Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

\ Moszkvai forduló A Moszkvában ma folytatódó szovjet—kínai poli­tikai konzultációkra a szovjet fővárosba érkezett Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettes. A szovjet fővárosban ma kezdődik a szovjet—kínai külügym iniszter-helyettesi konzultáció második fordu­lója. Az elmúlt év ősze óta tartó megbeszélésektől alig­ha várható látványos és meg kevésbé gyors fordulat, a nemzetközi közvélemény mégis nagy figyelemmel kí­séri ezeket a tárgyalásokat. Élvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az ismert és nem egyszer viha­ros történelmi előzmények után hogyan alakul a Szov­jetunió és Kína viszonya, amely befolyásolhatja a vi­lágpolitika egészének alaku­lását is. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a jelen­legi tárgyalások meglehető­sen korlátozott célokat tűz­tek maguk elé: a Szovjet­unió és a Kínai Népköztár­saság államközi kapcsolatai­nak normalizálását. Tudjuk: ez sém lenne kis feladat. Hiszen a gyakorla­tilag 1969 óta folyó, s a kí­nai fél hibájából mindmáig eredménytelen tárgyalásokat Peking 1980 elején egyolda­lúan megszakította „az af­ganisztáni fejleményekre" hivatkozva. Azóta azonban sok minden történt. Részben a Pekinget Washington (taj­vani fegyverszállítások) és Tokió [tankönyvvita, újra­fegyverkezés) irányából ért traumaszerű csalódások, részben — egyéb körülmé­nyek mellett — a belpoliti­kai és személyi változások nyomán a kínai alapállás némi változáson ment át. Ezt mi sem jellemezte job­ban, mint az, hogy a KKP legutóbbi kongresszusának anyagaiból már kimaradtak a szokásos éles szovjetelle­nes vádaskodások és helyé­be bizonyos tárgyalási kész­ség lépett. A Szovjetunió mindvégig türelmes, elvileg szilárd, maradéktalanul konstruktív álláspontja — gondoljunk csak Brezsnyev taskenti és* bakul, valamint Jurij And­ropov november 22-i beszé­dére — elvezetett odáig, hogy a két ország között legalábbis elkezdődhetett a közeledés, az államközi kap­csolatok normalizálását szogáló párbeszéd. A jövő­ben sem Moszkván múlik majd, hogy ez a párbeszéd sikeres legyen. H. E. Carter lehet Habib utódja Mosé , Arensz, Izrael volt wasflihgiőrti' ’nagykövete, aki a hét végén vette át a had­ügyi tárcái, a kormány ülé­sén azt mondotta, hogy „az elkövetkező hónapok döntő fontosságúak lesznek az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatainak. alakulásá­ban.” Az amerikai News­week hírmagazin arról tá­jékoztatott. hogy Reagan március 28-ban szabta meg a libanoni csapatkivonással összefüggő megállapodás Moshe „Arensz (jobbra) és Begin kormányfő határidejét. Ha a kérdésiben addig sem születik döntés, a Newsweek szerint Philip Habib bukott ember, és más váltja fel — Jimmy Carter az Egyesült Államok volt elnöke, vagy a megelőző re­publikánus kormányzat kül- ügyminiszteire: Henry Kis­singer. Választások Ausztráliában Hatalomváltás előtt? A déli félteke kontinens- államának, Ausztráliának lakosai igazán nem panasz­kodhatnak, hogy ritkán él­hetnek állampolgári joga­ikkal. Az elmúlt évtizedben ugyanis nem kevesebb, mint hatszor kellett az urnákhoz járulniuk rendes vagy rendkívüli választásokkor. Fraser miniszterelnök, a nevében liberális, ám poli­tikái vonalában jócskán kon­zervatív párt vezetője — aki a kisebb Agrár (Nemzeti) Párttal koalícióban 1975 óta áll az ország élén’ — idén sem várta, meg mandátuma teljes lejártát, hanem idő előtt feloszlatva a képviselő- házat és a szenátust, márci­us. 5-re általános választáso­kat , írt ki. A szavazóhelyiségek ilyen ■gyakori felkeresése is jelzi: mozgalmas évtized áll az ötödik földrész 15 milliós népessége mögött. A konzer­vatívok több évtizedes egyeduralmát 1972-ben a Munkáspárt váratlan győ­zelme törte meg. Az új kor­mányfő, Whitlam reformok $orát indította el, kül- és belpolitikáját egyaránt po­zitív lépések jellemezték. Szembe kellett azonban néz­SOMOGYI NÉPLAP Robert Hawke * nie az olajválság és a néki­iramodó infláció gondjai­val, a liberális kézben ma­radt felsőház pedig a költ­ségvetés elutasításával többször is megbénította ténykedését. A belpolitikai patthely­zetnek a brit íőkormányzó 1975-ben — jogilag erősen vitatható módon — Whitlam menesztésével vetett végett. A miniszterelnöki posztra akkor került Fraser, aki a kül- és belpolitikában is tel­jes hátraarcot csinált. Ausztrália az elmúlt évek­ben ismét az USA „minta- szövetségesévé” vált, mind diplomáciai, mind katonai téren. Fraser az elmúlt években^ A pártkonferenciák felszínre Kozták a még meglevő hiányosságokat A részeredmények alapján a jelenlegi államfő nyerte a vasárnapi elnökválasztást Szene­gálban. Képünkön: Abclou Diouf (középen) egyik utolsó dakari kampánygyűlésén. (Az afrikai országban vasárnap egyidejűleg parlamenti választásokat is tartottak ) (Telefotó — AP—MTI—KS) Stefan Andrei életrajza Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere 1931. március 29-én született a Dőlj me­gyei Podari-Liveziben. Egye­temi tanulmányait a buka­resti építészeti intézetben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói karának. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunis­ta Pártnak; 1958-ban a ro­mán kommunista egyete­misták uniója végrehajtó bizottságának tagjává vá­lasztották, s a nemzetközi kapcsolatok osztályán dol­gozott. Négy esztendővel ké­sőbb a kommunista ifjú­sági szövetség központi bi­zottsága irodájának tagja, a külügyi osztály vezetője lett. 1965-től a Román KP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályán töltött be vezető funkciókat,. 1969-ben megvá­lasztották a Román KP KB póttagjának, 1972 áprilisá­ban, mint a központi bizott­ság tagját és a kb titkárát kinevezték a külügyi osztály vezetőjévé. A- párt ereje mindenek­előtt a munkásosztállyal, a, dolgozó emberekkel való kapcsolatban rejlik. Ezen a téren, azonban sok még a tennivaló. Ezt hangsúlyözta Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornak, a LEMP Köz­ponti Bizottságának első titkára a LEMP varsói vaj­dasági szervezetének konfe­renciáján. amely a másfél hónapja tartó beszámolási kampány utolsó ilyen ta­nácskozása volt. Mint mondotta, a vajda­sági pártkonferenciák' a párttagság tevékenységének élénküléséről tettek tanúsá­got, felszínre hozva egyben a még meglévő gyenge pon­tokat. Az utóbbiak között említette, hogy jónéhány pártszervezet még mindig nem kellően, aktív, a főtit­kár egyben felhívta a fi­gyelmet árra, hogy a párt­nak politikai offenzívába kell átmennie, még akkor is, ha sorai a válságos idő­szakban létszámban' megfo­gyatkoztak. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfe­lének azokat, akik eszmei­leg, vagy lélektanilag ösz- szeroppainva elhagyták a párt sorait. Ugyanakkor a pártba visszatérni kívánók­nak tettekkel kell bizanvi- taniok, hogy méltóak a tag­ságra. Örvendetes fejle­ménynek nevezte, hogy az Malcolm Fraser igaz, csökkenő mértékben meg tudta őrizni parlamenti többségét.. A legutóbbi álla­mi és helyi választásokon el­szenvedett vereségek azon­ban egyértelműen jelezték: helyzete a gazdasági nehéz­ségek szaporodásával jócs­kán megingott. Érthető, ha a mostani vá­lasztási kampány fő témája Sízinte kizárólag a gazdaság. Megfigyelők szerint Fraser éppen azért hozta hét hó­nappal előbbre a vöksolást, mert az előrejelzések fel­lendülés helyett a helyzet további romlásával fenyege­tik. A másik ok, amiért nem várta meg az eredeti, októ­beri időpontot, a legerősebb ellenzéki csoport, a Munkás­párt belső harcaiban rejlik. utóbbi hónapokban • sokan jelezték a pártba, való be­lépési szándékukat, s közü­lük csaknem 60 százalék 30 évnél fiatalabb. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az értelmiségiek egy része az elmúlt idő­szakban államellenes, a szo­cializmustól idegen tevé­kenységet folytatott. Mint mondotta, a párt, az állam messzemenő türelmességet tanúsít ezen a téren is, de nem riad vissza attól, hogy adminisztratív eszközöket is igénybe vegyen olyanokkal szembén, akik nyilvánvaló­an ellenséges magatartást tanúsítanak, szabotálják a szocializmust. Az alkotómű­vészet nem öncélú intéz- • mény, hiszen létfeltételeit a munkások és parasztok te­remtik meg — hangoztatta —. Éppen ezért egy mun­káspárt nem fogadhatja el az úgynevezett«.,belső emig­rációt”, és rá kell mutatnia arpá, hogy a kultúra és a művészet a szocialista ál­lamban nemzeti ügy. nem pedig magánüzlet. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva ismételten em­lékeztetett arra, hogy a kor­mány átfogó infláció-ellenes programot dolgozott ki. Fel­hívta a figyelmet a takaré­kosság, a termelékenység, a munkafegyelem fontosságá­ra. Fraser azt remélte, hogy a vezetési csatározás lefoglal­ja ellenfeleit a rendkívül rö­vidre fogott,' alig egy hóna­pos kampanyidőszakban. Számítása . azonban, nem vált be. A Munkáspárt le­mondatta vezérét, a némileg szürkébb Haydent, a helyé­re a rendkívül dinamikus, ötvenes, éveiben járó Hawke került. Márpedik ő — a közvéleménykutató intéze­tek véleménye alapján — jó­val népszerűbb a sokszor hi­degnek, akarnoknak tartott milliomos földbirtokosnál, Frasernél. Sőt, sokan határo­zottan állítják, hogy a te­hetséges, közvetlen Hawke, aki ’ szónoknak, vitapart­nernek sem utolsó, napja­A továbbiakban kijelen­tette: nem lesznek elsietett és nagymértékű ármozgá­sok. Közölte, hogy a veze­tésnek nincs szándékában lényeges mértékben emelni az alapvető fogyasztási cik­kek. köztük az élelmiszerek árát, még akkor sem, ha ezek szinten tartásához je­lentős állami dotációra van szükség. Ugyanakkor .csak a végzett munka arányában lehet — még a reform vi­szonyai között is — bért emelni, jutalmat fizetni. Belgrad ban hétfőn délelőtt megkezdődött a JKSZ Köz­ponti Bizottságának ülése, amelynek napirendjén idő­szerű eszmei-politikai kér­dések megvitatása szerepel. A vitaindító beszámolót Kiró Hadzsivaszüev, a JKSZ KB elnökségének tagja ter­jesztette elő. — Jelenlegi nehézsége­inkből arra következtethe­tünk, hogy társadalmunk és szocialista önigazgatási rendszerünk válságos fejlő­dési szakaszba jutott. A puszta megállapítások azon­inkban a legkedveltebb po­litikai személyiség Ausztrá­liában. Az új pártvezér ugyanis hosszú évekig a Szakszervezeti Főtanács el­nökeként tevékenykedett, így jó esélye lenne, hogy ki­egyezzen a Fraserék _nagy vihart kavaró egyéves bér- befagyasztási rendelete óta tiltakozó szakszervezetek­kel. Persze, .ehhez előbb a Munkáspárt győzelme szük­séges, amelyet biztosra azért senki nem vehet. De az sem vitás, hogy hosszú évek óta a mostani ígérkezik a leg­nyíltabb, legkiegyenlítettebb választásnak, elképzelhető­nek látszik a hatalomváltás lehetősége is. Sí. G. Az RKP XI. kongresszu­sán 1974 novemberében, majd öt évvel később a XII. kongresszuson a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai végre­hajtó bizottságának póttag­jává választották. Stefan Andrei 1975 óta képviselő a nagy nemzet- gyűlésben. 1978-ban nevez­ték ki a Román Szocialista Köztársaság külügyminisz­terévé; ebben a funkciójá­ban 1980 márciusában meg­erősítették. ban semmit sem érnek, meg kell találnunk a problémák lényegét és okait — hangoz­tatta a kb-ülés elé terjesz­tett vitaindító beszámoló­ban Kiró Hadzsivaszüev. A plenum előkészítése­ként az egyes köztársaságok­ban és tartományokban meg­tartott párttanácskozásokon rendkívül időszerűnek minő­sítették a téma napirendre tűzését. Az általános értéke­lés szerint a gazdasági gon­dok túlságosan lekötötték a párt figyelmét, háttérbe szo­rult az eszmei-politikai hely­zet rendszeres, bíráló elem­zése, holott az utóbbi idő­ben a súlyos gazdasági hely­zettel összefüggésben éppen ezen a területen jelentke­zett a szocialista- és önigaz- gatásellene® erők támadása. Fellépésük — a hivatalos pártértékelés szerint — el­sősorban a nacionalizmus erősödésében' mutatkozik meg, főleg különböző kultu­rális fórumokon, kiadóhi­vatalokban és a sajtóban. A hétfői központi bizott­sági ülésnek ezekben a kér­désekben kell állást foglal­nia. Nőnapi ajánlatunk: GOBELIN medál és kitűző, GOBELIN bársonyterítő, dísztál, GOBELIN betétes dobozok, kancsók és ajándéktárgyak érkeztek a Kaposvár, Május 1. u. 7,szám alatti CAMEA illatszer- ajándékboltba. Tanácskozik a JKSZ Központi Bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents