Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
0 Követjük forradalmár elődeink példáját Koszorúzást* ünnepség Kaposváron Ki tud többet a Szovjetunióról? Elődöntő Kaposváron Három évforduló adott időszerűséget az idén a Ki tud többet a Szovjetunióról? című — középiskolások számára hirdetett — vetélkedő- sorozatnak, amelynek egyik országos elődöntőjére vasárnap került sor Kaposváron az ifjúsági házban: a Szovjetunió megalakulásának hatvanadik és a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének harmincadik évfordulója, valamint az, hogy a Lapkiadó Vállalat, a KISZ, az MSZBT és néhány más szervezet éppen tíz esztendeje hirdette meg először a versenyt. A szervezők azonban — szerencsére — nem estek a túlzott aktualizálás csapdájába. A Baranyából, Somogybol, Zala és Tolna megyéből érkezett két-két csapat tagjainak széles körű ismeretekről kellett beszámolniuk az öt részből álló, a rádiós Vajek Róbert által példás igényességgel és szellemesseggel vezetett játékban, amelynek eredményeként a zalaegerszegi Zrínyi Miklós gimnázium és a bá- t aszéki gimnázium tanulói jutottak az országos döntőbe. A kaposvári Táncsics és a siófoki Perczel gimnázium csapata derekasan helytállt. Nemcsak a jubileumok túlhangsúlyozásának elmaradása hatott kellemes meglepetésként; tetszett, hogy sok kérdés vonatkozott a kisebb tagköztársaságokra, a válaszok elkötelezetten is'elfogulatlan tárgyilagossága, és tetszett az is, hogy — a korábbi évek és az idei megyei versenyek tapasztalataihoz képest — viszonylag kevés periferikus ismeret- anyagot követelt a fővárosból jött zsűri. Kuriózumva- dászat helyett a hazánkban megjelenő szovjet lapoknak azok az írásai kerültek előtérbe, amelyek lényeges tudnivalókat közöltek a szovjet- köztarsaságok gazdasági eredményeiről, a hatalmas ország történelmének legfontosabb mozzanatairól. Kár, hogy néhány szín feltűnően hiányzott a spektrumról. A Szovjetunióban folytatott intenzív természettudományos kutatásokról és azok gyakorlati eredményeiről például alig esett szó, mostohagyerek maradt a versenyben az irodalom is, amely pedig a felkészülés savát-borsát, élményszerűségét adhatta volna. S azt is jogosan kifogásolhatják a tizenévesek érdeklődését és gondolkodásmódját ismerők, hogy a jelentős szovjet sporteredmények ismerete nem volt követelmény a vetélkedőn. Külön meg kell említenünk a2t a nem mindennapi metodikai előrelátást, amely- lyel a versenyt megtervezték. Azok, akik a hasönló vetélkedéseken hozzászoktak az élménytelen, unalmas, a diákokat inkább riasztó, mint egészséges versenylázra serkentő és tudá- suk gyarapítására sarkalló tesztrendszerhez, most örömmel tapasztalhatták: az ifjú resztvevőknek bőven volt lehetősegük beszélni, tényeket közölni, eseményeket részletesen ismertetni, gondolataikat, véleményüket kifejteni — akár a lenini nemzetiségi politika . alapelveiről, akár Riga műemlékeiről vagy egy Perov-fest- mény szépségéről volt szó. A tárgyi tudás növelése és a világnézet fejlesztése mellett \ehát a beszédművelés szempontjából sem volt haszontalan a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenysorozat. amelynek országos döntőjére április ötödikén Budapesten kerül sor. Lengyel András Hatvan évvel ifjúsága útjain A hon véd zenekar pattogó indulóinak hangjára fegyelmezett menetben vonultak tegnap délelőtt a városháza előtti Kossuth-szoborhoz a megyeszékhelyen élő tanulók és dolgozó fiatalok ezrei s közfük nagyon sok felnőtt. Történelmünk jeles évfordulóján forradalmár elődeink emléke előtt tisztelegtek. A megyei és a városi KISZt, Illetve népfrontbizottság rendezte ünnepség már külsőségeiben is kifejezte: napjaink fiatalsága, őszinte tisztelettel és hálával gondol a számukra történelmi példát mutató elődökre. Talpra magyar... — A Táncsics gimnázium tanulója —Hornung Gábor —.szavalta el Petőfi Nemzeti dal című költeményét, majd fölcsend ült a 136 éve történelmi tettekre mozgósító dallam: „Kossuth Lajos azt üzente...” S közben a Kos- suth-szobor talapzatára elhelyezte a hála és a tisztelet koszorúit a népfront nevében Varga Károly megyei és Harangozó Gyula városi titkár, ifjúságunk képviseletében pedig Mihalics Veronika, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára és Deák Gyöngyi kaposvári úttörőelnök. Néphadseregünk és a megyei rendőr-főkapitányság, valamint a kaposmérői Latinca Hatalmas kokárdára ©m- ütékeztet Táncsics Mihály emlékműve, melyet tegnap délelőtt avattak föl a forradalmi esizme jeles képviselőjének nevét viselő kaposvári gimnázium, udvarán. Bors István — az iskola egykori tanulója — Muinikácsy-díjas szobrászművész alkotásában azt igyekezett megfogalmazni, amit Ady így irt le: „Kend volt, Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk...” Emlékeztet a 'szobor mindarra, amit Táncsics Életpályám című művében vetett papírra sorsáról, a nemzet namt erzett felelősségéről, Földművescsalád indította útjára, volt libapásztor és ta- kacsmas, vándorbottai a kezében bejárta az országot, segédtanítósikodott, elmélyült a jogtudományban — s képesseget a köznek szentelte. „Hogy a magyar nyelvet sikerrel tanulhassák” — népkönyveket írt, s tollad a kezében harcolt a sajtószabadságért. Bejárta Európát, de mindig arra gondolt, mit tehet hazájáért. A magyar nemzeti függetlenség eszméje vezérelte ebben. A kaposvári emlékmű fölidézi bennünk Táncsics bartonTsz KISZ-alapszervezeteinek képviselői szintén elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Á Himnusz hangjaival kezdődött Petőfi Sándor szobránál az ünnepség. Ezt követte a Táncsics gimnázium irodalmi színpadának versekből és megzenésített költeményekből álló igen színvonalas műsora , Kraliczki Zóltán megyei úttörőelnök tolmácsolta megyénk fiataljainak érzéseit, s elkötelezettségét ünnepi megemlékezésében. Többek között ezeket mondta: — 1848 márciusának láng- lelkű ifjai, amikor kirobbantották a forradalmat, nem gondoltak arra, hogy ez a dátum, március 15-e a magyar nép sorsfordulója olyan ünnep lesz, amelyről minden korban megemlékeznek. De tudták és hitték, hogy meg kell indítani a küzdelmet egy új, egy jobb világért... Befejezésül így fogalmazta meg ifjúságunk elkötelezettséget : — Ma a köz érdekében végzett munkát tekintjük legfőbb hivatásunknak, fő feladatunk; hogy védelmezzük a társadalmi haladást., Az 1848-as ifjúság szellemében cselekedni ma azt is jelenti, hogy minden erőnkkel támogatjuk a béke és a haéveit is. Zágrábból vitték Budáira, közben a somogyi Iharos beréiny fogadó jajban pihent, meg kísérőivel. 1848.. március 15-ónók nagy tette volt a fogoly Táncsics kiszabadítása. Ö így írt erről: „A csendes Budavár élénikebbé, . valamivel zajosabbá kezdett lenini, mint előbb volt; több ember, é6 sebesebben járva, hangosabban beszélve taposta a Bécsóikapu utcáit, ahol a börtön volt... Kiszabadításomat főképp aiz Ifjúság kezdeményezte, hozzá kiválóan a munkás nép csatlakozott; az ifjúság önzetlenül, a honszeretet tiszta lángjától hevítve; a munkás nép inkább hátából, mert • minden iratomban különösen az ő érdekeit védettem, jogaiért küzdöttem..." . A névadó szellemi hagyatékát ápoló kaposvári gimnázium az emlékmű avatását ünnepi műsorral tette emlékezetessé. Dr. Nagy Sándor, a Magyar Népkiké társaság Elnöki Tanácsának tagja, Kaposvár 1. sz. választókerületének ország- gyűlési képviselője, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára mondott avatóbeszédet. ladás ügyét, hogy szent kötelességünknek tekintjük hazánk védelmét... A KISZ, a magyar ifjúság büszkén vállalja a három forradalmi tavasz; 1848, 1319, 1945 szellemét. Valljuk, hogy hazánk szeretete ma is rendkívüli erőket tud felszabadítani, s ennek eredményeként fegyelmezett munkával, áldozatvállalással még többet tudunk tenni szocialista hazánkért. A megye és a város kommunistái nevében Tanai Imre, a megyei pártbizottság és Csapó Sándor, a városi párt- bizottság titkára, a népfront, Somogy és Kaposvár lakói képviseletében pedig Rostás Károly megyei, dr. Kanyar József városi népfrontelnök koszorúzott. Ifjúságunk koszorúját Sárái Árpád, a megyei KISZ-bizottság első titkára és Baracslíai Zoltánná, a városi KISZ-bizottság titkára helyezte el. Koszorúval tisztelegtek a fegyveres testületek képviselői is. Ezt követően több iskola, üzem fiataljai és az óvodák apróságai helyezték el virágcsokraikat, nemzeti színű és vörös zászlócskáikat a szobor körül. Az ünnepség a Szózattal ért véget Sz. L. Csaíiádlliátoga.táisra indulunk a Ba.atonszeritigyöo-gy- höz tartozó településekre. László István, az. általános iskola gyermekvédelmi -felelőse a kísérőnk. Jól ismerj az itt élő embereket —• havonta többszőr is végigjárja Trabantjával a körzetet Negyed-órányi út áll előttünk. Haitian duruzsol az autó motorja. Kísérőm mesén kezd. — Az évek múlásával egyre gyakrabban, gondol az ember a múltra. Itt vagyok ón is moist hatvan körül. Itt születtem, a Csillagvárban — mutat az erdővel -borított domb mögé. —, Az épület akkor meg cselédiház volt, a szüiieim pedig téglavetők. Antiikor átköltöztünk a szomszédos téglagyárhoz, én még visszajártam a pajtásaimhoz a cselédházfoa, ahol két család lakott egy szobáiban. A téglavetők nem számítottak sem munkásnak, sem parasztnak. A falubeliek közül sokan téglavető cigánynak hívtak be.ontin.keit. — Azóta a szülőház idegenforgalmi látványosság lett, romantikus múlttal ci- comázták fel az épületet... — Négyen vagyunk testvének. Mi, téglagyáriak nyáron hajnali négytől este kilencig is dolgoztunk, de télén nem volt munkánk. Az erdőre jártam rozséért. Emellett jutott idő a könyvekre. Mert olvasni nagyon szerettem. S a könyvek új világét nyitottak neki: a tudás világát. Talán ez is ösztönözte, hogy' az elemi iskefa hat osztálya után elvégezze a polgárit... —<■ Itt egy templom állt — mutat a zöld vetéssel borított; lankára. — Olykor még találni párat a köveiből. A diákjaim hóénak néha belőle. Mert tanár lettem. Pedig mindig , munkás akartam lenni. Negyvenháromban - bezárták a téglagyárat, bizonytalan idők következtek.. Beá-ilitaim kubikosnak. Aztán elkészült a fenék,pusetai üt, s elfogyott a munka. Fölvettek a vasúthoz... És ezzel új szakasz kezdődött az életéiben. Közeledett a firont. Balaton sízentgyörgy mór akkor is fontos - vasúti csomópont volt, és meg; nöulit a kitelepítés, ö maradt. — Isméit a Csillagvár következett, Sok. menekültnek adtaik otthont hónapokra a biztonságot ígérő falak. S megkezdődött az újjáépítés; eisenek. a Zalán építettünk- egy tahidat a szovjet osa- pat-clkinak. A felszabadulás aa újjáépítés mellett a politikai élet megindulását is jelenítette. Sorra alakultaik a pártok. A Nemzeti Paraszt- .pántiniaik én lettem a helyi szervezője, majd 22 éves fejjel a titkára. Sosem felejtem el 1945 augusztusának azt a napját, amikor itt, Battyán- pu-siztáin alakuló gyűlést tartottunk. A mell-l-eütünik elsuhanó település régi uradalmi majorjára mutat: — A trá- gyad-cimibon álltaim, úgy mondtam a pr-ogramibesiaé- dernet. Eljött hozzánk Be- rénybe Veres Péter is. A vele foiytatot-t félnapos be- sz-aigetes új világra nyitotta fői a szemem. 1946-bam sok vasutas kollegámhoz hasonlóan engem’ is B-listá- ra tettek. Nem méltatlankodtam. Péter bácsi járt el atz ügyemben. Az első voltam, a part névsorában, akit visszahelyeztek az állásába, noha nem akartam elfogadni a protekciót... 1956 februárjában kérte felvételét az MDP-be, s 1957. január 15-én megválasztották aiz újjászervezett part helyi titkárává. Az iskolában gyermekvédelmi felelősi, s ha akarja, ha nem, naponta emlékekkel talaílkozilk. Nyugdíj előtt áll, de nem érzii idősnek magát; dolgozni akar. — Ügy érzem, lesz tennivalóm a nyugdíjas években is. — Régebben — idegenvezető híján — néha én mutattam be a turistáiknak a Csillagvárat. ilyenkor a cselédsorsról, az itt élt családokról, az igazi múltról meséltem — ez köt össze a hazai látogatókkal, akik talán hasonló csillagvárakból j-óttek... Lakatlannak látszó utcasoron haladunk. Fialaios lepleivel nehéz tartani a ritmust. — Ide bemegyünk — szól, és lenyomja egy kiskapu k.i- iiincsiet. Mezei István SOMOGYI NÉPLAP Táncsics emléke Szólt az 1848— 49-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc jelentőségéről. — Megemlékezésünk a magyar nép hányatott, megrázkódtatásokkal teli történelmének fényes, dicsőséges szakaszát foglalja magába. Büszkén vállaljuk 1848 örökségét, annak a forradalomnak és szabadsagharc- nak az örökségét, amely Magyarországot a haladás élvonalába emelte és az európai figyelem középpontjába állította — mondotta. Az emlékműre került idézet nekünk, szól: kifejezi, hogy a börtönben sínylődő, mégis szárnyaló gondolkodású Táncsics töretlen hittel vállalta mindazt, ami osztályrészéül jutott. „Minden erőmet, tehetségemet arra fordítottam, hogy magyar hazánk az európai nevezetes országok sorában méltó helyet foglaljon el; hogy a magyar név a nagy nemzetek nevei között tíSEtelettel említtesisék.’’ Barabás Miklós rajza alapján él bennünk a kép Táncsics személyéről. Élete a forradalomé volt, vele forrott össze — tőle elválaszthatatlan. Igazi alakját szellemi nagysága idézi. A gimnázium nevében Varga Sándor igazgató es Belovári Gabriella KISZ-tit- kiár vette át a szobrot, majd a megemlékezés virágait helyezte el dr. Nagy Sándor és Sárái Árpád, a megyei KISZ-bizottság első titkára, valamimit az ifjúság. H. B.
