Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

A hegyek országa Tadzsik Szocialista Szovjet Köztársaság Kötep-Ássia dél-keleti Készeit többségében hegyek bontják A Pamir hegység­ben található a Saovjeturfiö legmagasabb pont ja: a 7405 métere* Kommiumamis­csúcs. Bzien a 143 ezer négy aetíki I om eteres , terüle­ten fekszik a Tadzsik SZSZK, amelynek 93 száza­léka hegyvidék. Az emberek itt megtanulták, hogyan hasznosítsák a hegyek ere­jét és gazdagságát. Az idő­sebbek elbeszélései szerimt hat élvtizeddel ezelőtt Tad- zmkn.sztaniba n éjszakánként csak a csillagok világítot­ták, most azonban a vad fo­lyókon már viza erőművek dolgoznak, köztük a világ legnagyobb erőműve: a mi­re ki. amelynek gátja, a ko­rábban megszel idíthetetilen, keskeny, de 40 méter mély hegyi foiydmak, a Vahsnak állta útját Fényt. meleget ad a városoknak, üzemek­nek; falvaknak. 2,7 millió kilowatt összteljesítményű. Kilenc aggregátja energiával látja el Közép-Ázaia egysé­gen energiarendszerét Ta­vasszal a Vahs már nem fenyeget áradással: energe­tikusok szabályozzák folyá­sát. Nemsokára új erőmű­vek is épülnek. A négymillió-kilencezer lakosú Tádzsikisztánban új fogalom is megjelent, még­pedig a magashegyi föld­művelés Ott. ahol korábban csak juhnyájak legeltek, most gabonát, cukorrépát burgo­nyát termesztenek, almás- kertek és barackosok virul­nak. Nagyszabású munka k folynak a Vahs völgyében is. Már az első ötéves terv éveiben megkezdték a száz kilometer hosszú öntözőcsa­tama építését, hogy az ad­dig terméketlen sivatagot ennek vizével tegyék ter­mővé Építésére 123 millió rubelt fordítottak. így lett a Vahs völgye az ország el­ső gyajpottermes-ztő vidéke, amely a Szovjetunió összter­melésének egyharmadát ad­ja; így lett Tádzsikisztán legfőbb mezőgazdasági nö­vénye a gyapot, amelynek évi termelése majdnem el­éri az egymillió tonnát. A köztársaságban ezenkívül rizst, gyümölcsöt és zöldsé­get is termesztenek. Tádzsikisztánban több mint hétezer tudományos dolgozó él. Nagy részük a főváros. Dusan.be több tucat intézetében dolgozik, az atomikutatástól az űrhajózá­sig sokrétű kutatómunkát folytatva. A köztársaságban tizen­egy hivatásos és tizenhét ön tevékeny színház fogad ja közönségét valamint hang­versenytermek, 1300 klub, hét múzeum ég 27 pihenő- park, s ddl-griKik önálló film­stúdió is. A gazdag hagyo­mányú tadzsik nemzeti kul­túra új virágkorát élt Gyapot minden mennyiségben Tádzsikisztánban már ősidők óta termesztik: a gyapotot Az elmúlt ötven év alatt azonban hatszor volt fajtaváltás. A Tadzsik Fö ldművelés ügyi. Tud ornii - nyög Kutatóintézetben szü­lettek meg a vékonyszálú gyapot új típusai: a 8386—B, 8408—B és a 8375—B. A tadzsik fajtáknak a szó ha­gyományos értelmében nincs águk; a toktermés rö­vid kocsányon található. Ezekről a bokrokról jól le­het géppel szüretelni, és a betegségekkel szemben is ellenállóbbak. Tádzsikisztán földjein el­sősorban helyi nemesftésű fajtákat termesztenek, s ez igen szép eredményeket ho­zott. A vékony szálú gya-1 pót terméshozamának növe­lésében és minőségének ja­vításában ikagy jelentőségű a modem öntözés. Az esőz- tetés, a talajon belüli és a felszíni öntözés olyan auto­matizált módszereinek a be­vezetésén munka lkodnak; ezek jelentős vízmegtakari- tásaal is biztosítják a kellő nedvességet Jelenleg Kö- 2áp-Áasiában, az ország legnagyobb gyapot termő vi­dékén mintegy kétmillió hektárnyi területet öntöz­nek. A vékony szálú gyapot termesztésében fontos a he­lyes termésbetakarítás, amelyet már a te»vn«»ztés során egy sor hatékony ag­rotechnikai eljárás alkalma­zásával előkészítenek. Min­denekelőtt a meghatározott számú vetőmag korai elve­tésével; ennek révén elke­rülhető a ritkítás, ugyanak­kor a növények jól fejlőd­nek és a tokok megérnek. A gépesített metszés meggyor­sítja a gyapot vegetációját és jól fejlődik a növény az utodaó periódusban. Mindez elősegíti a gépesített beta­karítást. Ax év sztorija Borzongás és hosszan kodás Azon * bizonyos esős ok­tóberi napon Franoiaország- szerte színes papírszemüve­gért szaladgáltak az embe­rek — gyerekek, szülők, nagyszülők egyaránt Hiá­ba. Az újságárusok már csak némán rázták a fejü­ket, a papírüzletek ajtaján pedig cédula lógott, ridegen tudtul adva, hogy a „szí­ne* papírszemüveg elfo­gyott”. A francia televízió harma­duk csatornája hetekig taní­totta a nézőket a szemüveg használatára „Kapcsoljuk be készülékünket csökkent­sük a szoba világítását fog­laljunk helyet két méterre a tévétől, pontosan' szem­ben a képernyővel; vegyük föl a színes szemüveget! S eme előkészületek után él­vezzük a horrorfilmet, az év szenzációját „A fekete tó különös lakója” című mű­alkotást.. Hála a színes ce­lofánnak. térhatásban, plasz­tikusan fog megjelenni ott­honunkban a „Szörny”, a fekete tó különös lakója! A francia tévénézők ap­raja és nagyja hetekig ké­szült a háromdimenziós bor­zongásra. Az előrelátóak ter­mészetesen jóelőre beszerez­tek a szükséges optikai mű­szert, a celofánból készült kék—piros papaszemet, cse­kély 4—5 frankért ami nem kis összeg, főként ha egy egész család akar plasztiku­san rettegni, ötmillió sze­rencsés szemüvegtulajdonos ült a képernyő elé — pon­tosan úgy. ahogyan tanítot­ták. Sok millióan, kimerül­te« az egészmapi eredmény­telen futkosástól, fekete-fe­hérre állították készülékü­ket. A fölkészítés során ugyanis a műsorvezető kö­zölte: színes celofán nélkül élvezhetetlen lesz a színes véted. Az is volt: a képer­nyőn a körvonalak pirosain, kéken, sárgán, zölden bon­takoztak ki. Ennek egyetlen előnye volt: nemcsak a fe­kete tó különös lakója, de a film minden szereplője szörnyű jelenséggé vált. A filmet, amely 1954-ben készült s a ‘ térhatással kí­sérletező játékfilmek első (tehát kiforratlan) zsengéje volt, a harmadik csatorna egy nagysikerű, állandó mű­sor keretében mutatta be. Cime: „Az utolsó előadás”. Műsorvezetője Eddy Mi­tchell,, a 60-a* évek fran­cia rockkultuszáinak egykori csillaga, ma is kitűnő éne­kes és színész. A régi idők moziját akarja fölidézni ko­rabeli híradókkal, reklá­mokkal. rajzfilmekkel. A néző igazi, hangulatos kis moziban érzi magat. ahol cukorkát árulnak s ahol a szünetben artisták is föl­lépnek. Nosztalgia minden mennyiségben! Egészen ok­tóber 19-ig, amikoris a kép­ernyőn meg kellett (volna) jelennie a Szörnynek, három dimenzióban. De nem je­lent meg! A film olyannyi­ra kísérleti volt, hogy nem sikerült térhatást elérnie. Viszont sikerült feldühí­tenie sok millió tévénézőt. Azokat is, akik megvették (hivatalos áron) a piros— kék celofánt és azokat is, akik „feketén” szerezték be; azokat is, akik otthon barkácsoltak, ragasztottak színes papírszeletkéket. Szerény becslések szerint mintegy tízmillió embert. Ami legföljebb azt bizonylt­ja, hogy a televízió valóban hatalom. ÁTTETSZŐ TISZTASÁG Szirmay Endre: Párbeszéd A költő új versgyűjtemé­nye sok tekintetben az elő­ző kötet, az ugyancsak ver­sekből és versfordításokból szerkesztett Maroknyi sors (1977) folytatása — írja Fo­dor András Szirmay Endre friss kötetének, a Párbeszéd­nek borítólapján. Milyen em­beri-költői portré kerekedett ki az előző kötetben? Min­denekelőtt olyan kettőt is­mertünk meg, aki megejtő közvetlenseggel, különösebb ciírázás nélkül tud szólni közös dolgainkról; akinek skálája a népdaíitiszta into- náiástól a gondolati líra legkülönfélébb változatáig terjed. Oj kötetéről, a Párbeszéd­ről első benyomásunk az, hogy érettebb, tisztább ver­sek jelzik a fejlődési, elmé­lyültebb lett költészete. Formagazdagsága a kötött formát, annak is legszigo­rúbb változatát, a szonettot, de a lazább kötöttségű sza­bad verset is magába fog­lalja. Ugyancsak folytatódik verseiben a magyar népda­lokra emlékeztető intoná- ciójú datoik sora. Szirmay tudatosan épít­kezik Úrijában, s vállalja az irodaárai tradíciót; lát­szólag alig hatották rá az izmusok. Közvetlensége nem tűri a mai irodalmunk­ban divatos hókuszipókuszo- lás-t. Áttetsző egyszerűség­gel akar — es tud — szólni. Nem titkolja, hogy hatni akar az emberekre, a kö­zönségre; hogy verset fele­lősséggel s az ehhez társuló esztétikai igényességgel ír. Ars poeticáját Illyés Gyu­lának ajánlott verséből ol­vashat juk ki: „boldogok, akik szárnyalni tudnak,/ de boldogabbak, akik a földón járnak,/ ragyognak, akik. íemnszóval énekelnek, de mégmkább, akik hallgatni erősek” (Áldozok). Hogy ha­gyományőrző missziót is teljesít, az kiviláglik ver­seinek egész sorából: Kazitn- czyt, Nagy Lászlót, Ady Endrét, Vengiliust idézik költeményei, mint olyan példákat, amelyeknek ösztön­ző-ihlete hatását kamatoz­tatni kívánja verseiben. (Ve­lünk világit, Vigyázó szép­ség, Ady) Szerelmi hótokú vallomásra bírja a nyelv (Anyanyelvem), s szenvedé­lyes tiltakozással válaszol egy-egy kinyilatkoztatóhangú megaü api tasn'a. („A magyar kultúra óngyiükossagnemző kultúra” — Buda Béla pszi­chiáter, Kossuth Rádió, 1980. oki. 27.) Mit tehet a költő ilyenkor? Az élet nevében válaszol: Nem hiszem! Ez a nép nem halálra termett; bár pusztították förgeteg hadak Az országos mérgelődésnek csupa** egyetlen haszna volt: senkit nem érdekelt a film tartalma. Különben airróil szólt hogy egy lelkes, ám­de tapasztalatlan expedíció az Amazonason hajózva a fekete tó sejtelmes birodal­maiba téved, s ott találko­zik a Szörnnyel, amely — természetesem — el akarja rabolni az expedíció egyet­len hölgy tagját aki termé­szetesem gyönyörű s akiiért (ugyancsak természetesen) az expedíció több tagja ver­seng. A Szörny egy rosszul sikerült mélytengeri búvár és egy rosszul sikerült kro- kodilus hibridje volt. A legszömyűbb azonban az volt azon a/, októberi es­tén, hogy a francia televí­zió tovább rémítette a né­zőt: ne dobja el a celoíán- szenrvü veget, mert vannak ám a fttmarchívumban más. térhatású műalkotások is. azokra is sor kerül. Ebben tévedett a kitűnő műsorve­zető. A francnak fölhábomo- dása ugyanis oly méretű volt hogv igen nagy bátor­ság kellett volna még egy ilyen ostobasággal előállni. Talán nagyobb, mint a fe­kete tő különös lakójának ártalmatlanná tételéhez; Szécsi Éva (Párizs) és elpazaroltunk vágyat, hitet, szerelmet — de újra meg újra Ráeszmélve tudtuk, hogy legfőbb törvényünk az élet neki tartozunk engedelemmel ez a végső és szigorú ítélet. (Az élet nevében) Vannak szelídebb húrok is ebben a lírában. Főként természeti rajzai, vázlatai bizonyítják ezt, mint a Ko­ratavasz. Ízelítőül zeneiségé­re, pás zt ellsz ínéi re idézem kezdő strófáját: „Játékosan, karikázik a fény/ színesedik a fűz zsenge aga/ tócsákban fürdik az álmos rét/ remény a barázdák bukkanása.” Példák ezek a sorok szí­nekkel gjazdag képalakító készségére, eggvéf orrot Isá ­gára a természettel, az őt körülvevő világgal. Eddigi életút járói, költői tapasztalatairól vet számot egyik legszebb versében, a Vandortarisznya címűben, mese! ízek, fordulatok sor­jáznak ebben a versben: A hármas útnál — mit is tehettem volna — anyáin eres kezének intését követtem tarisznyára egy száraz ágra kötöttem talán erre téved egyszer majd egy vándor — lehet, az lesz a vágya — hogy az én sorsommal ő is feltarisznyázzom. — íme, a költészet értelme, a folytatásé, az örök re­ménységé. Hogy a magyar népdalok áttetsző, kristályos tiszta­sága mire ösztönzi a költőt, arról vall a könyv Szabad A nyugatnémet új hullám legmarkánsabb egyéniségé­nek tartották a harminchat évesen elhunyt Rainer Wer­ner Fassbindert, aki rövid életében több filmet forga­tott — író és színházi ren­dező is volt! —, mint mások hat-hét évtized alatt Ná­lunk ugyan kevés münkáját játszották (A zöldségkeres­kedő, A félelem megeszi a lelket, Miért lett R. úr ámokfutó?), mégis rögtön a kritikusi érdeklődés köz­pontjába Ke; alt, talán mert arról a földrajzi területről addig ilyen' nyers, valóság- igényű, ugyanakkor a breenti hideg logikát, agita- tív szándékot sem nélkülöző alkotások nem érkeztek a magyar mozikba. A Maria Braun házassága — amelyet most játszottak Kaposváron — négy éve ké­szült. A nemet Pénelopé tör­ténete; „Odüsszeuszát” egy­napi házasság után — me­lyet bombázás, aknarobbaná­sok között az omló házfalak tövében kötnek — elnyeli a háború, s bár visszakerül a hadifogságból, börtönévek következnek,. Ez a deviáns Pénelopé úgy marad hűséges a távollévőhöz, hogy érintet­len lélekkel (?) kitartja ma­gát, sőt karriert csinál, hogy majd a hazatérővel luxusvil­lában turbékoíhasson. Fass­binder „a" nemet nőnek igyekszik valamiféle emlék­művet állítani. S kétségte­len, hogy Maria Braun alak­jában sikerül is a szívósság­ról, a talpraesettségről to­vább építenie a mítoszt. A háború káoszából, az inflá­ció zűrzavarából indul a film — felejthetetlen képso­rokkal a hozzátartozóikat keresőkről —, 's egészen 1954-ig, a nyugatnémet—ma­gyar futballvilágbajnakság döntőjének idejéig juttatja hősnőjét, akinek előéletéről nagyon kevés információt kapunk ahhoz, hogy hihes- sük, valóban egy nagy cég egyik vezetőjévé emelked­het. (Vagy süllyedhet?) Ma­ria Braun tehát, hogy azt az abszurd meghatározást hasz­náljuk: szűzileg prostituáló- dik. Előbb egy idős és elhí­zott neger katonával tartatja könyvespolc a madárnak ciklusából né­hány szép vers, mint a Mi­re a hold felszáll, a cikl ie- eímadó Szabad a madárnak, Szárnyalás. Külföldi lírikusokon va­ló iskolázottsága, amit sok­rétű műfordítói tevékeny­sége segített kamatoztatni saját lírájában, olyan epig- rammatíkus tömörségű vershez juttatja el, mint a Szárnyat bont. Érdemes egészében idézni: A jelkép sokkal több annál, mint amit magamond; a madár nem madár amíg a földön ül, csak mikor szárnyat bont. S meg sorolhatnánk a hasonló érett-szép verseket. Köte'e második felében műfordításokat tesz közzé a költő. Valamennyi huszadik századi, néhány szerző kivé­telével ma is élő alkotó Pár név, csak ízelítőül: Otar Cselidze, Anatolij Zsigulin, Kajszin Kulijev, Vittorio Sereni, Lelio Cremonte, Salvatore Quasimodo, Tom- maso Landolfi, Cosimo For- naro. Többnyire szovjet és olasz szerzőket vonujat fok Egyetlen példát Szirmay fordítói telitalálataiból! Cosimo Fomaro verse, az Erőt ad nekem: Az ami erőt ad einem a bizonyosság hogy egyseer meghalok. Szirmay Endre könyvét Szirmayné Bayer Erzsébet néhány portréja díszíti, ezek a halk-finom portrék külön elemzést igényelnének. Ö tervezte a könyvborítót is. A kötet a Budapesti Művé­szetbarátok Egyesületének kiadásába® jelent meg. Kerék Imre ki magát — akit egy in flag­ranti jelenetben agyoncsap —, majd miután a rossz pil­lanatban hazatért férj vál­lalja a bűnt, Maria egy gyá­roshoz csapódik, hogy sze­retője és üzleti társa legyen. Kicsit romantikus ez a his­tória, és az sem segít rajta, hogy közben nagyonis való­ságos romokat, háború tor­zította embereket látunk. Igaz, hogy Fassbindert mél- tatói romantikus anarchistá­nak szokták emlegetni... Ha azonban a történet mögül le­bontjuk a korszakot jellem­ző díszleteket — tárgyaikat és embereiket —, marad egy Kék angyal típusú sztori vagy hogy ne hamarkodjuk el az ítéletet: egy női La­cién de Rubempré karrier- története... Noha a film végig azt sugallja, hogy Ma­ria ösztönlényből válik ra­finált üzletasszonnyá, a ha­lála inkább azé az állatka lény Mariáé. Valahogy a „rohammun­ka” érzetét keltette bennem ez a film; dramaturgiailag is sok a közhely benne: ki ne tudná például előre, hogy a néger katona gyerekét nem tudja majd világra hozni? A didakticizmus is zavar. Ha Maria már nem él, fölösle­ges a nyugatnémet államfér­fiak — köztük maiak — fo- tónegatívját felsorakoztatni. Elég lett volna az a keret — és ez tényleg remek rendezői lelemeny —, hogy a film el­ső képsorainak egyikén a rá­dióból hangháttérként Aden- auert halljuk, amint arról beszél, hogy Németországban nem kell a hadsereg, a film végén pedig ugyancsak a rá­dióból halljuk őt, amint a fegyverkezés szükségességé­ről szónokol. Ügy gondolom, hogy a Fassbinder-mítoszt ez a film nem igazolja, de Hanna Schygulla — filmjeinek fő­szereplője — valóban kitűnő színésznő, akit más közös munkáikban is szívesen né­zek majd meg. L. L. FILMJEGYZET Pénelopé szeretője

Next

/
Thumbnails
Contents