Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

TÖRTÉNELMI KÉZFOGÁS Kezdeményezései dicsérik Somogyot A béke, a barátság és a függetlenség útján. — 35 évvel ezelőtt ezek a fogalmak uralták a magyar híradásokat, amikor beszámoltak a magyar— szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés előké­szítéséről és 1948. február 18-i aláírásáról. A korabeli méltatások joggal hangsú­lyozták, hogy történelmi je­lentőségű egyezmény szüle­tett, amely szilárd és meg­bízható alapokat teremtett függetlenné vált hazánk és a felszabadító Szovjetunió kapcsolatainak sokoldalú építéséhez. Magyarország, amely háborút viselt a Szovjetunió ellem, új hely­zetbe került: a. régi rend uralkodó osztálya elvesz­tette háborúját, a magyar nép megnyerte a békét " és élve a felszabadulás kínálta lehetőséggel, saját kezébe vette sorsának intézését, határozottan elindult az új társadalom építésének útján. A magyar—szovjet barát­sági Szerződésben a szerző­dő felek „kifejezésire jut­tatták az együttműködésre irányuló megingathatatlan törekvésüket az általános béke és biztonság megszi­lárdítása érdekében”. Most, amikor visszatekintünk szerződésünk elmúlt három és fél évtizedére, jóleső ér­zéssel állapíthatjuk meg, hogy mindig együtt halad­tunk a békéért és a nemzet­közi biztonságért folytatott harcban. A szerződés kimondta azt is, hogy a szerződő felek „a barátság és az együttműkö­dés szellemében fognak el­járni a Magyarország és a Szovjetunió közötti gazdasá­gi és kulturális kapcsolatok további fejlesztése és meg­szilárdítása érdekében, köl­csönösen tiszteletben tartva függetlenségüknek, állami szuverenitásuknak és a má­sik állam belső ügyeibe va­ló be nem avatkozásnak az elvét.” A magyar nép barátsága a szovjet néppel a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lomban született. Közis­mert, hogy mintegy száz­ezer magyar internaciona­lista harcolt a polgárhábo­rúban a Vörös Hadsereg ol­dalán. Az 1919-ben kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság is legelőször Magyarország és a Szovjet-Oroszország né­peinek testvéri barátsága mellett száilt síkra. Volt te­hát forradalmi örökség, amire az 1948-as magyar-— szovjet szerződés támasz­kodhatott. Az elmúlt 35 évben széles körű kapcsolatok létesültek és gyümölcsöző együttmű­ködés bontakozott ki hazánk és a Szovjetunió között az élet minden területén. Kü­lönösen lendületesen fej­lődtek gazdasági kapcsola­taink: külkereskedelmi for­galmunk közel egyharmadát a Szovjetunióval bonyolít­juk le. A két ország árufor­galmának értéke évente kb. egymilliárd rubellel növek­szik. Az 1983. évi előirány­zat meghaladja a 8 mil­liárd rubelt. A Szovjetunió hazánk legnagyobb nyers­anyag-, fűtőanyag, és ipa­ri berendezés szállítója. A Szovjetunió továbbra is az energia és energiahordo­zó importunk, valamint alapanyag-behozatalunk fő forrása. Villamosenergia és energiahordozó szükségle­tünk közel 50 százalékát szovjet importból fedezzük. A vaskohászat és a könnyű­ipar anyagellátása döntő mértékben a szovjet szállí­tásokra épül, A Szovjetunió egyben a magyar termékek nagy vá­sárlója is. Gépiparunk éves termelésének mintegy 25— 30 százalékát szállítjuk a Szovjetuniónak. A magyar kivitelben évek óta fontos helyet foglalnak el olyan termékek, mint a híradás­technikai berendezések, a számítógépek, az élelmiszer­Növelik a KISZ taglétszámát Az iparban és a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok szervezettségének szorgal­mazása különösen idősze­rű a megváltozott társadal­mi, gazdasági körülmények között. Ebben a helyzetben fontos feladat, hogy a KISZ-szervezet milyen ered­ményesen tudja mozgósíta­ni az ifjúságot a párt poli­tikájának megvalósítására. Ezt állapította meg a me­gyei KISZ-bizottság tegnapi ülésén. A dolgozó fiatalok hely­zetének szem előtt tartása mellett a taglétszám és a szervezettség alakulása jelzi a KISZ befolyását a gyá­rakban, az üzemekben, a termel őszö vetkezetekben. Megyénk csaknem hu­szonötezer ifjúkommunistá­jának kétharmada ezekből a termelői egységekből ke­rül ki. így a mozgalom ge­rincét alkotó réteg nagy ré­sze egyben fizikai dolgozó. A korábbi gazdasági intéz­kedések nyomán alakult üzemi gazdasági társulások a tapasztalatok szerint ha­tással vannak a mozgalom­ban végzett munkára — mint azt több hozzászóló megállapította —, kedvezőt­lenül befolyásolják a tagok aktivitását. Egyre több he­lyen élnek k fiatalok az új lehetőségekkel, ily módon a munkaidő után saját vállal­kozásukban tevékenyked­nek. Együttes vélemény szerint sem lehet azonban a KISZ-szervezeteknek vala- mifére ..kártékony megnyil­vánulást” látni ebben, sőt segíteni, bátorítani kell a kezdeményezéseket, ha azok javítják a szolgáltatást. A taglétszám emelkedése ebben az évben nem vár­ható. A helyzet elemzése után fontos, hagy a jelenle­gi létszámot szinten tartsák. A KISZ-bizottság tavaly februári határozata megfo­galmazta azokat a feladato­kat, melyek segíthetik a he­lyi KISZ-szervezetek mun­káját. Ez továbbra is irány­adó. Ott, ahol tervszerűen, lelkiismeretesen végezték a propagandamunkát az akti­visták és a testületi tagok, az alapszervezetek már ked­vező eredményeket könyvel­hetnek el. Több helyen KISZ tag­építő munkabizottságot ala­kítottak azzal a céllal, hogy az üzemek, szövetkezetek mozgalmi munkájába terv­szerűen, folyamatosan . be­kapcsolódva, az egyes fiata­lokkal személyes kapcsola­tokat teremtve növeljék a szervezettséget. örvendetes, hogy sikerült előre lépni az úgynevezett „mozgalmi fehér foltok” te­rületén. A múlt évben meg­közelítően negyven új alap­szervezet alakult a megyé­ben. és jelenleg is több alap­szervezet létrehozása van folyamatban. Ez jelzi a te­rületi bizottságok hatékony tevékenységét. Nehezíti viszont a mun­kát, hogy a pályakezdő fia­talok, friss szakmunkások a KISZ-szervezetbe való belé­pés után hamarosan katonai szolgálatra vonulnak be, a lányok pedig házasság után gyakran szakítják meg gyer­mekgondozási segéllyel a munkaviszonyt. Ezt szem előtt tartva a mozgalom egyik feladata,, hogy a fia­talok „ne tűnjenek el”, ha­nem a visszatérés után to­vább folytassák mukájukat. ipari és vegyipari berende­zések, az autóbuszok, a por­tál- és az úszódaruk és más gépipari termékek. Könnyű­ipari és gyógyszeripari ter­mékeink szintén népszerűek a Szovjetunióban. A Szov­jetunió nagy mennyiségű élelmiszer-gazdasági áru­cikket is vásárai hazáinktól. Évente 350—400 ezer tonna gyümölcsöt importál tőlünk és konzerviparunk termelé­sének mintegy 40 százalé­kát vásárolja meg. A ma­gyar—szovjet gazdasági együttműködésben fontos szelepet játszik, hogy — mintegy 110 jelentős, hosz- szabb időre szóló egyezmény alapján — kiterjedt és bő­vülő a szakosítás és a koo­peráció országaink között. A magyar—szovjet kap­csolatok dinamikusan fejlő­dő részét képezi országaink kulturális, tudományos együttműködése is. A Szov­jetunióban nagy érdeklődés­sel fogadják a magyar kul­túra értékeit. Nagy a kö­zönségsikere a magyar kul­túra napjainak a Szovjet­unióban és a szovjet kultú­ra napjainak Magyarorszá­gon. Büszkék lehetünk rá. hogy a szovjet emberek is­merik és becsülik Ady End­re, József Attila, Móricz Zsigmond. Kodály Zoltán, Bartók Béla és kultúránk más nagyjainak műveit. A magyar—szovjet ba­rátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 35. évfordulóján örömmel állapíthat j uk meg. hogy kapcsolatainkat a barátság, a kölcsönös megértés és tisztelet jellemzi. Napjaink­ban a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió vál­lalatait, intézményeit, váro­sait, megyéit és köztársasá­gait sokrétűen átszövik a barátság szálai. Fejlődnek országaink lakosságának közvetlen kapcsolatai is a bővülő turizmus eredmé­nyeként. Az 1948. február 18-án aláírt szerződés húsz esz­tendőre szolt és kiállta az idők próbáját. 1967-ben új, korszerűbb szerződést ír­tunk alá, és most ez képezi kapcsolataink, együttmű­ködésünk alapokmányát. Mi eddig is azt vallottak, hogy a magyar—szovjet barátság nagyra becsült közös érté­künk. Most, a 35. évfordu­lón újból hangsúlyozzuk: nagyra becsüljük, hogy egy úton, együtt haladunk a Szovjetunióval, hogy egyre bővült politikai, gazdasági és kulturális együttműködé­sünk, hogy erősödik népeink barátsága. Ez biztos támasz volt és marad szocialista építőmunkánk sikeres foly­tatása, hazánk felvirágoz­tatása számára. Koska István külügyminiszter-helyettes Energiagazdálkodási tanácskozás Kaposváron Az energiagazdálkodási kormány program végrehaj­tásának időszerű kérdéseiről tartott előadást tegnap Ka­posváron, a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatósá­gán dr. Kapolyi László ipa­ri minisztériumi államtit­kár. A megyei pártbizottság és a megyei tanács közös rendezvényén több száz szakember — üzemi ener­getikusok, energiaszolgál­tató, illetve -felhasználó vállalatok, gazdaságok, in­tézmények vezetői — vett részt, s ott volt Sarudi Csa­ba, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese is. A megjelenteket Kovács Béla, a megyei pártbizott­ság titkára köszöntötte, majd dr. Kapolyi László az­zal kezdte előadását, hogy megköszönte azokat a gyü­mölcsöző erőfeszítéseket, melyeket a somogyiak ed­dig tettek az energiagazdál­kodási kormáftyprograim si­keres megvalósításáért. — Gazdaságpolitikai célo­kat szolgál az eredményes energiagazdálkodás, s ezen belül is az ésszerű takaré­kosság — mondta az ipari minisztériumi államtitkár. Külföldön is, itthon is kü­lönféle módszereket dolgoz­tak, illetve dolgoznak ki e célból — főként a folyékony szénhidrogén kiváltására. Ä hazai energetikusokat dicsé­ri. hogy biztató, elismerésre méltó eredmények születtek ezen a téren. — Az energiapolitikai stratégia átértékelését kö­vetően változatlanul a taka­rékosság áll a feladatok elő­terében. Az energiaigények kielégítésénél, ami az olajat illeti, az a cél, hogy válto­zatlan forrásból, fejlettebb feldolgozás révén a mosta­ninál 10—15 százalékkal több értékes nyersolajipari terméket nyerjünk, vagyis törekedni kell arra, hogy az importból és hazai terme­lésből való olajból a feldol­gozás során minél több úgy­nevezett fehér árut kap­junk. Mindehhez természe­tesen magasabb szintű tech­nikára, fejlettebb techno­lógiára van szükség. Az előadó a továbbiakban arról szólt, hogy az energia­felhasználás korszerűsítésé­re tett erőfeszítéseket nem követi mindenütt a várt eredmény, az átállás itt-ott akadozik, s különböző kifo­gásokat hoznak fel arra, mi­ért nem állnak át a gáz­energia hasznosítására. Ugyanakkor a kommunális ellátásban határozott igény van erre az energiahordo­zóra — itt viszont az igé­nyek és a lehetőségek üt­köznek. mert a földgázháló­zat fejlesztése — és ez ter­mészetes — csak a népgaz­daság helyzetétől függő ütemben történhet. — Fontos eleme az ener­giagazdálkodásnak a bio­energia, a napenergia és a geotermikus energia is — mutatott rá dr. Kapolyi László. — örvendetes, hogy Somogy élen jár a napener­gia hasznosítását célzó kí­sérletekben. Az energiagaz­dálkodási kormányprog­ram azzal is számol, hogy megújuló erőforrásokat hasznosítanak a megvalósí­tás érdekében. Nagy szükség van arra, hogy az energiaforrásokat a szakemberek a megfelelő helyre igyekezzenek eljut­tatni, vagyis a legkézenfek­vőbb megoldásokat alkal­mazzák az adott területeken. A mezőgazdasági nagyüzem­ben például a lehetőségeket és az igényeket legjobban ismerő szakember döntsön róla, nedves terménytáro­lást alkalmazzon a gazda­ság, más hőforrást vegyen igénybe, vagy — erre is van már példa — szénnel fűtse a terményszárítót. Ebből következik, hogy adott eset­ben a műszaki struktúra változása is indokolt. — Azt kérem a somogyi­aktól, hogy ahogyan eddig, a jövőben is legyenek kez­deményezők az energiagaz­dálkodási kormányprog­ram végrehajtásában — mondta előadása befejezése­ként az ipari minisztériumi államtitkár. Ezután Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára az energiagazdálkodás so­mogyi feladatairól, a kor­mányprogram végrehajtá­sának területi tennivalóiról szólt a résztvevökhöz. Hang­súlyozta: a szakemberek ke­ressék a jó, a legi»nká,bb célravezető megoldásokat, s ki-ki vizsgálja meg a saját munkaterületén, miként ta­karékoskodhat az energiá­val, s ehhez milyen techni­kát, milyen technológiát tud kialakítani. A kimagasló terméseredményeket elért mezőgazdasági üzemek pél­dául az eredmények stabili­zálása mellett takarékossági oldalról közelítsenek a fel­adatokhoz, és arra töreked­jenek, hogy így fokozzák a gazdálkodás eredményessé­gét. Somogybán több lehe­tőség is adódik a földgáz to-, vabbi hasznosítására, s ahol élnek vele, ott a megyei tá­mogatás sem marad el. Az eddigi tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy nem ragadták meg mindenütt azt az alkalmat, amit a pályár zati kiírások kínáltak. A megyei pártbizottság titkára után több szakember mondta el tapasztalatait a gáz- és villamos energiafel­használásának gyakorlati kérdéseiről; energetikusok, gazdasági vezetők tették szóvá az őket foglalkoztató problémákat. Hallhattunk például az öreglaki Állami Gazdaság gázhasznosítási programja kivitelezésének viszontagságairól, s arról, hogy a termelőszövetkezetek nem juthatnak hozzá olyan kazánokhoz, melyekben ku­koricaszár, venyige tüzelhe­tő — ilyen kazánok csak kí­sérleti üzemelésben találha­tók: Volt, aki arról tájékoz­tatta a résztvevőket: tudo­mása van mozdonykazánok továbbfejlesztéséről, s ezek­ben már eltüzelhető a fahul­ladék, a nyesedék, a szal­mabála is. Érdekes javas­lat hangzott el a vízi ener­gia helyi hasznosítására, mely egyedi megoldásként, törpe vízierőműként jó szolgálatot tehet az adott he­lyen, hiszen nélkülözhetóvé teszi az addig használt jóval drágább energiaforrást. Ezek főként ott vezethetnek célhoz. ahol árvízvédelmi víztározóról az energiafo­gyasztás csúcsidejében üze­meltetik. Számos, a tegnapi tanács­kozáson elhangzott észrevé­telt, javaslatot érdemesítet­tek arra a rendezők, hogy a területi energiabizottság érdemben foglalkozzék vele. H. F. Nyulak — exportra. Folyik a mezelnyulak há­lóval történő befogása Kecskemét határában. Az állomány­ból mintegy 300-at fogtak ki hálósor' segítségével. Az állat­egészségügyi szempontból gondosan ellenőrzött nyulakat Nyugat-Európába szállítják, vérfrissítés céljából. Képünkön: szállításra készítik elő az állatokat. Március 5. a jelentkezési határidő Tájkiállítás Szekszárdon Bevált hagyomány, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállítások közötti időszak­ban hazánk egy-egy tájegy­ségének mezőgazdasága és élelmiszeripara mutatkozik be. A sikeres hagyomány folytatásaként az idén má~ jus 18-tól 22'ig a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium Szekszárdon szer* vezi meg a Dél-dunántúli Mezőgazdasági és Élelmiszer­ipari Kiállítást. Négy megye — Baranya, Fejér, Somogy és Tolna — agrárágazata mu­tatkozik itt be. A kiállítás rendezőjének, a MÉM Információs Központ­jának szakemberei tegnap Kaposváron előkészítő meg­beszélést folytattak mezőgaz­dasági üzemek, intézmények, vállalatok szakembereivel. A program szerint a kiállítást a szekszárdi KSZE területén, a rendszer impozáns, kilenc- száz négyzetméteres csarno­kában és a körülötte levő szabad területen rendezik meg. Ez a kiállítás egyrészt módot ad arra, hogy a négy megye egymással összevet­hesse eredményeit, termelési tapasztalatait, másrészt az ország közvéleménye elé tár­ja a legutóbbi évek fejlődé­sét, a bevált módszereket, a termelési integráció gyakor­latát. A program szerint élelmi­szer-ipari termékeket, nagy­üzemi és háztáji terménye­ket mutatnak be, de mód lesz a mezőgazdasági termeléssel összefüggő melléküzemági te­vékenység, az itt előállított termékek megismertetésére is. Az elgondolás szerint he­lyet kapnak az újítók is, megismerhetik az érdeklő­dök a termelést, a gazdasá­gosságot segítő, ésszerű, el­terjesztésre ajánlott alkotá­sokat. A tegnapi megbeszélésen több gazdaság, vállalat is je­lezte részvételi szándékát, többek között például a Sió­foki, a Balatonboglári és a Balatonnagybereki Állami Gazdasági, a kányái, a szent- balázsi, a siófoki termelőszö­vetkezet, a Ka-hyb, a KSZKV, a MÉSZÖV. A vég­leges jelentkezéseket márci­us ötödikéig kell benyújtani. A májusi dél-dunántúli táj- kiállítást Váncsa Jenő mi­niszter nyitja meg. A ren­dezvény jelentőségét emeli, hogy az ez időben hazánk­ban ülésező KGST. Élelmi­szer-ipari Együttműködési Állandó Bizottság delegáció­ja is megtekinti a négy du­nántúli megye agrárágazatá­nak bemutatkozását. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents