Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-23 / 45. szám

Szakkönyvújdonságok Színvonalas, gazdag választék Február tizediké óta tar­tanak megyénkben a mező- gazdasági könyvhónap ese­ményei. A választék színvo­nalas, gazdag, a kiadók öt­venegy új művet jelentettek meg a februári ünnepi hó­napra'. , A mű jelentőségére is utal, hogy a Juhtenyésztök kézikönyvéről való ankéttal kezdődött megyénkben — a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán — a könyvhónapi eseménysorozat. Hazánkban a juhtenyésztés hosszú időn át meglehetősen mellőzött ágazat volt. A hátrány kü­lönösen akkor szembetűnő, ha például összehasonlítjuk a ma már iparszerűvé vált baromfitenyésztéssel. A juh­ágazat fellendítéséhez kíván segítséget adni ez a könyv, melyet nemzetközi szerző­gárda — dr. Veress, Jan­kowski és dr. Schwark — készített, és NDK-beli, len­gyel, magyar kiadók együtt­működésével kerül az olva­sókhoz. A könyv összeállítá­sakor a szerzőket az a cél vezette, hogy a magyar szak­emberek ismerjék meg mindazt, ami a világ juhte­nyésztésének eredményeiből hazai viszonyaink között felhasználható, részletes át­tekintést kapjanak a szak­emberek a jelenlegi és a távlati hazai lehetőségekről. A Ma újdonság, holnap gyakorlat népszerű sorozat most megjelent kötete az Üj takarmánynövények ter­mesztése címet viseli. A húsprogram megvalósításá­hoz állattenyésztésünknek nagy mennyiségű, olcsó tö­megtakarmányokra van szüksége. A megoldás egyik lehetősége az új takar­mánynövény-fajták elter­jesztése. Ez a könyv a kül­földön nemesített leveles ta­karmányrepcék, a tifon, az emerald, a perko, továbbá az utóbbi évtizedekben a gyakorlatból kiszorult olaj­retek, takarmanykáposzta és takarmánycirok termesztési és hasznosítási ismereteit tartamazza. „Minden körülmények sze­rint a legnagyobb szőlőgaz­daság csak ott lehet nálunk illendő haszonnal járó, hol tartásra és eladásra való jó bor terem” — írta Berzse­nyi a Nemzeti szorgalomról című munkájában. A mind­máig érvényes cél elérését szolgálja dr. Csepregi Pál A szőlő metszése, fitotech- nikai műveletei című köny­vében. A szerző a művelés­technika fejlődésének fon­tosabb hazai és külföldi eredményeit úgy ismerteti, hogy közben bemutatja sa­ját sokrétű, csaknem három évtizedes kutatási tevékeny­ségét. Olyan összefüggéseket tár fel, melyekkel eddig ezen a szakterületen nem­igen lehetett találkozni. A Biotechnikái műveletek ál­talában a metszést, a zöld­munkákat, a növekedés- és termésszabályozó vegyi ke­zeléseket jelentik. Több mint két éve, 1980- ban a Mezőgazdasági Kiadó több más tudományos és társadalmi szervvel pályáza­tot hirdetett Hatékonyabb élelmiszer-termelést és Ag­rártermelésünk i kétezerben címmel. Arra kérték a vál­lalkozó szakembereket és kollektívákat, hogy a terme­lés hatékonyságát szolgáló, újszerű eljárásokat és mód­szereket dolgozzanak ki, és hogy a hazai, valamint a küúóldi tapasztalatokra építve vázolják fel a magyar agrártermeles várható ala­kulását az ezredfordulóig. A könyv szerkesztője dr. Sár­kány Pál a bíráló bizottsági javaslatok alapján több mint száz pályaműből válo­gatta és gyűjtötte rendszer­be a legértékesebb munká­kat. Az Agrártermelésünk kétezerben című könyv köz­readásának az a célja, hogy széles körben ismertté vál­janak a hasznosítható meg­oldások. Kóstoló saját termékekből Miénk a ház, egy napig A legnevesebb előadók is csak ritkán vonzanak Olyan tömeget, mint amekkora megjelent tegnap délelőtt a kaposvári Killián György ifjúsági házban. Itt tartották ugyanis a kereskedelme szak­közép iskola, valamint a ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari szakmunkásképző diák­jai egész napos programso­rozatukat. A szala.gtűző ünnepély után Török Károly, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd az irodalmi színpad műsora következett. A Fiiinger Margit tanárnő által vezetett színpad Ilf- Petrov- és Karinthy Frigyes- jeleneíek bemutatásával te­remtette meg az igazán jp hangulatot, ami aztán egész napon át megmaradt. Szinte szünet nélkül tör­tént valami a színpadon. Nagy sikert arattak az isko­la tanárai, akik szintén örömmel vettek részt ebben a megmozdulásban, hiszen a kötetlen formában fény de­rülhet több oktató olyan eré­nyeire is, a,melyeket az órá­kon nem tudhatnak meg a tanulók. Az előtér nyüzsgésében fel-felbukikant egy újságot áruló diáklány, mert erre az alkalomra időzítették a szerkesztők az intézmény diáklapjának, a Mercurius- nak a megjelenését. Banga Jánosné KISZ-ösz- szekötő tanárral épp a cuk­rászati és hidegkonyhai ter­mékek bemutatója előtt ta­lálkoztunk. — Első alkalom ez, hogy kilépünk ilyen jellegű ren­dezvénnyel az iskola falain túlra — mondta, és hason­lónak még az ifjúsági ház sem adott otthont. Nagyon nagy részük van az itteni népművelőknek a mai nap sikerében. Külön említést érdemel, hogy teljesen díj­mentesen bocsátották rendel­kezésünkre a házat, s a prog­ramsorozat címe — Miénk a ház — valóban igaz. Rajtuk kívül nagy segít­séget kaptunk a patronáló vállalatoktól; főleg anyagi­lag támogattak bennünket. A nap legfontosabb eredmé­nyét abban látom, hogy si­került összevonni olyan rendezvényeket, amelyeket régebben külön-külön tar­tottunk. A szalagavatón kí­vül a hagyományos diákma- pi formákat is továbbvjt- tük, sőt a „Mienk a suli” akció alapötletére is építet­tünk a program összeállítá­sakor. Céljuk volt, hogy a taní­tás során legyen egy nap, amikor találkozhatnak tanu­lók, tanárok, szülők, hisz kölcsönös megismerkedésük Beck Judit portréi Kiállítás a mezőgazdasági főiskolán (Tudósítónktól.) Beck Judit otthona Buda­pesten a Pozsonyi úton tele fénnyel, szemközt a budai hegyek, lent a Duna-parton játszó gyerekek, a pádon pi­henő emberek. Festményeket nézünk, azokat, amelyek mostanában tértek haza egy kiállításról. Főképp arcké­pek: színészeké, köztük fér­je, Major Tamási arcképe. „A jellem kutatása, ábrá­zolása, a kifejezőeszközök keresése — ez volt munkám célja és értelme” — vallja Beck Judit. Csók Istvánnak volt a tanítványa, tanult a francia mesterektől, és sze­rette Rippl-Rónait. Raksányi Lajos, Kertész Sándor festőművész, Dakó Judit iparművész és Tisch­ler Ferenc pécsi szobrász- művész kiállítása után Beck Judit arcképfestő kiállítását láthatjuk hamarosan a_ főis­kolán. nagyon fontos a mindenna­pi munkában. Ekkora érdek­lődésre szinte nem is szá­mítottak a szülők részéről Csaknem százan nézték vé­gig közülük a különböző műsorokat, nemegyszer ak­tív szereplőként, mint pél­dául a szülő—tanár—diák ügyességi vetélkedőn. ' A sok vidámság mellett közhasznú ismerteket is kaptak a tanulók. Fórumot rendeztek például az elhe­lyezkedési lehetőségekről és a lakásszerzés esélyeiről, a kozmetikai bemutató főleg a hölgyek érdeklődését vív­ta ki, a farsangi hangulatot pedig a jelmezverseny idéz­te, amit sminkverseny köve­tett. Délután Koltai Róbert, a Csáky Gergely Színház mű­vésze aratott nagy sikert a már országos népszerűségre szert tett műsorával. Ezután ■következett az igazi báli hangulat. A legújabb disz­kólemezekre táncolhatott a mintegy hatszáz fiatal, so­kan maradtak az idősebbek közül is, hogy kipróbálják tánctudásukat a nagyterem parkettjén. A nap folyamán árusított tombolajegyek nyertesei is ekkor váltak is­mertté. Két kiállítás tette színes­sé a rendezvényt. Az ipar- művészeti kerámiák mellett Auguszt Gábor karikatúráit láthatták az érdeklődők, a KISZ-bazárt felkeresők pe­dig az iskola háziipari szak­körének termékeiből vásá­rolhattak. V. I. A balkon, korhatárral Nyilatkozik a rendező Pénteken mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Teán Ge­net A balkon című tragiko­médiáját. Mivel a francia szerző nálunk kevésbé is­mert — csak a Cselédeket játszotta a Népszínház és A balkont a Stúdió K —, felkerestük Ács Jánost, a darab rendezőjét, hogy a hazai színpadokon megle­hetősen szokatlan hangvéte­lű, az úgynevezett tiikörjá- ték-elmélet szellemében írott mű befogadását megköny- nyítsük. — Honnan indult a Marat halála Bite]-díjas rendező­je? — Pesti születésű vagyok, Szegeden jártam egyetemre. Padi István akkorioan meg­lehetősen szokatlan hangvé­telű, stílusú amatőr cso­portjában dolgoztam, szí­nészként. Szívesen emlék­szem vissza az Örök Elektra Kreonjára, Sarkadi Imre Kőműves Kelemen drámájá­nak Paál-féle verziójában Kelemenre. Tulajdonkép­pen ma is szívesen játszom, néha előfordul, hogy be kell ugranom a beteg színész helyett; így volt ez a Két úr szolgájában, amikor Tóth Bélát baleset érte. Az egye­temet nem fejeztem be, mert felvettek Ádám Ottó osztá­lyába a főiskola rendezői szakán. Különböző vizsga- előadásokban játszottam is. Harmadéves voltam, amikor Kaposváron megrendeztem az Esküvőt. A vizsgamun­kám Rowley Átváltozások című tragédiája volt, ugyan­itt. Közben Pécsen színpad­ra vittem A szabin nők el­rablását, a Nemzeti Szín­házban Griffiths Komédiá­sok című művét, a Népszín­házban Wédekind A tavasz ébredése című drámáját. Kaposvárra szerződtem, ahol a. Csárdáskirálynőt, Aszent- ivánéji álom című Shakes- peare-vígjátékot, a Marat halálát, a Két úr szolgáját, Bogláron pedig a Leonce és Bénát vittem színre. — Tudunk tévéfilm-sze- repeiről is: Elek Judit Mar- tinovitsában a címszerep volt Acs Jánosé, Tarr Béla Macbeth-rendezésében Ruszt Józseffel és Maár Gyulával a boszorkányokat alakítja. — Tarrnak támadt egy öt­lete: Shakespeare tragédiá­jában a sorsokat úgy rende­zik a boszorkányok, ahogy a rendezők a színpadi világot, Bállá Ödön: KCLSNQORQH, ÓRÁNYIM ÉS MÍSINGYEHM Egy zsaroló tündöklése és bukása Apja főszol igabíró volt, nagybátyja tábornok. Szülei korán elváltaik, Vécsey Má­tyást az édesanyja nevelte, illetve nevelte volna. A fiú azonban csak a harmadik gimnáziumig jutott el, ak­kor kicsapták. Kétes társa­ságba keveredett, és egy na­pon kifosztotta édesanyja la­kását. A javítóintézetben ki­tanulta a gép laka tosságo t, de a műhelyekben, ahol dolgo­zott, csak két-három hó­napig bírta. Tizennyolc éves koráiban autóbuszikalauz lett, majd ellenőr. De Vécsey ambícióit nem elégítette ki ez a mun­kakör. A könnyű életre vá­gyott. A jómegjelenésű, ma­gas fiatalember az éjszakai életbe sodródott, és hamaro­san a margitszigeti mulatók világában tűnt fel mint par- kettáncos. Ez az élet: az éjszakázások, . a lokálok és italozások végigkísérték ka­landos páiyaíutáisát. Rövid idő után elhatározta, hogy újságíró lesz. Az egyik köz­gazdasági lápnál kezdte ez irányú tevékenységét. Való­jában azonban sosem volt újságíró, csupán álhírlapíró. Valóságos réme volt a vál­lalatoknak. Mindenütt a legerőszakosabban lépett fel, és minden eszközt megra­gadott a zsaroláshoz. A mulatókat sem kímélte, ahol szerkesztő úrként tisz­telték. Az egyik mulató tu­lajdonosát ipeg akarta zsa­rolni, s emiatt egy évi bör­tönre ítélték. Másodfokon azonban bizonyíték hiányá­ban felmentették. Az ügy után égy ideig kissé csen­desebb lett. Akkoriban mér szélsőjobb­oldali szelek fújdogáltak. Vé­csey jó szimattal megérezte az ebben rejlő lehetőségeket. Megismerkedett az egyik nyilas lap szerkesztőjével, és most már a nyilas heti­lapban tették közzé fórmed- vényeit. Mint szélsőjobbol­dali újságíró, egyre erélye­sebb lett, különösen ha va­lamelyik — amint akkoriban mondták — nem árja veze­tésű vállalat megsarcolásá­ról volt szó. Mint szabadcsapatos, 1933- ban a Felvidékre ment. Jó ideig Kisvárdán állomásozott csapatával, rettegésben tart­va a városka zsidó lakossá­gát. Ott-tartózkodását éjsza­kába nyúló tivornyák és ve­rekedések jellemezték. Vé­csey, axrusjói' visszatért a fővárosba, eldicsekedett hős­tetteivel, annyi azonban bi­zonyos, hogy a szájhős né­hány társával csupán rabol­ta és fosztogatta az üzlete­ket. Amikor pedig beosztot­ták egy Debrecenből induló szabadcsapathoz, Vécsey- nek inába szállt a bátorsá­ga, rosszulilétet színlelt, hogy ne kelljen harcolnia. Amikor rövid idő múlva Budapesten feltűnt, tele volt pénzzel. Ujjain brilliánsgyű- rűfo szikráztak, zsebében arany cigarettatárca lapult, csuklóján arany karóra. Eb­ben az időben bontott zász­lót Imrédy hírhedt Csoda­szarvas-mozgalma. Vécsey- nek a saját maga által ter­jesztett hősiessége révén si­került a Magyar Élet moz­galomba bejutnia Imrédy személyes testőrségéneik pa­rancsnokaként. Ezentúl min­denütt fekete lakkcsizmá­ban, fekete zsinórozott egyenruhában jelent meg. Közben azonban egyik volt hetilap szerkesztőjének öz­vegye rájött, hogy Vécsieya nyugtákra felvett pénzből nyolcezer pengőt sikkasz­tott. Az asszonnyal kiegye­zett. A Magyar Élet Mozga­lomban való szereplése azonban hamarosan véget ért, kiderült ugyanis, hogy Vécsey a testőrség egyenru­háinak beszerzésére átadott pénzekből is nagyobb össze­get sikkasztott. Később a kereskedelmi életben próbált karriert csi­nálni, „Árjásítottaik” egy fatelepet, ahol Vécsey lett az igazgató. Sikerült is neki rövid idő alatt tönkretenni az egykor virágzó vállalatot. 1942-ben behívták katoná­mak. A páncélosokkal került ki a szovjet frontra, ahol később megsebesült. 1943- bam szakállasán, meggyör- nyedve, botra támaszkodva bukkant fel Budapesten, őr­mesteri egyenruhában, mel­lén nagy- és toisezüst érmek­kel. Csak a kisezüst volt valódi. Ezután a sebesült hős szerepében tetszelegett, min­denütt hangoztatta német­imádatát. Amikor betegségéből fel­épült, folytatta, ahol abba­hagyta: zsarolt tovább; fő­ként az üldözötteket. Köz­ben „kinevezte magát” Ká- polnásnyék állomás parancs­nokának, de á frontra töb­bé nem ment ki. A nyilas hatalomátvétel után a Kele­ti Arcvonal Bajtársi Szövet­ség egyik fő szervezője lett, majd belépett a Prónay-kü­lönítménybe, s zászlósnak adta ki magát. Az ostrom alatt a Hungária Szállóban ütötte fel főhadiszállását, ahol ismét bő alkalma 'riyíit a zsarolásra, mert a szállo­da tele volt üldözöttekkel és katonaszökevényekkel., Később részegen összeszó­lalkozott razziázó nyilasok­kal, s ennek az lett az ered­ménye, hogy Vécseynek be kellett vonulnia Hungarista Légióba. A nyilasokkal szö­kött át Budára, majd budai lakásának pincéjében húzó­dott meg. Amikor a szovjet csapatok felszabadították Budát, Vécsey hősi elhatá­rozással .kitört” az óvóhely­ről és egy óvatlan pillanat­ban a hadifoglyok közé sur­rant. Azóta nem tudnak ró­la, (Következik: A világcsaló képszakértő) ezért három rendezőt kért föl a szerepekre. — Az a legenda, hogy a Marat halála rendezésére három évig készült. így áll-e a h.Pyzet Jean Genet színpadi művével is? — Szép legenda, de nincs igazságmagva. Az igazság kevésbé színes: egy . ideig a Nemzed Színház stúdiójá­nak tagja voltam, és szín­padon lehettem a Marat ha­lála akkori előadásában, így ismertem meg Peter Weiss drámáját. Azóta „idegesített” a skolasztikája, el kellett löknöm magamtól az egyko­ri emléket. Ügy kellett meg­csinálni, hogy nekem érde­kes legyen!... Ami Genet A balkon című darabját illeti, láttáim Fodor Tamás rende­zését a Stúdió K-val; a mű ragadta meg a fantáziámat. — Nálunk mégsem ismert ez a fajta színház, melyet Gittet képvisel. Ács János — Nem, mert az egész francia kultúrát kellene ér­tenie a nézőnek, mi viszont inkább csak a Moliére kép­viselte .színházat ismerjük illetve a bohózatot. A má­sik vonulat, a Racine-nsl fémjelzett klasszikus dráma szinte ismeretlen maradt, mert Magyarországon a Sha- kespeare-kultusz élt, s él. Racine művei közül az utóbbi ötven évben alig ját­szottak valamit nálunk. Ge­net életműve viszont ezzel a „vonallal” rokonítható. — A Cselédek nézése köz­ben, egy-egy fordulóponton a néző számára kiderül, hogy az addig látott szituá­ció hamis, legalábbis nem az, aminek ő értelmezte.. Ilyen „trükkös” darab-e A balkon is? — Állandó szerepjátszá­sokból lesz érzékelhető, hogy az nem az, aminek láttuk, de az sem, aminek most hisz- szük. A balkon egy bordély­ház neve; olyan műintézmé­nyé, melyben az utca embe­re vágyait valósíthatja meg. Egy ponton azonban, kide­rül, a Balkon nevű örömta­nya maga az élet a bonyo­lult viszonyaival, olyannyi­ra, hogy a szerepeket kény­telenek tovább játszani, il­letve azzá válnak, akikké a vágyaikban fogalmazták ön­magukat, de a vágyott sze­rep is ketrec. A valóság és az illúzió állandó keveredé­se jellemző Genet művére. — Bizonyos rokonságot vélek felfedezni a MaratJSa- de drámával, inkább csak a színpadi lehetőség szintjén. — Magunk is meglepőd­tünk, hogy De Sade utolsó monológjának mondatai és a Genet-dráma néhány ki­tétele megegyezik; nyilván­valóan ugyanannak a doku­mentumnak alapján dolgo­zott Weiss is, Genet is. A mű Szeredás András fordításában, Mártha István és Hevesi• András zenéjével, Donáth Péter díszletében, Szakács Györgyi jelmezeiben kerül színre. Lázár Katit, Jordán Tamást, Máté Gá­bort, Pogány Juditot, Beze- rédy Zoltánt, Spindler Bé­lát. Lukáts Andort látjuk a főbb szerepekben. Genet művét tizenhat éven felüli­eknek játsszák. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents