Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

Pályakezdő orvosok Mese/ a faragás Fába vésett bortörténet Farag és meséL Körülötte Kannada ban állnak a simára esztergált és még megmun­kálásra váró nyers darabok. Az udvaron, a műhelyab­lakkal szemben diófarönkök egymás hegyen-hátán. A vésőt hajlított pengéjű késre cseréli. Repül a fi­nom forgács, pereg az em­lék... — Negyven köbméter dió­ik — mutat ki az udvarra. — Ezt szeretem a legjob­ban. Korábban haragudtam a fára. Talán éreztem: egy­szer még sok dolgom lesz vele. Hét éve kezdtem el fa­ragni. Azóta formálom a fát, és az is formál engem. Itt, a Balatonboglári Állami Gazdaságban dolgozom mint faragó — meséli Konyecsni Jenő. — Korábban is a me­zőgazdaságban dolgoztam. Igaz, állattenyésztési ágazat­vezető voltam, de ismertem a szőlőt és a bort is, meg a faragni tudó falubeliekre is odalestem néha. Ki hitte volna, hogy egyszer még hasznát veszem ennek? A környékbeli és távolab­bi falvakat sorolja, ahol egykor dolgozott Régi fara­gódinasztiák kerülnek szó­ba; Gyanis, Kasa, Jancsa- kitty, Buzsáki... — Hogyan lettem faragó? — von vállat — így alaikult az életem, öt lányt nevel­tem fel, négyen már dolgoz­nak, mind a négy az egész­ségügyben. — Ma már csak fennek élek — mutat a kezéhez si­muló félig kész darabra. — Azt a feladatot kaptam először a gazdaságban, hogy kicsinyített másolatokat fa­ragjak a szőlőskislaki Ná­das-házban látható szőlő­présről, melyet 1736-ban ké­szített Molnár János. Máig több mint százötvenet fa­ragtam ajándéknak, reklám­nak. Kelendőek a barnára pácolt kit prések... áll az ördög; a kígyózva te­keredő indák a középkor hitvilágát sugallják. Majd profán életképek következ­nek: ruhátlan fiatal pár szőlőt tapos. Misztikum, történelem, életfába vésve.­A finom, középkori német grafikák rusztikus formát öltenek, a féldom borműve­ken. Naivan bájos jelenetek a szőlőművelés történetéből. A robosztus figurák, külö­nösen a sorozat utolsó da­rabjai már egyéni képzelő- eróról tanúskodnak. — Ha ismerős a gazdaság­ban, ezt az arcot már lát­hatta — mutat egy figurára. — Korábban vincellér volt— Hiteles képét akartam adni, de — magyar forrás hiá­nyában — a középkori né­met forrásokra támaszkod­hattam csak a megformálás­ban. Kezdetben nem kis gondot okozott a képeket domborműre átfogalmazni. A térhatást csak úgy tud­tam' elérni, ha a különböző részleteket a megfelelő mélységig faragtam, s így emeltem ki a figurákat. — Nem volt, akitől tanul­hattam volna. Még most is magamnak kell mindenegyes fogásért, finomításért meg­szenvednem. Nem érzem magam művésznek. Tudom, későn kezdtem, de tele va­gyok tervekkel — mondja Konyecsni Jenő, aki már megyei és országos kiállítá­son egyaránt szerepeit a munkáival; oklevelet is ka­pott. Délutánra már nem sőt be a nap a műhelybe. A fara­gással díszített tálakra mé­lyebb vonásokat vés az ár­nyék. Készítőjük 57 éves ar­cát az idő véste, vési. Mo­solya árny ék tálán. Mezei István Ahogy teltek az évek, egyre több mindennel mert foglalkozni. Tálak, pohár- készletek, mángorlók, do­hányzókészletek, bonbontá­lak kerültek ki az eszterga alól, majd jött a mintázás. Legszívesebben a szőlőmű­veléssel kapcsolatos tárgya­kat faragja, s szinte önkén­telenül vési a fába az itt- ott ellesett, már korábban beleivódott motívumokat. Az egérről éitalábam olyan tévhit terjedt el, miszerint igencsak szereti a sajtot. Hogy ez valójában mennyire nem így van, arról a leg­megbízhatóbb, legtodoma- nyosabb és egyben legegy­szerűbb módon magam is meggyőződhettem. Szerettem volna fogni egy egeret, bár őseim minden bizonnyal messze estek a macskák családjától. Nem karommal (nem is köröm- mell, nem marokkal, hanem késszel". Már ahogy az na Ittak, embereknél szokás (ál­talában). Elég hozzá egy le­törött fülű cserépbögre meg egy szem dió. Nem ananász, nem tökmag, nem sonka­szalámi a drágábbikból, ha­nem egy dió, félbevágva. A bögrét szájával leborítva rá­helyezzük a dión, amely befelé kínálja termését. Ha jön a kisegér, bebújik a bögre alá, elkezdi rágcsálni a diócskát, és: zsupsz! Kilö­ki a csonthéjas gyümölcsöt, és bentreked a sötétben. Utána tetszés szerint meg lehet fogmis egy bérűéi, két EGERE kézzel, fülénél, farkánál, ne­tán deréktájban. Ezt a módszert még bol­dogult nagyanyámtól lát­tam, t elhatároztam, hogy kipróbálom. Elkészítettem a csapdát, s újításként be­csempésztem egy egérebédre való sajtocskát is a bögre alá. Vártam egy napot, kék napot, de a harmadikon se történt semmi. Mi 1ehet a baj? Talán az, hegy a véro* központjában, egy tízemele­tes ház legfelső szintjén la­kom, s csak hallucináció az egérinvázió. Vagy mégsem szereti az egér a sajtot? Ne­tán kifinomultabb az ízlése, t az ementáli helyett csak a húszforintos füstölt sajtra harap? Tűnődésem mindaddig meddő marad, amíg nem si­kerül fognom egy fránya egeret. Egyszerűen elképesz­tő. hogy látni nem látom Okát. de tcnyi:rdés*c ered­K menyét folyton el ketl vi­selnem. Nyomuk ott van a liftben (egerpiszoktol, pa­pírzacskók szétrágott hulla­dékától is sajtmaradék-hal- maztól bűzük e kis fülke), meg ott van máshol is. A folyosók falán apró lyukak, lerágott vakolatdarabok, körbepiszkított falrészek jel­zik ténykedésüket. Nemcsak a lakótelepi lakásokban, ha­nem az utcán is eldobott szeméthalmazok, kiborított kukák között szaladgálhat­nak az egerek. Látni ugyan egyet sem láttam közülük, mert feltehetően éjszaka vagy olyankor ténykednek, amikor senki sem figyel eá­juk. Lakótelepi egér invázió. Erről jut eszembe, hogy nem csak az egerek szeretik a mocskot és a koszt, a sze­métben turkálást. Vannak nagyobb kiadású társaik is, például a patkányok! Néha oégan fetfoedulast idéznek Történelmi krónika Kádár János gyűjteményes kotetérS Főleg vidéken várják őket Február közepén teszik közzé az orvostudományi egyetemeken a pályakezdő orvosoknak szánt munkahe­lyek jegyzékét. Miként dr. Lukáts Jenő, az Egészségügyi Minisztérium főosztályveze­tője elmondta, az egészség- Ügyi intézmények az általá­nos orvosoknak csaknem 900 állást hirdetnek, mintegy 20 százalékkal többet, mint amennyi a pályázó fiatalok száma. Az általános orvosi karokon ugyanis az idén mintegy 900 magyar hallga­tó fejezi be tanulmányait, közülük, azonban 150 társa­dalmi ösztöndíjas, nem vesz részt a pályázaton, mert már megkötötte a munkaszerző­dést. A megyék többségében 20—40, kisebb részében — köztük Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében — 60—70 ál­lást kínálnak, annyit, naint tavaly. A fővárosban a ta­valyinál kevesebb munka­helyet ajánlanak. Főleg a kórházakba vár­ják a végző fiatal orvosokat és a tavalyi pályázók közül azokat, akik még nem he­lyezkedtek eá. Az 1981—82-es tanévben végzett csaknem ezer orvos közül ugyanis mintegy 40 még nem vállalt állást, bár egy évvel ezelőtt is jóval több volt a megpá­lyázható hely, mint anaeny- myi a pályázó. £okaa ragasz­kodtak a belgyógyász, a gyermekgyógyász, a szülész, a sebészorvos szakmához, mivel azonban ezekben nem kaphattak helyet raindamy- nyian, nem érték be más szakmával, így több mint 300 állás — közjtük 65 bu­dapesti — betöltetlen ma­radt. Az ifjú fogorvosok 77,5 százaléka helyezkedett el, huszonötén nem kezdték meg pályájukat, miközben 80 munkahelyre hiába vár­ták a fogorvost. Az idén végző és tavaly óta várako­zó 128 pályázatra jogosult fogorvosnak 150 állást aján­lanak — főleg vidékén; Bu­dapesten és Pest megyében csak néhányat. Az érdekeitek március 4- ig fontolgathatják, melyik munkahelyet válasszák, az­után pályázhatnak — egy­szerre több helyre. Az intéz­mények a pályázók tanul­mányi eredményét, az egye­temek ajánlását figyelembe véve döntik el: kit vagy ki­ket alkalmaznak. A pályá­zatok elbírálása nem csekély feladat — mondotta a fő­osztályvezető —, hiszen azokba az intézményekbe, ahol belgyógyász, gyermek­gyógyász, szülész, sebészor­vos állást kínálnak, akár nyolcvanast is jelentkezhet­nek. Azokat az állásokat, ame­lyeket a pályázattal április végéig nem töltenek be, új­ra folyamatosan meghirde­tik november 30-ig. M2, hogy már-már kétségbe ­esek. Hová jutunk, ha az egerek és a patkányok gát­lástalanul, tétlenségünkön fölbátorodva nappal is ga­rázdálkodni kezdenek? Le­het, hogy előbb-utóbb es­ténként televíziót néznek az egerek és a patkányok is? Egyre nagyobb tiszteletet érzek azok iránt, akik ná­lam is világosabban fogal- imázták meg a tennivalót, s nem szemetelnek a lépcső­házban, az utcán, de még autóik ablakán sem; akik rászólnak a kukát kiborító egerekre", s nem nézik tét­lenül a rongálást, a falba vésést. Egyre nagyobb tisz­teletet érzek a házmesterek iránt, akik minden nap újra és újra felmossák a folyosót, kitakarítják a liftet akkor is, ha munkájuk eredményét csak öt-tíz percekig láthat­ják. Egerekről beszélek. Az egerek apró, szürke, hegyes orrú, fülű és farkú, négylá­bú, mindent szétrágó, ron­gáló, cincogó élősködők. Ál­talában... Oyaratati László Párt, szakszervezetek, szo­cializmus. Ez a címe a Ká­dár János válogatott beszé­deit és felszólalásait tartal­mazó gyűjteményes kötet­nek, amely az 1982-es esz­tendő utolsó napjaiban je­lent meg. Huszonöt év terméséből válogattak, a kötet szerkesz­tői. Huszonöt olyan eszten­dőéiből, amely ma már tör­ténelmi jelentőségű. Az első felszólalás az új­jászervezett párt ideiglenes Központi Bizottságának első titkárától, akkor még egy­ben a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökétől 1957 januárjából való. Ab­ból az időből, amikor a nép­hatalom hű fiai olyan hősies, nagy erőfeszítést igénylő forradalmi tettet hajtottak végre, amellyel sikerült úrrá lenni az 1956-os fegyveres ellenforradalmon, s újra el­indítani hazánkat a szocia­lizmus útján. Sok megtévesztett ember volt ez időszakban hazánk­ban, akik nehezen tudtak el­igazodni az eseményeken- A tisztánlátáshoz nagy segítsé­get adtak Kádár János sza­vad : ^Követeléseket összeál­lítani a világ legkönnyebb dolga. Csak egy nagyon ki­csi szakszervezeti jártasság kell hozzá, hogy egy hatal­mas kjbttsegve les -Us tat össze lehessen állítani. A követe­lések realizálása, a megva­lósítása már egy kicsit ne­hezebb ... Lépjünk sztrájk­ba! Sztrájkba lépni lehet... Volt itt olyan sztrájk, ame­lyet a világ soha nem lá­tott: összkomfortos sztrájk, házhoz szállított ellátással. ~ Ha ezt kapitalista országban csinálják, úgy hívják, hogy politikai sztrájk, harc a hatalomért. Ha a proletár­diktatúrában csinálnak ilyes­mit, akkor is agyamat a tar­talma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkásosztály hatalma el­len...“ i A 'megtévedt emberek bi­• zalmatlanságának a falát — olyanokéit is, akik részt vet­tek a különböző sztrájkok­ban — az új forradalmi ve­zetés nyűt, őszinte szóval hamar áttörte. Űgyannyira, hogy 1957. május 1-én a bu­dapesti dolgozok Hősök téri nagygyűlésén a pánt első bikára mar azt mondhatta; „A magyar népnek — az önzetlen és áldozatkész se­gítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvede Intézni a szocializ­mus ügyét, és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama a Magyar Népköztársaságé!... A munkás hatalom erős... Az ellenforradalom tüzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosz­tály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt...” Ugyanebben a beszédében már azt is kijelenthette: .... nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjé­nek és rendes vérkeringésé­nek helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgy­szintén a mezőgazdasági ter­melés, a közlekedés és a ke­reskedelem munkája alap­jaiban a rendes kerékvágás­ba került”. •* Bégen feltárt igazság, hogy a társadaksm fejlődését dön­tően két tényező határozza meg: a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből kö­vetkezően, araikor a mun­kásosztálynak és szövetsége­seinek politikai hatalma új­ra szilárd lett 1957-ben, a további társadalmi kérdések megoldása, az éJetsz&svoaal emelése, a kultúra fejleszté­se is a gazdasági munka eredményeitől függött Ez az összefüggés adta és adja a párt gazdaságpoliti­kájának alapvető elemét A gazdaságpolitika az általános politika része, amely meg határozza a gazdasági fejlő­dés célját, irányát és üte­mét, valamint a *célok meg­valósítását szolgáló eszközö­ket és módszereket A gaz­daságpolitika kialakítása a párt központi vezető szervet­nek feladata. De, hogy a gazdasági feladatok megol­dása sikeres legyen, az egész társadalom céltudatos erőfe­szítésére van szükség. Ennek szervezésében, az erők moz­gósításában igen. nagy fel­adatot vállalnak magukra a szakszervezetek. Hogyan is mondta Kádár János 1963 májusában, a szakszerveze­tek XX. kongresszusán? „Az osztályharc fő frontja a je­len szakaszban — a szocia­lista világ biztonságáról va­ló gondoskodás mellett — döntően a termelés, mert ha a termelés, a munka ter­melékenysége nem emelke­dik, akkor elosztani sem Ia­het többet” i Munkásosztályunknak, pás­tunknak az elmúlt negyed­század alatt sok olyan segí­tője volt, amelynek köszön­hette a jobb munkák Pél­dául a szakszervezetek ve­zette szocialista mun Rever­se oy- és brtgádnaozgalom. A szocialista rrvunk árver­senynek, a szocialistabrigáA- mozgalommak, az egész te­vékenységünknek erőt ad as a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztendeje töretlen, né­pünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével tör­ténelmi jelentőségű vívmá­nyokat hozott létre. Olyan partunk, van, «mely „...sa­ját magara kötelezőnek tar­totta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxiz­mus—tenxmzmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapaszta­latait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a tesó- vérpártaktól, különösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Le­nén alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának ta­pasztalatait” — mondatta Kádár Jánoa a KMP meg­alakulásának 60. évforduló­ján rendezett ünnepi ülésen. Pártunk orsoágépítő mm bájában nincs egyedül Har­costársként pártunk mellett áll hazánk 4,5 millió szer­vezett dolgozója, akik a kü­lönböző szakszervezetekbe* képviselik és segítik megva­lósítani a párt elképzeléseit. Úgy, ahogyan pártunk veze­tője 1980 decemberében a szakszervezetek XXIV. kong­resszusán elhangzott felszó­lalásában hangsúlyozta; „Magyarországon a szak­szervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rak­ták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a mun­kásosztály forradalmi párt-, jártak. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk ■ szakszervezetekre mind « munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, mind a szocialista forradalom győ­zelméért tttnőtt küzdelem­ben. Ma is építünk rájuk au új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszerve­zetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözheteó- len funkciókat töltenek be.” Kádár János beszédeáaefc és cikkeinek új gyűjteményié átfogó képet ad ezeknek a funkcióknak a gyakorlati ér­vényesüléséről, a párt és a szakszervezetek közötti egészségi együttműködés, politikai munkamegosztás fejlődéséről, a párt eszmei irányításával munkálkodó, de önállóan cselekvő szak­szervezetek társadalmi sú­lyának, kőaéieti szerepének növekedéséről. A kötet tör­ténelmi hitelű krónikája a« MSZMP harcainak, népünk negyedszázados szocialista építő munkájának; aftanáé küzdelmeinek. Peder IMí SOMOGYI ' NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents