Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
Andropov üzemlátogatáson Ái interkontinentális fegyverek is napirenden Genf ben Hun leaf egyelem munkástól a miniszterig Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn látogatást tett a moszkvai Ordzso- nikddze Szerszámgépgyárban, s a Szovjetunió gazdasági életének legidőszerűbb kérdéseiről mondott beszédet. Beszédében örömmel állapította meg, hogy az SZKP KB-n^k a Szovjetunió gazdasági feladatait megszabó, múlt év novemberi plénumán hozott határozatai támogatásra találtak a munkásság, a szovjet emberek körében. Ez annál is értékesebb, ment ag ország előtt valóban nagy feladatok állnak, s ezek megoldását ma még Sok nehézség hátráltatja, A központi bizottság ülése megállapította például, hogy a szovjet gazdaság nem teljesíti több, az ötéves tervben megszabott mutatóját Nem növekszik megfelelő ütemben például a munkatermelékenység. Az üzemekben az indokoltnál több anyagot használnak fel és sokszor túl nagy a munkaráfordítás. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfeladatok növelését jelentette volna — állapította meg a főtitkár —, ha módosításról beszelnek, az mindig a feladatok csökkentését Jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig változatlan mennyiségű marad. Kijelentette, hogy a rend- teremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kezdeni. Bár-milyen sok élmunkása van ugyanis az országnak, csupán az ő erőfeszítéseik nem elegendőek a szovjet gazdaság előtt álló feladatok megoldásához A fegyelemre mindenhol szükség van: a munkahelyén, a tervfeladatok teljesítésében, az állami életben. Ez még csak anyagi ráfordítást sem igényel, viszont óriási eredményekkel járhat. A munkafegyelem megszilárdítását természetesen nem lehet leszűkíteni néhány perces késések kicsinyes számonkérésére, mivel az vonatkozik a technológiai előírások betartására, az üzemek szállítási kötelezettségének maradéktalan teljesítésére s a termelő munka minden elemére. A munkafegyelem betartását a munkástól kezdve a miniszterig mindenkitől szigorúan számon kell kérni. Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogadtatást, az iránta tanúsított bizalmat, amelyet — mint mondotta — munkájával igyekszik igazolni. Hangsúlyozta: úgy tekinti, hogy ez nem személyének, hanem az egész központi bizottságnak és a politikai bizottságnak szól. Hétfőn Genf be érkeztek a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról tavaly júniusban megkezdett szerv- ■ jet—amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A decemberben befejeződött második fordulót követő szünet után holnap találko^ zik ismét első ízben a Viktor Karpov nagykövet vezette szovjet, és az Edward Rowny nagykövet irányításával tárgyaló amerikai küldöttség. A delegátusok megérkezésükkor a repülőtéren rövid nyilatkozatot adtak. Az elsőként Genfbe érkező Edward Rowny amerikai nagykövet — Paul Nitzéhez, az ugyancsak Genf ben folyó eurostratégiai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjéhez hasonlóan — nyilatkozatában mindenekelőtt a nyugateurópai közvélemény megnyugtatására törekedve Washington megegyezési szándékát bizonygatta, A diplomata kijelentette, hogy az interkontinentális ballisztikus rakéták számának csökkentésében, illetve az erről létrehozandó egyezményben látja a genfi tárgyalások alapvető célját. Ugyanakkor említés nélkül hagyta az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának túlnyomó többségét képező egyéb hadászati fegyverfajtákat, amelyek csökkentését, illetve a tárgyalásokba való bevonását a szovjet fél már régebben javasolta. Kénytelen volt elismerni viszont azt, hogy a nemzetközi közvéleményt fokozott mértékben foglalkoztatja a leszerelés ügye, s ennek valamilyen formában a genfi tárgyalások munkájában, azok eredményében is tükröződnie keil. Edward Rowny korábbi, washingtoni nyilatkozatában különös fontosságot tulajdonított a bizalomerősítő intézkedéseknek. Viktor P. Karpov nagykövet nyilatkozatában Juri.i Andropov december 21-i beszédére utalva leszögezte; a Szovjetunió őszinte, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló megegyezésre törekszik az Egyesült Államokkal a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. Kormánybeszámoló Töretlen barátság A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi belső változások mélyreható folyamata nem ingatja meg. Annak fő pillérét, akárcsak az elmúlt 38 évben, továbbra is a Szovjetunióhoz fűződő barátság és együttműködés szövetségi kapcsolata képezi. Ezt hangsúlyozta Stefan Olszowski külügyminiszter, aki a lengyel külpolitika időszerű kérdéséiről szóló kormánybeszámolót terjesztette elő a szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésén. Rámutatott, hogy Lengyelország nagy jelentőseget tulajdonít az európai szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének, es annak, hogy szilárduljon a Varsói Szerződés országainak egysége, bővüljön a KGST keretében megvalósuló gazdasaga integrációja. Olszowski a továbbiakban kifejtette, hogy tavaly elsősorban a szocialista közösségen belül sikerült megszilárdítani Lengyelország helyzetét, amelyet a válság korábban meggyengített. Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO- tagországok lengyelellenes politikája eddig sem hozott eredményt s a jövőben is kudarcra van ítélve a különféle szankciók, beavatkozási kísérletek irányvonala. Lengyelország továbbra is nyitott marad a más társadalmi rendszerű országokkal való békés együttműködés fejlesztésére, belügveibe való beavatkozási kísérleteket azonban nem tűr meg. Ti*- és tízezer ghanai kénytelen elhagyni e napokban Nigériái, ahol vendégmunkásként dolgozott. Képünkön: a kiutasított ghanaiak, már a nigériai határ után, Benin földjén menetelnek (Teiefotó: AP—MTI—KS) Mosoly és más semmi! Még mielőtt vasárnap elindult volna George Bush alelnök nyugat-európai kőrútjára, kétféle amerikai álláspont körvonalazódott. Az egyik szerint Bush feladata egyértelműen a hideg- háborús elképzelések támogatása, a ,, szovjet veszély” érzetének ébrentartása s — ami mindebből következik — az Egyesült Államok „kemény magatartása” — a nullaváltozat — rakényszerí- tése a N ATO-partnerekre. A másik felfogás ezzel ellentétes. Abból indul ki, hogy az alelnök küldetése — mint a The Washington Post fogalmaz — „csaknem képtelen” hiszen még az NSZK-ban is csupán Kohl kancellár az aki leginkább kitart a Reagan- féle nullaváltozat mellett, s Rómában, Londonban inkább hajlanak ésszerű kompromisszumra. Mi lehet az igazság? Az, hogy az alelnök alighanem üres táskával indult Nyu- gat-Európába. Sokan úgy vélik: semmiféle amerikai módosító indítványt nem hozott magával, s csak kevesen hajlanak aTra a véleményre. hogy tíushnak van felhatalmazása esetleges egyéb javaslatok megvitatására. Első állomásán. Bonnban namely források tudni vélik, azt keresi tárgyaló- partnereivel, hogy miként lehetne a Reagan elnök által meghirdetett, úgynevezett nullaváltozat helyett Géniben más tervet letenni az asztalra, anélkül, hogy az USA súlyos presztízsveszteséget szenvedjen. Sajnos, a jelekből ítélve a stratégiai koncepcióban Washington makacsul védelmezi korábbi álláspontját. Nyugat-Európában pedig már hivatalos és nem hivatalos megfogalmazasban mind gyakrabban látnak napvilágot — a Szovjetunió számára elfogadhatatlan nullaváltozattól eltérő — megoldás-ötletek. A bonni, a párizsi, de a brüsszeli és a római közvélemény rugalmasságot követel az Egyesült Államoktól. Nyilvánvaló, hogy követelésüket Bush alelnöknek minden tárgyaláson megismétlik. S erre aligha válaszolhat azzal, hogy az USA megtette a maga módosító javaslatait. Ugyanis a Szovjetunió, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé ésszerű, az erőegyensúly megőrzésén alapuló javaslatain kívül más indítványról a világnak nincs tudomása. Bush alelnök üres bőröndje körútja végén elnehezülhet. Megtelhet szemrehányásokkal, bár kerülhet bei* sok életrevaló javaslat is, jeléül annak, hogy Nyugat- Európában másként 1ítélik meg a világ dolgait mint az óceánon túl. Különösen a sorsdöntő kérdésekben húzódhat mély szakadék a két kontinens között. Az alelnök misszióját ezért minősiti csaknem képtelennek a tekintélyes washingtoni új ág. Shultz Japán ban A háztáji tehén te hárem lábbal a közön földjén áll fi cél egyelőre a saját szükséglet megtermelése A parázs viták elültek körülötte. Ma már egységesnek tekinthető az a vélemény, hogy a háztáji gazdaságokat jelentőségüknek megfelelően kell kezelni, miközben szerepüket semmiképpen sem szabad túlértékelni. Erről, és a Szovjetunió több mint 30 millió kisgazdaságának helyzetéről, az ország mezőgazdaságában és az élelmiszerprogram végrehajtásában betöltött funkciójáról nyilatkozott Alekszandr Ijevlev mezőgazdasági miniszterhelyettes Kovács Bognár Sándornak. az MTI moszkvai tudósí tójának. Az utóbbi három évben számos párt- és állami határozat foglalkozott a háztáji gazdaságokkal, s ezek nemcsak azt állapították meg, hogy szükség van ráSOMOGYI NÉPLAP juk, hanem meghatározták a gazdálkodásukkal kapcsolatos fő célt is: játsszanak minél nagyobb szerepet a tulajdonosok önellátásában — mondotta a miniszterhelyettes. A háztáji termelés jelenleg a Szovjetunióban a mezőgazdaoagi termelés valamivel több mint egynegyedét adja: viszont a nagymértékű saját felhasználás miatt — eltérő mértékben — csak kisebb része kerül kereskedelmi forgalomba. A hús és a tej esetében például csak néhány százalék ez az arány. A falusi családok mintegy 30 százaléka ugyanakkor semmiféle ház körüli gazdálkodást nem folytat. A háztáji fejlesztésében rejlő legfőbb tartalék — hangsúlyozta Ijevlev —, hogy ezek a családok is termeljék meg a szamukra szükséges mezőgazdasági termeket, s így csökkentsék azok keresletét a boltokban. Voltak olyan kísérletek is, hogy a háztáji gazdaságokat árutermelésre rendezzék be. Grúziában például olyan telepeket hoztak létre, amelyek töbD száz baromfi vagy 30—40 sertés nevelésére alkalmasak. A növendékállatot és a takarmányt a gazda a közös gazdaságtól kapja, majd — szerződés alapján — ugyancsak a kolhoznak, illetve a szovhoznak adja el ' a felnevelt állatokat. A mezőgazdasági minisztérium vizsgálatai azonban kimutatták,. hogy ezek a gazdák csak azért tudtak kiemelkedő jövedelemre szert tenni, mert számukra a többiekénél jóval kedvezőbb gazdálkodási feltételeket teremtettek. Ezt a helyi vezetők is elismerték, s ma már kévés a Szovjetunióban az olyan körzet, ahol a háztáji tevékenység célja nem a saját szükséglet kielégítése. — A háztáji semmiképpen sem léphet túl a kisegítő gazdaság szerepkörén — mondotta a miniszterhelyettes, majd hozzáfűzte: ez nem jelenti azt, hogy bárki ne adhatná el esetleges feleslegét a piacon. Nyilatkozatában a mező- gazdasági miniszterhelyettes kitért arra is, hogy a háztáji gazdaságok jó lehetőséget biztosítanak a falun élő mintegy 10 millió nyugdíjas korú, de még munkaképes ember foglalkoztatására. Szükség is van rájuk, mert a fiatakik közül csak kevesen hajlandók munkaidő után ismét dolgozni. Alekszandr Ijevlev hangsúlyozta, hogy a kolhozok és szovhozok segítsége nélkül nem képzelhető el a háztájiban a termelés. (Egy szovjet közgazda így fogalmazott: ,.A háztáji tehen is három labbíil a közös gazdaság földjen áll”.) A mezőgazdasági irányító szervek ezért arra ösztönzik a kolhozokat es szovhozokat. hogy * háztáji propagálásán és a' szakemberek tanácsán kívül adjanak konkrét segítséget az egyéni gazdálkodáshoz. A takarmányellátásban és a növendékállatok juttatásában sikerült is jelentősen előrelépni. Az elkövetkező évekre marad azonban a kdsgépellátás fokozatos megszervezese — mondotta a miniszterhelyettes. Sajáté*, az eddigiektől eltérő forma a városi lakosság „háztájija”. A gyakorlatban ez a városkörnyéki földterületek közös művelését jelenti. Magyarul kertbarátok szövetségének lehetne nevezni ezeket a csoportokat, amelyekből évente ezernél is több alakul. Az elkövetkezendő években még gyorsabb ütemű fejlődésre lehet számítani, mindenekelőtt a gyümölcs- és zöldségtermesztésben. A cél itt is az — a kikapcsolódáson kívül —, hogy sajat szükségletre termeljenek mindazok. akik kedvet és erőt ereznek magukban ehhez — mondotta nyilatkozatában Alekszandr Ijevlev mező- gazdasági miniszterhelyet tes. A távol-keleti kőrútjának első állomásán, Tokióban tartózkodó George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn tárgyalt Naka-szone Jaszuhiro japan miniszterelnökkel. A megbeszélések középpontjában a nemzetközi helyzettel, s a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdések álltak.Első helyen a szovjet— amerikai fegyverzetkoriáto- zási tárgyalásokat tekintették át. Nakaszone hangoztatta, hogy kormánya a reagani „nulla-megoldást” támogatja. már csak azért is, mert Tokió — úgymond — tart a szovjet közép-hatótávolsagú rakéták esetleges azsiaí áttelepítésétől. Shultz külügyminiszter — értesülések szerint — a japán aggodalmaknak elébe menve ígéretet tett arra, hogy Washington a jövőben tájékoztatja tengerentúli szövetségesét a szovjet— amerikai tárgyalások pillanatnyi állásáról. Az amerikai—kínai kapcsolatokat illetően egyetértettek abban, hogy a Peking és Washington közötti jó viszony kulcsfontosságú az ázsiai beke es stabilitás szempontjából, s ebben a vonatkozásban Nakaszone szerencsésnek nevezte Shultz küszöbön álló pekingi látogatásának időzítését.
