Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

I L emez lehel nagy ka­zettás magnó. Pózán, doh. Dohok. Cles tronnhltafntamok. Zongora. ANfcor is? Hol is? Ritmus. Ritmus, ritrwus. A bendzsó meg a zongora. A klarinét. És megint a trom­bita, élesen. De mire a hang kiér ide a teraszra, már el­csendesül. Mégis. Hói és mikor is? A platánok törzséről hám- Sfc a szürke kéreglap. Meg a levelek. Ázottan, de har­sogó sárgán hullanak a sé­tányra, útra, asztalokra. Az üres székekre. Színesen, de halálosan. Mint egy néptelen város. A kihalt presszó meg a te­rasz. A folyó színtelen. Párá­ba oldódik a túlpart. Az a nő ott csak körmöt, körmöä a pléhasztal lapján. Még csak újságot sem tett a levélpapír alá. Fut a go­lyóstoll»; fel sem pillant az írásból. Ül feketén; fekete ballonban, fekete csizmá­ban és szétázott, fekete haj­jal. Milyen sápadt. A pózán. Meg a dobon a seprő. Hói? Miiven teremben? Nincs verwieg rajtunk kf- eül. Csak a nő meg én Oda­benn, a boltihajtásos kis presszóban a kávéiőeőnő meg a pincérlány. Támasztják, a pultot, d is kúrálnak. Már mentem volna, da megszólalt ez a zene. A part néma A teraszon ködtől nedves, kopott pléh- asztalok. Rácsos székek. Fa­levelek. Lelhet, hogy esni fog. Terem, drapériákkal. A zenekar a színpadon. Szál­kás padló. Vörös függönyök az ablakokon. Tél. Vagy ké­ső ősz. Piszton meg szakszofon. A szakszofon mélabús altja. Meg a dob. Megbillen a székem, csen­dül a pohár a hamutartónak ütöd ve. A sötét boltihajtás alól előjön a pincérlány. Van az arcában valami kö­zönséges, már amikor beül­tem ide, megfigyeltem. És erős a hasa meg a combja. A szűk szoknyában. De a feszes pulóver meg a kis, fehér kötény mégis izgat. Fű ízű csókja volt! A fo­gak. A száj puha melege. És az a fű íz! < — Parancsol? — Hogyan ? Ja .egy konyakot meg. Hozzon. — Elmosolyodom, hogy szövet­séget kössünk. De nem veszi a lapot. Fázósan megdörgö­li a karját, odabenn meleg volt. Indul vissza. Elmegy a nő mellett, lassít, közönnyel nézi. A nő nem tekint fel. A haja eltakarja az arcát, amint előredőlve ír. Űjabb szám a kazettáról. Ének. Yes Sir, that’s my Baby... Autó közelít az úton. Megáll a fák alatt. Ketten kiszállnak. Két férfi. Öltöny­ben. Az egyik visszahajol a kocsiba, beszél valakihez. Nevetés. Távol vannak, nem értem őket. Nevetés. A fér­fi ellép a kocsitól, kiszáll egy szőke lány. Hosszú com­bok. Fehér bunda, fehér csizma. Hatalmas szőke haj. Kocsiajtó csapódik, jönnek. A lány hangosan nevetgél, siet, a férfiak loholnak mel­lette. Bemennek a bolthaj­tásos helyiségbe. Látom a kocsit a fák alatt. Ezüstszínű. Lapos. Ha­zai rendszám. Peregnek a falevelek, befedik a tetejét Befedik a sétányt. Zongora, bőgő, bendzsó. A szakszofonos a színpad szélén állt, hátradőlt, ívben, felzúgott a taps, amikor be­fejezte a szólót. Aztán a dob. Dobszóló. A vörös dra­périákon felírás. Fehér, ki­vágott betűk. Három óla} nyomat a falon, három portré. És a dobszóló. A tán­cosak addig várakoztak. Hol is volt ez? Melyik kerület­ben? Lustán bújik elő a sötét bői a pincérlány. Leteszi a konyakomat. Nem szói. Nem iszom. A pincérlány feszes szok­nyája. Milyen vastag a combja! Magas szárú cipőt « Szakonyi Károly elbeszélése a Központi Sajtószolgálat 1982. évi novella- és tárca pályázatán noyeUa-kaáegóriában U, díjat nyert. hord, persze. Végigsétál az «varral teli teraszon. A fekete .1*6 lettek! a hajába túr, meglátja a lényt, ■ mintha csodálkozna. — Egy teát! A lány bólint, eltűnik. A nő hátradől a széken, keresztbe veti a lábát, átol­vassa a levelet Javít, olvas. A hajába túr. Nyolc, tíz méter lehet köl­tünk. Szép a térde. Rám néz. Nézzük egymás. Nem veszi le rólam a te­kintetét, mégsem vagyok biztos, hogy igazán engem figyel-e? Tartja a kezében a levelet, s néz felém. Keskeny szemrés. Sápatag bőr, vékony, de színes raj­zolatú száj. És vékony orr. A taps. És a tánc, amikor Szakonyi Károly Dixieland újra az egész zenekar ját­szott. SzálU a por. Fellocsol­ták a padlót, de szállt a por. Yes Sir, that’s my Baby_ Rettenetesen sovány vöU. Csontos. Magas, csontos. Fe­hér blúzban, kék szoknyá­ban. Azt mondta, kalauznőL Izzadt a tenyere. Vissza­mentünk a többiekhez, a nagy fali tükörből látni le­hetett a termet. A fehér ab­roszon bortócsák. Valaki azt mondta, ideje menni. Min­denki a párjával. A zaj meg a szakszofon mélabúja. A dixieland, összekulcsoltuk a kezünket. A csontos ujjas szorítottak. Sima haja volt. Odahajtottam a fejem a vállára, éreztem a bőrét. Sokat ittam. A blúzon át is megcsapott a teste párája. Nem használt kölnit. Min­denki menni akart, egymás­ba kapaszkodtunk, kiértünk a kultúrház elé az útra. A nők sikongva nevettek, a férfiak tapogatták őket, mi csak szorítottuk egymás ke­zét.r Felágaskodott és meg­csókolta a szám sarkát. Ne­kidőltünk a falnak, csóko- lóztunk. Fű íze volt a szá­jának. De nem hagytam ab­ba. Nagyon szenvedélyesen csókolt, nem akartam meg­bántani. Hazakísértem, fel­mentem vele, az előszobában a nővére fogadott, terhes volt, talán a nyolcadik hó­napban, a nyakán meg az arcán májfoltok, örütt, hogy a húgának van egy fiúja. A férje a konyhában vacsorá­zott, beköszöntünk, ruhák lógták a frego/in, mosott ru­ha meg főzelékszag volt. És egy gyenge körte fényénél... A pincérlány hozza a nő­nek a teát. Leteszi, de a nő szakadatlan engem néz. Nézzük egymást A megírt levél a kezében, de engem figyel. Gyenge körte égett a lámpában. Menjünk a szo­bába, mondta a nagyhasú nővér. Likőrrel kínált, csá­szárkörtével, nem bírtam megtűrni. Magunkra hagyott m csipkék, ágyneműk meg szekrények között. tag « kályhát is megrakta. A dí­ványon üttün/c, s miután a nővére kiment, 6 megint el­mondta, hogy kalauznő vil­lamoson, de ez cseppet sem érdekelt, átöleltem, engedte a szoknyáját is meg a blú­zát. Rettenetesen vézna volt. kis mellű; a combja sem volt formás, de forró; a hasán a felgyűrt szoknya, kombiné, harisnyatartó. He­vesen ölelt, olyan vadul, ahogy az utcán csókolózatt. Valamilyen iskolára akar­ják küldeni, azt mondta, hogy tanuljon, mert tervük van vele a központban, kér­dezte, menjen-e? Ezt sokszor megkérdezte, minduntalan, amint csak közben-közben megpihentünk. Soha nem adtam rá feleletet, 6 pedig egyre kétségbeesettebben faggatott, aztán azt kérdez­te, szeretem-e. Erre is csak mosolyogtam, mint aki nem akar kitérni, csupán elodáz­za a választ. Később a nő­vére bekopogott, hogy 6 most már lefeküdne. Fogtam a kabátomat, elköszöntem. Teázik. összehajtja a le­velet, borítékba teszi, ázik a tea a forró vízben. Meg­kavarja a gőzölgő italt Kor­tyint Az ezüstszínű kocsit belepi az ősz. Klarinét, dob. Black Eyes... A dixieland kikúszik a bolthajtások alóL Hol lehet a pinoérlány? Másnap megirtam egy la­pot, odaadtam egy Győrbe utazó ismerősömnek, hogy adja fel, ha megérkezik a városba. Pár sorban közöl­tem, mekkora bosszúság, hogy a cégem áthelyezett a Dunántúlra. Nem is tudha­tom, mikor találkozunk. Egyszer a Moszkva téren utánam kiáltott. Boldogan, meglepetten, szerelmesen Tudtam, hogy megkapta a képeslapot. És várt. De hát­ra sem néztem, felugrottam egy 59-es villamosra, eltűn­tem a szeme elöl. A nő megint engem néz Kibontja, kihajtogatja a le­velet, ölvas néhány sort, ja­vít Iszik a teából. Meg kell keresnem a pin­cérlányt Fizetnék. A nő leteszi a csészét, összeszorított szájjal olvas, aztán hirtelen félkézzel ösz- szegyűri a papírt És maga mögé hajítja. Rám tekint Fogva tart a szemével. Felállók. Elmegyek mel­lette, hogy bemenjek a bolt­hajtásos terembe. A neve­met hallom. Megfordulok. — Nekem szólt? — Tessék? — A nő arcán kis ijedtség, kis zavar. Meg­lepetés. — Mit mond? Hogy én ?!..., — Nem, semmi, semmi! . ., — intek. Benn harsog a dixieland. A pincérlány a pultnál leteszi a cigarettáját, bemondom a fogyasztásomat, várja a pénzt A kávéfőző- nő szórakozottan figyel. — Űj felvétel? — kérdem, csak úgy mellesleg, a zenére. — Üj. A . legújabb. A dixieland band. Szereti ? Schéner Mihály rajza Bános János Kezemre bilincselik Mint vetítés után mojuik vásznak foszforé®zkáló oltára előtt Árnyékom plakátja a tűzfalon s a nagy vetítő: a Hoki belepisál a kéményekbe bugyborog is az éjszaka-aszfalt emel bárkára ablakok lobbanásaihox leskelek: tán a függönyök mögött le kattint ja valaki a Holdat vagy szívemet: már kényelmet!«* hogy átvilágít rajtam kényelmetlen hogy árnyékomat kiplakátozza a Hold amikor a vámosok kezemre bilincselik a dűlőutat ’ csempészárumat - hogy elmegyek egyszer a mögöttem napok albérlete bezúzott üres kirakat ToActi G>u/o Kodály Még szól a tücsök, mintha idézni bennem egy délutánt, amikor Kodály bejött a szobámba s szólt vala: — Nézzük, van-e somogyi furulya? S kezében, mint arany jogar világított a száraz bodza, börtön fölött, a múzeumba . •. Mert az volt! Rozsdás rácsa mögött pásztorok lakása vasban, de kezükben bicska. A Szabadságot igy faragták tört csontra, som fa botra .I Csak állt a mester. Nézte: a büszke szarvas, koronás páva \ miről is zeng a vármegye házba? — A kés a dalnak társa! — Nézett. Olyan volt, mint a penge és nyelvemen a válasz is: — Az volt mindig e tájba —, és szavammal kezemből is elébe téve zengett, mint citera pengés* ( a kanászok faragó-kése ... Puskapor szénnel keverve, bizsok metszésébe kenve a Dallam vonalét követte, mint borostyán a /ét, a rajz, az ősi forma, r messzi szállásról, Somogyba . ? Néztem, nézte s kezébe véve, » mint kottát olvasta tovább, ■/' amit a dal s gép soha, ~ de Egy, ha más is vonalai Cidrusfán a szalakóta, mintha kotta-fej lett volna .J Balta tükre és az üveg — valami tündér-felület — dala sugárzott... Hegedű a furulyával s makkja alatt c zsandár, vadkan .'.1 Jv,.. Itt váratlan >V levelemre térve át, — mit Csöngén olvasott — munkácsi soraim idézve, .. mint aki messze-messze lát, maga is mint a pásztor állt, Így kelti most is ébresztve bennem , azt a délutánt, amikor Kodály a sorsról és a versről szólva bejött hozzám a múzeumba és szólt vala: — Nézzük, van-e somogyi furulya? ­Kisfaludy Károly Tollagi Jónás Pesten Barátom! kulcslyukon ne nézz keresztül; én tettem azt, de! meg is adtam árát. Hogy az ember okos ma­radjon, olvasni szükséges: e végre néhány deáikírókat raktam e& ládámba. Ma épen előszedem őket, midőn a mellékszobában éneklést hallok, de a világért se tud­tam, férfi- vagy asszony to­rok zeng-e? Curiosdtástól unszoltatván a kulcslyukon nézek keresztül, s im tükör előtt áll egy drágán öltözött személy, s írásból énekel, mellette egy hosszú ember hadomáz kezével, s az az egész scálát kiejti képével. Péteri Gyula FELADATOK No. kérem tisztelettel, a férfiak megint öregebbek egy évvel, a nők pedig öt évvel fiatalabbak. Ezen ne tessék csodálkozni: én sem értem, de a feleségem azt mondta, hogy ez így van. Egyébként csak arra szeretném felhív­ni az igen tisztelt emberiség figyelmét, hogy ebben az év­ben néhány égetően sürgős feladatot kell megoldani. Ilyen feladat például, hogy ekevasat kovácsoljunk a kardokból, az ágyúkból, a gépfegyverekből, az atom­bombákból (és ha lehet: az anyósom nyelvéből is). Ez használna a mezőgazdaság­nak, mert eke vasban évszá­zadokig nem lenne hiány, használna nekem, mert egy­részt nem kellene attól fél­nem, hogy bombázzák a te­rületemet. másrészt hall­hatnám látványos vihogáso­mat is, mert nemt lenne nemzetközi helyzet és a külpolitikai rovatban dolgo­zó kollégáim kénytelenek volnának saját verseikkel megtölteni a rovatot. További nagyon fontos feladat, hogy néhány embert kilőjünk az űrbe. Mert ak­kor nem lesz többé zűr. Kilövésre javaslom azokat, akik háborút akarnak, akik gyűlölettel hirdetnek, akik harácsolnak és a társadalom nyakán élősködnek. Lőjük ki azokat, akik a haladás fékezői, a kölcsönös megér­tés akadályozói és lőjük ki Zsuzsmolya Kázmért, a ne­gyedik emeletről, mert az a piszok Zsuzsmolya naponta azzal bosszant, hogy elme­séli a Szabad Európa rádió süket dumáját. Már többször elhatároztam, hogy Zsuzsmo- lyát tettlegesen fogom báM- talmazni, de jogász barátaim szerint Hálunk « hülyéket nem szabad büntetlenül megfenyíteni. . A tudósokat arra kérem, legyenek szívesek két-három héten belül feltalálni az in­farktus, a rák és az emberi butaság ellenszerét. De köz­ben ne akarjanak engem le­beszélni a dohányzásról és az evésről, mert hiába nyomják a sódert, én nem figyelek oda! Azt is fölös­leges megtiltani, hogy a nők után szaladgáljak, mert az én koromban az ember már nem szaladgál, legföl­jebb slattyog, de abban sincs semmi, mert a múltkor kilo­métereket slattyogtam egy csinibaba után, s akkor megdöbbenve rájöttem, hogy nem tudom, miért slattyo- gok utána ... Kérem az igen tisztelt em­beriséget, hogy a lehető leg­gyorsabban — minden bü­rokratikus huzavonát mel­lőzve — lásson Hozzá a fel­sorolt feladatok teljesítésé­hez! És akkor nem hiába kívántunk egymásnak bol­dog új esztendőt! (A p*HMh üj Szóból) Ajtóhoz lapulva várom, mi lesz a dologból? s hajam a kilincsre tekeredik, de fáj­dalmasan csak akkor ve- vém észre, midőn a fogadó­beli inas belép, hirtelen hátra nezeik, s egy fürtöt Kusza-kasztok, meüyre a ki­lincs zörren, s az enek meg­szűnik. Az inas elmonda: hogy szotnszédném egy hí­res altista enekesné, s ma fogja épein magát pxodukál- ni. Gondolhatod: mint vágy­tam öt nyilván is hallani; mert nálunk néhány csepü- evó s egyéb bukfenrzes em­bereken kívül ilyetén mes­tereik nem fordulnak meg. Az inas zártszékkel kínál: mit használ a szék, ha be van zárva? mondám, inkább innen vigyünk széket. Erre viszonzá: csak bízzam reá, ő szerzend úri helyet. Ment s nem sokára hozott czédulát. Rendelt órára theatrumba megyek; előnyújtván a kár­tyát, első emeletre, egy re- kesztékbe vezetnek. Ott bá­multam a tolongó sokaságot, midőn egy ifjú, kit mar teg­nap a kávéházban láték, hozzám szövetkezik. Urasa- god maga vagyon? — mond — talán ndm lesz terhére társasagom? Absolute neon, feletek, őt mellém ülni kény­szerítvén. Sok beszéd után monda: Cornelia derék éne- kesné; de nagy ellensége s ócsárlója nemzetünknek, hogy minden hangért ezrek­kel nem adózunk. Hadd le­gyen ellenség! viszonzám, nincsenek _ huszárjai sem ágyúi. — Az nincs, felel, de vannak szép szemei, s azok néha huszároknál is több kárt okoznak. Mi ifjak ma kifütyötnd akarjuk, s mint jó hazafit az urat is ezen frigybe meghívom. Ha így van, mondám, szívesen! mi­ként szokták? Tessek engem ■ utáixxa*!, felel. Azalatt muzsika kezdődik, mély csendesség lön, a kár­pit feilhúzatik," és az éne­kesnő kilép; társam lassan fütyöl. en hirtelen kidugom» a fejemet, s két ujjómmal olyant füttyentek, hogy a theatrum is visszahangzott belé. gondolván, ha az em­ber valamit tett, tegye iga­zán. Erre alól tapsolnak, lármáznak, s minden sa«m felém lövel; ennek okát tudni óhajtván társamhoz fordulok, az elillant; s a kies folyosóra megyeik utána, egy úr haragosan eláll ja uta­mat, keid ven; én f üt vöt ­tem-é? Igen is! felelék biz­tosan. Arra ő felzúdui. fe- nyítni kezd, miként merem a köztársaságot zavarni, s hogy tetteméit adóznom kell. Hasztalan kertem. hogy compescálja nyelvét, foly­vást dörgött, s neveimet kér- dé; de én okos voltam, s nem mondtam meg — több ember szorong öszve, s mind ellenem voltak; már már szepegni kezdék, akkor láp-, falvi törtet elő. megpanasa- lom a dolgot, ő azon hara­gos urat hátra vonja, * min ekelőtte magamhoz té­rek, a nagy zúgas nevetségé be oszlik fel. Tele oomfusióval, megmen* tőmtől kí-serve térek szállá­somra, ahol megértem a do­log mivoltát: hogy azon ifjú, ki megcsalt az énekesnél szereti, s most valamin ösz- vezendülvén, engem válasa- ta bosszúja eszközének. Az ember könnyen hiszi érméi fogva könnyen csata- tik — aztán bosszankodik. (1823) SOMOGVI .NÉPLAP m

Next

/
Thumbnails
Contents