Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

Száz éve született Emlékülés a Babits-évfordulón Tudományos tanácskozást tartottak tegnap Kaposváron a megyei könyvtárban Ba­bits Mihály születésének szá­zadik évfordulója alkalmá­ból. A konferenciát a So­mogy című folyóirat szer­kesztősége és több más in­tézmény szervezte. Egervöl- gyi János, a Kaposvári Vá­rosi Tanács elnökhelyettese bevezetőjében elmondotta: a rendezvény indítéka nem más, mint a Babits család somogyi, nevezetesen íelsö- segesdi eredete. A centená­riumi megemlékezések orszá­gos viszonylatban is első rendezvénye ezután előadá­sokkal folytatódott. Azaz előbb egy személyes megemlékezéssel. Kitűnő poé­tánk, Takáts Gyula elevení­tette föl a költőfejedelem­mel kapcsolatos emlékeit. Megemlítette: az a szikár, barna bőrű ember, nagy költő pedagógus volt, báto­rító, szerény támogatója a tehetséges fiataloknak, pat­riarchális iskolamester a szó legnemesebb értelmében. Sipos Lajos előadásának témája a babitsi versmodell kialakulása és jellege volt. A neves kutató számos pél­dával érzékeltette, hogyan váltotta föl a tárgyi világtól elrugaszkodott, didaktikusán erkölcsnemesítő, dekadens hangot a szociális indíttatású felfogás Babits lírájában és prózájában. elsősorban a századforduló filozófiai és lélektani áramlatainak, va­lamint a világköltészet nagy­jainak hatására,. A költőnek a „tényvilág”’ iránti nyitott­ságát mindenekelőtt a görög művészet és a bergsoni filo­zófia hatásának tulajdonítot­ta az előadó. A tanácskozás kétségtele­nül legizgalmasabb előadá­sában a száz esztendeje szü­letett Babits és Juhasz Gyu­la barátságáról, poézisük azonos és eltérő vonásairól szólott Péter László. A sze­gedi irodalomtörténész rész­letesen dokumentálta annak a néhány hónapnak a törté­netét, amelyet a dél-alföldi nagyvárosban tanároskodó Babits és az akkor állandó munkahely nélkül tengődő Juhász Gyula egymás köze­lében töltött. Elemezte a ha­tást. melyet Schopenhauer és Nietzsche filozófiája, va­lamint a hinduizmus tett mindkettőjükre. Részletezte további kapcsolatukat és el­mondotta: Babits, a Nyugat Segítik a pedagógiai munkát a szakszervezetek A XI. kongresszustól el­telt időszak került mérlegre a Pedagógusok Szakszer­vezete Somogy megyei Bi­zottságának tegnapi ülésén, megvitatták az iskolákban működő szakszervezeti bi­zottságok tapasztalatait az oktatást segítő tevékenység­ről. Az oktatáspolitikai fel­adatok végrehajtásáért ezek a társadalmi szerveze­tek is sokat tehetnek — tűnt ki a megyei bizottság jelen­téséből. Ezekről beszélget­tünk Páré Irénnel, a megyei bizottság titkárával. — A tankötelezettségi tör­vény végrehajtásának ta­pasztalatai, a hátrányos helyzetű iskolák támogatá­sa, a tanácsok fenntartói kö­telezettségei, a tantestületek összetételének javítása — címszavakban ezekről esett szó a jelentésben. Mit tettek a pedagógus-szakszerveze­tek e területeken? — A tankötelezettségi tör­vény végrehajtását nagyon sok pedagógus statisztikai szemlélettel közelítette meg, s nem a tartalmi oldalról. Szakszervezeti bizottsága­inknak ezen a szemléleten kellett változtatni, és a pe­dagógiai munka tartalmi javítását igyekeztek szorgal­mazni. A hátrányos helyze­tű iskolák között igyekez­tünk különbséget tenni. A helyi tanácsok az in­tézmények fenntartói. A pedagógusszakszervezeti bi­zottságok mit jeleznek a fenntartók munkájáról? — Néha túlságosan álta­lános intézkedésekben jut érvényre a tanácsok fenn­tartói szerepe. S nem mindig veszik figyelem­be a pedagógusszak- szarvezet, véleményét. A pályázatok meghirdetésénél nagyon fontos, hogy a ta­nács egyeztesse szándékát a pedagógusszakszervezettel. Túlontúl könnyen bele­nyugszanak abba, hogy augusztus végére hogyan alakul a pedagógusellátott­ság. A pályázatok meghir­detése előtt kellene egyez­tetni, hogy milyen feltétele­ket teremtenek a pálya­kezdőknek. — Különösen nagy a gond amiatt, hogy kevés Somogy­bán a szakképzett óvónő. — Számuk alacsonyabb megyénkben, mint az or­szágos átlag, a képesítés nélküliek aránya pedig el­éri • húsz százalékot. Az intézmények nem segítik eléggé a képesítés nélküliek fölkészítésé! a fölvételi vizs­gákra, pe • é . t megyei ke. rétből anyagi támogatásra is van lehetőség, s csupán at­tól függ. igénylik-e a mű­ködő óvónők segítségét eb­ben. Szakszervezeti bizott­ságaink feladata, hogy ezt a támogatást szorgalmaz­zák. — A tanácsok több köz­ségben új’, korszerű lakást építettek a pedagógusoknak. A lakásépítési kölcsönök igénybevételére szintén ösz­tönzik a nevelőket. — Ám azt is jelzik oly­kor a szakszervezeti bizott­ságok, hogy a felújítási le­hetőségek kihasználatla­nok; máskor pedig olyan lakásokat újítanak föl. ame­lyekre kár költeni. Ezt a munkát is tervszerűbbé kell tenni. ' H. B. szerkesztője a húszas évek­ben, bizony, nem merte vál­lalni a tizenkilences múltja miatt „gyanús” Juhász Gyu­la írásainak közzétételét. Ám 1938-ban — szakadatlan szellemi fejlődésének bizo­nyítékaként — szép szavak­kal siratta el és vezette kép­letesen a magvar költészet pantheonjába halott szegedi barátját. Azt a gigászt, aki­nek szociális érzékenysége és tettrekészsége összehasonlít­hatatlanul nagyobb volt az. övénél. Radios Károly a Nyugat szerkesztőjenek tevékenysé­géről összegyűjtött adatokat sorolta föl korrekten ötven- perces referátumában, mely­ből a tarsadalmilag elkötele­zett, a naturalizmus felé is hajló Móricz és az örök esz­tétikai értekek, valamint a társadalom között „lebegő” Babits tipológiai összevetése érdemel külön említést. Pók Lajos a fiatal Babits- csal és műveinek későbbi kritikai fogadtatásával kap­csolatos kutatásainak ered­ményeit ismertette. Kitért arra a sematikus, de manap­ság is divatos szembeállítás­ra, amely az elvontabb szfé­rákban mozgó Babitsot és a jóval tárgyiasabb Adyt igyekszik — igazságtalanul kijátszani egymás ellen. Laczkó András — Rippl- Rónai József híres Ady-port- réjának ke'letkezestörtenete mellett — elemezte kettőjük alkotói rokonságát. A lát­vány impresszionisztikus jel­legű befogadása és megörö­kítése jellemezte a festőt és a poétát, s a vélemény, ame­lyet Babits így fogalmazott meg: „...a haza nem politi­ka, hanem műveltség.. .” Magyarán: az esztétika, sőt olykor esztetizáló szemlelet­mód mindkettőjük munkás­ságán nyomot hagyott. Az erdélyi elmenyek azonban csupán Babitsot befolyásol­ták igazán. Ezt ismertette Pomogáts Béla, s fölidézte azokat a szellemi és baráti kapcsolatokat, amelyek Ba­bitsot Kuncz Aladárral, Kós Károllyal, Remenyik Sán­dorral, Tamási Áronnal és másokkal összekötötték. A rendezvényen a’ kapos­vári Csiky Gergely Színház két művésze, Rácz Kati és Gőz István adott elő néhány Babits-verset. l engyel András Több hanti szeren játszik a 87 éves Hideg Imre. Saját készítésű citeráin. teke- rolantjain. gordonkáin a múlt század dalait szólaltatja meg. A kecskeméti zenész az I. világháborúban, a fronton kezdett hangszereket készíteni. Otthonában több tucat értékes pengető- és ütőhangszert őriz. Képünkön: Hideg Imre tekerőlanton. nyererén játszik (MTI-fotó — E. Várkonyi Imre felv.) Hangverseny krónika Haydn-est Kaposváron Haydn muzsikájának ki­egyensúlyozottsága, érzelmi felületessége, tartalmatlan játékossága keveset mond ma már a romantikán és az avantgarde-on iskolázott kö­zönségnek — halljuk, sőt olvassuk lépten-nyomon. A bécsi mester alkotásaiból készített lemezfölvételek ke­lendősége és a Havdn-kon- certek látogatottsága azon­ban látványosan cáfolja a kuvikteóriákat. Így -történt hétfőn este Kaposváron is. A Postás Szimfonikus Zenekar hangversenyére szokatlanul sokan voltak kíváncsiak a Latinca művelődési központ­ban. A legkenyesebb ízlé- sűek sem csalatkoztak. Lukács Ervin karmester ugyanis valóságos csodát mű­velt a jórészt fiatal zenészek­ből álló együttessel a 44. számú — később nem túlsá­gosan találóan „gyász”elő- taggal megtoldott — szimfó­nia, és az Opus 94-es, ,.üst- dob’Mitulussal jelzett szim­fónia előadásakor. Azt a mértéktartó eleganciát, azo­kat a lágy, de öncélú hado­nászásba sohasem hajló, az erősen kötött, feszes ritmu­sokat könyörtelen szigorral betartató, de sohasem merev mozdulatokat, amelyek diri­gálását jellemzik, tanítani kellene. Nem engedte szét­folyni a lassú tételeket, a gyorsak hallatán pedig oly­kor legszívesebben táncra perdültünk volna a sodró, de a dallamok szépségét a leg­kevésbé sem csorbító lendü­lettől. A hangzás színeinek kidol­gozottsága ugyancsak aiapos műhelymunkára, a partitúra gondos értelmezésére vall. Si- mogatóan szép, csiszolt ez a hangzás, nem tompa, nem matt. de nem is érdes, és arányos, aminek következté­ben a legparányibb hangsze­relési finomságot is remekül hallani lehet. Ehhez jön meg a dinamikai tudatosság, a bécsi klasszikus stílus által általában- megkövetelt mér­téktartás. A fortjssimók nem dübörögnek, nem veszélyez­tetik a dobhártyát, ám a pianissimóknál sem kell he­gyeznünk a fülünket. Egy­UJKERY ,, ■ CSABA ss­Az utolsó stáció Törvényhozó Nagy Szulej- mán szultán szeme csukva, mellkasa alig láthatóan süllyed s emelkedik. Arca fehér, mint a fején levő pa­tyolat, s pofacsontjain meg­feszül a bőr. Illatos kék füst száll a füstölőből, de az sem tudja elvenni azt a ke­sernyés szagot, ami a szul­tán körül terjeng. Sok halálhírt kapott mos­tanában az agg uralkodó. Elesett a kapudzsi basa, a nihándzsi. a janicsár aga; a bégeknek, agáknak se sze­ri, se száma mennyien. Oda­van serege virága, a jani- csárság is. Amikor Szokoli Távil Mo­hamed jelenti neki, hogy immár győzelmi lobogó leng a Külsőváron és a gyaurók utolsó men helyükre szorul­tak vissza. a Be’.sövárba, csak jóváhagyólag bólint. Az öröm legkisebb jele sem latszik rajta. Kuzu Ali aga int a szer­dáénak, hogy fölöslegesen beszél. — A felséges pad-isah rit­kán van már ébren — mondja-—, és akkor is úgy SZIGETIEK tűnik, hogy az égiekkel tár­gyal; a földi dolgok már nem érdeklik ... A Belsővárba szorult vé­dők hallgatják az ágyúdör- gést. a falak recsegését, ro­pogását. A hőség nem szű­nik. Kínzó szomjúság gyö­tör mindenkit. A kerek to­rony melletti egyetlen kút vize arra elég csak, «hogy a gyerekek és az asszonyok szomját enyhítse. A nagy szárazság miatt ugyanis vi­ze erősen megapadt. Mi az a kevés cipó. amit egy kemence adhat hatszáz embernek ? Mégsem lázado­zik, nem elégedetlenkedik senki. A sebesült katonák, akik­nek családja a Belsővárban volt, gyermekeiktől és asz- szonyuktól körülvéve a fal aljaban csendesen beszél­getnek. Kijut egy-egy becé­ző szó, nyugtató simogatás mindenkinek. Affele csen­des búcsú ez. A felnőttek érzik, hogy óráik meg van­nak számlálva ... Így telt el a nap. Este el­hallgattak az ágyúk, s a fa­lakon csak az őrszemek vir­rasztónak. Saokoli Távil Mohamed tudta, hogy elérkezett a dia­dal fényes napja. Kuzu Ali agát kereste föl szállásán. — Jöjj, uram, gyorsan a padi sahhoz! Szokoli Mohamednek jeges félelem markolta meg a szí­vet. Tudta, ha a szultán el­költözne e siralomvölgyből, az az ostrom azonnali vé­gét jelenti. Mert nincs az a moszlim, aki gyászában fa­lakat rohamozna. — Hatalmas Allah, segíts most! — szakadt ki belőle a fohász. Lovához sietett, és nye­regbe pattant. Oly sebesen vágtatott a Szemlék-hegy lábánál levő szultáni sátor­palotához, mintha elkéste volna a padisah hívó szavát. A trónleremben szomorú kép fogadta. A szultán kelet felé fordulva, arcra borulva feküdt a földön, ég hörgött, vállai rángatóztak. Ott volt körülötte Ferridun pasa, Szelaniki Musztafa és Fer- hád basa, a harmadik ve- zír. Tehetetlenül álltak, s nézték a haldokló uralko­dót. — Nem lehet már rajta segíteni... Allah akaratával ■ nem lehet dacolni. A padi­sah immár a gyönyörök kertjébe költözik — mondta Kuzu Ali aga. Szulejmán elcsendesedett. Kuzu Aid gyengéden hanyatt fordította a madárkönnyű testet; a szultán szemei üve­gesen meredtek a sátortetőt tartó aranyos rúd vege felé. Ferridun jajveszekelve a szakállába markolt­— Csend! — kiáltott rá Szokoli Mohamed, és szemei villámokat szórtak. — Tud­ja-e valaki rajtunk kívül, hogy a szultán haldoklóit? — kérdezte. — Senki — felelte Fer- hád. — Azért hívattunk, hogy döntsél, mit tegyünk... — Először is: menj. és parancsold meg az őrség­nek, hogy ettól a pillanat­tól kezdve ide az én enge­délyem nélkül nem léphet be senki, mert a padisah pihenni vágy!... Mint fő- parancsnok, fejét vétetem annak, aki el meri árulni bárkinek a padisah halálát. Megértettétek ? ! Mindenki bólintott. — Meddig titkolhatjuk, uram? — kérdezte Kuzu Ali. — Ebben a nagy me­legben hamar romlásnak in­dul a test, és a szaga el fogja árulni. — Épp ezért te, mint hozzáértő, még éjszaka fel­nyitod a szultán testét. — Belsőrészeit kiveszed, s itt helyben eltemeted .. . Erre a helyre majdan turbót ál­lítunk. A testet pedig be­balzsamozod, hogy e:alljon... Ügy keli végezned a mun­kádat, hogy holnap a száj­ban elé kiültethessük egy pillanatra a szultánt. Hogy lelkesedjenek a harcosok, és foglalják el a vár maradék részét is. (Folytatjuk.) szóval: tökéletesen felké­szült karmester és érzékeny, jó „passzban” muzsikáló együttes produkciójának le­hettünk tanúi. Méltán osztozott a zenekar­ral a sikerben Onczay Csaba, a C-dúr gordonkaverseny szólistája. Igaz, a zenei tarta­lom szempontjából a darab aligha vetekedhet a cselló­irodalom későbbi nagy ver­senyműveivel, technikai ne­hézségéi azonban fölényesen képzett virtuózt feltételez­nek. S nem kétséges, hogy Onczay virtuóz a javából. A táncos lejtésű tételekben épp oly biztosan kezeli hangsze­rét, hangzasanak tisztasága és- a ritmika pontossága is oly makulátlan, mint a me- ditativabb lassú teteiben, s mindig megáll annál az alig észrevehető határvonalnál, amely az erőteljes hangzást a keménytől, a durvától el­választja. Az első tétel ká denciajának szellemes, fia­talosan vehemens előadasa élmény volt. Jogosan aratott tehat szinte viharos sikert a fiatal művész játéka, amint a Postás Szimfonikus Zene­kar és Lukács Ervin egesz hétfői produkciója is. L. A. Néprajzi alkotó­műhely A zselici dombok kö­zött megbúvó Magyar- lukaíán néprajzi alkotó­műhely működik. Az idén július 1. és augusztus 31. kozott nyitja meg kapu­ját a népi kultúra iránt ér­deklődő fiatalok előtt. A nyári táborozásra most hir­detett pályázatot a Baranya megyei Tanács művelődés­ügyi es a pécsi Janus Pan­nonius Múzeum néprajzi osztálya. A pályázat határ­ideje: március 1. A hazánkban egyedülálló a Ikotómü he!ynek az a cél­ja. hogy fölkutassa, illetve fölelevenítse a népi kultúra értekeit, s bevonja a köz­művelődésbe. mai életünk­be. Ezt a gyűjtő-feldolgozó és újraalkotó tevékenysé­get szolgálják a nyári tá­borok. amelyeknek résztve­vői kézműveskent dolgoz­nak. Az érdeklődőik tématerv- vel, munka programal, szakmai életrajzzal és a ko­rábbi munkáikról készült fényképekkel pályázhatnak a zselici alkotótáborba. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents