Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

Madarak röpte Réti sas fiókájával — egy somogyi erdőben (Bécsy László felvétele) Diáknapok, vetélkedők Pályázati tábort is szerveznek EMBERI TÁJ A tájhoz hozzá tartoznak a madarak. Védelmük első helyen áll a természeti érté­kek megóvása között. Buda­pesten 1974-ben hozták létre a Magyar Madártani Egye­sületet, s taglétszáma tavaly már a tízezret is meghalad­ta. Két éve jött létre me­gyénkben egy helyi csoport, másfél száz lelkes taggal. A somogyi csoport titkárával, Tömösváry Tiborral beszél­gettünk. — A múlt század végétől hangoztatják a madarakkal kapcsolatban a „hasznos— káros” nézetet. — Ez ~a nézet túlhaladottá vált. A természet ökológiai egyensúlya azt jelenti, hogy minden madárnak megvan a helye és feladata; valame­lyiknek az elszaporodása vagy ritkulása ennek fel­bomlásához vezet. Olyan ez, mint egy piramis, amelynek csúcsán a réti sas áll, az egysejtűek pedig a legalján. — Léteznek még ilyen pi­ramisok? Hiszen a réti sas vagy a fekete gólya, a barna kánya, a békázó sas már igen igen ritka. . — Az ötvenes években még a Szigetközben, a Duna és a Tisza árterén megfi­gyeltek fészkelő párokat; ma szinte csak Somogybán és a hortobágyi nemzeti parkban található elvetve egy-egy. Pedig értékjelzőnek is te­kinthetőek, hiszen a kör­nyezettel szemben támasz­tott igényük a legmagasabb. — A megye nagyobb tele­pülésein : Fonyódon, Bar­cson, Tabon alakultak szak­körök, csoportok. — Szeretnénk, ha minél több fiatal bekapcsolódna ebbe a tevékenységbe — mondta Tömösváry Tibor. — Sajnos, az általános iskolai oktatás sem szolgálja a ma­dárvédelmet. Mi azon va­gyunk, .hogy megismerjük a madárszerető és etető em­bereket, azokat, akik szíve­sen együtt dolgoznak ve­lünk a megye madárvilágá­nak fölmérésében és az utol­só élőhelyek föltérképezésé­ben. Pénzünk kevés, társa­dalmi munkában, szabad időnkben oldjuk meg e fel­adatot. Sokat segítene, ha az iskolában madárismeretet is tanulnának a diákok. Ma a falun élők, az erdészeti munkások, a mezőgazdasági dolgozók sem tudják megkü­lönböztetni a vércsét a hé­jától, a barna kányát a kí- gyászöly-vtől. Az öncélú ma­darászás. a fiókák begyűjté­se is káros. A jóindulat is csak szakismerettel párosul­va segít. „Aki a védett . állatfaj egyedét elpusztítja, illetve élettevékenységében jelen­tősen zavarja, tízezer forin­tig terjedő pénzbírsággal sújtható” — mondja ki a természetvédelmi törvény végrehajtásáról intézkedő jogszabály. Megtörténhet ilyen? „Gém­nek .néztem- az esti szürkü­letben” — mondja a vadász. „Nekünk azt az erdőterüle­tet adott időpontig ki kell termelnünk” — így az erdé­szet képviselője. A kamasz pedig harkályt lő légpuská­val. És sorolhatnám még. .. Merjek-e tükröt tartani a természet arca elé? Tarto­gat-e örömöket is? Iramló őzcsapatok látványát, érin­tetlen vízmosásokét vagy hallgatag tavak fölött körö­ző halászó madarak röptét; virágos mezők szépségét és bukfejes'gombákat a tölgy- lévél-zizzenésű erdők ösvé­nyei mellett. Mert van, aki csak a fel­röppenő, szürke verebek rö­vid röptéjét látja. Pedig csak a madarakkal együtt emberi igazán a táj. A KISZ Központi Bizott­sága 1983-at diákévvé nyil­vánította. A KISZ KB mel­lett működő középiskolai és szakmunkástanuló-tanács • gazdag, a tizenévesek .ér­deklődését, életkori sajátos­ságait figyelembe vevő prog­rammal készül a diákévre. • Megrendezik a diákolimpiát, a marxista diákakadémiát és az országos diáknapokat, s több kulturális és sport­rendezvény is tarkítja a di­ákesztendőt, amelynek alap­vető célja, hogy mind több fiatalt nyerjenek meg a mozgalomnak, hosszabb távra szólóan lendületet ad­janak a diákok mozgalgii munkájának. Mar megkezdődtek a po­litizáló diákok országos ve­télkedőjének iskolai verse­nyei. Ezek február 20-ig fe­jeződnek be. A vetélkedőt a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Baranya megyei Bi­zottsága és a siklósi Tán­csics Mihály gimnázium KISZ-szervezete hirdette Későn fekvő, korán kelő ember. Reggelente még .sö­tét van,, amikor elindul ha­zulról. Nyugdíjas már. de még mindig dolgozik Bata Lőrinc, a könyvterjesztő. Naponta utazik a környék kisebb falvaiba Fonyódról; vonattal, kerékpárral, s ha kall, gyalog járja a téli hó­tól latyakos utakat. Ma is korán indult, hiszen új könyvszállítmány érkezett, és várták a megrendelők. Estére már elfáradt. Ne­héz nap áll mögötte, de sakk-kör lesz a sportcsar­nokban, és ő onnan nem maradhat el. A hegyre kapaszkodó szer­pentin elején megáll egy pillanatra. Pihen, majd in­dul tovább. Félórányi út áll előtte. Minden ház, minden fa régi ismerőse Otthon érzi magát, ötven éve köl­tözött ide a feleségével. Ba­járól. Más emberek, más vi­dék — ám a Balaton az el­ső pillanattól megbabonázta. Pék volt a szakmája. Ba­ján, még inas korában, a kollégium diákjaitól tanult meg a középfokú tanintéze­tek tanulói számára. Ugyancsak megkezdődött már az év egyik legna­gyobb diákeseményének, az országos diáknapoknak a szervezése. Az iskolai diák­napokat iskolánként' mas- más időben rendezik meg, míg a megyei találkozók februárban, és márciusban zajlanak. E rendezvénysoro­zattal az ifjúsági szervezet ösztönözni kívánja a tizen­évesek iskolai és iskolán kí­vüli folyamatos kulturális tevékenységét; a program egyszersmind képet ad a di­ákművelődés eredményei­ről, s lehetőséget teremt a közművelődési munkában élenjáró diákok, iskolák és pedagógusok tevékenységé­nek elismerésére. Jó alka­lom arra is, hogy hozzájá­ruljon a diákélet hagyomá­nyainak további elmélyíté­séhez, a régi szokások, is­kolai hagyományok • fölele- venítéséhez, megismerteté­séhez. A kulturális rendez­meg sakkóznd. Ez azután szenvedélyévé vált. Kezdet­ben egyedül volt. Nem tu­dott kivel játszani; akkor kezdte böngészni a folyó­iratok sakkrovatát, feladvá­nyokat fejtett meg, s gyak­ran nyert is. Később rájött, hogy ő is tud sakkrejtvényt csinálni. Még most is emlék­szik rá. milyen félszegen ad­ta postára első, maga gyár­totta feladványát 1939-ben, s ő lepődött meg a legjob­ban, hogy díjat nyert vele. Attól kezdve már nem volt megaaas. Borra követ­keztek a logiKaiiag es eszté­tikailag egyre ésiszoitabb, igényesebb sakkrejtvények, ívta már 48ö-at mondhat ma­gáénak. Pedig csak azt akar­ta elérni, hogy társ nélkül is tudjon játszani ... ‘ Fölfelé a dombon lassít egy kicsit. Regi pékségének átalakított épületet pillantja meg. Több mini tíz évig ve­zette a műhelyt. Életenek legszebb, de talán legnehe­zebb évei voltak ezek. Jött a háború és a hadiszállítá­sokkal járó, hajnalig tartó munka. Mikor már fuvar sem volt, de sütni kellett, sajat maga indult a közeli erdőkbe iát, rozsét szedni. A legszebb feladványok mégis ezekben az evekben születtek; feledtették a ne­héz fizikai munkát és a sok szenvedést. Ekkorra Európa szinte minden országában közölték munkáit az újsá­gok. A háború vihara ezt a vidéket sem kímélte. Fonyó­dot kiürítették. Ö a közel­ben húzódó frontszakasz szovjet katonáinak sütötte a kenyeret. Szívesen sakko­zott a katonákkal. Először a sakk volt a közös nyelv, amelyen megértették egy­mást. Németül, angolul már tudott egy kicsit, s oroszul kezdett tanulni. A szovjet tábori posta levelezőlapjain küldte Moszkvába feladvá­nyait. A háború után szélesedett a kör: héberül és arabul is jelentek meg munkái. Ma már alig emlékszik a régi feladványokra. Egy-egy néha mégis eszébe jut, s bi­zony, nem kis fejtörést okoz a megfejtése. Ilyenkor szin­te egykori önmagával vív szellemi párbajt. Élete is ilyen volt: harc másokkal .és győzelem önmaga fölött. A felszabadulás után a helyi sportkör sakkszakosz­tályt is indított. A szerve­zés nehéz, de lelkesítő évei következtek. De akkor már ■nem volt egyedül. A régiek közül a híres Kerbolt cuk­rászt és a Czucz testvére­ket említi. Majd jöttek sor­ban a fiatalabbak. Az utób­bi harminc évben számos si­ker és kudarc érte. Hiába, az emberekkel nehezebb, mint a bábukkal. . . De mindvégig optimista ma­radt. Már magasan iár az úton. Hallja. hogy a szakadék alatt fnorajlik a Balaton. Az vény sorozat április 29-e és május 1-e között nagyszabá­sú fesztiválokkal fejeződik be. Az ország hét városában — Egerben. Sárospatakon, Gyulán, Keszthelyen, Sop­ronban, Székesfehérvárom és Pécsett — rendezik meg a diáknapi fesztivált. Az idjén első ízben pályá­zatokat, illetve pályázati tá­borokat is szerveznek a di­áknapokhoz kapcsolódóan. A táborokban a legszanvonala­sabb pályamunkák készítői yehétnek részt. Így meghir­dették a honismereti, a kép­ző-, az ipar- « népi díszítő- művészeti pályázatot, a di­ákírók. diákköltők pályáza­tát, a fotó-, dia-, valamint az amatőrfilmes pályázatot. A tervek szerint a tavaszi szünetben rendezik meg az országos diákfórumot, ame­lyen a tavaly tartott VII. országos diákparlamem fel­adatainak időarányos végre­hajtását értékelik majd. Már a- nyári vakációra szánt programok is formálódnak. ő tava. Mindig vonzódott hozza. Mikor orvosi tanács­ra oitnagyta szakmaját, eve­kig olyan munkahelyen dol­gozott, arrn közel volt a tó­hoz. Mindig nyugalmat és ihletet nyújtott számára a viz. Most egv régi sakkrejtvény villan föl előtte: „Matt hat lépésben”. 1949-ben a „Bri­tish Chess Magazin” is kö­zölte. Volt ugyan már ti­zenhat lépéses munkája is, de legkedvesebb műfaja a két három lépéses miniatűr feladvány maradt. Az évek során egymást követik a di­cséretek és a helyezések. Hetven nemzetközi díj, s eb­ből 12 első helyezés. Nem véletlen, hogy az 1979-es ki­adású felada vány gyűjte­mény tizenkét, a 82-es hét munkáját jelentette meg. Jövőre ő lesz a Magyar Sakkéletben megjelenő há­romlépéses feladványok bí­rája. A sakk szürke emi­nenciása szinte a teljes név­telenségben élte át a sike­reket. 1948, Zágráb. 172 nevező közül az első lett. 1954-ben küldte be azóta híressé vált Fonyodi feladványát, amely, eredetiségével sok sikert aratott szerzőjének és ame­lyet Fonyód 90« éves évfor­dulójára pályázaton is meg­hirdettek. Pénzt csak egy­szer kapott a díj mellé, 1957-ben: egy amerikai lap­hoz küldött feladványával első helyezést ért el, $ on­nan három dollárt kapott — postán. . A legbüszkébb még ma is egv 1955-ben, Finnországban megjelent rejtvényére, mely­ről Helmuth Albrecht a té­ma Frankfurt am Maimban élő világhírű szaktekintélye úgy nyilatkozott, hogy a szerző eredetiségről, logikai és -formai tökélyről tett ta­núbizonyságot S peregnek a napok, a sikerekkel párhuzamosan. Hányszor megjárta ezt az utat a hegvre? 1955-től 19 évig vezette a Fő utcái könyvesboltot. A gyér for­galom és a mozgás utáni vágy arra késztette, hogy vidékre is járjon; mázsás csomagokat cipelt a környék falvaiba. Mindig szívesen ment-----és megy ma is. Többen kérdezték, miért hagyta ott eredeti mestersé­get. Viccesen csak ennyit szokott nekik válaszolni: — Nerpcsak a testnek, a léleknek is kell táplálkoz­nia. Igen, másik nagy szerel­me a könyv... Fölér a sportcsarnokhoz. Várják a társai. Az úton nem találkozott senkivel. Csak saiát léptei kopogását és a sakkdobozban összekoc­canó figurák neszét hallotta. Mezei István SOMOGYI NÉPLAP B. J. BÁLLÁ ÖDÖN GRAND HOTEL HUNGÁRIA Sebesültek a zsinagóga előtt Aznap, mikor a Parlament többsége a második zsidó- törvényt elfogadta — ponto­san 1939. február 3-án — megdöbbentő bűncselekmény történt a fővárosban: a Do­hány utcai bombamerénylet. Délután a rendőri sajtóiro­dában tartózkodtunk, ami­kor megkaptuk a hírt, hogy a Dohány utcai zsinagóga előtt bombák robbantak. A helyszínre rohantunk. A templom előtt megdöbbentő, kép tárult elénk, a járdán jajgató, véres sebesülteket ápoltak a mentők. Csak annyit tudtunk meg, hogy a templomból távozos közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Más­nap a lapoknak néhány so­ros hivatalos jelentést adtak ki: „Folyó hó 3-án 18 óra­kor a Dohány utcai izraeli­ta templomból távozó közön­ség közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Ti­zenhárom sebesülés történt. Ezek közül négy súlyosabb, a többi könnyebb természe­tű. A nyomozás folyamat­ban van, három egyént őri­zetbe vettek.” Az aljas merénylet a tár­sadalom legszélesebb réte­géiben föiháborodást keltett. Az ügy előzményeiről a kö­vetkezőket tudtuk és írtuk meg: aznap délután a szo­kásos istentisztelet volt a zsinagógában, s hat óra előtt nehány perccel ért veget. A hívők nagy része elhagyta a templomot. Hirtelen detoná­ciók rázkódtatiák meg a le­vegőt. a ttimplöm színes üvegablakai közül több be­tört. A templom előtt tartózko­dók közül többen sérülten a földre estek, az emberek között pánik tört ki. A rendőrséggel egy tüzérségi szakértő is érkezett a hely­színre. Reflektorok fénye mellett elkészítették a fel­vételeket Már a nyomozás kezdetén feltételezték, hogy merénylet történt, amelynek tettesei előzőleg terepszem­lét tartottak. A templommal szemben levő Dohány utca 1 b. szá­mú hatemeletes ház egyik háztartási alkalmazottja el­mondta a detektíveknek, hogy rövid idővel a merény­let előtt a VI. emeleten a liftkamra ajtaja nyitva volt s egy hágcsón valaki a ház lapos ' tetejére igyekezett. Egyik lakó arról szólt, hogy ta,átkozott is azzal a férfi­val, es megkérdezte tőle. mit csinált a háztetőn. Éltkor már megtörtént a merény­let. Az illető azt állitótta, hogy a lift gépházában javí­tott valamit, ezután lerohant a lépcsőházból, és eltűnt. A kátránnyal leöntött és ka vies réteg gél fedett lapos háztetőn férfiiá on yomoka t találtak. Ezek egészen a háztető széléig, a Dohány utcai homlokzatig vezettek, amely éppen szemben van a zsinagógával. Egy nappal később a rend­őrség az ismeretlen férfiról személyleírást is adott a la­poknak, három nap múlva pedig űjabb részletek kerül­tek nyilvánosságra. Megál­lapították ugyanis, hogy nem két, hanem három robbanó­szerkezetet dobtak a temp­lom elé, és a tettes nem egyedül követte el a me­rényletet, bűntársai is vol­tak.” Ezek közül áz egyik a Dohány utca 1,1). számú házban figyelt, majd maga is fölment a tetőre, és segí­tett a bombák ledobásánál. De az utcán is több társa lehetett a merénylőknek: vigyáztak, hogy a leleplezés esetén figyelmeztethessék társaikat. A háztetőn meg­találták a gyújtószerkezetet, s ebből kiderült, hogy a tet­tesek kézigránátokat hají­tottad a templom elé. , A széles körű nyomozás során rengeteg házkutatást tartottak. A ház építésénél korábban négyszáz munkás vett részt, így — az akko­ri időkre jellemző módon — ezek között keresték az eset­leges tetteseket. Holott ta- núvallómások hangzottak el egy többtagú társaságról, amely Pesten, majd Budán egy vendéglőben, italozás közben a zsidótemplomról beszélgetett; és-valami riasz­tó akciót is emlegettek. Hogy-hogynem , mégsem azon a nyomon folyt a nyo­mozás, amely a legkézenfek­vőbb volt: nem a szélsőjobb- oldal ' és a rendőrség által is ismert személyek körében igyekeztek megtalálni a tet­teseket,. I A nyomozás nem is veze­tett eredményre, poha He té­nyt Imre, a politikai osztály vezetője felszólította a saj­tóiroda tagjait: napról nap­ra írjanak, amit akarnak, csakhogy ébren tartsák az ügyet. Meg is írtuk többek közt — persze hasból —, hogy a merénylők egy feke­te autóval menekültek el a helyszínről. Később kiderült, hogy úgy is történt. Az is kiderült, hogy a Dohány utcai bombamerényletet Ko- varcz Emil. a Száiasi-kor- mány későbbi hírhedt véres­kezű minisztere és bandája követte el annak idején. .. . (Vege.) Eddig a regényrészlet. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy ebben úgyszólván alig esik szó a Grand Hotel Hun. gáriáról. A szerző tehát ma­gyarázattal tartozik. Har­minckét éve, hogy tűzben, robbanások zajában egy nagyváros ostromának por­felhőjében, 1944 decemberé­ben utolsó. heteit élte a szálloda. Helyén most a Hotel Intercontinental áll. A mai nemzedék semmit sem tud arról, hogy tűnt a semmibe az épület elődje. A Hungária, a dzsentrik egykori világa a nyilas or­szágiás heteiben kalando­rok. kártyások, bújkálók, üldözők és üldözöttek, . az embermentés lehetőségeiből is pénzt csináló figurák me­nedéke lett, akik a süllyedő hajón az utolsó felvonást várták. A regényben erről is szó esik majd ... 75 év s 64 kocka v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents