Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
A z öregasszony föTka- paszíkodott a kád szélére. Imbolyogva kinyitotta a kiaatotateot. Lenézett a kétméteres mélységbe, s egy pfflanaöna visszahőkölt. A könyöke lemorzsolódott, de szerencsésen sikerűit a földre huppannia. Hátrabicegett a kert végébe. A suf - ndbdl riadtam rebbentek szét a kismacskák. Az anyjuk fölborzoít szőrrel és megvetett la bakkal nyávogott. Az óregasszony ügyet sens vétve a macskáikra: sebtiben bezárta az ajtót leporolta a rühmtet. és etmdoH.. Az -úton úgy bukdácsol1? lefelé, mmt egy eig ürített fekete gyöngy — Hová igyekszik annyira. Mária néni? —lassított lé mellette egy gépkocsi. — Az orvoshoz — szuszogta atHg hallhatóan, mert a nyalka egyre jobban fájt. — SaaUjoo be, majd eé- visBem! — Az isten áSsdja iweg, fiaim! A férfi kiszáll* a kocsiból és besegítette az öregasz- szenyt v — Mi történt magával? Az öregasszony csak suttogni tudott. — Baleset. — Hogyan? — Nem emdekes — legyintett Mária néni, de legszívesebben sírni szeretett volna. Fonnyadt, eres kezei meg-megrá ndm taéc. Hí aha. Miért van az, hogy nyolcvan korul már a könnye is elapad az embernek? A férfi gázt adott és az útra összpontosított. Eszébe jutott az anyósa, aki azzal gyötri, hogy őt meg akarják ölni. Minden héten legalább egyszer. Ilyenkor fölhívja az irodájában, hogy jöjjön és csinálja meg az ajtón a zárat, mert be akarnak törni hozzá. Nyitva felejti az ajtót es araikor észreveszi, pánikba esik, hogy betörő járt nála ... Az orvos megmondta. Néma lehet segíteni, sajnos, szenilis. m- rdekes. gondolta, Már ria néni is lehet vagy nyolcvanéves, egyedül lakik — de ő biztos nem képzelődik. Igaz, nincs rá ideje, annyit dolgozik. — Mindjárt ott leszünk — vetett egy bíztató pillantást a sápadt asszonyra. Az visszabiccentett, és lehunyta a szemel „Nem tudom. nem, hogyan sikerült kiszabadulnom. Most mit csináljak ? Remélem, ha visz- szaimegyek, kialussza magából ezt a dühöt.” Az öregasszony kinyitotta a szemét, de forgott vele az egész kocsi. Ügy érezte, hogy az országút, mint egy szőnyeg, fe; göngyölöd)« a szívére, és nincs tovább ... Amikor a kocsi hirtelen fékezett, előrebukott; majdnem beverte a fejét a szélvédőbe. — Megérkeztünk, Márta néni — kászálódott ki a kocsiból a vezető. Az öregasszony néma mozdult. Rémülten vette a karjába. Csodálkozott, hogy milyen könnyű: mint egy szárnyasze- gett madár. Vitte egyenesein a rendelőbe. A várakozók döbbenten néztek utana. Az orvos a vérnyomásmérőt babrálta. — Tegye az ágyra! Mi történt? — Rosszul lett. Pontosan nem tudom, hogy n*j történhetett. Az úton vettem föl; magához sietett — tördelte a kezét a vezető, majd elköszönt, és kiment. — Nővérke, legyen, szíves, nézze meg a nénit, amíg végzők a beteggel! Az asszisztens megstmo- gatta az öregasszony már- ványarcat, megnézte a pulzusát és kigombolta a ruha nyakát. — Mária néma" — saőíkwigatta. H át persze! A haját akartaim etamrfcaind a szeméből. Akkor kapott a kezem után, magához rántott, és . . Nem tudok nyelni. Mintha kiszakadt volna a nyelvem __ — Most hol vagyok ? — döccentek halkan a szavai. — Itt, N a rendelőben ... Már jön a doktor ur, és megvizsgálja. — Mi történt magavat ? — tapogatta az asszony véraláfutásos nyakát. Szűcs Mariann BALESET — Semmi, csak kis baleset. — A karján az igen. Nővérke. legyen szíves lemosni és bekötözni! Ki fojtogatta magát? Az öregasszony étőtt egy ziláft fej jelent meg. — Eressz éL, fiam! — suttogta, és vékony teste megrándult. Nyöszörgőit még vall ami t. de az orvos nem értette pontosan. — Nővérke! Kérem, hívja föl a rendőrséget és kérjen mentőt! Azonnal be keli vinni a kórházba. Adunk neki egy nyugtató injekciót, mert teljesen kimerült. Az öregasszonyt tíz pere múlva elvitte a mentő. A rendőr, ott téblábolt körülöttük., majd a nővértől kérdezte, hogy mi történt. — Azt hiszem, betörtek, a nénihez. Ott lakik fent, a Fenyves utcában. Micsoda lélek jelenléte van! — Egyedül lakik ott? — kérdezte a rendőr és felírta az adatokat. — Igen. Jól ismerem. Mióta az a fiatal házaspár elköltözött tőle, majdnem mindennap beugrók hozzá. — A nevüket meg tudná mondani ? \ / — Azt tudom, hogy a fiatalasszonyt Katinak hívják. — Kar. Mert értesíteni kellene valakit, hogy a kórházba vittek. Az asszisztens tanácstaia- mud tárta szét a karjait. — Még alszik a néni... Esetleg később jöjjenek! — hallotta az öregasszony. — Nem lehet. Azonnal ki keü hallgatnom. A főorvossal már beszélte™, ő beleegyezett. Az öregasszonyban egy pillanatra összekuszálódott minden. Nem merte kinyitni a szemét. Jézusom! A rendoirseg? Ki akarja öt kihallgatni? Hát mit mondhatna ? Baleset. Neimv az nem jó. Ezek nagyon ügyesek. Inkább félreértés. Igen, hai persze! A Kati címét elfelejtettem, ö meg mérges lett, hirtelen haragú amúgy is ... Herceg Árpád Öleljen hál a bánat Jaj! Jeszenyina szerelem a szerelem madarak ver el Úgy hulltunk el minaahámyan, mint aki meg soha nem volt siralyröptető kedvébe’. Jaj! Jeszenyin, — szárnyaltunk mi, vagy csak a lelkünk? Amikor Legjobban zuhogott a múlt, s egre kellett volna kelni — az utolsó tanú is eltűnt. Virágok húzták a harangokat, nyírfácska hajtott térdet... Koldus és pópa imádkozának: „Öleljen, öleljen hát a bánat, de egyetlen ■nek ne zengjen leérted!” Nicolas Schöffer, Franciaországban élő magyar művész mobil szobra. (A Műcsarnokban rendezett kiál lftás anyagából.) Bertók László Megírjuk a szép, régi verseket Beszakadnak a lassú tölgyesek, mint egy vezércikk, magányos a táj, erdő mélyéről nézem az eget, sorok között is süllyed a határ, belátható lesz minden, ami fáj, megírjuk a szép, régi verseket, s míg a lap alján köröz a madár, sírni vagy lőni egyaránt lehet, de éjjel apróhirdetéseket, csillagokat nyit fölénk a homály, költerhény lesz, hogy csodák nincsenek, aki nem csügged, az hazataiál, s hogy a temetőkapun is az áll, nem fejeződött be, asak vége lett. Pardi Anna Házasság Alsizunk összefonódva és ébredünk saertefiitva, a szerelmes szinteket oldja tömeg és napfény, értelmünkbe begyűrűzik sok veszély; a világ durvul, sokasodik, űz és sért, a számítóközpontok jövőt számítanak s az ember saját benső adatait is alig ismerve reménykedik, számít és él — lejtőn kell felfelé mennünk annyiszor, mozgásképtelenül és viaskodva; add a kezed, és ne add .. . add a jövőt, és ne csak a lakásfalak négyfelé húzó jelenét. Szépen magyarul - szépen emberül „Ki kérdezte magát?!” Hogy ea eddig nem jutott eszembe? Szomjúság gyötörte; kénytelen volt kinyitná a szemét. Egy negyven körüli, civil rühás férfi áitt az ágyánál. — Kézit csókolom! Vértes százados vagyok. Hogy tetszik lenni? — Szomjas vagyok. A nyomozó ügg.vel-bajjjal naegitatta a begipsaett nyakú öregasszonyt. — Kénytelen voltam* fölkeresni Marna nennt, mert... — Gondolom. — Betörtek a házába. — Nem törtek be... Ki mondta ezt maganak? — Szomdy doktor ár, a körzeti orvos. — ö meg honnan vette, amikor en ezt egy szóvá: sem* mondtam neki ? A nyomozó megvakarta a fejét Sebogyse éltette ezt a kis öregasszonyt. — Mennyi megtakarított pénze volt? — ötszáz formten» VAN. Azért spóroltam össze, hogy ha történne velem valami . — Most történt. — Ez-t hogy érti? — Elvitték a pénzét. És az egész lakást felforgatták. Az öregasszony lehunyta a szemét. Istenem! Bajt bajra tetőz ez a gyerek! — Ki járt tegnap magánál? — Senki. — Miért nem akar nekünk segíteni? Miért titkoiódsik7 — Nem titkolódzóim én Csak fáradt vagyok. — Maria néni! Értse már meg! Rablás történt magánéi; meg akarták ölni.. Meséljen el szépen mindent, ahogy történt! — Baleset voN. — Elfogtuk a tettest A kocsmában randalírozott. Nem is tagadott semmit. — Mit mondott? — A maga pénze kellett neki. > — ötszáz forint? — Gondolom, többre számított. Kérem, meséljen el mindent! Rablógyilkosság történt, ne mentse azt az embert! — Ne menése™? — Kérem! — Az unokámat ne mentsem? — suttogta az öregasszony. — Szóval az unokája. A nyomozó papírt vett elő és golyóstollat. , Föthajitotta az ágy szélén a takarót, és leült. Várta, hogy az önegasz- szomy folytassa. Az csak feküdt, összesao- rított szájjal, és a kezét morzsolgatta. Nagysokára megszólalt. — Tud ja, hogy én hány éves vagyok? — Igen. Nyolcvanegy. — Na látja! Az unokám pedig huszonhét Neki még szüksége lehet a mentségre. Nekem már nem. Ezért mondom: baleset volt. Trencsényi Zoltán Megremegett a keze. Ezen az estén nem először. Ennél a trükknél újra érezte, hogy leleplezték. Sőt, több volt ez egyszerű megérzésnél: tudta, hogy elrontotta az eltüntetést, es a kézéből látszólag semmive foszlo kendó sarka igencsak kilógott az ujjai közül. Reménykedett, hogy nem vették észre, de aztan belatia, hogy ez lehetetlen. „Feltűnő volt” — állapította meg magában, és gömböc költözött a gyomrába. Mosolya is inkább csak egy , erőltetett fintorrá mcsorodott, s alig merte elkezdem a következő trükköt. Úgy érezte magat, mint aki mezítelen. Izzadt. A nézők ezt persze tulajdoníthatták a nagy csokornyakkendő ful- lasztó fojtogatásanak, meg a frakk — mindent rejtő, tehát nelkülözhetetlen — felöltőjének is. A kártyák eléggé határozatlanul nyíltak szét, a terítés sem lett valami egyenletes. Mar a keze is nyirkos volt. „Nd még egyszer ...” Görcsösen markolászta a kártyacsomagot. és arra gondolt, hogy vajon mi az oka ennek a szörnyű bizonytalanságnak, kínzó határozatlanságnak. „Magasságos ég, hiszen semmivel sem gyakorolok kevesebbet, mint máskor ...” Második nekifutásra már saobá lett a terítés, «tatán ez A nyelvtan ezt a címül írt mondatot úgy minősíti, hogy kérdő formájú felkiáltó mondat. Formája szerint valóban kérdés, de abban a helyzetben, amelyben elhangzott, a durva es ellenséges megnyilatkozás eszköze. Témája voltaim arrvaak a jeleneinek, amely ben ez a mondat fölcsattant. A helyszín egy húsbolt, a szereplők: az eladó és egy háziasszony. A húskészlet igen szegényes volt abban az órában, a háziasszony némi fanyalgással tekintett a pultra, s amikor sorra került, megjegyzést tett a szűkös kínálatra. Az eladó gúnyosan jegyezte meg: „Persze. a karajt ugye, megvásárolná?” Volt ennek a mondatnak a dallamában némi megvetés, sőt kárörvendés. Olyan mondat, amelynek formája kérdés volt, tartalma azonban leekéztetés. Mintha azt fejezte volna ki, hogy „mit válogat? jó lesz magának a hitványabb minőségű hús is”. Az asszony felfortyant a hangnemre, s ekkor hangzott el keményen a „ki kérdezte magat?!!”’ (A kettős fel'kiálegykezes keverés is viszonylag flottul sikerült... Megnyugodva szusszant, s még a mosolya is őszintébbnek látszott. De nyugtalansága csak nem" akart szűnni. Bár hitte — hinni akarta —, hogy átlendült a holtponton, semmi garancia nem volt arra, hogy több gikszer nem 'szúszik be. Márpedig tudta, hogy egy bű-' vesznek csak egyszer kell eljátszania a „becstelenségét”, es vége. A kartyadobásokat hibátlanul mutatta be. Ez kezdte visszaadni az önbizalmát, de valahol a gyomrában még mindig ott motoszkált az iménti rémes két-három perc. A „chicagói golyók” gyönyörűen sokasodtak, majd tűntek el szétnyitott ujjai között. És mégis ........Kötéltanc” g ondolta. „Sőt. rosszabb, mint a kóteltánc, mert a kötéltáncos mutatványának áhítja sikerét a néző. de a bűvész produkciójánál mindenki a hibára var. ..” Sietve meglazította ingét. Bámulta magát a tükörben. Vékony, fekete bajusza állt utat az arcáról, csorgó verejtéknek. Közel hajolt a képmásához, és fürkész tekintettel vizslatta saját arcát. tójel érzékelteti a mondatba szorított rendreutasítást.) Hatása megdöbbentő volt a kö- rülállókra, de leginkább az elárusítóra. Szinte megfagyott ereiben a vér; elhallgatott, és szótlanul folytatta munkáját. E jelenet az érintkezés nyelvi formájának kiábrándító példája. Azt mondhatnánk ugyan, hogy amilyen volt a kérdés, olyan lett a válasz — ugyancsak kérdő formában, de kíméletlen hangnemben, ráduplázva a szemtelennek is minősíthető megjegyzésre. „Hát ez megkapta a magáét” — gondolták 'bizonyára többen a pult előtt. Lehet, hogy volt közöttünk olyan, aki a replikát nagyon is jogosnak tartotta, méltó válasznak a kellemetlen tüszúrásra, A különös párbeszéd bántó sérelmet okozott a társas érintkezés kötelező udvariasságán. A baj azzal kezdődött, hogy az eladó nem értette meg a háziasszony csalódottságát, a háziasszony pedig — aki bosszús volt — túlságosan érzékennyé vált, hántásnak minősítette az eladó szavait, s beszédpartnerének torkára forrasztotta a szót. — Művész ár, a taxi,... — nyitott az öltözőbe a portát. Hátrafordult, s fáradt, meggyötört tekintettel nézte. — Küldje el — mondta nagysokára —; ma este inkább gyalog megyek haza. Szükségem van a levegőre. Köszönöm ... Homlokát ráncolva ballagott át a parkon. Első föllépése járt az eszében. A diáktársak csodálták magabiztosságát. Varázslónak becézték... Aztán a tükör előtt töltött délelöttök, az unalomig ismételt ujjgyakorlatok, az estéről estére felcsattanó taps ... A szajtáti nézők, az elismerő tekintetek .,. A hídon fújt a szél Megállt. Jólesett a hűs levegő. Csend volt, a némaságot csak a koffer csobbanása törte meg. A korlátra könyökölt, és nézte a vizen úszó fekete koffert, amely a placcsanas után kinyílt, és a sodrás sebesen söpörte ki behöle a kártyákat, színes kendőket, golyókat, bűvészbotokat, műviragokat ... Nagyot szusszant Arcát a szélbe tartotta, s úgy érezte, gyomrából végképp eltűnt az a pici, gonosz, fojto gató gombóc. Lélektani szempontból megvan a jelenet magyarázata az indulat hirtelenségében. A háziasszony dühbe guruit, s ennék az lett a következménye, hogy bizony, nem ragta meg a szót. Pedig a beszéd állandó ön- ellenőrzést kíván — mindenkitől, mindenkor. Biztosra vehetjük, hogy e szóváltás akáir el is ronthatta az eladó déi- előttjét, miként az asszonyban is dúlhatott a sérelem. Mert mint közmondásaink egyike mondja: néha egy szó egész háború. Hát ha nem is háború, de csata, amelyben mindkét fél csak vesztes lehet Száz szónak is egy a vége; bizony, szó fér a két szereplő viselkedéséhez. Szó ami sző: nem mindent jó kimondani, ami nyelvünk hegyén van, bármilyen hegyes is a nyelvünk, nehogy úgy járjunk, mint sokan azok közül, akiknek gyorsabban jár a nyelvük, mint az eszük. Vigyázzunk hát a nyelvünkre! Inkább harapjuk el, semhogy belemarjunk embertársunkba. Szende Aladár Örült király. Comelin Baba (Románia) festménye SOMOGYI NÉPLAP Kötéltánc
