Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

Don Quijote lesz ........ " ......' / A z amatőr színjátszó heti három alkalommal. lg., megy ez most is. Közben le- éretisegizett — Alakított-e leik! arcu­latán az együttes munka? — Nagyon sdkat köszön­hetek a közösségnek és Vér­tesnek. Én tudom csak, mennyit változtam. Itt egy­szerűen nem lehet nem ol­vasni, színházat hanyagolni. A csoport által bukkantam rá Illyés, Örkény István, Brecht, Beckett és mások műveire. Kiegyensúlyozott, higgadt fiatalember. Mondom is ne­ki. — Minden okom megvan a jé közérzetre. Apám korai halála után édesanyám egye­dül nevelt íel engem és két bátyámat; neki köszönhetem, »orfean hő hatására követ­kezne be, ettől viszont óv­ják a becses értéket. Az újabb restaurálást semmi sem sürgeti, ezért minden bizonnyal van idő kivárni, amíg a technika fejlődése lehetővé tesz egy olyan be­avatkozást, amely kizárja a korona szétszedését. Addig is más módon fogják őrizni az ékszereket: tervezik, hogy a koronát hermetikusan zárt vitrinbe helyezik, ahol csak a szennyeződéstől megszűrt levegővel érintkezhet. Ez a terv jövőre megvalósulhat nogy az életutam idáig si­mának mondható. Kitűnő munkahelyi közegben dolgo­zom, és ajándék az életem­ben ez az együttes. Huszonnyolc éves múlt. Szerepek serege áll mögöt­te. Játékáról — és társai alakításairól — nemrégiben egy szakembernek az ju­tott eszébe, hogy díjazni kellene az egyéni teljesít­ményeket is országos szán­tén. — Milyen szerepekre em­lékszik szívesen? Madách. Imre A civilizátor című vígja tékában iéptem föl először, a tót atyafit ala­kítottam. Voltunk a darab­bal a visegrádi fesztiválom, ahol szép sikerrel játszot­tunk. Sok előadásban kap­tam névtelen szerepet, egy voltam a csoportban. A Do­rottyában , a játékmester le­hettem, ez is szép élmé­nyem Ajtmatov két művé­nek színpadi változatában is feliléptem, Brecht Öceánre- pülésének felújításán sem maradtam szerep nélkül. — Úgy tudom, ír is. — Rossz verseket az asz- ta!fiók,nak. De gondolom, arra a paródiára céloz, me­lyet a népművelésről ég az amatőr mozgalomról írtam. Ez „menet közben”, az együttes ötleteivel lett tel­jes. Ügy tudom, felújítjuk. Az utóbbi időben többször írtuk le a nevét e hasábo­kon elismerően. Major Nán­dor A hóember című ab- szurdjában a férjet alakítot­ta ezt a horrorokból meg­szökött szörnyeteget, illetve annak karikatúráját. Mrozek A nyílt tengeren című já­tékában először a lakájt bíz­ták rá, majd a Kövér figu­ráját. Nem alkatilag, hanem valahogy lelkileg volt kö­vér. A Károly című mroze- ki groteszkben az unokát játszotta nagy sikerrel. Vi­lágossá vált azok számára is, akik akkor látták elő­ször, hogy az abszurdba hajló humor az erőssége. Ennek tapsoltunk néhány hete az országos minősítőn is. Aztán meglepett bennün­ket: Hajnóczy Péter önmar­cangoló Dinamit drámájá­ban bizonyította másfajta játékintelligenciáját. Érkeznek a társak, próbá­ra hívják. Akkor mondja: — Ezt szeretem. Ezt az együttlétet. L. L. Pintér István dokumentum riportja J3 be&réb is akció Ezzel azonban Kállay Miklósék még nem fejezték be a maguk dolgát S mi­közben tovább folytatták, sőt, az egyezményt megszeg­ve fokozott erővel támogat­ták Hitler szovjet-ellenes háborúját (lehetőségeikhez képest hiszen a voronyezsi katasztrófa után már nem igen rendelkeztek ütőképes katonai erőkkel), újabb és újabb nyugati kapcsolatokat igyekeztek kiépíteni. A Veréb-akció — Duke ezredes elmondása szerint — a „svájci vonal” útján ke­letkezett Ebbe a semleges országba először Barcza Györgyöt küldtek. Mégpedig a Vatikánon keresztül, ahol jó néhány esztendeig követ­ként képviselte az országot. Később, 1939-ben londoni követ volt Ezen az állomás­helyen érte a londoni kor­mány közlése: mivel Ma­gyarország megszegte a nem sokkal előbb aláírt jugo­szláv—magyar örök barátsá­gi é* meg nem támadási szerződést Lóridon megsza­kítja a diplomáciai kapcso­latokat Budapesttel. Barcza hiába akart találkozni Bem­ben az angol követtel. A szi­getországi diplomata — a hazulról kapott utasítás alapján — elzárkózott ettől. Viszont végrehajtotta azt a megbízatását, hogy kerülő úton tudja meg és hozza kormánya tudomására, mit kíván általa a királyi ma­gyar kormány közölni. Nos, Barcza nem akart mást, mint amit az angolok és az amerikaiak már más, ugyan­csak semleges országokban működő csatornákon keresz­tül megtudhattak. Horthy azt kérte, mentsék őt meg majd a szovjet csapatoktól. Barcza Bernben kapcsola­tokat épített ki az ameri­kaiakkal, és egy bizonyos „Mr. H.”-tól meg is kapta a választ, amiben azonban az ő és megbízói számára nem volt semmi vigasztaló. Kere­ken közölték vele is: Lon­don „tetteket es nem szava­kat vár” Kállaytól. Ismét csak figyelmeztették a ma­30 éves a BM Kaposvár Táncegyüttes Megszelídült táncok Jubileumi bemutatóval ün­nepelte harmincadik szüle­tésnapját a BM Kaposvár Táncegyüttess hétfőn este a Latinca Sándor Művelődési Központban. A nézőtéren fölismertük, az alkalomra ünneplőbe öltözött ..öreg” táncosokat, akik szívük me­legével fejeztek ki hűségü­ket a csoporthoz. A BM Ka1 posvár Táncegyüttes közön­ségében pedig fölidézek!lek a hamvadé élmények, az 1963- as Ki mit tud?-nyertes együt­tesről őrzött emlékek, az évi negyven-ötven szereplés mindenkori sikerei. Megyénk tánchagyományainak ápolói" ként az amatőrmozgalom él­csapataként tartjuk számon őket — emlékezett a három évtizedre dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyet­tese az együttest köszöntő bevezetőjében. Ennek a har­minc esztendőnek a jutalma a legújabb elismerés is, a Tegyünk többet Somogyért! kitüntetés, amit Vida József művészeti vezető vett át. A színpadra lépő együttes bemutatkozásának is vehet­jük a hétfő esti jubileumi előadást. Néhány ismerős arcon tapadt meg a tekinte­tünk, a többi táncossal most ismerkedhetett a közönség. Egy éve újjászerveződött a csoport. Javarészt középis­kolás korú lányokiból, fiúk­ból verbuválódott. Rájuk bíz­ták az együttes gazdag ha­gyományainak ápolását, a folytonosság megőrzését. E becses ajándék — mert hi­szen az a harmincból a hu­szonkilenc esztendő minden emléke — egyben óriási fe­lelősséget is rótt az újra­kezdőkre. Minden együttes életében előfordulnak ilyen történé­sek. Sokszor szinte érthetet­len, mindenesetre visszafor­díthatatlan. Am becsülnünk kell a BM Kaposvár Tánc- együttes „öregjeit” azért a tiszteletért, amivel a jubileu­mi műsor szereplőit meg­ajándékozták. A közönség is bizalmába fogadta a fiatalo­kat. Mindezekből sokat le­het és kell is meríteni. Saj­nálkozásunkat, hogy nem láthattuk akár egy tánc rö­vid jelenetében is a megpi­hent táncosokat; mégis el kell mondanunk! Az utóbbi öt év táncai­ból állította össze Vtda Jó­zsef a jubileumi est műso­rát. A program tehát a folytonosságot kívánta érzé­keltetni. Megszel idült tán­cok, ezt adtuk írásunk cí­mének. Azoknak, akifk néma voltak jelen a hétfő esti be­mutatón, talán elmaradha­tatlan a magyarázat. A fia­tal hajtás még nem bír any- nyi terhet, mint a több év­gyűrűs ág. Be kell tehát ér­nünk a rügyek biztató ígé­retével, hogy idővel nem marad el a gazdag termés sem. A „gazda” szemével máris fölfedezhettünk szép, életerős rügyeket: a Berki— Vida Sárközi csárdásat tán­coló párosra, közülük is el­sősorban Báli Klárára gon­dolunk — Nagy Sándorral ropta: Szabó Gabriellára és Schramm Tiborra, akikre gyár kormányt, hogy csak feltétel nélküli fegyverleté­telről lehet szó, és súlyos következményeket jelent az Országra nézve, ha a hábo­rú vége Magyarországot nem a szövetségesek, hanem Hit­ler oldalán éri. Mindezek ellenére Horthy- ék abban reménykedtek, hogy a harcok súlypontja hamarosan a Balkánra tevő­dik át, és angol—amerikai csapatok szálljak meg Ma­gyarországot. És bár a jeleik egyre inkább arra utaltak, hogy ez vágyálom marad, makacsul ragaszkodtak el­képzeléseikhez Miután Mussolini megbu­kott, és Olaszország kivált a háborúból, Horthyék ismét csak tétlenek maradtak. Néhány újabb, jelentéktelen lépést tettek csupán az ele­ve zsákutcába vezető irány­ba. A többi között így ke­rült egy megbízható, német­ellenes diplomata, Bakach- Bessenyey György báró Bernbe. Ott dolgozott az OSS európai főrezidense, bi­zonyos Allen Dulles. Később ő lett a Cl A egyik megala­pítója, és a hidegháború ide­jén az amerikai kémkedés óriása. Ott, Svájcban min­denki tudta róla, hogy bár diplomataként van nyilván­tartva, tulajdonképpen hír­szerző. Maga írta emlékira- laiban: „Néha bizonyos fokú nyilvánosság elősegíti a hír­szerzést Ez történt a máso­dik világháborúban, amikor 1942 novemberében Svájcba k ülitek Donovan táborai ok­hoz, hogy részt vegyek az OSS munkájában. Az ame­rikai követ közvetlen mun­katársa voltam. Az egyik legjelentősebb svájci lap hí­rül adta, hogy ón Franklin D. Roosevelt titkos küldött­jeként érkeztem Svájcba. Az ember azt hinné, hogy ez a nem kívánt Yeklám akadá­lyozta munkámat. Éppen el­lenkezőleg. Hiába cáfoltam a hírt, mindenki elhitte. Csak úgy özönlöttek hozzám a hírszerzők. Igaz, voltak közöttük hóbortos alakok, de voltak rendkívül értékes személyek is. Ha nem tudom megkülönböztetni a búzát a pelyvától, némi hibalehető­séggel, akkor nem vagyok alkalmas a munkámra, hi­szen az emberismeret a hír­szerző tiszt egyik legfonto­sabb tulajdonsága.” Ha valóban Allan Dulles volt az, aki a Veréb-akciót indíttatta, akkor ez esetben állt elő a „némi hibalehető­ség”. A Veréb-akció pelyva volt. Nem búza. Dehát en­nek az igénytelen madárnak táplálókul elég mindenféle hulladék... 3. Hogy hány, az ellenséges amerikaiakkal és angolok­kal összeköttetést biztosító rádióadó működött 1944 első nőnapjaiban Magyarorszá­gon, azt nem lehet megálla­pítani. Kádár Gyula emlék­irataiban említést tesz egy készülékről, amelyet Hát­szegi-Ha tz-cal Törökország­ból küldetett neki az ame­rikai hírszerzés. (Folytatjuk.) Puskás—Vida Turkevei ver- bunk és csárdás című tán­cának bemutatásával figyel­hettünk föl. A teljes gárda Puskás—Vida Nagvecsedi táncok című kompozíciójával nyújtotta tudása legjavát. A néző mindig szívesen azonosul a színpadon meg­jelenő gyerekekkel. A két aprócska Kovács Kornél és Szabó Attila — a leendő utánpótlás-együttes alapjá­nak számítanak már. Az együttesnek ezekben az években különösen sokat se­gíthetnek a Kerékkötő ze­nekar tagjai. A’ kiválóan ját­szó zenészek a jubileumi mű­sor emlékezetes pillanatait nyújtották Farkas Györgyi énekes közreműködésével. Szép gesztus volt a Somogy Táncegyüttestől, hogy a mű­sor végén virágcsokorral fe­jezték ki a somogyi tánco­sok megbecsülését a meg­fiatalodott BM Kaposvár Táncegyüttes tagjainak. A BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányságán hét­főn kitüntetéseket adtak át a táncegyüttes néhány tagjá­nak. Vida József. művészeti vezető és Németh Árpád tándkarvezető Szocialista kultúráért kitüntetést ka­pott. Antalfi Gyula, Schramm Tibor és Svenda Gábor a BM közművelődésért érmet vette át. Az együttes meg­kapta a BM közművelődé­sért emlékpiakettet a jubi­leum alkalmával. . « Ilorányi Barna Meghatározó tagja a Fc nómunkas Kisszínpadna Kaszás Ferenc. Az utóbt években megtalálta a ref lektorfény .. . Próba elöl kerestük meg az ifjúság házban. — Milyen szerepre ké szül? — Gyurkó László dráma jában én játszom maj< Don Quijotét. Gyülekeznek a szinpai tagjai; Vértes Elemér, a ve zetőjük éppen a már kés: díszlettervet tanulmányoz za. Csöndes zugban húzó dunk meg az amatőr szí­nésszel. — Mióta tagja a Fonó munkás Kisszinpadnak? — Kilenc éve múlt. Nen tartoztam azok közé, akii már általános iskolás fco rukban a deszkákon bdztoi talajt éreztek a lábuk alatt A tizenéveim végén szere pelgettem a Fegyveres Erői Klubjának csoportjában Annak vezetője, Győri Atti­la vitt el a „fonóba”. Kér­tem Vértes Elemért, hadd járhassak a csoportba. Örö­mömre igent mondott Így kezdődött Akkoriban sok színjátszó­ja volt az együttesnek, nem volt könnyű jó szerepet kap­ni. S hátravoltak még a lég­zéstechnikái. mozgás techni­kai gyakorlatok;, a szituáció­játékok. A feladatok érlelik a színjátszót Kaszás Ferenc állt a vasbolt pultja mögött napi nyolc órán át, aztán négy-öt próba következett A koronázási ereklyék restaurálása A magyar koronát 1867­ben egy pesti ékszerész cin­nel megforrasztotta. Ami­kor tavaly nemzetközi ta­nácskozáson vizsgálták és vitatták a koronázási erek­lyék állapotát, több szakértő azt állította, hogy a cin és az arany huzamosan nem fér össze. Bár a korona nincs veszélyeztetett hely­zetben, elhatározták, hogy nemzetközi hírű ötvös res­taurátorok csoportjával fog­ják megvizsgáltatni. A koronázási palást álla­pota sürgősebb tennivalót indokol. A selymet koráb­ban varrogatták, öltögették, ezer év alatt az anyaga el­piszkolódott, felületén bom­lik a szenny, ez károsítja az anyagot. Fény hatására felgyorsul ez a folyamat, ezért kezdetben csak 50 lux fényenergiával világították meg a palástot, mára azon­ban teljesen el kellett zárni a fénytől. Most ezért nem látható a palást, a helyén őrzik, tokjába zártan elta­karják a látogatók elől. A koronázási ereklyékkel kapcsolatos valamennyi dön­tés előkészítéséért az úgyne­vezett Koronázási Bizottság felelős. E bizottság a Mű­velődési Minisztérium ta­nácsadó szerve, elnöke Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, aki a közelmúltban Angliában járt. Szakértő közönség előtt két előadást tartott „Korona és koronázási ékszerek” címmel. Utazásának más célja is vol,t: a koronázási ereklyék restaurálásához szakértők kapcsolatát keres­te. Hazaérkezése után a Ma­gyar Távirati Iroda munka­társának elmondta, hogy a British Museumban tartott előadása után megállapo­dott a múzeum főrestauráto­rával, . aki a nemesfémek szakértője. A nagy tekinté­lyű szakember jövőre Buda­pestre jön, és más ötvösres­taurátorokkal együtt véle­ményt mond a koronáról. Bár kíváncsian várják a megállapításaikat, Fülep Fe­renc mostani véleménye sze­rint szükségtelen a korona restaurálása. A cin és az arany összeférhetetlenségé­re egyelőre semmilyen bizo­nyíték nincs, • kémikusok azt mondják, a veszély első-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents