Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

Lássanak tál a faluhatárokon A tanácstagi csoportok teloiőssége K özös községi tanács. Meglehet, ez a kife­jezés sokak számára még egy kicsit idegenül hangzik, de tény. hogy or­szágszerte egyre több helyen már a mindennapok gyakor­latában ismerkednek ezzel a viszonylag új közigazgatási formával az emberek. A kisebb falvak igazga­tási szövetségét kezdetben az érintettek döntő többsé­ge helyes, szükséges lépes­nek tartotta. Azok a kisköz­ségek, amelyek korábban már évek óta nem tudtak ötről hatra jutni a fejlesz­tésben, az útépítésben, a ve­zetékes vízhálózat bővítésé­ben — a falvak társulásától a tanács anyagi alakjainak növekedését, a legégetőbb , gondok sürgős megoldását várták. Mivel a várakozásokat az új igazgatási szervezeti forma nem tudta — tegyük hoz­zá: reálisan nem is tudhat­ta — maradéktalanul kielé­gíteni, sok helyen az ellen­tétes végletbe csapott át a hangulat. Az összevonások remélt előnyeit alig-alig ta­pasztaló helyi lakosság egyre inkább annak hátrá­nyairól kezdett beszélni. Mi­re volt jó — hangoztatták sokat, — hogy elköltözött a faluból a tanács, hiszen így az embereknek mindenféle csip-csup üggyel a székhely­községbe kell utazhiok. A körzetesítések következté­ben ott összpontosul az egészségügy, kereskedelmi ellátás, az oktatás, előbb- utóbb oda költözik a falusi értelmiség oda koncentrálód­nak a fejlesztések, az úgy­nevezett társult községek te­hát teljesen elsorvadnak, magukra maradnak. Valóban reálisnak látszott ez a veszély, a gyakorlati tapasztalatok azonban egyre több helyen mégis mást mu­tatnak. Azt igazolják, hogy igenis lehet, van jövője a falvak társulásának min­denki köicsónös megelégedé­sére. Senki sem vitatja: bizo­nyos szakosodásra, differen­ciáit fejlesztésre minden te­lepüléscsoportnak szüksége van. Nem lehet minden egyes kisközségben színvo- . nalas ügyintézést, szakorvosi ellátást, kereskedelmi háló­zatot és oktatási feltételeket biztosítani — ez egyszerűen képtelenség lenne. De meg lehet találni a módját an­nak, hogy a megfelelő szin­tű alapellátás mellett egy bizonyos körzeten belül az emberek . többsége vala­mennyi fontosabb igényét kielégíthesse. Éppen ezt a célt tűzték maguk elé a községtársulá­sok, a közös tanácsok. Hogy a fejlesztéseknél tovább lássanak a faluhatároknál, hogy együttes erővel pró­báljanak gondoskodni a la­kossági szükségletek minél jobb kielégítéséről. Sok múlik persze az egyes társközségek tanácstagi csoportjain is. Azon, hogy ez.ek mennyire tudják tény­legesen képviselni választó­ik érdekeit a közps tanács döntéseinek meghozatalá­ban, illetve a határozatok végrehajtásában. Helyes­nek látszik például az a gyakorlat, hogy a társköz- , ség tanácstagi csoportjának vezetője egyben a közös ta­nács elnökhelyettese is. aki így tisztségénél fogva eleve megkülönböztetett helyzet­ben van. Az önálló tanács nélkül maradt községekben a ta­nácstagi csoportok a falusi közélet kulcstényezői. Vágj1 ha még nem azok, azzá kell lenniük. Tevékenysé­gük nem szűkülhet le arra, hogy a közös tanácsban sa­ját településük érdekeit megfelelően képviseljék. Szükség van egy olyan munkamegosztás kialakítá­sára is, amelynek keretében bizonyos önállósággal ren­delkeznek. Rendkívül fontos 'hangsú- 1 főzni a tanácstagi csopor­tok felelősségét a helyi la­kosság megfelelő ellátásáért, jó közérzetéért. Ez sokszor csak apróságokon múlik. Ha jól megszervezik például a faluban a tanácsi kirendelt­ség munkáját, az sok feles-, leges bosszúságot előzhet meg. Nagyon lényeges, az is, hogy a helyi tanácstagok mindennapos, élő kapcsolatot tartsanak választóikkal, rendszeresen tájékoztassák őket nemcsak a közös ta­nács döntéseiről, hanem azokról a kérdésekről is, amelyekben majd ezután kell még dönteni. S okat hallunk manap­ság az államigazga­tás szervezetének, módszereinek korszerűsíté­seiről. Ennek egyik formája a közös községi tanácsok létrehozása is. Ezzel az új szervezeti formával a taná­csok látszólag távolabb ke­rülnek a lakosságtól. A tényleges cél azonban ennek éppen az ellenkezője. Vagy* is az hogy a tanácstagok aktivitásának fokozásával a testület mondén eddiginél jobban kapcsolja be az em­bereket a közösségi. élet áramkörébe, hogy róluk ne nélkülük, hanem velük együtt döntsenek. D. A. Gyékényesi jegyzetek Több országból — kevesebb utas Beszámoló taggyűlésen vitatták meg a napokban a gyékény esi forgalom-ellen­őrzőpont kommunista határ­őrei az idei szezon tapaszta­latait, az év végével és a jö­vő esztendővei kapcsolatos feladatokat Csele Károly őrnagy így összegezi az év tanulságait: — Azzal a jóleső érzéssel hallgathattuk meg a taggyű­lési beszámolót, hogy a hi­vatásos es a tényleges kato­nai szolgálatukat teljesítő határoredmk is becsülettel teljesítették feladataikat. Bár az előző évinél jóval kevesebb volt az utas. mun­kánk eredményes ellátása nem volt könnyebb. Több országból érkeztek, s az ok­mányok ellenőrzése, a ha­társértéseik megakadályozá­sa mindenkitől nagy körül- tékimtést igényéit. Ebben az évben is hatékonyan mű­ködtünk együtt a vámőrség­gel, az állomás dolgozóival, sikeres esiztendóre tekinthe­tünk vissza. Településfejlesztés, előtanulmányok után A siómarosiak Kossuth-egylete A siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet vezető­sége érdekes — es példaadó — elhatározásra jutott ak­kor, amikor úgy döntött: szakemberek segítségét ké­ri a közös gazdaság műkö­dési területén levő falvak fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásához a Népműve­lési Intézettől. Hogy miért eppen az intézettől? Azért, mert az elgondolás elsődle­ges célja nem a villamosí­tás, a közművesítés és álta­lában a hagyományos érte­lemben vett fejlesztés mi­kéntjének vizsgálata, sok­kal inkább az, hogyan emel­hető ezeken a településeken az általános életmód s ezen belül a társadalmi és kultu­rális elet színvonala. A szö­vetkezet ugyanis kész „be­fektetni'’ a rendelkezésre ál­ló szellemi erejét, anyagi ál­dozatokat is hoz a cél erde- keben, azt viszont csak erre hivatott szakemberek képe­sek eldönteni, mire érdemes fordítani, hol gyümölcsöz- tethető leginkább ez a tőke — ezért fordult a téesz ve­zetősége a Népművelési In­tézet illetékes osztályához. Az osztály jó néhány munkatársa es több népmű­velő októberben erkezett a három faluba: Baiatonsza- badiba, Ádándra és Siójutra. Tájékozódtak a helyi élet­módról, a kulturális életről, s három munkacsoportban dolgozták ki feladataikat es i láttak hozzá a megoldáshoz. Tevékenyegük során termé­szetesen rendszeresen meg­beszélték a tapasztalatokat es az elképzeléseket a hely­beliekkel. Sokirányú vizsgá­lódást végeztek — Mako- vecz Imre Ybl-díjas építész és Varga Tamás, a Népmű­velési Intézet munkatársa például azt nezte meg, épí­tészetileg milyet^ fejlesztési megoldások cglravezetőek. Egy munkacsoport foglal­kozik Balatonszabadival és a bizonyos értelemben sajá­tos jellegű községrésszel. Siómarossal, s ennek meg­felelően két programot dol­goztak ki ezekre a terüle­tekre. Maroson a termelő­szövetkezet a közeljövőben atadja egyik épületét falu­háznak, ugyanitt — ahol Kossuth Lajos emlékének ápolása szinte apai örökség­ként száll tovább — hosszú évtizedek óta — Kossuth Művelődési Egylet megalakí­tását tervezik. Ennek a No­vember 7. Tsz is tagja lesz, s — egyebek között — a Kossuth-szobor rendben tar­tását és falumúzeum létre­hozását jelölik ki feladatuk­nak. Méltóképpen kívánnak készülni a szabadiak ünne­pére: a község ugyanis jö­vőre lesz háromszáz éves... A munka jövőre is folyta­tódik, s a téesz vezetősége által kért segítség — a fal­vak lakóinak együttműködé­sével — bizonyosan eléri célját ezeken az észak-so­mogyi településeken. Az eddigi adaton, vajoban art jeLzák: a múlt évinél 70 —80 ezerrel kevesebb utas lépte át a határt Gyékénye­sen. Azonban míg 1981-ben „csak” 122 ország állampol­gárai mutatták föl ellenőr­zésikor okmányaikat, ebben az évben már 137 különbö­ző nemzet útlevelével is­merkedhettek határőreink. Néhány az ú jabbak közül: volt kínai és kameruni, vi­etnami. ausztráliai és perui, de jöttek Tagóból, Mexikó­ból és Angolából is. — Mit tapasztaltak a vámszabálysértéseknél? . — Szinte megszűnt az aranytárgyak csempészése, eldugott valutát is keveseb­bet fedeztünk fel. Ellenben a farmernadrág még ma is sláger; előfordult, hogy egy- egy csomagban több tucat­nyit is találtunk. A vám­őrökkel közösen lefoglalt aruk értéke idén megköze­líti a kétmillió forintot. — Határsértés volt? — Ebben az évben hat esetben akadályozták meg határőreink, hogy külföldi és hazai utasok hamis ok­mányokkal átléphessék ha­tárainkat — válaszolt Csele Károly. A beszámoló taggyűlésen elhangzottak a letkiismere­Otthonában beszélgettünk Cuba Pállal tes munkát bizo­nyítják. S az is, Slppi hogy Nagy János fuj! százados párttit­kár november 7- én munkája elis­meréséül a Köz- biztonsági érena bronz fokozata kitüntetést kap­ta. Lovrencsics István zászlós, az alapszervezet egyik kommu­nistája a Köz- biztonsági érem arany fokozata kitüntetést vette át szeptember 29- én. Csurgói ottho­nában beszélge­tünk vele. — Húsz eszten­deje vagyok a forgalom-ellen- Húsz éve útlevélkezelö 'őrző ponton út- Lovrencsics István zászlói levélkezelőként. Szeretem ezt a munkát, mert nagyon változatos és rengeteg embert megismer­hetek. A hatórsértést meg­kísérlők közül négynek az elfogásakor éppen szolgálat­ban voltam. Hamar felifi­gyeltünk a meghamisított útlevelekre. Nem is tudom pontosan, hogy hány határ- sértő elfogásában vettem részt az eltelt két évtized alatt. Volt egy eset, amikor egész csoport határsértési szándékát akadályoztuk, meg „. Azután találtunk több mint két kiló arany ékszert, papírba, 600 ezer forint értékű valutát •*­nyéi-ruhába csomagolva a vasúti kocsik hulladékgyűj­tőiben ... Meg kötegszámra farmert, több bundát a pa­dok alatt vagy a kocsik pad­lásterében. Atomerőmű-építés Komszomol-v.édnökséggel Kommunista szombatra készülnek Kalinyinban Csaknem egy éve, hogy a legkiválóbb moszkvai válla­latok kezdeményezésére munkaverseny bontakozott ki a Szovjetunió megalaku­lásának 60. évfordulója tisz­teletére. Testvérmegyénk­ben, a Kalinyin területen az üzemek sorban csatlakoztak a 60 év — S0 kiemelkedő munkáshét! — elnevezésű mozgalomhoz. Elsőként a Lenin-renddel kitüntetett konakovói hő­erőmű. dolgozói jelentkeztek, s ez érthető, hiszen munka­helyük neve: 50 éves a Szovjetunió. A pártkong­resszuson meghirdetett gaz­dasági elvek szellemében el­sősorban a takarékosságot állítottak felajánlásaik kö­zéppontjába. A dolgozok vállalták, hogy három és fel ezer tonna fűtőanyagot ta­karítanak meg különféle újítások, ésszerűsítések ré­vén. Ott volt a kezdeményezők élén a Kalinyini Textilkom­binát Lenin-renddel kitün­tetett munkásközössége, amely szoros kapcsolatot tart a kaposvári textilmű- vgkkel, több dolgozó és bri­gád párosversenyben áll egymással, ök a minőség ja­vítását határoztak el. s ezen­kívül a mennyiség növelését is, hiszen mindenhol igen keresettek a termékeik. Vál­lalták, hogy megtakarítanak harminc tonna gyapotot, százharminc tonna fonalat, egymillió kilowattóra elek­tromos energiát, nyolcezer gigakalória fűtőanyagot. Ahogy közeledik decem­ber 22-e, egyre több gyár, valialat, üzem ' jelenti, hogy megvalósulnak a tervek. Most újabb mozgalom kezdődött el testvérme­gyénkben. Kommunista ■ szombatot szerveznek de­cember 18-ra. Az időpont meghatározása jelképes, hi­szen a megyeszékhely 16-an ünnepli a város felszabadí­tásának 41. évfordulóját. Vállalatok, brigádok, nyug­díjasok jelentkeznek hetek óta az önkéntes munkára. Testvérmegyénkben egyéb- 1 ként szép hagyománya van a kommunista szombatok szervezésének. A kalinyini vasúti csomópont most meg­nyílt történelmi-forradalmi • házi múzeumában emléket állították ennek. A vasúti dolgozók nagy lelkesedéssel, ügybuzgalommal szedték össze a kiállítás értékes anyagát. Így mindenki meg­nézheti, ki alakította meg az első bolsevik sejtet, láthatja A. N. Gyesevij portréját, aki az első kommunista szomba­tot megszervezte, 1. I. Alek- szejev azzal érdemelte ki, hogy ott szerepel a kiemel­kedő vasutasok között, hogy az ellenség pergőtüzében vitte az utánpótlással meg­rakott vonatot az ostromlott Leningrad védőinek. Raisza Filippovna Dvozdo- va, a kis házi múzeum veze­tője minden látogatónak kü­lön megmutatja azt a ké­pet, amely 1919 májusában készült Tverben (ma Kali- nyin). Azok láthatók rajta, akik ott voltak az első kom­munista szombaton. Ma is sokat mond a lelkesen dol­gozó vasutasokról készült fölvétel. Akinek egy kis sze­rencséje van, találkozhat a ma már nyugdíjas M. M. Kurocskin mozdonyvezető­vel, aki szinten ott volt azon az önkent vállalt szom­bati munkán. Szívesen el­mondja a fiataloknak, hogy milyen lelkesen, becsülete­sen tették a dolgukat. Nem gondolták akkor, hogy be­kerülnek a törtenelemköny- vekbe, sőt most már a mú­zeumba is. A kalinyini vasúti csomó­pont dolgozói szintén ott lesznek a Szovjetunió meg­alakulásának 60. évfordulója tiszteletére szervezendő kommunista szombaton, mégpedig mintegy négy és fel ezren, hiszen a hagyo­mány kötelezi őket. A komszomolisták sem akarnak kimaradni abból, hogy tettekkel ünnepeljenek. Ezt bizonyítja, hogy kom- szomolista ifjúsági brigád indult a kalinyini atomerő­mű építkezésére. A megye minden részéből verbuváló­dott a száztagú csapat, van­nak közöttük esztergályosok Visnyij-Volocsokból, fonó­nők, nyomdászok Kalinyin- ból ápolónők Kimriből és mások. Egytől egyig a helyi és üzemi lapokban megje­lent felhívásra jelentkeztek, sőt többen már átképeztek magukat darusnak, vasbe­tonszerelőnek. A brigádot, amely fölvet­te a 60 éws a Szovjetunió nevet, ünnepélyesen búcsúz­tattak Kalinyinban. Akik ott voltak, visszaemlékeztek a régi hagyományokra is, hiszen a Komszomol mindig védnökséget vállalt a nagy erőművek építése fölött. Sok szép oldalt megtöltenek a fiatalok tettei e krónikák­ban. Most pedig új fejezetet nyitnak a testvérvarosban azzal, hogy ifjúsági brigád segít az atomerőmű építke­zésén. A fiúk és lányok munká­ja csöppet sem lesz könnyű, kemény ' helytállást kíván tólük. hogy teljesítsék, amit vallattak a Szovjetunió megalakulásának 60. évfor­dulójára. Az egész megye közvéleménye kíséri figye­lemmel munkájukat. Nagy­apák, édesapák, akik vala­mikor szinten így indullak a vízierőművek epitkezesei- re. L. G. Láibod, Bercsényi utca 59. Mindkét oldalon szép új ■'$? kóházak, emeletes ikerl-aká- sok. Ezek egyikében él csa­ládjával Cuba Pál. a Dél­somogyi Állami Gazdaság, meliorációs üzemiének fiatal munkavezetője. Néhány napja van itthon, 6 is , Gye- , kényesen szolgáit útlevél- kezei óként. — Utolsó szolgálatom mu­rád a legemlékezetesebb ... Felfigyeltem arra a két ma­gyarul beszélő külföldire, akik nem a számukra kije­lölt szakaszban tartózkodtak, igyekeztek a magyar uta­sok között elvegyülni. Je­lentettem parancsnokom - nak; kiderült: valamennyi okmányukat — mindketten mérnökök voltak — maguk­kal vitték, engedély nélkül akartak külföldre távozni. Cuba Pál utolsó szolgála­tának példás ellátásáért hat nap jutaiomszabadságot ka­pott, az ünnepi állomány- gyűlésen pedig a Határőr­ség Kiváló Katonája kitün­tetést nyújtotta át szamára parancsnoka. Szinte üres ezekben a na­pokban a gyékényért állo­más, ennek ellenére sem unatkoznak a határőrök. Mostani munkájukról e*t mondja Csete Károly őr­nagy: — Karácsony és újév. tá­ján itt utaznak keresztül * Szovjetunióban tanuló diá­kok, akik ünnepelni men­nek haza családjukhoz, szinte a világ valamennyi országába. Szilveszterkor Olaszországból érkezik hoz­zánk különvonat 500— 600 szakszervezeti utassal. A fo­gadásukra, a jövő szezonra való készülődés ad éppen elég feladatot Szalai László SOMOGYI NÉPLAP /

Next

/
Thumbnails
Contents