Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
S pitz Levente szeretett jutalmat átnyújtani. Oj munka k öréb en ezek a pffLanatok jelentettél a megfogható valóságot. A konyáik, a pari ümil lat és a szoknyasuhogás olykor órákra i® feledtetni tudta a delel ójén túljutott férfiúval, hogy hónapok óta egyetlen szorongásban él, mert jó, hogy tizedrészét érti annak, •rast ezek itt összenyüzsög- Bek. A jutalmakhoz legalább arcok tartoznak, a kézfogásokat pedig számolni lehet. A neveik, plusz az a kis szöveg nem ügy, ha rendesen le van írva. Olvasni is lehetne, de az emberekre mindig jó hatással van. ha név szerint ismerjük ókét. Ezek meg itt talán még érzékenyebbek, mint a kisiparosok ... Végül is nem rossz ez a terület Olyan, mint a többi. Sőt! Nagy a fluktuáció, sok kívánságot lehet teljesíteni Ax pedig bőven van, mert mostanában mindenkinek mindenkije állást kére«... A fentről jött vendég tehát, miként gondolatainak elkapott foszlányaiból is kitetszik, viharvert volt, ámde még mindig bármikor el tudott merengeni egy kihívóan feszes gyapjúpulóver trigonometriai talányain. Valójában nincs itt ellentmondás. hisz életbölcsessé- gének tetemes hányada az életnek épp ebből a szektorából származik. Ha a mellbimbók magasságát elosztjuk az életkorral, azonnal kiderül, van-e a tálalásiban csalafintaság vagy magával a kemény valósággal állunk szemben... Dikics Zsdka harmincas évei derekán járó virágzó elvált. A lányosán bimbózó forrnák — a képlet szerint — valóban alapos okot adhatnának a gyanakvásra. Csakhogy amikor az asszony súgott valamit a vendégnek, s ezenközben felsőtestével a karjához ért, a mégoly tapasztalt szakembernek is elakadt a lélegzete. Túlságosan zavarba jönni ugyan Spitz Levente máskor sem szokott. Most is viszonylag higgadtan jártatta körbe tekintetét a huszonéveseken és az adminisztratív kislányon, mert ez alkalommal is csak az igazolódott szemében, ami kritikus helyzetekben mindig : hogy tudniillik a kivétel erősíti a szabályt. No csak!..Rákőszöntőt- te poharát az összeforrt kollektívára, újabb és újabb sikereket kívánt, csak így tovább, és ehhez minden feltétel adva van... Aztán diszkréten az igazgatónőhöz hajolt: — Ki az a kis bogyós? Zsóka megértőén mosolygott, miig meg nem értette, hogy nem az adminisztrátorról van szó.' — Juli, főzzetek kávét! — vetette nyersen az asztal túlsó végére, közben órájára pillantott. Ideje hazazavarni a társaságot. Szája elé tette sokgyűrűs kezét, de csak aranyira takarta az ásítást, amennyire az illem feltétlenül megkívánja. Azután vendége vállára hanyatlott, maiból az meg 1« értette, hogy nem Igazándiból álmos ... ízetlen gyaraúsítgatásofc elkerülése végett megjegyzendő: Zsóka nem azért akart minél élőbb édeskettesben maradni vendégével, amiért első pillanatban gondolnánk. Illetőleg: az igazság összetett. Mindkettejük becsületére legyen mondva, hogy Spitz Levente még mindig férfias. Csakhogy Zsóka belépett már abba a korba, amikor az asszonyok — ha sikerült elválniuk és a pozíciójukat megszilárdították — pályakezdő fiatalemberek életútját kezdik simít- gatmí. Minthogy azonban ő a kezét dörzsöli a végtelenség!*. hoer így meg ágy... — Nagyon kíváncsi vagyok na a kUBMan — hunyorog barátságosan Jutóra a földszintes bonviván, s közben jóindulatúan saccdlgat- ja, mennyit nyomhat a lány karján a hús csont nélkül — Remélem, találkozunk a megnyitón — szabadítja ki magát a kis tüskés. — Az csak természetes — hőköl a vendég. Aztán eldönti magában, hogy tulajdonképpen szereti ö az egyéniségeket. Derűs tekintettel adózik a távolodó lábikráknak, majd az ajtócsukód ás pillanatában Zsokéhoz fordul: — Milyen kiállítás is lesz az tulajdonképpen ? Trencsényi Imre SZTRIPTÍZ a kezére braott Intézményben leosztott paklit talált — azaz mindenki a képzettségének, képzetlenségének vagy személyes kapcsolatainak megfelelő munkakörben domborít —, törheti a fejéit, hogyan hozza be Zsombort; aki másfél évig egyetemre is járt, de ennél még sokkal jobb tulajdonságai is vannak,- és minél előbb tisztességes állásiba kell ültetni, mert mocskos nyelvük van az irigyeknek... Ráadásul az is kószálja még a gubancot, hogy amikor átvette a házat, ígéretet tett egy státus lepasszolásá- ra. Spitz az egyetlen reménysége. Szerencsére tárgyalóképes fickónak látszik ... De mit nyüzsög ez az átok Juli annyit? És miért akad meg ezen mindig mindenkinek a szeme ?!... S ennek meg még el is kell köszönnie! ... Igaz; a vendégnek csak biccentett, de ez is elég. volt, hogy elronitsa a hangulatot... Az meg még fel is áll! — Miért siet? Hol van még a reggel? Vagy., programja van? , • . — Messze lakom, bcdnap dolgoznom kell — feszeng a lány. — Egyszer egy évben maga Is lazíthat — teszi-veszi magát a vén kakas... De fején is találta a szöget! Ennek a lánynak csakugyan az a legfőbb hibája, hogy soha nem tud lazítani — Tudod, a kiállítás, amiről beszéltem neked — zárkózik föl sietve az igazgatónő. Eddig ugyan semmi hasonlóról nem beszélt senkinek, de tudatosan tegezte le szárnyát emelgető martalékát. Hogyisne! Ez itt fog dür rágni a szeme előtt a beosztottjával, ő meg majd — Semmi — hessent a nő ingerülten. — Valamelyik dedós szakkörünk plecs- ndt nyert, aztán most itt csinálják az országos akármi! De már kínlódnak vele vagy három hete. Almos vagyok... — Kár — mérte fa egy méla pillantással mai veszteségét a férfi, de csípőtájon elakadt a tekintete, és az istennek se mozdult tovább. Zsóka megbékélten bólintott. kiürítette poharát, és csilingelni kezdett rajta egy eukorfogóval. — Ide figyeljetek, naplo- pók! Felőlem korhelykedhet- tek itt reggelig, de bizony, úristenemre mondom, hozatok egy bélyegzőórát és aki fél kilenckor nem lesz itt, akkora fegyelmit kap, hogy belekékül! Zsombor távozóét utoljára. ő ugyanis azt hitte, marad. Végül ha nehezen is, de felfogta, rm az ábra, csak felborított három kukát az ablak alatt... Végre kettesben voltak „Hivatalosan” is megitták a pertut A pulóver alatt csakugyan nem volt saram. De a kukaborogatás még sokáig ott vibrált a levegőben... — Vara egy jóravaló gyerek — merengett el poharát forgatva a vendég. — Hová tegyem? — mezen* az asszony. — Te tudod legjobban ... Esetleg, ha valami kiemelt feladat vagy kísérlet... Szociológiai ids er Let! Arra szoktak adni... — Nehéz. Nagyon nehéz . 1 Talán ha a nagybátyád leszólna ... — a..: Or« m »*.: Most szervezik át őket... — Akkor felejtsd el — le- gytikett fáradtan « férfi. fb vott a holtpont. Az •mony megérezte, hogy neki keb kezdeményeznie. — Mennyit akar? — Hogyan?... A, semmiség... Háromezer ? Mit tudom én... — Hol volt eddig? — Balettozni tanult. Azt hiszem... — Miért nem megy az operába? Itt mit akar kínlódni? — Tulajdonképpen item fejezte be. Ügy nézem, nem is igen fogja ... Pedig kár. mert amúgy mutatós gyerek ... — Gyanús vagy te nekem. hallod — váltott kedélyesebbre az asszony. A férfi állta a vizslató tekintetet. Az asszony tovább feszegette: — Tulajdonképpen fiú vagy lány? — Tulajdonképpen ... lány. ■— Miért nem ezzel kezelted. édesapám ? — dobta hátra magát felszabadult nevetéssel Zsóka. — Ha a babádról van szó, el van boronáivá. De akkor ezt kell mondani! — Egészen másról van itt szó — komorult el a férfi. — Mindössze annyi ’ vara. hogy az én balfácán fiam belebotlott ebbe a kis húsevőbe, akinek volt annyi esze, hogy csak akkor szóljon; amikor már nincsen visszaút... — Szóval a menyed tőlem akar gyesre menni — szökött talpra az igazgatónő, és mindkét orcájára sötét- lő foltokat sütött az erkölcsi felháborodás. — Gondolom, egy emberről van szó — •pattant föl a vendég is, és az ő tekintetéből is az igazság tüzel! — Tökmindegy, hogy kinek a menye! — hadonászott — Ha az énekes koldusé, akkor is élnie kell! Vagy más a véleményed ? ... — Gépelni tad? — sóhajtott föl megadóan az asz- szony... A z igazgatónő hétfőn újra osztotta a munkaköröké! így a fel- sőbbség rövidesen joggal és okkal kapott idegrá rag ásókat, ha valaki ezt az utóbbi időben döbbenetes módon el- kanászodott társaságot említette. Szerencsére robbantásra nem volt szükség: isz- koltak az emberek maguktól. Csak. Jyái nem akarta kihúzni a fejét a homokból. Kezdetben ugyan úgy látszott, ő kapja föl a vizet elsőnek, de már az új munkarend másnapján a nyugdá- ja*hzbbal is tervei voltak. Szegény Zsokénak minden emberségéből ki kellett vetkőznie, hogy meg tudja értetni a lánnyal: nem tudnak tovább együtt dolgozni ... 1" Vf • \ ' \ / t í a*: V «* mi Szabó Iván szoborkiállítása Szabó Iván Murikácsy-díjas kiváló művész kiállítása nyílt meg a Vigadó Galériában. A művész szobrai, kisplasztikái, érmei és domborművei a legutóbbi néhány esztendőben készültek. Valamennyi anyaga bronz, s a művek gyakran vallanak a 70 éves mester örök szerelméről, a táncról, amely egész életútját végigkísérte. Képünkön: Kútnál. (Fotó: MTI — Molnár Edit felvétele — KSj Kerék Imre EPIGRAMMÁK Szajkó Skálád változatos. Mit hallasz más madaraktól: bárkit megtéveszt, úgy leutánozod azt. Ügy csirikolsz, cserregsz, tiliózol: csöng a fülem már. Mind csodaszép dallam! Csak melyik itt * tiéd ? Sértés A disznót sertésnek szólítottam. ö sértésnek vette: '• * Remekmű Mennyi tüzes szépség, lobogó láng csap M e versből, szétárasztva hevét! — Persze, ha tűzre veted. Pletykafészek Azt hittem, hogy az cároddal szaglászol utánam, s lám, nem az orrod — két kajla füled szimatol! Ha Iái hangulat KÖSZÖRŰ-KÖTÉSZET (szomorú költészetit Wolfgang Ebert Béke — amerikai módra Crfgbny Dezső Nő csellóval című festménye. (A Bartók - emlékkiállítás anyagából) A világ különböző országaiból érkező riasztó jelenségek hallatán egy csepp biztos tudatra akartunk szert tenni. Ezért amerikai barátunkhoz, Jeffhez fordultunk, a százszázalékos reaganistá- hoz. — Jeff — kérleltük, miközben a vállára tettük a kezünket —, mondd meg őszintén, milyen perspektívái vannak a béke elérésének! > — Ti mindig csak a békéről tudtok papolmi —morogta kelletlenül Jeff. — Megmondom nyíltan: a béke elérésének most kedvezőtlenek a kilátásai. — Mi ennek az okál — érdeklődtünk remegő hangon. , — Oka több is van. de a legfőbb az-, hogy mindenütt jelen vannak az úgynevezett békebarátok. Ha ők annak idején nem tiltakoztak volna olyan dühödten a neutronbomba ellen, akkor nekünk nem most kellene elkezdenünk a gyártását. Ez egymagában több évre visz- szavetett bennünket. pedig a szárnyas rakétákat illeti, ott is minden eltolódott 1985-ig. így tehát fokozódott a háborús veszély. —• Kérdő tekintettel néztünk barátunkra. — Az oroszok napról napra gyengébbek lesznek, így tartja külügyminiszterünk, és ezért veszélyesebbek — magyarázta Jeff. Ekkor abszurd gondolat fogant meg az agyunkban, s legott lei is mondtuk: — Lehet, hogy ha a Nyugat egy kissé gyengébb maradna, a Szovjetunió pedig egy csöppet megerősödne, az elég lenne a békéhez? — Ez a legnagyobb hülyeség! — kiáltott föl Jeff. — Mi lesz akkor azzal a másfél trillió dollárral, amit a hadikiadásokra akarunk fordítani a következő őt esztendőben? Akkor az egész kárba veszne! — No jó, de addig mién forog veszedelemben a béke ügye? — Azért, mert fennáll annak a veszélye, hogy elsőként nekünk kell nukleáris csapást mérnünk, t estei egyidejűleg meg heti előznünk az oroszok válaszát. — Tehát az ellencsapástól nem kell félnünk? — Természetesen nem — ingatta a fejét Jeff. — Ha a második nukleáris csapásra gondoltok, akkor nincs mitől félni. Ám e célból Trident rakétákat kell harckészültségben tartanunk 1400 robbanófejjel. Megkérdeztük Jeffet, ugyan mire kellenek a Tridente k. — Ó, „nagyon egyszerű az egész — válaszolta nevetve. — Ítéljétek meg magatok: száz robbanófej az ellenség katonáinak 15 százalékát képes a másvilágra küldeni, négyszáz pedig már 74 milliót. — Ez némiképp a többszörös megsemmisítésre emléj keztet — jegyeztük meg, s ettől egy kicsit kiborultunk. — Ha a béke megőrzéséről van szó, akkor keménynek kell lennünk, mint a futballban, nem pedig fcis- asszonymódra finomkodni — világosított föl bennünket Jeti. Ekkor föltettük wetei a kővetkező kérdést: — És hogy áll a dolog a feszültség csökkentésével? — Nyilván megnyug szátok, ha azt mondom nektek, hogy annak vége. — Hiszen ez nagy boldogság. ha soha nem lesz háború — mondtuk neki fel- indultan —; miután mindkét nagyhatalom tudja, hogy ez szörnyű pusztításokat hozna számukra, és hogy e háborúban nem lesznek , se győztesek, se legyőzőitek... Jeff erre hanyagul legyintett: — Ti nyilván átaludtatok a legújabb eredményeket, amelyeket a fegyverkezés területén elértünk. Reagan tanácsadói azt tartják, hogy képesek vagyunk az eljövendő háború megnyerésére. Csupán több pénzt kell fordítani a fegyverek gyártására és nem szabad félni c bevetésüktől. Vannak az életnél fontosabb dolgok is .. 1 Vagy ti már annyira meg- fertöződtetek az amerikael- lenességgel, hogy másként gondoljátok? . (Zahemszkv László fordítós»)
