Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-11 / 265. szám

JELES NAPOK MÚLTÁN Orbán bogsarai. Illés kocsija Jeles napok kifejezéssel az év azon napjait jelöli a néprajztudomány, melye­ket népszokások különböz­tetnek meg a többitől. Ha az. évet tégláira bontjuk, több ilyen különlegeset ta­lálunk köztük. A paraszti létbe születettek, hogy kifog­janak úr dolgán vagy csak hogy szusszanhassanak egyet — pihenőt engedélyez­tek maguknak egy-egy nem piros betűs ünnepen. Más huszonnégv órákat indokolt vagy indokolatlan félszből 'tettek dologtalanná. Volt úgy, hogy évszázadok sa­nyarú tapasztalata avatta jelessé — azaz: megjelöltté — a napot. Máskor meg a babona... Több somogyi faluban kérdeztem rá tiz—tizenkét évvél ezelőtt ezekre a na­pokra és szokásaikra. így tudtam meg hogy január elsején alig volt olyan ház Mesztegnyőn, ahol szopós malacot ne ettek volna, mert ..az túrja a szerencsét a házba . . .” Baromfit nem ettek, mert az meg kika­parja a szerencsét a lakó-' épületből. Vince-napon de sok faluban, járta a mon­dás: „Fénylik a Vince, tele a pince!" Vagy valamely más változata ennek. Gyer­tyaszentelő napján meg úgy tartották, ha sütött a nap, hogy még befúj a förgeteg az ajtón. „Mert csak a fa körül karikódott a hó. ott pusztult, azon a kis helyen, nagyobbon nem.” Volt olyan hely, ahol Bá­lint napján ültették a kot­tást tojásra. Palántázónap- rtak — épp Mesztegnyőn — a húshagyó keddet tartot­ták. Merthogy akkor lesz egészséges a paprika, a ká­poszta. Mátyáskor meg ezt mondták: „Mátyás ha nem talál, épít, ha talál, ront!” Gergely napja sok helyen a zabra volt vetőnap. Jozsef- nap előtt ezt mondogatták: „Majd ha megjön József, nem lesz böcsülete a rossz időnek!" Március 25-e a gyümölcsfák oltásának kez­detét jelentette. György- napon a cselédek cseréltek gazdát. Május negyedikén sokan kivonultak a Flórián-szobor- hoz, mert a tűzoltók véd- szentje a derék névadó. Ugye, ne is idézzük Szervác, Pongrác, Bonifác „szenthá­romságát”? Ezeken a napo­kon nem ültettek palántát, hanem dudvát hordtak a szőlők köré, füstöltek. Az is köztudott volt, hogy Pomgrác-napi eső nem jó a gabonára. Ha a fagyosszen­tek megmérgelődtek, akkor azt a fák is bánták: felhó- lyagosodtak a levelek, majd megbámulva „leperzselőd- tek”. A zöldségféléket meg mintha leforráztak vol­na ..'. Június első hete volt a Medárd-napi esőzések ideje. Hogy miért épp Me- dárdra kenték? Talán a ta­pasztalás tette. Azt tartot­tak a régiek, hogy a méhek napja — akkor kezdenek rajzani — Orbán nevének napja, e^ért aztán nem egv helyen Orbán 'bogarainak hívták a méz szorgos kis gyártóit. Péter-Pál aratáskezdö nap volt. Ha Illéskor dörgö.tt. Somogyszentpalon azt mondták: „Illés kocsizik S figyelmeztették Zsinkó Csanát, a pásztort, hogy vi­gyen köpenyt.. . Gadány- bam nem is volt szabad ezen a napon a határba menni, s aki Illésre rosz- szat mondott annak taná­csosabb volt aznap nem be­gyújtani kenyérsütéshez, gazdasszonyok! Anna-nap- kor meg a szőlőben nem volt szabad dolgozni. Mesz­tegnyőn hegytörvény volt,' hogy vasárnap nem szabad vékát vinni a szőlőbe. A csősz büntetett erte. Ugorjunk most egy kicsit nagyobbat! Vendelkor né­hány helyen gyertyát gyúj­tottak. hogy a barmokra baj ne jöjjön. Dömötörkor gyű­lést tartottak Szentpá'lon a kukorica,törésre. Andráskor böjtölni kellett, meg a föl­dön aludni a lányoknak, a fej alá fér&kabátot tenni; akkor megmutatkozott al­mukban a jövendőbeli . . . Luca-napjá>n nem mentek egymáshoz az asszonyok, „hogy a tyúkok kotláni tud­janak”, A kotyülók is ak­kor kerekedtek föl. Egyik- másik helyen kaszakővel fenyegették a tyúkól ajta­ját: „Kotyuljatok, mert szent Luca asszony levágja a nyakatokat!” De ne folytassuk! A jeles napok nagy része mára „ta­valyi hó”. Lassan-lassan meghalna«: tudóik is. Mert ugyan miért is tartanák a szokásókat fejben azok a nemzedékek, amelyeknek ni nos félnivalójuk a babo­náktól? Azok a generációk, amelyek nem fogattal, ha­nem géppel művelik a föl­det. A gepre meg nincs ve­széllyel Vendel! Az jutott eszembe, hogy tálán a mai falunak is megvannak a jeles napjai, szokásai. Csak eppen nem a félsz, nem a hiedelem diktálja őket. hanem az összetartozás érzete, a kö­zösség új hagyománytiszte­lete. Lfskó László Kodály-emlékek a Bartók-házban A születésnapot ugyan csak egy hónap múlva ün­nepeljük, a megemlékezé­seknek, az újonnan keletke­zett tanulmányoknak azon­ban már most nincs se vé­ge", se hossza, a rádió- és tévéműsorok, új hanglemez- felvételek sorának ugyan­csak. Nehány ' kiállítást is ről metszett, szakállas, ba­juszos magyarként a finom, civilizált, europeer arcú tár­sak között. Mennyire jellem­ző! Odébb A fából faragott királyfi zongorakivonatá­nak első kottakiadása, s párjaként a plakát a har­mincas évekből: Sergio Fai- loni Kodály-darabokat diri­gál a milánói Scalában. S értékes. eddig részben Is­meretlen adalékok még a mester életművének megis­meréséhez. Izgalmas. tanulságos és szép kiállítás — több mint méltó egy vasárnapi kiruc­canásra. egy tanulmányi ki­rándulásra. L. A. megnyitottak már a Ko­dály-centenáriumra. Közé­jük tartozik az a — mérete alapján — nem túlságosan impozáns, de feltételemül érdekes dokumentum- és fényképgyűjtemény, ame­lyet Budán a festői Csaián utcáiban, Bartók Béla egy­kori házában láthatnak az érdeklődők. A tárlat elsősorban a ma­gyar zene két nagy megújí- tójának barátságáról és Kodály muzsikájának kül­földi fogadtatásáról ad áttekintést. Bartók lakásá­nak bútorain, a zeneszerző használati tárgyain, könyve­in, sakk-készletén kívül szá­mos korabeli plakát, fotó, kézirat hat az újdonság va­rázsával a látogatóra. Az üveglapok mögül hol Ben­jámin Britten, hol Arturo Toscanini vagy Pablo Ca­sals társaságában néz ránk vissza a magyar nemzet nagy tanára, másutt a Her- der-díj átvételekor, majd az oxfordi egyetem díszdoktor- avatá6i szertartása közben látjuk, egy következő ké­pien predig a századelő hí­res-nevezetes vonósnégyesé­nek tagjaival, Waldbauer Imrével, Kerpely Jenővel, Molnár Antallal és Temes- váry Jánossal, s természe­tesen Bartókkal hajol a kot- talapjok fölé — egyetlen tő­Gyermekeink és a beszéd ^ gügyögéstől az egyszerű mondatig Előfordul, hogy jó képes­ségű gyerek az iskolában so­rozatosan gyenge osztályza­tot kap a feleleteire. Ki­ben van a hiba? A pedago- gusban-e vagy a gyerekben? Rendszerint kiderül, hogy a logikus gondolkodású tanu­lónak annyira fejletlen a szóbeli kifejezőkészsége, hogy ismereteit nem tudja megfelelő formában szavak- , ba önteni. S mivel beszed- fejlódésben az első hat év a legjelentősebb szakasz, nem a pedagógus a hibás, ha nem tud „beszelni” a gyerek. A fejletlen szókincsű gye­reket nehezebben lehet szó­val irányítani, környezetét kevésbé érti, emiatt élmé­nyei is kuszák. Az esemé­nyek közötti összefüggéseket nem latja jól. számara sok az ismeretlen elem a környe­ző világban. Ez szorongást is kiválthat belőle, gátlásos vagy érthetetlen viselkedésű lesz. Nem várhatjuk tétlenül, hogy ha majd nagyobb lesz, okosodik. A beszédfejlődés kezdete a születest követő sírás. A gyermek részéről ez az anyá­val folytatott hangadás kommunikáció első formája. könyvespolc 1 VADON Ilyen tehetetlen és min­den realitást mellőző volt a 48-as emigráció? Ilyen re­zignált és szentimentális Klapka. Teleky mint ahogv e regényből megismerj ük őket? Kossuth, a Duna-kon- föderáció tervének kidolgo­zója es az akkor talán leg­tisztábban látó magyar po­litikus ilyen fáradt és öreg lett volna már, Solíerino után? — vetődik föl sokunk­ban a kérdés Dohai Péter mereieben es melységében lenyűgöző új regényének ol­vastán. Egy évtizeddel a világosi fegyverletétel után tört ki az olasz egységért folyó há­ború, s ez alapjaiban ren­gette meg a Habsb urg-biro­dalma'.. Az Európában és a világ­ban • szétszóródott, frakciók­ra szakadt, önmagát mar­cangoló magyar emigráció 1859-ben úgy érezte, ez az egyetlen ék 1alan utolsó le­hetőség. hogy ügyét össze­kapcsolva Europa ío politi­kai áramlataival, kirobbant­sa Magyarországon is a for­radalmat. Tervük az volt. hogy Garibaldi csapatainak segítségével a szerveződő magyar légió Dalmácián és Horvátországon át betör Magyarországra. Ebben az akcióban kulcs- fontosságú szerepe volt a Dunán és a Dráván fölha­józó divíziós csoportnak; azt kapta feladatul, hogy So­mogybán hídfőállásokat épít­sen lki, majd segítse a Ma­gyarországra betörő légiót. A liguriai tengerpart derűjéből Somogy betyártermő vadon­jába átívelő cselekmény egy, ' a politikai állandóságához mereven ragaszkodó nagyha­talmi es az ez ellen feszülő nemzeti létéért küzdő forra­dalmi álláspontot ütköztet. Kossuth, Klapka. Teleki terveket sző, szervez, s köz­ben újraértékel, újra átél mindent, ami 1848—49-ben történt. S amíg a vezérkar paraae* dialógusokban ervel es vitatkozik, eundui a hid­főallásbkat kiépítő gerilla- csapat: a Törökországot es Amerikát megjárt Batiszy Kristóf százados vezetésevei — hogy a Dráva árterének mocsaraiban megvívja élet­halálharcát. Idegen ez a vállalkozás az európai „magas politikától”, az angol, francia es a porosz érdekektől, s idegen a pasz- sziv rezisztenciájának utolsó tartalékait és erkölcsi alap­ját eliszogató, udvarházak hü-sében, öreg dióiák ár­nyékában meghúzódó ma­gyar nemességtől es a sor­sába — látszatra — beletö­rődött parasztságtól is. Tá­lán Kossuthek is csak ját­szotta« a gondolattal, mikor végzetes útjára indították a csapatot, hiszen III. Napo­leon valódi szándéka már a háború elején sejthető volt. S még mindig tanácskoz­tak, . mikor a belső és külső segítség nélkül maradt ge- rillacsapat már hidakat rob­bantott föl, a somogyi va­don rejíekeben menetoszlo­pokat és lovas szakaszokat semmisített meg . . . A Genova kikötőjéből a ti- kosi udvarházig vezető ka­land utolsó epizódját a fia­talon megözvegyült nemes­asszony, Zsabley Amadea és a mocsáron, vadonon, oszt­rák tréneken áttörő Batiszy Kristóf szenvedélyes, bár vegzelesen rövid egymásra- találása fejezi be. A főhős magányos üstökösként, a biz­tos halál tudatában vállalta a kilátástalan harcot, a fo­goly sorsot, az osztrák nyo­mozók atrocitásait és az akasztófát. A regény kissé fárasztó hadtörténeti és haditechnikai fejtegetéseit Dohai mesteri szerkesztéssel ellensúlyoz­za: az orszagnyi varmegye életének hely- es korisme- retról tanúskodó termeszei! és életképek mozaikjaival és a nó nélkül elő férfi fojtott erotikájával. A mü izgal­mas temaválasztasával, vir­tuóz — helyenként Krúdy- ra emlékeztető — stílusával, lebilincselő ismeretanyagával bátor ea útmutató vállalko­zás. Mezei István A sírás is fejlődik: fokozato­san „színesedik”. A negyedik hónap körül pedig mar var­ható a gyermek gügyögése is. Ez gagyogasba megy át, s az első év végere a gyer­meknek saját kis „szótára" van. Bm iekezetesek gyerme­keink első önálló szaval: mama, dadá, hamihami. . . Ezeknek a gagyogasbói ki­emelt szótagoknak tulajdon­képpen a felnőttek adnak erielmet, amikor kapcsolatot létesítenek a hangsor es va­lamilyen tárgy vagy helyzet között. Például a babababa hangsorból: „Tessek, itt a baba!” A beszédfejlődés alapja a tevekenyseg. Amikor a gyer­mek kezebe adjuk a baoat s azt ütögeti, szajaba veszi, le­dobja stb., lontos ismeretek­re tesz szert. A szülő már a gyermek beszedenek kiala­kulása előtt társalog a cse­csemővel — oly módón, hogy tárgyát, személyt mu­tatva mondja annak nevét. S később a hangsor hallatá­ra a gyermek maga is kepes lesz ezeknek a tárgyaknak, személyeknek a megmutatá­sára. E közös játék azt is elősegíti, hogy a gyermek megtanul valamire figyelni. Nem törvényszerű, hogy a gyermeki beszed kialakuljon az első eletev vegere. Ez egyénenként változó, s a családi örökség is szerepet játszik benne. Ha a gyer­mek jói hall, megérti a be­szedet, a felszólításokra meg­felelően reagál, akkor nyu­godtan várhatunk az aktív beszed megjelenésére há­roméves koráig. Környezeté­ben természetesen mindig olyan légkört kell teremteni, ami beszedre ösztönzi. Szü­letésétől kezdve egyszerű, világos, könnyen érthető, rö­vid mondatokban kell szólni hozzá, gondozása közben is, és föl kell kelteni benne az igényt, hogy válaszoljon. Sót: dlyan helyzeteket kell teremteni, hogy rákénysze­rüljön a beszedre. Az a gyermek, akinek az anyja minden kívánságát lesi, akit mindig kiszolgál, annak mintegy megelőzi a, megszó­lalását. Az ilyen gyermek nem kényszerül arra, hogy beszéddel hosszabban közöl­je kívánságait; később is csak mutogatás, gesztikulálás lesz leggyakoribb „kifejezé- se’\ s épp a túlzott szeretet miatt esik el a beszedfejlő- dés lehetőségétől. Nem art, ha a szülő időnként „nem ér­ti meg” a gyerek valamen­nyi jelzését, így ugyanis rá­kényszerítheti, hogy kerjen, kérdezzen. A beszedíejlődésben ösz­tönző hatású a játék: elme- nyékhez, tapasztalatokhoz juttatja a gyérénél. Ha a szülök tudatosan fölhasznál­jak az együttes játék alkal­mait, sokat tehetnek a gyer­mek beszédének lejiesztese- ért. Amikor a képeskönyvek nézegetése közben a gyerek rajzokról, fotókról fölismeri a megnevezett tárgyakat, majd maga is megmondja azoknak a nevét, egyre job­ban nyelvere jönnek a sza­vak s egyre ismerősebben mozok a körülötte levő vi­lágban. A szülőknek sohasem sza­bad engedményeket tenniük a beszed formájában. Min­dig a gyermeknek kell utá­noznia a szülőt. Ellenkező esetben a szülő rögzíti a hi­bás hangkepzest, s így meg­nehezíti a formailag tiszia beszéd kialakulását. Nem keLl mindig javítani a gyer­mek hibás beszédet. Ezzel elveheti kedvét a szóbeli megnyilvánulástól, viszont ügyelni kell arra, hogy mi magunk mindig pontosan, tisztán, érthetően beszéljünk, jó mintát adjunk az után­zásra. A kétszavas mondatok után megjelennek a bővített mondatok, a második év ve­gén a „mi ez?”, a harmadik évben pedig a „miért?” Elő­fordul, hogy a felnőtt ter­hesnek érzi a véget nem érő kérdéseket. Ne legyen az! Figyeljünk rá mindig, mi az oka a gyermek kérdezőskö- désenek. Valódi érdeklődés all-e mögötte, ismeretszerze- si vágy? Ilyenkor nem sza­bad megtörni kíváncsiságát. Lehet, hogy a gyerek nem is figyel a válaszra, mert köz­ben újabb kérdésen gondol­kodik. Célja csak a kapcso­latteremtés volt, az a kíván­ság, hogy foglalkozzanak ve­le. A felnőtt ne hagyja ab­ba a beszélgetést. Ilyenkor gondoljon ra: eleget íoglal- kozik-e a gyermekkel, nem tudna-e többet együtt lenni vele. Sípos Ferenené (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents