Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
# Tv-legyxet Kázmér felmérte Közöm van ehhez a kedves, különc Felméri Káz- mérhoz. Amikor megismertem, éppen falun éltem, hajszálnyira hasonló em terez közölt, mint a Napos oldal melíeicalakjai. A történelem szele kapta fel őket valahonnan Felméri Kázmer közeiéből és röpítette a tolnai dombok köze. Ott, ahol éltem, volt egy öreg, használaton kívüli malom is. Aztán, hogy nyomtatásban megjelent néhány zsengém, s bekerültek egy antológiába, a íecezens, Szász Imre azt írta róluk, napilapban, hogy Karácsony Benő stílusában fogantak. A dicséret síkosabb hajával azóta sem kenegettek. Karácsony regényei ugyanis ott sorakoztak a polcomon, ronggyá olvasva. Mennyi szeretnivalóan slemál Felméri Kázmér rekedt az íróban. Nem tért vissza onnan, ahová a németek hurcolták 1944-ben. Hősei alig úriemberebbek Steinbeck kedves csirkefogóinál ; elet peremre szorultak vagy önként vonultak ki a maguk szent Palatínus- hegyére, mint ez a Felméri is, a falusi malomba. A városból való kivonulásukat általában motiválta a polgári világból való kiábrándulás, a farkastörvények fölismerése, a közerkölcs visszataszító romlása, kiszolgáltatott helyzetük. Karácsony Benő mindig ugyanazt a figurát írta, akár Felméri, akár Sebestyén Károly Jakab Hektar (Utazás a szürke folyón), akár Túrák névvel — igy hívják az Űj élet kapujában című regénye mérnök főszereplőjét. Egy elveszett nemzedék írója Karácsony Benő; az első világháború utáni erkölcsi, gazdasági válság teszi őket fásulttá, majdnem cinikussá. A kiégettség azonban ezeknél a kedves félreállók- nál mindig a líra sztanioljá- ba van csomagolva. Felméri Kázmér is csigaházba húzódik, amikor nem leli meg hazáját ott, ahol a háború kezdetén hagyta. Vigaszt keres a fák és virágok élettörvényeiben; megpróbálja a nyestet a madarakhoz, szárnyasjószágokhoz szelídíteni, mintegy bizonyítva önmaga bátorítására, hogy Noé bárkája igenis elérheti a békesség {jártjait. Panteiszitikus magányába azonban itt, a „világ végén” is betör a rideg valóság: a nyomor, a Koch-bacilusoktól beteg cipészben megszemé- lyesülve, a hatalom az osztályosból idegenné keményedéit Tódorral. Az idill hiú ábránd; Felméri visszaindul a városba. A Napos oldal tévéváltozatával Mi" hályfy Sándor megpróbálta lélekközelbe hozni a regényt, és ez — bár minden adaptáció szegényesebb az eredeti műnél — egyenletes színvonalon sikerült is neki. Bizonyára sokan alig várják már a Helikonnál megjelenő művet. Jómagam ugyan nem olyannak képzeltem Felmérit, amilyen Székhelyi József, mégis kalapot emelek előtte. Akár csak a Veronikát játszó amatőr Molnár Erzsébet vagy a figurával már az író egy másik regénvhősét. Pjotruskát is előlegező Eberlein doktor alakításáért Mensáros Lászlónak; Kun Vilmosnak. aiki a sanyarú sorsú tiszteletest formálta meg. Néha a vágással a film e fontos kifejezőeszközével sem éltek tökéletesen Mihályfiék. Mégis szívesen látnám tőlük a folytatást, a Megnyugvás ösvényein tévés változatát, amelyben Felméri a fiával tér meg az ősi malomházba. S amelyben ezt a testamentumot hagyia az ifjabb Felmértre ...........szív edre kötöm, ne légy csak a magadé, légy a barátaidé, a társaidé, a labdarúnőrsa- paté. Légy, Nagy Főnök, mindenkié... Ha van cgv hasznos gondolatod. oszd meg másokkal, s ha van eoy fél rőf szalonnád, ne fonva szd el egyedül a sötét kamrában, hogy senki se lássa.” L. L. Denoj háza A moldáviai Kausana falu zenetanára, Vaszilij Denoj fiatalon kezdte a fafaragást, amikor még a helyi kolhoz építőbrigádjában dolgozott. Már akkor foglalkoztatta a moldáviai történelem, s járta a falvakat, gyűjtötte a paraszti élet jellegzetes tárgyait. Ma a legnagyobb ilyen témájú gyűjteménnyel rendelkezik. A mester háza szinte néprajzi múzeum, ahol minden Denoj keze- munkáját dicséri. A bútorok és az edények egyaránt hagyományos népi nyersanyagból, tölgyfából készültek, csodálatos faragásokkal díszítve. — A faragáshoz a tölgyfa a legjobb — mondja a mester. — Valamennyi fa közül ez a legszebb és legtartósabb. Vaszilij Denoj hegedűtanár, s természetesen, hogy népi hangszereket is készít. Az első saját készítésű náj a helyi iskola zenekarának hangszere lett. Azóta már a hivatásos moldáviai népművészek is az ő hangszerén játszanak... Itt él Vaszilij Denoj zenetanár, moldáviai népművész Ez a náj, a moldáviai népi hangszer (Fotók: TASZSZ—APN—KS — A. Grinko felv.) Idegenforgalom ELEBE KELL MENNI II VENDÉGNEK Jólesik a szemnek. ha csak végignéz is az ember az idegenforgalmi irodák 1983. évi prospektusain. Az egyik velencei gondolás, képével csábítja utazásra a reménybeli turistát, a má- £ik strandfelvételt, a harmadik rövidnadrágos fiatal lány képét tette címlapjára. Nem hiányzik természetesen a budai Halászbástya, a Balaton partja, közismert és kevésbé ismert idegenforgalmi nevezete'ségeink bemutatása sem. Hiszen nemcsak a határokon túl lehet utazni, s erre a közhely- számbamenő igazságra az utóbbi évek nehezebb gazdasági körülményei mindinkább rádöbbentenek. Nagy tandíjat fizettünk Ilyenkor, télvíz idején még nehéz tervezni az év szebbik felére. S mégis: a március végén megrendezendő budapesti tavaszi fesztivál plakátjai már hosszú ideje láthatók több európai nagyváros és idegenforgalmi központ házfalain. Hívogatva a vendégeket, akik közül sok ezren azért jöttek el. mert korábban spm csalódtak rendezvényeinkben. Mind többen és mind szívesebben jönnek hozzánk Európa és más földrészek sok országából. Ha sokára, ha „nagy tandíjat fizetve” is, de mostanára megtanulta a magyar idegenforgalom a vendégek kulturált fogadtatásának minden teendőjét. Van már elég luxus szállónk és mind több olyan hely is, ahol a kevésbé igényes vendégek kaphatnak szállást. Budapesten és a Balatonon kívül is tud Magyarország turistákat fogadni. Gondolnak a magyar utazási irodák a hazai vendégekre is, és ez az előbbinél is összetettebb feladatot jelent. Számolni kell ugyanis az-zal, hogy a belföldi turizmus elé új követelményeket állítanak a nehezebb körülmények, s mindez hatással lesz a belföldi turizmusra éppúgy, mint a magyar utasok külföldi programjaira. A magyar turista — csakúgy mint más országok lakói — továbbra is utazni akar, de Könyvespolc Budapesti ősz előnyben részesíti azokat az utakat, amelyek nem merítik ki pénztárcáját. Versenyben az irodák Az ábécé sorrendjében haladva: a Budapest Tourist — amely a megyei idegen- forgalmi hivatalokkal közösen adta ki évi program- füzetét — azzal is megkönnyítette a turisták dolgát, hogy áttekinthető táblázatot közöl. Innen az olvasó gyorsan kiválaszthatja a számára legkedvezőbbnek látszó utat, hiszen nemcsak az úti célok és az , időpontok szerepelnek ott, hanem az árak is. Lehet másfélezer forint alatti áron utazni a szomszédos Szlovákiába, s lehet Japánba. majdnem százezerért. El lehet jutni a Szovjetunióba 1700 forintért is — a közeli Ungvár- ra —s kereken tízszer any- nyiért a Távol-Keletre. Olcsón. szórakozva tanítja, meg utasait sízni a szlovák Tátrában a Cooptourist, szilvesztertől április közepéig indítva csoportjait. Egyhetes nyaralást ad Szo- csi mellett; a szovjet tengerpart üdülőhelyén hat és fél ezer forinttól, nyolcnapos elő- és utószezonteli üdülést. Bulgáriában 3600 forintért. Ugyancsak sok kedvezményes utat indít az Expressz, az ifjúság utazási irodája — most a szokásosnál is többet, tekintettel a nemzetközi diákévre. Kedvezményt ad ifjúsági csoportoknak a Malév repülőgépein, igazolványt állít ki, amivel igénybe vehetik Európa-szerte az ifjúsági házakat. Egyéb útjaikon is olcsóbbak az árak — annyival, amennyivel kevesebb kényelmet (több romantikát) igényelnek az ifjú turisták. A nyolcvanéves Ibusz pedig valóban hasznosítja évtizedek tapasztalatait, amikor hagyományos program- füzetét új jelszóval indítja: „Nincs ismeretlen táj!”. Lehet barangolni vele 5200 forintért Bulgáriában — és majdnem harmincezerért Spanyolország — Portugália — Marokkó útvonalon, de a kettő között és azokon túl is. Tavaly decemberben elsőként jelentkezett program- ajánlatával a' Volántourist, amely több elő- és utósze- zoni utat indít szocialista országokba. A tengerparton lehetőséget teremt arra is, hogy a drága szállodák helyett fizetővendég-szobákban lakjanak a magyar turisták. Másutt viszont olcsóbb szállodai szobákat bérel. Minden utazási iroda igyekszik tehát „közel jönni” a turistákhoz. Az év végére derül majd ki, • hogy milyen .sikerrel. Igazi verseny fplyik most az utazási irodák ' között, s bármennyire is a gazdasági nehézségek kényszerítették ki ezt, mégis így természetes. Az irodáknak, a vállalatoknak kell eíete menniük a vendégeknek, a turistáknak, s nem fordítva. Talán most először bekövetkezik az is, hogy az utazni akarók valóban válogathatnak, s érdeklődésükre nem a fanyalgő „nincs” választ kapják, mint sokáig és sok út esetében megtörtént. Minden rosszban van valami jó! Bérletakció idehaza Előtérbe kerültek a hazai utak. Korántsem véletlen, hogy valamennyi utazási iroda legalább ugyanolyan vasfag füzetet adott ki belföldi útjairól, mint a külföldiekről. Ezek között is — elsősorban ’az egyéni utaknál — különösen nagy súlyt kaptak a rövid utak. Ma a megemelt vasúti és autó- busztarifak. a rendkívül drága benzin miatt aligha utazik bárki is szívesen távolabbi vidékekre. Ezért is szólnak úgy a programok, hogy mindenki megtalálhassa tenünk azt. amire vágyik, de lehetőleg lakóhelyéhez közel vagy olyan áron, amely még a drágább közlekedésnél is megfizethető. S ezért indított az egyik utazási iroda bérletakciót több belföldi útra, ezért hirdeti, hogy a Budapestről induló utak nemcsak a budapestieké. Ha kényszer szülte is, tény: az ésszerű, átgondolt és közérdekű belső turizmus új fejlődési szakaszához érkezett. Mindez indokolja, hogy a megyei idegenforgalmi hivatalok, irodák az eddiginél is jobban kapcsolódjanak te a belföldi turizmusba. Ok tudják legjobban megmutatni a „szűkebb haza”, a megye vagy tájegység idegenforgalmi értékeit, látnivalóit, megkóstoltatni a ..tájjellegű” enni-innivaló- kat. Vendéget könnyű találni. Csak jó szervezés és megfelelő propaganda kell hozzá. V. E. A beharangozás hónapokig tartott, a nyilatkozatoknak., hírlapu és tévés „előzetesek” -mek se szeri, se száma nem volt, hanyatt- homlok rohantunk hát az üzletbe az őszutón, amikor végre, nagy késéssel, megjelent Karinthy Ferenc legújabb regénye, a Budapesti ősz. Hiányt pótol a mű — ez a megállapítás ismétlődött refrénként a riportokban és az ismertetőkben — hiszen az 1956 októberi és novemberi eseményeknek alig létezett eddig igazán értékes „humanizált” megörökítése, a tényeket csupán a történettudomány elemző, „dezantropomorfizáló” módszereivel sikerült eddig feldolgozni. Nos, várakozásunk túlzottnak bizonyult. A kitűnő író regénye ugyanis sok- mindent közöl ötvenhatról, csak éppen arról a kiábrándultságról, útikeresésről nem tudósít, amely azt az időszakot jellemezte. A főszereplő, Páhy Gyula népművelő afféle papínmasé-figuira: egy volt hort.vsta tiszt fia, aki párttag, a baloldaliaknak „osztályidegen”, szocializmust ellenző munkatársainak pedig „muszkavezető”. Október 23-a és november 4 e között alig tesz mást. mint a feleség, az állandó szerető és egy alkalmi szexpartner klasszikus háromszögében ténfereg, oda és vissza. Karinthy maga is érezhette, hogy munkájának tartalma hézagait ágyjelenetek és fürdői szeretkezések leírásával kell betömnie a közönségsiker érdekében, ám ezeket is inkább az obszeenitás jellemzi, mint a kedvcsináló ízlés. Mellesleg: az ölelkezések szüneteiben hősünk az utcára is le-leruccan. Roppant szerencséje • van: ösztöne mindig arra vezeti, ahol a legfontosabb események történnek, ahol vér folyik. A rádióhoz a támadás óráiban téved, s ha már fegyverhez jutott, lövöldöz is a védőkre, hogy azután kiderülhessen : meggyőződé.ses kommunista. Pálfordulásá- nak oka rejtély marad. Legfeljebb találgathatunk. Az egyik lehetséges megoldás: az téveszthette meg, hogy apját igazságtalanul bebörtönözték. Elindul hát kiszabadítani — és néhány nap múlva, a Köztársaság téren lel-kii&meretfurűalás nélkül meg is öli atyját, hogy egy ávós tiszt életét megmentse. Ember legyen a talpán, aki ezt hihetően megmagyarázza! Később beáll egy főleg párttagokból összeverbú- vált fegyveres csoportba, mert hisz az igazán demokratikus szocia!izmus kialakításának lehetőségében, s amikor a látóhatár derülni kezd, Páhy kapja magát, és meg sem áll Kanadáig . . . Csupa logikai és lélektani gubanc, amelynek szétbosozásához a pszichológia és a pszichiátria összes nagyságának tudománya is csekélynek bizonyulna. A motiváltság teljes hiányát — a már említett ágy- szcénák mellett — az utca hangulatának reprodukálásával igyekszik pótolni Karinthy. Csakhogy ezek az oldalak sem hatnak az újdonság varázsával: a Kossuth téren, majd négy napnap később a budapesti pártbizottság épületénél történt vérengzések részleteit jól ismerjük a, szakköny- vekből, igazán hatásosra ezek a jelenetek csak akkor sikerülhettek volna, ha az író közelképekkel is ábrázolja a résztvevőket, ha egyik-másik mellékszereplő életsorsának legalább villanásnyi bemutatásával törekszik a tartalom humanizálására. Ehelyett egy hatáskeltő eszközhöz —a gyilkolás külsőséges, már-már naturalisztikus részletezéséhez — folyamodott. Mindezzel nem lehet az események okait föltárni, az egyénre tett hatásukat megmutatni. Ezért maradt a Budapesti ősz afféle képeskönyv a felszabadulás utáni magyar történelem válságáról, ha úgy tetszik: tisztességes riportsorozat, amelynek egyes darabjait kizárólag egy össze nem illő tulajdonságokból mesterségesen összeeszkábált robotember-főszereplő köti össze. Lengyei András Ujabbkori műemlékek Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium irányításával megkezdődött a legújabbkori építészeti és történeti értékeket őrző épületek fölmérése. Kiválasztják a legbecsesebbeket, s gondoskodnak arról, hogy megkapják a műemlékeket, a I műemlék jellegű és a városképi jelentőségű épületeket megillető rangot, védettséget. A századforduló táján s elsősorban a két világháború között épült alkotásokat veszik számba, köztük a szecesszió és az eklektika, majd a megújuló modern építészet stílusjegyeit hordozó épületeket. E felméréssel nem jutnak el napjaink építészeti alkotásaihoz, mert kellő történeti távlat is szükséges a műemlékjel- eg megítéléséhez. Az Országos Műemléki Felügyelőség elsősorban azokat a legújabbkori épületeket veszi számba, amelyeknek alkotói úttörő jellegű kezdeményezésekkel gazdagították a magyar építészetet. Védetté nyilvánítják a történelmileg legbecsesebb munkásmozgalmi, agrár- és ipari emlékeket. Ám városainknak, falva- inknak a nemzeti megbecsülésre érdemes létesítmények mellett jó néhány olyan épülete is van, amelynek egy-egy körzetben vagy a _ települései» kiemelkedő a jelentősége, s ezért érdemli meg, hogy a tanács saját rendeletben gondoskodjon a védelméről, megőrzéséről. Budapesten például az Országos Műemléki Felügyelőség az emlékezetes Vekerle- teiep főtéri épületét védi, s a környezet védelméről a tanács gondoskodott. Győrben a Hazafias Népfront javaslatára a városi tanács — a helyi történelmi értékek miatt — tanácsrendelettel védi a gyárvárosi munkásla- kónegyedet. Jó példával szolgál Pécs. Kecskemét, Sopron, Mezőkövesd és például Barcs is. az ország településeinek többségén viszont a tanácsok még nem élnek kellőképp ezzel a lehetőséggel. A Hazafias Népfront, helyi szervezeteinek, a lelkes lokálpatriótáknak, városvédőknek kibontakozó mozgalma sokat tehet az építészeti értékek, és történelmi emlékek megvédéséért. Kezdeményezéseikkel nem késtek el, hiszen a számítások szerint várhatóan 1986-ban fejezjk be a legújabbkori építészeti műemléki rangra emelhető értékeinek fölmérését es jegyzékbe vételét.
