Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

t A hhoz az Időszakhoz ér­keztünk, amikor az üzletekben, a gyárak raktáraiban, a term elősző­ve tkezetekben megkezdik az évi leltár elkészítését - Azt hiszem, nemcsak meg­szokásból, hanem önmagunk jobb ismeretéből is fakad az, hogy ki-ki elkészíti a maga évi leltárát. Mi az, amivel szellemiekben gyarapodott: hány vizsgát tett sikeresen, hányat sikertelenül, hány könyv segítette elő az esz­tendő folyamán tudásának gyarapodását, látókörének szélesedését? Mi az, amit az év elején vállalt s ebből mit valósított meg? Köny­vespolcán mennyivel szapo­rodott a nélkülözhetetlen művek száma? Hamarosan megjelennek majd a statisz­tikák, hogy 1982-ben hány család vette fel leltárába az ez évben beszerzett színes vagy nem színes televíziót, automata mosógépet hűtő- szekrényt autót, a régen vágyott kis telket. Valamennyiünknek gazda­gabb a leltára, s az ország, a nemzet leltára is gyara­podott A lakosság ellátását több új üzlet ABC-áruház szolgálta, mint az elmúlt esztendőiben. Persze még sok olyan nagyközség, fala van, ahonnan a környező váro­sokba keli bejárni vásárol­ni ... Állaim, üzeuü, terme­lőszövetkezeti támogatással az idén is több bölcsőde és óvoda, iskola épült fel, de közismert az is, hogy milyen zsúfoltak még ma is az is­kolák, hogy még jó néhány iskolában két műszakban ta­nítanak, és sokszor az első LELTÁR osztályosoknak is az esti sö­tétben kell hazabotorkál- niuk. Ezen enyhít az idén felépült száznál több tante­rem. Amikor én négyévi aszta- loskodás után a harmincas évek végén beiratkozhattam a középiskolába, mindennap vonattal jártam be Debre­cenibe. Hajnali négykor éb­redtem télen, nyáron. Eső­ben, sárban, hóban, fagyban mentem a két kilométernyi­re levő állomásra. Télen sok­szor ép törtem az utat a havas járdán, s térdig ha­vasán érkeztem az állomás­ra. Keserves tanulás volt az! És jólesik most leírnom, hogy az idén újabb kollé­giumok, diákszállók épültek. öt új gyógyintézettel gya­rapodtunk, új kardiológiai osztályok alakultak. De nö­vekedett a szakrendelők, a körzeti rendelők száma is. Az emberekkel való fokozot­tabb törődés jele, hogy a közösség összefogásával ne­gyedszáz szociális otthon nyitotta meg kapuit a ma­gukra maradt idős emberek előtt. Gyarapodott ez a lel­tár úgy is, mint Nagykőrö­sön, ahol a most 85 eszten­dős özvegy Nagy Sandámé, Eszter néni, a kétmillió fo­rintot érő nagy házát és kertjét szociális otthonnak ajánlotta fel. Persze, leheteöenség lel­tárgyarapodésunk mind» pontját felsorolni. Nem la Eredményes évet zártak az energetikai iparágak Az riózetea adatok szerint eredménye» évet zárnak a hazai energiahordozókat; a szenet, a kőolajat és a föld­gázt termelő Iparágak és a vtllarnoeenergiaipar dolgozói. Törlesztették a széntartozást A szénbányászok erőfeszí­téseit siker koronázta: tör­lesztették azt az 500 ezer tormás számarfcozást, amely a kedveződen geológiai kö­rülményeik ' és váratlan üzem­zavarok miatt gyűlt össze az év első 9 hónapjában. A bá­nyászuk az adósság pótlásá­ra, úgyszólván napra kész intézkedési tervek alapján szervezték meg munkáju­kat s keresték meg a ter­melés növelésének újabb le­hetőségeit. Ezzel párosult áldozatvállalásuk is; a múlt évinél több i alkalommal, át­lagosan 18 munkaszüneti na­pon is dolgoztak. A túlórá­ban termett szén mennyisé­ge meghaladta az 1 millió tonnát. Változatlan erőfeszí­téssel dolgoznak az év utol­só napjaiban is, s'kis mér­tékben még tetézik is az idei 26 millió tonnás szén- termelési tervet. Különösen jelentős, hogy a lakosság el­látására várhatóan 80—90 ezer tonnával adnak több szenet. Borsodban, a két leg­nagyobb tömegtermelő üze­meli a feketevölgyi és a farisas lyuki bányát ért elemi csapások okozta kiesést a azénmedence többi aknái nem tudták pótolni, ám az ország más bányái kiegyen­lítették a tartozást. Ehhez különösen nagy arányban járultak hozzá az oroszlá­nyiak, akik mintegy 50 ezer tonna, és a mátraaljai bá­nyászok, akik több mint 100 ezer tonna szenet küldtek terven felül a felszínre. Az előzetes összesítések szerint a kőolaj- és földgáz- bányászok is túlteljesítik ez évi tervüket Kőolajból vár­hatóan 20—30 ezer tonnával tetézik meg az előirányza­tot. Földgázból a tervezett 6,3 helyett várhatóan több mint 6,5 milliárd köbméter­nyit hoznak felszínre. A ter­ven felül adott energiahor­dozókkal elsősorban drága importbeszerzésektől kímél­ték meg az országot, s mi­vel több keresett termékük­ből az exportot ia növelték. fgy mindest egybevetve mintegy 200 millió dollárral járultak hozzá a külgazda­sági egyensúly javításához. Az Országos Kőolaj és Gáz­ipari Tröszt gázszolgáltató valialataj a tervezettnél di­namikusabban bővítették a lakceság ellátását. Az idén előirányzott 18 ezernél jóval többet összesen 25—26 ezer új. fogyasztót — elsősorban háztartást — kapcsoltak be vidéken a vezetékes gázel­látásba. Vezetékes gáz egymillió háztartásban Budapesten a Fővárosi Gázművek — az idei elő­irányzatot némiképpen túl­teljesítve — összesen 14 200 lakást és egyéb új fogyasz­tót juttatott vezetekes gázel­látáshoz. Különösen jelen­tős, hogy az előirányzott hét­ezer helyett 12 800 lakásban a koksz- és olajtüzelést vál­tották fel a jóval gazdaságo­sabb gázzal. A tervezettnél gyorsabban bővült a pro­pán-bután gázt használó háztartások száma is: az előirányzott 56 ezer helyett 70 ezer lakás kapott pb- gázt. Az QKGT gázszolgál­tató vállalatai már' a múlt évben is megtetézték az elő­irányzatot Így a VI. ötéves terv első két évében 37 ezerrel több, összesen 153 ezer háztartás, illetve egyéb fogyasztó jutott pb-palackos gázhoz, s a régebbi fogyasz­tókkal! együtt számuk már meghaladja a 2,3 milliót Az év végére esik a vezetékes gázszolgáltatás jelentős ese­ménye: a fogyasztók száma elérte az 1 milliót. Ugyancsak Jelentős idei eredmény', hogy megkezdő­dött az alacsony fütőértékű, úgynevezett inert-gáz ter­melése és felhasználása. Több mint 80 .kilométer hosszú új vezetéken jut el ez a közép-alföldi gáz a Tiszai Hőerőműbe, ahol en­nek a gazdaságos energia- hordozónak a felhasználásá­val évente 200 ezer tonna fűtőolajat takarítanak meg. Ax ország villamosener- gia-íelhasználása — a Ma­gyar Villamos Művek Tröszttől kapott előzetes adatok szerint — az idén 3,6 százalékkal haladja meg a múlt évit. célom. mert tudom, hogy még így is könnyen illet­hetnek azzal a váddal olva­sóim, hogy az év végi lel­tárban csak a gyarapodásról írok. Az ember természete olyan, hogy gyorsabban közli az örömét, gazdagodását, minit a bánatát, a vesztesé­gét, eredménytelenségét. Tu­dom, hogy sok beruházás lassú ütemű volt, elhúzódott, hogy kevés a bölcsődei, óvo­dai férőhelyek száma, hogy még mindig több ezer diák vár diákszállásra, sok tízez­ren lakásra, hogy még min­dig kétezer vagy annál is több orv06, tanár, tanító, óvónő hiányzik a városok­ban, de elsősorban a falvak­ban, hogy még mindig ez­rekben számoljuk a képesí­tés nélküli pedagógusokat 'Úgy gondolom egyszeregy esztendőben érdemes vissza- tekinterii az eimúLt hóna­pokra, érdemes számba ven­ni minden tettünket csele­kedetünket Mondhatnám úgy Is, hogy a tárgyi leltár mellett jó elkészíteni gon­dolati leltárunkat Hitelt nem érdemlő pletyka útnak in­dításával például hány em­bernek okoztunk gondot bajt szószátyárkodással hány embert sértettünk meg, ké­sén tettünk el A vezető be­osztásúak elgondolkozhatnak azon, hogy fölényeskedő, nyegle, másokat lenéző ma­gatartásukkal hány beosztot- tuknak okoztak kellemetlen perceket, hány embert sér­tettek meg emberi méltósá­gukban. Az ügyintézőknek, hogy hány aktát tologattak félre az esztendő során, ahe­lyett, hogy ellátták volna kötelességüket VegyCSt csak számba azt is, hányszor lá­togattuk meg idős szállónkét, és hányszor nem, mert ön- zőek voltunk, mert csak a magunk kényelmére gondol­tunk. A panaszirodákat sok ezren keresték fel az elmúlt tizenkét hónap alatt Vajon hányán lesik még ma is a postást, hogy kapnak-e or­voslást panaszukra? V E w v kődben íróasztalo­mon felhalmozódtak jegyzetek, feljegyzé­seim. És ettől napról napra szomorúbb vagyok. Ügy ér­zem, hogy napjaim egyre félelmetesebb sebességgel száguldanak, egyre kevesebb az időm, pedig most tízszer annyi lenne a tennivalóm, mint korábban bármikor. Az el nem végzett munkák szá­mának súlya nehezedik rám. Csak egyetlen megoldást lá­tok: először mindig a leg­fontosabbakat kell elvégezni. Akkor talán egy esztendő múltán leltáromat nagyobb örömmel, több eredménnyel zárhatónk. .íföff R. M. Néhány nappal az ünne­pek előtt jártam Sávolyon. Bide János tanácselnök már elvégezte a számvetést az esztendőről. Ez tűnt ki sza­vaiból, amikor hosszan so­rolta, mi minden történt. Az is: kellően fölmérte a jövő feladatait: mit kell tenniük, hogy a székhelyközség, a hozzá tartozó települések ma még égető gondjain enyhít­senek. — összességében sikeres évet hagytunk magunk mö­gött. A lakosság több régi kérését megvalósítottuk, ezért elégedetten nyilatkoz­tak a tanács munkájáról. Ez hangzott el falugyűléseken, s a pártszervezetek beszá­moló taggyűlésein is. Ilyen volt többek között a vízműtársulás megalakítása. A somogysámsoni tanács­csal együttműködve valósí­tották meg Sávoly jó ivóvíz­zel való ellátását. Az ott már régen működő gépházra, il­letve hálózatra kötöttek rá, csupán egy kutat kellet fu- ratniuk, s így valósitották meg — mint mondja az el­nök mosolyogva — a mini regionális vízmüvet. So- mogyzsitfa és Sávoly között 6 kilométer hosszúságban kiépítették a vezetéket, s egy hónapja elkezdték a víz bevezetését a házakhoz. Ottjártamkor a szerelők éppen a napközi étterménél, az óvodánál és a kultúrház- nál dolgoztak. Eddig 52 ház­/ gai-rő!. Akik ott Ültek, tiszta lelkiismerettel nézhettek egy­más szemébe; amit célul tűi­tek ki, és amit kértek tőlük, teljesítették. Nem kis dolog, hogy a népgazdaság igényé­vel összhangban ez az egyet­len szövetkezet százhatvan- nyolceaer dollár többletex­portot teljesített; nyugati piacokra innen összesen mintegy nyolcszázezer dollár értékű áru ment el És a munka még tart Esténként az a Ima termelő Csurgó kör­nyéki falvak felvásárlóhe­lyeiről autó gyűjti össze a hámozott almát, viszi a nagyatádi konzervgyárba, ahonnan feldolgozva főként Angliába indul a termés. A gyümölcsfákat metsző, per­metező, ápoló kezek’ nem pi­hennek a pipázó kéményű házak tetői alatt. Tóth lajos, a csurgói Zrí­nyi szövetkezet elnöke a közlönyt böngészi, a jövő év gazdálkodását befolyásoló szabályozókat tanulmányoz­za. Ezen a napon három szervtől is jártak nála üzleti tárgyalásokat folytatva. — Ha jó néhányunknak nem is — jegyzi meg —, de a tagság nagy részének pi­henőidő van. Kell egy kis nyugalom, mert a mi vidé­künkön a sok eső miatt na­gyon nehéz voüt az ősz, sok volt az idegesség, míg vé­gül is karácsony hetére Si­került elvégezni mindent. Az év utolsó előtti napjá­ra elcsendesedett a mi kei szövetkezet néhány hónapja nyűt szép új varrodája. Hu- szonkilencedikén vitték el az utolsó szállítmányt. Ugyan­csak az utolsó simítások folynak az átalakított sertés­telepen, már csak a fertőt­lenítés van vissza, és jöhet az új év első napjaiban az új állomány. Távol a falu­tól hangos az erdő, folyik a fakitermelés, » tisztogatás, a mindig is megszokott téli munka. Frank Gyula elnök aszta­lán már 1983-as naptár álL A szekrényből veszi elő a régit, hogy pontosan idéz­hesse az utolsó napok kró­nikáját. Luca napján, december 13-án kezdtük a dohánysi- raitást — mondja —, ez az­tán eltart január végéig. A simítóban kellemes do­hányillat, a hosszú asztalon ievélkőtegek. Az épületet hungarocell fallal választot­ták ketté, a munkához már elegendő a fél épület is. Egy évszázados mikei hagyomány utolsó pillanatait őrzi a fénykép — a jövő évtől meg­szűnik a dohány termelése. Talán ezért van, hogy a le­veleket simogató kezek, min­den korábbinál több érzés­sel végzik a milliószor gya­korolt mozdulatokat. — Már csak három hek­tár volt — mondják —, de szépen búcsúzott a dohány. Történetében még soha nem termette meg az ideihez ha­sonló harminckét mázsát. Csendesen folyik a szó, visszatérő téma, hogy is lesz jövőre, mikor Ők is már a varrodába járnak ... Kint szürkeség van. Pró­bálkozik a tél, időnként ha­vas eső söpör végig a do­hánypajták között A falu csendes. Az utolsó napokiban pihen is. meg nem is a földet művelő ember. Törő* Márta Sávolvi változások nál végezték el ezt a mun­kát Sajnos a vízaknaóra hiánya gátolja a gyorsabb haladást. ősszel sikerült bővíteni az Iskolai napközit, s az ide járó gyerekek 85 százaléká­nak ellátását foglalkoztatá­sát megoldják. Napi három­szori étkezést adnak részük­re, s azok a tanulók is kap­nak ebédet, akiknek nem tudnak napközis elhelyezést biztosítani Nem volt az iskolának politechnikai műhelye, ez is megoldódott: most alakítják ki a műhelyeket, szerzik be a berendezéseket, a barkács- fölszerelést. Gyakorlókertet is létesítettek. Korszerűsítik a gyermekintézmények s a közelükben levő művelődési ház és orvosi rendelő fűté­sét. Olaj helyett gázt hasz­nálnak majd, s ez jelentő­sen csökkenti a költségeket. A kultúrházban a kihaszná­latlan presszó helyén iskolai könyvtárat hoztak létre. Így lehetőség nyílt arra, hogy a közművelődési és az iskolai könyvtárat is egy irányítás alá* vonják, tartal­masabbá válhatott a munka Az is segíti az iskolai neve­lőmunkát, hogy a tanács vá­sárolt egy színes televíziót a művelődési ház részére. Ott már több rendhagyó ta­nítási órát tartottak. Jövőre — Sávoly lesz eb­ben az első a marcali járás­ban — megvalósítják az In­tézmények átfogó irányítá­sát, egy vezetőség alá kerül­nek. Tartalmasabb es gaz­daságosabb munkát végez­hetnek, az anyagiakkal ész­szerűbben gazdálkodhatnak. Szegerdő és Sávoly régi gondja volt a vasárnapi köz­lekedés. Ez idén megoldó­dott, tavasztól ünnepnapon is van buszjárat. Régi gond a posta, a telefon hiánya. Többször kérték falugyűlé­seken, tanácsüléseken Fé­nyeden és Szegerdőn a se­gélykérő telefonok kiépíté­sét A hálózat mindkét te­lepülésen megvan, csupán a telefonokat kellene fölsze­relni. A tűzoltók, orvos, mentők hívása ennek hiá­nyában igen nagy gondot je­lent. Változást jelez, hogy a megszűnt szőkedencsi iskolá­ban az Űj Élet Tsz egy mel­léküzemagat hozott letre, ahol húsz embernek adtak állandó munkát. Megkezdték a sávolyi szolgálati lakások korszerűsítését, erre a célra idén 150 ezer forintot köl­töttek. Mindezek alapján mond­hatta Bide János tanácsel­nök: — Ügy érzem, lakosságunk is elégedetten tekinthet visz­sza az évre. s bízom abban, hogy így lesz majd jövőre is. Bsatai László Az uto napok krónikája szén palántákat raknak. Már a jövőn dolgoznak. A fólia­sátrakat decemberben szo­katlan szelíd szellő simogat­ja, alattuk a kora tavaszi saláta nevelődik. Akik rak­ták, a szomszédos épületben egészen mán munkát végez­nek: a húskombináttal együttműködve kocsonya­húst, zsírszalonnát csoma­golnak. Kellenek ezek a fa­latok az évtoúcsúztató szil­veszterre. — Majd akkor pihenünk — mondják az asszonyok —, Januárt munkahelyi közössé­gi megbeszélésekre. Itt szóiban, elméletben, a gépműhelyekben pedig fizi­kailag is javában tart már a jövő évi készülődés a gé­pek nagyjavításával. — A jövőt jő előre meg ken alaposmi — ezzel fo­gad Ángyán Imre, a csur­gói áfész elnöke is. Az igaz­gatóság itt is ezen a napon ült össze utoljára, és leg­alább annyi szó esett az in­duló év feladatairól, mint az elköszönő esztendő tanulsá­P5pázó kéményű, hallgatag faluk. Az élet a tetők ala húzódott, szokták mondani: a földet művelő ember meg- köszöntve a Jánosokat, meg az Istvánokat, ilyenkor pi­heni tizenkét hónap kemény fáradalmát. Valóban pihen? Igen is, meg nem is A kaposmérői Iatinca szö­vetkezet üvegházában a te­tőig kúszó bokrokról mosoly­gás piros paradicsomot szed­nek az asszonyok. — Mi nem úgy vagyunk, mint az ipar, hogy előre ledolgozhatnánk a teendőin­ket — jegyzi meg Farkas Géza telepvezető. — A nö­vénynek, az életnek nem lehet parancsolni: most állj, most meg indulj fejlődés­nek. Telnek .a ládák, az őriás bokrok csupaszodnak, még jó tíz nap, és befejezik pá­lyafutásukat Ebben a késő őszi szezonban százezer ton­nányi nyarat idéző paradi­csom került ki innen. Ügyes kezek az üvegház más re­aztán kezdődik minden elölről. Bér zene én a fa­luközpont terén karácsonyi han­gulatot áraszt az egyik óriásfenyő, színes villany- körték szipor­káznak rajta az utolsó decemberi napok szürkesé­gében. A szövet­kezet irodájá­ból kisebb csoportok szállin­góznak. — Most tartottuk az év utolsó vezetőségi ülését — mondja Kozma Géza elnök. — Mt volt a téma? — A vezetőség, a bizott­ságok jövő évi munkaprog­ramját állítottuk össze. Tag- felvételi ügyek voltak, no még a háztáji burgonyater­melés módjának változtatá­sát, vitattuk meg. Ezt az el­gondolást visszük aztán a SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents