébe, hogy he­lyénvalóbb lenne odabenn beszélgetni. — Gyertek, csinálok nek­tek gyorsan valamit. Talán kolbászos tojasrántottát, az egy-kettőre megvan. — Ne fáradjon, nagymama, mindjárt ideér az osztály és mi sem maradhatunk to­vább.. . De mondja már; jól van? Nem beteg? A lány kérdően nézett rá, a fiú a gereblyét huzigálta az éppen serkenő fűben. — Jól, kislányom, jól va­gyok . ., De tényleg, gyertek be, kapjatok be valamit... Az utcáról gyerekzsivaj hallatszott. Az öregasszony összerezzent. A lány meg a fiú hirtelen odaugrott hozzá, s az egyik innen, a másik onnan csókolta az arcai. sek is. Ez rríegkönnyítí — ki­vált a gépiparban — a ter­melési megtervezését és a szállítások ütemezését. Erősödnek a magyar—NDK kooperációs kapcsolatok is. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat a mezőgépipari koo­peráció keretében mintegy 78 rrúllió rubel értékű megálla­podást kötött 1984-re. A Mo- gürt 1983-ra írt alá 70 mil­liós szállítási szerződést (köz­úti járművek kölcsönös szál­lítására), 1984-re pedig 33 millió rubel értékben jár­műipari alkatrészek kölcsö­nös szállítására. A Nikex 1984. évi, szállítás­sal rakodógépek exportjára és importjára kötött 38 mil­lió rubeles szerződést NDK- beli partnerekkel. A Transelektro jövő évre szóló szállítási szerződéseinek értéke 40 millió rubel. Eb­ből a legnagyobb tétel — 12 millió rubel — a vontatómo-. torok kivitele az NDK-ba. Huszonhatmillió rubel ér­tékben szállít Magyaros-szag gabonát az NDK-ba, és on­nan 21 millió rubel értekben brikettet, valamint három­millió rubel értékben cemen­tet importál. — És akkor hogyan lesz? motyogta —. Hús vet kor. jöttök-e? A választ már a kiskapu­ból hallotta: — Jövünk, persze, hogy jövünk, nagyi...! Nézett utánuk, sokáig. Jönnek, gondolta, ka enge­dik őket. Tényleg nagy hi­bát követett el a múlt év őszén, amikor két fiát bepe­relte szülőtartásért? De hát mindenki ezt tanácsolta ne­ki, akivel csak beszélt. Ágy­nak dőlt, nyugdíjat sem ho­zott a postás, csak járadékot kap, abból meg nem tud ki­jönni. Az otthonba nem akart menni, s nem maradt más hátra, mint perre vinni a dolgot; mert az a két gyerek magától egy fillért sem adott... Gondolta volna tovább is a történteket, ha az utcáról nem szól át a kerítésen egy öregember. . — Vendégei voltak, Juhs? — Azok. Az onokáim .. Látta, milyen szép gyere­kek? — Láttam. De jó is magá­nak! Bentesz Pere««

Next

/
Thumbnails
Contents