Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
/ n rám mteeetUt, ha ** nme* harc. Mi, afcffe már mátumk fcóéházban, -ttdijttk, hogy nem fenékig te$ÉL Te csak vágyám magadra; gyógyulj meg gyorsan, rart mindnyájan kívánjuk ie neked. Lewoma. hogy memvefe care mifelénk a dolgok. Ide küidtek hozzánk, az üteghez Zaharcsokat. Ismered azt a zsí vényt: Tata- rorasakajáibói való, vörös kancája van, Garaszkának hívják. A gyűlésen aszondja nekünk ez a Zafoarcsük: — Haljak meg. ha csak csak egy lépéssel is elmaradók tőletek'! rfiesrtestül-leA- kestül a szovjethataloma mellett állok. Tisztában vagyok a felső vezetés harci feladataival. Le a kázsákmá- nyolő’kkal! Proletárnak, egyesüljetek ! Ne jő, gondoltak magunkban. Aztán megtámadtuk N yevrnnom iszka j at. Néztük, hogy honnét jön az ellenség, Egy óra sem telt beié, kapjuk a jelentést, hogy mindenünnét. Nesze neked! Onnét a kadétok gyalögkozakjad, onnét a szárnyakról a kadétok lovassága jön nekünk, onnét meg. onnét, no, a kadétok páncélvonata. Én egyből kinéztem magamnak azt a pancéivona- tofc N-vikita Szemgonowk*, aw. ütegparancsnak kiadta a parancsot: — Üteg. harckészültségL 1. Cél nyolcvan, magassag hetvennyolc ... Pontos célzás- Tűz,! Bu-uanm! Megkínáltam szépen a kadetokat. Az én küldeményem pont a szerkocsiba talált.... A megfigyelők jelentik el ólról telefonon, hogy talált, de én anélkül is látom, hogy talált, csak úgy süvít kifelé a gőz. Aztán Mityka Gyagel is odapörkölt; ő is talált. A poron át is látjuk, hogy úgy megtökeredett a sin, mint a dugóhúzó; az, egész pálya felgördült a levegőbe. Nyikita Szemjonovics távcsővel nézni, s nevetve mondja: — Jól van. Poirvánká«»! Jól van, Gyagilev! Na még egvszer! Abban a pillanatban lávaként megindult a kadétok lovassága; csak úgv verte a port. A lövészárotcból ki ugráltak a támadó gyalogkozákok.. Z aharcsuknak egyből inaba szállt a bátorsága: — Vissza kell vonulni, elvtarsak, amíg lehet! De nem volt időnk vele foglalkozni. — Üteg. pergőtűz j Géppuskák, tűz.! Erre elszabadult a pokol. Nem lehetett láni, meddig tart a föld, hói kezdődik az ég. A kadétok megfutottak. Megindult a gyalogságunk . . . előre! Lovasság... előre! Mi is persze... Löve- get felkapcsolni, előre! Hurrá, hurrá! A páncéivonat a hátát foroitotta felénk, ed- szelelt. A gyalogkozákok megadják magukat, a tisztek föbeióvik, fóikonooitatják, de nem adják meg magukat. Miénik a kaoetok Irénje, a lőszer, a liszt; elfogtunk 120 gvalogkozáköt, éppen borscsot főztek — az is a miénk lett. De rég ettünk főtt ételt, két hete konzer- ven eitünk, azon is csak ha volt, hat most jóllaktunk, akár mehetünk is tovább. Lohol oda Zahar csuk az itatóvödörrel. — Adjatok nekem »! — mondja. , — Hat eddig hol voltál? — kérdezzük tőle. — Félre kellett mennem, rámjött a hasmenés. Eszébe juttattuk, azt ígérte, hogy egy iepessel se marad el tőlünk; knotty intettük a leves alját a földre, egy kanáinyit séma adtunk neki. Nevettek' rajta az emberek. Megnéztük a harcmezbt olyan volt. mint a borogyi- nói csatatér. Egy halott cserkesztől elvettem egy aranyozott mausert. Gyógyulj meg gyorsan, Fomka. akkor a tiéd lesz az a mauser! A lakosság eáhaknozotl bennünket minden Jéwasi.- f*r tooaBb. A népi Nsmemszi húzták. Hogy micsoda öröm, micsoda vigadalom kerekedett ott... Jöttek a lányok is. Az egyik épp nekem való lett volna, jő növésű, sárga harisnya a lábán, a szeme olyan, de olyan szürke.; de nem sikerült közelebbről megismerkednem vele. Megkaptuk a parancsot, hogy indwlas. Pihenőre bevonultunk egy tanyára. Éjjel hatan, a hetedik Zaharcsuk, elindultunk járőrbe. Nyílt mezőn megyünk; csend van, nyugodt iműiden. Akkora köd van. hogy még a lova fülét sem látja az ember. ZaiharcsukArtyom Veszjolij , Levs! a nák nincs nyugta, egyre mondja a magáét; — Jól nyissatok ki a szemeteiket, fiúk, ravasz népség a kadét! Észre se vesszük, és már át is csúszik mellettünk. Na jó, gondoltuk magunkban. H ajnalodott. Egy vízmosásban kerülgettük a bokrokat. Elöl fölnyerítettek a lovak, beszéd hallatszott. Hát ez meg micsoda ! ? Feszülten figyeltünk Akkor összefutottunk, majdnem a homlokunkat is összeüt öttük a kadétok járőrével. Ök is hatan vannak, mi is Hatan vagyunk, hisz Za'harcsukra úgysem lehetne számítaná, ha valami történnek. — Melyik ezredből vagytok? — Az «manszkiből. Aiha. A hangjáról meg a nagy szakálláréi megisime-. rem Prohor Artyomovics apót. — Te vagy az, Prohor apó? — Én. Közben Zaharcsnknak be nem állna a szója: — lőjetek már, hisz kadétok! — Te vagy az, Szemyka? — Én bizony — mondom az apónak. — Lőj már! — Ne ugass! — mondom Zaharcsukraik. — Falubeliek; nem árt tudni, hogy iwi van odahaza. Zaharcsuk hátra fordítja a kancáját, megáll mögöttünk, várja, hogy mi lesz. Már csak három lépés választ el tőlük. Ök is lövésre jtészen tartják a karabélyt, mi is lövésre készen tartjuk a karabélyt. Kezet fogunk velük. Prohor Artyomovics apó, Szme tanyán, Vaszka Viktor Kubai Alfréd Fűzik születésétől kezdi^e szerencsétlen fiát ás volt. És ezt mindenki tudta. Már a szülőotthonban kiesett a szülésznő kezéből. Amikor iskolába keédett járni, ott is kísérte a balszerencse: ha készült az órára, észre sem vették, de ha csak egyszer nem tanulta meg a leckét, nyomban kihívták... Az örökös kudarc miatt betegesen félénk lett. A fizetése kicsi volt, ugyanis a lehető legszerényebb tisztséget töltötte be. Amikor elkezdtünk duruzsolni a fülébe, mondván, hogy az ő tapasztalatával a legmagasabb tisztségre is alkalmas lenne, Fűzik felsóhajtott: — Ugyan, hová gondoltok... Istenőrizz, hopy felfigyeljenek rám, mert még ezt a helyet is elveszítem. Egyszer a születésnapja előtt sokáig tanakodtunk, Pjaitftnw; Begy* ftjf.yu.jui a. »kl a Malesraeno-inaajornál úgy neki van uit hogy a saját lova farkát is lekasza- boita meg még két ismeretlen embert is. — Bég eljöttetek otthonról'’ — Nem olyan régen, de nem is tegnap. — Mi van az én asseso- sywnnanai? — Most már háméikor megszülhet, de a' földdel elhat — Milyen a sorotok? — Megvagyunk — mondja az apó —; harminc rubel a zsoéd, de nem adnas se cukrot, se dohányt __Mik or lesz már vege ennek az egésznek ? — Adjátok meg magatokat, és nektek már vége is van. — Igaz, hogy levágjátok a foglyok tojását? — Marhaság, apó. Minek nekünk a tietek, mikor a sajátunk is megvan hiánytalanul? Adjátok meg magatokat ! — Azt leshetitek, inkább adjátok meg magatokat ti! — mondja, es közben olyan szaporán pislog, mint a ku~ vik. — Azt ti is leshetitek — mondom. Res zeig ettünk még egy darabig. Megkínáltuk őket gyári cigarettával, aztán szétmentünx. Egy szál hajuk se görbült meg egy szál hajunk se görbült meg. Aztán Ovecska falunál harc volt Ott, bizony, szorultunk. A harci helyzet megthátrád asra kényszerített bennünket: megbomlott az arcvomal, mindenütt rések keletkeztek. Mindenki azt iiéz.te, hogy merre futhat... hogy ki kit hagy le Az ember csizmájára egy púd sár tapadt, a Iáiba csontig feltörve, már ereje se volt a futásra. A Kubanynál -úgy túlterhedtük a kompot, hogy víz alá merült; az ágyúk is lementek a víz alá, az embereknek ki kellett úszniuk. Kész röhej. De kinek volt akkor röhögni való kedve? Fáj az ember szíve, ahogy nézi, hogy kapálóznak a baj társai a Kubamylban és jajgatnak; — Segítsetek, húzzatok ki!.. . / K ievickéltem. Gyagflját is kihúztam a szőke loboncánád fogva. Jó sokat ivott. Nem sok hiányzott, hogy örökre bennmaradjon a vízben. De csak életben maradtunk. es most mar münden rendiben. Most itt vagyunk pihenőn Szuvorovszkajában; táncolunk az esti mulatságokon, megszorongatjuk a lányokat, és pálinkát nyakain nk. Így azért el lehet éldegélni. Milyen az ellátás és a rend a kórháziban? Minél előbb gyógyulj- meg, és gyere! Nagyon hiányzol nekem, a cimborák is emlegetnek. Mihamarabb várom a válaszod. Mély tisztelettel Sz. Pólóvá nkin. Fordította: Bratka László KORUNK POLITIKAI PLAKÁTJAI A nagy történelmi sorsfordulók egyénéktől és tömegektől a fölgyorsult időben világos látást, helytállást, társadalmi aktivitást és forradalmi tetteket kívánnak. A ^enini monumentális propaganda követelményét, a tömegeket a párt politikájának végrehajtására azonnal mozgósító, tudatosain, elkötelezett, osztályharcos, közérthető művészet szerepét hatásosan a politikai plakát valósítja meg. A jó poli- kai plakát, sajátos nyelvén a napi eseményekkel szoros összefüggésben \ időszerű feladatot ad: felvilágosít, meggyőz, tettekre indít. A piaikát tömeghatását már a század eleji politikai tömegmozgalmak is füiás- merték. Magyarországon a szerveződő munkásmozgalom teremtette meg a művészi színvonalú politikai plakátot, elsősorban Bíró Ivli- huiy tevékenységevei, aki a magyar forradalmi mozgalmak plakátművészetének vezető mestere, egyben az 1919-es Tanácsköztársaság művészetének szervezője is volt. Vezetése alatt a rövid életé Magyar Tanácsköztársaság sokszínű plakátenűvé- szete a forradalmi tartalmat forradalmi formával ötvözte egységbe — ezáltal a magyar politikai plakát a nemzetközi -plakátművészet élvonalába került. A politikai plakátművésaetben érlelődtek új képzőművészeti szimbólummá a forradalmat megvívó tömegek .típusai, mint például az Auróra cirkáló matrózaié. 1919 megszakadt hagyományát a felszabadulás lendülete élesztette fel. Az új nagy nemzeti összefogás, az újjáépítés, a választások,! a stabilizáció, a tervgazdálkodásra áttérés lend miete bábáskodott a magyar poiitikai plakát újjászületésénél. A gondolkodást, az érzelmeket egyaránt drámai erővel •iöikavgro műfaj agita- tivan kapcsolódott az ország gazdasági, társadalmi átalakulásának nagy küzdelmedbe. Hangja friss volt es újszerű; a két háború közötti iaoszak hazai és nemzetközi illegális pártharcai formálták tartalmi mondanivalóját, jelKepieremtö rendszeret, a korszak legújabb művészeti törekvései, elsősorban a konstruktivizmus alakította ki íormanyelvet., A fordulat éve után a dogmatizmus időszakaiban a ponti kai pia-teáim u veszet elvesztette lendületet. A hatvanas évek elejen azonban Konecsnyi György szárnyai alatt felnőtt nemzedek tagjainak, a műfaj mai derek- nadanak (Balogh István, Szerencsében flótás hogy milyen ajándékkal lepjük meg. Sokféle javaslat elhangzott, de egyiket sem találtuk megfelelőnek. Végül Ignacij így szólt: — És' mi lenne, ha csak egyszerűen adnánk neki egy kis pénzt? Tudjátok, hogy milyen szerényen él... — Nem — rázta meg a fejét Lojza. — Nem! A pénzt nem fogadná el, illetlennek tartja. A probléma legideálisabb megoldására Jan jött rá. — A mi ünnepeltünk — mondta — egy kronométer pontosságával jár be a munkahelyére. Közvetlenül megérkezése előtt letesszük a pénzt az vr ódánk bejárata előtti lépcsőre, ott megtalálja. Ez nemcsak egyszerű ajándék lesz. Egy emberre életében először rámosolyog a szerencse, és ki tudja, talán ezután nem tartja magát örökösen szerencsétlen flótásnak. ■ A javaslatot nagy lelkesedéssel elfogadtuk. Ennek megfelelően összeszedtük az ötezer koronát, ami nem kis összeg olyan ember számára, mint Fűzik. Kartársunk születésnapján akkurátus kis csomagban leraktuk a pénzt a lépcső kellős közepére, magunk pedig elrejtőztünk a közelben. Eltelt néhány perc. Kinéztünk: a pénz sehol. Azt hittük, minden rendben van. Hiszen láttuk, hogy Fűzik elindult fölfelé a lépcsőn. Elégedetten oszoltunk szét szobáinkba. Szokás szerint valamennyien együtt ebédeltünk. Megettük az első fogást, de az ünnepelt egyre csak hallgat. Ignacij nem bírta tovább, s megkérdezte: — Nem feledkeztél meg véletlenül a születésnapodról? — Nem — vonta föl a vállát Fűzik, és továbbra is hallgatagon kanalazta a levesét. — No, és nem kaptál valamilyen ajándékot? Fűzik tagadban rázta a fejét. Ekkor mar en sem bírtam tovább: — És amikor ma jöttél a munkába, véletlenül nem találtál semmit sem? — Mit találhattam volna? — csodálkozott Fűzik. Aztán elmosolyodott és hozzátette: — Amikor ma reggel jöttem a inunkéba, hirtelen eszembe jutott, hogy már tizenöt éve járok egy és ugyanazon az útvonalon. Elhatároztam, kipróbálom, hogy be tudok-e jönni az irodánkba behunyt szemmel. És képzeljétek, pontosan ide találtam ... Juhász László fordítása uarvas Árpád, Görög Lajos, Mate András, Papp Gaoor, Sinka Mátyás, Ernyey Sándor, Sziivássy Nándor, Zala Tibor, Zelenák Krescen- cia) puakátjarn a korszak váltassad együtt a stílusváltás is megtörtént; piakatművé- szetünk a nemzetközi eredmények átvételével néhány év alatt újjászületett. E nemzedék«legjobb hagyományaink méltó folytatója. Korunk egyre bonyolultabb, ellentmondásos társadalmi valósagának . tükrözéseképpen a politikai plakát műfaja formai-képi megoldásaiban sűríteftebbé, el- vontabbá, stilárisan korszerűbbé, jelrendszerében pedig összetettebbé vált. A győztes társadalmi torra dalom során a politikai plakátok mondanivalója is átalakult, az eszmei sűrítés magas szintjén új tartalommal téli- tődött.