Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

SZEMBESÍTÉS Járási ifjúsági nap Alig jöttek fel a pincéből az emberek, újra látni óhaj­tották kedvenceiket. Mi, a Kispest játékosai január 8- án arra ébredtünk, hogy az utcán nem német beszélge­tést hallunk, hanem orosz hangokat. A szovjet alakula­tok előrenyomultak az ak­kori Ecseri útig, és többet Kispestre a fasiszták nem tet­ték vissza a lábukat. Kap­csolatot találtunk társaink­kal, pár héten belül együtt állt a csapat. Legnagyobb gondunk az volt, hogy legyen mit en­nünk. Szereztünk egy teher­autó-fuvaros szimpatizánst, aki „túrára” vitt el bennün­ket. Szentes és Hódmezővá­sárhely környékén egy hétig portyáztunk, olyan idősebb futballistákkal, mint Olaj­kár 1., Olajkár II., Nemes, Bol­dizsár, de velünk tartott a fiatal Puskás és Bozsik is. Megesett, hogy délelőtt öt kiló lisztért, délután pedig tiz kiló krumpliért játszot­tunk mérkőzést. Még sza­lonnát is sikerült szerez­nünk. Megrakodva, boldogan tértünk haza, ennél szebb prémiumra, mint amiben hu­szonhárom évesen részem le­hetett, azóta sem nagyon emlékszem. A Szabadságban megjelent felhívásról úgy szereztem tudomást, hogy a hir lánc­szerűen terjedt. Telefon, táv­irat nem volt, a levél olyan lassan jutott a címzetthez, hogy mire megkapjuk, rég elmúlt volna a mérkőzés. Nekem Puskás öcsi szólt, akinek az édesapját rendkí­vül szoros barátság fűzte Gallovits Tiborhoz, a balol­dali érzelmű szövetségi kapi­tányhoz. Reggel nyolc és kilenc óra között gyülekeztünk a labda­rúgó szövetség Vadász utcai székházában. Volt, aki Er­zsébetről, volt, aki Csepelről, volt, aki Kispestről gyalogolt odáig. Teljesnek bizonyult a keret, a felsoroltak közül senki sem hiányzott, örül­tünk egymásnak. Újpestre lovas kocsival jutottunk ki. Útközben a sok romot szem­lélve felidéztük, ki hogyan vészelte át a háborút. Ellenfelünk, az UTE lova- giasan ellátott bennünket fehér színű mezzel, hiszen a kombinált csapatból, amely­ben az FTC, a Kispest, a Gamma, a SZAC és az Elekt­romos játékosai egyaránt he­lyet kaptak, mindenki a sa­ját felszerelésével érkezett. Az Újpest — összeállításá­ban nem kisebb nevekkel, mint Tóth kapus, Balogh II., Nagymarosi, Mészáros (név­rokonom Ferencnek hívták, engem „Dodó’’-nak becéztek), Szusza, Zsengellér, Várnai, Pozsonyi —• lila dresszben futott lei • pályára több ezer Lapszemle 1945 kora tavaszáról felé: felháborodott menny­dörgés helyett pedig a talán még létező emberi józanság­ra hivatkozó döbbenetes té­nyek a kisérószövegben. A mediterrán térségben és a Kárpát-medencében éven­ként háromszázmillió — nem tévedés: 300 000 000! — költöző madarat pusztítanak el puskás vagy „hálós” orv- vadászok. hogy azután szno­bok szalonjaiba kerüljenek kitömötten vagy ínyencek asztalára sülten, főtten, pá­coltam Gólyáink száma tíz esztendő alatt ' a felére csökkent: ma alig hat-hét­ezren vannak. Az ökoló­giai egyensúlyhoz nélkülöz­hetetlen kisemlősök prém­jét a hiúság vásárán árusít­ják bunda gyanánt. A film szerzői mégsem kongatnak vészharangokat. Nem foglalnak állást szélső­séges módon a gazdasági nö­vekedés ellen, mint a termé­szetvédők közül oly sokan, nem kiáltják ki bűnbaknak sem a bányaipart, sem a mű­trágyát, sem a vegyszeres szőlőművelést. Nem háborog- nak, nem csapkodják az asz­talt, „csak” az évtizedekre, évszázadokra előrelátó szak­ember biztonságával figyel­meztetnek, csendesen, hig­gadtan, cáfolhatatlan érvek sorával. Magyarán: a hasz­nosság elvének túlzott érvé-j nyesítése, a meggondolatlan' ipartelepítés, közlekedésszer - vezés, mocsárlecsapolás, a kemikáliák gátlástalan hasz­nálata ellen protestálnak. Az az érték, amelyet a növeke­dés szükségszerűségére hivat­kozva értelmetlenül elpusz­títunk, gyakran összehason­líthatatlanul nagyobb az így nyert javaknál — állít­ják. S aki látja a közelképe­ket a Zala folyó által a Ba­latonba juttatott mérhetet­len szennytömegről, aki képes felfogni, mekkora kockázat­tal járhat a parti fecskék tíz- és százezreinek pusztulása a partok ki kövezésekor, kény­telen-kelletlen elhiszi a film­ben aforisztikus tömörséggel fogalmazott megállapítást: az ember önmagát semmisíti meg a természet pusztításá­val. lengyel András Március 17-én, szombaton a Szabadság vezércikket szentel az első eredmények­nek: „Amikor a pékek újra munkába kezdtek, Budapest újjáéledésének legdöntőbb pillanatához érkeztünk. Mindenki kap egy falat ke­nyeret, néhány deika lisztet vagy meleg ételt. E pillanat­ban kétszázezer ebédet osz­tanak ki Budapesten. Á javulás tovább halad. Gyermekek tojást kapnak. Jegyre 20 deka hagymát ad­nak és százezer 25 grammos dohánycsomag is kiosztásra kerül. Az első komolyabb szénszállítmány is befutott Budapestre. Kétszáz , vagon szénből lesz rövidesen vil­lanyvilágítás, esetleg villa­mosközlekedés. Az éhség el­leni harc győzelmét, jelzi a feketepiaci árak zuhanása is. • Olyan eredmények ezek, amelyeket el kell ismerni mindenkinek, aki tisztában- van a nehézségekkel.” Ugyanezen a napon a Szabadság beszámol arról, hogy tanfolyamon nevelik a demokatikus ifjúság új szel- lemi és politikai vezetőit: „Apponyi-tér 1. A bérpa­lota erősen megrongálódott. Az első emeleten a Györffy István parasztfőiskolás . kol­légium helyiségében min­denütt példás, rend és tisz­taság. Ide küldte el kivá­lasztottjait Budapest és a környék ifjúsága, hogy kiké­pezzék közülük a kerületi és vidéki Demokratikus Ifjúsá­gi Szövetség helyi szerveze­teinek új vezetőit, ötven lel­kes fiú és lány vesz részt a tanfolyamon.” Március 20-án, kedden a Szabadság értesülést közöl Szálasi és Baky László kis- várdai barátainak sorsáról: „Kisvárdáról jelentik: A város rendörparancsnotka erős kézzel látott hozzá a tisztogatáshoz és elrendelte a volt fasiszta vezetők letar­tóztatását. Letartóztatták Tóth Pál fodrászmestert, aki üzleteben a következő fel­iratot helyezte el: „Azon­nal hagyja el a > helyiséget, aki nem hisz feltétlen a né­met győzelemben!” Tóth Pál, amikor a Vörös Hadsereg csapatai bevonultak Kisvár- dára, rendőrnek jelentkezett, de sorsát nem kerülhette el. A fogdában ül Nászay Ló­ránt, a levitézlett Imrédy- párt . kisvárdai titkára is. aki Bakav László életnagyságú fényképét helyezte el üzleté­nek kirakatában ezzel a fel­írással: „Baky az egyetlen igaz magyar ember, aki a zsidókat ki merészelte zavar­ni az országból.” Kettőjük mellett már a hűvösön ül Kisvárda sok reakciós fasisz­tája. összeállította: Tuza István EMLÉKEZÉS ÉS SZIRTAKI Aztán más élmények kö­vetkeztek: film Elvis Presley- ről, s este ifjúsági bál. Úgy gondoljuk, sokáig emlékeze­tes lesz majd a résztvevőknek ez az ifjúsági nap, amelyet a járási KISZ-bizottság, a he­lyi ifjúsági szervezetek és a kaposvári Noszlopy Gáspár Szakközépiskola rendezett. Áz iskolai számítógép H Híradástechnika Szövetkezet az oktatás szolgálatában Korunk új tudományának, a számítástechnikának nap­jainkban végbemenő - erőtel­jes térhódításáról egyre gyak­rabban hallhattunk és ol­vashatunk. Reflektorfénybe került á számítástechnikai oktatás széles körű elterjesz­tése, s ezen belüli pedig kü­lönösen az utóbbi időkben az iskolai számítógépek kérdése, egy évvel ezelőtt hirdetett A Művelődési Minisztérium egy évvel ezelőtt hirdetett pályázatot mikroszámítógé­pek gyártására, s választása a Híradástechnikai Szövetke­zet számítógépére esett. A szö­vetkezetnek az oktatás szol­gálatában kifejtett tevé­kenységéről, valamint az is­kolai számítógépről a szö­vetkezet elnökhelyettesével, Dóka Lászlóval és csoportve­zetőjével, Tóth Ferenccel be­szélgettünk. A szövetkezet iskolai szá­mítógépének neve: HT— 1080Z School-Computer. Egy oktatási célú számítógépnek sokféle igényt kell egyszerre kielégítenie: legyen könnyen kezelhető, egyszerű, megbíz­ható, hiszen a folytonos, nem mindig kíméletes hasz­nálat folytan nagy az igény- bevétele. Tegye lehetővé iá- tékos, izgalmas programok futtatását, mert különösen a diákoknál az alkotó, komoly munkához a játékokon ke­resztül vezet az út. Program- nyelve legyen egyszerűen, gyorsan elsajátítható, amely- lyel már néhány utasítás megismerése sikerélményhez juttatja a nebulót... Legyen a gép jól bővíthető, hogy később, az oktatás követel­ményeinek növekedtével is eredményesen használhas­sák a gépeket, s végül túl drága se légyen, mivel a kö­zépiskolák százainak fölsze­relése nem csekély erőfeszí­tésébe kerül az oktatásügy­nek. A HT—1080Z megfelel e feltételeknek. Központi me­móriája 16 kilobyt; körülbe­lül 16 000 betű, szám, írás­jel tárolására alkalmas. Bil­lentyűzete a szokványos író­Hová tűnt már az élővi­lágnak az a kedves és cél­szerű kiegyensúlyozottsága, az a derűs szépség, amely­nek tükörképeit az első ma­gyar természetfilmekben. Homoki Nagy István alko­tásaiban láthattuk annak idején? Hol van a „vadvíz- ország”, a nyugodt mocsa­rak, lápok, az ember nem járta árterek világa, hol a makulátlanul tiszta erdő, melyben madarak, rovarok, kis- és nagyemlősök élhet­tek kedvükre „-gyöngyvirág­tól lombhullásig?” Kollányi Ágoston . szerző-i'endezö és Szarka Lajos operatőr re­mekül szerkesztett és gyö­nyörűen fotografált új film­je azt bizonyítja: a vászon­ról ismert egykori kedven­ceinknek, a •„cimboráknak” már aligjha volna hová me­nekülniük a vélt beavatko­zási jogát mindenfelé érvé­nyesíteni akaró ember elől. Csupa diszharmónia, pusz­tulás, félelem és menekülés jellemzi Kollányi természet­képét. Szívszorító a látvány, amint — csupán a felelőt­len munkaszervezés követ­keztében — tonnaszámira omlik az óriás gép által megmozgatott homoktömeg a gyurgyalagok fészkeire, 's a színes kis madárkák két­ségbeesetten csivitelve-ka- pálózva fuldokolnok a ször- nyűségies zuhatagban. Odébb utat építenek. Bár sík terü­leten át is vezethették vol­na, az illetékesek úgy dön- , töttek: csekélyebb lesz a tá­volság, ha erdőt irtanak! A megfomtolatlainságnak tíz kilométernyi szakaszon haf-' mincezer fa s ki tudja, mennyi állat esett áldoza­tul .. . Másutt a túlzott vegy­szerezésből hátramaradt corpus delicták: mezei nyu- lak tetemei, százszámra . .. És hanyagságból, rövidlátás­ból, pénzhajhászásból vagy szadizmusból elpusztított gu­lipánok, gólyák, szalakóták, fácánok, szarvasok minden­Az ősztől sok iskolában tanulnak majd a gyerekek számítás technikát ezen a kis gépen gépekéhez hasonló, az ered­mények a géphez kapcsolt — manapság' már minden isko­lában rendelkezésre álló — tévékészülék ernyőjén vál­nak láthatóvá. Beépített mag­netofonjával programok és adatok rögzíthetők és játsz­hatók vissza; ez lehetővé te­szi a központilag előállított oktatási programok egyszerű, szervezett terjesztését. Be­épített hanggenerátora a fi­zikatanítás hangtani ismere­teinek illusztrálására és a ze­neoktatás elősegítésére egy­aránt alkalmas. Az év elején ezer darab gép gyártását kezdték el. Az ellenőrző vizsgálatok jó eredménnyel végződtek, rö­vid időn belül sor kerül az első szállításokra. A szövet­kezet fölkészült az iskolai számítógépek gyártására. A tervek szerint 1983 őszén a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban megkez­dődhet a számítástechnikai oktatás. E gépeknek az isko­lákhoz való eljuttatását a művelődési tárca szervezi meg. A beszerzés anyagi fe­dezetének biztosításában a központi keret mellett a helyi pénzügyi erőforrások­nak is igen nagy szerepük lesz. M. É. „Most végre felröppenhet a szabad szó piros ra­kétája a fekete magyar égre.” (Népszava, február 18.) Esküszünk, hogy fáradha­tatlanok leszünk a népjogo­kért folytatott harcunkban! — adja tudósításának címéül a Szabadság március 16-án, pénteken: „A felszabadult Budapest első szabad március 15-i ün­nepét a Magyar Színházban ünnepelte a Magyar Kommu­nista Párt. Délelőtt 11 órára a nézőteret zsúfolásig meg­töltötte a lelkes közönség. Mikor a függöny felgör­dült, a színpadon Kossuth, Petőfi és Táncsics arcképei és a piros-fehér-zöld zászlók között megjelent Gobbi Hil­da, a Nemzeti Színház mű­vésznője, aki a Szózatot mondotta el. Dörgő tapsor­kán köszönte meg szavalatát. Ezután Révai József, az ideiglenes nemzetgyűlés tag­ja emlékezett meg március 15-e jelentőségéről. ... — Kossuth, Petőfi és Táncsics háromszínű zászla­jának leghűbb örökösei mi, kommunisták vagyunk — fe­jezte be szózatát. ■— Mert mi, akiket hazátlan bitan­goknak mertek nevezni az országvezetők, mi ragadtuk elsőnek kezünkbe a felszaba­dítás zászlaját. Esküfezünk, hogy fáradhaíatianok leszünk a népjogokért folytatott har­cinkban. Esküszünk, hogy be fogjuk fejezni 1848 félbe­maradt nagy művét. (Éljen­zés, taps.) Százszor is érvé­nyes az, amit Petőfi 1848- ban mondott: Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs eltörve még a lánc. Mi kommunisták a magyar nem­zeti függetlenségi front hű katonáiként kivívjuk azt, amit 18“¥3-ban nem tudtak ki­vívni, a független, szabad, de­mokratikus népi Magyaror­szágot. Révai József hosszas taps­orkánnal fogadott szózata után Pásztor János, Várko- nyi Zoltán, Aczél György, Major Tamás és mások Pe- tőfi-verséket szavaltak.” Hogyan történt7 Válaszol: Mészáros József A márciusi kölyök szél játékosan eibálta a zászló selymét. A fehér kúria előtti faágyú csövét bajomi gyere­kek mászták meg. Az épület homlokfala előtt két kiskato- na állt, fegyverre tett kéz­zel. Üjvárfalván, a kisnemssi Noszlopy-háznál tegnap fia­talok gyülekeztek, hogy for­radalmár elődeik emléke előtt tisztelegjenek. Reggel volt, vakító sárgán sütött a nap. és Szatori Tibor jutái pol-beat énekes joggal dalol­ta: „Jó reggelt, Magyaror­szág!” X Ha nem is egy ország, de egy egész járás küldte el fia­taljait Űjvárfalvára, ki autó­busszal, ki kerékpáron ér­kezett. Dr. Andrássy Antal főle- veltáros. a szakterület leg­jobb ismerője idézte föl Noszlopy Gáspár forradalmas életútját, benne azt az időszakot, amikor a Noszlopy testvérek szabadítóként ér­keztek Kaposvárra, A nagy hárs még csupasz karjait nyújtotta fölénk, s az emlék­táblát koszorúzók fölé. Szép pillanatok voltak. Aztán fölkerekedett a há­rom tavaszt ünneplő csapat, és meg sem állt a somogysár- di emlékműig; ott szintén a tisztelet hangjai szólaltak meg. Az ünnepélyes hang, a pátosz később átadta a helyét a vetélkedés, a játék harsá­nyabb dialógusainak. A részt­vevők az irodalom, a politi­ka, a történelem, az ifjúsági élet témaköreiből vett kérdé­seket válaszolták meg. Há­rom ciprusi görög fiatal — hazánkban tanuló diá­kok — Zorbász táncára, a szirtakirá tanították meg a fiatalokat. Válaszoltak a kér­désekre is. főt kitevő lelkes közönség elölt. Délben kezdődött a talál­kozó, mert korán sötétedett, és még haza is kellett jut­nunk, a székházig a lovas kocsival, onnan gyalog. Az eredményre nem emlékszem, csak arra, hogy szoros küz­delmet vívtunk. Valószínűleg az újpestiek kerekedtek fe­lül, mert erőnlétük sokkal jobb volt a miénknél, és egységesebb csapat benyomá­sát kellették. Nem véletlen, hogy hamarosan az UTE csa­pata adta a válogatott zömét. Fellépésünk díjazása mind­máig felejthetetlen. Az Új­pest előételes, húsos bable­vessel vendégelte meg a de- rekas küzdelemben kimerült sportolókát. Előételként olaj­ban pirított, csodálatos ízű kenyeret tálaltak elénk. iü£iEVÉL I Noé bárkái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents