Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

S pitz Levente szeretett jutalmat átnyújtani. Oj munka k öréb en ezek a pffLanatok jelentet­tél a megfogható valóságot. A konyáik, a pari ümil lat és a szoknyasuhogás olykor órákra i® feledtetni tudta a delel ójén túljutott férfiúval, hogy hónapok óta egyetlen szorongásban él, mert jó, hogy tizedrészét érti annak, •rast ezek itt összenyüzsög- Bek. A jutalmakhoz legalább arcok tartoznak, a kézfogá­sokat pedig számolni lehet. A neveik, plusz az a kis szöveg nem ügy, ha rende­sen le van írva. Olvasni is lehetne, de az emberekre mindig jó hatással van. ha név szerint ismerjük ókét. Ezek meg itt talán még ér­zékenyebbek, mint a kisipa­rosok ... Végül is nem rossz ez a terület Olyan, mint a többi. Sőt! Nagy a fluktuá­ció, sok kívánságot lehet teljesíteni Ax pedig bőven van, mert mostanában min­denkinek mindenkije állást kére«... A fentről jött vendég te­hát, miként gondolatainak elkapott foszlányaiból is ki­tetszik, viharvert volt, ám­de még mindig bármikor el tudott merengeni egy kihí­vóan feszes gyapjúpulóver trigonometriai talányain. Valójában nincs itt ellent­mondás. hisz életbölcsessé- gének tetemes hányada az életnek épp ebből a szekto­rából származik. Ha a mell­bimbók magasságát eloszt­juk az életkorral, azonnal kiderül, van-e a tálalásiban csalafintaság vagy magával a kemény valósággal állunk szemben... Dikics Zsdka harmincas évei derekán járó virágzó elvált. A lányosán bimbózó forrnák — a képlet szerint — valóban alapos okot ad­hatnának a gyanakvásra. Csakhogy amikor az asszony súgott valamit a vendégnek, s ezenközben felsőtestével a karjához ért, a mégoly ta­pasztalt szakembernek is el­akadt a lélegzete. Túlságo­san zavarba jönni ugyan Spitz Levente máskor sem szokott. Most is viszonylag higgadtan jártatta körbe te­kintetét a huszonéveseken és az adminisztratív kislányon, mert ez alkalommal is csak az igazolódott szemében, ami kritikus helyzetekben min­dig : hogy tudniillik a kivétel erősíti a szabályt. No csak!..Rákőszöntőt- te poharát az összeforrt kol­lektívára, újabb és újabb si­kereket kívánt, csak így to­vább, és ehhez minden fel­tétel adva van... Aztán diszkréten az igazgatónőhöz hajolt: — Ki az a kis bogyós? Zsóka megértőén mosoly­gott, miig meg nem értette, hogy nem az adminisztrá­torról van szó.' — Juli, főzzetek kávét! — vetette nyersen az asztal túlsó végére, közben órájára pillantott. Ideje hazazavarni a társaságot. Szája elé tette sokgyűrűs kezét, de csak aranyira takarta az ásítást, amennyire az illem feltétle­nül megkívánja. Azután ven­dége vállára hanyatlott, mai­ból az meg 1« értette, hogy nem Igazándiból álmos ... ízetlen gyaraúsítgatásofc el­kerülése végett megjegyzen­dő: Zsóka nem azért akart minél élőbb édeskettesben maradni vendégével, amiért első pillanatban gondolnánk. Illetőleg: az igazság össze­tett. Mindkettejük becsületé­re legyen mondva, hogy Spitz Levente még mindig férfias. Csakhogy Zsóka be­lépett már abba a korba, amikor az asszonyok — ha sikerült elválniuk és a po­zíciójukat megszilárdították — pályakezdő fiatalembe­rek életútját kezdik simít- gatmí. Minthogy azonban ő a kezét dörzsöli a végtelen­ség!*. hoer így meg ágy... — Nagyon kíváncsi vagyok na a kUBMan — hunyo­rog barátságosan Jutóra a földszintes bonviván, s köz­ben jóindulatúan saccdlgat- ja, mennyit nyomhat a lány karján a hús csont nélkül — Remélem, találkozunk a megnyitón — szabadítja ki magát a kis tüskés. — Az csak természetes — hőköl a vendég. Aztán el­dönti magában, hogy tulaj­donképpen szereti ö az egyé­niségeket. Derűs tekintettel adózik a távolodó lábikrák­nak, majd az ajtócsukód ás pillanatában Zsokéhoz for­dul: — Milyen kiállítás is lesz az tulajdonképpen ? Trencsényi Imre SZTRIPTÍZ a kezére braott Intézmény­ben leosztott paklit talált — azaz mindenki a képzettsé­gének, képzetlenségének vagy személyes kapcsolatai­nak megfelelő munkakörben domborít —, törheti a fejéit, hogyan hozza be Zsombort; aki másfél évig egyetemre is járt, de ennél még sokkal jobb tulajdonságai is van­nak,- és minél előbb tisztes­séges állásiba kell ültetni, mert mocskos nyelvük van az irigyeknek... Ráadásul az is kószálja még a gubancot, hogy ami­kor átvette a házat, ígéretet tett egy státus lepasszolásá- ra. Spitz az egyetlen re­ménysége. Szerencsére tár­gyalóképes fickónak lát­szik ... De mit nyüzsög ez az átok Juli annyit? És miért akad meg ezen mindig minden­kinek a szeme ?!... S en­nek meg még el is kell kö­szönnie! ... Igaz; a vendég­nek csak biccentett, de ez is elég. volt, hogy elronitsa a hangulatot... Az meg még fel is áll! — Miért siet? Hol van még a reggel? Vagy., programja van? , • . — Messze lakom, bcdnap dolgoznom kell — feszeng a lány. — Egyszer egy évben ma­ga Is lazíthat — teszi-veszi magát a vén kakas... De fején is találta a szöget! Ennek a lánynak csakugyan az a legfőbb hibája, hogy soha nem tud lazítani — Tudod, a kiállítás, ami­ről beszéltem neked — zár­kózik föl sietve az igazgató­nő. Eddig ugyan semmi ha­sonlóról nem beszélt senki­nek, de tudatosan tegezte le szárnyát emelgető martalé­kát. Hogyisne! Ez itt fog dür rágni a szeme előtt a beosztottjával, ő meg majd — Semmi — hessent a nő ingerülten. — Valame­lyik dedós szakkörünk plecs- ndt nyert, aztán most itt csinálják az országos akár­mi! De már kínlódnak vele vagy három hete. Almos vagyok... — Kár — mérte fa egy méla pillantással mai vesz­teségét a férfi, de csípőtájon elakadt a tekintete, és az istennek se mozdult tovább. Zsóka megbékélten bólin­tott. kiürítette poharát, és csilingelni kezdett rajta egy eukorfogóval. — Ide figyeljetek, naplo- pók! Felőlem korhelykedhet- tek itt reggelig, de bizony, úristenemre mondom, hoza­tok egy bélyegzőórát és aki fél kilenckor nem lesz itt, akkora fegyelmit kap, hogy belekékül! Zsombor távozóét utoljára. ő ugyanis azt hitte, marad. Végül ha nehezen is, de felfogta, rm az ábra, csak felborított három kukát az ablak alatt... Végre kettesben voltak „Hivatalosan” is megitták a pertut A pulóver alatt csak­ugyan nem volt saram. De a kukaborogatás még sokáig ott vibrált a levegőben... — Vara egy jóravaló gye­rek — merengett el poharát forgatva a vendég. — Hová tegyem? — me­zen* az asszony. — Te tu­dod legjobban ... Esetleg, ha valami kiemelt feladat vagy kísérlet... Szociológiai ids er Let! Arra szoktak ad­ni... — Nehéz. Nagyon nehéz . 1 Talán ha a nagybátyád le­szólna ... — a..: Or« m »*.: Most szervezik át őket... — Akkor felejtsd el — le- gytikett fáradtan « férfi. fb vott a holtpont. Az •mony megérezte, hogy ne­ki keb kezdeményeznie. — Mennyit akar? — Hogyan?... A, semmi­ség... Háromezer ? Mit tu­dom én... — Hol volt eddig? — Balettozni tanult. Azt hiszem... — Miért nem megy az operába? Itt mit akar kín­lódni? — Tulajdonképpen item fejezte be. Ügy nézem, nem is igen fogja ... Pedig kár. mert amúgy mutatós gye­rek ... — Gyanús vagy te nekem. hallod — váltott kedélye­sebbre az asszony. A férfi állta a vizslató tekintetet. Az asszony tovább feszeget­te: — Tulajdonképpen fiú vagy lány? — Tulajdonképpen ... lány. ■— Miért nem ezzel kezel­ted. édesapám ? — dobta hát­ra magát felszabadult neve­téssel Zsóka. — Ha a ba­bádról van szó, el van bo­ronáivá. De akkor ezt kell mondani! — Egészen másról van itt szó — komorult el a férfi. — Mindössze annyi ’ vara. hogy az én balfácán fiam belebotlott ebbe a kis hús­evőbe, akinek volt annyi esze, hogy csak akkor szól­jon; amikor már nincsen visszaút... — Szóval a menyed tő­lem akar gyesre menni — szökött talpra az igazgatónő, és mindkét orcájára sötét- lő foltokat sütött az erkölcsi felháborodás. — Gondolom, egy ember­ről van szó — •pattant föl a vendég is, és az ő tekinteté­ből is az igazság tüzel! — Tökmindegy, hogy kinek a menye! — hadonászott — Ha az énekes koldusé, ak­kor is élnie kell! Vagy más a véleményed ? ... — Gépelni tad? — sóhaj­tott föl megadóan az asz- szony... A z igazgatónő hétfőn újra osztotta a mun­kaköröké! így a fel- sőbbség rövidesen joggal és okkal kapott idegrá rag ásókat, ha valaki ezt az utóbbi idő­ben döbbenetes módon el- kanászodott társaságot em­lítette. Szerencsére robban­tásra nem volt szükség: isz- koltak az emberek maguk­tól. Csak. Jyái nem akarta kihúzni a fejét a homokból. Kezdetben ugyan úgy lát­szott, ő kapja föl a vizet el­sőnek, de már az új mun­karend másnapján a nyugdá- ja*hzbbal is tervei voltak. Szegény Zsokénak minden emberségéből ki kellett vet­kőznie, hogy meg tudja ér­tetni a lánnyal: nem tudnak tovább együtt dolgozni ... 1" Vf • \ ' \ / t í a*: V «* mi Szabó Iván szoborkiállítása Szabó Iván Murikácsy-díjas kiváló művész kiállítása nyílt meg a Vigadó Galériában. A művész szobrai, kisplasztikái, ér­mei és domborművei a legutóbbi néhány esztendőben készül­tek. Valamennyi anyaga bronz, s a művek gyakran vallanak a 70 éves mester örök szerelméről, a táncról, amely egész élet­útját végigkísérte. Képünkön: Kútnál. (Fotó: MTI — Molnár Edit felvétele — KSj Kerék Imre EPIGRAMMÁK Szajkó Skálád változatos. Mit hallasz más madaraktól: bárkit megtéveszt, úgy leutánozod azt. Ügy csirikolsz, cserregsz, tiliózol: csöng a fülem már. Mind csodaszép dallam! Csak melyik itt * tiéd ? Sértés A disznót sertésnek szólítottam. ö sértésnek vette: '• * Remekmű Mennyi tüzes szépség, lobogó láng csap M e versből, szétárasztva hevét! — Persze, ha tűzre veted. Pletykafészek Azt hittem, hogy az cároddal szaglászol utánam, s lám, nem az orrod — két kajla füled szimatol! Ha Iái hangulat KÖSZÖRŰ-KÖTÉSZET (szomorú költészetit Wolfgang Ebert Béke — amerikai módra Crfgbny Dezső Nő csellóval című festménye. (A Bartók - emlékkiállítás anyagából) A világ különböző orszá­gaiból érkező riasztó jelen­ségek hallatán egy csepp biztos tudatra akartunk szert tenni. Ezért amerikai bará­tunkhoz, Jeffhez fordultunk, a százszázalékos reaganistá- hoz. — Jeff — kérleltük, mi­közben a vállára tettük a kezünket —, mondd meg őszintén, milyen perspektí­vái vannak a béke elérésé­nek! > — Ti mindig csak a bé­kéről tudtok papolmi —mo­rogta kelletlenül Jeff. — Megmondom nyíltan: a bé­ke elérésének most kedve­zőtlenek a kilátásai. — Mi ennek az okál — érdeklődtünk remegő han­gon. , — Oka több is van. de a legfőbb az-, hogy mindenütt jelen vannak az úgynevezett békebarátok. Ha ők annak idején nem tiltakoztak vol­na olyan dühödten a neut­ronbomba ellen, akkor ne­künk nem most kellene el­kezdenünk a gyártását. Ez egymagában több évre visz- szavetett bennünket. pedig a szárnyas rakétákat illeti, ott is minden eltoló­dott 1985-ig. így tehát fo­kozódott a háborús veszély. —• Kérdő tekintettel néz­tünk barátunkra. — Az oro­szok napról napra gyengéb­bek lesznek, így tartja kül­ügyminiszterünk, és ezért veszélyesebbek — magya­rázta Jeff. Ekkor abszurd gondolat fogant meg az agyunkban, s legott lei is mondtuk: — Lehet, hogy ha a Nyu­gat egy kissé gyengébb ma­radna, a Szovjetunió pedig egy csöppet megerősödne, az elég lenne a békéhez? — Ez a legnagyobb hülye­ség! — kiáltott föl Jeff. — Mi lesz akkor azzal a más­fél trillió dollárral, amit a hadikiadásokra akarunk for­dítani a következő őt esz­tendőben? Akkor az egész kárba veszne! — No jó, de addig mién forog veszedelemben a béke ügye? — Azért, mert fennáll an­nak a veszélye, hogy első­ként nekünk kell nukleáris csapást mérnünk, t estei egyidejűleg meg heti előz­nünk az oroszok válaszát. — Tehát az ellencsapástól nem kell félnünk? — Természetesen nem — ingatta a fejét Jeff. — Ha a második nukleáris csapás­ra gondoltok, akkor nincs mitől félni. Ám e célból Tri­dent rakétákat kell harcké­szültségben tartanunk 1400 robbanófejjel. Megkérdeztük Jeffet, ugyan mire kellenek a Tri­dente k. — Ó, „nagyon egyszerű az egész — válaszolta nevetve. — Ítéljétek meg magatok: száz robbanófej az ellenség katonáinak 15 százalékát ké­pes a másvilágra küldeni, négyszáz pedig már 74 mil­liót. — Ez némiképp a többszö­rös megsemmisítésre emléj keztet — jegyeztük meg, s ettől egy kicsit kiborultunk. — Ha a béke megőrzésé­ről van szó, akkor kemény­nek kell lennünk, mint a futballban, nem pedig fcis- asszonymódra finomkodni — világosított föl bennünket Jeti. Ekkor föltettük wetei a kő­vetkező kérdést: — És hogy áll a dolog a feszültség csökkentésével? — Nyilván megnyug szátok, ha azt mondom nektek, hogy annak vége. — Hiszen ez nagy boldog­ság. ha soha nem lesz há­ború — mondtuk neki fel- indultan —; miután mind­két nagyhatalom tudja, hogy ez szörnyű pusztításokat hoz­na számukra, és hogy e há­borúban nem lesznek , se győztesek, se legyőzőitek... Jeff erre hanyagul le­gyintett: — Ti nyilván átaludtatok a legújabb eredményeket, amelyeket a fegyverkezés területén elértünk. Reagan tanácsadói azt tartják, hogy képesek vagyunk az eljö­vendő háború megnyerésére. Csupán több pénzt kell fordítani a fegyverek gyártá­sára és nem szabad félni c bevetésüktől. Vannak az élet­nél fontosabb dolgok is .. 1 Vagy ti már annyira meg- fertöződtetek az amerikael- lenességgel, hogy másként gondoljátok? . (Zahemszkv László fordítós»)

Next

/
Thumbnails
Contents