Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
Tibii szem többet lét Egyre újabb formáit tapasztalhatják a kaposváriak a tanács áital meghirdetett, úgynevezett nyílt várospolitikának. Jó hatású, amikor egy városrész lakossága megismerheti a fejlesztési terveket, meghallgatják a véleményeket a különböző elképzelések megvalósítása előtt, mint például legutóbb a sétálóutca vitájában. Csaknem minden testületi ülésen szóba kerül, hogy a tanács folytatja a nyílt twí- rospolitiku gyakorlatát. Ez természetes is, hiszen most, a nehezebb körülmények között még jobban támaszkodnak a lakosság, a különféle szervezetek, az üzemi közösségek véleményére, anyagi és társadalmi támogatására. Minden kaposvári vállalatnál, gyárban, intézményben örülnek annak, ha a tanács vezetői a helyszínen számolnak be a város terveiről, s összeegyeztetik, mit tud felajánlani a munkahely a település érdekében. Mindenképpen ideszámít a városszépítő egyesület egyre jobban megélénkülő tevékenysége is, amely szintén az üzemek lelkes felajánlásain alapul. A kaposváriak a fórumokon évek óta azt kérik, hogy minden fontos kérdés~ ben hallgassák meg a véleményüket, mégpedig a döntés előtt. Elismerésre méltó, hogy most egy valóban sokat vitatott témában hangozhattak el jó javaslatok. A városi tanács napirendre tűzi, mint valósultak meg a köztisztaság javítására hozott központi és helyi intézkedések. Egy héttel ezelőtt éppen ezért összehívtak több tanácstagot, a tömegszerv ezetak és -mozgalmak városi képviselőit, hogy a véleményük meghallgatása után majd olyan anyagot terjesszenek a tanácsülés elé. amely a lakosság tapasztalatait a lehető legpontosabban visszatükrözi. A lakosság bírálatát, kifogását jól ismerő közéleti embereik vettek részt ezen a fórumom. A tanács vezetői örültek a sok kiegészítésnek, a javasolt módosításoknak. A tereimben ülők például felhívták a figyelmet arra, hogy sokkal jobban működjenek együtt a tömeg- szervezetek és -mozgalmaik a városban. A köztisztaság jelenlegi helyzetén ugyanis csak akkor lehet változtatni, ha jabul a kaposváriak tájékoztatása. A városgazdálkodási vállalat munkája sokat fejlődött az utóbbi években, a résztvevők azonban ennek ellenéire kulcskérdésnek tartották e vállalat tevékenységének további javítását Egy figyelmeztetést is megfogalmaztak, hiszen lehet, hogy az első hó még a tanácsülés előtt leesik. Így jobb, ha az intézkedés megelőzd a válható helyzetet: a tanácstagok részéről a legtöbb bírálat a hóeltakarítás ügyében várható. A gyalogosoknak és a járművel közlekedőknek egyaránt nagy gondja, hogy sem a járdák, . sem az utak nem tiszták még napokkal a havazás után sem. Ha valahol, itt nagyon nagy szükség van az állandó ellenőrzésre, a ház- felügyelők, -tulajdonosok szigorúbb figyelmeztetésére. Bírságoljanak is, ha úgy érzik, hogy erre okvetlenül szükség van, azonban többet használ ^a tényleges meggyőző, nevelő munka. A nyílt várospolitika megvalósításában továbbra is vannak tartalékok Kaposváron, Ilyen a lakóbiaottságok tevékenységének föllendítése, a lakosság még gyorsabb és pontosabb tájékoztatása. A nyílt várospolitika különösein megmutatkozhat majd a városrészi fórumok, a tanácstagok beszámolóinak előkészítésében, ugyanis vannak még lehetőségek a tanács és a lakosság kapcsolatának erősítésében. Elsősorban a rendezvények színvonalának emelésével, a közérdekű javaslatok gyors megvalósításával lehet valóban érdekeltté tenni a kaposváriakat véleményük tolmácsolásában. Lajos Géza Közületi buszok közforgalomban Ankét ax űf rendelkezésekről A Közlekedéstudományi Egyesület Somogy megyei Szervezete és a Somogy megyei Szállítási Bizöttság rendezett ankétot tegnap délután Közületi autóbuszok a menetrend szerinti személyszállításban címmel a Volán 13-as számú Vállalatnál. A megbeszélés célja az volt, hogy az érdekeltek tájékozódhassanak az új rendelkezésekről és a rendezők így is segítsék a somogyi tömegközlekedés jobbítását. Az ankétot bevezető előadást Hónig Árpád, a KPM Gépjárműközlekedési Főosztályának csoportvezetője tartotta meg. Az előadót megkértük, válaszoljon lapunk néhány kérdésére is. — Milyen alapvető újdonságokkal találkoznak az autóbuszokkal rendelkező vállalatok, szövetkezetek? — 1983 január elsején lépnek életbe a már meghirdetett rendelkezések, amelyek szabályozzák a buszok közforgalomba való fölhasználását. A legfontosabb újdonságok a következők; a közü- letek a jövő évtől járulékot fizetnek a buszokért. A kisebb: 21—35 embert befogadókért harmincezer forintot, a nagyobbakért hatvanezret. A mezőgazdasági nagyüzemek jövőre ennek az ösz- szegnek ötven százalékát fizetik, 1983 tehát felkészülési időt ad számukra. A járulék fizetése alól mentesítést kapnak azok a közületek, amelyek közforgalmi célokra is hasznosítják a buszokat. Újdonság az is, hogy ezeket a járműveket csak üzemben- tartási engedéllyel lehet január elsejétől közlekedtetni. A kisebbekre az autófelügyelet kiadja az ilyen okmányokat, a harminchat embernél többet befogadó buszok csak tanácsi engedéllyel közlekedhetnek. Az illetékes városi, illetve megyei tanácsok adják ki majd ezeket az engedélyeket. Ezt is háromféleképpen tehetik meg. Az első lehetőség: minden további nélkül megkapják az engedélyt azok a cégek, amelyeknek járművére a közforgalom nem tart igényt. A második: a tanácsok azzal a feltétellel adnak engedélyt, hogy kikötik, hol és mikor köteles . a közület közcélra átadni a buszt. A harmadik: úgy is dönthet a tanács, hogy a buszra az illető cégnek nincsen szüksége. A megyei szállítási bizottságok feladata lesz, hogy egyeztessék a meglévő autóbusz-állomány fölhasználásának lehetőségeit az utazási igényekkeL Alapvető cél, hogy a párhuzamosságok megszűnjenek, ugyanazon az útvonalon ne közlekedjék több kihasználatlan busz. Országos érdek, hogy a meglevő autóbuszállomány ne növekedjék, az energiafölhasználás szintén ne emelkedjen, és a közlekedési eszközök kihasználtsága javuljon. — Mit várnak az illetékesek a meglehetősen szigorú rendelkezésektől? — Nyilvánvalóan az előbb említetteket. S persze az általános célokon kívül azt is, hogy a végrehajtás jó lesz. Üjszerűek a feladatok, de ez nem afféle rövid lejáratú kampány, hanem hosszú távú folyamat. Állandóan, rugalmasan változó, az utazási igényekhez, a buszok gazdaságos kihasználásához igazodó feladatsort kell megoldani. A rendelkezések megalkotóit gyakorlati kísérletek tapasztalatai segítették. Többek között épp Somogybán voltak ilyen úttörő próbálkozások. Ezek alapján úgy ítélhető meg, hogy a legjobb eredményeket a közületek, és a Volán vállalatok szerződéses, illetve társulásos együttműködése hozhatja meg. <— Nem biztos, hogy mindenütt kitörő ováció fogadja a rendelkezéseket, mivel ezek a vállalatoknak, szövetkezeteknek és intézményeknek egy sor többletfeladatot adnak. — Ez tény. De az is, hogy jó szervezés esetén a közületek érdeke egybeeshet a népgazdasági érdekkel. Azaz a megvalósítás akikor lesz jó, ha a cégek megtalálják a nagyobb közösségnek is kedvező és önmaguknak is jó lehetőségeket. Nem szabad elfeledni: a buszokat nem ajándékba adják a gazdálkodó szervezeteik a közforgalomnak. hanem a nemrég 120 százalékkal megemelt tarifa szerint ugyanúgy megkapják a menetdíjat, mint a Volán vállalatok. K P. Csökkenő létszámmal A textilművek kétarcúsága A Pamutfomó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára nehéz évet zár az idén. s még az sem vigasztalhatja az ott dolgozóikat, hogy 1983 kör.y- myebb lesz. Mégsem fogadják panaszáradattal azt, aki terveik felöl érdeklődik, a szigorú, s többnyire kedvezőtlen tényékét fölsorolva inkább arról beszélnek: miként lehet mentetni a menthetőt. Bajer Nándor igazgató elmondta: — Terveinket és termelésünket nem a gyár kapacitása, a gépék teljesítőképessége határozza meg. Ha ezt vehetnénk figyelembe, akkor jóval többet tudnánk produkálni. Évek óta a munkaerő jelenti tervezésünk alapját. A termelőiét - szám várható változásait általában sikerült pontosan födibecsülni. 1981-ben az idei év tervezésekor is ebből iov- duitunk ki. De ezúttal, nem találtuk el a tendenciát: 1982 májusának tájékán eltűntek az emberek, nemcsak tőlünk, az egész Iparágból megindult az elvándorlás. Így több gépünk állt, és nem teljesül a tervünk. Januárban hatszaz fizikai dolgozónk volt, s valamivel többel seámoltumk, áta jelenleg alig több, irat# ötszázötven nő és férfi dolgozok az üzemcsarnokokban. Így 10 450 tonna helyett 10150 tonna fonatat gyártunk. az idén. — Bizonyára vizsgálták az elvándorlás okait, s megpróbálják orvosolni a bajt. Mire jutottak? . — Statisztikánk mindenről van. De ebből elsősorban ama kaptunk váláséit, hogy mi nem okozhatja a létszámcsökkenést. Például az első ilyenkor megnézendő adat a fizetési. A fizikai és etetés" dolgozók átlagbére 5500 forint, 3500 forinttól 6500-ig szóródik. Tehát a kevés fizetés nem okozhat nagymértékű elvándorlást. A kilépőket megkérdezzük arról, hogy miért mennek el. Az egyik év 337 eltávozója közül csupán 32 mondta, hogy nem elég a bére. Viszont legtöbben olyan okokat jelöltek meg, amelyek a túlfeszített munkatempó, a másutt megszokottnál nagyobb fegyelem, a három műszak és a család ellentéte köré csoportosultak. És ezek mind megérthetlek. A nagy hajtást nem mindenki bírja, a család érdekei előtt pedig meg kell hajoamur*. Bizonyos mértékig azt is meg lebe* értei*, hogy olyan helyet keresnek az emberek, ahol nincs ilyen nagy szigorúság. Kevesebb és kevésbé fegyelmezett munkával ennyit vagy majdnem ennyit keresni... — Ezek szerint kilátás- taton a textilművek munkaerőbe l yze te ? — Korántsem az. Bár jövőre mór csökkenő létszámot tervezitJünik, hogy ne érjem bennünket meglepetés. A termelési tervünk is ennek megfelelően alakult: 1983-ra 9470 tonna fonal gyártása az előirányzat. De ezekhez az abszolút számokhoz érdemes odatenni egy másik adatot is. A gyár legnagyobb létszáma ..Önetetés.. A lokálpatrióta Barcs felszabadulásának 38. évfordulójáról, ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg hétfőn a Dráva-parto- ak. Ekkor adták, át azokat a kitüntetéseket és okleveleket is, amelyeket a városfejlesztésben élenjárók érdemelteik ki. A tanács tagjai ezúttal is titkos szavazással döntötték el, hogy kik kapjak meg a Barcs városért emlékplakettet: így Pandur Ferenc, a Sefag fűrészüzemének nyugdíjasa, Krisztián Ferenc pedagógus, Gettó József építesz és a Somogy megyei Erdő- és Fafeldoilgozó Gazdaság barcsi üzemének kollektívája vehette at a város legmagasabb elismerését. Pandur Ferenc 1919-ben született, Barcson. Három esztendeje annak. hogy nyugdíjba ment a házuktól pár száz méterre lévő fűrészüzemből, amelynek kapuját 1935. május elsején lepte at először. Mindez történt abban . a kilencszáz- harmincötös esztendőben, amikor a barcsiak is munkáért álltak sorba, mert könnyebb volt kikerülni a kapun, mint álláshoz jutni. Pandúr Ferencnek ebben szerencséje volt. — Az édesapám is a fűrészüzemben dolgozott — jegyzi meg indoklásul. Arról már nem beszél, hogy az édesapa megbecsült iparos volt, hisz a fia másképpen még a vizeskanna- hoz sem juthatott volna, hogy a „szaladj ide, fiam" szerepét betöltse. Négy • polgárit végzett, így hát később írnoknak tették meg. — Akkor még hajók is jártak a Dráván! Gőzösök vontatták az Uszályokat, hogy Németországba vigyék, ami a gat térből kikerült. Sok minden nincs meg a régi Barcsból, sok minden más, ám ne feledjük, hogy a második világháború ezt a települést is romba döntötte. 1945 után mindent elölről kellett kezdeni! Nézze meg: megtettük a magunkét, ma szebb ez a város, mint valaha ... Nem emlegeti a saját érdemeit, megöúvik a közös siker mögött Pedig lenne mivel dicsekednie! A fűrészüzem melleti óvodát az ő kezdemenyezéséie hozták létre. Amikor párttag lett, majd szakszervezeti vezető, azon munkálkodott, hogy változtasson az életkörülményeken. Felesége régi festményt mutat az üzemről, rá sem ismerni a mai gyárra! S amikor úgy érezte, hogy az üzem út.iát. sínre tette, a város felé fordult. A sport volt az élete. Ahogy a munkahelyen szinte minden munkakörben dolgozott, úgy a spuriban is betöltött mindenféle tisztséget. Hogy Barcs és Virovitica között olyan szoros barátság alakult ki, mint amilyenről most beszelnek, az egy kicsit neki is köszönhető. A barátkozó* éppen a sportolókon keresztül kezdődött.... — Csak az egészséggel ne lenne baj! — sóhajt föl, mert eppen a kórházból érkezett. Súlyos műtéten esett át. Hosszabb ideig feküdt a betegágyon. Másfél hónapig távol kellett lennie az otthontól, a barátaitól, nem tudhatta, mi történik a városában. Mondja, hívták igazgatónak Lentibe, El is ment néhány napra, de sehogy sem erezte jól magát. A szíve visszahozta a Dráva partjára. Munkáját többször ismerték el magas kitüntetésekkel. Amit Barcsért tett, arról elismeréssel beszélnek városszerte. Az aranysárgán villogó domborművet és a díszes emléklapot mégsem érzi igazán magaénak: „Abban tenne van mindannyiunk munkájának elismerése. Egyedül nem ment volna. .” N. J. 2400 ember volt. Akkor nyolc és fél ezer tonna fonalat gyártottunk. Emisek tükrében mai teljesítményünk round járt jobbnak rmrtaitftooKik. Termelékeny- »eg} mutate«**: s egyéb számaink is jctobafc az országos átlagnál. Nem mondjuk, bogy sohasem szeretnénk többet termelni, és arról sem mond urak le, hogy egyszer még a mádnál jóval többen legyünk. De addig az átmeneti állapotban egyéb esc* őzökkel kell javítanunk a teljesítményünket. Hatékonyabb munka, jobb minőség, nyereséges gazdálkodás ... Slagertafe- jezesek. de nálunk nem csupán azok. Mi most arra készülünk, hogy egyelőre kevesebb emberrel jobban dolgozásunk. Ennek előbb-utóbb úgyis beérik a gyümölcse, s újra jelentkeznek nálunk az emberek. — Eddig jobbára « termelés emberi tényezőjéről esett szó. Milyen lehetőségek vannak a géppark korszerűsítésére? — Tavaly óta működik egy kiváló gépsorunk, ameiy gyenge minőségű alapanyagból jó minőségű fonalat készít. Olyan anyagot is földolgozunk, amilyen korábban hulladéknak számított. S ehhez a gépsorhoz jóval kisebb keaeiószieméiy- zet is elegendő, mint a régebbiekhez. A fejlesztés folyamatos, hasonlóan korszerű berendezések munkába állítását tervezzük meg többheiyütt. Megkönnyítik a munkát, és jobbat produkálnak. Persize e téren végesek a lehetőségeik, de mi meg olyan helyzetben vagyunk, hogy így is látványos változtatásokra van lehetőségünk. Még a hozzá nem értő embernek is érthető, észrevehető ez. Például: az új Rieter gépsor első egysege, a tisztító aggregét saját maga „zabatja" az alapanyagot A régebbi gépsorokat ember „eteti”. Ezúttal — bár egyébként nem szokásunk — nemi magyarázatot kell adnunk fotóinkhoz is. Az igazgató áltál fentebb említettek illusztrálására készített képeket fotósunk. Olvasóink megfigyelhették: képeinken mindig ott van a dolgozó ember. Most az egyiken egy lélek sincs, ugyanis ha volna, akikor lenne baj; ehhez a géphez csak akkor nyúl ember, ha elromlik. A másik kép a hagyományos munkát ábrázolja. S lényegileg mi ndkettőn ugyanazt a munkafolyamatot örökítettük meg a ^kétarcú” gyárban. Luthár Péter SOMOGYI NÉPLAP
