Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

/ Evek programja Az energiagazdálkodás nem kampányfeladat H áromezer dolgozónak ke­nyeret adó vállalat ve­zetőjének kesergését hallgattam a minap. Evekig a kipipálandó feladatok kozott szelepe.t náluk az energia­takarékosság. Országos prog­ramról léven szó, illendően tervezték a megawattok, ki­lokalóriák szolid csökkené­sét, es a szocialista brigá­dok értékelésénél ostorozlak azokat, akik — legalább egy-egy vállalás erejéig — nem emlékeztek meg erről a brigád naplójában. Még­is — hangzott az önkritikus érvelés — lényegégen egyet­len tételre figyeltek igazan: arra, hogy legyen elegendő energia a termeléshez. Az már elsikkadt a szempontok sokaságában, hogy mindez mekkora költségét jelent év­ről évre. Azóta nagyot for- . dúlt az élet. Ha rosszul sá­fárkodnak az energiával, a nyereségük kerül veszélybe. Csak éppen későn ébredtek — állapítja meg az igazga­tó. Hiába az előrelátó ter­vezés, a tilalmi táblák, több évtizedes pazarló szemlélet- módon kell áttörnie az új­nak. És ez bizony nem megy máról holnapra. A gond — úgy tűnik — országszerte hasonló. Későn ocsúdtunk. Hiszen 1978-ig, amikor is a párt Politikai Bizottságának határozata nyomán végre elkészült az átfogó energiagazdálkodási .program, évente több mint öt százalékkal növekedett az ország energiafogyasztása. Hibás volt tehát a prognó­zis, ami az immár kilenc esztendeje bekövetkezett el­ső olajárrobbanás következ­ményeit átmenetieknek, gaz­daságunkat kevésbé érintő­nek tekintette. Nem csekély teher hárult e megkésettség miatt a honi gazdaságra. Az átfogó intézkedések szokott­nál gyorsabb ütemű megva­lósítására volt szükség. Az­az : ismét nélkülözhetetlen lett a korábban mestersége­sen visszafogott hazai szén­termelés, és a méreg drága olaj helyettesítésére a lehe­tőségeink szerint földgázzal, majd atomenergiával. A szerkezet gyökeres átalakí­tásának együtt keleti járnia egy mindenre kiterjedő ta­karékossági programmal. Mindezt olyan időszakban, amikor szerte a világon tó­vá ob drágultak az energia- hordozók. Az eredmények inas körülmény között megelégedésre adtak volna okot. A tüzelésre felhasz­nált kőolaj mennyisége 1978-hoz képest évenként kétmillió tonnával csökkent. Tavalyig eljutottunk oda. hogy a bruttó termelés 2,3 százalékos növekedt.se mel­lett az energiafelhasználás szerény mellekben tovább csökkent az országban. Még­is, az elmúlt évben a kor­mány gazdasági biz- t sága a program végrehajtásának gyorsa tásáról határozott. Erie szorították a körül­mények. Nevezetesen az energiahordozok árának szinte már számon sem tarthatóan sokadik emelke­dése, és a hazai hiányos­ságok. Például az, hogy a bányászat — az évekig tar­tó „tetszhalál” állapotából újjáéledve — nem készülhe­tett fel kellőképpen a mi­nőségi széntermelésre, tehát a szén dúsítására, nemesí­tésére, a brikett gyártására. A takarékossági mozgalmat is tűi kell lendíteni a kez­deti sikerek mellett tapasz­talható, helyenkénti ötlet- nélküliségen, formalizmu­son. Ma már túl vagyunk ' azon, hogy évek mulasztásá­nak pótlását sikerként köny- velhejtük el. Pár éve akadt például, vállalat, ahol az el­hanyagolt kazánok rendbe­tételét, felújítását — ami­nek nyomán persze csök­kentek a fűtési költségek — mint valami vívmányt, úgy értékelték, és prémium ütöt­te a markát azoknak, akik pedig legalább is figyelmez­tetést érdemeltek volna a munkaköri kötelességük ko­rábbi elmulasztásáért. Ez az időszak 'elmúlt, A vádaia- tokaí a szükség rákénysze- rnetie a költségérzékeny­ségre. A jelek szerint az energia takarékossá g e x ten ­zív éveiről műit időben be­szélhet űrt it. A továbblépéshez viszont — a szemléletmód változá­sán, és a jó ötleteken kívül — pénz' is kell . . . Nem íoo’- rasnöveió, lassan megtérülő . beruházásokra gondolok, hanem olyanokra, amelyek a technológia átalakításával, vagy a meglevő technika korszerűsítésével két—há­rom év elteltével hasznot hajtanak. Ma örvendetes módon a VI. ötéves tervidő­szak végéig 30 milliárd fo­rintot költ ei're az ország. A tetemes összeg felét a vál­lalatok kapják, méghozzá pályázat során, versenyez­tetve a beérkező javaslato­kat. Marad azonban még egy fehér foltja az energia­takarékosságnak. Ez a vesz­teségek feltárása, a sok he­lyütt egyelőre csak beszámo­lókban, jelentésekben emle­getett rej let tartalékok meg- leiése. F őként a folyamatos­ság hiányzik, hiszen azt, ami nem szúr szemet, aminek felderítésé­hez esetleg az átlagos szak­mai ismeret kevés, nem le­het akciókkal, kampánysze­rűen felszínre hozni. Arról a merevségről nem is szól­va, hogy egy százezres ér­tékű mérőműszer beszerzé­se egyelőre sokhelyütt be­ruházásnak számít, és így a „nincs rá pénz” kategóriá­jába’ kerül. Annyi bizonyos: országos, átfogó, évekre tervszerű munkát adó program birto: kában gazdálkodunk az energiával. A megvalósítás­hoz azonban senki sem vár­hatja ,,felülről” a döntése­ket Közösség bölcsességre van szükség. G. L. F. SOMOGYI KRÓNIKÁJA A múlt hét kiemelkedő eseménye volt: megemléke­zés Kaposvár felszabadí­tásáról. A harmincnyoicadik évforduló tiszteletére csütör­tökön koszorúzási ünnepsé­get rendeztek, a Szabadság- parki szovjet hősi emlékmű­nél, és ünnepi tanácsülésen méltatták az esemény je­lentőségét. Ebből az alka­lomból az elismerés külön­böző formáival tüntették ki .a megyeszékhely gyarapítá­sában, szépítésében kitűnt egyéneket, közösségeket. A vállalati vezetők részé­re szerdán Kaposváron tar­tott megbeszélésen arról tár­gyaltak, hogyan kellene job­ban, eredményesebben segí­teni a tanácsokat a telcpüléspolitikai te adatok megoldásában. Amint az előadó hangsúlyozta, közös érdekről van szó, melyet a nehezebb gazdasági körül­mények között is érvényesí­teni kell. Ezen az értekezleten min­denekelőtt az anyagiakról és az ezeket előteremtő, meg­sokszorozó szervezőmunká­ról volt szó. Másfajta érté-N kéz. szerepeltek témaként zét, a megyébe» lezajlott értekezleten. A Hazat.as Népfront megyei bizottságá­nál ü.esen arra a kérdésre kereslek választ: hogyan tudnák közelebb hozni egy­máshoz a városok lakóit, miként járuHhaitnefc hozzá a néptrontmozgalom módsze­reivel az életmód szocialis­ta vonásainak kialakításá­hoz. A másik e témával fog­lalkozó tanácskozáson az or­szág megyei művelődési há­zainak igazgatói vettek részt. A Népművelési Intézet szer­vezésében a kaposvári sza­badidő klubban tartott esz­mecsere ia azt a célt szol­gálta, hogy a lakótelepekről mielőbb megállapíthassuk: egyéni arcot öltve élnek, s az itt lakók nem alaktalan tömeg tagjaiként kerülgetik egymást. A szabad idő eltöltésére számos lehetőség kínálkozik. Ilyen egyebek között az ama­tőr művészeti csoportok te­vékenységében való részvé­téi. Hogy milyen nevelő, egyéniséget formáló, szépér­zékét fejlesztő hatásuk van az ilyen közösségeknek, azt jól példázza a EM Kapos­vár Táncegyüttes, amely há­rom évtizeddel ezelőtt ala­kult. Az évforduló tisztele­tére hétfőn a La tinea Mű­velődési Központban rende­zett műsor hangulatát fo­kozta, hogy ekkor adták át a csoportnak a Tegyünk töb­bet Somogyért kitüntetésit. Egyéves, változatos prog­ram fejeződött be pénteken Fonyódon. A nagyközség fennállásának 900. évfordu­lója tiszteletére szervezett műsorok zárásaként hang­versenyt es tudományos ta­nácskozást tartottak a Bala- ton-parti településen. A múlt héten a szokásos­nál nagyobb forgalmat bo­nyolítottak le a megye könyv­tárai. Az országos gyermek- könyvhét alkalmából ugyan­is számos iskolai osztály, na.plközis csoport, szakkör kereste föl a betűk birodal­mát, ahol nemcsak gazdag könyvválasztékkal. hanem változatos programmal, szel­lemi játékokkal, műsorral is várták őket; irodalmi vetél­kedőket rendeztek a szá­mukra. ívem csak a gyermekekhez, hanem az idősekhez is több figyelem fordult a községek­ben és a munkahelyeiken. A múlt héten szakszervezeti bizottságok, vörösíkeresztes aiapszervezeíek tájékoztat­tak arról, hogy milyen ben­sőséges hangulatban köszön­tötték nyugdíjasaikat, a te­lepülés idtös lakóit. Azt tapasztaltuk: a határ csaknem teljesen elcsendesült Elvétve akad meg a sze­münk egy-egy magányosan szántó traktoron. Mondhat­juk: holtszezon van a me­zőgazdaságban. Az irodák­ban azonban lázas munka főijük: készül az összesítés a múlt évről. A számok és elemzések nyomán alakul a kővetkező év terve... Faál László i Négyszáz dolgozónak adnak munkát Emlékmajori emberkohó Póldaádó melléküzemág — A teljesítménylapok alapján választottak ki kö­zülünk vagy húszat, a fo­lyamatosan dolgozó, jo mun­kás asszonyokat. Többen Ta­tai korunk óta a növényter­mesztésben dolgozunk, és nem szívesen vállaltuk az újat. Én is féltem, képes leszek-e egyáltalán helytáll­ni egy ilyen pontos mun­kát követelő üzemben. Azt válaszolták: legalább pró­báljam meg. Végül is eljöt­tem. Sorkapcsolók gyártásá­val kezd'.ük. A műszak vé­gére ,s<X;szor nem éreztük a kezünket, de ennél még s-lakatlanabb volt, hogy ül­ni kell ... Voltak, akik pár hét után if tihagyták, mi azonban megszoktuk és megszerettük ezt a munkát. Ügy gondo­lom, ha ma valamilyen ok­ból vissza kellene mennem a növénytermesztésbe, leg­alább olj'an nehéz lenne új­ra alkalmazkodnom, mint amilyen nehéz volt itt négy éve. Megszoktuk a rendet és fegyelmet, azt, hogy a per­cekkel’ is számolni kell.- Nem tagadom: & jobb m un­ka,körülményeket is. Nem könnyű óránként 18 sorkapcsolót összeszerelni, úgy, hogy minden alkatrész minőségét külön ellenőrzik. Olykor túlóráznunk . is. kell, hogy az üzem eleget tehes­sen a sürgős megrendelé­seknek. Ilyenkor a család összefogására is szükség van, hiszen valamennyiünk­nek vannak állatai. Kádár Jánosné, a homofo- saentgyörgyi tsz emi ékma­jori üzemének dolgozója vallott igy a munkájáról. Mikor az elnép­telenedőben levő Emlékmajor egyik volt gazdásági épületében meg­kezdődött a terme­lés, huszonketten voltak. Ma száz­negyvenen dolgoz­nak a telepen. Több mint ötven­féle alkatreszt gyártanak. A VBKM kaposvári gyárának export- termékeihez túl­nyomóreszt itt készülnek a sorkapcsolók. Az emleki üzem folyamatosan bővült, és idei termelési értéke mintegy 55 millió forint lesz. Aki csak a kezdetkor járt erre, aligha is-mer rá a mai Em- lékmajorra. A tavaly elké­szült betonúton érkeznek a murtkásetzállííó buszok. Az üzemi konyha, ebédlő és a lobbi szociá.is létesítmény a dolgozók többségé szamára már magátol értetődő. Az égjük korszerű bake­litsajtoló mellett találkoz­tam Wirth Jánossal. — Ha leírja a nevemet, félek, kinevet a volt főnö­köm. Galvanizáló szakmun­kás voltam az egj-ik kapos­vári gyárban. Meg is becsül­tek, és aligha értik, miért jöttem el ide betanított munkásnak ... Pedig egy­szerű. Az időt, amit edoig bejárásra fordítottam, most háztáji állattartással töl­töm. Családommal együtt Szolokban lakom a szüleim­mel. Megoldódott a lakás és bejárás gondja, a szabad időmet is jobban kamatoz-, tathatom. Az üzemben jól erzena magam. Kiss T.ajos Bála művezető ipari szövetkezetben szer­zett tapasztalatot. — Szó sincs itt már mel­léküzemágról. Ipari föága- zat a helyes megnevezés. A termelés technológiai szín­vonala. a munka szervezett - sége és termelékenysége egv jó középüzemének felel meg. — Az alaptevékenységben fölszabadult munkaerő fo­lyamatos foglalkoztatása es a n.vereseg elóteremtese Volt a célunk —• mondta Eerier József tsz-einöfc. — Ügy ér­zem, mindkét célt elértük’. Igaz, sok csatát kelleti meg ­vívni ... Em lékmajor nemcsak a nyereseg növekedését, hanérn a szövetkezeti közösség ösári szekovácsolódását is szol­gálta. Itt ültek először égv munkapad mellé ká.mancsai, szuloki. homokszenfgyörgyi. ladi és patosfaj asszonyok. Ebben az emberkohóban ol­dódtak föl eicsaör a regi konfliktusok. Barátságok szövődtek egykori harago­sok >és riválisok között. Kö­zelebb kerültek egymáshoz az emberek, es ez hatott az egesz ísz-re. Récéi Árpád ipari főága- zatvezető Emlékmajor jövő­jéről beszélt. . — A szomszédra voii mag­tárépületben már folt-fi:'égy lakatos-, illetve sZlersbamké- szitő üzem kialakítása. Ez­zel sajat „háttériparunkat” teremtjük meg. A lakatos­üzem — ugya r.csilit a VE KM részére — különféle rész­egységeket is gj'árt majd; Több megyei fórumon em­lítették mostanában példa- adónak a VBKM kaposvári gyára es az Arany-homok Tsz hasznos együttműködé­sét. V Bíró Ferenc 19 új tsz-üzem A megye első tsz Ipari melléküzemágainak létre­jötte óta csak alig több mint egy évtized telt el, mégis valóságos történelme van mar ennek az ágazatnak. Volt idő, mikor rossz szem­mel nézték. Később nem­egyszer a giazdaságokom be­lül hiányzott a vállalkozó- kedv. Három-négy éve már leromlottak a szemléletbeli korlátok, és felgyorsult a fejlődés, megfogyatkoztak azonban a fejlesztési erő nélkül is kecsegtető lehető­ségek Ma egyre nehezebb az ilyen fejlesztésekhez ipa­ri partnert találni, s szű­kült a távlatban is biztos piacot ígérő termékek köre. A korábbiaknál több pénzre és kockázatvállalásra van szükség. Mindezek után különösen figyelemreméltóak az ipari tevékenység fejlesztésében elért idei eredmények. Nem /kis részt a szakirányitó szervek segítő támogatásá­nak és az ipari üzemek és "a gazdaságok kapcsolatait koordináló munkájának kö­szönhető, hogy ebben az evben 18 tsz-ben 19 fele uj kiegészítő tevékenység in­dult be. A legtöbb gazda­ság könnyű- vagy gépipari termák gyártását kezdte meg. Az új tsz-üzamek 400 főnek adnák munkát lakó­helyük közelében, jól szol­gálva ezzel a falvak lakos­ságmegtartó képességének növekedését. Az ipari és kiegészítő ágazatokban fog­lalkoztatottak száma már megközelíti a 4800-at. Na­gyobb részük korábban a növénytermesztésben dolgo­zott Egyre többen vannak azonban, akik a bejáras nyűgétől és költségétől sza­badulni igyekezvén marad­tak otthon. A kiegészítő tevékenység árbevétele idén mintegy 12 —15 százalékkal nö, és vár­hatóan eléri a 2,3 milliárd forintot. Az ipari tevékeny­ségből származó nyereség a megyében eleri a 360—370 millió forintot. Ennek az összegnek mintegy 20—30 százalékát fordítják a tsz-ek az üzemek felszereltségének, technológiai színvonalának javítására, több mint’kéthar­madát pedig az alaptevékeny­ség fejlesztésére használják föl. Könnyű belátni, hogj' enélkül a többleüejlesztesi erő nélkül a növénytermesz­tés és az állattenyésztés nem lett volna — s a jövőben sem lenne képes — az idei­hez hasonló gyors íejlődés­re. Ma már nincs a megyé­nek gazdasaga, ahol ne vol­na melléküzemág s egyre több az Oiyan tsz, ahol az ipari tevékenységet már fő­ágazati szinten szervezik. Az iskolatáskától a frottírtöröl­közőig, a harisnyától az elektronikai alkatrészekig több száz fele terméket gyártanak a somogyi tsz-ek. Mind nagyobb részük ex­portképes, magas minőségi színvonalú gyártmány. A bérmunka mellett szá­mos példa van még az egyenrangú partneri kapcso­latra épülő kooperációra, az ütött-kopxytt műhelyecskek helyét mindinkább átveszik a valóban iparszerű terme­lési feltételeket biztosító gyártósorok. A fiatal ágazat idén is jól szolgálta a megye nem kásrészt gyenge természeti adottságok közt gazdálkodó szövetkezeteinek megerő­södését. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents