Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-02 / 51. szám
Közép- és sz&kközépisSioéás tanulóknak Módosították az ösztöndíjrendszert A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit segítő középiskolai tanulmányi ösztöndíj-rendszer módosulásáról tájékoztatták ' a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát. A középiskolában tanuló, mintegy 'kétszáznégyezer diáik csaknem hatvan százalékának szülei fizikai dolgozók. Őket érinti a művelődési miniszter yj utasítása, amely újra szabályozza az Állami Ifjúsági Bizottság (ÁIB) irányelvei alapján a több mint öt éve érvényben levő középiskolai tanulmányi ösztöndíjrendszert. Az új rendelkezésnek elsődleges célja a tehetséges diákok továbbtanulásának ösztönzése, a gyermekeik továbbtanulásáért anyagi áldozatot vállaló munkás szülők támogatása. A különböző politikai, állami és társadalmi szervek és nem utolsósorban a diákparlamentek küldötteinek okos, példákkal is alátámasztott érvelései folytán került sor az új rendelkezés kidolgozására. Az előzőekhez képest alapvető változás, hogy az eddigi ÁIB- irányelveket a művelődési miniszteri utasítással jogszabályi rangra emelték tehát az előírtak végrehajtása ■ és betartása mindenki számára kötelező. Üj eleme az utasításnak, hogy az erre a célra fordított évi 25 millió forint állami támogatással, továbbá a vállalatok és a szövetkezetek önkéntes hozzájárulásaival olyan középiskolai tanulmányi ösztöndíjalapot létesítettek, amelyet a Művelődési Minisztérium évente feloszt a fizikai dolgozó szülők fővárosban és az egyes megyékben továbbtanuló gyermekei arányában. Az új jogszabály — azon túl, hogy továbbfejleszti az ösztöndíjpályázati rendszert — tételesen szaÉályozza, s ezzel együtt szigorítja a tanulók kiválasztásának és az ösztöndíj odaítélésének feltételeit. Szigorú követelményeket szab az általános iskolából középiskolában toHúsz éve nyitotta meg kapuit a Szivek folyó partján a bolgár néprajzi parkmúzeum. A gabrovói táj gazdag múltját, az ott élő emberek életét mutatja be; Képünkön: a skanzen műhelyeiben készítik a népi mintázatú agyagedényeket vábbtainulni szándékozókkal, valamint a már középiskolákban tanulókkal szemben. Az ösztöndíjra pályázónak az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályában például magyar nyelv és irodalomból, történelemiből, matematikából, gimnáziumokban az előbb felsoroltakon kívül a többi érettségi tantárgyakból, a szakközépiskolákban pedig az érettségi-képesítő tantárgyakból az első osztályban legalább 4-es. a második— negyedik osztályban 4,5-06 átlagosztályzatot kell elérni, s elégtelen osztályzata egy tantárgyból sem lehet. Elbíráláskor az eddiginél nagyabb súllyal est:k latba a pályázó tanulók közösségi munkája, magatartása- és szorgalma. Az I—IV. osztályokban kapható ösztöndíjat számottevően növelik és tovább differenciálják. Az új jogszabály szerint például az az első osztályban évente háromezer, a negyedik osztályban pedig már hatezer forint ösztöndíjban részesülhet az arra érdemes diák. A miniszteri utasításnak lényeges • — az eddigiekhez képest új — eleme az is, hogy a jogszabályt a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóira is kiterjeszti. Fontos tudnivaló: ösztöndíjat azok a tanulók is kaphatnak, akik diákotthoni .ellátásiban részesülnek, illetve akiknek. — külön jogszabály szerint kötött — tanulmányi szerződés alapján a munkáltató társadalmi ösztöndíjat folyósít. A tanulmányi ösztöndíjat a megyei, illetve fővárosi tanács művelődési osztálya minden évben meghirdeti. Azok a vállalatok és szövetkezetek, amelyek önkéntes hozzájárulásukkal növelték az ösztöndíj kereteit, saját fizikai dolgozóik gyermekei részére — a művelődési osztály útján — névre szóló' pályázatot hirdethetnek. A tanulók minden év április 1-ig saját iskolájuk igazgatójához nyújthatják be a pályázatot. Az ösztöndíjat félévenként előre — szeptemberben és márciusban — az iskola folyósítja. Társadalmi segítség az óvodáknak Lábodon már épül az új* A nagyatádi járás községeiben a 3—6 éves gverekek 75- 100 százaléka jár óvodába. A megyei átlagot nem érik el Lábodon, Nagykorpádon és Ihárosberényben; jobb viszont az arány Nagyatádéin, Somogyudvarhelyen és Kutason. Az intézmények többségébe fölveszik a jelentkezőket, ám vannak túl- . zsúfolt óvodák is. ' Nagyatádon a 610 óvodás korú gyermek 590 helyen osztozik, a peremterületeken 80 százalékos a helykihasználás, a városközpont óvodáiban 125 —130 százalékos. Ezeket az adatokat a Nagyatádi Járási—Városi Népi Ellenőrzési Bizottságának vizsgálatáról készült jelentés tartalmazza, Az iskolába induló korosztály egy évre történő óvodai elhelyezését mindenütt biztosítják. Az óvodás korúak túlnyomó többsége 2—8 évet tölt az óvodában. Az elmúlt években sokat tettek a pedagógusok — a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront bizottságainak a közreműködésével — a hátrányos ■ és veszélyeztetett helyzetű gyerekek földerítése és óvodai elhelyezése érdekében. Különösen eredményes volt az együttműködés az óvodák és a társadalmi szervek között Nagyatádon, Kutason, Iha- rosberényben és Lábodon. Ami a tárgyi feltételeket illeti, tarka a kép. Az óvo\ dáknál« mintegy a fele átalakítással vált alkalmassá, a célra. Több helyen szűkek a foglalkozási termek, nincsenek kellő mellék- és szociális helyiségek, raktárak stb. I Az óvodák felszereltsége, eszközellátottsága sokat javult;-udvaruk többnyire lehetővé teszi a gyermekek szabad levegőn való tartózkodását, sportolási és játszási igényeinek kielégítését. a Az udvari játékok, mászó- kák készítésében sokat segítettek' az üzemek, szövetkezetek szocialista brigádjai. A személyi feltételek is ked ve z öan • v á 11 óznak: jelenleg 1.6 óvónő jut egy óvodai csoportra. Csökkent a .szakképzetlenek száma. A kis intézményekben — mint például az iharost, a belegi, a nagykorpádi, a somogy - • udvarhelyi — a csoportmunkában is dolgozó vezető óvónők tevékenységét nehezítik a működési feltételek megteremtésével járó' tennivalók. Nagyatádon az óvodák szervezeti összevonására 1980-tól került sor. több lépcsőben. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek: javult az intézmények szakmai irányítása, az óvónők eredményesen végzik az iskolára való előkészítést, a gyermekek. szeméiyiségíor- málását Az óvodákat irányító tanácsok egyre hatékonyabban dolgoznak az óvodai programok megvalósításán: a tárgyi és személyi feltételeik 'avításán. Lábodon új, százszemélyes óvoda épül (elkészülte után a régi megszűnik), s 25-tel nő a fölvehető gyermekek száma. _A j árás valamennyi községében a költségvetés tervszerűbb és gazdaságosabb fölhasználásával, továbbá nagymérvű társadalmi segítséggel javítják a működési feltételeket. Hátországi vonalút Kati néni krónikája Hetek óta nézem a televízióban Sára Sándor Krónika című tisztázó szándékú történelmi dokumentumfilmjét, melyben az élő tanúk szólalnak meg, holtakat is megelevenítve szóban, mintegy vizsgálatot és önvizsgálatot tartva, egyszerre mondják vád- és védbeszédüket. Doni infernót járt magyar bakák, karpaszomá- nyosok, hivatásosok. A hátországról kevés szó esik. Most még kevés... Azon a magnetofonfelvételen, melyet más céllal vettem föl idestova éve már, egy asszony beszél: Huber Má- téné, Szülőkből, akit özveggyé tett a háború. Vallomását nem stilizáltam — a hitelesség miatt mondjam le erről —, a kronológiai pontosság érdekében szerkesztőként avatkoztam csak be. Kati néni mondja: A férjemmel úgy ismerkedtem meg, hogy ősszel szoktam jönni Szülök ba krumplit szedni Barcsról, úgy ismerkedtünk meg ... Nagy összetartás volt a rokonság között Nagymenőm lánya férjhez ment, nem volt otthon, egy kisfiú volt még,. és sok krumplit termeltek, hét—nyolc holdon. A férjemék itt laktak. Ösz- szekerültünk Huber Mátéval. Huszonkét éves voltam, ő huszonhárom. Én tizes vagyok. Ide jöttém menynek. Tizenhárom évig anyó- som-apósométonál voltam, amíg a férjem el nem tűnt. Akkor összeköltöztünk a szüleimmel, már ők is újra itt laktak Saulokban. Negyvenöt januárjában tűnt el. Január 14-én a budai Várban voltak, be voltak kerítve. Sehogy se tudtak szabadulni. Január 14- ón jöttek volna ki a budai Várból a Böszörményi .úton keresztül, úgy akartak menekülni. és akkor olyan légitámadás érte őket, hogy ott veszett el. Akitől kaptam levelet, ezt írta: a Déli-pályaudvarnál. Mint német katona! Nem kérdezték, akar-e az lenni... Az ón szegény férjem, a jó isten nyugosztalja, mündig azt mondta, hogy nem engedem magamat ezektől .besorozni — mert voltak olyanok a bizottságban, akik nem is voltak magyar katonák sé! —, azt mondja: ezek akarnak besorozni! ? Én nem vetkőzök ezek előtt le! Úgyhogy olyan nagy fölbajtás volt, hogy szegény férjemet elvitte a csendőrség, be a laktanyába. És ott tartották, amíg a sorozásnak vége volt Mikor már befejezték, elhozták újból, és mégis besorozták. Szóval, ez egy ilyen kényszersorozás volt. Bárki bármit is próbált, nem lehetett ellene csinálni semmit. (Az ország német megszállása után sorra kerülő harmadik SS-akció már kényszertoborzás volt, amelyhez az a magyar kormány aktív segítséget nyújtott. — A szerk.) Ha valaki valamit közbeszólt vagy el- lene szólt, arra nagyon megharagudtak, és például itt volt egy kántortanító, aki szintén ellenük mert fölszólalni — már meghalt a Hemer —, éjjel az összes ablakát végig beverték azok a íolkszbundísták... A csendőrség nem nyomozta ki, ki csinálta! Mindenki félt tőlük, olyan nagy hatalomban voltak. Ha az unokáimnak .elmesélem, csak nagyot néznek. Az ember nem nagyon mert vonatra ülni mert bombázták a szerelvényeket. Egyedül mentem az uram után. Hát mikor Pestre értünk, akkor ugye, kérdeztem, hogy melyik villamosra szálljak fel, mert a férjem Pilisvörösváron volt katona, szóval hát onnan kaptam levelet, és oda akartam menni. Melyik villamosra? * És akkor mondták, hogy erre szálljak Jel, és ón fel is szálltam, de alighogy felszálltam, elkezdett a sziréna, búgott a sziréna ... Hát most mi lesz, hogy lesz? Elmentünk egész a Duna-hídig, de azt nem tudom. a Lánchíd Volt-e vagy milyen híd. Valamilyen fürdő, Rákc*-fürdő vagy milyen fürdő van ott. Nem mentünk át Pestre, ölég az hozzá, hogy leállt a villamos, és azt mondták, mindenki szálljon ki, és a legelső óvóhelyre! Na, és futás; nem tudom, hogy hányám voltunk — százával! —, az óvóhelyre mentünk, be í» pincébe, és persze, hogy én nagyon féltem, merthét faluhelyen ilyen nem volt. Mellettem ült egy fiatalasszony, és mondja nekem, aszongya, ugye asaongya, néniké maga nagyon fél? Mondom, nagyon. Százával mentek el fölöttünk a repülők Szolokban, de nem volt légiriadó soha. Hát akkor egy óráig lent voltunk a pincében, míg lefújták, és akkor utaztam tovább Pilisvörösvárra. Mikor odaértem, nem találom a férjemet. Az egyik azt mondja, hogy át van helyezve Pesthidegkútra, a másik azt mondja, hogy elment haza. Na, de hát már nem tudtam hazamenni; éjjelre ott maradtam. És akkor reggel, mikor megen átmegyek az iskolába, ahol a szállásuk van, az egyik katona azt mondja, a maga ura elment haza. Hát hazament, nem törődött velük senki... És akkor megbeszélte ezzel a másik katomáRendkívüli adásnap Egyhangú és fölöttébb fáradságos munka volt. úgyhogy nem is szándékozott egész nap a kerítéssel foglalatoskodni. Délre az udvart védő dróthálónak csaknem a fele elkészült. — A többi várhat holnapig — dünnyögte, mikor a lánya ebédhez hívta. Kincses végiglépkcdett az udvaron. A konyha szomszédságában volt egy kicsi kamra, ott tett-vett. a szerszámokat pakolta vissza. A lánya hangjára rezzent föl. — Jöjjön papa! — hallatszott kintről. — A Szalai bácsi keresi. Szalai a veranda korlátjának támaszkodva várakozott, valami száraz kekszet ropogtatott. Intett a kezével Kincsesnek. • — Mi újtág, szomszéd? — kérdezte Kincses. — Elvinném a tévét, ha lehet... > — Hogyne — mondta Kincses. Betessékelte Szálait a konyhába. — Mi történik itt tulajdonképpen? — kérdezte a fiatalasszony. — Semmi. Csak ezentúl egy tévét fogunk használni. A régit ugyanis eladtam Szalai úrnak. Még tegnap megegyeztünk. A pénzen pedig szeretnék venni neked valamit születésnapodra. — Akkor nem is zavarnék — szabadkozott Szalai, ahogy magához ■ ölelte a frissen szerzett portékát. Szeretett volna gyorsan eltűnni, nehogy a végén még kútba essen az üzlet. Kincses veje késő délután ért haza, és nyomban fölfedezte, hogy hiányzik a régi televízió. Kincses szelíden, elégedetten közölte vele, hogy ő adott túl a készüléken. A fiatalember zavaros és összefüggéstelen szavakat hebegett, alaposan meglepve apósát. . — Nem értem, miért olyan nagy probléma ez? — erös- ködött Kincses. — Persze, hogy nem érti — fokadt ki a másik, és dühösen elrohant. ■ Szalai a szobájában üldögélt, a teáját kortyolgatta, amikor csengettek. Beletelt néhány pillanatba, amíg ajtót nyitott. — Jó estét Lacika! — üdvözölte Kincses nejét. —■ Mi járatban? — Hol van a tévé?! t — Csak nincs valami baj? Még nem próbáltam ki... Hétfő van, ugye ... — Az — sóhajtott a másik. Egyenesen a készülékhez sietett, és könnyedén leemelte a hátlapját. — Ilyenkor nincs benne semmi — próbálta tréfára venni Szalai. — Ez olyan tévé, amelyben hétfőn is van valami — mondta Kincses veje, és ösz- szegyűrt bankjegyeket húzott ki a készülékből. — Most lesz a feleségem születésnapja. Arra gyűjtöttem. — Nahát — mosolyodon el Szalai. — Akkor ez rendkívüli adásnap. • Kelemen Lajos val, ha visszajön, akkor ő fog hazamenni. De akkor jött megen egy másik, és azt mondja, nem, nem ment haza, hanem Pesthidegkútra! Hát szóval, azt az egesz Pest-környéket bejártam. Még fiatal voltam, 34 éves, meg tudtam csinálni eztet Sehol, sehol, nines, nincs és nincs! Most nincs más visz- sza, elmegyek haza. Na, de ettől az úttói nagyon féltem, mert légitámadást kaptunk, úgyhogy ki kellett szánnunk és az erdőbe futnunk. Pesten találkozók egy szuloki fiatalemberrel, es megszólít — én nem vettem észre —. csak íorgolódok, te jó isten, valaki ismert engem itt! Elmesélem neki, g kérdem, te is haza mégy. Megyek haza szabadságra. Nemet katona volt ő is. Akkor hozzá csatlakoztam, hogy ne legyek egyedül. Ide gyere, ahol én szállók be; azt mondom, hogy a feleségem vagy! Na, de csak katonaság lehetett abba a va- gonyba. Zsúfolva voltak a vonatok. A második lépcsőin álltam egész Dombóvárig. Hát ez olyan borzasztó volt, hogy nem felejtem el soha! Akkor jött ez a fiatalember, széjjelkapcsolták a vonatot: gyere, most már lesz helyed ! Kaposváron bemondják a. hangosba, hogy Horthy lemondott, és a Szálasi átvette az uralmat. Nem kaptam erre Barcs felé vonatot. Azt mondja, gyere Mérőig, és ott nyugodtan vársz reggelig akkor kapsz vonatot. Hát mikor kiszáll Mérőben, itt vannak szuloki asszonyok, akik szintén elmentek a férjük után Segesdre. Nekem szóinak, hát te hunnan jössz a férjed tegnap reggel hazajött! Visszafordultam, be a vonatba, mondtam ennek a fiatalembernek, megyek veled, amerre te mész. Kiindulunk Mérőből, az első állomáson leállítanak, és azt mondják, hogy minden magyar katona szálljon le. És a németek már körülfogták az egész vonatot gépfegyverrel. Figyeltem őket, hogy mit mondanak. Hát kiszálltak a magyar katonák, de csak a sorompóig mentünk el, akkor visszatolatták bennünket. Még egy magyar katona volt bent! Hogy hun- nan tudták ezt, nem tudom. A vopatunk emiatt ' egy órát késett és a somogy- szobi vonat nem várta be: hát akikor mentünk egész tttvöskónyiig, de a kalauz már mondta, ott sem érjük el. Három csókanyai asszony volt velünk, fogadtunk egy kocsist, aki elhozott bennünket Erdőcsoko- nyáig. Na, eljöttünk idáig, de hogyan menjünk tovább? Gyalog jöttünk hazáig, ón meg ez a fiatalember, reggel fél négyre értünk haza ... És nyílik az ajtó, hallom a férjem azt mondja, ki az. Jaj, mondom, csak kérdezd ám, hogy ki az! ö meg: hálaisten, csakhogy hazajöttél. És azt mondja. Pusztasza- bolcsnál kerültük el egymást. 6 le. én meg fel a vonattal. Hát ilyen egy borzasztó út volt ez. Mondom, az unokáim el se akarták hinni azt a világot Leskó László SOMOGYI NÉPLAP
