Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

A PÁLYA KEZDETÉN H ü az alapvető kér­dést, az elhelyezre­desi lehetősedet te- kiiujur, an-Kor az idén vég­zettek helyzete a korábbi évekénél kedvezöoonek mondható. Az aitaíanos is­kolát végzettekre éppen úgy vonatkozik ez, mim a kö­zép- es felsőfokú iskolák végzős hallgatóira, a íriss diplomás szakemberekre. Az általános iskolákban 136 300 tanuló végzett ebben az év­ben, közülük 127 400 tanul tovább és mindössze 7000- en helyezkedtek el segéd­vagy betanított munkásként. A tizennégy—tizenhat éve­sen munkába állók száma természetesein ennél jóval több. Sokan ismételten meg­kísérlik a középiskolába va­ló bejutást. Egészségi és egyéb okokból is számosán várnak egy—két évet, de mégis jóval több rnunfea- hjely vár rájuk, mint ameny- nyien munkára jelentkezr- ‘nek, A munkaerőhelyzetet minden szinten meghatározó területi és szakmai elosztott­ság természetesen ennél a csoportnál is gondot okoz. A falun élő tizenéves lányok számára alig van választási lehetőség Többségükre a nehéz fizikai munka vár, vagy otthon marad és a ház­táji, kisegítő gazdaságokban dolgozik. A nagyobb közsé­gek termelőszövetkezetek munkakínálati skálája sze­rencsére szélesebb, sőt mó­dot nyújtanak a szakkép­zettség megszerzésére is. A középiskolát végzettek népes táborának helyzete természetesen bonyolultabb, maga a probléma Is jelen­tősebb, szerteágazóbb. ösz- S7asen 22« 354 ifjú ember végzett az ország gimnáziu­mában, szakmunkásképző intézeteiben, szakközép- és szakiskoláiban. Közülük 141 460 jelentkezett tovább­tanulásra, 99 100 pedig mun­kát vállal. Elnnél a rétegnél a szakmunkásképző intéz­ményekben végzettek van­nak a legkedvezőbb hely­zetben. A szakmunkásképző iskolák területi elhelyezke­déséből adódóan természe­tesen nem minden szak­mában és nem mindenütt könnyű munkát kapni. Borsodban, Szolnok és Csongrád megyékben példá­ul több autószerelőt képez- .tek ki, mint amennyire szükség van. Somogybán túl sok a rádió- és. tv-műsze­rész, Szolnok megyében a háztartási gépszerelők, ru­hakészítő szakmunkások, szobafestők számára nehéz munkát találni. A meet vég­zett hegesztők, esztergályo­sok, villanyszerelők, kötő- és szó vő-szakmunkások, te­tőfedők, burkolok viszont bárhol az országban azon­nal el tudnak helyezkedni. Az idén végzett 25 328 szak közép- és szakiskolás fiatalok elhelyezkedési le­hetőségei szántén jók, bár szakmai és területi feszült­ségek náluk is adódnak. Gondot okoz például a köz- gazdasági, számítástechni­kai szakoktatásban jelent­kező túlképzés. Szabolcs- Szatímár, Borsod, Fejér me­gyékben sem tudnak annyi gyorsírót foglalkoztatni, mint amennyit képeztek. Budapesten, Bács megyében viszont kevés a gyors- és gépíró. Általános hiány mu­tatkozik a belkereskedelmi, középfokú pénzügyi, szám­viteli szakemberekben. A gimnáziumot végzettek száma szintén jelentőig: 20 372. Közülük 9 900 tanul­hat tovább, 10 000 pedig fo­lyamatosan munkát vállaL Pontos adatokat itt nehéz kimutatni, mert sokan két­szer háromszor is megkí­sérlik az egyetemi, főiskolai felvételit, otthon marsainak, szabad pályát választanak, vagy egyszerűen férjez men­nek és kiesnek a statisztika hatóköréből. A gimnózáu- • mok jellegéből adódóan az érettségizettek túlnyomó többsége nem szerez szak- képzettséget, így aztán a to­vábbtanulásból kimaradtak l« Ünnepi vegyes Péntek. A készülődés ide­je. Töíbb megörökítésre mél­tó életkép villan ilyenkor föl alig néhány félórácska alatt. Az egyik: Banális alaphelyzet. Atya és nagyobbacska gyermekei vásárolnak. Persze, hogy fölfigyelnek a kölykök a boltban „harsánykodó” mi­kulás-kellékekre. És kuncso­rognak is. Egy ideig bírja az atya, de végül inkább en­ged. Hamarabb szabadul. S épp a virgácsnál enged. A gyermekek örülnek. Néhány perccel később, az utcán: — A fene egye meg! — Mi baj,, apu? — Tudjátok, mennyibe került ez a sz... (kimond­ta). hat forint darabja. En­nek a ... (megint kimond­ta). Meg ne mondjátok anyátoknak, hogy mennyibe került! Mert balhézni fog. Szép dolog az ajándékozás. Szombat. Még mindig Tél­apó. Negyediké van csak, de hál a szákszervezeti Mi­kulás előre dolgozik. — Farmernadrágja volt. És dupla szakálla! A fehér alatt egy fekete. — Én már egy másiknál is voltaim, az biztosan a testvére, mert annak Is far­merja volt. Nem tudta el­takarni a köpenyével. — Nálunk böfögött. Sör- szagút. Mindez elhangzott a hideg miatt eleg rövid délutáni gyerek-dagonyázta tás ide­jén a ház tövében. Velős ta­pasztalatcsere. A felnőttek csak ámultak és bámultak. És akkor még hatra volt több családi Tél­apó is. * ♦ * Vasárnap. Este a nagy tv- dilemma. Egyik mérleg-ser­penyőben a Magyarország— NDK női kézilabdameccs a világbajnoki , csoportelsősé­gért, a másikban a tévéjá­ték ; Páger, Dayka... Győztek az utóbbiak. A éarab közepes, meglehetősen következetlen, fölösleges sal­langokkal tűzdelt... De semmi műelemzés! Majd mások. Különben is: olvashatnák akár a telefo nkönyvet. A két öreg játszik. Mit ját­szik. . . Él. Minden szavuk mozdulatuk. arckifejezésük jutalom nekünk. Ügyet sem vetünk a film zökkenéseire. És amikor épp nincsenek a 8 képernyőn: ..Te, hány éves ez a Páger? Meg a Dayika? Tudja fene,^ tán het ven...” Űjira ők. Blcsöndesedünlk. Megintegy üresjárat: „Na most megnézem a lexikon­ban". Páger Antal 1899. Dayika Margit 1902. Nyolcvanhá­rom és nyolcvan. Ha nem félig fekve, félig ülve ter­peszkednénk, akikor bizony hasra esnénk előttük. Egy cseppet sem szégyellném ezt a hasra vágódást. Hétfő. Reggel a rádióban. Mondja valaki a KISZ KB vezetői közül a riporternek, hogy most aztán törik a fe­jüket; miképpen lehetne erősíteni az autóstopot. Merthogy amióta megdrá­gult a közlékedés, azóta a fiatalok, akik kis keresetű­ek ... Van már egy csőim ó ötletük is. Most lett idő­szerű, hogy megoldják ezt a nagy gondot. Megkapó ez a gyorsaság. Ha jól belegondolok, ifjú koromban kedvenc közleke­dési eszközöm volt az autó­stop. Az pedig jó .néhány éve volt. Hadd ne mondjam, hogy mennyi. Régen és kész. És akkor már — ahogy ba­ráti ,körben mondogattuk — jó lett volna valami szerve-, zett megoldás. Még az ifjú­sági saj tőorgánumok is ír­tak a dologról. Az ifjúsági vezetők pedig nyilatkoztak. Miint mondom: régen. Hát, kedves mai illetéke­seik, jöjjenek azok az ötle­teik! Csak frissen, fiatalo­san! Mert most időszerű. L. P. elhelyezkedése eléggé nehéz. Lehetőség van ugyan arra, hogy gyorsított utón szak­munkásképzést nyerjenek, de többségükre csak a se­géd- vagy a betanított munka vár, ez pedig — kü­lönösen a lányoknál, nem túlságosan népszerű. Köny- nyebbséget jelentenek az egyre népszerűbbé váló fa­kultációk, amelyek segítsé­gével immár tízféle szak­mában szerezhetnek alap- képesítést a gimnáziumá ta­nulók is. Valahol itt kell a megoldást keresni, hisz az érettségizetteknek csak a fele tanulhat tovább, na­gyobb részüknek munkát kell vállalnia, és ma meg a felajánlott állások 60—70 százaléka nehéz fizikai mun­ka. Ez az arány nem válto­zik a jövőben sem. Jellemző az ország mun­kaerőhelyzetére, bogy az egyetemet és főiskolát vég­zettek elhelyezkedési lehető­segei talán sohasem voltak annyira kedvezőek, mint napjainkban. 13 751 végzett újdiplomást bocsátottak ki ebben az évben a főiskolák és az egyetemek. Számukra 24 532 állást hirdettek meg, de köztudott, hogy a tény­leges elhelyezkedési lehe­tőségiek ennél sokkal széle­sebbek. A műszakai diplo­mások például négy állás közül választhatnak, a tu­dómé nv egy e temeken vég­zettekre fejenként másfél, az agrärszakosokra 2,7 állás vár. Területileg természete­sen már nem ilyen jó a konkrét helyzet és az is gondot okoz, hogy a meg­hirdetett munkakörök nem mindig felelnek meg a pá­lyázók felkészültségének, nincsenek kellően dotálva. N em mindenütt kőisy- nyű munkát talál­niuk a végzett böl­csészeknek, nyelvészeknek, filozófusoknak, régészeknek, jogászoknak. Néhány tanári szak szintén telített A meg­lévőnél kevesebb biológus­ra, földraj-, matematika-, fizika-szakos tanárra van szükség, és ehhez járulnak még a területi elosztásból adódó egyenetlenségek is. Külön gond az. bogy a fő­városból nem szívesen akar­nak vidékre menni, pedig ott sokkal jobb az orvosi, műszaki, gazdasági diplomá­val rendelkezők elhelyezke­dési lehetőségei. A pályael­hagyás szintén növeli a szervezett mu nkaerögaz- dálkodás nehézségeit Az idén végzett (és kü­lönböző szinteken munkát vállaló fiatalok gondjai az egész társadalmat érintik. Épp ezért a jelen és a jövő egyik alapvető feladatának kell tekintenünk e problé­ma megoldását T. F. Próbán. Karácsony! koncertre készül a pedagóguskórus Kodály szahadsághangjai A Somogy megemlékezése Tízével a Somogy, me­gyénk kulturális folyóirata. Az év utolsó számával szin­te együtt érkezett a meg­hívó, amely az egy hét múl­va esedékes jubileumi mű­sorról értesített A tíz év­ről szólnunk tehát lesz még mód. most a Somogy hato­dik számából tallózunk. A száz éve született Ko­dály Zoltán életének és munkásságának jelentős té­ret szentelt a folyóirat: ér­demes írások mutatják be az életmű legfontosabb sa­játosságait tanulságait. Ka­nyar József Így láttam Ko­dályt című írásának értékes részletei azok a visszaemlé­kezések, amelyek a zeneszer­ző és Somogy megye kap­csolatát villantják föl. 1955- ben a Zeneakadémián ünne­pelte a zenei világ Kodály születésének hetvenharma- dik évfordulóját. Emlékeze­tes eseménye volt ez az ak­koriban működött Somogy megyei népi együttesnek is, hiszen három vegyeskari művel is köszönthet ték az ünnepeltet Két évvel ké­sőbb Kaposvárra várták Ko­dályt. A személyes meghívás alkalmat adott arra a ze­neszerzőnek, hogy érdeklőd­jék megyénk zenei kultúrá­járól. Van-e Somogynak ének­lő iskolája? — kérdezte. — Nincs — hangzott a küldött­ség válasza. — Miért nincs? — kérdezte. — Nincs, meg a tárgyi és személyi felté­tele? ötven van már a ha­zánkban, és kellene még száz, kétszáz, ötszáz, ezer belőle! — így Kodály. Tíz évvel később Marcali és Bö- hönye után Kaposváron, a Tóth Lajos iskolában telje­sült a Mester kívánsága. Kodály zeneesztétikái neve­léséről Jártossy István elem­ző megállapításokat tesz: kiemeli, hogy nevelési el­képzelései lényegében pár­huzamosak az ógörög neve­léssel — A gyermek ösz- tönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, an­nál inkább kívánja mellé a mozgást... A zene és a testmozgás szerves kapcso­lata: énekes játék a szabad ég alatt, ősidők óta a gyer­mek életének legfőbb örö­me — vallotta. Majd egy érdekes megállapítást tesz: — Még a testnevelésre Is hasznosabb a fegyelmezett éneik, mint a kézénél lás ... A zene elemei külőn-kü- lön értékes nevelő eszközök. A ritmus figyelmet, kon­centrációt, határozottságot, beidegzőiképességet fejleszt — sorolhatnánk ' Kodály ze- nei-esztétíkai nevelésről al­kotott legfőbb megállapítá­sait. Sapraróban 1981 au­gusztusában tartották az V. nemzetközi Kodály-szim- poziont, itt mondta el Fo­dor András, hogy milyen eleven kapcsolata volt a ze­neszerzőnek a magyar köl­tészettel. Huszonnégy ma­gyar költő ötvennyolc ver­sét nemesítette Kodály mu­zsikává. Vörösmarty, Ber­zsenyi, Balassi, Szkhárosi, Petőfi mellett szívesen for­dult a modernekhez is: Ady­hoz, József Attilához, a kor- társ lírát elsősorban Weöres Sándor képviseli a kodályi zeneirodalomban. Ismét hallgassuk őt magát: — Ha nem járok a bölcsészkarra, ha nem foglalkozom a régi magyar irodalommal, sose találom meg a Psalmus Hungaricus szövegét, amit akkor még csak a szaktudó­sok szűk köre ismert A szabad Magyarország történeknénék első március 15-i ünnepére kalauzolja el az olvasót Breuer János Ko­dály szabadsághangjai című írásában. E jeles ünnepen a Nemzeti Színházban rende­zett ünnepségen többek kö­zött elhangzott a Budavári Te Deum, a szerző vezény­letével. Az 1945. március 15- én megnyílt Állami Opera- házban szintén fontos fel­adata volt Kodálynak. A Psalmus Hun.gari.cust és a Bánk bán 2. és 3. felvoná­sát vezényelte. Kodály a zene nyelvén fogalmazta meg azokat a nemzeti érzé­seket. amelyeket Ady vers formájában — főleg az úgy­nevezett kuruc költeményei­ben. Végül hadd említsük meg a Somogy című folyó­irat immár hagyományos várossorozatát: ezúttal a Dráva menti Barcsot mu­tatja be. A szülőföldünkről szóló helytörténeti vonatko­zású írások között is talá­lunk KodályJamléke(kre uta­lókat, H. B. Pintér István dokumentum riportja ü veréb is akció A telefonbeszélgetés lezaj­lott, és röviddel azután vá­ratlanul megjelent a főnöki irodában- Hátszegi-Hatz Ot­tó. Kádár Gyula feltételez­te róla, hogy az általa Tö­rökországban, az amerikai rezidensekkel folytatott egy­kori tárgyalások és az ame­rikai ejtőernyősök érkezése között öszefüggés van, te­hát Hatznak tudni kell a dologról. Nem tudott. És nem is szégyellte tájékozatlansá­gát. Ellenkezőleg: ő kérdez­te ki a főnőkét. Azzal, hogy őt az amerikaiak úgy infor­málták, hogy Magyarország­gal kapcsolatban minden ügyet Kairóban székelő ki- rendeltségük intéz, sőt fi- gyeime7.tették is rá: Ma­gyarország ne tárgyaljon más amerikai szervekkel. Az ezxedes es az alezredes egyaránt attól tartott, hogy valamelyik amerikai bürok­ratát megsértették hatás­köri büszkeségében. Küszö­bön álló német megszállás- veszély ide. a határon gyü­lekező Wehrmacht-csapa- tcik oda, nem volt fontosabb dolguk. mint átugrani Szentm iklóssyhoz, ezt tisz­tázandó. A külügymimiszter- heíyettes megnyugtatta őket: minden fenéiben van, az ejtőernyősök Magyaror­szágra küldését Svájcban teljesen megbízható ameri­kaiakkal tárgyalták meg, min denfaj ta aggá! yosfcodás felesleges. Az urak együtt eldöntötték: az amerikaia­kat úgy adják át a németek­nek, hogy az előre elkészí­tett Tito-mesét jegyző­könyvbe veszik. A kihallga­tó pedig ne legyen más, mint maga Üjszászy Is.vau vezérőrnagy, az Államvédel­mi Központ főnöke. Ennyi kiváló szakembernek eszébe sem jutott, hogy a hitler s- táik, ha nem tudtak volna már eleve mindenről (mert — amint az egy fennmaradt dokumentumban olvasható — „becsületes magyar tisz­teik” informálták őket), ép­pen abból foghattak volna gyanút, hogy egy ilyen ma­gas beosztású kémelháritó személyesen foglalkozik egy, valamelyik jobban képzett fogdmegjére tartozó témá­val. Kádár Gyula szerint már­cius 17-én délután érkeztek meg az amerikaiak Buda­pestre, Duke szerint csak március 18-án este. A VKF/2 Volt főnöke szerint Üjszászy még pénteken, vagyis 17-én délután el is készítetté a kihallgatás! jegyzőkönyveket, amelynek rövidített tartalmát azonnal átküldték a német, katonai attasénak, ö azonban nem tartotta fontosnak a dol­got; semmit nem tett. Hogy az amerikaiak Nagykanizsáin töltöttek-e el két éjszakát, mielőtt a Hadik laktanyába vitték volna őket, vagy pedig a Hadik laktanyában aludtak kettőt addig, amíg a hitle­risták megszállták az or­szágot, ' tulajdoniképpen mel­lékes körülmény. ' Az azon­ban nem, hogy vajon kitől értesülhettek a németek már jó előre a Veréb-akció meg­kezdéséről ? Feltételezhető, hogy —; bár írásos bizonyí­ték nincs rá — például Ki­rály Koméi repülő-őrnagy­tól. Több mint gyanús, hogy később, amikor április kö­zepén az amerikaiakkal va­ló cimiboraság miatt a Ges­tapo letartóztatta Üjszászy Istvánt, Kádár Gyulát, sőt helyettesét, Kern Károly őr­nagyot is, Király Kornélnak a haja szála sem görbült meg, s hogy ráadásul a hit­lerista megszállás Idején még egy csillagot is kapott a parolinjára. Király Kornélon kívül tu­domást szerezhettek a hit­leristák a készülő Veréb-ak­cióról Hátszegi-Hatz Ottótól is. A bulgáriai magyar ka­tonai attasé ugyanis — és erről vannak cáfolhatatlan dók umentumok 1 — kettős játékot játiziott. Miután bu­dapesti parancsra átrándul- gatott Isztambulba, hogy ott az amerikaiakkal tárgyal­jon, rendszeresen jelentgette az ügyek állasát a szófiai német követségen egy bizo­nyos Deliusnak, a hitlerista katonai elhárítás ottani fö- rezi densének. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents