Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

Kinerithetetlen forrásból UJ FILMEK 30 éves a megyei könyvtár Kutatómunka A világ filmművészetében sorra készülnek az irodalmi műveket feldolgozó filmek. Kinek nem tartozott ked­venc olvasmányai, közé Kip­ling két híres regénye, A dzsungel könyve és a Riki- Tiki-Tévi? Ez utóbbi nyo­mán szovjet—indiai közös produkcióban forgatták az .azonos című filmet egy meg­bénult kisfiú es egy kígyó­ölő monguz barátságáról. Felnőttekhez és gyermekek­hez egyaránt szól egy itiásik mű is, a Leszja Ukrainka meséjéből, készült Erdei dal. Egy szegény pásztorfiú és égy tündér szerelméről szól, a hűség, a hűtlenség, a hiú­ság nagyon emberi problé­máit tükrözi. Rendezője Ju- rij Iljenko, főszereplője Ivan Mikolajcsuk. Verne Gyula regényeit felsorolhatatlanul sok film dolgozza fel a legkülönbö­zőbb országokban. Most csehszlovák stúdiókban és csodálatos hely­színeken készült a Várkastély a Kár­pátokban film- változata. A ro­mantikus törté­net bővelkedik rejtélyekben. Rendezője, Old- rich Kipsky ne­vét olyan alkotá­sok fémjelzik, mint "a Négy gyil­kosság elég lesz, kedvesem! és az Uraim, megöltem Einsteint! A fő­szereplők között pedig bizonyára mindenki szíve­sen látja viszont a Kórház a város szélén tévésoro­zat talán legked­vesebb, jó humo­rú, emberséges orvosát, Strosma- jer doktort, azaz Milos Kopedkyt. A nagy magyar romanti­kus, Jókai sem hiányozhat természetesen a sorból. A televízióban már látott Név­telen vár a mozik műsorára kerül. Főszereplői: Koncz Gábor, Pap Vera, Tordai Teri. A gyakran megfilmesített regények közé tartozik a Ta­más bátya kunyhója is. Ez­úttal több ország filmesei­nek összefogásával, olasz vállalkozásban készült film, Radványi Géza irányításával. A főszerepeket a fekete bő­rű amerikai John Kitzmii- ler, az NSZK-beli O, W. Fischer és a francia Miiéne Demongeot játssza. Filmcsemegének ígérkezik a Vérnász. A spanyolok ké­szítették nagy írójVik, Garcia Lorca művéből a nehezen meghatározható műfajú alko­tást. Antonio Gades és vi­lághírű társulata munkáját láthatjuk, ahogyan baletté formálják Lorca drámáját. Osztrovszkijnak a magyar színpadokról is ismert mü­ve, a Bolond pénz az alapja az azonos című szovjet film­nek, amelyet a neves ren- dező-szinesz. Jevgenyij Mat- vejev készített. Kemény fába vágta a fej­széjét Tóm O Horgán ame­rikai rendező, amikor filmre vitte lonescu Orrszarvúját. Az eddigi hírek szerint a vállalkozás jól sikerült. Eb­ben bizonyára jelentős ré­szük van a kitűnő színészek­nek: Zero Mostelnek, Gene Wildernek és Karen Black- nek. A misztikus Arthur-legen- da is celluloidszalagra ke­rült, mégpedig kétrészes filmben, Excalibur címmel. Rendezője John Boorman, akinek nevet a Csillagok há­borúja tetté ismertté, fősze­replője Nigel Terry. I Jean Cocteau A hétfejű sas című regénye alapján készítette Michelangelo An­tonioni Az oberwaldi titok című filmdrámáját, amely­nek központi figurája egy királynő, akit Monica Vitti személyesít meg. Partnerei: Paolo Bonacelli, Franco Branciaroli és Elisabetta Pozzi. fiz alkoholizmus és áldozatai Az alkoholizmus - elleni harcban mire futja erőnkből, és milyen eredményeket hoz­nak az erőfeszítések? Ezekre a kérdésekre kerestek vá­laszt a résztvevők a közel­múltban a kaposvári városi és járási, alkoholizmus elle­ni társadalmi bizottság ülé­sén. Dr. Szállási Ilona, a me­gyei kórház idegbeteg-gondo­zó osztályának vezető főor­vosa a nagyfai munkaterá­piás 'intézetből visszatért volt alkoholisták utógondn- ' zásáról tájékoztatta a testü­let tagjait. Az elmúlt öt év­ben :1B volt beteg tért visszá innen megyénkbe; közülük huszonketten ma is a megyei idegbeteg-gondozó megfigye­lése alatt állnak, s csak tíz­nek van állandó munkahe­lye. Mindössze tizennégy volt ápoltról mondható el, hogy rendezett családi körülmé­nyek között él; öten ma is alkoholisták. Vajon megfelelően fölké­szültek az ilyen betegek fo­gadására a családban és a munkahelyen ? A kérdésre ma még nem adhatunk egy­értelmű választ. Az utógon­dozás és az életbe való visz- szailleszkedés a társadalom­tól nagyobb tapintatot és széles körű segítséget igé­nyel. • Az ülésért kiderült, hogy megyénkben az orvosi és gondozói hálózat — lét­számát tekintve — elmarad az igényektől, s úgy látszott, jogilag sem teljesen tisztá­zottak a nagyfai beutalás feltételei. Miért nem minő­sül bűncselekménynek, illet­ve beutalási indoknak pél­dául az esetek többségében a legkisebb közösséggel, a csa­láddal szemben tanúsított ag­resszív magatartás? Húsz év alatt országosan kétszeresere emelkedett ha­zánkban az alkoholisták szá­ma. és ma már csaknem fél­millióan vannak. Ugyanak­kor négyszeresére nőtt az al­koholizmusban szenvedő nők száma. Szomorú adatok ezek. Me­gyénkben az alkoholfogyasz­tás ellen, tovább folyik a harc. Nehéz helyzetben van a rendőrség, az orvosi háló­zat, a közigazgatási szervek, hiszen köztudott, hogy a szeszipar jövedelmező gaz­dasági ágazat, öt éve vezet­ték be az italboltok nyitva­tartási idejét szabályozó intézkedéseket, de ezek — a következetlen végrehajtás, az ezernyi kibúvó következ­tében — nem érték el a kí­vánt hatást. \ Várat meg magára az al­koholizmus társadalmi és lé­lektani motivációinak; okai­nak elemző feltárása és tisz­tázása. 1977-ben a könyveket szak- rendszerbe foglalták. Űj rész­legként megkezdte működé­sét a helyismereti gyűjte­mény, melynek vezetője dr. Sipos Csaba. — Mióta gyűjti a könyv­tár a helyismereti irodai­mat? — A megyei könyvtár ala­pítása óta gyűjtjük a hely­ismerettel foglalkozó műve­ket, hat éve pedig önálló részlege intézményünknek a gazdag gyűjtemény. — Kik keresik ezeket a könyveket? — A helytörténettel fog­lalkozó kutatók, tanárok, diákok, honismereti szak- kö: vezetők1 és a szakkörök tagjai. — Melyek a legtöbbet for­gatott kötetek? — C-ánki Somogy várme­gye című monográfiáin a legkeresettebb; ez még min­dig a legjobb összefoglaló munka megyénk múltjáról. 1914-ben jelent meg. Sokan olvassák a leyéltári évköny­veket, az Iskola és levéltár köteteit, hasznos segítője a kutatóknak a több intéz­mény összefogásával megszü­letett Könyvek Somogyról című bibliográfia is. Mik­rofilmről olvashatják az ér­deklődők az 1945—1950 kö­zött megjelent somogyi új­ságokat. — Van-e tudomása a könyvtárnak arról, hogy a kutatók milyen eredmény­nyel dolgoznak? — Gyűjteményünk értékes részé a szakdolgozat-tár. Az itt megfordult kutatók szak- dolgozatuk egy példányát a könyvtárnak ajándékozzák. — Az olvasók tájékozta­tása nagyon fontos feladat. Készítenek-e új ajánlójegy­zéket? — Igen. A pártarchívum­mal és a levéltárral közösen készítettük el a Somogyvár- megye című újság repertó­riumát. Rajtuk kívül egy megye sem vállalkozott ha­sonló feladatra. Szita Ferenctől tudom, hógy kiemelkedő munkát végez a könyvtár könyvkö­tészeti műhelye. Szolnok után — vidéken — itt végez­nek legtöbb kötészeti mun­kát. A részleg vezetője V’is- nyei József. — 1940-ben kezdtem dol­gozni az egyik kaposvári könyvkötőnél. Húsz éve a megyei könyvtár könyvköté­szetében, tevékenykedem. — Hány kötet könyvet kö­töttek újra tavaly? — Tizenháromezer-négy- százhuszonhetet pontosan. Ezen felül a sokszorosító műhelyben készült kiadvá­nyok kötészetét is elvégez­tük, más intézmények igé­nyét - is igyekeztünk kielégí­teni. A dolgozók elégedettek a körülményekkel. korszerű gépeken dolgozhatnak. — Szívesen jönnek a fia­talok könyvkötőnek? — Nem divatos szakma ez. Az utóbbi években senki sem jelentkezett. — Mi készül most a mű­helyben? — A tabi és a barcsi könyvtár elhasználódott kö­teteit köt jük be. Készült egy kiadványunk a harmincadik évfordulóra, még ezzel is van munkánk. A gyerekrészleg talán azért látszik forgalmasabb­nak, mert itt -a legszűkebb a hely. Pálné Leimberger Ágo­ta a részleg vezetője 1969 óta dolgozik Itt. — Hogyan változott az utóbbi években a gyermek- könyvtárak munkája? — Régebben a kölcsönzés volt a legfőbb feLádatunk, most a tájékoztatásra, a . fel táróim unkára helyezzük a hangsúlyt — Eszerint egy kicsit ha­sonlít a tevékenység a fel­nőtt részlegekéhez? — A múlt évben hatezer gyerek kutatott nálunk. Csökkent ezzel szemben -a könyvkölcsönzés. Eifoglal- tabbak lettek a gyerekek, de a tanuláshoz nélkülözhetet­len lett az olvasás. Főleg az ismeretterjesztő müveket keresik.-— Az olvasás öröme meg­halványodott volna a gyere­kekben? ■— Kevesebb gyerekben fe- 'dezhető föl. Éppen ezért so­kat kell tennünk azért, hogy minél többen szeressék meg az olvasást. Ahhoz, hogy tájékoztatni tudjuk őket a legújabb könyvtermésről, el­sősorban nekünk kell tájé­kozottaknak. lennünk. — Sok csoportos foglal­kozást szerveznek. — Tavaly 236-szor jártak nálunk óvodás, iskolás cso­portok, de kiterjesztettük a könyvajaniást a szülőknek is, — A hat-tizennégy évesek közül kik olvasnak a leg­többet? — A harmadik osztályo­sok. aztán a hatodik es he­tedik osztályosok. Az egyik legforgalmasabb púit a megyei könyvtárban a tájékoztató könyvtárosé. Itt beszélgettünk Csapó Ta- másnéval. — Ma milyen kérdésekre kellett válaszolnia? — Jó néhány filozófus iránt érdeklődtek az olvasók. Habes. angol filozófusról, Voltaire-ről tettek föl né­hány kérdést, s hogy ezekre felelhessek, át kellett néz­nem a katalógusokat. — Kify érdeklődtek a fi­lozófusok iránt? !— Középiskolás diákok. — Még milyen kérdéseket kapott? — Mikor volt a tizennyol­cadik madártani konferen­cia, hol tartották? Kik fog­lalkoztak a fény terjedési sebességével? — Sikerült megválaszolni a kérdésekre? — Igen, de előfordul, hogy néháhy nap türelmi időt kérünk. Éppen egy ilyen fel­adaton dolgozom. Egyik ol­vasónk az iránt érdeklődött, hogyan hasznosítják a CB- rádiókat a gazdasági veze­tésben? A könyvtári munka sokré­tűségét csupán érzékeltetni tudtuk kétrészes soroza­tunkban. A megyei könyv­tár harmincadik születés­napja adott alkalmat erre, és bízunk benne, hogy olyat is bemytathattunk az intéz­ményben folyó munkáról, amiről olvasóinknak eddig nem volt tudomásuk. H. B. E. M. M. I. Aknászok Szeiffedin okulva a történ­teken, azonnal elrendelte, hogy a töltést tovább épít­sék. Délutánra már mint a hegy magasodott a bástya fölé. A janicsárok egy pillanat­ra sem szüntették be a bás­tya puskázását, s közben a fal aljáiban árokásó lag- mundzsik hasaltak. Csákány- és fejszecsattogás hallat­szott, megkezdték a sövény bontását. A bástyatorok dél­keleti, illetve északnyugati részén a védmű alá akartak aknákat ásni, továbbá egyet a déli részen, a védmű előt­ti árokhoz. A védők hamar rájöttek, hogy a törökök miben sán- tikálnak. Alapi elrendelte, hogy a mellvédre cseréptá­lakat helyezzenek, töltsék meg őket vízzel, aztán je­lentsék, ha látják, hogy a víztükör valamelyik tálban remegni kezd. Medvey es­küdött rá, hogy a dobon a borsószem jobban mutatja azt, mert még ugrál is, így aztán ráhagyta a vice­kapitány, hogy nem bánja hát, állítsanaik olyanokat is. Poky állandóan az omlás körül settenkedett. Csáky Györggyel és Bajomi János­sal mint a tüzes ördögök csaptak ki, ha a közelben feltűnt egy lagmundzsi. Sza­porán kopogtak köröttük a janicsárgoivak. de ügyet sem vetettek rájuk. Poky Gergely csak köpködött es vállait rángatta, ha figyel­meztették arra, hogy így nagyon könnyen kilyukaszt­hatják á bőrét. A lagmundzsik a sövényt könnyen megbontották, az­tán már többnyire az ásók es a csákányok következtek. Mintha vakondok dolgoztak volna, úgy gyűlt a földra­kás a bástya előtt. A csere­pek és dobok jelezték, hogy milyen méivre jutottak. A védők felülről az aknák bejáratait vették tűz alá. Az ostromlók hamarosan rájöt­tek, hogy tetőket kell vonni a fejük fölé, és úgy szaba­don járhatnak a fal tövé­ben. Vizes marhabőrökkel fedett fatetők védték a be­járatokat, a kihordott föld és boronák jelezték, hogy már mélyen bent járhatnak a bástyában. Egész -délután izzasztó volt a hőség. Poky Gergely félmezltelenre vetkőzve ült a védműnél, hátát a hűs bástyafalnak vetve. Fegy­verei mellette voltak a föl­dön. Kezében szalonnát tar­tott, abból szelt nagy dara­bokat, és tömte magába, mi­közben nagyokat harapott a másik kezében levő cipó­ból. Mellette Medvey Bene­dek ült, hasonló foglalatos­sággal. Tehették, mivel a török hátrébb takarodott a töltéstől, es most egy kis szünet adódott az állandó tusakodásban. Pöky nem tudta levenni a szemét a tőle karnyújtásnyi­ra levő cseréptálról, amiben úgy rezgeti a víz, mintha szellő bántaná, pedig a pihe sem mozdult, ügy állt a le­vegő. Tudta ő jól, hogy mi­től remeg a víz, hisz ha kis csend állt be az állandó ’ ágyüdörgések között, hallani lehetett a csákányok, ások zuhog ását. — Dolgoznak a bestiák — morgolódott Poky. — Itt érzem alattam, hogy dobog a föld — válaszolta Medvey. — Hogy a kutya minde- nit, csak tudnánk beléoini őket. — Nehéz lesz. tán majd akkor, amikor a bástyát le­vegőbe repítjük, törököstül, mindenestül. — Oszt akkor mi lesz? Lesz egy hatalmas rés, úgy jönnek ránk majd, ahogy akarnak. — Már az igaz. De hát mit lehet mást tenni. A nagyságos biztosan csak ak­kor ad rá majd parancsot, ha más már nem lesz hátra. — Vége lesz már akkor ennek a várnak is. ■— Biz vége. De képzeld, hogy özönli majd el számta­lan török, mind neki a sö­vénynek, és meggyűjtjuk a kanócot. .. bum! Máris Allahnál van egy sereg igaz­hívő. Ami lőpor itt él va­gyon ásva az árok és a sö­vény között, egy kisebb had­seregnek is elég lenne az üdvözüléshez — mondta Po­ky. — Ha! Figyelj!! — bökte oldalba Poky, és a bástya déli belső falának aljára mutatott. Medvey előre ha­salt. A fal aljából dohogó.« hallatszott, rázkódott, hullotí róla a tapasz tás. — A pogány! — kiáltotta Poky. — PSzt! — intette csend­re Medvey, miközben lánd­zsájáért nyúlt és intett fe­jével. Poky is megragadta fegyverét, és futólépésben indultak a fal aljába, alíol a törökök dolgoztak. A töb­bi katona is figyelmes lett a nagy zuhó|>ásra. Medvey visszaparancsolta őket azzal, hogy felülről figyeljenek. A két hadnagy odaállt a fal aljába, ahol már szinte kipúposodott a sövény, ahogy dolgoztak mögötte. A dobo­gás erősödött, egyszer csak roppant a sövény, és egy csákány hegye bújt ki rajta, majd a következő ütésre re­csegve szakadt ki hordónyi helyen. (Folytatjuk.) Milene Demongeot' a Tamás bátya kunyhójából készült filmben

Next

/
Thumbnails
Contents