Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

A hét három kérdése Ml * jelentősége Gro­■ * miko bonni és berlini tárgyalásainak? A csónak jelkép lett, ame­lyet a héten nem kevésszer emlegettek. A szovjet kül­ügyminiszter arról beszélt Bonnban, hogy Kelet és Nyugat — a különbségiek és ellentétek dacára — egy csó­nakban foglal helyet, ami­kor a béke fenn tartásának szükségességéről, a nukleá­ris háború elkerüléséről van szó. Tegyük rögtön hozzá: ez a csónak ma zordabb vi­zeken halad, s ha nem te­szünk ellene, az év végére még viharosabb övezetbe ke­rülhet. A találó hasonlatot aligha kellett értelmezni vagy ma­gyarázni, mindenki azonnal megérthette, hogy a „raké­ták évéről”, az euró rakéták telepítése körüli küzdelem­ről van szó. Mindez az NSZK-ra különösképpen vo­natkozik, hiszen területén nemcsak 96 robotrepülögé- pet, hanem 108 Pershing—2 tipusu raketat helyeznének eL IZ ESEMÉNYEI ClMSZIVIKBIR Hétfő: Gramfko szovjet leülőgy- miniszter bonni tárgya* Msai. — Megbeszélések Is7.lairvad.ban egy Indiád— pakisztáni szerződésről. Kedd: A Japán kormányfő Wa­shingtoni tótogatasa. — A KGST végrehajtó bi­zottságának ülése Moszk­vában. —- Általános sztrájk Olaszországban. Szerda: Gromiko az NDK fővá­rosában tárgyal. — Dél- Afrilca ismét közvetle­nül kézbe veszi Namíbia igazgatását. — Olasz- nyugatnémet külügymi­niszteri tadaikozó. — Elő­készületek a palesztin páriám ént ülésére. Csütörtök: A magyar párt- és álla­mi vezető szervek átilas- foglaJása a prágai ta­nácskozásról. — Varsó­ban együttes ülést tart a LEMP központi bizottsá­ga és az egyesült pa­rasztiam országos bi­zottsága. Péntek: A francia—nyugatnémet szerződés 20. évfordulója alfltadmáből rendezett ün­nepségek során Mitter­rand Bonnban. Kohl Pá­rizsiban beszél. — A PA-LME-bizottsóg ülése Nigériában. — Az SPD választási kongresszusa. Szombat: OPEC konferencia a ter­melési kvótákról és olaj­árakról. — Reagan fo­gadja a fegyvenkorlóto- zási tárgyalásokon részt vevő amerikai küldött- ségvezetőket. — Kísérlet a Pershing—2 rakétával. Érthető, ha a szovjet— nyugatnemet megbeszélése­ken elsősorban a fegyver- zetkoriátozasi problémák kaptak hangsúlyt. Gromiko megnyilatkozásai ismét ki­fejeznék a messzemenő tár­gyalási készségét és rugal­masságot, de egyértelműen leszögezte, hogy a Szovjet­unió nem járul hozzá az egyensúly megbontásához. A bonni eszmecsere hasznos volt, hiszen közivetien lehe­tőseget adott az álláspontok jobb megismeresehez, ugyan­akkor a merev nyugatnémet ma­gatartás még nem módosult. A tárgyalások kényes időszakban zajlottak Bonnban, miután 40 nap múlva tartják meg az NSZK-ban a rendkívüli válasz­tásokat. A döntés a nyugatnémet szavazópolgárokra tartozik, de a gaz­dasági és más bel­ső ügyek mellett a választási kam­pányban helyet kért a nemzetközi politika is. Vogel, szoci áldemokrata kancellárjelölt eb­ben az ügyben utazott Washing­tonba és Moszkvá­ba, s természete­sen ilyen szem­pontból is figyel­met kaptak a Gro- miko-laiogatas esemenyei. (Luns, NATO-f ótitkár a héten odáig ment el, hogy az NSZK-t az Atlanti Szövet­ség felbomlasztá- sával vádolta, ha nem telepítene ra­kétákat ...) Szó volt a válaszúihoz ér­kezett Európa rakétafegyver­kezési kérdéseiről több más találkozón is, a francia nyugatnemet szerződés év­fordulóján tartott Mitter­rand és Kohl beszédben, az olasz—nyugatnémet külügy­miniszteri eszmecserén, s a Fehér Házban, ahol Reagan személyes utasításokat adott a két genfi amerikai kül­döttségvezetőnek. A hírek szerint sok új nincs az el­nöki állásfoglalásban, kitart a nulla megoldás mellett, ugyanakkor a „szovjet szán­dékok kipuha tolásával” pró­bálja némi tárgyalási kész­ségnek legalább látszatát kelteni. Diplomáciai mozgás, érez­hető haladás nélkül — mondhatnánk, de a helyzet ennél összetettebb. A merev nyugati állásfoglalásoknak is tudomásul kell venniük, hogy a nemzetközi politiká­ban ott munkálnak azok a konstruktív javaslatok, ame­lyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének prá­gai ülése terjesztett elő. Ez a program reális béke-alter­natívát állít Europa és a Pénteken Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Párizsba látogatott a francia— nyugatnémet barátsági szerződés megkö­tésének 20. évfordulója alkalmából. Ké­pünkön: Francois Mitterrand és Helmut Kohl. világ elé, s mind szélesebb támogatásban részesül. A világpolitika nem Is­mer csodákat, az alapvető kompromisszumos megálla­podások rendszerint hosszú vajúdás után születnek. Ilyen folyamatnak vagyunk most is tanúi, nagyon ne­héz tárgyalások állnak előt­tünk, de más ut nehezen képzelhető eL. Miért vette át Dél-Af­rika Namibia közvetlen igazgatását? SOMOGYI NÉPLAP ít Dél-Afrika ismét átvette Namíbia közvetlen irányítá­sát és igazgatását. Gyakor­latilag nem sok változott, hiszen az egykori német, majd brit fennhatóság alatt állt Déinyugat-Afrika jóide­je a dél-afrikai fajüldözők gyarmati sorban levő terü­lete. Az ENSZ 17 éve meg­szüntette Pretoria gyámsá­gát, vagyis Namíbiának meg ..ellett volna adnia a füg­getlenséget, de a dei-afri­Ronnbajn tárgyalt a szovjet külügyminiszter. Képünkön: Gro­miko (középen), tartstens államfő és Genscher külügyminisz­ter (jobbra) társaságában. (Telefoto — AP—MTI—KS) kaiak szemtoeszálltak a vi­lágszervezet döntéseivel. A nyugati hatalmakat kelle­metlenül érintette Dél-Afri­ka elszigetelődése, és el akarták kerülni a választás kényszerét Nyilván nem óhajtották feladni dél-afri­kai pozícióikat, viszont nem kívánták szembekerülni Af­rika egészével sem. 1978- ban így alakult meg egy ötös „kontakt-csoport” (Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, NSZK és Kanada), s meg­próbált valamifele áthidaló megoldást elérni. Az új dél-afrikai taktika abból állt hogy formailag megszüntettek a közvetlen dél-afrikai felügyeletet vi­szont csaknem százezer fő­nyi del-afrikai katonai erő állomásozott az egymilliós országban, s egy homályos önkormányzat élére Del-Af­rikával együttműködő fehér és fekete törzsi politikusokat állították. A SWAPO-t, a nemzetközileg elismert felsza­badító mozgalmat megfosz­tották minden politikai le­hetőségtől, a választások egyszerű csaláson alapultak. Ez az ellentmondás azon­ban egyre inkább nyilván­valóvá lett: Dél-Afrika Na­míbiái emberei alól kicsú­szott a talaj, roto bánás veszé­lyessé vált a helyzet. Ilyen körülmények között Dél-Af­rika isnvét közvetlenül kezé­be vette az irányítást, s ez­zel átmenetileg megszilárdít­hatta állásait, de hosszú tá­von még nagyobb lesz a bel­ső és a nemzetközi tiltako­zás A „közvetlen irányí­tás” kevésbé diplomatikusan ugyanis a gyarmati helyzet visszaállítását jelenti, ami­nek manapság szerencsére már végképp nincs helye Afrikában. 3 Mi várható a közel-ke­• létén? A libanoni—izraeli tár­gyalásokon négy albizottság alakult, s Haixb folytatja közvetítő útjait. Közben azonban az izraeli hadsereg megkapta téli felszerelését Libanonban, így a visszavo­nulás nem látszik közelinek. Az amerikaiak mindenkep­pen szeretnének legalább részleges eredményt elérni, hogy annak lendületével kezdhessek meg a meg sok­kal bonyolultabbnak igérker ző Reagan-terv realizálását, a palesztin problémának sa­ját érdekeik szerinti, Jordá­niái keretek között történő rendezését. Ebből a szempontból a kö­vetkező, hetek igen lénye­gesnek ígérkeznek. Febru­árban várják Washingtonba Begint, s előreláthatólag ugyanebben a hónapban ér­kezik oda Husszein jonda- niai király is. Begirunek ar­ra kell válaszolnia, hogy vál­lalja-e bizonyos megszállt területek kiürítését (a téle- pitéspolitika nem erre vall), Husszeinnek pedig jeleznie keli, tudja és akarja-e a palesztinokat képviselni. Lé­nyegesebb kérdés azonban, vajon a palesztinok hozzá­járulnak-e ehhez a képvise­lethez: érthető, ha ekörül súlyos viták vannak, ame­lyek a palesztin mozgalom megoszlásával veszélyeztet­nek. A közeljövőben a PFSZ Végrehajtó Bizottsá­ga. majd február közepén az Algírban összeülő parla­ment, a Palesztin Nemzeti Tanács vitatja meg a kér­dést. Réti Ervin HIRES — Nemzetközi konferen­cia. Húsz ország képviselői­nek részvételével nemzetkö­zi konferencia nyílt meg szombaton Párizsban az iz­raeli gyűjtő táborok és bör­tönök Palesztinái és libano­ni politikai foglyainak tá­mogatására. A küldöttek elé terjesztett beszámoló bizo­nyítékok alapján tárja fel az Izrael által megszállt arab területeken elkövetett bűntetteket, leplezi le a ke­gyetlenkedést a Dél-Liba- nonban létesített izraeli gyűjtőtáborokban, illetve az i zrael i börtönök be n s ínylődő Palesztinái és libanoni poli­tikai foglyokkal. — Nicosiában szombaton összeült az Afro-á2siai Né­pek Szolidaritási Szervezeté­nek (AAPSO) elnöksége. Az ülésszak résztvevői áttekin­tik az el nem kötelezettek mozgalmának helyzetét — különös tekintettel az el nem kötelezettek márciusban Űj Delhiben tartandó 7. csúcs­találkozójára. Nuri Abdul Rázzák, az AAPSO főtitká­ra megnyitó beszédében le­szögezte, hogy a mozgalom egysegének megőrzése sür­gető követelmény akkor, almikor a Reagan-kormány- zat fokozza a féktelen fegy­verkezést. helyi háborúkat szít és nyíltan hirdeti, hogy a „korlátozott’ nukleáris há­ború megnyerhető. — Kettős merényletet kö­vettek el szombatom Párizs­ban török kirendeltségek el­len örmény ellenzékiek. Az egyik merénylet elkövetői kézigránátokat hajítottak a Turkish Airlines török légi­forgalmi társaság Párizs belvárosában lévő kirendelt­ségének helyiségeibe. A rob­banás következtében a ki- rendeltség három alkalma­zottja megsebesült. Az égjük merénylőt elfogták, a másik kereket oldott. A másik megkísérelt — terrorcselek­mény célpontja ugyancsak a török légitársaságnak az Orly-i repülőtéren lévő jegyirodája volt A jegyiro­da közelében, egy parkoló gépkocsiban pokolgépet ta­láltak és még kellő időben hatástalanítottak a riasztott francia tűzszerészek. — Egy bejrúti kormány­szóvivő szombaton közölte: Libanon egyetértését adta ahhoz az amerikai javaslat­hoz, hogy az ország középső részéin levő hegyvidéken amerikai személyzet kezelte elektronikus megfigyelő- előrejelző állomások mű­ködjenek, s hogy februárban kezdjék meg az izraeli, Szí­riái es Palesztinái erők rész­leges kivonását Khome/ni: Jelkép Tovább halad-e az iráni forradalom? A napokban két meglepő hírrel szolgáltak a távirati irodák Iránról. Az egyik szerint az ' iráni haderő a kurdok lakta területen, nem messze a török határtól, új frontot tervez nyitni Irak­kal szemben. A másik, szá­raz gazdasági hír: az iráni kőolajtermelés január köze­pém elérte a napi 3,2 millió hordót. Az óév végén a na­pi termelés még csak 2,4 millió hordó volt Elhúzódó háború — gaz­dasági stabilizálódás ? Bár­mily valószerűtlennek tet­szik az ellentétpár, nagyjá­ból így alakul Irán valósá­ga. Életét át- és átjárják a szélsőséges ellen tmondások. Noha a háború hatalmas anyagi és emberi energiát köt lei emészt el, az ország pénzügyi helyzete ma ked­vezőbb. mint két éve Tehe- ráná jelentés szerint a la­kosság helyzete javult, az évi csaknem 16 százalékos infláció ellenére is. A beru­házás 57 százalékkal nőtt 1979-es képest Megbukott jóslatok Mindent egybevetve a jóslatok, amelyek az Irakkal vívott háborúra és a belpo­litikai összecsapásokra cé­lozva, az iráni gazdasag ösz- szeomlását vetítették előre, nem váltak valóra. Kho­meini ajatollah rendszere szilárdnak látszik. A jelek szerint sikerült felelnie az elmúlt évek viharos kihívá­sa ina. Ennék a sajátos, nagyha­tású iráni forradalomnak nem a múltja, nem is a je­lene. hanem a jövője képezi vita tárgyát — országon be­lül és kívül egyaránt Ta­gadhatatlan, hogy a sah ön­magát túlélt rendszerét né­pi forradalom döntötte meg. A folyamat a népi erők ta­posta úton haladt jól ' ideig jóllehet a vezetés a moha­medán papság kezében volt Érdemes emlékeztetni rá. hogy a — gyakorta — vé­res belpolitikai küzdelem nyomain előbb (a forrada­lom győzelmében fontos sze­repet játszó) fedajinok és mudzsahidok szorultak ki a hatalomból, s váltak a rend­szer- ellenségeivé majd őket a liberális burzsoázia, a kispolgári erők, s pártok kö­vették. Rendkívül bonyolult a Tudeh párt, a kommunis­ták helyzete. Ok ugyan osz­tatlanul támogatják a for­radalom antiimperialista, szociális megújulást hirdető eredeti programját mégis a fél-legalitás és a betiltás ha­tárán mozognak — az utób­bihoz közelebb. Restaurációs tervek? I ránban ma a törvény­hozó és a végrehajtó hatal­mat a mohamedán, egyház monopolizálja, s a jövővel kapcsolatos bizonytaiansag- érzet forrása az, hogy a par pi vezetés nem egységes. A forradalom — ellentmondá­saival együtt is — történel­mileg haladó főáramlatát Khomeini ajatollah testesíti meg. Akadnak a hierarchiá­ban olyanok, akik tőle bal­ra állnak és szaporodó szám­ban olyanok, akik jobbra, vagy szélsőjobbra. Nos, en­nek a muzulmán szélsőjobb­oldalnak tudják be megfi­gyelők. hogy a politikaüag- társadalmilag oly fontos földreformból, a külkereske­delem államosításából mind­eddig edeskeves valósult meg. A szovjet külpolitikai hetilap, a Novoje Vremja tudósítója iráni benyomása­it összegezve, így írt: „Csa­lódott a munkásosztály, min­denekéi ótt az olajmunkások, a haladó diákság az értel­miség. amely már a szociá­lis haladás fejé induló tár­sadalom építéséről álmodott és végül csalódtak azok a mullahok, akik közel állnak a néphez, a nép körében élnek, és érzékelik érdekei­ket .. . Mindez nem hagy kétségét afelől, hogy resta­urációs előkészületek foly­nak.” Az iráni forradalom hol­napjához fűződő széles körű aggodalmat táplálja az a puszta tény, hogy a muzul­mán szélsőjobboldal rendkí­vül erős pozícióval rendel­kezik a parlamentben (a medzsliszben), a kormány­ban. s a gyakorlati jelentő­séget tekintve mindkettőt felülmúló, úgynevezett Al­kotmányőrző Tanácsban. Az utódlás kérdése A különböző, érdekeikben egymásnak ellentmondó • fel­sőpapi csoportokat Khomeini szemelye mindeddig integ­rálta. Az ő tekintélye vál­tozatlanul megfellebbezhe­tetlen. Némi leegyszerűsí- tessel azt mondhatjuk, az iráni változások jelleget, sorsat alapvetően befolyá­solják: mikent, mennyi re harmonikusan sikerül Kho­meini utódlását biztosítani — szellemében és gyakorla­tában egyaránt. A beásó küz­delem középpontjában most épp az utódlás problémája áll. December közepén, sza­vazassak 83 tagú szakértőd gyűlést hoztak létre, amely­nek feladata a főpap utód­jának kijelölése. Ha e tes­tületnek nem sikerül egyet­értésre jutnia — s ez nem kizárt az éles érdekellenté­tek miatt — három—öt főT bői álló tanácsot alakítanak, amely kollektív vezető-tes­tületként lép majdan Kho­meini helyebe. Nem Utók, hogy ő maga nem rokon­szenvezik a szakértői gyűlés gondolatával. Feltehetően azért nem, mert ő maga sem látja biztosítottnak, hogy a vajúdásból az általa fémjel­zett forradalmat folytatni kívánók kerülnek majd ki győztesen. Folytathatnánk az ellentét­párokat. Miközben az iszlami- zálas hullámai újból ma­gasra csapnak, nagy erővel zajlik az ellenforradalminak minősített bandák felszámo­lása. Közben újra megnyíl­nak az egyetemek, a főisko­lák. Megfigyelők szerint az iráni rendszer egyfajta vá­laszúihoz érkezett. Jövője nem kis mértékben attól függ sikerül-e a szélsőséges muzulmán erőktől megsza­badulnia, s a forradalom eredeti eszméit képviselő és védelmező, ma még Kho­meini mögött felsorakozható tömegeket, vezetőket össze­fognia, mozgósítania. Gr. s.

Next

/
Thumbnails
Contents