Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

Lélektől lélekig

Könyvpremier somogyiakkal bolgár barátoknál

'RODOPEI üzenet

tásai olyan alkotók, mint a fordításban közreműködő Gencso Hrísztozov és a barátságban elkötelezett Bede Anna, Fodor András, Kerék Imre, Király Zoltán, Pupp Árpád, Szirmay Endre.

Harmincnyolc íro-költó mutatkozik be a magyar olvuisona*. a Rodopei üzenettel : Kardzsaliban élők, azot> a területen munkálkodók, elszármazottak, akik leiekben ott maiadtak a szülőföldön ... Köztük sok neves nálunk is ismert szerző, s még több olyan, akinek nevét most tanuljuk az antológiából. Ü kkai auzunk

hoazájuk, a feldajkáló vidékhez Lacakó András Száztíz óra Kardzsaliban című remeik esszeriportja. Egy ismeretlenül is ismerős táj szellemi arculata bontakozik ki előttünk ebbői, az ottani kulturális eleiről meizroo©- naf-pontossag^a! ábrát naj- aoló előszobán.

Az antológia jognteQwhfa erénye, hogy egy táj emberének a lelkét kepes tükrözni — úgy, hogy érzékeljük a folyamatossá gr>t az idősebb generáció es a fiatal nemzedék között. „Nagy öregek” és kezdők együtt. Furcsa, hogy mennyire magyar ez a bulgáriai mxia- lom! Mennyire azxmosak gondjaink, bánataank, örömeink __ Néha, egy-egy

v

ers olvasása közben az az érzésem, Nagy Lászlót, Fodor Andrást, Papp Árpádot olvasom. S a prózában is találtam magyar írókkal rokon lelki karaktereket. Nincs mód, hogy mind a harmincnyolc ««érzőről szót ejtsünk. Mégis említetik meg Georpt Dacsev Legenda című novelláját, amely gesztusértékű, a bolgár—magyar barátság momentuma, híd a két nép között; Neso Pavlov Feltételes megálló című tárcáját, ezt az apró, de nem jelemektelen drámai epizódot, amellyel a szerző a helytállásnak állít emléket A Sürgős eljárás című idó- felljontásos novellájában pedig a forradalmár erkölcsi tartását egy morális konfliktus felrajzolásával éraékei tét i. Mennyile közel van a fiatal lvan Bunkov két hőse hozzánk! A varosba szakadt fiú magához veszi földművelésből kiöregedett

apjat, akivel egy feletíorn»

távoeik a világból. Fájdalmas, szép írás. Akar csak Daruiil Parnarov A hang című, pszichológiailag is hiteles munkája a „tékozló fiú” visszatéréséről gyerekkora színhelyére. Látomá- sos, szürrealista próza. Caolán tyihajlov elbeszéléséből — Lukics halaim — mintha a fiatal Solohov szólna hozzánk; véres, de valóságfedezetű történet egy bűnt rejteget» révészről. Puszi« Ginév Anya című története belladá- san sejtelmes, legendába emelkedő mu, amely az anya alakját szimbolikusa* monumentálissá emeli, itt ram Sukerszki Amikor mosolyognak a színésznők cnmű kisprózája úti történet, turis- Uelmény egy találkozásról, amely kerete a valódi sztorinak .. . Boriszlav Levov hősét mi így mondanánk: „csöves". Az író azt ábrázolja, milyen pozitív hatást váltanak ki ebből a fiúból meghalt apja szerszámai.

Különleges, komplexusokkal vert férfi a főszereplője Arif Sukriev Majdnem hihetetlen eset című novellájának, amely leheletfinom lelekrajzű próza. Ibrahim Múszta fon mélyen emberi Hasa egy erdő kipusztitasá- nak és újraijlteteséaek krónikája.

S a költők! Mladen l.xza- yeo, a ..nagy öreg”, Jordan Milev, a rangos lírikus es Peter Vasztlc-o meg a többiek — mindnek van mondanivalója az eletet ado Ards-völgyről a. Rodope -ridé- kerőL Rokon költemények ezek a prózával; vtsszatereu a szülőföldre, „Eszembe jutottál”-attitűd, a táj emberének megfoga imasa sa . .. Peter V as-zi lev szép «pasira tója próza Durban Hasam- no» Anyáink érmé »erőé nek amelyben, nekem Jeu~ tutenko és Papp Árpád is megszólal! Mint ahogy Emii Szí meouov magánytól vakó fei« íme — a itt a közösségbe* tartozás kívánása munkai! — rokon költemény Georgt Kajcsevszhi Bolgár ház című versével, mely szinten az egyedüllétet utasítja el. A nemzedékek, nemzettségek közötti közeledés bizonysága Iszajev e sora — „a nép Írja meg itt gyönyörű költeményét” —, s rárímel Nadzsi Fér hadon:

„Am igazi költő maga a

nép Szociológiai állapotot emel költészetbe lvajlo Balabanov Parasztok a városban, Vtldom Bajramooa pedig a Magános nó című versével. És lka ne feledjük Jordan Petkovot, Margarita Pavlovát, Ivanko Marinovot, Fikrija Szalifovát, Ruszin Tencten „egyszerű dalait”! A sok fiatalt: Szolét Musz- tafovot, Nikolaj Pavlovot, Mehmed Sukrieve í, Kerka Hubenovát, Fahri lljazo- vot...

Orfeusz azon a tájon pengette lantját, s itt, nálunk is meglendített bennünk valamit

I/ttk« I .makié

Leitner Sándor kiállítása a Somogyi Képtárban

A festő asztala

Számvetésnek is tekinthetjük Leitner Sándor kiállítását arról a tízéves pályáról, amelyet nagyon fiatalon kezdett el. Kaposvárról in- (hilt. itt érlelődött benne a szándék, hogy festő lesz. Sikertelen felvételi Utah a pécsi tanárképzőbe iratkozott be, azt elvégezve mégis teljesedett alma: elvégezte a Keptoművészeti Főiskolát. Kapós varom a Petőfi általános iskolában kezdte tanári működését, majd a tanítóképző főiskola lett a munkahelye. A Somogyi Képtárban rendezett kiállítása alkalmából kerestük föl kaposvári műtermében.

— Hatott-e rád a város k epzőntüveszeto hagyom» - nya?

— Tisztelem a Hegyomá nyotoat Am gondolj csak bele: negyedik osztályba

.tartan» mar a gimnáziumban. amikor szak körösként etósafir haliottani Rtppl-Ró- nairól, Vasz&rywS .»„ Hogy lehetett ez?

— Aztán bekerültél az éW képzőm ű vesz«* araméba Hogy ment ez végbe?

— Korábbról kell kseede- nern Almom teljesült, ante kor fraermyoie évesen Ve- cseyvel együtt kiállíthattunk az ifjúsági házban. Ruisz György intézte eat E/. már előlegezett bizalom volt Nagyon sokat segítettek vele, talám nem is gondoltak, mennyit, 1964-ben érettse- giztem. 1965 -ben bemon utter* katonának, <te máris kaptam meghívót a megyei kiállításra. Attól fogva rendszeresen részt veszek a megyei kiállításokon. így kezdődött kapcsolatom a kortárs művésziekkel. Pécsett Soltra Elemér volt a tanárom, három kiállítást szervezett nekem abban az időiben. A legutolsóm mintegy mm munkám szerepelt.

— Mi hozott haaa?

— Taián a szülói gondnokod»«. meg a nosztalgia.

— Fordítsunk néhány evet a naptárban! A Magyar Képzőm űvésaek Szövetsége Dél-dunantoli Területi Szervezete somogyi csoportjának a titkára voltál néhány évi*

— A szakma nevében Szabados János kért föl erre a tisztségre. Korábban is szívesen vettem részt a megye képzőművészeti életenek ala- kitasaban. Nem jelentett új feladatat a megbízatás; a képzőművészét együtt jár olyan felelősséggel is, ami már nemcsak személyes, hanem közösségi. Erről a megkutatásomról lemondtam, mert ügy gondolom, ilyen posztra több ember is al- kalmas. Osszuk meg, s ki-ki adja bele a magáét! Így előbbre juthatunk. Egyébként ttz eve tagja vagyok a városi művelődési bizottságnak, három éve a megyei művelődési bizottság is tagjai sorába hívott.

— Termékeny festőnek ismerlek.

— Sokan megkérdezik tőlem, mikor festek. Ars poeticámban így fogalmaztam: a vizuális igazság es gondolati progresszivitás találkozása műveimben — az életem, ünnepeim. Az ünnepnapokra készülődve végzem összes dolgomat a világban. A festeszietert van minden, amit végzek.

— Miket tartasz főbb jellemzőidnek?

— A természetes hangvételt, a technikai tudást Ezeket meg lehetett tanulni. Nem okoz gondot a rajzolás sem. Nagyon szeretek ki találni új formákat; ezeket

HALÁLTUSA

szinte szolgaian követte Poincaré es Giemen ceau minden vargabetűjét képviselője az imperialista Franciaországnak mindenütt és minden helyzetben, egy jezsuita páter simulékonyságával . es agyafúrtságával megáldott, kitűnő megjelenésű „showman ”, egyszersmind azonban fölényesen művelt, érzékeny, kifinomult intellektus. Érdekember és független gondolkodású értelmiségi eg.vsz.eiTe. S e két énje élvezetes módon szembesül abban a — rövidített kiadásban megjelent — naplójában, amely a napokban került az üzletekbe az Európa kiadó gondozásában, Szávai János remek fordításában.

Bar Paléologue az alkotmányos monarchiát tartotta volna Oroszország eszmény;

a fiamfonma járnák, bar könyvében egymást érik a kételkedő megjegyzések a februári forradalom után létrehozott munkás- és katona - tanácsokról, s bár a forradalmi mozgalmakról csupán titkosiendórök besúgásaiból értesülhetett, no meg a cár minisztereitől kapott információkból, munkája — épp e „kettős látása", azaz viszonylagos , objektivitása okán — hiteles diagnózis egy birodalom haláltusájáról, s lebilincselő tabló is. Nemcsak a Teli Palota a gyón - aranyozott termeibe léphetünk be kepzieletben a diplomata szemléletes leírásai által, hanem képet kapunk a íövaro« ni unka* kerületeinek nyomoráról, az üres boltokról, a frontról gyalogosan hazaszökött katonák elkeseredeserol, a hóban

megfagyott azőke vényekről, az italba es a bűnbe menekülő munkanélküliekről te. A turgenyevi poezisról és a dosztojevszki.ii pokoljárásról sokszor es hosszasan értekező, Észak fehér nyír fáiról áradozó és a Nyevszka- ja Lavra- vagy a Nyikolsot- k i j -szekesegyhaz. vasárnapi szertartásaitól szinte megit- ta.suIt diplomata a cári család es az ideiglenes kormány tagjainak jellemzésekor * leiretsaei az „idillikus Oroszország" iránti nosztalgiáját. Frappáns kis portrékat fest az események arjaval maga tehetetlen ül

sodrodé II. Miklósról, az idegbeteg cárneról, a hatalomhoz konokul ragaszkodó tábornokokról, a csodalatosán kék szemű, mindenható és „nofaló” Raszputymról — meggy Míkol tatásának leírása a könyv egyik legregal- masabb es lego! vas Hiányosabb részlete —, de árnyalt kepei ad a vezetésiben fölfői bukkanó elkésett liberalizálási törekvésekről is, így Szaaonov külügyminiszter tragikusan végződött reform kísérletei röl és Kirill nagyherceg v a rattan láaadá- sáról a cári család étién — olyan tényekről tehát, amelyekről eddig keveset olvashattunk.

Paléologue pergő dialógusai, csiszolt és lendületes leírásai, költői el lágyulásai és elegáns gúnyrajzai azonban részben feledtetik velünk a téve6 ítéleteket és az előítéleteket, a diplomata kötelező, országhoz és kormányhoz kötött elfogultságait. E napló oly an ember műve. aki — reálpolitikus módjára — képes volt tudomásul venni nagy rátörő terveinek idejétmúltsását: és a forradalom szükségességét. Egy demokratáé, aki nem tagadta meg az elismerést a győztes elleniéitől. L. A.

formai toipmidzácí ólmait

nevezem. A Na plo jegy tetőket két es fél éve csináló«*» Több száz rajz születtlt évente. Töprengéseim olvashatok ki belőlük. Az előbb említetted, hogy termékeny festőnek tartasz: szjsztema- tikusan készültem arra, hogy gyorsan tudjak festeni. Ehhez ki kellett alakítani a technikák is. Az elmúlt tíz év eredményei rendeződnek újabb képeimen, melyekből á Somogyi Képtárban is látni jó nehányat. Program .szerint élek. Minden évbe* rendezek kiállítást. Ezekre tervszerűen készülök. Minden kiállítás határidő— MilyeÁ szándékkal jött létre mostani kiállításod?

, — Hadd bocsássam eiöret nem nevezném gyűjteményes kiállításnak. Kaposváron festett kepeimet válogattam össze, azokat, amelyeket a közönség még nem lathatott, mert elkerültek különböző intézményekbe. Kiállított képeim nyolcva» százaléka díjnyertes mű. Ezek a képek jelentős áll»-; másai életemnek.

— Látjuk a legüjabbet aa igaz, még csak terv. de pa- lyadíjas. Es sor kerül nemsokára a kivitelezésre. A mozaik a megyei rendőr-fó- kapitányság és az oktatási igazgatóság uj épületét díszíti majd. Somogyi képzőművész ilyen jelentős me©-, bizatást még nem kapott.

— Teljesült az a vágyam, hogy nagy méretbe« is dolgozhassam. Egy kw táblakép mellett el lebe* menni, egy nagyméretű «é- kotas megállítja az erobert: Mindenkit! Váratlanul ért a fölkeres, aztan örömet adott a munka. Új felismerésre jutottam' általa: a terv sosem nvútja ári., amit a végső megoldás, a mű megvalósulása.

— Képeiden sokszor meg jelenik a festő. Aki teme*% tudja, hogy a festő te vagy.

— A közösségben elfoglalt helyem következménye, hogy megjelenik képeimen Leitner Sándor, a íeetó. Munkáimban is szeretnem kifejezni, hogy tévedéseimmel, erényeimmel egs ütt része vagyok a jónak, a lássanak, a közösség eletenek..*

Harányi B*rm

Leiektől leiekig talán megsem olyan hosszú az ut, ha azt az utal barau szándékkal, kiiz/isen kövezzük ki, s tesszük lepő lábainknak simává. Meghitt, csaiaüiasau bensőséges ünnepség mondatja ezt velem, melyet kedden este Budapesten, a Bolgár Kulturális Központban rendeztek, .Somogynak szép szándéka es nagy oka volt a jelentkezésre: rendhagyó

kónyvpremieiTe került itt sor. 'i es tv enne gyen k. Kaid - zsali irodalmi antológiája látott napvilágot Somogybán, Rodopei üzenet címmel. Ezért koszónlotle olyan örömmel Ivan Pejkovszki, az intézmény igazgatója a somogyi küldöttségét, amelynek tagjai között volt a Budapesten élő Fodor András, az írószövetség elnökhelyettese is. Jelenlétével megtisztel te az eseményt Marga.ru Szpirow követ- tanacsos, aki az antológiából egy dedikált példányt az eppen hazánkban tartózkodó Grisa Filipovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanács« oüvökenek vitt ajándékba.

Jo volt hallgatni a barab beszélgetést, ahogy dr. Laczké András, a kötet szerkesztője beavatta a vendégeket a műhelytitkokba vagy ahogy Fodor Andn-as melengető szavakkal wxidabm barátságokról »állott: találkozásánál és rokonérxeséről Jordan Mil evvel, s a kezdetről. amikor Lengyeltótiban

Ivan Vazovot fordította

__

F

a Papp Árpád, aki m a csodál kowo, nyitott letórű tgaerelitet eknaeaitette meg eióttünk, aki volt, • akinek

i a háború jelentette az eisó- tehetőséget a bolgár ennbe- rektori »aló baratkoeasra. öröm tetet ott látni a betegár irodalom olya* baráéa it, Búnt a kitűnő műfordv. tót. Juhász Pétert, ragr a je.te« kolVjtnűfordiVó Csa- nady Jánost. igerv igaisa tetet Trotzt Tibornak, a me^ g»« tanács asztályseneitő< helyettesének, mikor arról

. beszelt, hogy aX antológia esak nyitány» egy gazdag irodalmi, később talán ■» házi kapcsolatnak ...

Rodopei üzenet. Egy szép borítójú antológia, amely — s ez nem vél ettem — a bolgár áUam 1300. évfordulójára jelent meg, szokatlan gyorsasággal. Tawaly decemberben indult a „barátság akciója”, és a Magyar Nepikóztársasag Művészeti Alapja, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága, a megyei tanács, a Somogy megyei Művelődési Központ, illetve a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat jóvoltából szeptemberben már kezükbe is vehették a kötet megjelenésén munkálkodók a kész antológiát. Üzenet ez arról a vidékről, ahol a legenda szerint Orfeusz pengette hangszerét. Hosszú táviratok áriról, hogyan élnek, hogyan gondolkodnak bolgár barátaink. A táviratok poskőnyvespolc

A sí ratóénekek fordulatait a gúnykólteszet elemeivel elegyíteni, a bevallottan történelmi forrásmunkának szánt eszmefuttatásokat poé- tikus esszébetétekkel fűszerezni, a tárgyilagos tényköz- lést kalandregény-effektusokkal keverni — mindez csupán egy tudathasadásos szerző müve lehet. Olyan embere, akinek vágyai alap vetően eltérnek a lehetségestől, aki ábrándozik, miközben tudja, hogy szándékainak a realitásokhoz semmi közük, v akinek kel lelke van: a ..magánemberé” és a ..hivatalos személyé”. Maurice Paleologue, a híres diplomata, a Francia Akadémia egykori tagja — hazájának pétérvárt követe 1914 es 1917 között — ilyen bonyolult személyiség volt, En- 1 i eoettr.es hivatalnok, aki