Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Ügy látszik, hogy a Búzavirág utcában lakóknak nem kedvez a szerencse azonkívül, hogy modern otthonokba költözhettek. Beletörődtünk abba, hogy ősztől tavaszig tánengerben járunk gidres-gödrös úton, villanyvilágítás nélkül; hogy az egész lakótelepre egyetlen nyilvános te­lefon sem jutott, de az már sok, hogy havi 5-1600 forint fűtési díjat fizetünk — es fagyoskodunk. A kellemes, me­leg lakás csak álom a számunkra. Korábban langyosak voltak a radiátorok, az utóbbi napokban pedig már telje­sen hidegek. És mi még ksdvező helyzetben vagyunk a földszinti lakókhoz képest, ugyanis ezekbe a lakásokba egycsöves fűtésrendszert szerellek, olyant, amilyent 1974- ben már betiltottak. „ Ha nem állítják helyre sürgősen a fűtést, nem le­szünk hajlandók fizetni. Persze attól meg nem múlik el az influenzánk, és gyermekeink sem játszhatnak itthon nagykabát nélkül. Kérjük a szerkesztőség segítségét, hogy mielőbb elfo­gadható hőmérséklet legyen a lakásokban. Tisztelettel: Vízhányómé Fonyó Irén Kaposvár, Búzavirág u. 31. Tisztelt Szerkesztőség! 1982. november 5-én beadtam javításra Junoszty tí­pusú televíziómat a siófoki Celkához. Tíznapos határidő­vel vállalták a javítást, de azóta még négy újabb időpon­tot jelöltek meg. Egy hónap elteltével közölték a készü­lék hibáját: December 10-én, ötödszöri érdeklődésemre azt mondtak, hogy az idén mar nem valószínű, hogy el­készül, de ha úgy gondolom, elvihetem a televíziót a szervizből. Egyedül élő nyugdíjas vagyok, a tv az egyetlen szó­rakozásom. Közelednek az ünnepek, s ez csak fokozza a készülék hiányát. Kérem a segítségüket, hogy a tévém üzemképes álla­potban minél előbb visszakerüljön hozzám. Tisztelettel: Németh János Siófok, Zalka M. u. 48. XXXVIII. évfolyam, 293. szám 1982. december 14., ked<J Egészségügyi nyugdíjasok találkoztak i Szolgálat a s Nyugdíjas egészségügyi dolgozókat láttak tegnap vendégül a kaposvári váro­si tanács nagytermében. A. Béke utcai bölcsőde Koch Róbert szocialista brigádja hívta meg a városban és a járásban élő idős embere­ket, A brigádtagok, nemcsak, a szervezőmunkát vállalták magukra, hanem maguk ké­szítette hidegtálakkal, aján­dékcsomagokkal is várták a meghívottakat. A kis cso­magokban többek között a bölcsödéi dolgozóik által cso­mózott vi ragcserép-tartó makramé is lapult. Lő ezt József né brigádveze- tó elmondta: — Sotk otthoni estét töl­töttünk el azzal, hogy aján­dékot készítettünk; a szer­Tizenketten egy lavórban vésés sem volt könnyű, de megérte. Minden évben más brigád szervezi meg ezit a hagyományos találkozót, mi is örömmel vállaltuk, hogy szerzünk egy kellemes-szép délutánt az öregeknek. Segítséget is kaptak: a Munkácsy gimnázium diák­jai, az úttörő fúvószenekar es a gyakorlóiskola tanulói adtak műsort a délutánon. S akik mindezt kaptak, az alig pár eve s a régóta nyug­díj ban levők meghatót tan. föiszgbactultan — egyszóval sok-sok jó érzéssel — fogad­ták ,ei a kézzelfogható és az emlékekben- megmaradó ajándékokat. Egészség-ügyi­ek. Az egyik legnehezebb hi­vatást vállalók. Bármelyikük élete kincsestár. Találomra kellett választanunk közü­lük: Ponikfor Jánosné, aki Segiesden volt körzeti ápoló­nő, elmondta: — Három éve vagyok nyugdíjas. Majdnem össze­roppantam, amikor abba kellett hagyni a munkát. Az utolsó napig jártam ki a betegekhez Komár motor­ral. Még ráülnék, csak me­hetnék ... Egy évig mentem helyettesíteni, pedig közben beköltöztünk ’ Kaposvárra. Végül erről is lemondtam. Nagy már a távolság. Csak hát egy kicsit tétlennek ér­zem magam. Van ugyan fő­zés, takarítás, kert, unoka... Üdülni is járok, mert amíg dolgoztam, nem volt helyet­tes, nem mehettem el szak- szervezeti beutalóval... Most itt' magamfajtákkal ta­lálkozom. Bár ismerős ke­vés van arról a környékről— Beszélgetés-szilánk egy ta­lálkozóból. Olyanok köréből, akik egész életükben ember­társaikat szolgálták. Tegnap ők kaptak munkájukhoz ké­pest apró, s nekik mégis nagy szolgalatot utódaiktól. L. P. Egy évtizede már, hogy a Magyar Televízió minden esztendő utolsó negyedében szovjet estet rendez. Ezúttal december 15-én jelentkezik a program, amely a képer­nyő elé invitálja a nézöket. A szórakoztató estet nép­dal- és balalajíkaműsor nyit­ja meg: a Szovjetunióban népszerű együttesek és szó­listák mutatkoznak be. A szabad idő egészséges eltöl­tésére ad ötleteket az így pihenünk című kisfilm, amelyben síelésről, szikla- mászásról. turisztikáról egy­aránt láthatnak majd képe­ket — egybekötve a szovjet tájak, a Krím, a Kaukázus, illetve az Qnyega-tó bemu­tatásával. Korabeli képekkel, met­szeteikkel illusztrált, képző- művészeti látványosságokat megörökítő film ismerteti meg a nézőkkel a világhírű Kreml és a Vörös tér szüle­tésének történetet. Néhány magyar produkció is kiegészíti a szovjet estet. Televíziónk munkatársainak műsora arról ad képet: ho­gyan látják a magyarok a szovjet emberek életét. A Tisztelet Üzbegisztánnak cí­egyik legnagyobb vízesése. A auhatagot a helyi indián temetési szertartások szerint törzsfőnöknek kijáró gyász- szertartással búcsúztatták el. Hát nem kedves és egy­általán nem tisztelt N. N., mit is válaszolhatunk a fel­dúlt néni helyett önnek így, a nyilvánosság előtt? Né­hány keresetlen szót lenyel­ve annyit: a talált pénztárca megtartása sem különöseb­ben dicséretes dolog, ám a kisértés nagy, s nem pél­dátlan az eset. Vert ugyan nem kíván, legföljebb nemi megvetéssel jutalmazhatjuk. De ehhez még a gonoszko­dás ... Otromba, aljas do­log. Megtorlás? Nem, ilyes­félén, még ha ismernénk önt. akkor sem gondolkod­nánk. Sőt. . . Tulajdonkép­pen, ha jól belegondolunk: nem is nagyon szeretnénk megismerni. Nem-e? Egyál­talában kit kellene megis­mernünk? Hiszen ott az alá­írás, amely helyesen legin­kább úgy értelmezhető: nine’s, nem létezik. Reméljük, az idős asszony is elfelejti a dolgot, s belát­ja. csupán rossz álom volt Kitörött ablak alatt fa- gyoskodó lavór egy olajjal teli kanna, egy felmosó­rongy, egy mérleg és a rak­tári készlet társaságában. Ez a 13. számú Volán fonyódi daratoárutelepének és rak­tárának szociális helyisege és berendezese. Az ott dolgozók már, talán megszokták ezt az állapotot, hiszen a sok pa­nasz ellenére nyolc éve vál­tozatlan a helyzet, de a kí- vüiáilönaik megdöbbentő. A lavórban lötyögő jéghi­deg. gyanúsan barna vizet is csak ritkán cserélik, mert ki az az elvetemült, aki bele merne nyúlni. Pedig az egész napi munka után szük­ség volna a bővizű mosdás­ra tusolásra, hogy a vonat­tal ingázó munkások mellől ne üljenek át a másaik ku­péiba a fintorgó utasok. A kirendeltség vezetője, Horváth Béláné, mikor a mostoha szociális körülmé­nyeik után érdedd/ődtünk ná­la nem volt hajlandó nyi­la tikozni. Könye Sándor, a kaposvá­ri kiiiandeltség darabáiru- caztáipárnak vezetője a 13. számú Volán központjába irányított bennünket. — Tisztában vagyunk a fonyódi vasútállomás újjá­építésével kapcsolatos pénz­ügyi és szervezési gondok- , kai, sőt azzal is, hogy a da- rábáru-lerakat jelenlegi mű­szaki állapota mindennek függvénye. Hinnék ellenére Megkerültek az iratok, de.~ Otromba levél egy senkiiéi Szelíd csöndes, védtelen nénike; Füle Istvánne a ka­posvári Beloiannisz utcából kereste föl szerkesztőségün­ket, és elmondta: több mint két hónapja elveszítette a pénztárcáját. Iratok voltak benne és majdnem ötszáz forint. Már lemondott róla. De a minap érkezett egy géppel írott level az idős asszony címére: ebben meg­találta az iratokat. Szöveg is volt hozzájuk, mégpedig a következő: ,Jíedves asszo­nyom! Használja a megkül- dötteket, és majd egyszer lehet, a többit is visszakap­ja’. Az aláírás: N. N. az egész. Hiszen « senki nem írhat levelet Csak hát egy a baj, az ilyen kelle­metlen álmok nehezen hagy­ják el az embert. Hogyan is segíthetnénk?' Hogyan? U P. keressük a megoldást az ott dolgozók érdekében — mon­dotta Bartha László, a Vo­lán munkavédelmi és szo­ciálpolitikai előadója, aki érdefklődésünikre tájékozta­tott bennünket azokról a nehézségekről és elképzelé­sekről, melyek a fonyódi le­rakat üzemeltetése folyamán az elmúlt években, felmerül­tek. — Nemhogy meleg víz, de még víz sincs bevezetve a kirendeltség épületébe. Pró­bálkoztunk már azzal is, hogy a raktár épülete mel­lett egy nagyobb méretű konténerből szociális helyi­séget — mosdót — alakítunk k.i, de a MÁV nem biztosí­tott ehhez területet. Az el­múlt években a raktár ro­vására öltözőt alakítottunk ki. Lehetősegeink azonban korlátozottak — mondta a munkavédelmi előadó. Beszélgetésiünk végen Ígé­retet kaptunk arra, hogy 1983 első negyedévében egy hideg-meleg vízzel ellátott fürdőt építenek a raktár mellé. A kedvező választ köszön­jük, és reméljük, hogy a fonyódi darabárura«, tar ti­zenkét dolgozójának gondja jövőre, 8 év után Végre meg­oldódik. „ , M. I. Eltűnt a vízesés Több ezres tömeg gyűlt nak „halálát”. Az Itaipu fo- össze a brazíliai Guajíra vá- • lyón felépített víz: erőmű rosikáiban, hogy meggyászolja üzemibe helyezése után a világ egyik legismeftiebb ugyanis eltűnt — a vúshoza- vízesésének, a Sete Quedas- mot tekintve — földünk mű sorozat e napi epizódja Szamarkandba kalauzoljá el nézőik akik a kamera segít­ségével körüljárják az ősi város műemlékeit, arabesz- kekkel díszített, XV. századi építészeti remekeit, mecse­teit, nem feledkezve meg az európai, ember számára kü­lönös egzotikumot jelentő bazárokról sem. A Nahodka — kapu az óceánra című film nézői a szovjet tengermellék legna­gyobb kereskedelmi és sze­mélyforgalmú kikötőjébe lá­togathattak el. Magyar for­gatócsoport első ízben járt a Szovjetuniónak ezen a ré­szén, és — a véletlennek kö­szönhetően — lefilmezte a tájon éppen végigsöprő táj­funt is. Az est főműsara a Moszk­va nem hisz a könnyeknek című játékfilm, amelyet 1981-ben. a legjobb külföldi filmnek ítélt Oscar-díjjal tüntettek ki. Rablás záróra után Szeptember 10-én este a. szokásosnál hosszabb ideig maradt a csömemdi italbolt­ban a 18 éves Miklovics Sándor, a 20 eves Bodai Aranka és fiatalkorú társuk. Rablásra készültek. Figyel­ték, hogy kiszemelt áldoza­tuk hogyan válik egyre Uta­sabbá. Záróra után az ital­bolt előtt vártak rá, és fel­tartóztatták. Bodai Aranka először magát ajánlotta fel, de az egyre jobban kijóza­nodó idős ember elutasította a nagylelkű ajánlatot A két fiatalember ezen felhábo­rodva annyira megverte a szerencsétlen embert, hogy az 8 napon túl gyógyuló sé­rüléseket szenvedett. A tár­saság „hölgy” tagja közben átkutatta 'az áldozat kabát­ját, majd elvette annak 210 forintját és a cigarettatárcá­ját, A megyei bíróságon dr. Mateevics Lászlóné tanácsa tárgyalta a közelmúltban a rablók bűnperét. A vádlot­takat bűnösnek találta, és Mi kiovi cg Sándort négyévi, Bodai Arankát ötévi szabad­ságvesztésre ítélte. A rablás­ban részt vevő fiatalkorú 3 évi börtönbüntetést kapott. Ezenfelül Miklovics Sándort 5 évre, Bodai Arankát 6 évre eltiltották, a kőzügyek gyakorlásától, Tar|«l SOROK Kételkedő testvér A hatéves Renato sem­miképp sem tudja megér­teni, mit dünnyög egyéves öcsikéje. Kétségbeesetten így szól anyjához: — Anya, biztos vágj' benne, hogy öcsike olasz? Magyarázat A fiatal férj megdöbbe­néssel tapasztalja, hogy fe­lesége 5 hónapra gyereket szült. Felháborodva fag­gatja anyósát Anyósa vál­lat von: —■ Egyáltalán nem rend­kívüli dolog, hogy egy gyerek 7 hónapra születik, — De ez a gyerek 5 hó­napra született — mondja (kétségbeesetten a férj. — Na és — mondja az anyós. — A 7 hónapos gyerek 2 hónappal előbb születik. Tiszteletadás Pistákét kiviszik ta ál­latkertibe. Képeskönyvei­ből jól ismeri az állatokat, és mindegyiket hangosan köszönti: — Szia teve, sma zebra, szia oroszlán, száa majom! Egyszer csak odaérnek az edefántketrechez. Pisti­ke megáll, kerekre nyitja a szemét, szemmel látha­tóan megdöbben a hatal­mas méretektől. Majd csendesen megszólal: — Kezét csókotóm! Ők tudják Két parasBtasswmy ban­dukol hazafelé. Meglátják, hogy az egyik kazal tövé­ben édesen alszik egy fér­fi. Minden ruházata egy nagy karimájú szalmaka­lap, amit a nap ellen a fejére borított. Rettenetesen felháborod- nalln Közelebb mennek az alvóhoz. Az egyik asszony megnyugodva mondja: — Nem az én férjem! — Tényleg nem az — mondja a másik. — De még csak nem is faüunk'beli — teszi hozzá. Majd eldől — Mondja signor Caccel- li, otthon szánd ékozák töl­teni a szabadságát vagy el utazik valahová ? — Ez a bankunkban je­lenleg folyamatban levő revízió eredményétől függ. Nehéz ügy — El sem tudja képzel­ni, milyen nehéz dolgom van néha a feleségemmel — panaszkodik a pszichiá­ternek a páciens. — Fel­tesz egy kérdést, helyet­tem saját maga válaszol rá, azután pedig fél órán keresztül magyarázgatja, hogy miért adtam helyte­len választ! Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja, Föszerkesztój JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: Paál László Szerkesztőség: Kaposvár. Latiné? Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár PÍ.S 31. 7401. Telefon; 11-510. U-511. 11-511 Kiadta a Somogy meevei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinca Sándor a. t TeL: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.s Sl. 7401 Felelős kiadó: Balajeza János ' Terjeszti a Mag.var Posta. Előfizethető a hirla »kézbesítő »őst a hivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj C2T hónapra 34 Ft. negyedévre 102 Ft. fél évre 204 Ft* egv évre 400 Ft Index: 25 967 ISSN 0133—0608 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaDOsvári üzemében. Kaposvár Mái us i. u. i<H. Felelős vezető; Farkas Béla igazgató Kéziratokat nem őrzünk tneg és aem adunk vissza. Szovjet est a tévében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents