Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
Helyünk a világban Beszélgetés Hubay Miklóssal, a Magyar írók Szövetsége elnökével — ön sok időt töltött külföldön, jól ismeri más népek irodalmat, irodalmi életét, írószervezeteit. Véleménye szerint mi a sajátossága a mi irodalmunknak, irodalmi életűnknek? — A látszat ellenére messze vagyok attól, hogy ismerjem a határon túli irodalmakat. Kevésbé ismerem, mint az irántuk érdeklődő műveit magyar olvasó. Egyszerűen azért, mert nem olvasok sokat, például prózát alig. Ha meg olvasok, akkor a magyar irodalmat olvasom, azon belül a költőket újra és újra! Ezzel el is megy az olvasásra jutó időm. Nyolc esztendeje a firenzei egyetem magyar tanszékén magyar irodalmat tanítok, az órákra is fel kell készülnöm, hogy eleven élményként adhassam át élő és klasszikus irodalmunkat hallgatóimnak. Tehát Firenzében is magyar irodalmat olvastam és olvasok. A 'hazától távol az ember szervezete is ezt kívánja! Arra viszont csak- ugyan több módom adódott, hogy az irodalmi életet megfigyelhessem más országban. Így lesz szembeötlő igazán a magyar irodalom és irodalmi élet két legfeltűnőbb sajátossága: a líra kiemelkedő szerepe és az írók népi-nemzeti tudata. Külföldről nézve ez nagyon szembeötlő. Mielőtt Francois Mitterrand francia államelnök a közelmúltban , hazáinkba látogatott, kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne magyar írókkal találkozni, s eljutott hozzám egy feljegyzés arról, kikkel szeretne eszmét cserélni, és mely kérdésekre szeretne választ kapni. A kérdések legpregnánsabbja, hogy a költészetnek miért nagyobb a jelentősége Magyarországon, mint a pnózánaík. Ez a jó ind ulatú nyugjati érdeklődő számára meglepő, s szerintem ma válóban ez a helyzet. — Vannak-e jellegzetes problémáink? — Az egyik nyilvánvalóan a magyar irodalom hagyományos közéleti töltése, amely megmarad akikor is, ha a közélet irányításában az irodalom elfogadja a politika primátusát, és nincs oppozídóbam vele. Az irodalom e közéleti szerepe észrevehetően akkor íj létezik, ha a magyarországi irodalmi életet mindig befolyásoló nyugati divatok az ilyen szerepnek ellentmondanak. Irodalmunk másik jellegzetes problémája, amelyet sokszor provokatívan emelnek ki, és sokszor reménytelenül próbálnak elkendőzni : irodalmunk „városi” és „népi” vonala közti ellentét. Ez az ellentét, mint két pólus, olyan, erőteret teremt a magyar irodalmi életben, amely szerencsés esetiben a művek, tendenciák megerősítését szolgálja, szerencsétlen esetben nevetséges és szégyenletes bókaegér harcra heccel. De aki távolból, vagy egy majdani „objektív utókorból” figyeli ezt a jelenséget, vagyis századunk magyar irodalmát az megrendülte» fogja látni, hogy milyen nagy volt az a magyar irodalom, az a magyar szellem és az /a magyar nyelv, amely egyrészt kávéházi beszélgetéseikben csiszolódott, másrészt a képalkotás csodálatos lehetőségeit emelte' folyton föl az in- dusztrializálódás során egyre inkább betemetődő őskultúrából. És bámulhatja a távoli; figyelő azokat a . legnagyobbakat, akik — mint Ady, Bartók, Illyés, József Attila — e két inspirációnak a szintézisére is képesek voltak! — A líra kivételes helyzete irodalmunkban milyen visszhangot kelt külföldön? — Nemrég utazott el tőlünk egy fiatal olasz költő, Saure Albdsani, aki a művelődési minisztérium vendégeként járt nálunk. Szabó Lőrincet fordít, és egy Olaszországban megjelenő XX. századi magyar antológiát gondoz, — Albisani az ön tanítványa volt Firenzében? — Igen, s az ő személye garancia számomra, hogy a válogatás és a fordítás a lehető leghatásosabb lesz Szinte megbűvölte őt, hogy milyen gazdagon virágzik nálunk a költészet* s hogy milyen népszerű! Olaszországban abszurdumnak hatna, hogy egy napilap vasárnapi számában verset is lehet olvasni. Nagyszerű heti lapjaikban kitűnő újságírók tökéletes eszmefuttatásait olvashatjuk a világ minden dolgáról, de verset az utóbbi évtizedben talán kétszer olvastam beamük, egyet Pasolini, egyet pedig Montale halálakor. A firenzei fiatal költő talán városa történetében találhat példát hasonló virágzásra a quattrooantóban, a Cinquecento ban, amikor száz—kétszáz művész élt és festett egyszerre a városban __ — Itthon időről időre felvetődik a mester és tanítvány viszony hiánya az irodalomban, Mi erről a véleménye? — Az 1945 után, vagy inkább az 1950 után kezdődő irodalmi életben az író szerepe Magyarországon. A nálunk talán inkább, mint másutt! — megváltozott. A háború előtti és alatti években számomra (és nem voltam e tekintetben egyedül) lélegzetelállító pillanat volt, ha irodalmunk valamelyik nagy képviselőjét egyáltalán megláthattam. Már magunk is könyvekkel, bemutatott színdarabbal a hátunk mögött némán követtük a túlsó oldalon haladó Móricz Zsigrnondot, Ka- rinthyt... Vagy egy másik példa: abba a szerkesztőségbe, ahol egyetemistaként dolgoztam, rendszeresen bejárt Illyés Gyula. A szerkesztőség beltagja volt Gyergyai Albert. Illyés jöttére a nála idősebb Gyergyai szinte az ajtó mögé rejtőzött zavarában, megil- letődöt tségében, hogy a helyiségbe a nagy költő belépett! IHyés akikoriban negyven év körül járt. Nem generációs kérdés volt tehat a mester és tanítvány viszony, hanem az elismert írói, költői értékeknek rendkívüli tisztelete a fiatalabbak, illetve írótársak részéről. A Nagyok az értékeikkel voltak mesterek! Hogy jókedvű, ám a kérdés mélyére világító esetet említsek: Illyés a magyar nyelv igét teremtő erejére hozta egyszer példának, hogy a kávéházi asztalnál a vezető kritikus oda-oda „schöpí- lintett”... Hadd tegyen hozzá, hogy az írónak az- időtt meglévő, egyáltalán nem egészségtelen kultuszában a sajtó is szerepet vállalt. Húszéves karomban én többet tud.tam a velem nagyjából egykorú Karinthy Ciniről, aki állandóan szerepelt a Színházi Életben jó mondásaival és tárcáival, mit ma, amikor Magyarország egyik legjelentősebb prózaírója. Huszonnégy éves koromban, első színháaí bemutatóm előtt többet írtak az újságok a készülő darabról, mint most, ha a nem tudom, hányadik színművem bemutatójáról imának. Az író, ha értékes műveket alkotott, népszerű ember, karizmatikus személyiség lett, mai szóval: sztárnak érezhette magát De mondjuk inkább úgy: a közérdeklődés homlokterébe került ... — Féltsük-e irodalmunkat az avantgardizmus hullámaitól? — Számomra az egyik legizgalmasabb magyar nemzedékregóny az, amelyben Vas István a XX. századi magyar költészet irányainak küzdelmét bemutatja. Ennek egyik nagy témája, hogy miképp fordult az avaintgard -divatok idején a? avantgárdot megtapasztalt magyar líra a hagyományos tematika, a hagyományos küldetés és a hagyományos forma felé. A magyar irodalomnak ez a különössége nem csupán e regéin yfelyamban figyelhető meg hanem ma, a neoavantgard-divatok idején is az irodalmi életben. Hadd tegyen hozzá e sajátosan magyar irodalmi tendenciák magyarázatául: minden nyugat-európai, közép-európai vagy kelet-európai „izmus” lényegében a hiteltelenné vált konvenciókkal szemben a hiteleset kereste. S ha nem találta, vége volt. S akkor kereste tovább ugyanazt a hiteleset valamilyen más formában, már egy más hullámtól érintve A hitelesnek a keresése az, amely miatt a magyar lírának a fejlődése nem is különbözik annyira az avantgárd-törekvésektől, de mi azt valljuk, hogy ami a hitelességet illeti, mi birtokon belül vagvunk. Gulay István Dalszerző és zongorista Rajmumd Paulsz lett népművész, a Szovjetunió egyik legnépszerűbb zeneszerzője és zongoristája, akinek nevét külföldön is jól ismerik. Több mint húsz esztendeje foglalkozik könnyűzenével. Számos musicalt, sok száz dalt ég filmzenét irt 1936-ban született Rigában. édesapja üvegfúvó volt. Szülővárosában tanult, ott végezte el a zeneiskolát, majd a konzervatórium zongora tanszakát. Később a rigai Esztrád Zenekarban és más dzsessz-zenekarok- ban játszott nagy sikerrel. Rajmund Paulsz mint virtuóz dzsessz-zongocrista vált híressé. A 60-as évek elején kezdett zeneszerzéssel is foglalkozni, ekkor egy időre még a koncertezést is abbahagyta. Több mint háromszáz dalt írt, amelyek közül sok. igen népszerű, több hazai és Iby András Szomorú, szürke város Itt minden csupa szürkeség, szürke a föld, szürke az ég, szürkébe oldott szürke táj, a szürkeség már szinte fáj. Szürke az utcakövezet, nem látsz, csak szürke köveket, melyekről szürke por pereg, a fákon szürke verebek. Panelház — szürke gondolat —, a kőből szürke könny fakad, Szürke a reggel és az est, a szürke nap szürkére fest silány bokrot és satnya fát, melyekre szürke ködruhát borítanak szürke nappalok. Nem fekete még, nem halott, de rosszabb annál, szürke mind. Hogy gyűlölöm a szürke színt! Pedig hány szín van, tiszta, szép, de itt nincs más csak szürkeség. Szürkék a nagy, sivár terek, rajtuk • a szürke emberek szürke sorsukat cipelik, míg szürke létük eltelik, s ha a halál rájuk tipor, marad belőlük szürke por. Illyés Gyula Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vitorlarud, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézi, előre mikor repül leggyőztesebben? Amikor legmélyebbre dűl! Révész Napsugár rajza „Richard teleszívta tüdejét a magány áparodott levegőjével. Kezével a cédulát babrálta, aztán megint elolvasta. Tudatáig azonban most sem jutott el a tény: Kornélia nem létezik többé, az élet, a vidámság számára. Csupán egyedül érezte magát, közönyösen és minden fájdalom nélkül.” Első novelltám szemmel láthatóan meghatotta Évát. Kényelmesen hallgatta a fotelba süppedve, szeme csillogott az asztalilámpa gyér' meghitt fényében. Annyira belemerült gondolataiba, hogy nem vette észre, amikor a felolvasás végére értem. Ugyanolyan gj vár merengéssel nézte a mennyezetet, mint a történet kezdetén. Pedig Richard akkor még boldog egyetértésiben, ólt Kornéliával. A fiatalság felidézése emlékek áradatát indította el benne. Csendesen pihegett a féthomátty- ban, ajkai között alig észrevehető résen villantak ki hófehér fogai. Gyönyörű re- remtés, nagyszerű asszony harmincon tail is. Ugyanúgy szeretem, mintha csak most ismerkedtem volna meg vele, pedig annak már tizenkét éve. Tökéletes idomok, kedves, gyermeki arc, kiváló jellem. Túláradó lelkesedés dúlhat a szívében! Látom, ennyi együtt töltött év után nem tudja eltitkolni előlem érzelmeit. — Tetszett? — kérdeztem. — Nagyon — suttogta, s fejét lassan .felemelte a fotel háttámlájáról. Pillantása még bódultnak látszott, szeme azonban fokozatosan elszürkült. Ébredése furcsán hatott rám. Még sohasem láttam óit ilyen bárgyú arc- kifejezéssel. Illetve ... régen, nagyon régén, amikor a szerelem tüzesen hevítette, láziba hozta egész testét. Azóta talán el is felejtettem ezeket a vonásokat, az idő kimosta emlékezetemből. A tűz köziben elaludt, de a megszokiottság továbbra is duruzsolt, s fel-fellobbanit, egyre kevesebb hévvel. Igén, ez az igazság, bármennyire fáj nékem. Éva megint szerelmes valakibe, mégpedig ugyanolyan rajongással, mint annak idején. — Gyönyörű volt drágám, igazán. Megható és gyönyörű. Nem hittem, hogy ennyi tehetséged van az íráshoz — folytatta rekedten. — Mi a véleményed erről a Richardróí? • Feje hátra-hanyaflott, szeme megint a menny ezekre tévedt. — Nagyszerű fiú — mosolygott. Kis idő múlva hozzátette. — A legnagyszerűbb fiú, akit el Lehet képzelni. Aramként járta át testemet a döbbenet. — Éva, te... te szerelmes vagy bélé? Alig észrevehetően bólintott, s közben vér szökött az arcába. Dühösen az asztalinemzetközi verseny győztese. Legismertebb dalai közé tartozik a „Neked írom ezt a zenét”, a „A dob”, „A mester”, a „Régi órák” és a „Hogy volt” című. Műveit sók híres énekes repertoárjában megtalálhatjuk. Az utóbbi időben» Álla Pugacsova is énekli nagy sikerrel • Rajmund Paulsz dalait. Ú\ KÖNYVEK Téli könyvvásár Lassanként elmondható, hogy alig van Magyarországon olyan család, melynek karácsonyfája alatt ne lenne ott a könyv. A karácsonyi könyvvásárra természetesen másként készülnek fel kiadóink, mint például az ünnepi könyvhétre. Nincs hivatalos lista, és nem a mai magyar irodalom újdonságainak bemutatása az elsődleges cél. Kiadóink közei másfél száz kötetet ígérnek a téli könyvvásárra. Újdonságokat és új kiadásokat egyaránt — az irodalom, a művészeteik, a tudományok szinte minden ágából1 — első helyen szerepeltetve a gyerekeknek szóló kiadványokat. A magyar szépirodalom választéka felülmúlja várakozásunkat, hiszen az élen két olyan, új magyar regény áll, amely piai irodalmunk kiemelkedő alkotása. A téli könyvvásár nagy újdonsága Kertész Ákos Családi ház manzárddal című regénye, melyet a Kar- társban már folytatásokban olvashattunk. Burián Károly főművezető a becsületesség,, a segítőikészség, a szorgalom mintaképe. Példás családi életet él. Támogatja az elesetteket, segít egy apátlan-anyátlan árván, a későbbi alkoholistán, . illetve a még későbbi matematikai zsenin. A végén mégis iszonyú tettet hajt végre: felgyújtja nehéz, keserve^ munkával felépített házát; Mi késztette erre, miként alakulhatott így egy értékes ember sorsa? A Makra című regény hasonlóan tragikusan végződik. A sorsok szövevényesek, * úgy tűnik Kertész regényeiben, hogy éppen a jcbib sorsra érdemes hősök buknak el a legérfelmefcieneb- bül. Kertész Ákos regénye izgalmas könyv, nem történet, hanem krónika egy olyan \ emberről, típusról; akit jósága, belátása vezet az önpusztításba. Az újdonságok mellett jó néhány olyan kötetet is ajándékozhatunk olvasná szerető barátainknak, melyek már napvilágot láttak, de új kiadásuk régi hiányt pótol. Bárány Tamás három regényét adta ki a Szépirodalmi Kiadó Zsonglőrök címen. E három nagy sikerű művet az ■ köti össze, hogy mindháromnak szélhámos a főhősei A Fényes-rokonságé a hazalátogató kis táncosnő, aki Pestről indult el, hogy meghódítsa a világot jelentő deszkákat. A Rendhagyó feltámadásé egy ifjú irodalomtörténész, aki szenzációs felfedezéssel lepi meg a tudományt. A Nagy idők tanúja című regényéé pedig egy öreg, aki két, elvet akart és tudott megtartani, hatvan éven keresztül: / munkával ne szennyezze be a kezét, éa soha ne vigye el a rendőrség. Bárány szélhámos-íri-i lógiája valóban élvezetes olvasmány azon fékül, hogy szinte az utóbbi félszázad történelme elevenedik meg előttünk. lámpa után nyúltam, és szeme közé irányítottam á fénycsóvát. — Kérlek, ne! — emelte karját a nyaláb útjába. — Bántja a szemem. A lámpát visszaraktam a helyére. Karjai leomlottak arca elől, egy darabig hunyorogva nézett rám, majd feje hátrahanyatlott. Abban a pillanatban határtalan szeretetet éreztem, s félelem fogott el, ha arra gondoltam, hogy elveszíthetem. Richard, akit a gyöngédség és ártatlanság példaképéül hoztam létre, aljas gazemberré, féreggé giacsonyodott előttem. Veríték ütött ki a homlokomon, idegesen töröltem le ingujjammal. A szoba sarkában pöf- feszkedő hatalmas cserépkályha ontotta a meleget. Éva ábrándjai még mindig a mennyezeten kelték élétre. Kárörvendő mosoly bújt az ajkamra: nem fog észrevenni semmit, tettemnek! nem lesz tanúja. Kezembe vettem írásomat, óvatosan a kályhához lopakodtam. Kicsit megzör- rent a papir, de nem figyelt föl rá. Egy fadarabbal kinyitottam az izzó ajtót, s a kiszűrődő fény vörös árnyképet vetített a falra. — Mit csinálsz, szivem? — kérdezte Éva. — Rakok a tűzre — feleltem. — Kezd elhamvadni a parázs. Nem szóik, de éreztem, hogy a válasz megnyugtatta. Lel kiis meretiordulás nélkül máglyára vetettem a papírokat. Gyilkos láng kapott beléjük, s egy pillanat alatt megsemmisült minden. Izzó csápú, fekete szörnyek ágaskodtak a helyükön. Elégedetten zártam rájuk aa ajtót. Till ocsmányak voltak ahhoz, hogy beléjük lehessen szeretni. Kittiinger Ottó Féltékenység
