Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám

NOK-M AGYARORSZÁG A kultúra szálaival Budapestiek és a főváros­ba Játogatók könnyen elér­hetik a Deák téren a/. NDK kulturális és tájékoztató központját, amely könyv­tárral, olvasóval, különféle rendezvényekkel, műsorok­kal, NDK-beli dísztárgyakat árusító üzletével várja ven­dégeit. Tevékenységünk azonban messzebbre sugár­zik: a Hazafias Népfront megyei, városi és községi bizottságaival szoros együtt­működésiben csaknem négy­száz rendezvényen vettünk részt 1982-ben. Kiállítások­kal, előadásokkal tájékoztat­tuk az érdeklődőket az NDK dinamikus fejlődéséről, kul­turális műsorokkal — a disz­kótól a zenés irodalmi este­kig — szórakoztattuk kö­zönségünket. Ezek jelentősen hozzájárultak testvéri kap­csolataink további elmélyí­téséhez. Szinte nincs olyan megyéje Magyarországnak, ahol ne fordultunk volna meg valamilyen előadással. Baráti találkozókon köz­napjaink számos gondját vitattuk meg, a békéért ér­zett aggodalmunknak, a munkánkat, népeink élet- színvonalának kedvező for­málását célzó teendőinket hoztuk szóba. Beszélgettünk az ifjúság kommunista szel­lemű neveléséről, képzésé­ről, országaink dolgozó né­pének azon bizalmáról, amit a párt és kormánya politi­kája iránt érez. Véleményt cseréltünk nő- és szociálpo­litikánkról, az idős állam­polgárok helyzetéről, okta­táspolitikánkról, gazdasági feladatainkról és eredménye­inkről. őszinte, nyílt beszél­getések voltak ezek, a köl­csönös előnyök jegyében. Mennyiségükről számot adni lehetetlen, de mindegyiket együttműködés, a megértés, a közös tenniakarás fémje­lezte. Szép hagyományai vannak a magyar vállalatokhoz, gyárakhoz, termelőszövetke­zetekhez fűződő sokrétű kapcsolatainknak, Legjobb partnereink ezen a terüle­ten azok a szocialista bri­gádok, amelyek a német munkásmozgalom egy-egy kiemelkedő egyéniségének nevet viselik. Aktivitásuk minden területen észlelhető, tevékenységüket nagyfokú kezdeményező kés-zség jel­lemzi. Kiemelkedő volt 1982-ben a MÁV Északi Jár­műjavító Üzemében dolgozó Ernst Thälmann brigád kez­deményezésére lezajlott rendezvénysorozat. Az NDK- bsli deísaui testvérüzem együttműködésével — test­veri szerződésük jubileuma alkalmából — a szakembe­rek számos tapasztalatcse­rén, tanácskozáson vettek részt, magvitatták közös gondjaikat, problémáikat és megoldási lehetőségeit. Erre az is adott alapot, hogy a két üzem mérnökei es sza-kmunká-ai azonos szovjet dízelmozdonyokat javítanak. A szakmai részt szépen ki­egészítették a kiállítások és a kulturális rendezvények a kőbányai Pataky István Művelődési Központban. A másik kiemelkedő eee- meny 1982-ben az országban dolgozó Clara Zetkin brigá­dok rendezvénysorozata volt. Névadójuk születésé­nek 125. évfordulója alkal­mából munkahelyi kiállítá­sokkal e.s emlékműkor okkal méltatták Clara Zetkin mun­kásságát, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóját Az ünnepi megemlékezést számos vállalatnál összekö­tötték a tapasztalatcserével, s erre meghívták néhány NDK-beli brigád képviselő­it, így például az Egyesült Izzó, a százhalombattai Kő­olajipari Vállalat, a Csepeli Papírgyár, az ITV, a Jász­apátiban mű-ködő Velami Endre Termelőszövetkezet Clara Zetkin brigádjai is­mertették meg az NDK-beli vendégeiket munkahelyük­kel. A sorból különösen ki­emelkedik az Ikarus székes- fehérvári gyára, ahol ez az esemény egész napos NDK— magyar baráti talá’.kóró ke­retében 11 német antifasisz­ta és forradalmár nevét vi­selő, ott dolgozó brigád részvéteiével, a gyár gazda­sági, párt- és szakszervezeti vezetősége maximális támo­gatásával zajlott le. A Cla­ra Zetkin brigádok ösztön­zésére jövőre hasonló ünne­pi megemlékezésre az or­szág Marx Károly közössé­gei készülnek. Központunkat az a megtiszteltetés érte, hogy az Ikarus székesfehér­vári gyárának három Marx brigádja hozzánk fordult: segítsük mi is elő Marx Ká­roly születésének 185. év­fordulója méltó megünnep­lését. Kelésüknek örömest teszünk eleget. Nem tennénk eleget meg­bízatásunknak, ha a magyar érdeklődőket nem informál­nánk folyamatosan az NDK kulturális és művészi életé­ről, kiállítások, koncertek, filmek, diavetítések kereté­ben is. Kiemelkedő kulturá­lis esemény volt 1982-ben a Goebhe-megemlékezés. A Magyar Színházi Intézet, az Egyetemi Könyvtár, a Pető­fi Irodalmi Múzeum, az. Or­szágos Széchenyi Könyvtár sokoldalú segítségével olyan kiállítást szerveztünk, amellyel méltók lehettünk a nagy költőhöz és gondolko­dóhoz, valamint a magyar közönség igényes ízléséhez is. A megemlékezés kereté­ben állítottunk össze zenés­irodalmi válogatást, aroely- lyel különösen a móri és a .debreceni német tagozatos gimnazisták örvendeztettek meg hallgatóságukat. Tudás­ban ég méltatásban azonban nem maradt el mögöttük az a 30 budapesti középiskola sem, amelyek négy fős csa­patokkal vettek részt vetél­kedőnkön a Goethe-évfordu- ló jegyében. Sok mindent tervezünk 1983-ra. Kiemelkedő ese­mény lesz olyan személyi­ségek munkásságának mél­tatása, mint Marx Károly, es Bertolt Brecht. Ismét vendégszerepeltetünk mű­vészcsoportokat, fiatal mű­vészeket, szakelőadókat, és szervezünk különféle kiállí­tásokat. Bízunk abban, hogy ezekkel is hasonlóan sok ér­deklődőt örvendeztetünk meg, s erősítjük az NDK és Magyarország ‘ között a kul­túra szálait Erwin Skeih, az Nt>K Kulturális as Tájékoz tató Központ igazgatója • Szapudi András MCOS SZARVAS A Keszeg-ér és a Rábca torkolatánál horgászott. Itt valaha rengeteg hal volt gyerekkoromban a torko­latnál gombostűre szúrt szöcskével jogiam a kesze­geket, déltől estig két-há- rom füzérre valót, volt bő­ven csuka is és kárász, compó; hej, hova lett az a sok étvágygerjesztő finom hal , főszámvevő úr, állt meg valaki a háta mögött egy magam korabeli vénseg lehet, gondolta, de nem né­zett hátra, horgászás közben nem szeretett diskurglni, emlékszik, főszámvevő úr, mennyit fogtunk itt gyerek- k<urunk ban, különösen a fő­számvevő úr fogott sokat, és később vadat is rengeteget lőtt, én csak tudom, hiszen a hajtója voltam, volt úgy, hogy a többi úrnak semmi sem sikerült, de magát so­hasem hagyta el a vadász­szerencse, ej, hova lettek azok a gyönyörűsége* va­dászatok — Csatáry Ferenc még erre, sem nézett hátra, mert valóban nem szerette, ha horgászás közben beszél­tek hozzá, pedig a háta mö­götti ember föltámasztotta a rég meghalt esztendőket, év­szakokat, hófúváso* telek zúgtak el a háta mögött és vörös rókafarok csüngött le a szánról, a karácsony esték 0 ÍBBF. tenyerében finom porcelán­csésze fehérlett, s a tea il­latos gőzében egy-egy foez- ladozó, kedves arc .. . — Nincs itt már hal, fő- számvevő úr, csak az idejét pocsékolja — sóhajtott az ismeretlen ismerős, és nem szólt többé. Csatáry Ferenc fölénye­sen mosolygott. Jobb karját magasba emelte, hogy a csukák véletlenül se té­vesszék el az útirányt, az­után halkan elíütyölte a varázsdalt. Várt egy kicsit, majd fölállt, és odament az első horoghoz. Az ökolnyi parafadugó hirtelen meg­billent, elmerült... Csatáry Ferenc gyakorlott mozdula­tukkal kiemelte a csukát, azután a második horoghoz lépett, A dugó a víz alá bu­kott ... Itt is kiemelt egy derék csukát, és a harmadik horgon találtam a legna­gyobbat. Megfordult. Senki sem állt a háta mö­gött. A zsákjában sásból, lapu­levélből ágyat vetett a csu­káknak, azután hazaindult. Tudta, hogy ma nem eszik hallevest, se rántott csukát, már akkor is tudta, amikor Ancsának azt mondta, hogy halleves legyen a vacsora. A csukákat elteheti holnapira, holnaputánra, mert ma őz lesz vagy szarvas. lehet, hogy mind a kettő, mertel- iön Kálmán. Biztos volt benne, hogy az áldomásról egyenesen hozzá siet, per­sze dühös lesz, amiért nem tett eleget a meghívásnak. Sok jó falattal érkezik, és bort is hoz, pedig tudja, hogy öreg barátja régóta nem fogyaszt szesze* italt. A diófa alatt ült, arcát a közeledő alkony felé fordí­totta. — Szervusz, Kálmán! — köszönt csendesen Csatáry Ferenc. Ou-bán Kálmán fölállt, ezüstös feje megcsillant a dióleveleik között. — Szervusz, Feri bátyám 1.. — A hangjából sértő­döttség érződött. — Parancsolj, foglalj he­lyet ... Egy kis türelmet ké­nek — szólt Csatáry Ferenc, és bement a konyhába. Ancsa vidáim arccal fo­gadta. — Özpörkölt lesz a va­csora — mondta. — Sejtettem — felelte Csatáry Ferenc. Egy jókora melencébe vizet öntött, és beJeesúsztatta a csukákat. — Gyönyörűek — szólt Ancsa áhítattal. — A legokosabb, ha ecete­sen készíti el —- modta Csa­táry Ferenc, és megmosta a kezét. — Ecetben, hagymá­sán sokáig eláll. Talán még az öcsémet is megkínálha­tom belőle. Kiment az udvarra, leül­tem a rozoga asztal mellé, a diófa alá, Kálmán sötétkék ruhát viselt és kapato* volt kissé. Fújta a füstöt. Csa­táry Ferenc kopott dóznit vett elő, cigarettát pödört, Uj étterem Lábodon A Lábodon át­utazókat új, fe­hérre meszelt fa­lú étterem fogad­ja, december 30-a óta. Homlokza­tán hármas fel­irat jelzi, hogy az étteremhez presz- szó és kocsma is tartozik. Az esztétikus külső, az ízléses berendezés és az ésszerű belső el­osztás mutatja a szándékot: a helybeliek és az átmenőfor­galom igényei­nek kielégítése mellett a vendéglátás színvonalának emelését. Igaz, hogy már szeptember elején át kellett volna adni a három és fél millió forintos beruházást, kazánhiány miatt azonban eltolódott a határidő. A lá­badlak most is örülnek az új vendéglőnek. Turnár György üzletveze­tőtől a vendéglátóegység ter­veiről érdeklődtünk. — Még a tapasztalatszer­zésnél tartunk, de az első napok forgalma már bizako­dással tölt el bennünket. A jelek azt mutatják, hogy a tervezett évi hétmillió forin­tos forgalmat elérjük. Az egység központi fekvése, a 68-as út forgalma, a már most is érezhető érdeklődés garantálja a látogatottságot. Az étteremben nyomván, a presszóban negyven vendé­get fogadhatunk. Kezdetben idegenkedtem a kocsma el­nevezéstől — nem véletlenül —, de lassan megbarátko­zom vele. Szándékunkban áll a talponálló jelenlegi be­rendezésen változtatni: lehe­tővé tesszük, hogy itt is ülve szórakozzanak a vendégek. Igyekszünk alkalmazkodni az igényekhez és a lehetősé­gekhez. A forgalom növelése mellett a mostani színvonal tartása is célunk. A nagyatádi áfésznak ez az egysége 14 alkalmazottal dolgozik. Már az Induláskor 140 személynek tették lehe­tővé a közétkeztetést. Jól si­került a szilveszteri premier is: telt ház volt. Kérdezz—felelek tanácstagoknak Hosszúak az ülések Megkérdezték a tanácsta­gokat, mi a véleményük a testületek munkájáról, a sa­ját tevékenységükről, miként ítélik meg kapcsolatukat az állampolgárokkal. Mi sem természetesebb, mint az, hogy megérdeklődték: nem gátolja-e valami tanácstagi teendőjük ellátását. Ez a beszélgetéssorozat azért fon­tos, mert az 1980-ban meg­választott tanácstagok „egy félidőt” már eltöltöttek tiszt­ségükben. A megyei népfrontelnökség és a megyei tanáes-vb együttműködésének szép megnyilvánulása ez a köz­véleménykutatás, A tapasz­talatok összegezésekor a me­gyei tanács általános elnök- helyettese minden észrevé­telre, javaslatra, bírálatra figyelt a Hazafias Népfront majd kettétörte, és az egyik feiere rágyújtott. — Hát... gratulálok, Kál­mán — mondta. — Igazan megérdemelted ... — Köszönöm — mormolta maga elé a kitüntetett igaz­gató, es átmenet nélkül föl­emelte a hangját — Te, Fe­ri bátyám, mar Kossuth- vagy allami-dijas ... Hirtetén elhallgatott, le­gyintett Csatáry Ferenc zavartan mosolygott. kényelmetlenül erezte magát. Kálmán le­gyintése szavak helyett vi­tázott, porolt vele. Ebben a mozdulatban benne volt mindaz, amit barátja oly erőszakos és hiábavaló jó­akarattal mondogatott . nek« éveken át. Hogy menjen vissza a gazdaságba fő­könyvelőnek, mert rettene­tesen nagy szükség van a szaktudására, a tapasztala­taira, „gondold meg. Feri bátyám, nyolc általánost végzett irodistáim vannak, a főkönyvelőm levelezőn végzi a közgazdaság) tech­nikumot", de ő megmaka­csolta magát, s azóta, úgy tudja, a főkönyvelő az egyetemet is elvegezte leve­lező úton. Kálmánt a hat­vanas évek elején nevezték ki igazgatónak, akkoriban már lámpással keresték a szakembereket, * neki itt volt egy a „szájában", egy igazi, egy hamisítatlan köz­gazdász, aki nem valamiféle gyorstalpalón szerezte a diplomáját, akit régi vágá­sú létére szerónv, előzékeny modoráért mindenki ked­velt a környéken. Beszél­hetett neki. .. Qlvan rok­kantsági nyugdíj-félét ka­pott, egészen kevéske pénzt pár forintot, a dohányra sem volt elég. mégse cse­rélte föl a vastag boríték­kal. Nyomora láttán Kál­megyei elnökségének ülésén, hiszen ez forrása lehet a testületi munka színvonala­sabbá tételének. Voltak, akik kimaradtak a csoportos, a személyes be­szélgetésekből, mivel külföl­dön tartózkodtak, kórházban, feküdtek, behívták őket ka­tonának, máshova szólította őket épp akkor a dolguk. Mindenképpen pótoljak azon­ban, hiszen a tanácstagok örömmel fogadták az érdek­lődést. Többen azt mondtak, hogy erőt merítettek az esz­mecseréből közéleti munká­jukhoz. Hasznos volt ez a „kér­dezz—felelek” a népfrontbi- zottsagok, a tanácsok veze­tőinek is, hiszen a tanácsta­gok így vagy úgy minősítet­ték a testületi os a választó- kerületi munkát, elismerték mán nem egyszer dühroha­mot kapott. Glykur százaso­kat ráncigált elő. s a pénzt Ancsa kötényzsebébe dugta, természetesen Csatáry Fe­renc háta mögött. Gyakran küldött vagy hozott vadat — ő volt a vadászmester az s.-i társaságban —. nyulat, fácánt, néha pár kiló őz­húst is. Tudta, hogy atyai barátja csakis a vadat es a halat tartja az emberiség­hez méltó tápláléknak, bar ha nincs más, zokszó nél­kül eszik krupmlilevesl vagy darástésztát akármed­dig. Évtizedeken át, ha mu­száj. Kálmán a legyintés után karját az asztalra ejtette, merően nézett maga elé. Kis idő múltán hangsúly teremtő módon megcsóválta a fejét, Qsatáry Ferenc erre, mint­egy válaszként, az éppen égre csobbant csillaggal kez­dett szemezni, mert el akarta terelni a figyelmét a fejcsóvólá* által megidé­zett mondatokról, Ünta már őket nagyon . .. Hogy va­dászhatott volna ő ebben a rendszerben is. csak egy sza­vába került volna (csak is­merném azt a bűvös szót, mosolygott maga ban). s hogy a megszoktál terüle­ten ... a Csíkos-égerben . . . a Fekete-metszés körül ... a földszigeti réten.... hogy a társaságban i* nagy7 hasznát vették volna tapasztalatai­nak, „öregem, félisten le­hetnél a vadásszá átvedlett rabáiook között”, és az ide­gen nyelvekben való jár­tasságának. Minden ősszel érkeznek nyugati . vadászok a társasás területér».,. Resötétedéit. Orbán Kál­mán gvufa fénvénél nézett az őrá iá“», majd búcsúzott. Csatárv Ferenc az utcaaj­tóig kísérte. (Folytatjuk) az eredményeket, közben azonban felhívták a figyel­met a formalitásokra, az Üresjáratokra, A tanácstagok csaknem mindenhol szóvá tették, hogy hosszúak a tanácsülé­sek. Ennek egyik oka, hogy az amúgy is testes, írott anyagot szobán is kiegészí­tik. Ez egyrészt ismétlést jelent, másrészt Igazi kiegé­szítés, esetleg figyelemfölkel- tes a fontosabb dolgok iránt. Ha ezen sikerül rövidíteni, rövidebbek lehetnek az öle­sek is. A vita tartalma, a döntés lehetősege erősen hat arra, milyen hangulatban indul­nak haza a tanácstagok az Ülésről. Általános az az igény, hogy több változatban terjesszek a testület ele a nagyobb javaslatokat, s bíz­zak a teremben ülőkre a legjobbnak ítélt változat el­fogadását. Ez arra is sokkal nagyobb lehetőseget ad, hogy ütközzenek a vélemények, A megyei tanácstagok közül is panaszkodtak néhanyan ar­ra, hogy ni ég minőig van­nak úgynevezett előre fői­kért — netán fölkészített —■ hozzászólok, kevesen szánják el magukat a vélerhenyalko- tasra a vita hevében. Aztán ott vannak az interpellációk. Jó, hogy kiállnák a helyi gondok megszüntetése mel­lett, aira is érdemes azon­ban ügyelni legyen interpel­láció az egész megyét érintő kérdésekben. Ez tartalma­sabba s egyben érdekesebbé -teszi a tanácskozást. A népfrontmozgalom ál­landó feladata, hogy segít­sen a tanácstagoknak felada­tuk megoldásában. A me­gyei elnökség szerint első­sorban a jogok és kötelessé­gek, a módszerek megismer­tetése az, amit várnak, kü­lönösen az újak. Most is vannak üres tanácstagi he­lyek. amelyeket időszaki vá­lasztások surán töltenek be. A majd most tisztségbe ke­rülök joggal várják az eliga­zítást. A választópolgárok egyre igényesebbek, jobban figye­lik — különösen a közsé­gekben —, mit dolgozik a tanácstag. A mozgalom fel­adata a segítésen kívül az is, hogy merjen élni a tanács­tag visszahívása na k lehető­ségével. Az eddigi gyakorlat inkább az volt, hogy „rábe­szélték” a tennivalóikat el- hanyagolókat a lemondásra. Ez ma már kevés. A közéleti tevékenység a választópolgá­rok bizalmán alapul, s ezt a bizalmat meg lehet vonni — ha szükséges. Lajos ti''?.*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents