Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-27 / 49. szám
SZEMBESÍTÉS Lapszemle IMS kora lovászáról „Most végre felröppenhet a szabad szó piros rakétája a fekete mag jár égre,.." (Népszava, február 18.) Február 28-án, szerdán a Népszava arról számolt be, hogy a magyar traktorom benzint kapta* a Vörös Hadseregtől : „Magyarország legfontosabb mezőgazdasági problémája ma a tavaszi vetési munkálatok gyors es alapos elvégzése. A feladatot meg- nehezíui az, hogy Szálasi pribékjei a mezőgazdasági gépállomány és az igásállat- állomány nagy részét elrabolták, illetve megsemmisítették. Az orosz csapatok parancsnoksága ■ segítségére kíván, sietni az őrszág kormányzatának és elrendelte, hogy a földművelő lakosság traktorai számára a Vörös Hadsereg készletéből benzint szolgáltassanak ki. A benzint már ki is adták.” Március 1-ón, csütörtökön megtudja az olvasó a Népszavából, hogy elfogták Zugló nyilas rémét. „Amint magánhelyről értesültünk, a XIV. kerületi rendőrség egy fiatal detek- tívje kézrekerítette a vidéken bujkáló Hollós „testvért”. ' fiz a bandita a Thököly üt 80. számú nyilasházból szállt ki razziákra. Legemlékezetesebb tette az volt amikor a terrorcsapatával a Hungária körúti védett házakból kihurcolta a nőket és gyermekeket és a nyílt utcán géppisztolytüzet adatott le rájuk. „Tisztogató akcióit” nemcsak eszmei lelkesedéssel követte el, mert elfogatásakor több mint százhúszezer pengő készpénzt találtak nála. A rablógyilkos nyilast, akinek lelkét ötszáz ember halála terheli, átadták a főkapitányságnak. Reméljük rijvi- desen a népbíróság elé kerül.” Mindent elölről kell kezdeni — állapítja meg a bevezető mondat a NépszaVa március 3-L. szombaton közölt tudósítósában. amely az ú.i Budapest első színházi előadásáról számol be: „Csütörtökön délután a nemzeti Kamaraszínházban megszj:e..e[t a . valami. Valami, ami több, mint kezdet. ami már líultűra: egy régi magyar író, Csokonai Vitéz Mihály színpadi föl- . támadása, szép magyar mondatok. ízes muzsikája, kitűnő színészek lelkes játéka, és egy eszmélni kezdő közönség szellemi lélegzetvétele. Mikor a nézőtér elsötétedett, Major Tamás, a Nemzeti Színház új. igazgatója lépett a függöny elé és meg- hatotlságíol eicsukió hangon jelentette be, hogy a romok felett. íme, ismét elkezdődik az élet s megindul az első színházi előadás. Utána Csokonai „Estve” című költeményét szavalta el, amelyben melankolikus érzelmes- ség keveredik kemény, forradalmi színekkel, s amelyet édpen merész társadalmi célzatossága miatt nem lehetett eddig Magyarországon elmondani. Csokonai Vitéz Mihály „özvegy Kamyóné” című bohózata került ezután színre. Az ízes bohózat szerepeit egytől-egyig kitűnő színészek játszották.” Miről értesülhetünk a Szabadság március 3-i hírrovatából ? — A borsodi szénbányában megkezdődött a munka. A diósgyőri vasgyárban meglehetősen nagyok a károk, de hatezer munkás már ott is dolgozik, a szénszállítás is megkezdődött már a bányákból, .s így a felhalmozott szérekészletek csökkenőben vannak. Az ózdi vasgyárban háborús károk alig történtek, de az erőltetett iramú termelés következtében az olvasztókemencék tönkrementek és most ezek helyreállítási munkálatai folvnak. — Szén munkát végez a X. kerület egészségügyi mentőszolgálata, amelynek öt ápolónő és harminc járőr tagja van. Eddig több mint ötszáz holttestet temettek el, s a felszerelésétől megfosztott mentők helyett ők tartanak ezen a városszéli területen mentőszolgálatot. A tisztaságért folyó harcból is kiveszik a részükét. A hihe'etlenül elhanyagolt. s az egész város közegészségére súlyos veszedelmet rejtő baraktelepet összekoldult mosóporral, messze 1 és egyéb fertőtlenítő szerrel rendbehozták. — Az ország minden részében folyna* a toborzó népgviü lések. B. Szabó István honvédelmi államtitkár legutóbb Vésztőn, Gyulán, Kórösiadányban, Endréden és Békésen rendezett nép- gyü leieken vett részt, igen nagy az érdeklődés az új nonvedség iránt. Var \ ak kis községek, ahol száznál többen jelentkeztek katonának. Föltűnően nagy az érdeklődés a nők részéről, jelentette. hogy vidéken akiket konyhákban és segélyhelyeken használnak majd fel. — Húsz községi elemi és polgári iskola nyílik meg a jövő héten a fővárosban. Elindult vidékre az első gyermekvonat — közli a Szabadság, keddi számlában, március 6-án: „A Nyugati pályaudvar csarnokában . .. kopott ruhás. izgatottan beszélő asz- szonyok állják körül a Nemzeti Segély vezetőit, akik a városháza ügyosztályával és a közélelmezési kormánybiztossággal egyetemben szervezték meg ezt az akciót. — Hány gyermek indul most vidékre? — fordulunk az egyik megbízotthoz, aki fáradhatatlanul adja ki az utasításokat. — Ez a vonat ezer gyermeket visz Jó étel. megfelelő lakás és ami a legfontosabb. meleg szeretet várja őket Szegeden. A következe vonat Debrecenbe indul, majd 11-én újra Szegedre. A most induló gyerekeket családoknál helyezzük el . . .” összeállította: Tuza István Hogyan is történt VÁLASZOL: MAJOR TAMÁS Első fellépésünk még feb- uár folyamán, a Magyar zínházban, a mostani Németiben egy matiné volt, hova összegyűjtöttük mind- zokat a művészeket, akik leiben maradtak, akiket fel adtunk kutatni. A Vilma irályné úton, a mai Qor- ij fasorban ismertük meg iurkin szovjet őrnagyot, aki riási segítségünkre volt a Kilturális élet megindításáén. Gobbi Hildával, Vár- onyi Zoltánnal azonnal apcsolatot teremtettünk. lz Operaház pincéjében napon sok barátunkat fatálak, Nádasdy Kálmánt, Ser- io Failonit, a híres kar- iestért és másokat. De elő- erítettük a kispesti plébá- ia pincéjéből Székely Mi- ályt is, aki mindvégig a Iorisz Godunov jelmezt vizité, mert kemény hideg olt. Egy szo.vjet katona őrkö- ése mellett egy szál drótot űztünk a nézőtérre. Ezen aptuk az áramot. A matiné latt Budáról belőttek, és Hálálták a színház tetejét, z erencsére az akna nem obbant föl, hanem csak lukat ütött. Éppen Gobbi tlda szerepelt a színpadon, gy pillanatra megállt, tu- oraásul vette ezt a körül- lényt, hogy becsapódott az le na, s utána tovább mond- i a verset. Felejthetetlen itvány volt, ahogy a résen sűrű hó beesett, és mint- gy függönyt vont eléje. :ven szép díszletben szidsz még nemigen lépett fel. Márciusban kiálltunk az ndrássy úti kamaraterem jtaja elé, és kiabáltuk: Halló, emberek, itt színhá- i előadás lesz!”... Az arra Írók nem akartak hinni a zemüknek. Néhány nappal zelőtt épült meg a Marciidnak a szigetet Pesttel sszekötö része, s azon sokan gyalogoltak át Budapestről szakállasba, topron- gyosan, hátizsákkal. Éhesen, fáradtan, de nagyon boldogan bejöttek, s vacogva, téli,kabátban élvezték az újság állal megörökített első színié löadást. Valósággal özönlöttek hozzánk a színészek. Mozgósítani tudtuk az akkori nagyokat. Budáról áthoztuk Bajor Gizit, Mészáros Ágit, Pesten megtaláltuk Somlay Artúrt, rajta kívül Csortos Gyulát, Törzs Jenőt, a Gombaszögi testvéreket. Űgyhogy valami egész kiváló társaság, öregek és fiatalok hihetetlen lelkesedéssel készültek, »és nagyon nagy részük volt benne, hogy Budapesten a kulturális élet nem évek múlva, nem is hónapok múlva, hanem valószínűtlen gyorsasággal azonnal megindult. Rátkai Mártonnal csodalatos randevúm volt. 1944. március 19-én előadásom lett volna a Nemzetiben, amikor közölték velem, hogy bejöttek a németek. Be sem nyitottam az öltözőbe, hanem egyenesen illegalitásba vonultam. S találkoztam a körúton Rátkaival, a kínáló művésszel, aki a „letiltottak” közé tartozott. Régóta nem léphettek fel; mi rendeztünk matinékat, hogy meg tudjanak élni. Nagy boldogan üdvözölt, hogy ö megy a vasasokhoz. Mondom: „Nem mész te sehova, mert bejöttek a németek”'. .. Az volt az érdekes dolog, hogy a fölszabadulás után pontosan ugyanezen a helyen, a Nett) York kávéház előtt, egyszer csak szembe jött velem Rátkai Márton. És akkor mondtam: „No. most már mehetsz, nemcsak a vasasokhoz, hanem jöhetsz a Nemzeti Színházba is, ahová ezennel le vagy szerződtetve.” A hosszúhetényi hagyományőrző együttes egyik vidám tánca MÍrOSZKÉPZÖ TANFOLYAM Áz illúziók házában Ha az elfojtással is sikertelenül fertőtleníteni próbált, tudatküszöb alatti szemétkosarunk kiborul, akkor működésbe lép másik lelki reakciónk, az elhárítás. Es mégis, ambivalens folyamat ez; amennyire leplezni igyekszünk titkainkat —' olykor talán magunk előtt is szegye! t gondolatainkat —, legalább annyira él bennünk rrapvilágiaokádá&uk vágya is; Freud, majd más pszichológiai iskolák alapítói óta birtokában is vagyu-nk annak a fogalmi készletnek, amely- lyel tulajdonképpen felszabadíthatnánk magunkat a bűntudat alól... Talán még az is pszichikai eredetre vezethető vissza, hogy az emberiség története szakadatlan mítoszképzés története. Az ember mitoí.zképző lény; gyanítom, félelmei ellenszeréül már az ősember, is létreál modott néhányat, és szu- perimágót, emberfeletti képességekkel rendelkező képmást alkotott, akire csak gondolva is .védettség érzetbe ringathatta magát vagy éppen ellenkezőleg: fegyelem-mederbe szoríthatta zabolátlan személyiségét. Ács János egy kísérleti szeánsz keretében erről a két dologról beszél úgy, hogy segítségükkel lehangoló véleményt mond a kapitalista hatalmi struktúráról. Fogalmazhatnánk úgy is, vízióit osztja meg velünk a közös teherviselés jegyében. Mert látomásai valóságfedezetű metaforákká párázva kápráztatják szemünket, lég- útjainkra is különös hatást gyakorolva. (Vállalom a képzavart.) Nem áll példa nélkül ez a kísérlet, hiszen — nekem a drámairodalomban Strindberg, Ibsen ugyanaz, mint - a pszichológiában Freud — már példát statuáltak az olyan művek, mint Strindberg Álomjátéka, amelyben az álom materializálódik, jelentéktelen valóságtöredékekről felröppenve látszólag összefüggéstelen részekből egész születik, mely megkinoz, de fel is szabadít. Egy másik országban, annak a kultúrának megfelelően sokkal vaskosáéban Jarry, eszenciáli- sabban Ionesco szolgáltatott példát. Ács János nagymértékben rokoni látomásokat idéz életre az említett szeánszon, ott a ,kaposvári illúziók házában, megteremtve elénk a méretarányosan kicsinyített illúziók házát. Tehát voltaképpen a piran- dellói szituációt kreálja. . Az illúziók háza — az ösztönélet vásározóhelye — remek üzlet: felkínálja vendégeinek a lehetőséget vágyfantáziájuk kielégítésére. (A garantált diszkréció? Természetesen voyeur-szolgáiat működik a rendőrfőnök meg- . bízásából, , Júdás-ablakokon kukucskálva.) A pontos forgatókönyv alapján kapott illúzió nem annyira szexuális — vagy szexuálpatologikus — jelentésű, mint amennyire társadalmi pozíció, hatalmi jelképek birtoklásának tévhite. Hiszen ki ne álmodozott volna már karrierről, sikeres tervezőnek, filmsztárnak, Nobel-díjas írónak fántáziálva magát! Ács Janos látomásrendszerében — mert egy erősen kapitalizálódott abszolút monarchiáról vari szó! — ezek a vágyfantáziák nem ilyen emberlépték űek; a gázleolvasók, a banktisztviselők, a fűszeresek a fennálló hatalmi rend sokszögének csúcsait pályáz- « zák meg álmaikban: a püspöki süveg, a tábornoki iampasaok, a bírói talár kellékeivel az egyházi, a katonai és a törvénykezési tilalmat. Ács János metafórákkal kiteljesített' — konkrét irodalmi alapanyag-motivációjú — látomásában az illúziók házának, melyet nevezzünk másként bordélynak, az alkalmazottakon kívül csak egyetlen illúziómentes alak jelentkezik: a rendőrfőnök, aki a hatalom hierarchiacsúcsain megtűrt, de egyenlőnek el nem ismert végrehajtó. Az ő álma kecsegtet egyedül beteljesüléssel. Ha majd valaki őt. az ő posztját vágyfantáziália ... Akkor joggal kerülhet be a göthai, akarom írni a rózsaszín almanach ba. Erre lehetősége nyílik, mert a monarchiában felkelés tör ki. és neki alkalmat ad az „erős ember” szerepére. A főkamarás segítségével újnak feltüntetett mítosszal — valójában a régi restaurálásával — kápráztatja el a ÁTSZÁLLÁS — Mindjárt meglesz — szólt Tárnok, és továbblapozott a menetrend ben. Teréz nem figyelt rá. Ügy látszott, a lármás várótermet érdekesebbnek találja. — Isteni szerencse lenne, ha három előtt kapnánk csatlakozást — morfondírozott Tárnok, és folytatta a > keresgélést. Végre az egyik lap alján megtorpant az ujja. z— Négykor lesz vortat Előbb nem. — Vagyis egy órát itt kell még - rostokolnunk — sóhajtotta bánatát a levegőbe Teréz. Bosszús lett, mint mindig, ha a dolgok nem a kedve szerint alakultak. Csomagjaik, kofferek és reklámtáskák. rendetlen összevisszaságban álltak a pad két oldalán. Fél éve uaztak utoljára ennyi holmival, antikor ,a vakbélműtét után Tárnok szabadult a klinikáról, és Teréznek sikerült beutalóhoz jutnia. Egy kis utókezelés nem fog ártani, mondta akkor. Figyelmeztető füttyszó hallatszott- kintről; szerelvény csattogott be az állomásra. Tárnok épp egy ásítást fojtott el. Csendben ültek, révedező kíváncsisággal bámulták a többi utast. Nem volt miről beszélniük. Valamivel négy óra előtt Tárnok felkelt a pádról. — Most hova mész? — kérdezte Teréz. — Újságot veszek — felelte, és elment. Most már csak kevés idő volt hátra a vonat érkezéséig de Teréz azért belelapozott az újságba. Alig nyitotta szét a lapot, szemében felvillant valami. — Itt a neved az újságban. Te tudtad? — Uhum. Meglepetésnek szántam ^ — Hát nem mondom, szép — mosolygott Teréz —, az újságból kell értesülnöm róla, hogy a férjem újítással is foglakozik. Büszke vagyok rád, tudod-e... — Ugyan már... — És mondd csak, sok pénzt kaptál érte? — Kaptam. De elég a lel- kendezésből, mert lekéssük a vonatot! Tárnok fölnyalábolta a csomagokat. Közben a kijáratnál tülekedés támadt. A hangszóró másodszor közölte, hogy gyorsvonat érkezik, az utasok szíveskedjenek igyekezni. — Megyek előre — aggodalmaskodott Tárnok. — Jó, jó. Menjél csak nyugodtan — mondta Teréz. kezében az összehajtogatott újsággal. — Ne aggódj! Ott leszek mögötted. *. L. felkelőket: lám, a királynő örök, a hatalom letéteményesei mozdíthatatlanok, a monarchia alapjait sem özönvíz, sem tűzvész nem kepes megsemmisíteni. Pedig bábuk panoptikumát állítja eléjük: az illúziók házának nagyasz- szonya, vendégei — Nessus- ingként viselve már szerepgönceiket — helyettesítik a hatalom letéteményeseit. (Végül is a személy, behelyettesíthető!) A misztériumként ható káprázattól kábákkal már könnyűszerrel bír a monarchia erős embere. Ebben az Ács János-i látomásban két exponált, fontos — mert irodalmi alap- anyak szkepszisével perlő — mozzanatot, üzenethordozó jelenetet emelek ki. A szeánsz első részének végét: amikor a felkelők egyik lantos alakja. R. mintegy hipnotikus álomban labujjhegy- re állva próbálja elérni a gazdagon díszített, cizellált csillárt. A pompa itt a jólét szimbóluma! Rendkívül fontos — sugallja nekem a látomásrendszer e mozzanatra —, hogy a felkelés vezetői eldöntsék: új világot akarnak -e teremteni az egyenlőség, testvériség, szabadság jegyében vagy csak a jóléli integráció a céljuk. R, ösztönös mozdulata az utóbbiról árulkodik, s gyanítom, emiatt veszít. A másik allegorikus jelenet tulajdonképpen ennek folytatása: a hamisítvány-királynő — aki itt és most nagyonis valóságosan igazi — kezét nyújtja volt alkalmazottjának, a forradalom delacroix-i értelemben vett testi szimbólumának. Amikor ujjaik összeérnek, lövés dörren: a szabadság ügye elbukott. Ez a szug- gesztív erejű, csodálatosan komponált jelenet áiomképi szürrealizmusával azt sugallja: ha a forradalom szimbólumai, külsőségei mögé nem épülnek tisztázott célok, s nincs egységes ideológia, a bukás törvényszerű. S hogy az Ács Jénos-i vízió utolsó képeit is fölidézzem, csak néhány félmondat még: a monarchia erős embere végül mítoszbeli személyiséggé, sőt afféle hibernált Nosfretauvá válik, hiszen épp a felkelés indító emberé — akit végül félreállítanak — vágyfantáziálja a posztot, amit a felkelés leverője betölt, és hiába már a megcsúfító öncsonkítás, a szobor. áll! A királynőből bordély háziasszonyává visz- sza Vedlő nőszemély zsémbel- ve kezdheti oltogatni a lámpákat. holnap újra nyit az illúziók palotája. Csak futólag, de érdemi rangsorban azokat, akik a látomást segítették Ácsnak megvalósítani: Lázár Kati, Pogány Judit, Máté Gábor, Lukáts Andor, Gőz István, Spindler Béla, Bezerédy Zoltán, Somogyi Géza. Tóth Béla. Hunyad- kürti György, Szűcs Ildikó, Kristóf Kata. A többiek erejét meghaladta a feladat. A vízió keretét Donáth Péter, színeit textilben Szakács Györgyi határozta meg. Jelen voltak még: Chopin, Händel és mások. Leskó László i SOMOGYI NÉPLAP
