Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

lel Zoltán A FŰ ALATT A légben lenge vé alak, úgy vélnétf, >vándor vadludak — de nézd: szárnyuk mily ingatag és nézd: olykor megállónak s nem is rikoltnak, nem libák: a sűrű. alvadt csenden át csak pelyhes felhők szállónak — ryajd ók is csenddé mállónak. Meri ág se moccan, szél se jár, mozdulatlan piheg a táj. De a tenyérnyi fű alatt népekkel dús országutak: munkába indul, harcbaszáll hangya, cincér, szarvasbogar. S még melyebben, a föld húsát ezer csatorna sebzi át: rejtett utcák, terek között vakondok és hörcsögök s fürge mezei egerek — mit tudsz róluk, mondd, ismered e bújó s örök életet, amely harcol, szorong, remeg ott. hol mar szemednek: a túl s hol a szemednek már: alul? S amit te mar paranynak látsz, t-udhatod milyen óriás, ha egy hangya útjába áll, a páncélos szarvasbogár? S ti füvek, lombok, levelek, ha érthetnem a nyelvetek, a zizegest, a lombsúgást, a lengő náéat és a sást — bókol az erdő vagy pered, ha ezer level kerepel? Gózölg az alkony. Merülök. Megszólal fermen egy tücsök. Cérnányi hangja, mint patak futkos még a lombok alatt. De egyre, egyre szelesebb s hogy mar kútmélyű este lett: csattog s szétömlik, mint az ár — tücsökzenevé vált a táj! Öt zengik rétek, fák, hegyek, holdként ő száll a föld felett, hold-szemmel nézi: ily parány, ki én vagyok most, a magány ... s úgy tűnik immár, fű alatt fekszem ... fölöttem pók szalad. (1937j Üj könyvek A most M éves Illyést min­dig a nemzet sorskérdésai érdekeltét, előbbre látva fejhoesizal, nyitva saávümlk, szólván helyettünk is. Az utóbbi másfél évtized írói KOi-sizaKá naiK összegző idő­szaka.. Megindult műveinek eletmű-sorOzata jó néhány eve s a kötetek ott sorakoz­nak polcainkon. Egynéhá­nyat második kiadásiban is kibocsátották éppen a jubi­leumira. Egy kézihez álló, íz­léses kis könyvecske: Mert szemben ülsz velem címmel jelent meg. A válogatás Csoori Sándor munkája. Mindig ei'dekes vállalkozás, ha jeles költő válogat egy kortónsébói, s az izgalom nem is abban van, hogy jó­szerivel kész életműhöz nyúl a kölíótars, hanem abban, hogyan. Csoóri Illyés sze­relmi költészetéből tesz egy csokomyit az ünnepi asztal­ra. Ebből a férfi es a nő egymásért erzett felelősség­tudata s közös céljaik ne­messége szólal. Csoóri válo­gatásában a modem ma­gyar szerelmi költészet leg- líraibb darabjaival ismer­kedne tünk meg újra. A szép tipográfia ajándékozásra is alkalmassá teszi e kis köte­tet. A Gondolat Kiadó egy kas albummal tiszteleg ez aika- mboi. Illyés Gyula elete kepekben. A kötet borítójá­ról egy bölcs, öreg férfi te­kint le iánk. Ahogy szem­benézünk vele, úgy indulnak meg gondolataink Rác egres­től Párizsig és vissza Tiha­nyi®! Szavaik, jelzéseik, me­lyek oly sokat áriának el annak, aki csak egy kicsit is ismeri az iMyési életművet. Fotóik a gyermekkortól a mai napig, barátokról, éle­tének helyszíneiről. Németh Lászloék kertjében. Veres Peterrel házának kiüsizöbén, aztán a tihanyi vendégek Szabó Lőrinctől J uhász Fe- remcig, Pierre EmmainuefiSg,. Hidas Antaliig, Frénaudig • • • Domokos Mátyás egyike legejesefob saemű kritikusa­inknak. s a mai magyar iro­dalom legkiválóbb értőiiniek. A Kortanéban hosszú időn át közölte A pályatárs szemé­vel címen interjúit a mai magyar írótársadalom legki­emelkedőbb alakjaival. Ezek jelentek meg moot össze­gyűjtve azonos címen a Szépirodalmi Kiadó gondo­zásában. Huszonhét író, költő, filmalkotó válaszolt pontos kérdéseire, melyek célja irodalmunk fejlődésé­nek, buktatóinak kibogozá­sa volt. Természetesen a kérdések és a válaszok nem tisztán irodalmiak, hiszen M agy ar országon jószerivel alig beszélhetünk pusztám irodaiamról. mert ehhez mindig hozzájárul a magyar valóság. Bigéi István: Vénusz hétköznapjai Németh Pál Most már Az az! Finom zöldségle­ves. Én szeretem. És hát egy leves bárhol megfő. Nálam is. Boidqghy út 16. Persze rézsűn, merthogy üzletlakás. Vajon ki volt ez a Bol- doghy? Nem tudok róla. Most ráérek, Ö csak hat­ra jön. Néha, a fene tudja, hogy van ez, még összetalálkozom a lábammal. Jön felém, nyú­lok utána, de egyszerűen nem érem el. Kezem a füg­gönybe ütközik. Le is rán­tom így, álmomban néhány­szor, de csak mosolygok raj­ta. V.eie szakadnak legalább a pókhálók is. Anyám azt mondta, pókot ölni tilos, merthogy bajt hoz. Nahisz! Mondott ő persze még mást is, egy csomó szé­pet, de hát tudta ő, hogy én egyszer í g y fogok itt ülni ? Negyed lábbal? Hogy az a tizenkettő ötös ... hát igen. Egyszer már becsavarodtam emiatt. Csak kiabáltam, mint a hülye, hogy ... áh! Rég volt. Meg kell fémem a világ­gal, mondta a doki. A Klári, az otthagyott, még akkor, aztán meg meg is halt. Gyerek nem volt, így aztán csak a pókok. Meg a függöny. Ennyi. Én persze a legszíveseb­ben megölném ezeket a kis pontyom bogarakat, túlontúl pof feszkedők! Futká rozftak azzal a nyolcszáz lábukkal, dőzsölnek, s ha fennakad valami, mondjuk, egy légy, kivegzik. Aztán a felit hamm, a többit elteszik, Lát­tam. Mocskos kis férgek! Van egyébként egy falra­gaszom. Az még régen- r ő 1 maradt „Két nemi érintkezés között mosson kezet!” Meg egy muskátlim. Azt a piacon kaptam, segí­tettem egy kofának, hát nem rám tukmálta! Na és a füg­göny, az a sárga. Agyról, asztalról nem beszélek, ilyen másnak is van. De a függöny! Ott ment el előtte! Aztán, bekopogott mondom, tessék! Hát így jöttünk ösz- sze. Aztán mondtam neki, hogy hát ha akarja... Tegnap kiszabadult egy légy. Kevesebb lába lett, meg az egyik szárnya is ott maradt, de csak ki, s aztán fölült a függönyre. Na, mon­dom. sütheted! Anyám a Tiszába ölte ma­gát. Volt neki egy öreg pár­ja, halász volt. Én már nem ismertem, korán elhalt épp hogy megszült ötünket. Már csak én vagyok meg a nő­vérem. ö ott van á Tiszá­nál. Egyedül az is. Hálókat foltoz, abból él. Lehet, hogy úgy végzi- ő is ? Ez, amikor bejött, egy olyan kezeslábasban volt, mert hogy „maiterinári”. Ű mondta így, en azt se tud­tam addig mi az. Egy mun­kásszálláson élt. Egyéves házasok voltak, mesélte, amikor egy napon rácsukta az ura a sufnit. Ügy bünte­tésből. Ö meg felmászott a farakásra, onnan akarta el­érni a tetőnyílást fia kiju­tok, megölöm, mondogatta. Ügy is gondolta, szegény. Csak hát nagy volt a hasa. oszt megbillent. Ott jött ki belőle a gyerek, azon nyom­ban. Aztán megtette. Kilenc évet húzott le. Hát igy. Én akkor aztán mondtam neki, hogy most már .. . valami ilyesmit. Mert hát mit mondhattam volna még? Az én rokkantságim nem sok, de szerinte elég, mert­hogy már „világ körülire” úgyse nagyon nevezünk be. Hát valóban nem! Én így eljárkálgatok nap­közben. Ha jó idő van, le­megyek a téire, nézem a zsugásokat, hozok nekik egy-egy felest, olyankor le­esik nekem is valami. Meg vásárolok, ha kell, de a leg­több időt mégiscsak otthon töltöm. Ott elülök az asztal­nál, s bámulom a függönyt. Az utcabélieket már a moz­gásukról ismerem. A szerencse az, hogy úgy szervileg jól vagyok. Mert a dokikat csak-csak rühellem. Hogy „férjek meg”! Ilyet én is tudnék mondani. Ki­hez kell a diploma? De hogy?! Most már azért, hogy itt van, csak jobb. El lehet néz­ni ügy esténként, ahogy főz, meg tesz-vesz. Csak jobb. Kitalálta különben, hogy vasárnap délelőtt eljárunk eztán moziba. Hogy ő ki- gazdálkodja. Engem ugyan nem érdekel, de hát legyen. A combjai kemények egyéb­ként, pedig az időn már csak-csak túl van ő is. Meg­fogom azért neki, ne mond­ja. Űgyhogy megvagyunk. Azt a falragaszt akarta le­szedni egyszer, hogy micso­da mocskosság. Mondtam, hagyja csak, az marad . .. Na! Megnézem már azt a legyet. Érdekel, mire vitte... Lehet, hogy annak kinő?! ßencze József Utazás ügy percre messze rópi 1 képzeletem szárnya, öled tűzhelye hevít, visszavarázsolsz a nyárba Egy percre újra veled, szédítő gondok, szépek, csendes estén melletted csillagokra lépek. Akkor is ily szép este volt a hold is épp így hízott, amikor mi elváltunk , fent áz égen pacsirta szólt. lJacsiriadalos szép nyár te már úgyse térhetsz vissza, szomorú ősz jöhet mái csak pihenjek szelíden.. Csak pihenjek szíveden csókoljalak téged — )vökre béka véled Balatoni falu.' Vörös Ferenc grafikájú Bemutatjuk fi magyar nyelvtudományi társaságot A Magyar Tudományos Akadémia egyik kevésbé közismert, de fontos intéz­ménye a Magyar Nyelvtudo­mányi Tarkaság. Dr. Szath- márj István főtitkárt kértük lel: ismertesse a társaság múltját, jelenét és munká­ját. — Mindössze két eszten­deje, hogy a Magyar Nyelv- tudományi Társaság három- negyedszázados fennállását megünnepeltük — mondja a főtitkár. — Ez a társaság azért maradhatott fenn, most már több mint 75 éven át, mert annak idején he­lyes célkitűzéssel gyűjtötte maga köré a legjobb nyel­vészeket és mert mindenhez köze volt, ami a magyar nyelv körül történt, és igy évtizedeken át hathatósan szólhatott bele a nyelvtudo­mány és nyelvi műveltség alakulásába. — Milyen körülmények hívták életre ezt a társasá­got? — Még a század elején, 1903-ban jelent meg a felhí­vás a korabeli lapokban, melynek kezdő mondata így hangzott: „Minden nemzet­nek élő pajzsa a nyelv ...” És a társaság 1904 végén már megtai-thatta alakuló ülését. A rákövetkező esz­tendőben megjelent a társa­ság „Magyar Nyelv” című folyóirata, majd kiadvány- sorozata első publikációi. A társaság azért jöhetett létre, mert megértek rá a feltéte­lek. A megelőző fél évszá­zad során bontakozott ki és emelkedett tudományos rangra a hazai nyelvtudo­mány. A nagy alkotások és alkotók kora volt! Hadd em­lítsem meg a kor két nagy nyelvtudósának nevét. Bu- denz Józsefét; aki a finn- ugorisztikát, és Simonyi Zsigmondét, aki a magyar nyelvészet majd valamennyi ágát művelte. Akkorra meg­teremtődött annak szüksé­gessége, hogy egy társaság keretében közérdekübbé, szélesebb körűvé, tervsze­rűbbé tegyük a nyelvtudo­mányt. Egyrészt a nyelvtu­domány művelését, másrészt népszerűsítését, az anyanyel­vi műveltség emelését tűzték ki célul. — Kik voltak az egykori alapítók? — Néhány név a sok kö­zül: As bóth Oszkár, Beöthy Zsolt, Gombocz Zoltán, Gyu­lai Pál. Hennán Ottó, Ku­nos Ignác, Négyesy László, Riedel Frigyes, Szily Kál­mán és mások ... Ott talál-, hatók közöttük nemcsak a kor nyelvészei, de a rokon társadalomtudományok kép­viselői is. A társaságnak ak­kor 184 tagja volt. Székhe­lyük a régi bölcsészkar épü­lete. S hadd említsem meg ^ népszerű „Kruzsok”-ot is, amelyet még Budenz József hívott életre, s amely még ma is működik, stool a nyel­vészek fehér asztal mellett találkoztak és beszélgettek — régebben az Erzsébet ét­teremben, ma pedig a Pilvax kávéházban. Először mint magántársaság funkcionált a nyelvészek társasága és tagdíjakból tartották fenn magúikat. Később három nagy vidéki város egyetemi csoportja: Debrecen, Pécs és Szeged is bekapcsolódott a munkába. Ma már ml Is az Akadémia intézményei közé tartozunk, és biztonságosabb körülmények között dolgo­zunk. — Hogyan működik jelen­leg a társaság? — 1940-től különböző szak­osztályok keretein belül, így a magyar, finnugor, a szla­visztikai, az orientalisztikai, a germanisztikai -romam- tisztikai es az általános nyelvészeti szakosztályok­ban. Később alakult meg a nyelvoktatási . szakosztá­lyunk, hogy a közép- és ál­talános iskolai tanárokat is bevonjuk a munkánkba. Idő­közben más szakosztályokat is életre hívtunk a kor kí­vánalmainak megfelelően: m névtanít, a fonetikai- és be­szédművészetit, majd a sze­miotikáit és a szaknyelvit. Társaságunk a szakosztályok rendezésében hetenként tart felolvasó üléseket kisebh, nagyobb hevességű vitákkal. Itt kay '.ak helyet és lehető­séget az új irányzatok, új módszerek és különféle kí­sérletek. Itt ismertetik új tanulmányaikat tapasztalt kutatóink, és itt üdvözöljük olykor külföldi vendégeinket is. — Mi az új a társasé# munkájában? Vagy ugyan­úgy működik ma is, mint hetven-egynéhány észtén-, dővel ezelőtt? — Természetesen vannak újításaink. Vándorgyűlése­ket, konferenciákat ren­dezünk, például 1965-ben Egerben kiejtési konferen­ciát, amely elsősorban a ki­ejtés fogyatékosságaira hív­ta fel a figyelmet. Ezeken az összejöveteleken mindenki részt vehet, az akadémiku­soktól az általános iskolai tanárokig. 1976-tól Nyíregy­házán kétévenként megren­dezzük az Anyanyelvi Okta­tási Napókat, ezzel az álta­lános és középiskolai anya­nyelvi nevelést segítjük, to­vábbképzési fórumot nyújt­va a magyartanároknak. 1978-ban kaposvári vándor- gyűlésünkön indítottuk el útjára a szövegtan elneve­zésű új tárgyat, illetőleg tu­dományágat. Az elmondot­takon kívül még sok más rendezvényben, is szerepeit vállalunk, ha az a magyar nyelv ügyét szolgálja. — Végezetül hogyan értét keli a főtitkár a társaság megtett útját, munkáját? — Ma már természetesei* jóval kiterjedtebb tevékeny­séget folytatunk, mint aa első évtizedekben. Ezt főleg vándorgyűléseinknek, az Anyanyelvi Oktatási Napok megszervezésének és kiad-; ványainknak köszönhetjük. Ilyen értelemben tehát azt mondhatjuk, kiszélesedett nyelvészeti munkánk bázi­sa. Nagyon örvendetes, hogy munkánk ma már az isko­lákban is mutatkozik. Igaz, jó lenne, ha az iskolai ok­tatásra még nagyobb hatást tudnánk gyakorolni- A Ma­gyar Nyelvtudományi Tár­saság a jövőben is ezt tart­ja szem előtt: ápolni a tu­dományt, de közben eljutni az iskolákba is, ahol to­vábbadhatjuk tudásunkat, ismereteinket Sz. B. Weöres Sándor Ferihegyi repülőtér Az éjszakában nyilallnak fények, kivilágított repülőgépek. Át a síksági és hegyi égen szállnak magasban, elülnek mélyben. Köd súlyosul a repülőtérre, a gép nem indul távol vidékre, sokféle színű nagy sereg lámpa szurkát gomolygő vattás világba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents