Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Gyógyulást remélve II FIÚT M6SZKV1WJIIOPERALJRK Rövid összejövetel zajlott le nemrég a kaposvári Sáév- szálló klubjában. Ünnepség volt ez, ám az egybegyűltek tudták: az volna jó, ha nem rendezték volna meg. Katona Zoltán az építőipari vállalat dolgozója; neki adták át a brigádok összegyűjtött pénzét, amely moszkvai útjához és valószínűleg hosszadalmas ott-tartózkodásához szükséges. Az épphogy végzett szakmunkás fiú nem turistaútra indult december közepén a szovjet fővárosba. Itthon nem gyógyítható betegségével kezdik meg a küzdelmet az orvosok. — Pontosan mi ez a be9 Vakolatlan valóság Kapcsolatok:: a fiatalember festő szakmájával — egészségi okok miatt — rendész az építőiknél. Itt is vannak az MSZBT-nek tagjai. Szülői kötődés: a textil™övéknél. Itt is működik MSZBT- tagcsoport Ismerős orvos professzor a Szovjetunióban. I-ewéL Válasz. Űjabb levelek ... Minisztériumok, hivatalok. Megteremtik a lehetőséget összedugják a fejüket a szocialista brigádok vezetői. Háromgyermekes család. Több hónapig kell ott lenni... Fedezzük a köäts égeket! Otthonok Egyetlen egy otthon ven, amelyiken nem szerepel az otthon-tábla, ez a családé. Névtáblák, házszámtáblák igazítanak el, hol találjuk ismerösümket, az ő otthonát, így jut el a postai küldemény hozzánk, ez ad támpontot ahhoz, hogy jogosultak vagyunk OTP-kölcsőnt fölvenni. Nyilvántartásunkból nem hiányozhat a lakás címe. Otthon a napközi is, az öregek háza, , a művelődés hajléka; az elhagyott csecsemők is otthoniban nevelkednek. Használjuk azt a kifejezést is, hogy második otthonunk. Ezzel fogadják a gyerekeket az óvodában, az iskolában, második otthonunknak szeretnénk a munkahelyünket. És otthonunk a nagyvilág. A Szózat most miért is jut eszembe? Ezekért a soraiért: „Hazádnak rendületlenül.. Talán ezt az otthonunkat kellett volna legelsőnek említenem. A fontos, hogy ez is eszünkbe jusson. Séta közben ragadtak el a gondolatok, hogy számba vegyem otthonainkat. Mi lenne a gyerekeimmel, ha nem fogadná be őket az iskolában délutánra a napközi otthon? Gondoskodnak róluk. Nyugtunk lehet efelől. Idős szüleim azt fontolgatják, mi lesz velük, ha betegek lesznek, ki látja el őket. Jobb lenne „bevonulni” az öregek szociális otthonába. Szoktatják magukat egy új helyzethez? Nehéz visszafojtani az érzéseimet. Kaposváron a Bajcsy-Zsi- linszky utca sarkán egy családi házat alakítottak át az elhagyott csecsemőknek, ez is otthon. A legfájdalmasabb erre a házra nézni. Az öreg téglafalak talán még emlékeznek arra, hogy hajdanán másféle otthon volt az épület. Egy családé. Vajon el- nek-e még egykori lakot? Meglehet, egy másik otthont mondhatnak a magukénak. Egy kócos, buksi fej kandikál ki a rácsos ajolakon. Bölcsődések vagy óvodások sétáknak el a ház előtt. Béniről egy kéz nyúlik ki feléjük. Elhalad a sor az ablak alatt. Átsétálok a túloldalra, s visszafordítom a fejemet. Még mindig látom a levegőben hadonászó kis kezet... Valamelyik művelődési intézményben meséltek: rendszeresen eljár egy kislány, akivel nem törődhetnek otthon sokat, ennek számtalan jelét látni. Készséges segítője az ott dolgozóknak, pajtásai hallgatnak rá. A fegyelmezésben szinte neikü- lozhetetlen; ö rakat rendet, ha figyelmeztetni kell valamelyiket a mulasztásra. Közben beesteledett. Fényes bolygó az ablakunk. gyütt a csalad. H. B. tegség? — Egyszer már megtanultam az összes latin kifejezést, róla. De most valahogy nem aikar eszembe jutni. A gerinceim. A tizenkettedik csigolya kinyílt. Valami fejlődési rendellenesség, úgy mondták. A tanulóévek alatt megterhelő volt a munka. És valahogy fölgyorsult az égését Sokáig eszre sem vettem, s egyszercsak elkezdett fájni... Orvostól orvosiig jártunk. Nem biztattak. •*— Remény? — Azt hiszem, az mindenkiben éL az utolsó pillanatig. Én sem mondtam le semmiről. Akkor sem. amikor először kellett a tolókocsira gondolnom. De kézzelfogható kapaszkodó nem volt Magyarországon nem gyógyítható; az egész világon is gyerekcipőben jár az efféle baj orvoslása... — Félt? Rémült writ? — Nem. Az nem. Átgondoltam, hogy miként változtatom meg az életemet. Könnyű munkára volt szükségeim, olyanra, amilyen nem köt helyhez sokáig. Hosszú ideig ülni és állni is rossz. — Erős ez a fájdalom? — Megszoktam. A ■ fizikai terheket meg lehet szokni. Altkor örülök, ha nem fáj. Ha megkezdi, észre sem veszem. És mások se veszik észre rajtam. Ügy igyekszem'. • — A barátai? Zöld hitelre dolgozott Ülünk a kicsiny kéthélyi konyhában és visszaforgatjuk az idő kerekét. 78 évet -t- képzeletben. Akkor meg a millennium jelszavaitól volt hangos az ország és a kormány disamagyarban ülésezett; Ady Endre pedig abban az évben utazott először Párizsiba — ahol ..minden percben új és félelmes az Élet” ...' A Somogy varmegyei Sáripusatán, Hunyadi J czseí gróf birtokán cselédek, zselléreik tengették életüket Viant Mihály vajúdó felesége fiút hozott a világra: a kis Janikát. Népes volt a család. De hát ahol hatnak jut falat, nem veszik éhein a hetedik sem. Föl is cseperedett rendesen az uradalmi gépész fia. — Tizenhat évesen álltam be Szentpáion inasnak. Azt mondta az intéző egyik nap az apámnak: Mihály, a sok gyerekből adjál egyet inasnak. Odaadott aipam mindegyikünket : két testvéremet inasnak a grófhoz, engem meg a kovács mellé. 1924- ben már segéd voltam; arra is emlékszem, egy októberi napon lettem azzá. Maradni azonban nem tudtam, hajtott a kíváncsiság: városokat, falvakat, embereket akartam megismerni. Facér lettem. — Mit jelentett akkoriban? — Országjárást. Sok volt a facér, amolyan munkakereső féicsavargó. A legtöbbjének szakmája sem volt. Ritkán nyílott ilyennek szívesen az ajtó. Főleg a lányos házaknál. Aludtunk kazalban. csűrben, árokpartom, de szállodában, kocsmárosok I házánál, néha egy-egy ren— Tudják. De hallgatunk róla. Eszünkbe se jut Szeretünk csavarogni a városban. Most még sétálóutca is van. Néha beülünk valahova egy-egy üveg sör is akad. Általában a rockzenéről beszélgetünk, de a komolyat is szívesen hallgatom. A muzsikán kívül is akad téma ... Nekem mégis ez a legkedvesebb, meg a rajzolás. Állítólag jobban rajzolok az átlagnál. Az ikertestvérein, aki azt mond ják úgy hasonlít rám. mint az egyik tojás a másikra, szántén jól rajzol. Egy. húgunk van; kisebb mint mi, róla még nem derült ki, hogy van-e valamihez tehetsége ... No, szóval a rajzolás. .. Hát ez is kapaszkodó volt. Talán érdemes valamit hozzatanulni. Most más kapaszkodó is van. De az ötlet megmarad. — Édesanyja elkíséri; a közelében lesz. Ki marad itt? — A családon kívül? — Ügy valahogy. — Visszavár egy lány. Bár azt mondja anyu is, hogy a mi korunkban még nem olyan tartósak a kapcsolatok. — Vagy épp a legkomo- lyabfoak. — Ezt még nem tudom. De azt igen, hogy 6 nagyon jó és szeretne nekem segíteni. Segített is. — Tehat töretlen a reménykedésük. — Gondolni sem szabad arra, hogy valami nem sikerül- A műtéttől még nem félek. Lehet, hogy ott felni fogok. Majd lesz valahogy. Azután hazajövünk, és a szakmámban dolgozhatok, tanulhatok. Odakint persze megtanulok oroszul. Az iskolában tanultunk, de az nem sokat éri És esetleg megnézem Moszkvát. Vagy előtte, vagy ha rögtön be kell feküdni, akkor lábadozás köziben. L. P. desebb asszónyságnál is. Pestre mentem. A Retek utcában lettem seged a Polgár úrnál. Bekötött szemmel is fölvertem a lóra a patkót, szeretett is a mesterem nagyon. Hanem azt mondta egyszer: Jani. szorul a kapca, egy hétig te dolgozol, egy hétig a társad ... Gondoltaim, épp ideje, hogy to- vabbmenjek. A hintogyárba igyekeztem, Debrecenbe. Akkoriban ha valaki csak ránézett a rezveretes debreceni hintokra. hét elállt a szava Itt meg már autók a - rosszériákat sajtoltak. Nem volt szerencsém. Eltöltő ttom pár napot a vásárban, aztán irány Szeged. Ott a Szivárvány utcai szállodában, pár naptg meg a Tisza-par- ti füzesben aludtam Később jó állásom volt Mezókovács- hazán, csak- az étellel nem voltam kibékülve. Paszxily, borsó, krumpli, lencse, tök, káposzta skit az étlapon, hétfőm aztan a káposztává! Hosszú az út Babőcsáig, a Dráva menti, csaknem 3500 lakosú településig. Az itt élőik húsz százaléka cigány. — A legfiatalabb nemzedékkel kell kezdenünk . a munkát — mondja Vezér Dezső, az általános iskola igazgatója. — A korábbi évtizedekhez képest fokozódik a kiiemellkedési szándék. A gyerekek öltözködése, tisztálkodása, tanszerellátottsága és tanulmányi előmenetele is erről tanúskodik. Iskolánk 324 tanulója közül 105 a cigány, a fele szinte teljesen fölzárkózott, a többinél fokozatos ez a folyamat. Anyagi lehetőségeink szűkösek. de a rászorulóknak megvesszük a tanszereket és ruházkodásukat is segítjük. A napkori otthonba elsősorban őket vesszük föl. Pénzünk van a hiánypótló foglalkozások szervezésére; az a célunk, hogy már az iskolában fölkészítsük őket a munkára, a közösségi életre. Sikerrel vonjuk be őket az űttörőszervezet vezetésébe is; csapatvezetők, őrsvezetők kezdődött, visszafelé a pa- szulyig. — Nem húzta a szíve Somogyiba? — Húzni húzott, de nem volt szerencsém. Csintalankodtam egy sáripusztai lány- nyál, levetítem a piros szegfűt a ruhájáról, s akkor jöttek a legényeik, hogy menjünk a föíntézőhöz, jókedvében van, most emel a pénzünkön. De ahogy meglátott, kifehéredett a szája: piros szegfű volt a gomblyukamban, hát rám fogta, hogy kommunista vagyok. Nem is jöhettem öt évig, vigyázott ráma a kakastól!. Csak 1930-ban tértem haza; akkor már megjártam az egész országot. — Abban az évben nősült. Hogyan kezdett akikor egy fiatal pár? — Bizony, nehezen. Pedig már mesternek léptem elő, mégis jegedszobában laktunk. Seg eseten dolgoztam a kerülnek ki közülük. Tanulmányi előmenetelük fokozatosan javul (tavaly csak három bukott meg közülük), sokan jó rendűén végeztek, de meg jelesünk is van. Az eredményeket nem valamiféle liberalizmusnak köszönhetik: egyenlő mércével mérünk mindenkit. — Mi lesz a sorsúk a végzős gyerekeknek ? — Többségük szakmunkástanulónak jelentkezett. Olyan diákjaink is vannak, akik szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat A családok egy részénél — Ba- bócsán 10—15 családinál — azonban tapasztalható visz- szahűző erő. Ma még az egykori grófi kastély ad otthont az iskolának, de májusában átadják az új, tíz tan termes épületet. A régi kastély — újjáalakítás után — az iskola napköri otthona lesz. A nagyszünetet jelzi a csengő, a zsibongó és a folyosó pillanatok alatt gyermekhangtól lesz hangos. Egy kisfiú kacagva rohan szökeSzéchenyt Albert grófnál, meg Pusztaberényben a versenylovaknál. Emlékszem, miből éltünk az asszonnyal meg a három gyerekkel: negyedévenként kaptunk 15 pengőt, két mázsa búzát, rozsot, árpát, 18 méter tűzifát, napi négy liter tejet. A parkolás mellett boronát, ekét, mokulót, taligákat csináltam. — Hová vetette a második világha ború ? — Pécsre vonultam be háromszor is, a légvédelmi tüzérekhez. A háború végén jött a fogság, csak negyvenöt telén értem haza. Egy évig narn látott az asszony, meg sem ismeri Csont-bőr voltam, meg borosta. Egész téien tojást ettem és eper- pálinkát ittam. Üjévkor már kezdtem a munkai Kaptunk valamennyi földet az osztáskor. Sokáig zöld hitelre dolgoztunk, s az asszony is ott volt a fújtatónál. Ez a zöld hitel azt jelentette, ha a paraszt zőldedlő vetéséből lesz majd egyszer valami, hát megfizeti a munkánk árát 1960-ban léptem be a tsz- be; tizenöt évig vertem az üllői Hetvenötben aztán nyugdíjba mentem — Hogyan él most János bácsi? * — Kettesben vagyunk a feleségemmel. Ez az ööven- kettedák évünk együtt. A gyerekek kiröpültek, nekünk meg elég ez a kis ház. Ékelünk, italunk, megvolt, a vendég elé is mindig került valami. Mondja néha az asz- szony: te sose szeretted a pénzt, János. Minek is jár. jak ezzel a fájós lábammal a bankba? — Szerszámaival ma is dolgoznak a fcsz-toen. — Tízezer forintért vette meg tőlem a tsz. Múzeumba is kerülhetnének. A tsz-nél jó kezekben van. Tíz tanítványom közül az egyik itteni dolgozi k velük. Néha még én is kezembe veszem egyik- másifc fogót, múltam egy- egy darabját... Békés József hajú pajtása után. Már <ra utcáin vagyok, amikor kiáltását hallom: — Te vagy a fogó! Az Iskola meghatározó kezdet. Babócsán ezzel nem szakad meg a folyamat. A község és a tsz KISZ-szervezetének titkára cigány származású; a párttagok, tanácstagok, nőbizottsági tagok között is találni cigányokat, A telep egykori lakódnak 80 százaléka összkomfortos családi házban éL A vakolatlan falak, a szerény berendezés sok helyen még az átmenetre utal, a fejlődés iránya azonban nyilvánvaló. Győrffy Kálmán, a község párttitkára búsakén mutat az új házakra. — A neheze, az emberek tudatának átalakítása még hátravan. A kiemelkedők néha maguk is türelmetlenül időnként előítélettel fogadják társaikat. A fejlődés nem egyenes vonalú. A pár évvel ezelőtt még jó eredményeket fölmutató ciganyklub és a cigany- tancegyüttes megszűnt. Talán gyakrabban kellene megrendezni azt a korábban sd- kex-es fórumot is, ahol a falu vezetői és a cigányság megbeszélhetik közös dolgaikat. Szinte minden csaiátfiBS munkaviszonyban áll. Sokuknak még nehéz a tartós munkaviszonnyal járó életforma, többségük mégis becsületesen dolgozik — az építőiparban, az erdészetnél, at termelőszövetkezetben, a nagyatádi és a barcsi üzemekben. Húsz éve egy munkahelyen dolgozó törzsgárda- tagok is vannak közottiü^ és egyre többen tanulnak szakmát. Gondot okoz, hogy az idősebbek nem hajlandók íöl- c seré lm megszokott kunyhójukat és életformájukat ax újjal. 15* lassítja a telep fölszámolását. A Baibócsahoz tartozó társközségekben az allamni kölcsönnel vásárolt házak túlzsúfoltak, állaguk remiik; ezek ellenére — tíz év távlatából nézive — óriási a fejlődés. Némileg érthető a helyi vezetők türelme tlensége, miikor a befektetett energiával összevetve értékelik — időnként leértékelik — a* eredményeket De Bábócsa jó úton jár. Ez legfőképp az egységes szemléletnek köszönhető; a község lakód tudják, hogy a cigányság helyzetének további javítása közös erdek. Dél van. Az étterem zsúfolt Egy hollófekete hajú, csinos fiatalasszony asztai- társaságaban kék szemű barátnőjét csalogatja Nagyatádra. Játékot szeretne vénád a gyerekeknek és ajándékot a férjének. A másik be- leegyezően bólint. Fél óra mruiva mindketten az autóbuszon ülnek, a közelgő vásárlás izgalmával, s azon tanakodnak, melyik járattal jöjjenek haza, Babócsára. Oda, ahol együtt dolgoznak és élnek. Mezei István............1 i i ..I —... A patkolókovács /■
