Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

SZAKSZERVEZETI VÉDNÖKSÉGGEL Február a mezőgazdasági szakirodalom hónapja A hagyomány több mint negyedszázados: h úszómba­rodo k alkalommal tartjuk meg hazáinikban a mezőgaz­dasági szakkönyv, szakiro­dalom ünnepi hónapját. Bár egy kicsit elkoptatott a megállapítás, hogy a jó szakikönyv nélkülözhetetlen munkaeszköz, napjaink ep*~ tőmíunikájában mégis egyre nő e tétel fontossága. Mezdgaizdasagunk fejlő- desénék dinamikáját nem­zetközileg is elismerik, s nem kétséges, hogy ágazat dolgozóinak sikereit, erőfe­szítéseit a hazai közvéle­mény minden korábbinál nagyobb érdeklődéssel fi­gyeli. Hogy mindez így van, nem kis mértekben annak köszönhető, hogy a tudo­mány mind közelebb kerül a gyakoriöthoe: hiszem a termelés mennyiségi es mi­nőségi növelését adottsága­ink miatt nem áj területek teirmetósbea látásával értük el, hanem azzal, hogy év­ről évre gyarapszik a .«*ak- maá hozzáértés, áj kutatási eredmények kérnek és kap­nak helyet a triindennepos termelőmunkájában. Ezt a célt huszonhat éve jól — sőt egyre jobba»» — szolgál­ja a februárt mezőgazdasági könyvhönap. Az sem lehet kétséges, ha eddig haszonnal forgatták az ágazat dolgozói ezt a fontos munkaeszközt, akkor oapjamltobam — a hátrányo­san megváltozott világgazda­sági körülmények — és á szigorú közgazdasági felté­telek között — még sürge­tőbb a szel lemá tőke érté­ket teremtő befektetése. Egyaránt vonatkozik ez a nagyüzemek re és az általuk integrált, gazdasági életünk­ben ngen jelentős szerepet játszó kisgazdaságok terme­tesére. Az a szemlelet, hogy a nagyüzem és a kisüzem szerves egységet alkot, jói tükröződik a tudományos térek vésem kiben is. Ha át- tetemntjüik az évenként ki bo­csátott szakkönyveket vagy aiz új ismeretéket még ru­galmasabban, gyorsan ter­jesztő szakfolyóiratokat, nem lehet vitás: helyesek az arányok,, az ezer hektárokon gazdálkodó épp annyi áj ismeretet meríthet, mint a ház körüli gazdasági épüle­teket eredményesen haszno­sító egyén. A mostani könyvhónapra hatszázezer példányban öt­venegy áj művel sietett a szakmai ismereteit gyarapí­tók segítségére a Mezőgaz­dasági. az Akadémiai. a Kossuth, a Közgazdasági és Jogi, a Medicina, a Műsza­ki, a Statisztikai és a Tam­Képzőművészeti kiállítások Somogybán Színes progrom várja az érdeklődőket Kikészült a kiállítási prog­ram, amely mintegy húsz in­tézmény idei bemutatójának tervét foglalja magába. E kiállítások többsége a kor- társmű vészetet népszerűsíti; a megyei programban kifeje­ződik a társnál veszel ék kel való kapcsolat erősödése is. A Somogyi Képtárban a héten — pénteken 17 órakor — nyílik meg Balázs Irén textiltervező es Schéner Mi­hály festőművész közös ki­állítása, ezután > somogyi képzőművészek hagyomá­nyos tavaszi tárlata követ­kezik, majd folytatódik a fo- nvódi iskola nevű képzőmű­vészeti csoport bemutatkozá­sa — ezúttal M. Novak And­rás szerepel a képtárban. A nyár kiállítása lesz az Amos Imre művészetét bemutató tárlat, ősszel kerül sor a Barátság ktdja című hagyo­mányos, nemzetközi fotóki­állításra. Változatos programot ígér a Killián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központ kiállítássorozata, ez több be­mutatóval is segíti a kor­társ művészet iránt érdeklő­dők igényeinek a kielégíté­sét. Nemcsak több kiállítást terveznek az idén. hanem változatosabb, igényesebb tárlatokra is számíthatunk. Még ebben a hónapban lát­hatjuk Ficzere Mátyás kerá­miáit, majd a Művészeti Alappal közösen szerveznek bemutatót. Kígyós Sándor szobrászművész, Mezey Fasz­ig ipari formatervező szere­pel itt. Újdonság lesz Dar- gay Attila mobiljainak a bemutatása, t Somogyi alkotók mutatkoz­nak be főként a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán és az Egyesült Izzó kaposvári klubházában. A siófoki Dél­balatoni Kulturális Központ­ba a nyáron két jelentős kiál­lítást terveznek. A klassziku­saink sorozatiban Czóbel Béla festészete kerül reflektor- fénybe, majd egy kortárs művész, Kiss Nagy András szobrász szerepel itt. Nyári kiállítások: Boglár- 1 ellen a kápolnákban Polgár Ildikó keramikus, Balázs Irén textiltervező, Galambos Tamás grafikus, Samu Géza szobrász, Somogyi Győző grafikus, Karátsony Gábor festőművész mutatkozik be. A Tóparti Galériában a dél­dunántúli képző- és iparmű­vészek közös kiállítását lát­hatjuk, s ez esetben vásá­rofivatunk is kedvünk szerint az alkotásokból. A népművészet is helyet kapott a programban: a nyá­ron ismét alkalmunk lesz betekinteni a faragók műhe­lyébe az id. Kapóit Antal országos pályázót bemutató­jaa. Balatonszemesen a so­mogyi varrottasokat láthatr juk majd. A Nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban könyvkiállítás, alkotótelepi műhelykiállítás lesz többek között. Barcson a kishatár- menti kulturális kapcsolatok keretében Jungábel Rafael es Kovacic Zlatko mutatko­zik be, Jugoszláviában Ung­vári Károly alkotásait te­kinthetik meg az érdeklődők. Érdemes máris megjegyez­nünk: Marcaliban kiállítást rendeznek a Savaria Múzeum * textilgyű jteményeböl, ősszel pedig Udvardy Erzsébet fes­’■? tőművész szerepel' a képtár­ban. ’ ’S Szinte valamennyi somo­gyi képzőművész tervezett kiállítást erre az évre. Bala- tonberényben. Csurgón, Ta- bon szerepelnek a már em­lített kiállítóhelyeken kívül. Nyolc vándorkiállításra tart­hatnak igényt megyénkben az idén a művelődési házak, intézmények 1983-ban. könyvkiadó. Már a felsoro­lás sejteti, hogy milyen sok­rétű, korunk termelőmunká­jához fontos új ismeretek­hez juthatnak hozzá ismét az érdeklődők. A könyvho- raap célja, hogy el is jus­sanak azokhoz, akik nagy haszonnal alkalmazhatják. A Medosz szép kezdemé­nyezése kapcsolódik ehhez a mostani könyvhónaphoz. Dr. Dobi Ferenc, a Medosz főtitkára írta: „Szakszerve­zetünk az eddigi mezőgazda- sági könyvhönapokat is ma­gáénak vallotta, nevelómun- kaja szerves részének tekin­tette. Ezért is határoztunk úgj' a Mezőgazdasági Könyv­kiadóval egyetértésben, hogy az 1983-as mezőgazdasági könyvhónapot és annak ren­dezvényeit a szakszervezet védnöksége alatt rendezzük meg, s -felhívjuk tisztségvi­selőink figyelmét arra, hogy munkahelyük kollektí­váit. a szocialista brigádokat a szakirodalom haszmála,tá­ra, vásárlására ösztönoz- .zék.” Az olvasóvá nevelés hosszá folyamatában- dicsé­retes kezdeményezés ez, s minden bizonnyal újabb eredményeket hoz. Mint ahogy hagyományosán jól szolgálja a célt az e hónap folyamán rendezendő író— olvasó-találkozók, eszme­cserék sora, illetve a könyv­kiállítások és könyvvásárok. Ez utóbbiak szervezésére jó alkalmat kínálnak megye- szerte a februárban tartott zárszámadások, ahol épp ar­ról váltanak szót a szövet­kezetek dolgozói, hogy mti- lyem módszerekkel tehetnek eleget növekvő feladataik - nate. ! Országos hírű szettem» központunk, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola — ugyancsak a hagyományok­hoz híven — e hónap so­rán több rangos rendez­vénnyel is hozzájárul a könyvhónapok eredmé­nyességéhez. , A szakirodaj- mi versenytől kezdve a ke- rek asztal - beszé I gel esen át a fórumig több fontos, szak­mailag értékes programmal várja az érdeklődőket. Egyetemes érdek és cél, hogy az e napokban fölkel­tett szakmai érdeklődés kí­sérje tovább az év többi hónapját is. V. M UJKBRY CSABA-e. SZIGETIEK Készülődés A Kü is óvarba egyre több török vonult be. Kora reg­geltől sokasodtak a zászlók; már egész erdőre való len­gett mindenfelé. Kéményén peregtek a do­hok, hosszan rivatttak a kürtök. A szergendecsik csoportján a Beisővár árkan átláibolva, a fal aljáig lopakodtak és szurokkal kevert naftae lab­dacsokat helyeztek el végig a sövény 1 aljában, majd meggyújtották őket. Füsocsikok kígyóztak aiz ég felé, s a -langyos déli szélben füstoszlopokká szé­lesedtek. A Belsővár sö- vényfaía egyszerre hars ro­pogással égni kezdett. A lángok mind foijebtore törtek. Sapálhik. akindzsik hittak a fortyogó kondérok körül, kezükben íjjal. Gyolcsdara­bokat repegettek hosszú csikókra. Nyílvesszők vé­gére tekerték, majd a feke­tén bugyborékoló szurokba mártották, aztán láng fölé tartották. Ahogy belobbant a vessző vége, a nyíl idegé­re helyezték, és széles füst- csíkot írva lőtték a Belső- varba Zúgott, morajTott a vár körüli török tábor. Aki te­hette, a szultán sátra felé tolongott A szolakok őriz­tek a sátrat A szájban el volt függönyözve. A főtisztok a sátor előtt álltak, a leeresztett függöny két oldalán a vezérek. A tábori Zienekair harcias in­dulókat játszott. Szokoid Tavil Mohamed kilépett a szájban elé. A morajlás elhalkult A íövezi r megfogta a füg­gönyt, és félrevonta. Ott ült a trónusán, egye­nes derékkal, Szuiejmán. Testét díszes, arannyal hímzett kattan borította, fe­jén vörös tornyos turbán volt, s arca előtt, mint az máskor is szokása volt, fe­kete fátylat viselt. A holttest mögött rejtő­ző Kuzu Ali aga ekkor meg­mozdította a halott padisah kezét. Ügy Látszott, mintha a szultán jobb kezét üdvöz­lésképpen a sereg teáé emel­te volna. Nem sokkai előtte hir­dették ki Szokoid Mohamed­nek'a szultán nevében írt lelkesítő szavait és paran­csát. Most. hogy a törökök uralkodójukat színről színre is látták, eget verő kiáltás­ban törteik ki. — Allah! Állati akbárftl Szokoli Távil Mohamed összehúzta 'a függönyt, és a vár felé mutatva áthatóan kiáltotta: — Menjetek, és teljesítsé­tek a padisah parancsát! Ezzel egy időben vágódott az első lángoló vessző a Belsővár kapitányi házának zsindelyébe. Utána mint a tüzes felhő, szálltaik a nyi­lak. Itt is, ott is fölgyújtot­tak: egy épületet A várfal már lángokban állt — oly hőséget árasztva, hogy nem lehetett fölmenni rá. Fojtó, fekete füst szivár­gott mindenfelé. A gyerekek sírtak, az asz- szonyok szemében rémület tükröződött. Érezték, hogy elérkezett a vég. Zrínyi szobájába kérette hadnagyait. A palota másik szárnya már ropogva égett. A kapitány vögigpi Hárí­tott kormos, átvérzett kö­tésű, lehajtott fejű hajiar- saiiL — Ne szomorkodjatok — mondta. — Immár elérke­zett megpróbáltatásunk vé­ge, és kiálltuk a próbát. Ké­szüljetek! Fertály óra múl­va a térem legyetek, hogy úgy haljunk, ahogy éltünk... Itt bent a lángok miatt sem maradhatunk ..... Kirohanunk Emancipációt a férfiaknak! Mitől pusztulnak a ma­gyar férfiak? — erről gyű­rűzik a vita mostanában a tömegtájékoztatásban. Bíró Dávidnak a Valóságban megjelent tanulmánya sze­rint a nói nem rámenössége gátlástalansága, önzése az oka a negyvenes férfiak tö­meges elhalálozásának. Szeg., váry Katalin, a tévé ripor­tere szokásos felszínességé­vel a Stúdió ’82-ben igyeke­zett választ találni a kér­désre, Szerdahelyi Szabolcs pedig így magyarázta á je­lenséget az Űj Tükör ha­sábjain: a férfiak attól pusztulnak, hogy „egyre több az olyan nő, mint Szegváry Katalin”. Laptársunkkal ellentét­ben nincsenek előítéleteink, annál is inkább, mert — szerkesztőségünk átlagos életkora a bizonyíték — nem vagyunk teljesen közö­nyösek a gyengébb nem iránt. Olykor azonban túl­zottnak érezzük a feminista kampány mértékét.., Szombaton, például arra ébredtem: a rádió Családi tükör című műsorában egy hölgy fejtegeti, miért jogos, miért demokratikus, hogy a férfinak nincs beleszólási joga abba, viseli-e elvált felesége a nevét vagy nem. Nekünk, férfiaknak a köte­lező udvariasság szabályai szerint köteiességünk beletö­rőd™ abba, hogy egykori oldalbordánk — lett légyen cséiesap, részeges vagy gyer­mekeit hanyagoló — a ne­vünket viselje akkor is, ha az újságok bűnügyi rovatai­ban szerepel. Rendben, el­viseljük. De nsi történjék, ha az említett riport el­hangzása után néhány órá­val szemünk a Magyaror­szág egyik cikkére téved, mely szerint a Magyar Nők Országos Tanácsának pályá­zatára beérkezett 658 munka szerint mi, férfiak vagyunk a megtestesült ördögök, a női emancipáció kerékkötői? Lám, már nemcsak a Nők Lapja munkatársai sütöttek ránk a bélyeget: részegee- kedüoík, hűtlen ködünk, nem iovagotunk eléggé hosszan a porszívó nyelén., féíhoitra verjük a családot és így to­vább : „tudományos” dolgo­zatok is igazolják, hogy a férfi az ősi ellenség maga . .. S még ez sem elég! A 168 és nem adjwk Mesén as ete­tőnket ... Hatalmas zuhogássial öm­lött be a palota bal szár­nya, egy pillanat szünet után folytatta a kapitány. — Szerecsen. Márk, töltsd meg a legnagyobb torkú mozsarat, és állítsátok a ka­pu mögé! Kartáccsal töltsd, hogy utat csináljon nekünk a hídon... Te meg, édes fiam. Juramos Lőrinc, hozd a főkapr. lányi zászlót. Mint­ha parádéra mennénk. — Minden arany, ezüst marha mat hányjátok a tűz­be; ne gazdagítsa a pogányt! — mondta, és a kamarásá­hoz fordult. — Hozz nékem tiszta ruhát, és mindent, ami illik egy vitéznek az utéisió útra ! — Melyik páncélját pa­rancsolja nagyságod ? — kérdezte Cserenkó. — Nekem most nincs szükségem nehéz ruhákra, hanem könnyűekre. ame­lyekben könnyen tudok for­golódni. Hozzál atlaszt, szi- deráai alsóöltönyt és men­tét! Aranyos szegélyű, feke­te bársonykalpagomat, ami­lyet az esküvőmön hordtam, amelyben násfa van gyé­mánt drágakőből, felette fe­kete kócsagtoll. .. Hozz még száz arany magyar dukátot, egy se legyen közte török; és a vár kulcsait is __ Z rínyi széthúzta a zsebét: — Csurgasd csak ide az atlasz es a bagazia közé — mondta. — Tudjátok meg, ezt azért tettéi»: amelyik hitetlen lehúzza roiam a ruhát, ne mondhassa, hogy semmit sem hordtam ma­sammal ... Hozd a kardo­mat is! (Folytatjuk.) óra műsorában, néhány órá­val e két önbizalmat csök­kentő élmény után azt hal­lom Földi Ivántól: a házas­ságkötések szertartása meg­változott, ezután nem a vő­legénynek, hanem az ará­nak kell kimondania a má- morító igent, nehogy a fér­finak lehetősége maradjon a tagadó válaszra. Elvégre Justitia, az igazság istennő­je is nőnemű volt, ahogyan az indoeurópai nyelvek többsége is nőnemű szót ta­lált az „igazság” fogalmának kifejezésére, s ahogyan — a Magyar Nemzetben olvastam — a magyar bírák és ügyé­szek hetven százaléka is a szebbik nemhez tartozik . .. Mert az érősebbiik nem kép­viselői általaiban a jobban jövedelmező ügyvédi vagy jogtanácsosi pályát választ­ják. Mit tehetünk hát mi, fér­fiak a szabad szombatjain­kat is megron-tó feminista kampány ellen? Hábdrog- junk? Dühöngjünk? Érvel­jünk észérvekkel, aaiwígy férfiasam? Vagy talán kövessük ],ü- zisztraténak és társnőinek módszerét, azaz: tagadjak: meg tőlük „kegyeinket”? El­végre megtehetjük: hazánk­ba« a statisztikák .szerint negyedmillióval több nő él, nasimt amennyi férfi... É. A. Eldugaszolt Sörkínálat Mintha az egész Batertou délebbre csúszott volna. Csakhogy a Szabaditól Két- hely, Marcali, Böhönye vo­nalával határolt területen a tó vize helyett hazánk leg­fiatalabb borvidékének sze­líd dombjait látjuk. Jó né­hány éve már, bőgj' a Baké ton bogiári Állami Gazdasag megalakította itt a Vrtl- coop-rendszert A társulás gondjairól, öröméről beszél­gettünk Cztraki Imre köce gazdasági igazgatóhelyet­tessel. — Harmincezer torma sző­lővel számolhatnak mar 1985-ben. Mit kezdenek a terméssel? — Ma hazai és külföldi ér­tékesítésünk fele-fele ará­nyú, mi azt szeretnénk, ha ez az arány a jövőben az export javara billenne, isii­ben kezdtünk telepíteni, s azóta folyamatosan végez­zük ezt a munkát. Ha min­den szőlőnk termőre fordul, jelentős b or mennyi segge) kell számolnunk. — Ugyanakkor a piac meg­határozó tényező, s egyre ró­kább az. — Olyan bort kínálunk, amelyet megvesznek. Ma már híre van a bogiári musko­tálynak. a kékfrankosnak, es a zöldszilváninak. — Megterveztek és létre­hoztak egy korszerű rend­szert, a telepítéstől a szüret ütemezéséig szinte minden­ről gondoskodnak. Csakhogy a bort egyre nehezebb elad­ni. — Tők esexportunk hetven százalékát hordókban küld­jük az NSZK-ba. Kétségte­len, hogy a továbblépésbe* új piac szükséges: mi ezt a piacot az Amerikai Egyesült Államokban látjuk. Kide­rült azonban, hiába kedvel­nék borainkat, a rossz mi­nőségű parafadugó miatt nem tudják átvenni tőlünk:, a külföldi vásárló ugyanis ragaszkodik a hagyomány­hoz. S a jó bort jó minősé­gű parafa«»! illik forgal­mazni. I. M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents