Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

%y lévémaroMat margójára A hajnalcsillag világánál A zenét köszöntőm. A tiszti szárnyú hangodat, a félhangokat. A húros és bil­lentyűs hangszereket. A kot­tát (a kiapadhatatlan világ­nyelv irodalmát), a szívek berozsdásodott zárát is nyi­tó könnyed vioHnkulcsot. Méltóságos fanfárok kö- »jrmtsék a zenét, zengjék a kristályvízű forrás — á nép­zene — dicséretét. Az átte - * 7.6 forrásét, melyre — mi­ként híres patakra a szom­jas szarvas — kívánkozott a fonográfos Vikar Béla, Laj-' tb* László a táltos tekintetű Bartók és Kodály. El indu - tak megkeresni, mint mese­beli királyfiak, vándorbottal, tarisznyával, irdatlan tájon, úttalan úton, magyar főidőn. Keresték az ösvényt, a tit­kosat, mely hivalkodó lom­bozatai, nóta fák között a forráshor. vezet. Addig ad­ds* Jártak töretlen bittel, fáradmaasal (őket csillag s«« •sesette más, mint araely kupola« homlokuk mögött ragyogott}, míg gyomok és tedák szövevénye alatt megVelték a forrást, ■ ns» rftvv annak vizéből, láttak: tisztasága a napfényé, hű­vössége a földé. Népdal. Milyen szép ez a szavunk! Milyen sokfele je­lentésárnyalattal bővítette az idő, ez a mindössze fél évszázad; micsoda szivárvá- nyos magasságokat, megren­dítő mélységeket láttat: mi- ' lyen harmatos a mosolya, mélyen búgó a bánata. Mennyi hang, mennyi szín, mely fölszánt, majd vissza- hanyatlott — mint föl-föl­dobott kő” a szabadesés tör­vénye szerint —, mennyi egyedi, megismételhetetlen dalolás kélt, majd hamvadt el az évszázadok pusztasá­gain. És mint roppant kó­rus: egy hanggá, egy ének­ké, népdallá lényegültek át A hajnalcsillag szemérmes világánál újra és újra testet ölt (ringó járású tanyaiak­ban: ükanyálnk es húgaink alakjában) a földön járó szerelem. Örök Varga Jul- csáfc, megvem «hetet lenek. Mi Garaó Péterek, meg tör­hetetlenek vonulnak a ré­ten, ösvényeken, él tűnnek a táj ködében, nuijd újra előbukkannak valarnerTŐL Aztán a többiek: öregek, bujdosók, .bosszú útra me­nők” (de mindig visszaté­rők). bánatosak (de sosem csüggedóik), ballada) betyá­rok (a sírban is dacolok), Fábián Pesták, Vidróczkik, Bogár Imrék. A népdal velünk van. Nél­küle már nem élhetnénk, mint gyökér nélkül a fa és a virág. Mienk a népdal, a tiszta forrás, miénk a zene Egy ország énekel, mert megtanította a nagy magyar tanár. S lám, már a vilá­got tanítja Kodály Zoltán. Nyelvét megértik szovjet földön, Amerikában, Auszt­ráliában^ mindenütt. Kö­szöntőm a mestert, a síron túl is éberen figyelő, szigo­rú mutatóujjú tanárt, aki­nek életműve szétsugárzik a világban. És köszöntőm hű­séges tanítványait és köve­tőit, akik azért fáradoznak, hogy gyermekeink, unokáink még igazadban értsék zenei anyanyelvűket és énekelje­nek: Csillagok, csillagok, szépén ragyogjatok! Szapudi András Iskola és otthon a falu szívében ÉLŐ MÚZEUMOK Uj Petőfi-képtár As Ar *W Mtt um esztendei hogy Petőfi Kámtor megszületett Kick A­..---- _ v — w i fr -r- i — 4. — J. _t- £ ­^#wJ WKÄSb3^*CÄ'B ^WbIBiSWrJB ti rstic ke« óaayefhg— rá <t » város Petőfi -képtárat '(Marit adosnányoaásból, vn- riiriikhói- Kőnek keretibe» WMEke pályázatot hÉrrttlatt « fi »gyár Képed- és Ifsr- mfivésaek Kaóvatseg étéi tátira, roérrt Petőfi >tk- Jáwei és —ftcés—ééral kap- r inéit ni ié. A Petófi-képtár k*t*» ser «rtjttra ki «Wtás. «rar« pedig e Peáő- 0 —litIni, iti writ te- tflMItt iwifcrik DMf KM- HMrie ▲ jubileumi ér jsgyák»» a bwtapeatl P«U0 jnosteámá UeiD«n nssisKiri Ml «ártata^saját Petőéi -do- taaaesstációjábál, s n-nfegr MpttÉnghiiat' rendeltéé aseg • ttot MM&kri Kim- pwtlSB és könyvtárban Tá~ anazy Noémi képi esrirssé- gaát Petőd világáról. KŐMtobe* naagysr, UsfK iisrrerl ir csehszlovák tá- jakrfi teását« lényeges ké­pi ntcszanatokr* és jelleg­zetes tájaaotív-unvokxa *U- ponott Hnó- és oUjpssacteU- Meratokkt, ki rimáit ót iiistllrttn ii u Adf-, Bar­tóki-, Kadály-évfordulókra késztte« színvonalas ciklu­sokat. Ez a Petőfi összeállt­tá* részben különbözik az előző életművek grafikai kí­sérletétől. önfeledtekben, acadőbtsan közelíti Petőfi eredeti szellemiségét, kép­zeletének feszült és diadal­mas viharzását. E képekkel irt Petőfi-szótár igyekszik méltó módon vizuális nyel­vezetre fordítani a költő népmese! ihletésének bősé­gét, apró kedvességeit, hana- vaseágát, szerelmi lírájának mélységét és feltartóztatha­tatlan íorradai,miságát. A kiskőrösi Petőfi képtár efcső darabjai között tarthat­juk számon Tavaszy Noé­nk áltál adományozott Já­nos vitéz-illusztrációkat és Komjáthy Gyula Petői i- partréját, továbbá Petőfi ha­lálát ábrázoló rézkarcát, melyet még Dienes András könyve és adatai alapján komponált az 1950-es évek elejen. Másutt is az országban olyan folyamat tanúi vá­gyra*. anrikar a btpiőmő- vérast «ináéit évtizedeinek számos termése MassasLkua értékké vált és múzeumi d- heíyeaéat igényei. Így leit SeesstesdrébőL, a festők vá­méból egyben a múzeumok városa ia. Dy«« áj imúze- anvvárea Pécs és Győr, Sá­rospatak, Mtiiktf. Az érték- fettkalnseaödás Vdőpontyá­vrksrtfc as ssaség kulturá­lis körforgalma. Így leg- ájihtwi Patay Ara «seté­ken, ekének munlrriir ígit • győri Xariw János Mure­rn« gnmdnaza. de egy kisebb győAeméapt, Mintegy fél- sris «Tsnttt és 17 olaj- featntényt Tápfőszelének ■öoraáaynaeft. A Kohászati Gyarapító Vállalat helyisé­gedben ' — könyvtárában, ta- gáerinittirmrltas, folyo­sóin, tMbjteta^ színháa- timftis — avart végleges rihriytat, kapott állandó A választás naéftó helyre esett, lluscwt azért, inert Tápéóazelén a BMskoaieh ■■ixWAwtt, U. Rákóczi Ké­résé ariAakkri, Kteftludy Károly Itatna ényvhul. a nagybányai festészet több «taotásávat, hanem azért ta­náért a Kohászati Gyárépt- tő Vállalat áj épület, sztn- d avaraik áj« üdítően korane­Tekete Grmbőnek abban az évben is sz újév utáni első szombaton vágtak disz­nót Kettőt, mint mindig. Az öreg Groboti barátot so­sem hívott a disznó hajnali lefogására — no, nem is na­gyon volt neki —, nehogy kóstolót kelljen adni. Pász­tor cigányokkal vagy a fa­lu szegényeivel döntötték le a lábukról a két állatot. A fizetséget pedig gyorsan elintézte egy pohár büdös pálinkával. Poharai is le­gendásan zsugoriak voltak. Kívülről öblösnek látszó cifra hutapoharak, ame­lyekbe — vastag faluk lé­vén — gyüszúnyi pálinka fért. Négynapos disznóölést tartott ilyenkor, mert ket­tes látták el a munkát vö- röses feleségével, az ‘ Orzse muterral. Csúnyácska, kései lányu­kat, Hédit legföljebb az ab­lak mögött vérszegény arc­cal ülve lehetett látni, amint vékony, fehér ujjaival hor­golja örökös fotel-, és n kamiédiszeit. Kétajtós szék rengek, hatalmas sublótfio A rend életeíeme a gyerekeknek Hívé n«»*é*fW a külső, bei­llő teret, nem is beszélve Róma Péter plasztikájáról és Fájó János muráiig mun­kájáról. Ebbe a környezetbe került az adomány. Egyéb­ként a művésznő 1900-ban «Betett Ararayosmaróton, Rixtoay Gyula tanítványa tett a Képzőművészeti Főis­kolán. sajátos értékeivel be­mutatkozott Budapesten, a Műcsarnokiban, továbbá Győrött, Ráckevén, Pécsett, Datoasoti, Nyáregyházán és Debrecenben. Egy ideig Isa- saegen tanított, 1948-ban költözött Győrbe. Azóta ott él, ott alkot Vívódó egyé­niség, szinte Dosztojevszkij mélysége érződik gyűrt, gór­csőé felületein. Emberi drá­mákat, sorsokat, küzdelme kei tükröznek, közvetítenek alkotásai, akvareJtjei üdék, tiszták, derűsek. E vízfest- ntenyekeu gyűjtötte össze hat évtized megszállott szor­galmává} ax élet megannyi kedvességét és intimitását, kukoricást, kaszálót, Rába - partot, assaonyt napsütés­ben, lovaanekare*. Mindez bizonyéra örömet fakaszt Tápáősatíée, a munkások között, akik számára mun­kahelyük a festménygalériá- v*l immár önálló, saját, mintegy élő múzeumok egy L. M. Erdők borított*, tanké* tá­jén át vemt az ét Nagy­szakácsába, a marcali járás nyugati felében tevő kisköz­ségbe. ahol 770 e® laknak Oj, löasaszám festett épü­letegyüttes áll a tahi szívé­ben, óvoda, iskola és neve­lőotthon egy fedét alatt. 48 nagyszakácsi és 74 aílazm gondonott kisgyermek tanul itt Vidám tolvaj fogad mx te­tette nrtuaráa. Épp szünet vast Készséges útbaigazítás után mmoiypó gyennetaek kísérnek bemüaket a színes rajzókkal díszített folyosó­kon; látszik, begy várják és szeretik a látogatókat. Há nőmtől Il ié«» i teánkig ti­nók itt, majd a nágocsi ne- velóotthon veszi át őket. A nagyszakácsi felsótagozato- sofe Tépsonyba járnak isko­lába. SndrMt Mao,vénát, sex. Intézet igazgatójánál érdek­lődtünk az óvoda, iskola, nevelőotthon sajátos helyze­tért, gondjairól. — Mikor hozzánk kerti­nek a kiesik, sokuknál, ko­rábbi élmények hatására, súlyos neurotikus és pszichés tüneteket észlelünk; így az első időszakban fő gondunk a faoneteúó és a feizáxkőz- tatáa. Szeptember mindé® évben a szoktatás hónapja A legtöbb gyermeknek, saj­nos, semmi kapcsolata nines a szüleivel. Tizenkét olya* gyermek—szülő kapcaotet- róá tudunk csak, amely tar­talmasnak bizonyult. Srtort jelent • kis fiiami Eondozottaknak, ha osztály­társaik szülei vendégségbe hjvják őket vagy kirándu­lásra. — Éterim flftnX « tetovál; érezzük az itt élők szerető- ték Iskolánk és nevelőottho­nunk nyitva van A viszony - lag alacsony tanuló létszám lehetővé teszi a nevelők számára az egyéni foglalko­zást ta. — Milyen szerepet játszik az iskola a község éleiéiben? — B» az egyetlen kultu­rális Intézmény; nincs olyan rendezvény, amelyen diák­jaink ne lépnének föl mű­sorral. Iskolánk dolgozót fel­nőtténekkart is szerveztek. Célunk, hogy a roővelődési házat — amit a közeli jö­vőben az iskolához csatol­nak — rendezvények mel­lett tornateremként is hasz­náljuk. A községi könyvtár ötezer kötetes, ezt is cél­szerű volna összevonni az iskola könyvtárával Az iskola négy tantermné­bea tanítás folyik, a folyosó és a hálók csöndesek. Első pillanatra szinte katonásnak hat. A folyosón sorakor» pi­ros cipőcskék és a szekré­nyeken a játékok arról árul­kodnak, hogy a rend élet­elesne a gyerekeknek és a Az óvodások épp ebédel aek. Az 6 érdeklődésűk a nagyobbakénál ta közvetle­nebb. i— (Ma! Te vagy az őj doktor bácsi? — kiált fői Gyűszűnyi barátság kok álltak tete kikeményí­tett csillagjaival meg külö­nös díszé térítőével, A Honor fiú két házzal lakott lentebb a faluban a nagyszüleivel. Anyját a ma­sinakerék ütötte agyon, ap­ja pedig a háború zivatará­ban tűnt el, hírt sem hagy­va maga man. Égő szemű, csontot gyerek volt, makacs a maga eszére. A hajnali disznósivítás óta egy dolog járt eszében: egy bodzaág, melyet nyárssá farigcsálva, majd az esti szürkületben egy gúnyos levéllel ellátva a Grabótiék nyártkonghaaj- lajának vághat. — Kutyafülét sem tesznek rá — nevetett a gyerek igyekeztem a nagyanyja. — Szegény apád is dugott nyársat oda. De csak ‘egy­szer. Ott' bújt amögött a téglarakát mögött, ami most is ott van az udiuirukban. ..Adjál, fiam, hangot: hol vogyT" — szőtt fef véfcí az Orzse. Apád meg nyávogni kezdett. ,Nesze, randa macs­ka!“ és zutty a zsíros aba- levet a nyakába. Jött sze­gény apád haza, rettentő méreggel; katíe. katze, haj­togatta még álmában is. Nagyapád sem beszél vele a jelölt választás óta, mióta o komája megbukott. — Hallgatsz, te! — mor­dult rá az öreg Hámor — írd emit, fiami A fiú belemártotta s tel lat a tintába, majd az üveg száján lecsöpögtette a toll­hegyről a sűrű kék folyadé­kot. írt; .... részesítsd ke­gyeidbe a szegény falujárót, / ki ajtódnak vágta ezt a rímet dákét, I húzzál nyárta­ra kenyeret, húst, kolbászt / ne hidd, hogy a disznó csak teneked szolgált Legalul egy hátán fekvő, leszúrt disznót rajzoft, melynek torkából patakok­ból fetyik * kik vér. ÜKkor befejezte, odaállt a nagyap­ja eU. — Hát. Mm — nyújtotta át neki. Az öreg ákwtét tett. ltol vatta a levelet, aztán a fiá­ra mosolygott. — Kimegyek * gyerekkel — vette fel a bundát. • — Vés bolond: öt év óta nem bőméitől vet« — rázta a fejét a nagyanyja. — A kucsmád, tol Ropogott a kemény hő u talpuk alatt, s ez öreg a fél­úton az árokba dobta a nyársbotat — Kz nem UM — kacsin­tott a gyerekre. Végigmentek a hás hosszú pitvarán, a nyári konyhából jött a fény. Az ajtó előtt a nagyapja a botja kampójára akasztotta a levelet, eztán hangosan megverte ez üve­get. A nyíló ajtón bedugta a botja végét, majd szoro­san megfogta a fiú kezét, és egy négy év UMS raffias kisfiú, amikor meglát ra ebédlő ajtajában, és rám mosolyog. Látszik rajta, hogy nem fái. Végje sz érának. Az udvar­ról a januári napfénybe» játszó gyerekek lármája szűrődik be. Távolabb, akis­pályán «aöT-t teáit az egyik csapat. A gyermekkor és faSlönA se® az első hat év megha­tározó az ember életében. A nagyszakácsi iskola dolgozói átérzik felelősségüket. Mä az eredmények tHka? Talán a/, egésznapos rend­szerű oktatás, ahol a diákok az órán nemcsak megisme­rik, hanem meg is tanulják az anyagot, talán a kötetle* jellegű délutánok, ahol a játék és a készségfejlesztés szervesen kapcsolódik egy­máshoz. Vagy talán csak az, hogy mindig és minden­ki előtt nyitva áll az iskola, akár be akar jönni, akár ki akar menni rajta. Vagy mindez együtt Mielőtt elköszönünk. az igazgatónőtől, megkérdez­zük, mivel válhatna még tel­jesebbé pedagógiai munká­ja. — Leginkább wart méret ném — mondta —. ha be­indulna nálunk is a fetoó tagozatosok oktatasa. Akkor 14 éve* korukig maradhat­nának iskolánkba® a diá­kok ... Tudja, olyan nehéz megválni tőlük. egy rántással béna fa vol­taic. — A Jáni! — rikoltott fel Orzse muter * régóta nem látott barátra a nagytck.no húzok kŐZÜL — Barátaim, év irata* jói megtanultam egy minő beszédet, de ezt a beszédet én minő elfelejtettem! — nagyapja idézte nevetve a megbukott komája csúfos szónoklatát. Az öreg Grabótt nézett, mint a partra dobott csuka. Nézett, nézett, aztán egy­szerre csak elhúzta foghíjas száját Gurgulázva tört ki beiöte a nevetés. •— Pálinkáért, Orzse! — ugrasztottá az asszonyt. Eli is kerültek ha ma ro­sa* a vastag hutapoharak. amelyekbe most sem fért több, csak egy gy&szüstyt barátság. Matt Járati .SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents