Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

SOMOGYI TAJAK, EMBEREK

KAPCSOK

Elsős főiskolás koromban a/, ötödak es hatodik óra volt ír. Vargha Károly tanár űré. Magyar nyelvi szemináriumot vezetett.

Eisö találkozásunk ötvenkettő szeptemberében nagy meglepetésünkre szolgált Meglehetősen fáradtan és már a menzai ebédre gondolva vártuk bemutatkozását: előkészítve a jegyzetfüzetet, az- íróeszközt. Egyik kezét barna köpenye zsebebe süllyesztve, kissé haj- lettan és soványan — láthatóan; diétás koszton élt — lépett a terembe. — Nem 'lj»il jegyzetelni — mondta, amikor első mondataira füzetünk fölé hajoltunk. — Amit oda leírnak, igaz, mindig megtalálható lesz, de amit megjegyeznek, ha jóval kevesebb is, bármikor elővehetik emlékezetükből. — És bejelentette: a két órát együtt tartja meg. szünet nélkül. — Természetese« tíz perccel korábban befejezzük — vigasztalt bennünket savanyú képünk láttán. (Ebből ugyan semmi sem lett, de a mintegy 110 perc szinte észrevétlenül elröppent.)

Hamiskás mosollyal az arcán beszélgetni

kezdett. Igaz. nem kért velemenvt, hozzászólást. mégis úgy éreztük: könnyed, de gazdag tartalmú csevegésnek vagvunk — igen, nemcsak hallgatói, hanem — résztvevői is. A száraznak hitt nyelvi stúdiumon ének-zenei, történelmi, irodalmi, néprajzi ismeretekkel, élmenyekkel oldott, színesített társalgásával egyemsege áramkörébe vont bennünket Közbem megcsodálhattuk tökéletes, példás hat*g- képzesét, különösen mi, zártan beszélő somogyiak. A főiskolai évek alatt mindvégig tiszteltük senki másnál nem tapasztalt sokoldalúságáért, szerettük jcözvetlensegéért, szenvedd.v essegeert.

Akkor is hallottunk már tudományos munkásságáról, de srzéles skálájú alkotó tevékenységet csak azóta volt módom igazán megcsodálni. Találkoztam a nevével a rádió műsorában, kórusművek szövegírójaként, fordítójaként, honismereti tanulmányok szerzőiéként, helytörténeti gyűjtések, módszertani kiadványok szerkesztőjeként. És ami szorosan me- gyénkhez kapcsolódik: kezdeményező és meghatározó szerepet játszott — es játszik ma is — a két megye közös Zselic-kutaíásanak szervezésében, irányításában.

Igen. Baranya és Somogy e szép tájú vidéke különösen a szívéhez nőtt. fíiszen itt született. a világháború kitörésének eveben. az erdőkkel dús, szelíd dombokkal, melyzöld völgyekkel szabdalt, díszített, ligetekkel tarkított, páratlan népi értekeket termő és óráé tájegység egyik falujában: Szentlászlom. (A község 1950-ig Somogyhoz tartozott.)

Apja a helybeli elemi népiskola Tanító.!» Volt a nemet nemzetiségi faluban. A gyenge fizikumú, beteges gyermek az. ő es az any»; Sagyapa hivatását választva szerzett tanítói

oklevelet Pécsett, majd diplomát a Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán, ma- gyar-történelem-német szakcsoportból. Huszonhét évesen bölcsészéiből doktorált, „summa cum laude” m i nősítésse i.

Ekkor már több díjazott pályamunka — az elsőt szülőfalujáról irta —. dolgozat jelezte kutatói szándékait. Tudományos tevékenysége elismeréseként jutott ki 1 itt8-ban — a Collegium Hungaricvm ösztöndíjasaként — a berlini egyetemre. Célja: a magyarorszagi német népzenei anyag feldolgozása. Több azaz hazai eredetű fonográftól vétel lejegyzésevei tért haza. Szívesen marasztalták, de a háború« készülődés nem tette lehetővé tovább? kutatását.

Kilátástalan, állás nélküli hónapok következtek szülőfalujában. Később a kőszegi, majd a bajai tanítóképzőben kapott lehetőséget pedagógiai képessegének es szeles körű ismereteinek hasznosítására.

— Az volt a célom, hogy a jórészt falúról jóét gyerekeket beoltsam a néprajz, a honismeret szeretetevel. erősítsem bennük a népi értekek becsüieset. Kórust szerveztem, irányitottam olvasmányaikat, gyűjtőmunkára vittem, tanítottam ókét

Neveket sorol. Somogybán működő, felelő« beosztásban dolgozó, egykori tanítványaiét, akik — egyiküktől tudom — mindenekelőtt az ő szavaira figyelmezVe köteleztek el magukat a helytörténeti, honismereti munkára és folytatnak máig kutatói, közművelődési tevékenységet

■— Sajnos, a bajai évek nem kedveztek tudományos munkámnak. A háborús időkben kevesen voltunk, jóformán minden tárgyat tanítanom kellett. Persze azért nem ártott: segítette sokoldalú érdeklődésem kielégítését

Szeretett volna továbblépni. Munkássága alapjan reménnyel pályázott meg egy állast a szegedi tanátképző német nyelvi tanszékén, de a minisztériumban jól ismerték fölfogásai: tudták, hogy nem kívánta a hazai nemetseg Volksbund-alapon történő szervezését elősegíteni. így Baján maradt, amíg a többféle kórtól legyengített szervezetű tanarra ia nem

‘meSsm jgÉBf«

»ege. A hóbort «ege* met hmtárámkor beMU «került ehrát- M« csapatától; 1946 májusának közepe mar újra Baja» taialta. Egyke azoknak, akik azonnal megkezdték a képző új jásaerveaését és a tanítást Azonban tesújtp hír is várta; a harcok során elveszett majdnem 2000 oldalnyi nyomdakész kézirat», köztük három tanulmánya: a Dunántúli népba Hadak, a Somogy megye népköltése és a Dél-So- mogy helytörténete című.

1949-ben teljesült régi vágya: közelebb került szülőföldjéhez, támogatásra szoruló édesapjához. Iskolaéveinek kedvelt városába helyezték. A pedagógiai gimnáziumban tanított, de óraadó volt a tanárképző főiskolán is. Két évvel később pedig elfoglalhatta helyét a magyar nyelvi tanszéken. Alig kezdte meg a munkát, szerzőtársként működött közre az Anyanyelvűnk című — alapműnek számító — könyv megírásában.

1956 szeptemberében merőben új feladatot kapott: a német tanszék megszervezésével bízzák meg. Szerteágazó adminisztárciós munkája mellett egyedül írta meg a német nyelv tanításának módszertanát, amelyet később könyv formájában is kiadtak.

Közben sem a néprajahoa, sem a zenéhez nem lett hűtlen. Tanártársával. Rónai Beiaval ba- nyaszmeseket gyűjtött — kiadványuk A föld alatti birodalom címen jelent meg —, tanulmányokat írt Baranya es Somogy mnltjáral, ápolta a kapcsolatot a Somogybarsagyati élő idősb Kapoli Antallal, a Kossuth-díjas faragóval, és arra is szakított időt, hogy jarja a zselici falvakat.

19Ö7: sikert termő év. Szöveget ír Kodály Intermezzojához. Verse széles körű elismerést vált ki. Kapcsolata a nagy zenetudóssal mindvégig fönnmaradt: több más alkotasa is az ő szövegével vált ismertté. S nemcsak a Tanár Ür muzsikája ihlette meg. Fonal Miklós az ugyancsak ebben az evben megjelent Öt évszazad kórusa című, jelentős gyűjteményében tizennyolc munkáját szerepelteti. Azóta újabb müvek hosszú sora áll mögötte; számos fordításával hozzájárult a klasszikus enekkan művek magyarorszagi elterjedese- hez, megszerettetéséhez. Handel, Mozart, majd a későbbi korok jeles zeneszerződnek tőbő művet ts ő fordította. Egyik legjelentősebb munkájának tartja Liszt Szent Erzsébet oratóriumának szövegét, amelyet a rádió föi- keresere 1962-ben készített ek Ez osztatlan elismerésben reszeeuh— Három hónapig irtani, minőén este három órát dolgozva. Érdekes munka a zenei műfordítás; számos ayelvi, srtüari* es persze zenei tórvenysaerüseget, azempo*»«* kedl figyelembe vénái

Sétálunk a nvar »«fjet idéró, őszi napsütésben. A szekesegvha* előtti gesztenyesorba® száraz leveleket zörget leptem*, körül a fic- kandozo szél.

A tanar urna sárím rakceaöanek Egy buea- '■oáOá oben »»rakoao futadassamtyt azonban

ó .szóin meg:

— Regen lattana a szakkörben. Igen, tudóin, nem er ra mostanában; de nemeiem, nem lett vegleg hűtlen a honismerethez ...

Igen. a múlt em«ekeinek, értékeinek föltárása iránt erzett felelőssege közismert a megveheti . sőt azon tűi is. Huszonkét éve ő látja el a Baranya megyei Honismereti Bizottság elnöki tisztet. Szervez, kilincsel, irányit, segédanyagokat ír, szerkeset, módszertan? kiadványokat gondoz

— Fontos ereá menynek tartom, hogy a megye honismereti munkájának irányítójaként, szakkörvezetőimmeJ együtt^ szervezője es indítványozója voltara az egesz megyei átfogó községi krónikái ras*»«. A anakköröfckei számos. hely történetileg, lényeges emlékhelyet sikerült fölkutatnunk es megjelöltetnünk, szerte Bárányában.

És a kis marvanrtaölák mögött «ét a£ egy

elnyűtt, szürke ember . ..

Elnyűtt? Szürke’ Ellenkezőleg: izgalmasan •színes es megújulásra mindig kész egyéniség I Igaz, öltözködésére nem sokat ad. mint aiiogv más külsőségekkel is csak annyit törődik, amennyit a tisztelet megkövetel. Szorkozn: nem jár. kocsija moca, a eh va táram latok ei- zúgtak fölötte.

Az őst váriállal párhuzamos «teásomon levő lakása is egyszerű. A nappalban a 86 helyet egy zongora foglalja el. Ekxlgozosznőájóba csak búcsúzáékor enged bepillantom, mondván: tökéletes rendetlenség uralj*. Ama mar nem futja idejéből, hogy rendet tartami az íróasztalt, a székeket, a szekrény tetejét elborító keziratkótegek, dobozba zárt cédulák sokaságában.

— És.ami meg a szőlőben »an! — legyint.

— No csak. Mégis »a* kikapcsoAóóaat nyújtó föglalatossag?...

— A fenét!... Évente csak néhányszor látogatom meg. pedig nincs is messze.- Olyany- nyira allergiás vagyok több növényre, meg * növényvédő szerekre, hogy nagyon meg keil gondolnom, melyik időpontban látogassak kt A szőlőt a feleségem gondozza, amíg ereje em- gedi.

— Az embernek mégiscsak szüksége va* pihenésre. Fiatal korában csakúgy, Burnt így, a hetven felé közeledve. «.«****

— Nekem a tevékenységem vá Ttozatessá#»

nyújt kikapcsolodast, felüdülést. Gyorsan tudok váltani, es a más jellegű foglalatosság tökéletesen pihentet.

— Hosszú, munkás évei alatt több tudományágban és a korusműveszetben alkotott maradandót. Melyik »11 a legközelebb szivéhez?

— A néprajz. Amikor nyugdíjba mentem, azt reméltem, csak ezzel foglalkozhatom majd. De jönnek a megrendelések sző végi rásra, fordításra. lektorálásra; hívnak a rádióba, esetenként a tévébe. És én nem tudok nemet mondani. Ügy erzem. zenei munkásságom betetőzése lesz az a kiadvány, amelyet a nemet szövetség megbízásából készítek. Kodály tanar úr azt mondta, jó negyedszázada: — Nézze, szép feladat lenne a hazai németség zenei anyagát összegyűjteni es letenni az asztalra, mert, ezzel biztosítaná a hazai nemetek jóvá aenei anyanyelvet. — Örömmel mondom, hogy az első kötet már, a nyomdában vasi. Jövőre ti következtek, Somogy.

Végül a legerősebb kapocshoz, a Zselicfaee kanyarodunk vissza. Erről 1941-ben A délkeleti Zselic címmel egy füzetet jelentetett meg tollából a Csurgói Könyvtár.

— Jó tíz évvel ezelőtt valami elindult. Eddig mintegy ezer oldalnyi anyagot gyűjtöttünk és adtunk közre közösen a somogyiakkal. Jól együtt tudunk működni: a kétévenként összehívott tanácskozások es azok anyagának megjelentetése — a Zselici dolgozatok — jól szolgálják e táj értekeinek kutatását, földolgozását és közkinccsé tételet.

Dr. Vargha Károlyt tanítványainak éa munkássága isméiéinek tisztelete övezi. Ea a hivatalos elismerések ?

— Nincs okom panaszra. Két ízben kaptam meg A Szocialista Kultúráért, egyszer Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, 1970-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az NDK kormánya Nepek Barátsága aranytűje kitüntetéssel, az NSZK-ban a Georg-Dehio Preis kulturális díjjal ismerték el munkásságomat, örültem mindegyiknek, nem tagadom, de azért az. a legfőbb elégtétel. ha látom: sikerült nemi eredményt elérni az értekek becsüleseden, tovabbhagyo- mteryozasaöaaa.. F**l László