Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

Megbízó a tanács Tervek a tervezésről U j tervek, elképzelések születtek a múlt hó­napokban a regioná­lis és településrendezési tervezés korszerűsítéséről, s nem véletlenül foglalkoz­nak mostanában annyit az erre illetékes szervek ezzel a kérdéssel. A korlátozott gazdasági, anyagi lehetősé­gek időszakában élünk, amikor egyre fontosabb meglévő értékeink megóvá­sa, hatékonyabb felhaszná- , lása, a belső tartalékok ki­aknázása. Ami elképzelhe­tetlen anélkül, hogy a he­lyi tanácsokat, s rajtuk ke­resztül a lakosságot ne von­ják be minden eddiginél jobban a területfelhasználá­si, településfejlesztési ter­vek elkészítésébe. Mert csak így lehetnek valódi partnerek a tervek megva­lósításában is. A regionális és település- rendezési tervezés korszerű­sítése tulajdonképpen, va­lamennyiünket érint, hiszen kinek a számára lehet kö­zömbös,. hogyan alakul la­kóhelyének és környezeté­nek képe, miként formáló­dik jövője. Sok helyen ma ezek a rendezési tervek egy intézet fiókjában lapulnak, a lakosság gyakran csak hírből ismeri a különféle elképzeléseket. De ha a „laikus” emberek meg is tekintenék ezeket a papí­rokat, meglehet, hogy nem­igen tudnának eligazodni rajtuk, olyan bonyolultak. A korszerűsítés egyik leg­fontosabb feladata tehát a tervek tartalmának egysze­rűsítése. A cél, hogy a jö­vőben olyan tervek készül­jenek, amelyeket a tanácsok a fejlesztések során közvet­lenül is hasznosítani tud­nak, tehát nekik is érdekük legyen a terveztetés. Azért szükséges ezt külön is hang­súlyozni, mert jelenleg nem­egyszer csak azért készül egy-egy regionális, telepü­lésrendezési terv, mert kö­telező elkészíteni. Sok gya­korlati hasznát az érdekel­tek nem Iá tjeik. Például azért sem, mert ezek a tervdokumentumok többnyire a különféle inté­zetek. mérnökeinek író(rajz)- asztalán születnek, s a leg­inkább érdekeltek — a helyi tanács, a lakosság — nem­igen tudnak beleszólni még a tervkoncepció kialakítá­sába sem. , legalábbis eddig így volt. Ezentúl változik a helyzet: a tervkoncepciókat nem a rendezési tervet készítő szerveik, hanem a megbízó tanácsok állítják majd ösz­sze. Ezzel nemcsak a lakos­sági beleszólás lehetősége teremthető meg jobban, ha­nem a papírra vetett elkép­zelések egyszersmind felte­hetően reálisabbá, a tényle­ges igényekhez jobban iga- zodová is válnak. A tervezés korszerűsíté­sénél a szakemberek meg­különböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy a jö­vőben építési tilalmat csak a legszükségesebb övezetek­ben és a lehető legrövidebb időtartamra rendeljenek eL A tanácsoknak ugyanis rendkívül sok gondot okoz megmagyarázni: miért nem adhatnak ki építési enge­délyt azokon a területeken, amelyeket az eredetileg ter­vezett más célra — anyagi eszközök híján — még év­tizedekig sem tudnak hasz­nálni. A nemzeti vagyon védel­me, a meglévő értékek meg­óvása a tervezéstől azt kö­veteli, hogy csökkenjen a szanálások száma, lehetőleg csak azokat az épületeket kelljen lebontani, amelyek valóban menthetetlenek. A tervezési rendszer to­vábbfejlesztésének kulcskér­dése azonban mindenképpen az, hogy a tervek ott ké­szüljenek, ahol azokat meg kell majd valósítani. A he­lyi tanácsoknak a jelenle­ginél nagyobb szerepet kell kapniuk a területrendezési programok kialakításában, a tervezés irányításában és ellenőrzésében. Ennek a jo­gos igénynek a kielégítésé­hez tovább kell folytatni a tervezési hatáskörök de­centralizálását, ehhez pedig elkerülhetetlenül szükséges megerősíteni a regionális és megyei tanácsi tervező vál­lalatok területrendezési rész­legeit Fontos azonban már most felhívni a figyelmet arra, hogy a tervezésben a helyi szervek önállóságának, fele­lősségének növelése semmi­képpen nem mehet az ará­nyos településfejlesztés ro­vására. Nyilvánvaló az is, hogy a fejlesztési tervek el­készítésénél tekintettel kell lenni a településcsoportok * egymás közötti kapcsolatai­ra. Meg kall teremteni a feltételeit annak, hogy a különféle településfejleszté­si tervek végső soron egy­séges, összefüggő rendszert alkossanak. ■ Sokféle követelményt keli tehát kielégítenie az új, kor­szerű tervezési rendszernek, valamennyi visszavezethe­tő azonban a demokratiz­mus kiszélesítésének igényé­re, ami egyben a tervezés legfontosabb „tartaléka” is. A tanácsok és a lakosság nemcsak észrevételeivel, ta­pasztalataival tudja gazda­gabbá, reálisabbá tenni a regionális és településfej­lesztési terveket, hanem sa­ját javaslatait, elképzeléseit nyilvánvalóan jóval nagyobb lelkesedéssel is valósítja majd meg. Könnyebben megérti tehát az átmeneti­leg szükséges korlátozásokat — például építési tilalma­kat — és szívesebben moz­dul akkor is, ha mondjuk egy fejlesztés megvalósítá­sába társadalmi munkával vagy más módon kell bese­gíteni. T eljesen más helyzet alaifcul ki tehát, mint akkor, ha a rendezé­si, a fejlesztési tervet kí­vülről szinte rákényszerítik a tanácsra, a lakosságra. Mert akárhogy is forgat­juk a dolgot: könnyebben, szívesebben megvalósíthat­juk azt a tervet, amit va­lóban ' a sajátunkénak ér­zünk. . D. A. Új gép a cérnagyárban Gépcserés rekonstrukció folyik a nagyatádi cérnagyárban. A Mettler elöorsózógép szerelése március 31-re befejeződik. Célja importkiváltás. Az új gép beállításával 100 tonna flórcérnatöbbletet állítanak elő Évente nő a szociális költség Öregek, sokgyermekesek támogatása Két évvel ezelőtt jártam Kakpusztán, Homokpusztán és Pálma jonban. E gyéren lakott települések — továb­bá Jákó — a Nagybajomi Községi Közös Tanács köz- igazgatási körzetébe tartoz­nak. A puszták fogyatkozó lélekszáma akkor sem volt szembeötlő és most sem az, viszont a tapasztalatokból egyértelmű következtetést vonhatunk le: az idő múlá­sával mind több lesz a se­gítségre szoruló idős ember ezeken a helyeken. Kakot például jószerivel csak idő­sek lakják, de nagy az ará­nyuk. Homokpusztán és Pál- majorban is. Ezekutám nem csodálkozhatunk rajta, bár­milyen nagy is az összeg: a bajomi tanács a mintegy 4700 lelket számláló körzet­ben jóval több mint egy­millió forintot fordított ta­valy szociális gondozásra, s ez az összeg igencsak meg­haladja az 1981. évit... — Az idén ennél is töb­bet fizetünk ki ezen a cí­men a rászorulóknak, mert nő az igényjogosultak szá­ma — tájékoztatott Péterfai Vincéné, a tanács szociálpo­litikai előadója. — A tér­ség lakói közül hétszázöt­venen idősek, és nemcsak a pusztákon, hanem Jákóban is nagyobb az arányuk, mint Nagybajomban. Tavaly öt­tel gyarapodott a rendszeres szociális segélyt élvezők száma, s így már huszonha- tan vannak: a múlt évben több mint 447 ezer forintot fizetett ki nekik a tanács. Homokpusztán tizenegy, Kakpusztán harminckét idős embert tartanak szá­mon. Az öregek nem szíve­sen mozdulnak szülőhelyük­ről, s ha mégis rászánják magukat, letelepedésre nem mindig a közigazgatási köz­pontot választják. Kakrói például inkább Újvárfalvára Munkavédelem a pécsi vasútigazgatósápn Alapjában véve jónak mi­nősíthető a pécsi vasútigaz- gatóság munkavédelmi tevé­kenysége — állapította meg csütörtöki ülésén a vasuta­sok szakszervezetének elnök­sége. Az igazgatóság három megyét és két részmegyét ölel fel területen — melyet 1500 kilométernyi vasútvonal hálóz be — csaknem 14 ezer vasutas dolgozik. Az itteni üzemi balesetek száma évek óta alig fele a többi vasút- igazgatóságon történt bal­esetek átlagának (ezer dol­gozóra 14,4 baleset jutott a múlt évben), s a kiesett mun­kanapok száma mérsékelten csökken. Az elnökség leszö­gezte, hogy, egyre javulnak az igazgatóságon a munka­végzés feltételei: a hagyo­mányos technikai, technoló­giai eszközöket folyamatosan felváltják a korszerűbbek, a pályafenntartási munka mind nagyobb részét gépesítették, kocsimosó berendezéseket te­lepítettek, s ugyancsak gé­pekkel végzik ma már az anyagmozgatási feladatok jó részét is. Gyors ütemben ha­lad az új járműkapcsolási technológia bevezetése, s ál­talában megfelelő a gépek, berendezések biztonságtech­nikai felszereltsége. Előrelé­pés tapasztalható a munka- védelmi szabályozásban, a technológiai utasítások ki­dolgozásában éppúgy, mint az érintés- és villámvédelmi vizsgálatok rendszerének ki­alakításában. Az igazgatóság egészére jellemző áz alkal­mazás és foglalkoztatás egészségügyi feltételeinek példás biztosítása, illetve megteremtése. Az egyértelműen kedvező tendenciák következetesebb érvényesülésének azonban vannak még akadályai — jelzi egy nemrégiben elvég­zett' munkavédelmi vizsgá­lat. Még ma sem megfelelők például a kocsijavítás mun­kakörülményei, hiányossá­gok vannak az’ egyéni védő-' eszközök beszerzésében is. költöznek, mint Nagyba­jomba. — A termelőszövetkezeti járadékosoknak részsegélyt adunk. Tavaly 25 ezer fo­rintot juttattunk nekik; eb­ből a pénzből tizenhatan részesültek. A körzetek ta­nácstagjai, a vöröskeresztes és népírontaktivisták földe­rítenek igényjogosultakat a rendszeresen segélyezetteken kívül is; ilyenkor mérlegel­jük a körülményeket, a rá­szorultság fokát, és megad­juk a szükséges támogatást. 1982-ben több mint négy­százan kaptak ily módon rendkívüli segélyt, összesen csaknem félmillió forin­tot; Lenne még hely az öregek napközijében Nagybajom­ban. Tizenhatan veszik igénybe az otthon szolgáita- sait, jóllehet harmincötén részesülhetnének benne. Ta­valy a tanács 230 ezer fo­rinttal támogatta az intéz­ményt, ahol naponta — va­sárnap is! — kétszeri ét­keztetést biztosítanak a la­kóknak. Itt is, a szociális étkeztetést igénybe vevők alacsony számánál is sze­rephez jut — még mindig — az oktalan tartózkodás, no­ha a körülmények sok em­bert arra, szorítanak, hogy .éljen ezekkel a lehetőségek­kel. — Tizennégy időskorúnak a házi szociális gondozását egy főállású és hat tiszte­letdíjas gondozó nő látja el Nagybajomban, Hotnjok­pusztán és Jákóban — mondta Péterfai Vincéné. — Igyekszünk a rászorulókon úgy segíteni, ahogyan tu­dunk ... __ És ahogyan a rászo­rultak hagyják. A múlt év végén a tanács összehívta az idős embereket — s otthon látogatták meg azokat, akik a meghívásnak nem tudtak eleget tenni —, hogy tudas­sák velük, milyen támoga­tási formákat vehetnek igénybe, s mely költségek alól mentesülnek a szolgál­tatás során. Szükség van az ilyen tájékoztatókra, mert például a napközis ellátásra is nagyobb az igény, mint amennyi a jelentkezésben mérhető. H ernesz Ferenc A foénfé kényelmességből Marhamájkonzervet kért a napokban egy idős férfi Kaposváron a Petőfi . téri élelmiszer-pavilonban. — Sajnos, nincs — tárta szét karját az eladó, és a másik vevő felé fordult. — Néhány perccel ,ezelőtt vettem egy dobozzal — ér­velt a férfi. — Szükségünk lepne még néhányra. Egy másik eladó közre­működésével hamarosan ki­derült, hogy van a konzerv- ből, csak éppen néhány lé­pést kell tenni érte — a rak­tárba. A vásárló végül is megkapta, amit kért. De nem ez az egyetlen eset, hogy a vevő az eladók bán­tó kényelmességével talál­kozik. Senki sem várja el még a legtapasztaltabb kereske­dőtől sem, hogy a több száz vagy néhány ezer cikkből álló raktárkészleteiét is­merje. Azt azonban igen, hogy mielőtt nemet mond, nézzen körül a polcokon vagy a raktárban. Igaz az is, hogy jó né­hány kaposvári üzlet raktá­ra kicsi, zsúfolt, nehéz egy- egy árut azonnal megtalál­mai kommentárunk ni. S az is előfordul, hogy nem tudják nyomban pó­tolni, ha az áru kifogy. Ám arról nem szabad elfeledkez­ni, hogy a vásárló és. a ke­reskedő közötti jó kapcsolat alapja a bizalom. Ez pedig nem tűri meg a bántó ké­nyelmességet. Azt a vevőt, akit a gyors „nincs”, vagy a „sajnos el­fogyott” válasszal utasítanak el. nehéz visszahívni. Fő­ként akkor, Tia kiderül: van a keresett áruból, csupán az eladó kényelmessége miatt nem kapta meg. Az igazi kereskedő utána­jár a dolgoknak, és rosszul érzi magát, ha a vevő üres kézzel távozik a boltból. Akik szeretik szakmájukat, tisztelik és becsülik az em­bert, mindent megtesznek azért, hogy a vevők is meg­kapják, amit keresnek. Sí, L. Közös kasszán a mintabolt Nagy sorozatok helyett kisebb szériák A ruházati iparban az idén nem tervezik a terme­lés növelését; a versenyké­pesség javítása és a piaci igényekhez való alkalmazko­dás a fő feladat. A ruházati termékek iránti kereslet a múlt évben a nemzetközi piacokon csökkent, a forga­tom várt élénkülése nem következett be. Ez a hazai vállalatok exportjának ala­kulására is kedvezőtlenül hatott, a ruházati alágaza- toknak az erőfeszítések elle­nére sem sikerült a terve­zett konvertibilis kivitelt teljesíteni, egyedül a cipő­ipar növelte — csaknem 10 százalékkal — exportját. A külpiaci helyzet várha­tóan az idén sem fordul kedvezőbbre, s előrelátható­an mérséklődik a belföldi kereslet is. Ennek ismereté­iben a ruházatipari vállala­toknak az igényeknek meg­felelő választék kialakításá­ra, a termékösszetétel vál­toztatására kell törekedni­ük. Ehhez mindenekelőtt pontos, megbízható piaci in­formációkra van szükségük, amelyeket az eddiginél jobb kereskedelmi munkával, a kül- és belkereskedelemmel való szorosabb ' együttmű­ködéssel szerezhetnek meg. A termelő vállalatoknak fel keli készülniük és vál­lalkozniuk kell egyebek kö­zött a divat változásainak gyors követésére, valamint arra, hogy például a konfek­cióiparban a nagy soroza­tok helyett kisebb szériákat készítsenek. Mindehhez el­engedhetetlen az alapanyag­gyártókkal, szállítókkal va­ló együttműködés javítása és a partnerek érdekeinek összehangolása. Ez utóbbi azért is fontos, mert a kon­fekcióipari vállalatok sok esetben külföldről származó anyagokat dolgoznak fel, miközben a hazai gyárak exportálják jó. minőségű szöveteiket. A közös érde­keltség megteremtésével növelhetnék a hazai alap­anyagokból készített, maga­sabb feldolgozüttságű, tehát értékesebb termékek kivi­telét A konvertibilis export nö­velését, esetenként megtar­Szedik az oltványvesszőt Tokaj-hegyalján meg­kezdték a következő évek szőlőtelepítéseihez, az oltvá­nyok . készítéséhez szükséges alanyvesszők szedését. A fő­ként Tállyán, Tarcaion. To­kajban lévő telepekről mint­egy 4 millió oltváhy készí­téséhez elegendő vesszőt szednek le. Egyidejűleg törzsültetvényeken hozzá­fogtak az oltványkészítésnél használt úgynevezett csapok begyűjtéséhez is. tását várhatóan elősegíti, hogy az idén tovább bővült az önálló exportjoggal ren­delkező vállalatok köre. Megkezdte működését a Mo- dex Konfekcióipari és Ke­reskedelmi Társaság, amely­ben mintegy tíz vállalat és szövetkezet fogott össze — közös érdekeltség alapján — az export bővítésére. A ruházati cikkek ver­senyképességét nagymérték­ben befolyásolja a különbö­ző kellékek és kiegészítő anyagok színvonala. Bizta­tó, hogy például a válltö- mőgyártás megoldására fej­lesztő társaság alakult, s megkezdőditek az előkészüle­tek a hazai vállfagyártás korszerűsítésére is. A belföldi ruházati ellá­tásban várhatóan tovább növekszik a hazai termékek részaránya. Az iparvállala­toknak fokozottan kell töre­kedniük arra, hogy a lakos­ság minden rétegének meg­felelő választékú és mennyi­ségű terméket kínáljanak. Fontos a méretválaszték to­vábbi javítása, korszerűsí­tése, amihez ugyancsak ja­vítani kell a kereskedelem és az ipar együttműködését. Kihasználatlan lehetőségek rejlenek még az iparválla­latok saját üzletihálózatának fejlesztésében, bővítésében, a mintaboltok ugyanis több­szörös hasznot hoznak; al­kalmasak a piackutatásra is s az új termékek bevezeté­sére, továbbá a választék speciális termékekkel való bővítésére. A cipőiparban elsősorban a belföldön forgalomba ke­rülő . termekek minőségének javítására es a választék . bővítésére van szükség. Fo­kozni kell az úgynevezett kényelmi cipők gyártását. A gyermekcipőkből ki kell elé­gíteni a népesebb korosztá­lyok igényeit. Várhatóan bővül a divatos és ugyanak­kor egészséges lábbelik vá­lasztéka is.jA cipőipar kon­vertibilis exportja az idén a terv szerint tovább növek­szik, elsősorban a kooperá­ciós kapcsolatok eredmé­nyeként. A ruházati iparban az idén tovább . terjednek a korszerű munka- és üzem- szervezési eljárások, me­lyekre máris szükség . van, mert csaknem minden szak­mában a munkás létszám to­vábbi csökkenésével számol­nak. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents