Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
Az iskola napjainkban Legyen az öröm forrása A társadalom érdeklődésének homlokterébe került napjaink magyar oktatásügye. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a közelmúltban, a párt Központi Bizottsága oktatáspolitikai állás- foglalása alapján lezajlott nevel ötestü lét i viták, a lapokban, folyóiratokban megszaporodott nevelési, oktatási információk, elemzések, de az iskolával közvetlen kapcsolatban levő szülői tapasztalatok is. Kétségtelen, hogy az elmúlt tíz évben — az 1972- es oktatáspolitikai párthatározat óta — elévülhetetlen érdemei vannak a pedagógusoknak és azoknak a szülőknek, iskolai szülői munkaközösségeknek, akik idejekorán belátták: a felnövekvő nemzedék nevelésének ügye közös gond, az érettük érzett felelősség is közös. Különösen jó dolog, hogy a társadalmi megítélés mér- . legfere tett magyar oktatásügyben, akkor is az eredmények nyomnak nagyobbat a latban, mikor az utóbbi, években — mindenki által ismert okok miatt — nem könnyű helyzetet élt at az iskola. Számos kis településen kellett tudomásul venni az iskolakörzetesítési döntéseket, amelyekrői esetenként bebizonyosdott, hogy túlzott üteműek voltak, s kellően át nem gondolva. Az általános iskola alsó tagozatát elérte a demográfiai hullám, s ez különösen a városokban, a nagyobb településeken jelent elhelyezési gondokat. Az új tantervi megvalósítás során kitűnt, hogy több fontos kérdésben korrekcióra szorulnak az elhatározások, mert sem a pedagógusok, sem a szülők nem tudtak teljesen azonosulni a központi elképzelések valamenj ni követelményével. Az előbbiek belső vívódásaik és vitáik árán, az utóbbiak szemléleti összeütközések közepette jutottak el arra a szintre, ahol ma vannak. Mindehhez társul az ötnapos tanítási hét, amelyet tanulók, szülők, pedagógusok örömmel és bizakodással, de kételyekkel vegyes aggodalommal is fogadtak. E gondok közepette az iskola ma is betölti társadalmi hivatását. Szerkezete, rendje megfelel gazdasági berendezkedésünk fejlettségi fokának, a ma iskolája a ma igényeinek. Hisszük, hogy sokan őszintén szeretnék és lelkesen támogatják a gondolatot: legyen az öröm forrása az iskola, jegyen a tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt! Mert nem természetes, hogy idő előtti fáradtság, idegesség vagy egykedvű pedagógiai cinizmus uralkodjék el nevelőtestületeken; hogy a sokféle közelítési szándék ellenére ne javuljon ütemesebben a cso- ládok együttműködési készségé, s ez állandó védekezési reflexet váltson ki az iskolából. Az sem természetes, hogy a tanulók magatartásának romlását, nehezebben kezelhetőségüket pedagógiai istencsapásként fogadjuk el. Csak reálisan, indulatoktól mentesen lehet ma oktatásügyünket, az iskolák életét, társadalmi környezetét elemezni, további feladatait kijelölni. A pedagógusoknak akkor lesz öröm forrása az iskola, ha tiszta alapképleíek, világosain megfogalmazott társadalmi igények, átgondolt és kipróbált tantervi követelmények, a sokat emlegetett és várt'módszertani szabadság birtokában tudnak dolgozni. S biztonságot adó pedagógiai légkörben — olyan nevelőtestületben, ahol a szakmai ambíció, a kollégiális segítés, az őszinteség szolgál alapul a testületi egységhez. Nagyon - lényeges eleme az örömet adó pedagógusi munkának az is, hogy tanítványaik ne-1 veltségi szintje megfelelő legyen. Nem jó az, hogy ha a komiszkodókkal szembeni állandó fegyelmező indulatokban, szüntelen ideges „fénytelen harcban” őrlődnek föl a legjobb pedagógiai energiák. — A tanulóknak — őszinAz idén ünnepeljük Johannes Brahms születésének 150. évfordulóját. A jubileum alkalmából már a januári koncertműsorban megsokasodtak azok a hangversenyek, amelyeken a romantikus művészet egyik legsokoldalúbb összefoglalójának alkotásai szerepelnek. Négy szimfóniája' közül az első tén hisszük — akkor lesz igazán öröm forrása az iskola, ha az egyik oldalon maga mögött tudja a nyílt, érzelmekben gazdag családi hátteret, a másikon a jó légkörű osztályközösséget, bizalmat előlegező, munkáját elvégző és a tanulóktól is ezt elváró nevelőt, a tévedés szabadságát is jelentő iskolai munkát. Akkor lesz igazán öröm a gyermek számára az iskola, a személyiségét építő minden tevékenység, ha nem marad érzéketlen az emberi gesztusokra, ha megtanul befogadni, alkalmazkodni, érdeklődését kielégíteni; megtanulja legyőzni a nehézségeket. A szülőknek is legyen öröm forrása az iskola. Ne jelentsen a gyerek vágya és az iskola igénye teljesíthetetlen kívánságlistát sem az év eleji bevásárlások során, sem év közben. Érezze a szülő, hogy az iskola felelős nevelőpartnemek tekinti őt, akit nem kioktatni akar feladatairól, hanem akinek társadalmi és emberi tapasztalatára építve, vele szorosan együttműködve, nézeteit egyeztetve készíti föl társadalmi feladataira a felnövekvő generációt. Az összes körülményt, az adottságokat ismerve mondhatjuk : ha mindenki — tanár, diák, szülő — jobban akarja érezni magát az iskolában, akkor az rajta is áll. Mert nagyon sok függ attól, ahogyan ma az iskola ügyéhez közelítünk, ahogyan a nevelőmunkáról vélekedünk, ahogyan. az ügyet képviseljük. Ahogyan társadalmi szinten és a mindennapok pedagógiai gyakorlatában a ma Iskolaügyét megvalósítjuk. Dr. Csermely Tibor január 9-én a budapesti filharmóniai társaság zenekara, a második 14-en a MÁV Szimfonikusok, a harmadik pedig 30-án a Magyar Rádió' és Televízió szimfonikus zenekara előadásában hangzik föl a Zeneakadémián, Kórodi András, Oberjrank Géza, illetve Medveczky Ádám vezényletével. Brahms-művek a koncerteken ® Szapudi András nlkgs szÄinms „Mi történt velem ? 1” Arra határozottan emlékezett, hogy a városban járt az állami gazdaság dolgában, de hiába erőltette az agyát, nem tűdta. melyik hivatalban, mint kellett' volna intéznie, s hogy az aktatáskája vele voit-e es ha vele volt, milyen iratokat vitt magával. Lehunyta a szemét, a szája körül finom mosoly derengett. Eszébe jutott, hogy most van a szalonkavadászat ideje, hajnalban néhány percig, alkonyaikor legföljebb fél óráig tart a húzás. „Ha puskám volna!” Lábakat látott. Az emberek fölemelték a lábukat, mintha az arcába akarnának taposni. Talpak takarták előle a napot.. Talpak .. Fatalpú, lukas talpú, bozontos fejű árnyék... KinVi- totta a szemét... Héj. már megint a haünakötésű könyvek... Ancsa! Hova lett a puskám?! ... Szürkület. Még izeg- mozog az erdő, pörlekednek a madarak, most gallyaz föl a fácán. Szellő matat az épp hogy kizöldellt ágak között. Felröppen az első csillag, csend lesz. Az erdő másik sarkán Orbán Kálmán. Mozog az ajka, mintha imádkozna. Nyugalom, Kálmán, nyugalom. Egyszer csak mintha valaki lepi- szegné a magukba,n beszélő vadászokat. Pssz . . . Kryuu ... psesz... már egen a madár. Kálmán, vigyázz! Lövés dörren. Egymás után kettő. A szalonka továbbrepül. Kálmán lehor- gasztja a fejét. Messze volt, mondja fátyolos hangon. Köhécsel, restelkedik. Ej, ne búsulj, ne törődj vele, messze volt. Ezzel be is fejeztük, öcsém. Megszólalt az első kuvik, előbújt a hold, vége a vadászatnak. Vége, máris vége, dohog Kálmán. Tizenöt—húsz perc, és vége. Hiába szeretne az ‘ ember még maradni, semmi értelme. ma már többé nem jön madár. Majd, talán hajnalban . .. Orbán Kálmán az s.-i állami gazdaság igazgatója koqfmányki tüntetést kapott. A ranv fokozat, csillant a hírhozó szava aki az áldomásra hívta Csatary Ferencet. Fácánleves, őzpörkölt, szarvas pecsenye, héj. nagy nap a mai. főszámvevő úr, lesz. jó kisüsti pálinka, méregerős szilva: péterházi főzet, és bor. sok bor, szent- gvörgy-hegvi fehér. az. Igazgató elvtárs pincéjéből, szóval azt izente a Kálmán, hogy elvárja a főszámvevő urat, legyen szerencséje az áldomásra. .. — Kikészítsem az ünneplőjét? — állt meg mellette Ancsa, akinek le lehetett olvasni az arcáról, hogy Csata ry Ferenc nem megy el az áldomásra. Valami 'rongyot tartott a kezében, azzal csinált néha egy-egy alig észrevehető mozdulatot, mintha láthatatlan tárgyakról törölné le a port. — Horgászni megyek — mondta Csatáry B’erenc. miután az aranykitüntetés hírével jött ember a kapun kívül volt. — Csukákat hozok, Ancsa. A mi vacsoránk ma savanyú halleves lesz. maga azt nagyszerűen szokta elkészíteni. Tudja mit ? Kivételesen második fogás is legyen. Rántott csuka. Megfelel magának? Ancsa a ronggyal dühösen a levegőbe csapott. — Ügy beszél, mintha az a hal már itt lenne. —- Nyugodjon meg,- hamarosan itt lesz — mosolygott Csatáry Ferenc. A kamrába ment a horgászfölszerelésé- ért. — Valamit elfelejtettem — szólt, miközben egy ka- catokkal teli ládában koto?,Elmebajnoksáo” Üj vetélkedő műsort indít a Televízió. Az e hónapban kéz dődő sorozat első műsorát a Tv 1-es stúdiójában rögzítették s ENTROPIA I Mai amerikai elbeszélők Az amerikai prózairodalom közelmúltjára visszapillantó gyűjtemények aligha kerülhetik ki azokat a nemrég még különösnek látszó, a hagyományos esztétikai tanokra fittyet hányó műveket, amelyekből érdekes és tanulságos válogatást adott ki az Európa Könyvkiadó, Entrópia címmel. Barthelme, Coover, Cresley, Barth és a többiek — amellett hogy nevük ismerősen cseng a magyar olvasó fülében — az elmúlt másfélkét évtized alatt éppúgy oda. kerültek az észak-amerikai epika nagycsapatába, mint a hagyományokon iskolázottak közül Malamud, Mailer. Capote, Updike vagy Roth. E gyűjtemény valameny- nyi, olykor nem is fejtörést okozó novellája (ha helyénvaló itt egyáltalán ez a műfaji megjelölés), mind megannyi visszaütés a valóságra. Akár az erőszak, akár a humor vagy a paródia nyelvén szólnak. És azt sugallják, hogy a tömegtermelés, a minden értéket áruvá ala- csonyító üzlet, a technika emberi léptékeken túli előretörése következtében az ismert irodalmi műformák többé nem alkalmasak a világ befogadására; törmelékekből építkezhet csupán az író — ha mégsem mond le a válság feloldásának lehetőségéről. Donald Barthelme például a paródia és a groteszk eszközeit használja föl. Szöverászott. — Tegnap este írtam par sort Károly öcsémnek, kiment a fejembőL Elszaladna vele a postára? — Hol a levél? — Az íróasztalomon megtalálja. Expressz adja fel, kérem. Ancsa homlokán összeszaladtak a ráncok. — Közönségesen nem jó magának? — Most nem. Az asszony szíjas parasztarca megfeszült. — Miattam ... — mondta megvető hangsúllyal —; ha magának olyan sok a pénzé... Csak aztán ne csodálkozzon, hogyha hóvege re cigarettára való s«11 marad. Csatáry Ferenc azt mondta erre, hogy ígéri, nem fog csodálkozni, és ezután, istenbizony, takarékosabban bánik a nyugdíjával, most azonban expresszlevelet küld az öccsének, bármilyen csúnyán néz rá az Ancsa. Az asszony közben kilépett a gádorból, s megállt a diófa árnyékában. Hirtelen megfordult. — Magának valami baja van, főszámvevő úr — szólt izgatottságtól elfúló hangon. — Tudom, hogy beteg: tudja meg, hogy tudom, hiába titkolja, hiába tagadja! Beleg. Ugye?! Nem megmondtam, nem könyörögtem eleget. hogy hagyja abba azt a rohadt cigarettát ? 1 Hát nem rimánkodtam, mondja. . . mond ja meg . .. Csatáry Ferenc haragos zöld damilt kötött a csutkagei* a realizmus túlzásaiból, elkoptatott és semmitmondó közhelyekből állnak osz- sze bizarr lírai vízióvá. Bar- thelme három írása ki>zül kiemelkedő a Képek síró apámról című alkotás. Bar- thelme korábban önálló kötettel is bemutatkozott nálunk, csakúgy, mint Köbért Coover, aki álnvitoszok töredékeiből konstruálja műveit'. Pótmama című írása jóval felette van az antológia átlagszínvonalának. Érdemes elolvasni nemrégiben megjelent Az utolsó ítélet West Condonban című regényét. Kettejükön kívül Thomas Pynchon, Willám H. Gass és John Barth írásai pályázhatnak még az olvasó rokon- szenvére. Kár, hogy már többször megjelent, máshonnan is ismert művekkel szerepelnék csak ebben a gyűjteményben, így legföljebb újraolvasásuk jelent örömet híveik számára. A kötetet az egyik fordító, Bart István hasznos utószava zárja. A további eligazításokra kíváncsi olvasó figyelmét azonban hadd hívjam föl a Nagyvilág ez évi negyedik számára, ahol John Barth közöl tanulmányt a posztmodernizmus prózájáról, az Entrópia csaknem valamennyi szerzőjét is említve. Az új amerikai irodalom tolmácsai szinte valamen.y- n.yien remekeltek, közülük többen — igy Bart István, Abádí Nagy Zoltán. Hernádi Miklós — a legjobb formában. Az antológia a Modern könyvtár sorozatban jelent A nyelvvédő klub egy éve Bánffy György nyilatkozata A Hazafias Népfront budapesti bizottsága tavaly februárban hozta létre az anyanyelvvédő klubot. Célja az volt, hogy küzdjön a nyelvünktől idegen jelenségek ellen, ápolja a szép magyar beszédet, s lehetőségeihez mérten gátolja meg az idegen szavak indokolathorogra. Csak neki volt haragos zöld damiija, mindenki más fehéret használt; haragos zöld damilt nem lehetett kapni a boltokban. Isten tudja, honnan volt Csatáry lelencnek haragos zöld damilja. — Nem hallja, főszámvevő úr?! — De hallom. Bolondokat beszél. Ancsa. — Bolondokat ? 1 Én ? 1 — Ancsa magasra emelte a rongyot és dühös sebességgel letörölt néhány diófalevelet. — Hát akkor azt mondja meg. miért olyan sürgős az a levél a főorvos úrnak ... ' Maga sohasem szokott expressz levelet küldeni a testvérének. Se a tekintetes asszonynak Sopronba, se a tanár úrnak Pannonhalmára. Csatáry Ferenc egy ideig hallgatott, majd így szólt. — Hát akkor ne küldje expressz. Küldje csak simán. Föladhatom én expressz is. — Tudja mit?! — a férfi hangja szikrát vetett. — Adja föl, ahogy akarja! Vén boszorkány! Mindig kihoz a sodromból... Ancsa behúzta a nyakát, majd suta. menekülő léptekkel a hátsó udvar felé indult. A férfi kiállása a kertajtónál érte utoL — Ancsa 1 Az asszony megállt. — A nyulaimról... ne feledkezzék meg ... kérem. (Folytatjuk) lan túlburjánzását. A művelődő közösség vezetője Bán- fív György színművész az eddigi tapasztalatokat összegezve, a tavalyi akciókat értékelve elmondta: különösen nagy visszhangot váltott ki a nyelvvédő őrjárat, amely- lyel küzdeni akarnak a magyar nyelv szabályai ellen vétő szövegek, feliratok megszüntetéséért. A rossz példákat — és a helyes megoldásokat — időről időre több százan eljuttatták a népfront címére. A klubvezetőség havonta értékelte a beérkezett észrevételeket, s könyvvel jutalmazta a legmarkánsabb példák beküldőit. Sok javaslat is eljutott a klubhoz. Pedagógusok tették szóvá, hogy a fiatalok azért nem köpések megfelelő módon kifejezni magukat, mert az iskolában a számonkérés szinte kizárólag írásban történik. Épp ezért felajánlották, hogy az eddiginél gyakrabban mondanak le a kényelmesebbnek tetsző tesztelésről, a kérdőívek kitöltetésétől, ehelyett inkább visszaállítják jogaiba a szóbeli feleletet. Ügy is fokozni kívánják a tanulók beszédkészségét, hogy az irodalomórákon rendszeresebbé teszik a versék megtanulását. Sikert hozott az augusztusban megrendezett Anyanyelvűnk védelmében című kiállítás. Az idei tervekről szólva Bánffy György elmondta, hogy több fórumot kívánnak szervezni, ahol a közvéleményt foglalkoztató kérdésekről válthatnak szót egymással szakemberek és laikusok. SOMOGYI NÉPLAP
