Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 23. szám

könyvespolc A Dunánál Ha e sorok szerzőjének nerricsak beleszólási, hanem döntési joga is volna, a Köz- gazdasági es Jogi Könyvki­adó legújabb kötetét, A Du­nánál című publicisztikus vitagyűjteményt a középis­kolások kötelező olvasmá­nyainak listájára tenné. Az azonos című rádió6orozat negyven adásának kissé le­rövidített szövege ugyanis — Hanák Péter szerkesztésé­ben — valóságos enciklopé­diája a kelet-európai histó­riának es művelődéstörténet­nek. Sietek hozzátenni: hihetet­lenül olvasmányos és lebi­lincselő enciklopédiája. Könnyű vértezetben, köny- nyed, szellemes harcmodor­ban szállnak itt szembe tör­ténészeink — közöttük olyan kiválóságok, mint Berend T. Iván, Szűcs Jenő, Erdélyi Ti­bor, Köpeczi Béla, Kánki György és mindenekelőtt Hanák Péter — a hamis tu­dat maradványaival, ízletes, változatos elemózsiával igye­keznek kielégíteni a közvé­lemény „étvágyát”. Megfon­toltan foglaltak például ál­lást a pár esztendeje nagy port fölkavart Görgey-vita- ban a reálpolitika kizáróla­gosan üdvözítő mivolta mel­lett és az illúziók ellen, s imponáló, ahogyan egysze­rűen letépik a szégyen bélye­get a nagy hadvezér emléké­ről. Nemrég nyilván főben­járó bűnnek számított volna Kossuth és hívei tévedései­nek bírálata a nemzetiségek­kel kapcsolatban — a köt- tetben az 1849. tavaszi ab- rudbányai vérengzés ürügyén veszik sorra a szakértők az etnikai szemellenzősség miatt elmulasztott lehetősé­geket — vagy a Tanácsköz­társaság nemzetiségi politi­kájának tárgyi analízise. S lenyűgöz az ismeretanyag, lebilincsel a vitastílus, akár az agrárszocializmus teóriái­ról, akár Bécs, Prága és Bu­dapest városépítészetének feltűnő hasonlóságairól vagy Kunfi Zsigmond szellemi odisszeájáról van szó. A bőség zavarában érde­mes talán lehorgonyoznunk annál a témakörnél, amely a rádióadást követő hóna­pokban is a leghangosabb visszhangot keltette. A kö­zép- és kelet-európai népek eredetmítoszainak és hivatá­sának elemzésénél. Imponá­ló az a tisztesség, amellyel történészeink tisztázzák a szarmatákkal, szkítákkal, hunokkal, dákokkal kapcso­latos legendák jelentőségét a kis népek azonosságtudatá­nak formálásában — és he­lyüket az újkorban a na­cionalista elvakultság létre­jötteben, a Habsburgok „Di­vide et impera!” politikájá­nak kialakításában. Egy má­sik vita szövegének olvasá­sakor arra döbbenünk rá, miért is kerültek az elhasz­nált cikkek raktárába olyan — valaha ugyancsak a kör­nyező népek öntudatra ébre­dését hasznosan szolgáló — szlogenek, — mint „a Nyu­gat védőpajzsa”, „a plebe­jus irányzatú reformáció zászlóvivője”, ira keresztény­ség terjesztője”. Külön öröm, hogy a testvérországok szak­emberei nem egyszer a ma­gyarokéhoz hasonló véle­ményt fejtettek ki — e teó­riák pótcselekvés-jeilegenek bizonyításával — a rádióso­rozatban es a kötetben. A kiadó szerkesztőinek szimatát dicséri, hogy a vi­tagyűjtemény — más tudo­mányos ismeretterjesztő munkákkal összehasonlítva — igen nagy példányszám­ban jelent meg. A szép ki­állítású kötet kelendőségét figyelve azonban alapos a gyanúm: utánnyomásra is szükség tehet. U A. APOSTOL Ünnepségsorozat Kubában Egyenes derékkal jöttem, Onnan, hol nőnek a pálmák. Mielőtt meghalok, lelkem Versekben osztja el álmát..; Fiatalok és idősebbeik éneklíik-dúdolják szerte a világon a forradalmi jelkép­pé lett kubai dalt, a Guan- tanamérát. Am azt már ke­vesebben tudják, hogy vers­sorait egy lánglelkű költő forradalmár. Jósé Marti ve­tette papírra, „Egyszerű ver-' sek” címmel, meg a múlt század végén . . . Marti em­lékét n am,csak a Guanlana- méra őrzi. Eszméi, gondola­tai ma is érvényesek, ma is hatnak egész Latin-Ameri- kában. Most, születésének 130. évfordulóján a kubai nép nagy szeretettel, széles körű ünnepségekkel emléke­zik meg az „apostolként” emlegetett hazafiról. Jósé Marti 1853. január 28-án született a havannai kikötőnegyedben, egy spa­nyol bevándorló család első gyermekeként. A vékony termetű, ragyogó tehetségű fiút vonzotta az irodalom, a költészet, de leginkább a hazájában folyó szabadság- küzdelmek lelkesítették. Már 17 éves korában szembeke­rült a spanyol gyarmati ha­tóságokkal ; hatévi börtönre ítélték. Megismerte a kény­szermunka poklát, majd Jósé Marti emlékműve a Forradalom terén. Havannában száműzetésbe Spanyolor­szágba küldték; ott jogi és bölcsészdiplomát szerzett. Szenvedélye és elhivatottsá­ga azonban egyetlen cél fe­lé vezérelte: felszabadítaná Kubát a gyarmati elnyomás alól. ( Rövid életének nagyobbik része száműzetésben telt el. Akárhová került — Mexikó­ba, Guatemalába, az Egye­sült Államokba —, minde­nütt keményen dolgozott. Költő, drámaíró, éles tollú publicista volt, nagy hatású szónok. Szervezte, aktivizál­ta emigráns honfitársait, a felszabadító harc döntő sza­kasza előkészítésének ő volt a szellemi atyja. A függet­lenség kivívását azonban már nem érhette meg. Má­sodik hazatérése után né­hány hónappal fegyverrel a kezében halt meg. A harc­téren érte az ellenséges pus­kagolyó. Csupán 44 év^s volt. Verseinek, gondolatai­nak magától értetődő tisz­tasága, hősi halála nekünk, magyaroknak Petőfit juttat­ja eszünkbe. Jósé Marti Latin-Amerika történelmének egyik legje­lentősebb gondolkodója, aki sok mindent előre megér- zett a kontinens jövőjéről. Fölismerte, hogy a hanyatló spanyol birodalomnál vesze­delmesebb a közeli szom­széd, az Egyesült Államok. Figyelmeztetett a monokul­túra. az egyoldalú gazdasági szerkezet, az Egyesült Álla­mokhoz fűződő egyoldalú küLkapcsolatok veszélyeire; valódi függetlenséget kívánt Kuba számára, nem pedig azt, hogy gazdát cseréljen. Jól sejtette a veszélyeket: halála után nem sokkal Wa­shington egyenlőtlen szerző­déssel láncolta magához a cukorszigetet. Csak hat év­tized múltán, Fidel Castro és a felkelő hadsereg kato­nái váltották valóra Marti álmát: ők vívták ki Kuba második függetlenségét. ,Az apostol egységre, kö- Ttqp föllépésre buzdította La­tin-Amerika — ahogyan ő mondta: „a mi Amerikánk” — népeit. Szavai akár ma is elhangozhatnának a faliklan- di háború után ismét össze­fogásra hajló kontinensen: „Itt az ideje, hogy számba vegyük erőinket, egymáshoz igazítsuk lépteinket és szi­lárd tömböt. alkossunk, mint az ezüst az Andok méhé- ben” ... UJKERY CSABA Es az ég megremegett Naplementekor az ágyúk elhallgattak, vihar előtti csend ülte meg Sziget kör­nyékét Zrínyi nem aludt ezen az éjszakán. Bástyáról bástyára járt, és ami már rég nem fordult elő, leült katonái közé. Harapott pár falatot, ivott egy-egy kupa vizezett bőrt, s közben szin­te vidáman beszélgetett. Minden szóiba került, csak a család, az otthon nem. Merengő tekintet vagy só­hajtás jelezte, hogy azért sokan gondolnak haza.' Nemcsak Zrínyi virrasz­tóit ezen az éjszakáin: sok katonának sem jött álom a szemére ... A szél nem hagyott alább akkor sem, amikor az első napsugaraik felkúsztak az ég aljara. Két janicsárcsapat óvako­dott az aknák előtti tetők alá. Tűz lobbant a jajabasik kezében, és füstcsíkok kí­gyóztak ki a tetők alól . .. Megperdültek a Nádasdy- bástván a dobok. Kürt rivalt. Hatalmasan, szürkén go- molygott a bástya két olda­lán a füst; lángnyelvek tör­tek elő, végignyalták a ki­száradt, tapasztását rég el­vesztett sóvényt, és harsogó ropogással égni kezdett a bástya két széle. — Vissza!! Vissza a véd- mű mögé!! — kiáltotta Ju- ranics. Hatalmas robbanás rázta meg a bástyát. Két széle könnyedén a magasba emel­kedett, úgy, mint a tóba dobott kő nyomán a víz. A visszahuüó__ törmelékek szinte betemettek Jurám csó­kát. Köhögve, kábán tápász- kodtak föl. és néztek körül. Mindenfelé égő zsarátnoko­kat repített a légnyomás. A bástya melle,tti istálló tüzet fogott, és ropogva égett. Kétségbeesett tehén­bőgés, és nyerítés hallat­szott onnan. A szél pedig vitte, sodorta a pernyét és a gyújtó szikrákat. Az akmák helyén a bástya két oldala leomlott. — Oltani! — kiáltotta Ju- ranics. Ö maga az istálló­hoz rohant, szélesre tárta aj­taját, oldozta a topogó lo­vak kötöfékjét. Nem kellett nógatni sze­rencsétleneket, vitte az ösz­tönük kifelé őket. Zrínyi a Nádasdy-bástva felé rohant. Nyomában nő>k, gyerekek, polgárok — min­denki, aki nem volt a fa­lakra osztva. Kezükben bőr- vedrek és facsöbrök, me­lyekből lábukra lötyögött fu­tás közben a víz. Megbomlott, lobogó hajjal Korom Liza futott elöl, és sikoitva öntötté a vizet az istállóra. — A bástyára! Föl a bás­tyára!! Azt oltsátok először — kiáltotta Zrínyi. Aki tehette a katonák kö­zül is edényt ragadott, és futott a Belsővárat körülve­vő árokhoz, és mentette a vizet. ­Amint megjelentek az ol­tók az égő bástya közelé­ben, heves puskatűz rop­TÁJOLÓ HÉTVÉGI i A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ szomba­ton 16 órától a fiatalok háza lesz ismét. A programot az Omega jegyében rendezték. A tervekből idézünk, Tizen-^ hat órától lesz látható az a kiállítás, amely a húszéves együttes lemezeiből készült. Az őket ábrázoló poszterek­ből pályázatot is hirdetett az intézmény; a plakátok falra kerülnek, díjazzák tu­lajdonosaikat. A nosztalgia jegyében főként a Hungária együttes nótáit várja a ren­dezőség kazettákon, a leg­jobb összeállításokat is dí­jazzák. Húsz év zene címmel kezdődik vetélkedő 17 óra­kor; a téma a rock és az Omega. 18 órától ugyancsak ennek az együttesnek a ju­bileumi műsorát élvezhetik a résztvevők, diaporáma-fel- vetelekkel szemléltetve. A 19 órakor kezdődő diszkót Haris László vezeti. Csurgón, mint már beszá­moltunk róla, Szabolcs- Szatmár mutatkozik be a művelődési központban ki­állításokkal, termékbemu­tatókkal, kiadványokkal. Ezekben a napokban zajla­nak a vetélkedők is e távoli megyéről. Kadarkúton, az Id. Kapoli Antal Körzeti Műve­lődési Házban ma 14 órakor az alsó tagozatosoknak ren­deznek vetítést Babszem Jankó és a bacilus címmel, 15 óra 30 perctől pedig a felsősöknek játszik a mozi olyan filmeket, mint A gö­rög művészet kezdete, illetve pant. A janicsárok a töltés végében hasalva lőtték őket. Sírva, jajgatva buktak föl gyermekek és nők, a harc- edzett katonákkal együtt. Fölugattak az ostromágyúk is. Oly hevesen kezdték lőni a falakat, mint az ostrom első' napjaiban. Egy fertály óra alatt kíágyúzták a meg­rokkant falakból a hevenyé­szett, nedves javításokat. Recsegett, ropogott a vár. A janicsársortűz újabb asszony- és gyerekcsapatot terített le. Többen megfor­dultak, és sírva futottak vissza a Belsővar felé, me­nekültek a sivftó ólomgolyók elől. Korom Liza elkapta az egyik aszony szoknyáját. — Hová rohansz, szeren­csétlen?! — kiáltotta. —Mi elől futsz? A halál ott lohol a nyomodban; ne félj tőle! Nem mindegy, hogy itt ér-e be vagy egy hajítással odébb ?! Ezzel kikapta a kezéből a vedret, és futott a bástya felé. Példáján sokan megfor­dultak, és oltottak tovább. A szél kissé alább ha­gyott, a tűz terjedése meg­állt. A bástya azonban nagy lámgnyelvekkel égett — a szélein és az udvarán. Sok volt ott a fölhalmozott ge­renda, a bedőlt faanyag. Egyszerre zendültak meg nyugaton, délen és keleten a török tálbori zenekarok. (Folytatjuk.) a Kaposvár. Ä környékbe­liek szombaton buszra ülnek, hogy a megyeszékhelyre utazzanak színházi előadást nézni. Vasárnap délelőttre matinét hirdettek a Mézga- csalad történetéből a gyere­keknek. A marcali művelődési köz­pont szabadidótermeben ma lilmklubvitát vezet Szabó GaOor, a Nevadai hajtóva- daszat című filmről. Az esz­mecsere 19 órakor kezdődik. Képünk szinten Marcaliban készült: a helyi múzeumra hívjuk föl vele a figyelmet. A kaposvári programok közül idézzük a ma 14 óra­tol 17-ig tartó orvosi tanács­adó szolgálatot, a 18 óra 30 perckor kezdődő japán té­májú filmvetítést. Szomoa- toh játszóhazat rendeznek a gyerekeknek 10 órától, 16-tól újra az említett játékfilm egyik epizódját vetítik, s va­sárnap hasonló időpontban ismét ez lesz a téma. A hét utolsó napján egyébként 10 órától folytatódik a Mesélő bábok sorozat, ezúttal a barcsi Napocska együttes és a Cinege bábcsoport ad mű­sort. Ma nyílik az ifjúsági házban a kínai grafikák Ki­állítása is. Természetesen ezen a három napon is tar- laikoznak majd egymással a szabás-varrás, a társastánc, a rockklub tagjai, meg a fia­tal utazók is, akik vasárnap kirándulnak Budapestre. Vé­gül egy hétfői előzetes: far­sangi kabarét tartanak 17 es 19 orakor a rádióból jól is­mert humoristák. A Somogy megyei Műve­lődési Központ szabadidő­klubjában ma 18 órakor a kreatív műhely tagjai ran­devúznak — hogy makra­mézni tanuljanak. Á Latinca művelődési központ peda- ‘gógusklubjában 16 óra 30 perckor Werstroh János tart előadást. A kaposvári mozik közűi a Vörös Csillagban Búd Spencer-filmet játszanak. A férfi, Akit bulldózernek hív­tak éppen ő. Ezúttal kagyló­halászt alakít, aki rögbiben sem utolsó. Játszik a színes, magyarul beszélő olasz film­ben a magyar származású profi ökölvívó-bajnok, Joe Bugner is. A Szabad Ifjúság ajanlata a Szerelem Mont­realban című kanadai love story, illetve Az ötös számú vágóhíd — Kurt Vonnegut regényéből. A Latinca mozi a Szemben a világgal című francia filmet játssza, amely egy húszéves fiú lázadását, bűnözővé válását meséli el. A Mozimúzeumban még a Psycho című Hitchcock- horror fut. A „rémkirály” egyik legjobb műve ez, melyben Anthony Perkins alakítja a főszerepet. Nagy siker volt a maga idejében. (1959 a gyártási éve.) A kaposvári Csiky Gergely Színházban ma 19 órakor, holnap 15 és 19 órakor Ödön von Horváth Kasimir és Ka­róimé című népszínműve lesz műsoron. SOMOGYI. NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents