Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
KISZ-tagok lapáttal Komputer a rockzenében Kaposvár felszabadulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen ott volt Parrag Tamás is, aki a Tanép dr. Münnioh Ferenc KlSZ-alapszervezetét képviselte a városi tanács dísztermében. A 45 tagú társaság a kiváló társadalmi munkáért kitüntetésben részesült az eddigi tevékenysége elismeréseként. A KISZ- titkárt munkahelyén a vállalat tmk-műhelyeben kerestem. ahol lakatos szakmunkásként dolgozik. — Sikereinket, eredményeinket elsősorban annak köszönhetjük, hogy olyan területen igyekezünk pluszt adni, ahol otthonosan mozgunk. Hogy értem mindezt? Amikor titkárnak választottak, az alapszervezetfoen fele ennyien voltunk. Az első időben magam is arra törekedtem, hogy újabb fiatalokat prőbáijak megnyerni, hiszen azt vallattuk: nagyobb, lelkesítóbb feladatok elvégzésére vagyunk képesek, ha többen vagyunk. Kudarcot vallattam. Rá kellett jönnöm, hegy mindez nem így van. Előbb jó célokat kell kitűznünk, olyanokat, amivel lelkesíteni lehet a fiatalokat. Bizony eltelt pár hónap, míg magam is beláttam; a sok bejáró, családos, lakásért, kocsiért másodállást, maszekolást vállaló munkatársat mozival, sebtében szervezett színházlátogatással nem lehet a közösséghez kötni. Tudomásul kell vennünk, hogy hétvégi programokat se nagyon szervezhetünk. — Mi hozott sikert? — A társadalmi munka már az elsó időben biztató eredménnyel zárult Nem azt mondom, hogy egy emberke»» mozdult meg az egész szervezet, mégis megkérdezték, mit kellene csinálni. Aki nem tudott eljönni, azt mondta: most nem, de ígérem, legközelebb elmegyek. Ma is szívesen emlegetjük a Centenáriumi parkiban, a Gárdonyi Géza iskolában, a csecsemőotthonban, az új ifjúsági klubunkban végzett munkát. Kellemes emlékeink vannak a szabad szombatról, amikor egy fáradiolaj-gyűjtő tartályt készítettünk társadalmi munkában itt, a telephelyen. Nem szóltam még a legnagyobb vállalásunkról, a Kaposvár—Barcs közötti vasútvonal fölszedésénél végzett munkáról. Érdekes módon hónapok, sót évek múlva is szívesen emlékszünk vissza az így együtt töltött órákra, napokra pedig bizony nem voltak könnyűek a feladatok, Sokszor talán mégis jobb volt a hangulat, mint a diszkóban. Igaz, mindig gondoskodtunk enni- és innivalóról, de nem hiszem, hogy csak ez kovácsolta volna össze a társaságot — Ügy tudom, évek óta pártfogolják a Gárdonyi iskolát. — Igen, a csecsemőotthonnal együtt Az utóbbiban főként akkor segítettünk sokat, amikor másik épületbe költöztek. Terepet rendeztünk, fölállítottuk a játékokat festettünk. Az általános iskolában rendszeresen karbantartjuk a gyakorlati foglalkozás szerszámait, gépeit, s ha kell anyaggal is ellátjuk a gyerekeket A titkár nem állítja, hogy mind a 45-en egyforma lelkesedéssel veszik ki részüket a munkából. A legnagyobb öröm számára az. amikor maguktól mennek a «rácok: „Te, Tamás, nem Békés „vadak V V A „vadak" a kaposvári Dorottya-saroknál álltak é6 beszélgettek. Rettenetesen kócosak, hosszúhajúak voltaik, talán farmert' viseltek, ráadásul pedig szemtelenül fiatalnak néztek ki. Aki vadaknak becézte őket, a kissé ittas középkorú úr mellettem állt a 7-es buszon és hangosan háborgott hasonló kedélyállaipotú társainak. Kezük ügyében demizsom. Valószínűleg valamelyik szentjakabi pince bocsátotta útjukra őket. — Meglátjátok, egyszer még az ilyenek fogják feltörni a pincéteket — mór- gott acsarkodva a szóvivő úr. A „vadak" mit sem tudtak a mellettük elhaladó busz velük foglalkozó utasáról, arról nem beszélve, hogy a ,. becenevükhöz” képest feltűnően békésen társalogtak. A dolog jó néhány nappal ezelőtt történt. Azóta figyelem az újságok híradásait, hogy' törtek-e fel a „vadak” pincéket és hányat Nem olvastam ilyesmiről. Arra gondolok, hogy ké- seőbb esetleg hazamentek, magnóztak vagy szociográfiákat olvastak a magyarországi alkoholizmus méreteiről és gondolkoztak a kissé ittas urak kifürkészhetetlen magatartásáról. Csöppet sem vadul, sőt nagyon nyugodtan. L. R Siófok Aranyparton egész évben üzemelő Rádió és Televízió üdülője azonnali belépéssel felvételre keres raktárosokat, szakácsot, konyha és szállodai dolgozókat. Jelentkezés személyesen az üdülőben munkanapokon 8—16 óráig. (63110) kell valami, most hétvégén ráerek — Több jól sikerült politikai fórumot tartottunk, ahol neves elóadók válaszoltak a záporozó kérdésekre. Igyekszünk a politikai oktatáson megvalósítani azt az elképzelést, hogy beszélgessünk. Mindenki mondja el a véleményét, s ne arra várjunk, hogy valaki egy „brosúrából” fölolvas valami unalmas szöveget, aztán kipipáljuk, de semmit nem ért az egész. Jól működik az ifjúsági klub. ott rendszeresen tartanak zenés-táncos rendezvényeket, meghívnak testvér- alapeaervezeteket, például az OTP Kun Béla szöeiaéis- ta brigádját, ahol sok fiatat csinos hölgy dolgozik. Talán mondanunk hu kell. hogy így jól érzik magukat ... — Több kirándulást is szívesen idézek vissza. Különösen a Győr környéki volt emlékezetes. Az alapi szervezet tagjai megfizethetetlen segítséget nyújtanak egymásnak — építkezés és Lakástatarozás alkalmával. Tudjuk, hogy támogatást elsősorban egymástól várhatunk. Nincs annál jobb érzés, araikor az ember azt hallja: szóljál, megyünk, még akkor is, ha az asszony netán más programot szervezett ... — Gondolom, az alapezervezet titkárától, vezetőségétől nem kevés energiát kíván, hogy együtt tartsa a köaösséget. — Most már sokkal körvy- nyebb dolgom van. Egyrészt, ahogyan mondani szokták, fut a szekér, másrészt olyan vezetőségi tagok vannak, akikre szinte -mindenben számíthatok. Azt pedig sohasem érzem, hogy ebben a munkában elfáradok, meri örömöm telik benne, élvezettel csinálom. Ebben az évben az a célunk, hogy tovább színesítsük: a programokat, megpróbáljunk kultúrálja téren ás előre lépni. K K. &. Nem tompul a görög betű fénye Nyakában a görög betű jele lóg: Omega. Benkö László számára olyan ez a medál, mint a monogram. Neve húsz éve összefonódik az Omega együttesével. Tar- dós Péter így jellemzi őt Rocklexikonában- „billentyűs varázsló, akinek röpködő haja évtizedeket ível ár. A vállig érő haj, a szakáll a régi, aligha gondolná bárki, hogy az ismert rockzenész a negyedik X-hez közeleg. Közvetlen modorával kellemes légkört teremt maga körül, ezt már az első találkozáskor érzem. A múlt év az együttesnek, így Ben- kő Lászlónak is jelentős állomás volt. — 1962-ben egy gimnáziumi és egy kollégiumi zenekar egyesült Onega néven. Az együttes most ünnepelte huszadik születésnapját, E2 még a nemzetközi rock-életben is ritkaság. Készítettek számadást? — Sok helyen frfcak már az Omega történetéről, mi magunk nem ültünk le leltárt készíteni, ez csak egy évforduló, a munkát nem hagyjuk abba. Mostanában gyakori áz együttesek nosztalgiám üsora. mi ilyent nem csinálunk. Inkább valami Újjal próbálkoztunk. Be akartuk bizonyítani, hogy az együttes képes megújítani magát, s tudja tartani a színvonalat. Ezért állitottuk össze — Jancsó Miklós és Hernádi Gyula közreműködésével — az ötnapos koncertsorozatot — Több nemzedék nőtt fel az Omega zenéjén. Hogyan. fogadta az új hangot a mai közönség? — Nagyon jók Sikeresek voltak az előadások. Elég nehéz feladatra vállalkoztunk: az előadd» zen« anyagárnak fele teljesen új volt, a lemezünk a koncert idején került a boltokba. Még ismeretlen számokkal színpadra lépni nagyon nagy kookáaat A befutott, nagy külföldi együttesek is esek ritkán vállalkoznak erre. A mostani próbálkozásnak folytatása is lesz. később játékfilm alapjául szolgád a műsor. — Sajátos színpadi elemeket és fényeffektusokat használtak Hoznak ötleteket a külföldi turnékról, a kint látott koncertekről? — Idegen ötletet soha nem kopírozunk le. Természetesen figyeljük az érdekes sihow-elemet, a fényef- fektusokatj a színpadi megjelenítést és főképpen a hatást Abból lehet tanulni, hogy egy-egy új elem milyen hatással van a közönségre, hogyan reagálnak. Föllépéseinknek nem szabad hasonlítania más együttesekére, csak az Omegára. — Tízezer lépés, Gamma - polls, Az arc. Három lemezeim, mindegyik egy-egy zenei korszak. Megtervezettek ezek a szakaszok? — Természetesen. Általában három lemezenként váltunk. Az első a kísérlet, a második már kiforrott, a harmadik amolyan összegzés, amely jelzi, hogy más, újabb hanggal kísérletezünk. Persze minden váltás után hallunk olyan véleményeket amelyek visszasírják az előző periódust. Ha nem tekintettünk volna mindig előre, nem kerestünk volna új utakat, lehetőségeket a zenében, akkor ezt a szintet sem tudtuk volna tartani — Megjelent az első önálló szólólemeze Lexikon címmel. Nem jelenti ez az Omegától való különválást? — Ellenkezőleg — mondja elhárítóan, de nem lépi meg a kérdés, nyilván sokan feltettek már hasonlót. — A lemez tulajdonképpen kísérlet, ezzel az új hangzással próbálkozunk az Omegában. Ha beválik, hasznosítani tudjuk, tehát a közös munkát segiti. — A nagylemezen a komputer a főszerepló. Félő, hogy a gép kiszorítja az emberi beleérzést, az alkotó művészt... — Szó sincs erről. A gép csak azzal tud dolgozni, azt variálja, amit az alkotó zenésztől kap. Soha nem veszi át az irányítást A gép csak eszköz és társ a munkában. — Milyen társak a gépek? Hajába túr kezével, csak I pillanatnyi szünet után vágja rá a választ: — Kegyetlen. Míg az együttes egy közösség, ismerjük egymást, ötleteket adunk, segiitüink, közösen tanakodunk, addig a gép „csak" pontos munkát követel. A hibát szigorúan megmutatja, de tanácsot nem ad, önálló gondolattal nem járul hozzá a szerzeményhez — A húsz év alatt együttesek tűntek fel és el, míg az Omega végig az élvonalban maradt. Van ennek valami titka ? — Nem hiszem. Tizenkét éve van meg a mostani felállás. Ismerjük egymást, hibákat és erényeket egyaránt Van egy közös pont, amiben mindig megegyeztünk, emiatt soha nem volt vita, szeretjük a zenét, szeretünk dolgozni. Lelhet, hogy ez a titka? l a Rácson belül A betonkerftés tetején félkön v ben hajlik meg a saő- gesdrót, az ember szeme akaratlanul rátapad. Nem hagy kétséget rendeltetéséről, aligha hinné bárki, hogy leanynevelde bújik meg mögötte. A kiváncsi tekintetektől mindent elrejtő fal egy helyen megszakad, hatalmas vasrács következik, melyen csak kijönni jó. Fölötte tábla: Fiatalkorúak börtöne és fogháza. Tököl. A vaskapu csendesen megnyílik, s alig érek be, máris bezárul mögöttem. Az udvaron szürke ruhás fiúk söprik halomba az avart. Kölyokarcuk érdeklődve fordul az idegen után. Ahogy eltűnik szemem elől a kerítés, kezdem kissé szabadnak érezni magam, de ez sem tart sokáig. Körlet. U-alakú épületek egymás mellett, az U kéi szárát rács zárja le. Belül udvar, egészen kicsi. Az épületben a hosszú folyosó két oldalán ajtók sora. Vastagok, nehezek, nem kilinccsel nyílnak. Kifújom a szabadban szippantott friss levegőt, de jóval kisebb hévvel veszem az újabb adagot. A folyosó végét üvegajtó választja le. Itt is ugyanolyan szobák . vannak mint másutt, csak a lakók kapnak bizonyos szempontból megkülönböztetett figyelmet. Harminc pszichikai szempontból károsodott gyerek van ott, pszichológus, elme- gyógyász és ideggyógyász foglalkozik velük. A nevelóRsnt fehérfcőpenres, «re hd szemű saőke férfit mutat be: ö az ideggyógyász. Szintén elitéit. Az orvosi szoba csupasz, de nem ig keil különösebb fölszerelés, mert az intézményben kórház is működik. Kissé nehezen oldódik közöttünk a légkör, nem zárkózik el az orvos, de nem is nyílik meg könnyen, csak amikor érzi, hogy nem az 6 életéről akarok faggatózni. („Tizenegy éve vagyok orvos, két éve vtt .folytatom a hivatást’. Teljesem a gyerekek között, velük együtt élek. Ismerem bajáikat gondjaikat, örömeiket lassan kibontakozott előttem sa egyéniségük. Ebben a kapcsolatban az apa szerepét töltöm be, hisz ezeknek a 14—21 év közötti fiataloknak szükségük van a caalad helyettes itesére. Az anya modelljét a pszichológusnő adja számukra”) Csendes, halk szavú ember. Olyan, akihez jó őszintének lenni, akitől érdemes tanácsot kérni, pedig még alig van túl a harmincon. Azt azonban alig tudom elképzelni, hogy fegyelmezni, rendet tartani is tudjon. („Nehezen szokták meg vissza fogott stílusomat, halk beszédemet a fiúk, de egyszer sem kellett fölemelnem a hangomat. Jobban tudok fegyelmezni, mint aki kiabál. Megvan az oka, amiért erre szívesebben hallgatnak. Ezekkel a gyerekekkel kiabáltak az iskolában, ha rendetlenkedtek, ordított velük az apjuk, megverte őket, ha berúgott. Érthető, hogy ellenérzést vált Iri belőlük a durvább hangnem, ám örömmel figyelnek az emberséges szóra, a kérésre”) Az elitéit fiatalok felének elváltak vagy külön élnek a szülei, 43 százalékuk családjában valaki már volt büntetve. („A legtöbbet a csatádról beszélgetünk, eddigi életükről, s Így kirajzolódik a törés oka. Ez szinte mindig az otthoni környezetben kereshető. Torz családmodellt ismertek meg, így vágynak az igazira. Gyakran előfordul, hogy látogatóba jönnek a szülők, de a gyerekük nem akarja látni őket. Talán furcsa ezt haMani, de a tényeket ismerve már érthetőbb Sokszor csak egész gyenge érzelmi szál marad, mire a fiatal idejut. Az orvos ezeket igyekszik felfedni és amennyire lehet, erősíteni.”) A statisztika szerint jelenleg ezer fiatalkorú ven a tököli intézetben, hatvan- hetven százalékuk erőszakos bűncselekményért került be. Évente ha rmi ncan-negyvenen töltik a büntetésüket emberölésért. („Arról soha nem faggatom őket, hogy mit követtek el. Az apróbb bűnöket amúgy is elmesélik, ám aki embert ölt, az soha nem beszél róla. Elég a saját leiknsmeretével tisztába jönni, úgyis egy életen át hordozza magával a gondolatot. Valamennyien gondoltunk már arra — ha csak egy pillanatra is —, hogy a legszívesebben megölnénk valakit, megfojtanánk, egy kanál vízben, de a tettig nem jutunk eb Van aki eljut Egyetlen csecsemő sem születik . eleve rossznak.”) Mi vár rájuk a szabadulás után? Ugyanaz a környezet? Előítélet ? Hányán térnek vissza ide vagy más börtönbe? Föl Lehet-e készülni a jövőre, a „kinti” életre itt bent, a rácsok között? („Ezzel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Nekik is* nekem is. Nehéz, szinte lehetetlen elképzelni, mi lesz. Hogy rácsok között vagyunk? Igen. Nekem azonban nem arra kell megtanítanom őket, hogyan lehet átugrani a rácsokon, hanem arra, hogyan lehet élni közöttük. Ez a vaskerítés csak egyféle korlát. A társadalomban, az emberi érintkezésben is számtalan ilyen van. Ezeket kell ismernünk, s tudni ked belül maradni.”) A körlet kapuja halk sur- ranással csukódik be mögöttem. Ax udvar üres. csak az esőcseppek csattannak a betonon. Az elítéltek most dolgoznak. így gyorsabban telik az idő, bár sokan még hosszú évekig Itt pergetik le napjaikat. A szabaduló- ban azonban mindig vannak néhányan, ők civil ruhában várják a reggelt, amikor mögöttük is, mint mo6t mögöttem, bezárul a vasrács. Végre, újra kint A betonke- ntés tetején félkör-ívben hajlik meg a szögesdrót, az ember szeme akaratlanul rátapad. Izményi Éva SOMOGYI NÉPLAP
