Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

Kilencvenkilenc éve született a kommunista író, újságíró Megkoszorúzták Gábor Andor emléktábláját Ezrek szerződése Múzeumban az első dízelmozdony Űjnép pusztán, a mai Ri- nyaújnépen született 1884- ben Gábor Andor író. költő, publicista, a kommunista mozgalom harcosa. Hogy pontosan mely napon, erre is keresik a választ, hiszen kétféleképp is jegyzik szüle­tése időpontját: az egyik he­lyen január 17-e áll, a másik forrás pedig 24-ről tesz em­lítést. A barcsiak az előbbi mellett döntöttek, amikor arról határoztak. hogy a századik születésnapot em­lékezetessé teszik. Tegnap délelőtt dr. Németh Jenő, Barcs városának tanácsel­nöke nyitotta meg a cente­náriumi emlékbizottság ala­kuló ülését­Az 1953-ban elhunyt Kosr- suth-díjas író századik szü­letésnapját méltóképpen kí­vánják megünnepelni Bar­cson, illetve Babócsán — ehhez a településhez tarto­zik ugyanis Rinyaújnép. Máris hallottunk ízelítőt a barcsi fiatalok előkészüle­teiről: a Poézis irodalmi színpad tagjai rövid műsor­ral emlékeztek meg Gábor Andorról. Verseiből, megze­nésített verseiből állították össze csokrukat. A központi ünnepséget Barcson kívánják tartani — ez tűnt ki a programjavas­latból, amelyet Szilágyi Já­nos, a barcsi Dráva múze­um igazgatója ismertetett. A legjelentősebb vállalkozás­nak egy irodalom-történeti tanulmánykötet megjelente­tése ígérkezik. 1984 tavaszá­ra tervezik megjelenését; máris több kutató jelezte, hogy kutatásait kész közre­adni a barcsiak centenáriu­mi kiadványában. Az em­lékbizottság fölkérte a So­mogy című folyóiratot, hogy a jövő évben szintén emlé­kezzenek meg Gábor An­dor munkásságáról, életéről, A Petőfi Irodalmi Múze­ummal közösen kiállítást készít a Somogy megyei Mú­zeumok Igazgatósaga, ezt Barcson, illetve — az elkép­zelések szerint — a kapos­vári megyei könyvtárban is bemutatják. Ez év decembe­rében a magyar sajtó napjan Kaposváron a Gabor Andor- szobornál a barcsiakkal kö­zösen emlékezünk meg új­ság író elődünkről. A következő tanévben is­kolát avatnak Babócsán, s az új létesítményt Gábor Egyik reggel, amikor a sajtóirodába mentem, a fő- kapitányság épülete előtt várt Rozsnyai Sándor, az Arizona mulató tulajdonosa. Rendkívül idegesen fogadott. — Nagy baj történt, szer­kesztő ur — szólt hozzám, miután beinvitáltam a sajtó­irodába — Leesett az an­gyal... — Csak, később ér­tettem meg, miről is van szó. A műsornak ugyanis volt egy száma: a mennyezetre rögzített vassínen angyalnak öltözött táncosnők lebegtek körbe-körbe a vendégek feje fölött. Éjszaka az egyik an­gyal rögzítője elszakadt, s.a fiatal nő egy kereskedő nya­kába pottyant. Mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy a vendég gerinctörést szenve­dett ... — Tudom, hogy megírják, szerkesztő úr — így Rozsnyai —, de kérem, ne csináljanak belőle nagy szenzációt. Nem is csináltunk, hiszen szívesen látott vendégek vol­tunk a csodabárban. A bal­esetet szenvedett férfi később föl is gyógyult. Bis fölösleges Andorról szeretnék elnevez­ni. A Ludas Matyi első fő- szerkesztője is Gábor Andor volt; a lap munkatársainak rajzaiból karikatúrakiállí­tást rendeznek. Ifjúsági pályázatot hirdetnek Gabor Andor születésének száza­dik évfordulója tiszteletére a megyében — ezen részt vehetnek az író nevét viselő intézmények, közösségek is: Az emlékbizottság fölveszi a kapcsolatot az irodalomtör­téneti társasággal, hogy az évforduló alkalmából Bar­cson vándorgyűlésen méltas­sák Gábor Andor munkás­ságát. Tegnap délután az emlék­bizottság tagjai ellátogattak Rinya új népre, s megkoszo­rúzták a Kossuth-díjas író szülőházát. Ma ez a kis te­lepülés alig több mint száz lakosú. Egyetlen utcáját a község neves szülöttéről ne­vezték el. Az utca déli vé- vén az utolsó házban laktak Gábor Andor szülei. Jelké­pesnek érzem annak a fá­nak a közelségét, amely ta­lán már százévesnél is öre­gebb: ágai szinte a szülőház falát simogatják. Az író szü­letésének hefcvenötödik év­fordulóján emléktáblával jelölték meg az épületet, en­nek a falán helyezték el most az emlékezés koszorúit a barcsi Gábor Andor mun- kásőrszázad képviselői, az emlékbizottság tagjai, a bar­csi II. számú Általános Isko­la Gábor Andor nevét vise­lő úttörőcsapatának tagjai, hangsúlyozni, hogy a rendőri riporterek ezután talán még szívesebben fogadott vendé­gek voltak az Arizonában. Egy ízben az akkori főka­pitánnyal gyűlt meg a ba­junk. A főkapitány ugyanis nehezményezte, hogy a de- tektívektől szerzett egyik in­formációt megírtuk. Ezt kö­vetően a nagytekintélyű fő­kapitány merész — legalábbis akkor merésznek ható—tett­re szánta el magát: a lépcső­házban a bűnügyi osztályhoz vezető rácsos kaput bezárat­ta, így nem tudtunk érintke­zésbe lepni a különböző de- tektívcsoportokkal. Lett is er­re nagy íölfordulás, összeült a szindikátus, ,s csakhamar megszületett a döntés. Tíz napig különböző napilapok csak a földen tetlen bűn­ügyek sorozatáról számoltak be olvasóiknak ... A győze­lem a sajtóirodáé lett: tíz nap múlva a vaskapu ismét kinyílt Nagyobb bűncselekmé­nyeknél, ha elhúzódott a vizsgálat, éppen az ügyek valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői. Rövid műsorral emlékeztek meg az évfordulóról a habócsai általános iskolások. H. B. A társadalmi fejlődés elke­rülhető mellékhatása pszi­chiátriai betegség, amely napjainkban anyagi javaink, a szabad időnk gyarapodá­sával egy időben mind gya­koribbá válik — állapította meg a Magyar Pszichiátriai Társaság vasárnap zárult I. kongresszusán. A Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem elméleti épületében tar­tott háromnapos tudományos tanácskozáson részt vevő ha­zai és külföldi pszichiáterek, piszichológusok, szociológu­sok és biológusok mondták el: gyakran tapasztalható, hogy a felgyorsult élettempó, az egymás iránti közömbösség ott sem teszi belső szükség­letté a közösség kialakulását, ahol erre mód és lehetőség volna. Sok családban is ma- gánosak az emberek. Ennek következménye a szorongás, a félelem, a depresszió. Sokan a szabad időtől vár­ják, hogy az kiegyensúlyozza azokat a veszélyeket, ame­lyeket esetenként a hajszolt munkatempó, a hibás emberi kapcsolatok idéznek elő. A szabadidőprogramok zöme előadói kérték a sajtót: írja­nak, amit akarnak, a lényeg, hogy a felszínen tartsák az esetet. Csak egy példát ho­zok föl a gyors tájékoztatás eredményéről. Megírtam A Mai Napban, hogy megöltek és kiraboltak egy magányo­san élő férfit a VI. kerület­ben. A rendőrségtől még arról is listát kaptunk, milyen ru­hanemű — köztük egy pepita zakót — vitt magával a tet­tes. A lap reggel 9 óra tajban már az utcán volt. s a tettest még délelőtt elfogtak. Az ugyanis nem olvasta az újságot, s betért egy Kazár utcai óeskásboltba; eladásra kínálta a ruhaneműt, és a kereskedő — aki már olva­sott a bűncselekményről — fölismerte a pepita zakót. Megegyeztek hát a vételár­ban. A használtcikk-kereske- dő hátrament a raktárba, ahol a telefon volt — azzal, hogy hozza a pénzt. Fölhívta a főxapitányságot, s mielőtt a rablógyilkos elhagyta volna az üzletet, már ott voltak a detektívek és bilincset kat­tintottak a kezére. A lakos­ság segítségének akkoriban is nagy szerepe volt a bűnté­nyek földerítésében. Monumentális emlékművet avattak szovjet testvérváro­sunkban. Kalinvinban. A ka­posvári textilművekkel szo­ros kapcsolatban álló kali- nyini Pamutfonó-ipari Kom­binát a közelmúltban vette föl azt a nevet hogy 60 éves a Szovjetunió. A hat évtized történelmi eseményeihez kap­csolódik egy szoborcsoport fölállítása is azon a téren, amely nevében — Ezrek szer­ződése — őrzi a szocialista együttműködés kialakulásá­nak emlékét. Az első ötéves tervek ide­jén nagyon sokat segített az ezrek szerződése abban, hogy a város textilüzeme időben megkapjon minden gépet, anyagot a termelés növelésé­hez. Így a textilesek ünnepe sem volt helyi jelentőségű; elmentek Kalinyinba Moszk­vából, a főváros környékéről, az ivanovszkiji, a szmolensz- ki területről, az Észt Köztár­saságból és természetesen a megyéből. P. A. Leonov, az SZKP Kaünyin területi Bizottságá­nak első titkára leplezte le az emlékművet, más vezetők társaságában. Ez a kompozi­azonban nem segíti elő az egyén alkotókészségének, személyiségének kibontako­zását, embertársaihoz fűződő kapcsolatainak erősödését. A pszichiátria és a közmű­velődés kapcsolatáról szólva bírálták a jelenlegi intéz­ményi rendszer működését és körvonalazták a feladatokat. Ezek így összegezhetők: te­ret és alkalmat adni az em­bereknek ahhoz, hogy a kö­zösségben föltárják, megbe­széljék problémáikat. — A pszichoterápiában számos tényező játszik szere­pet, ezek között legalapve­tőbb a gyógyító emberi kap­csolat— hangoztatták. Szük­ségesnek vélték, hogy a pszichoterápiás ellátás rend­szerét egységessé, magas színvonalúvá tegyék hazánk­ban. A pszichiátriai megbe­tegedések hatékonyabb gyó­gyítását joggal várja el a társadalom. Az alkoholisták gyógyítá­sáról tanácskozva elmond­ták : a kijózanítástól a re­habilitációig terjedő hosszú gyógyulási folyamat csak az intézmények sorának össze­A fővárosban és az ország­ban történt bűncselekmé­nyeknél ebben az időben sokkalta nagyobb bűntettek történtek a nagyvilágban egy Hitler Adolf nevű' személy jóvoltából. S ezek nyomán egyre sűrűbb viharfellegek tornyosultak Magyarország fölött. Az ország gazdasági helyzete katasztrofális volt. Az uralkodó osztály, a gyár- tulajdonosok és bankárok to­vábbra is jól éltek, továbbá még egy réteg, az úgyneve­zett strohmanok, akik „őske- resztény”-ként vették át a zsidó vállalkozásokat. Mögöt­tük néha pénzükkel és szak- értelmükkel továbbra is a volt tulajdonosok áltak, akik a háttérben, mint csendestár­sak szerepeltek. Egyszóval: akinek pénze volt, még akkor is jól keresett. Nem így a munkásosztály és i nem így az értelmiség nagy része. Példa erre az a riport, ami 1930-ben a Ma­gyar Nemzet szilveszteri szá­mában jelent meg. Alkalmi hómunkásokról szólt, akik nyolc órai munkáért 3 pengőt kaptak, s még így is boldog lehetett, akit oda fölvettek. Volt köztük egy sereg mun­kanélküli szakmunkás, de akadt szigorló orvos vagy fiatal mérnök is. A minden­napi kenyérre kellett a né­hány pengő. (Folytatjuk.) ció a nevezetes szerződés alá­írásának 50. évfordulója al­kalmából került a gyár szom­szédságába. Ma már történe­lem, hogy az ötvennyolcezer textilmunkást foglalkoztató gyárak írásos megegyezése új korszakot jelentett a vállala­tok kapcsolatának fejlődésé­ben, hiszen az alkotó kezde­ményezésekre alapozták a közös munkájukat, egymás segítését. A párttörténet azt is rögzíti, hogy a XVI. össz- szovetségi pártértekezlet pél­dának állította az ezrek szer­ződését mint a munkaverseny egyik formáját. A testvérmegye e szép ha­gyományának szellemében ma már nem ezrek, hanem milliók működnek együtt, versenyeznek egymással nemcsak a textil-, hanem más iparágakban is. 1979 óta újították meg újra az ezrek szerződésének mozgalmát a területi pártbizottság és má­sok kezdeményezésére. 1988- ban szintén ilyen szellemben nyújtanak segító kezet egy­másnak a testvérüzemek. Azok, akik az idén utaznak Kalinyinba, egész biztos, hogy megnézik a szép em­lékművet, amely E. Antonov hangolt munkájával lehet eredményes. A beteg és csa­ládja érdekében szervezett összefogás hatásosságát szem­léltették többek közt a Ba­ranya megyei munkacsoport tapasztalatai és a nagyfái munkaterápiás intézetben ke­zeltek gyógyításáról, átneve- léséről, területi továbbgon- dozási eredményeiről, gond­jairól szóló elemzés. Kevés a pénz. a költség- vetés lefaragása következté­ben alig jut valamicske olyan vonzó rendezvények finanszírozására, amelyek­kel be lehetne csalogatni a művelődési otthonba a köz­ség apraját és nagyját — eat a szöveget őrli mosta­nában a népművelők ima- malma. Csak kevesen alkal­mazzák azt a receptet, amelynek lényegét így sűrít­hetjük: szemelj ki egy tisz­tességesen működő gazdasá­gi egyseget, keresd föl a ve­zetőjét. és köss vele mindkét fél számára előnyös műve­lődési megállapodást. Meg­látod, a falu népe nem fog unatkozni. A látrányi tanács, a mű­velődési otthon és az iskola vezetői — együtt a Somogy- babodi téesz irányítóival — fölismerték ezt a kölcsönös előnyt. S mi lett a vége? Szombaton délután több mint négyszázan zsúfolód­tak össze a művelődési ott­hon nagytermében, hogy ta­núi lehessenek kilenc ének­kar és pávakor föllépésének, s nem kevesen jelentek meg a község lakosai közül ké­sőbb ugyanott, a táncháza összejövetelen, ahol a So­mogy megyei Művelődési Központ népi hangszeres együttese húzta a talpaláva- lót. Csupán ennyi kell ah­hoz, hogy megakadályozzuk a faluközösségek szétziláló­dását, hogy kohéziós erőt te­remtsünk s az otthonosság érzetét A rendezvény társadalmi haszna szempontjából ta­lán másodlagos, hogy ezút­tal megyénknek nem a dér- rel-dúrrai beharangozott gálaestekről, a rádióból és a tévéből ismert elit együt­tesei léptek színpadra, ha­nem — s ez nem lebecsülő minősítés -- az úgynevezett második vonal. Olyan cso­portok, amelyek sajnos, csak ritkán jutnak szereplési le­hetőséghez es amelyek kö­ziül nem egyet, sem kettőt a szobrász és V. Frolov építész­mérnök közös munkája. A Moszkva és Leningrad közötti vasútvonalat az októ­beri forradalomról nevezték el, hiszen a szerelvények a forradalom bölcsőjének ne­vezett Néva-parti városba robognak, s onnan indulnak vissza a fővárosba. Óriási a forgalom a Bologoje vasúti csomóponton. Szédítő sebes­séggel száguldanak a sze­mélyvonatok, se vége, se hossza egy-egy tehervonat­nak. Huszonöt éve annak, hogy az első dízelmozdonyok meg­jelentek itt. A bologojéi vas­utasok próbálták ki az első hazai gyártmányú mozdonyt. Ez egyben új fejezetet is nyi­tott a vasútvonal történeté­ben. Negyedszázad telt el azóta. Az a bizohyos 39. számú első dízelmozdony még mindig megvan, sőt eddig közleke­dett is. összesen körülbelül két és fél millió kilométert futott, most azonban mú­zeumba került Bologojéban. Előtte még egyszer munkába állt, jubileumi útra indult a dizelvontatasú közlekedés 26. évfordulójának tiszteletere. A bologojed vasúti mú­zeumban nyomon lehet kö­vetni, miként váltották föl a gőzmozdonyokat a dízel- és a villanymozdonyok. Csak a dízelből több mint százféle márkájú fordul meg e cso­móponton. A kalinyiniak azért büsz­kék a Vörös nyíl és az Orosz trojka expresszre —■ amely szintén ezen a vasútvonalon röpíti a hazai és a külföldi utasokat —, mert a város va­gongyára sokat tett a repülő­üléssel berendezett, kényel­mes személykocsik kifejlesz­krónikás most látott-hallott először. Az élmény azonban nem volt másodrendű! Örömmel fedeztünk föl olyan, jelentősebb plénumo- kon való szereplésre i* al­kalmas együtteseket, mint a Reidl Imre. vezette *o- mogybabodi népdal kör — éneklésük ösztönös tisztasá­ga. természetes áradása jó néhány, á magyamótás szén. timentalizmustól vagy á mű­paraszti vadságtóL fertőzött csoportnak lehet követésre érdemes példa. Hasonló ok ok miatt aratott vastapsot a karádi nőikar produkciója is. Ígéretes fejlődés előtt áll a látrányi, ’a bálványosi és a gyékényesi népdalkör — feltételezésünket nemcsak az igényes darabválasztás és a muzsikálás, éneklés álta­lában jó színvonala igazol­ja, hanem az is, hogy mind­háromban meglehetősen sok fiatalt láttunk —, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskola leányka­ra pedig egyenesen meg­hökkentette a hallgatóságot kristálytiszta intonációjá­val, hangzásának sokrétűsé­gével, ami nyilván elsősor­ban Tetigerdi Győző kar­nagy érdeme. Ugyancsak ez a fiatal pedagógus bizonyí­totta a fonyódi gimnázium fiúkórusának élén, hogy mennyire hamis az az ál­láspont, mely szerint a mu­táló hangok alkalmatlanok az éneklésre. Társadalmi ünnep, egy­szersmind az amatórmozga- lom fóruma is volt ily mó­don a látrányi találkozó. Mindenekelőtt pedig cáfolat a saját ötlettelensegüket a gazdasági helyzettel mente­gető közművelődési szakem­berek érveire. L. A. SOMOGYI NÉPLAP BÁLLÁ ÖDÖN QRRNB HOTEL HUMGÍRI0 Egy angyal lezuhant ■ ■ Összehangolt társadalmi cselekvés Befejeződött a pszichiátriai kongresszus Cáfolat Látrányból

Next

/
Thumbnails
Contents