Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
\ KÖTŐDÉS — Apám máig is e.t-le egyik szerencsés eseményekéiül említi, hogy 1 Sül-ben sikerült bejutnia az uj Mustrához — emlékezett tJorsfoLcLi Ferenc, a tárház es a hozzá tartozó GMV- kórzet mai műszaki vezetője. — Valamikor, a harmincas evek végén történt, hogy ebedet vittem apámnak. akkor láttám először belülről „a varos legnagyobb épületét". Tízéves voltaim, es ijesztően óriásinak láttam mindent. 1948- ban en is ide jöttem dolgozni. Gépkezelőként kezdtem 1,70-es órabérrel. Keveselltem, így hát átkértem magam rakodónak ... Később az íróasztal mellett is mindig pontosan tudtam, mit bír el egy ember es mit nem.... Volt, hogy négyen egy óra alatt 150 mázsát vittünk íöl a vállun- kon a második szintre. Ha ma ezt kérném, az emberek bolondnak tartanának. — Hogy mi köt ehhez a munkaiielyheZ 34 éve? Túl egyszerű volna azt va.a- szolnoin, hogy a csaiadi hagyomány, a megszokott kollegák es barátok. Aranylakodalmakon szokás a házasságról ilyen szépítő íeledenenyseggel beszelni. Valójában a két. ember hosszú együttélése két smirglipapirhoz hasonlítható. Sósat surlódnaK, s mire megöregszenek már csak kel teher lap simul össze. Valahogy így vagyok a munkahelyemmel is. Mikor arra gondoltam.- hogy Kihagyom, nemigen lett volna hová menni, azután pedig mar túl sok dolog kötött ide. Ismerem a munkám minden csinját-bín.iát. a telepek utolsó szögletet is. Ismerem az embereket. Tudom. kivel hogy lehet megtalálni a közös hangol. Voltaképpen a tapasztalatból fakadó biztonságérzet, az apró hétköznapi sikerek kötnek ide leginkább. Ha például a főnökeimnek azt mondom, hogy a gépek karba nfartasa három napot igényel, egyikük sem kérdezi meg: nem volna-e eleg kettő . . . Ezért a teljes bizalomért évtizedek munkájával fizettem. Mindezt aligha lenne erdemes odadobnom par száz forinttal nagyobb fizetésért. Azt tapasztalom: a munkahelyhez való hűség erkölcsi értéké mos tanában megcsappant. Egyik munkatársunk például a törzsgárdajutalom ellen érvelt. Szerinte sok embert egyszerűen az köt a munkahelyéhez, hogy nincs hova mennie. Aki tehetséges, aki máshol is „kelendő” az előbb ‘u .óbb megy. Nem vitatom, hogy ebben olykor van igazság, a véleményt mégis hamisnak érzem. Eszórint ugyanis a többszöri nvunitahelyváitás a tehetség fokmérője. Szerintem mindenekelőtt azon az emberek cserélnek munkahelyei. akik éhesnek a sikerre es úgy gondolják, máshol e!óbb hozzájuthatnak vagy azik, akiknek a pénz mindennél fontosabb. 1979- ben már több kitüntetésem volt., s a fizetésemre sem lehetett panaszom. Akkor egy rosszkedvű percemben mégis gondoltam a távozásra. Borsföldi Ferenc -nevet több mint felszáz újítás tette »„mértté. Mindenki tudta róla, hogy valósággal kutatja a megoldana l műszaki problémák. lt>74-ben a ponyvás iavmzas szükség- taroloivnal tízszer olcsobo, le.vegovel felfújt, 15 vagyonos ióliahurkával kísérletezett. Nyo.c honap.g óvta meg a terményt a szükség taroltaknál jobb minőségben. Ma a különféle fóliás tárolási megoldásokat mar szeles körben használják. 1974-ben azonban meg több volt a tárolóbövitésekre jutó pénz, s nem volt gond az energia sem: elutasítottak Borsföldi Ferenc újítását . . . — Ha legalább azt mondtak volna, hogyr dolgozzam meg rajta, próbáljam olcsóbba vagy ' biztonságosabba tenni .. . Enelyett csak annyit mondjak: nem kell. öthat évvel később egyszerre csak az ésszerűség jó óéldájaként jött divatba több az enyémhez hasonló megoldás... A vállalatnál azóta nem esett szó a „go- liat fóliasátor”-ról... — Sértett ember? — Ugyan! Csal; egy kicsit elment, a kedvem. — Nyolc éve egyetlen újítást sem adott be. — Nincs időm. Tudja, a kaposvári körzeti üzem egymaga nagyobb. mint az egesz Nogirad megye. Tíz telephely, 270 ember . . . Mindez alig fér a nyolc oraba. — Nem elegit ki ez a magyargzat. Nem hihető, hogy nincs ötlete annak, aki eddig tele volt. lelemenv- nvel . . . — Igaz, ma is akadnak ötleteim. Rendszerint átadom őket az általam alapított brigádnak. Otthon például szélkerékkel próbálom megoldani a lakas fűtéséi . — Föltűnt-e valakinek ez a tartózkodás? — Egy ideig reménykedtem benne, hogy valaki majd azt mondja: „Próbálj erre vagy arra megoldást találni. hiszen neked koraoban annyi jó ötleed volt. . Az orvosom azt mondta, ne gondoljak mindent végig olyan alaposain, ne legyeik tűi lelkiismeretes, lazítsak. Nehez eizt betartani. Szerencsére sok derű is van az eietermoen. s ez megóv attól, hogy sértett ember váljék belőlem. A fiam örökölte újítószenvedélyemet. Rádióamatőr, s most együtt törjük a fejünket, hogyan oldjuk meg a műszerek működtetését külső energiaforrás nélkül. A lányom vezet0 óvónő. Vele elsősorban az emberekkel való foglalkozás köizos gondjait beszeljük meg — S itt. a Nostrábam van-e meg feladat, ami az ezernyi napi gondon túl is foglalkoztatja? — Szeretnem kinevetni az utódomat. Sajnos, nem állnak sorba a helyemre pályázó fiatalok. A helyettesem magam korabeli. A hátralevő hét év alatt kell megtalálnom az utódomat. Tudja, hogy itt helvtáll-e majd valaki, az nem csupán a diplomák számától függ. Pusztán a „nagv- könyv” betűje szerint dolgozva napok alatt káosz lenne. — Várja a nyugdijat? — Miért várjam? Hiszen akkor öreg leszek. Félek, hogv nagyon fog hiányozni a Nostra. • Bíró Feretw HUSS SAnDDft e Az egyik ilyen elhagyott, bedőlt taru tanvan ta.aitak meg Bűnön. Jancsi mar messziről kiáltozta a nevet, s nem feledkezett meg egy darabka kolbásztól sem. Bundi bizalmatlan volt, s ezen nem is lehetett csodálkozni. Gazdája durva fenyítéseit meg mindig magan viselte, látszottak a veres nyomai a tűién, amely rojtos volt es vérzett, A vem- hessegtől elnehezüiten íur tott végig az udvarom, s megállt a ferdere roggyant kulagas mellett, amelyről mar hiányzott az ostor és teisneszeiesen a vóoór is. Kavaja bedőlt, vize teie volt szeméttel. — Bundikam! — csalogatta, edesgette magához az állatot Jancsi. — Gyere ide! — dobia feléje a koibasz- darabot. A kutya megszagolta, majd két hátsó lábává ült. Nem falta fel, pedig ehes lehetett. Tudott magan uralkodni. Bundi jellem volt. De meg . keserűség marta kut.vaszivét. nem tudta. hogyan viselkedjen. Aztán megenyhült, felállt és megcsóválta a íarkat. Jancsi odalepett, simogatni kezdte a fejet, miközben Bundi megette a kolbászt. — Mit tegyünk? — kérdezte a fiú. — Hagyjuk itt’ — Semmiképpen. Vigyük magunkkal. — mondta a tanár. — Itt nem maradhat. Minden órában meglkply- kedzhet. Ki ad neki enni? Hiszen még v:ze sincs... — Jó — válaszolt Jancsi. — Akkor vigyük magunkkal. Hoztam magaríjmal egy zsineget, majd a nyakára Kötöm. — Dehogy kötöd! — ugrott elé Tanai. — Elő ne vedd. Bizalmatlanná válik. Nem érti még Bundi. hogy mi a szándékunk. El kell csalogatni. Hogy magatói jöjjön velünk . .. — Próbáljuk meg — élénkül fel Jancsi. — Bundi! Gyere, kiskutyám — indult el a dűlöuton. A kutya követte. tgy ba'.agtak hárman. Bundi néha leült, mert nehéz volt már neki a járás. Ilyenkor Tamás is megsimogatta a fejét. A kutya okosan nézett rá. hűség és hala volt a szemeben. Maria/ anyáskodó mozdulatokkal vackolt meg neki a folyosó végiben egy pokrócon. Táró er ban vizet tett mellé, aztán hozta a jobbnál jobb falatokat, a déli maradéK mellé külön tejet is, mert ilyenkor jó, ha a kutya sok tejet iszik. — Mi lesz most Bundi - val? — kerdezte később Tamás. — Legjobb, ha itt marad — mondta határozottan Mária —, majd én mindennel ellátom. Estére befekhet a fészer- alá. majd készítek neki helyet a sarokban. — En is szikesen elvin- ném. de nálunk most nincs senki a lakasban — mondta Tamas — Hat maga nem nős? — nezett rá Mar. a. — De az Vagyok. Hogyne! De a felesegem épp nincs itthon. Meg azt hiszem, nem is szeretne kutya t. — Ms szeretjük az állatokat — mondta kimerten a lány. Nem számít, hogy most két kutyánk lesz. Vagy hat. ha megkölykedzik Bundi — Egy kiskutyára én is igényt tartok — szólt Tamás. — Az előbb mintha azt mondta volna, hogy a felesége nem tűri . . — Nem szereti. Csak azt mondtam, hogy nem szereti. De majd megszereti. Remélem. — Jó. Akikor maid elvisz egyet a kis Bundikból. Mi is megtartunk egyet, ugye, Jancsi ? — Kettőt is — lelkesedett a fiú. — Akar kettőt is — Majd meglátjuk, anát t« meg kell kérdeznünk. Négy kutya sok lenne a háznál. Bundi is itt marad, nem ’ Tamás figyelte a lányt. Ha vigyázott ja’as közben, akkor nem nagyon sanitott. inkább csak bicegett egy kicsit. Jó alakja volt. karcsú a dereka, formás a karja. az egyik laba azonban mintha vékonyabb lenne. Az arca megnyerő, a szeme derűs, é* egesz. lényéből arad a közvetlenseg. (Folytatjuk.) Hahó, madár! demelte ki ezt a rangot. Tavaly a vaddisznóhajtasiban hibazas .nélkül tíz disznót lőtt ki. Ez a csoport 64 vaddisznóért 102 ezer nyugatnemet markát fizetett. Ennek ellenere is boldognak látszottak. „Még egy disznó, es adhatom el a Mercédeszemet”, mondta színlelt elkeseredéssel. — Ha már említettük a pénzt: mennyibe kerül ez a háromnapos magyarországi vadas zkaiand. A kürtszóra, majd a hajtők vezetőjének jelzőlövésére pillanatok alatt feszesebbé válik a vadaszok testtartása. Mellhez emelik a sörétes puskát. Nehány halk német szó hallatszik... A kutyák földbe gyökeredzett, lábbal figyelnek a fejmagassá- gig erő gazban. Okos szemű németvizsláik, ejíekete lab- radorok. Egy-egy vagyonba kerül valamennyi'. — Hahó. te! Röpüli madár! — bíztatják a megbújó fácánsereget furkósaíkkal a hajtők. Zörejük egyre közelebbről hallatszik. Szinte egy szem- viiianas alatt tizenöt pergő hangú, rozsdavörös kakas emelkedik a magasba. Sortűz! A legtöbb rögtön aiazuhan, kitekeredett testtartással; egy-két szökésben levőt 50— 60 meter repülés után er utol a végzetes lövés. A kutyák pillanatok alatt összeszedik a megközeütheteUen helynek látszó területről a lelőtt madarakat. — Tiro! — biztatja egy közeliben felreppenő tyűk' láttán az egyik angol vendeget a házigazda, Sütő Ödön. a Nagybereki Állami Gazdaság igazgatója. — Hogy pontosan mit is jelent ez a francia vadász- műszó, szinte senki sem tudja. Eójj magasra! Ott repül fenn! Közeledik, na most! így fordíthatnám. Valóban, az ezüstös hajú vendég biztos kézzel célzott. Már teszik is lábához az ősz festői színeihez igazodott tollú madarat. — A béi-vadászati rendszert kialakítását 1974-ben kezdtük. Az érdeklődés óriási volt. szinte kielégíthetet- len. Jelenleg viszont egy z.árt körű klubhoz tudnám hasonlítani bérvadaszutunkat: ez a tizennégy vendég jóbarátként visszatérő vadasz. megengedett fizető partner. Csak ha valamelyikük lemondia a szokásos magyarországi fá- cánkörvadászatot. akkor jöhet szóba újabb belepő. Az igazgató, felhívja figyelmünket egy középkorú, telt idomú német vendegre. Káprázatos céllövő. Tizennégy lövését számoltuk meg. de egvetlenegv felröppenő fácánt sem hibázott el. — Nyugatnémet acélgyáros; ő egyébként a csoport választott vezetője. Biztos kezével es jó humorával érMinden fácán' után busz. voróslabú fogolv és vadpulyka eseten 60. illetve 80' márkát fizetnek. Kiegészítőként hozzájön a hajtők, a puska töl tök, a hivatásos vadászok bére, a kocsiztatas es a vendéglátás. Holnap disznóra vadászunk: ott az. agyar szerint fizetnek. Egy átiag bervadaszali ár összesen százezer forint körül van. de mint az előbb említett vaddisznó« példa mutatja. ez akar 16 millióval is emelkedhet.- Mi a helyzet a tolmácsolással.? Hogyan tudják ezt megoldani, hiszen nem állíthatnak minden külföldi mellé egy-egy szakfordítót. — Valóban nem. Ezért már a felvételikor Kikötöttük: csak olyan felsőfokú vadgazdálkodási ismeretek kel rendelkező embert tudunk az üzemágunkhoz fölvenni, aki legalább egy, de sok esetben két idegen nyelvet középszinten beszél. Nem tusoljuk, jók a kereseti 'ehetőségek. az,on ban a követe, menyeink is ennek megiaieió- ek. — Kik a hajtők? — Az állami gazdaság dolgozói, ugyanazért a bérezésért, mintha szarvasmarfia- tenyésztésben vagy másutt dolgoznának. Kicsit nehéz volt a kezdeti időben ezeknek a mezogazdasagi munkához szokott, dolgos embereknek elmagyarázni, hogy egy-egy fácán egv mázsa búzaként repül ott a levegőben. Hogy egy fölcsattanó puskadörej az állam es a gazdasag zsebét is ..nehezíti” a sokat emlegetett valutával. Az igazgatót elhívja kötelessége. A vadaszat pusi.as része veget ért. Mindenki a terítékhez igyekszik. Mi, gyalogosan, a vendégek fogattal — mert az árban ez is benne van. A kiterített fácánok százai valóban gyönyörköd tetőek. Tábortüzek gyulladnak, a stílusos öltözékben levő kürtösök elfújják a fácánok halálára komponált tisztelgő szignált. A jeieniestéteiből kiderül: 1450 maóár fejezte be földi létét ezen az őszi napon. Bek es József A Nagyatádi Városi Tanács V. B. kellő számú jelentkező esetén garázstelkeket alakít ki és ad használatba a Jokai-lakótelep mögötti területen. Érdeklődni es jelentkezni az ÉKV-osztályon lehet. (87633) Még mindig tart az őszi vásá Kaposváron egyes konfekció és kötöttáruk férfi mii bor szafarik, kamasz kábátok és pantallók, férfi-, női és gvermekpulóverck, kardigánok 40 százalék engedménnyel kaphatók.
