Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
Rácsok nélkül Munkaiskola Ba/af on b erény ben Egy gyermeküdülőnek készült épület Balatonbe- rényben a Zala megyei Tanács nevelőotthona, amelyben jelenleg 240, 6—16 éves korú fiatal tanul, dolgozik. Az intézetben az országban elsők között új, kísérleti oktatási-nevelési tervet vezettek be, létrehozva a munkaiskolát Az intézet mindennapi örömeiről, gondjairól beszélgetünk Borovics György igazgatóval. — Hosszú évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a nevelőintézetben felnőtt gyerekek jelentős részének nehézségeket okoz a mindennapi életbe, a munkába való beilleszkedés. Érthető, hiszen ezeknek a gyerekeknek az életéből hiányzik az a fajta személyes példa- mutatás, ami szülő és gyermeke között megvan. Az édesanya sütni, főzni, varrni tanítja lányát, az apa és fia együtt betonozza a teraszt, barkácsolnak, s a többi. A nevelőotthonokban ezt a gyakorlati foglalkozás neon pótolhatja. Változtatásra ösztönzött valamennyiünket az is, hogy be kellett látnunk: az intézetben elsődleges szempont a nevelés, az emberré formálás, az otthonról hozott vagy a csavargások során „fölszedett” káros szokások „lefaragása”. — Mit takar a munkaiskola kifejezés? — Minden egészséges gyerek, életkori sajátosságaival összhangban, napi négyórai munkát végez. Természetesen oktatói, nevelői irányítás mellett. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki több szövetkezettel, vállalattal. A partnereink általában olyan munkát adnak, amely készségfejlesztő, s természetesen kézimunkaigényes. Például ruhacimke írás, de épp a közelmúltban készítettünk mesefigurákat, bábokat, varrtunk apró használati tárgyakat, kulcstartót, könyvjelzőt, szem- üvegíörlőt. December hatodikára lépegető mikulást készítettünk. Egy év alatt a gyerekek több mint 150 ezer forint értékű munkát végeztek. — Mi az eddigi tapasztalatuk, bevált-e az új forma? — Egyértelműen azt mondhatom, hogy igen. Jelentős lépés volt ez a szabadidő hasznos eltöltése felé, ugyanakkor a gyerekek megtanultak bánni a pénzzel, hiszen a fizetésük egy jelentős részét kézhez kapják' míg a másik részét az általuk kért közös célokra fordítjuk. Most például egy ifjúsági klub kialakítását tervezzük, ahova magnót, lemezjátszót, s más berendezési tárgyakat veszünk. A gyerekek többsége nagyon szívesen dolgozik délutánonként, sőt egészséges versenyzés is megfigyelhető. — Úgy tudom, több mint egy tucat szocialista brigád patronálja a nevelőotthont. — Jelentős segítséget kapáink zalaegerszegi, nagykanizsai, kaposvári, budapesti kollektíváktól, s a környékbeli üzemek, szövetkezetek dolgozóitól. Itt főként nem anyagi segítségre gondolok, bár az általuk végzett társadalmi munka is jelentős, hanem azokra az együtt tölMese a szilvásgombócokról Egyszer volt, hol nem volt egy fazék gombóc. Ez a fazék gombóc akkor lett igazi, prézlis gombóc, míg-, nem delet ütött a háromke- reki templom tornya. Szöszmósz a harangszóra megbillentette a bajszát, a gyomra is kordult kettőt, de a lustasága nagyobb volt, mint az éhsége, így aludt tovább. Az elébe rakott fazék gombóc mérgesen ontotta magából az illatot, es az álomszuszék orrát is megcsiklandozgatta. — No, mi lesz?! — görögtek ide-oda a gombócok __senkinek nem kelliink? A Megyei Kórház műszaki osztálya fölvesz egy elektronikai műszerészt. Jelentkezni lehet a kórház műszaki osztályán, Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 35. (2220171 Szöszmósz lassan kinyitotta a száját úgy, hogy a szempillája se rezzent és várt. A gombócok pedig egyre zsörtölődtek, morzsolódtak. — Világlusta! — buggyant ki az egyik gombócból sértődötten a szilvalekvár. — Ilyen csúfság még nem történt a szilvásgombócok történetében. hogy valaki még ahhoz is lusta legyen, hogy megegye. — Szöszmósz pedig száját tátva hortyogott tovább. Erre a zajra már dühbe gurultak a gombócok, de annyira, hogy ki is ugráltak a fazékból. Nem Szöszmósz szájába. nem ám, hanem egyenesen a konyha kövére. Gurultak, gurultak, egyenesen dühbe gurultak, ki a háromkerekű határon túlra, egészen a világ végére. Addig gurultak, míg elé bük nem toppantam, és meg nem ettem őket. Itt a mese vége, fuss el véle, tovább te se éhezz, talán hazaérsz ebédre! PUSZTASZEMESI ŰJ KALÁSZ MG. TSZ kertépítő és parkfenntartó ágazata, Balatonföldvár, Felszabadulás u. 1., telefon: 40-548 kertépítési munkákhoz 8—10 fős brigádok jelentkezését várja. Munkásszállítás feltételeit biztosítjuk. Fizetés megegyezés szerint Jelentkezésüket várjuk a fenti címen. (221948) tött napokra, amikor a gyerekek kikapcsolódnak, feloldódnak, elfelejtik, hogy nevelőotthoniban vannak. Példákén t említem a Csepel Műveikkel való kapcsolatot. Nagy segítséget nyújtanak a gyerekek munkába állításánál is. A gyár például a lányainknak munkás- szállót, kereseti, továbbtanulási lehetőséget biztosított. De említhetném a kaposvári Delta Ip»ari Szövetkezet figyelmességét is: évente két láda labdát küldenek a gyerekeknek, vagy a szombat- helyi Sa varia .cipőgyárat, ah onnan rendszeresen 40 százalékos árengedménnyel kapumík gyerekcipőket. — A nevelőintézet fiataljai kiveszik a részüket a környék kulturális életéből, sportjából is. — Nincs olyan ünnepség sem Berénybén, sem a környező községekben, ahova népi együttesünket, amelyet Budai Ferenc igazgatóhelyettes vezet — ne hívnák meg. Kézilabda-csapatunk nemrég egy NB Il-es csapjatok részére rendezett kaposvári tornán is megállta a helyét. Évek óta mi gondoskodunk az egyik keszthelyi labdarúgó-csapat utánpótlásáról. Gyakoriak a sakk- és asztalitenisz versenyek, a kispályás labdarúgótornák, s mi szervezzük Balatonberényben az utcai tömegsportnapokat is. Amikor a nevelőotthon ide költözött, a környékbeliek bizony idegenkedtek tőlünk. Ma már az a gondom, hogy a gyerekeket ne etessék, főleg ne itassák, és időben hazaengedjék őket. Nálunk mindig nyitva van a kapu, a nagyobbak önállóan utazhatnak is. Ha valamelyik azt mondja: szeretnék elmenni Siófokra vagy Kapxxsvárra, megkapja a pénzt, meg a hideg csomagot és mehet. Neki kell megnéznie a menetrendet, megbeszélni a nevelőjével, mikor érkezik vissza. Meggyőződésem, hogy a zárt ajtók, a rácsok csak az ellenállást fokozzak. K. Zs. A vetési lúd Hazánkban csak egyetlen ludfaj, a nyári lúd fészkel, de ősztől tavaszig rendszeresen láthatunk vizeink környékén más, észak felől érkezett fajokat is. Derült cxszi nepiokon bizonyára sokan gyönyörködtek már a magasban V-alakban húzó vadlibák látványában. Ezek a madarak, a lilikek és a vetési ludak, a magas észak tundravidékeiről érkeznek hozzánk. A vetési lúd jön előbb, k i seb b - nagy óbb csapatait már szeptember derekától megfigyelhetjük. Elsősorban a Dunántúlon, a Velencei-tó, a tatai tavak, a Balaton és a Duna környékén tartózkodnak, a. lilikek nagy tömegeit viszont főként az Alföldön, a Duna— Tisza közén és a Tiszántúlon láthatjuk. A vetési lúd hazája Skandinávia és a Szovjetunió északi tájain van. Kedvelik a folyók és tavak közelében lévő , ritkás fenyőerdőket, de fészkelnek hegyvidéki nyí- resekben is. Rendszerint több pár tanyázik egymás közelében. A tojó egy kis magaslaton kevés száraz fűszálát, gyökérdarabkáikat és mohát hord össze, majd a fészket saját pihetollaival puhára béleli. Májusban— júniusban rakja le 4-6 fehér tojását. Csaknem egy hónapig kotlik, ez alatt az idő alatt a gúnár a közelben őrködik és minden közeledő veszélyre figyelmezteti párját. Amikor a kislibák kikeltek, mindkét szülő óvja és vezetgeti a pelyhes apróságokat. A család a vonulás kezdetéig összetart, ekkor kisebb-nagyoibb csapiatokba tömörülnek és lassan megindulnak dél felé. Műszerek segítségével megállapították, hogy a vetési ludak általában óránként 60—70* kilométer sebességgel repülnek. Néha éjszaka is úton vannak, különösen októberi estéken hallhatjuk a magasból a lúdikiáltást. A már célhoz ért, megállapodott csapatok az éjszakát a vizen töltik, onnét reggel egyszerre, óriási robajjal kelnek fel s Csapatokra szakadozva indulnak a táplálkozó területek felé. Enyhe teleken nagy tömegeik maradnak nálunk, de ha a közép-európai vizek befagynak, tovább kényszerülnek a tengerpartok felé. Csak tavasszal, márciusban, ápn-ilisbán tűnnek fel újból az égen a jellegzetes V-be- tűk. s csapat csapat után repül a költőhelyek, az északi tundrák fagyos birodalma felé. A plamurdoki réten A vadőr az erdei kövesút végénél várt bennünket. — Egy kis türelmet kér az elnök, rövid idő múlva visszajön — mondta Gyuri miközben kiszálltunk a kocsiból és üdvözöltük egymást. — Te vagy a Laci pajtás? Ismerlek az újságból —, piarolázott Lackóval, aztán hozzám fordult: — Régen járt nálunk. A terepjáró gépkocsival megérkezett a tsz-elnök, aki s ürgetett benn tiniket: — Pakoljatok át gyorsan, hogy azonnal indulhassunk, mert a Kapitány-völgyi sűrűből nagy konda disznó az öreg-hegyi fiatalos felé tart. Elébük kell érnünk. Ti a „nagytölgyfai” magaslesre ültök —, fordult felénk a motor elindítása közben. A Hármas-útnál tovább keletre, a Fridrich kert irányában, innét nem a Büki kúthoz ereszkedtünk le a vízmosások mellett, hanem a nagynyiladékon fölkapasz- kodtunk a Süllyedt vár felé. Az első keresztnyiladeknál jobbra fordította barátom a koimányt és kikapcsolta a motort. így gurultunk le a „nagyt'ölgyfához”. — Szánjatok ki, én tovább megyek a Nagy-Nyergeshez. majd értetek jövök. Gyuri, maga a felső leshez menjen, ha világítok jöjjön ide —, adta ki az utasítást és elrobogott. Fölkapaszkodtunk a létrán, elhelyezkedtünk a kétágú tölgyfa mellé állított magaslesen. Betöltöttem a tárba öt töltényt. Lackó a fotópuskáva.1 megcélozta a szemben lévő oldalt, aztán megnézte a fénymérőt: — Van elég fény, csak jöjjön valami, hogy íényké- piezhessek — jelentette ki és hátrafordult, mert mögöttünk egy harkály kopácsolt. .Jobbra tőlünk szajkók riasztottak. Észrevették a barátomat, aki akkor helyezkedett el' a magaslesen. A kalapja lengetésével jelzett, én is visszaintettem, aztán az órámra néztem. Fél óráig szinte semmi sem történt, csak a harkály kopácsolt fáradhatatlanul, meg néhány cinke röpködött a közeli bokrokon. — Valami mozog ott, azt jelzik a szajkók — súgta Lackó és fölemelte a fotópuskát. — Sajnos már kevés a fény —. jegyezte meg szomorúan és be is tette a fényképezőgépet a hátizsákba. Szeme elé emelte a látcsövet, könyökével megérintette jobb karomat, és a fejével lefelé integetett. Rongybaba Kistestvérnek, szomszéd gyereknek készítsetek maradék anyagból rongybabát. A szabásmintát úgy tudjuk kinagyítani, hogy behálózzuk négyzetes kockákra a kis ábrát — például 5X5 mm nagyságúra — így kb, 65 cm nagyságú lesz a baba. A baba részei: 41. fej kétszer, 42. törzs kétszer, 43. kar négyszer, 44. láb négyszer. A test részeit kiszabjuk, körbe varrjuk, majd összevarrjuk a darabokat egymáshoz. A legmegfelelőbb anyag a krémszínű jersey, de csinálhatjuk erős vászonból is. A babát vattával vagy laticel törmelékkel tömjük ki. f^1 42 47 Ing részei: 45. eleje egyszer, 46. lába egyszer. Nadrág részei: 47. nadrág négyszer. Haját sötét színű, vastag fonalból készítjük, szemét gombból varrjuk fel. A szabásminta még fehérneműt is ábrázol, amit egyszínű vagy virágmintás jerseyböl készíthetünk. így összeáll az „alapbaba”,, melynek tetszés szerint varrhatunk ruhát, hosszú nadrágot, hálóin get — esetleg már a gyerek fantáziájának és kézügyességének a segítségével. Tőlünk ötven méterre nyolc dámlapato6 ballagott at a réten. — Az elsőt kellene meglőni, Feri bácsi —biztatott — annak legszebb a lapátja! — Valóban, Lacikám, de a harmadik is szép, a többi meg fiatal — mondtam miközben a látcsövemen át neztem a dámbikákat. — Nem lehet ám csak úgy ló- dözni, ahhoz külön engedély kell, hogy dámlapiatost ejthessünk el. Néhány perc múlva egy őzbak váltott ki. Kelet felé indult, de a csicsóka szélén megállt. Lehajtotta fejét. majd hirtelen íelkapyta, beleszimatolt a levegőbe. Rossz volt a szélünk, el Is szaladt a fűz bokorig, ott megállt és felénk fordította fejét, aztán átugrott a pxata- kon és eltűnt a sűrű fiatalos között. Az esti homály belepte a keskeny tisztást, aztán lassan a fehér pára is elindult felénk a rét északi végétől. Még néhány perc és vége a „lővilágnak” — gondoltam és fölemeltem a puskát. Belenéztem a céltávcsőbe. A szálkereszt hegyes csücske fölött megmozdult egy kis fekete folt, aztán kiment a képből, de jött egy másik, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik de ezek kisebbek voltak az elsőnél. Az ujjam nem mozdította meg a ravaszt, mert a rét közepén álló fa ágait is jól láttam. Ez a fa háromszáz méterre volt tőlünk, a disznók meg azon túl még vagy száz méterrel távolabb mentek át a réten. Kockázatos lett volna a lövés. Besötétedett. Felbúgott a terepjáró gépkocsi motorja. A reflektor fényében láttuk, hogy a Gyuri ballagott felénk. Leszálltunk a lesről mi is. — Miért nem lőtted meg a disznót? Itt volt a csicsóka földön — kérdezte a barátom. — Nem láttam, észak felé néztem, mert egy koca és öt süldő ment. át a réten, négyszáz méterre tőlünk — feleltem. — Azokat láttam én is — mondta Gyuri — tőlem is messze voltak. Mielőtt elbúcsúztunk volna, megszólalt Lackó: — Én láttam a disznót, de nem szóltam, mert ott voltak mellette a malacok. — Helyesen cselekedtél pajtás — nyújtotta kezét Lackónak az elnök. — Gyertek él máskor is — mondta és régi barátsággal öleltük meg egymást... Tóth Ferenc .gyermekeknek
