Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

KBtiö Ciprusról A larnacai m ítoszfca! a n ító A naránesifák hazájából érkezett »zombaton a tél ele­ji Kaposvárra Fivosz Sztav- ridisz költő. folyóirat-szer­kesztő. aki a magyar—cip­rusi kulturális egyezmény keretiében tizenegy napot tölt Magyarországon A KiJc- los* (Kör) című folyóirat Meló* szerkesztője, a költő egyik folytatója a ciprusi irodalom nemes tradícióinak. Annak az irodalomnak, mely a Küpraria cintű epi­kus alkotás bölcsője, s ez akkor született, «mikor a homéroszi eposzok. Jelentős költészet várágnott a szige­ten a bizánci korban is. A tőrök uralom évszázadaiban a thrinoszok, a gyászversek szállták költői ajkakról Hosszú idő után a múlt szá­zad második felében tértek vissza a múzsák Ciprusra; a köfltésaet részt Tállal* a nemzeti Öntudat kialakításá­ban, ápolásában. Milyen «Brvényageröaég munkál abbén, hogy mindezt Papp Árpádtól — 6 írta a V üágirodaJini lexikon cipru­si fejezetét — tudjuk, a me­gy esnetahei ven élő jeles mű­fordítótól, aki szombaton ta­lálkozott a ciprusi vendég­gel, » kalauza lett Kaposvá­ron. Fivosz Sztavridií-z meg­tekintette a Rrppl-Rónai szolt kérdéseinkre is, melye­ket friss kaposvári barátai­nak otthonában tettünk fed. Kísérője, Polgár Judit volt tegftségünkr« a dialógusban. — Az első találkozó* az ismerkedésé. Hogyyn szüle­tik a költő az emberben? — Apámnak nagy könyv­tára volt, én tehát könyvek között nőttem föl. Eszméite- tö környezet egy gyereknek! Nemcsak a vers szerete.tét örököltem, hanem a foglal­kozást is: gyógyszerész va­gyok Larnacában. mint apám. 1938-foan születtem, és már hét-nyolc évesen folyó­iratot írtunk és szerkesztet­tünk pajtásaimmal. Kézzel írtuk és sokszorosítottuk... Prózával kezdtem, de költő lettem. — Milyen sikerrel? — Két könyvem jelent meg. 1972-iben a Versek, melyre állami díjat kap­tam. Ez válogatás az 1958 és 1970 között írtakból. A Mitosztalanítás című köte­tem 1978-ban látott napvilá­got. Teljesen kükinbozik az elsőtől, a kritikusok aat ír­ták: mintha más költő szó­lalt volna meg. Az 1974-es ciprusi események hatását tükrözi — A KiXlosz mióta jele­nik meg? — 1980 óta. Kéthsvonkéni adjuk ki Larnacában még két folyóirat van. A miénk köré a népfrontot hirdető írók csoportosultak. Három­száz előfizetőnk van, de tu­lajdonképpen mindenhová eljuttatjuk a Küdoszt, ahol beszélik a nyelvünkéi A gö­rög kultúra, a görög Iroda­lom részének tekintjük mü­veinket — A folyóirat köri tehát a larnacai szerzők egy cso­portja szerveződött. Nem túl szűk kor ez? — Most készülünk nyitni a világra. A Kikäosz égisze alatt kiadványsorozatot tér-' vezünk. mely idegem költő­ket, írókat mutat majd be. Ittlétem a kapcsolatfelvé­telre is alkalom. Máris ta­lálkoztam Vajda Miklóssal, Vujicsics D. Sztojánnal és feleségével, fogad Juhász Ferenc, Orbán Ottó. Tehát folyóiratok szerkesztőségé­ben is megfordulok, kiadók­kal is szót váltok. Ami Ka­posvárt iBeti, szeretnék ta­lálkozni a Somogy szerkesz­tőivel — Még csak néhány napja tartózkodik hazánkban. Még­is■ van-e már most megfo­galmazható tanulsága útjá­nak? — l#eB. Nekünk is. Önök­nek is jelentős irodalmi ér­tékeink vannak. Nagyjából annyi ember beszéli a görö­göt, mint amennyi a ma­gyart Mindkét nyelv sa el­szigeteltséggel küzd. Olyan közös alap van tehát az együttműködésre, mely nem hagyható figyelmen kívül. Meg kell Ismernünk egymás irodalmát S, ha megismer­tük, akkor meg kell ismer­tetnünk szélesebb körben is! Pl vesz Sztavridisz szomba­ton este találkozott dr. Lacz- kó Andrással és Rostás Ká­rollyal, a Somogy szerkesz­tőivel, Takáts Gyula Jó­zsef Attila-díjaa költővel, és dr. Kanyar Józseffel, a me­gyei levéltár igazgatójával U U Pályakezdő pedagógusok írről évre mind több pe­dagógust kíván foglalkoztat­ni a közoktatási intézmény- hálózat elsősorban a de­mográfiai hullám okozta ta­nulólétszám -növekedés miatt Az általános iskolák alsó tagozatába beiratkozott tanulók létszámának emel­kedésével jelenleg tanítói az elkövetkezendő években pedig szak tanár hiánnyal kell számolni — állapította meg a pedagógusok munkába ál­lásának tapasztalatait össze­gező, a napokban elkészült művelődési minisztériumi jelentés. A növekvő pedagógus­hiányt súlyosbítja, hogy a mar dolgozó tanítók és ta­nárok között változatlanul magas a gyermekgondozási szabadságon lévők száma, és várhatóan sokan vonulnak nyugdíjba a következő évek­ben. Az idén végzett 4400 pályakezdő pedagógus 86 százaléka a közoktatás terü­leten helyezkedett el. Kö­zülük mintegy öt-hatszázan a népgazdaság egyeb terü­letein — kedvezőbb munka- körülmények vagy anyagi feltételek mellett — álltak munkába. A megyei taná­csok erőfeszítései ellenére az újonnan alkalmazott ké­pesítés nélküli oktatók szá­ma 3400-ról 4500-ra, a be­töltetlen aliásoké pedig a tavalyi 1700-ról 2100-ra emelkedett e tanévben. Vál­tozatlanul legnagyobb gon­dot a nevelöintezeti munka­körök betöltése, valamint a nyelvtanárok hiánya okozza. Miként a tájékoztatóból kitűnik, a munkaerőgondok ellenére a pályázati rend­szer egyre jobban betölti tájékoztató és segítő szere­pet a pályakezdő pedagógu­sok elhelyezkedésében. A megyék, valamint az egye­temek, főiskolák vezetői gondos és összehangolt mun­kával készítették elő a sző­kébb hazájukra visszatérni kívánó fiatalok fogadását, az egyéni elképzeléseknek is megfelelő álláshely-kínála­tot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1982-ben az óvónők 95, a tanítók 92, az általános is­kolai tanárok 87, a középis­kolai tanárok 72 százaléka a közoktatás területén peda­gógus munkakörben helyez­kedett el. A megyei tanácsok külön figyelmet fordították a pá­lyakezdők vidéki letelepíté­sére. A munkáltatók többsé­ge annak tudatában csele­kedett, hogy csak az elhe­lyezkedési feltételek javítá­sával van remény az állások betöltésére. A megyei városokból, Il­letve a megyeszékhelyekről főiskolára, egyetemre került fiatalok többsége azonban így sem vállal munkát a kis települések iskoláiban, még akkor sem, ha ott szolgálati lakással várják. Ehhez hoz­zájárulnak a kezdő pedagó­gusbérezések ellentmondá­sai is: míg a fővárosban a kezdő tanárok bére átlago­san 3139, ugyanakkor a köz­ségekben 2841 forint. S ál­talában: más fiatal értelmi­ségi rétegek fizetéséhez vi­szonyítva a pedagógusoké még mindig alacsonynak mondható. Gondot okos az is, hogy a friss diplomás pedagógusok munkába állásáról néhány megyéből csak hiányos ki­mutatás érkezett, így a tár­ca nehezen tud pontos elemzést, értékelést végezni. A Művelődési Minisztérium illetékesei szerint a pedagó­gus munkaerőhiány mérsék­lését csak a gazdalkodasi mechanizmus, a letelepedesi feltételek, valamint az élet- és munkakörülmények ösz- szehangolt javításával, tár­sadalmi összefogással lehet megoldani. Pintér István dokumentum riportja Guy T. Nunn kapitány, a híres kaliforniai Berkeley-1 egyetemen végzett Író volt de bármilyen dús volt a fantáziája, olyan kémtörté- neteket aligha agyaibatott ki. mint amin-ak részese lett. A különítménybe azért került, mert több nyelvet beszélt, s tolmácsként küld­ték a többiekkel. Hogy er­re miért volt szükség, az nem egészen világos,' hiszen magyarul nem tudott A többiek viszont jól elboldo­gultak volna az angollal, hi­szen azt nagyon sokan be­szélték Magyarországon. A többi között Horthy Miklós, aki amilyen keveset értett a politikához, olyan sokat a nyelveikhez. Egyebek mellett hosszú tengerésztiszti pálya­futása során angolul is megtanult Duke tehat min­den tolmács nélkül társa­loghatott volna vele. Üjszászy István, az Állam­védelmi Központ főnöke, aki végül is a Veréb-akció tag­jaival tárgyalt, maga som szorult tolmácsra. A vezér­őrnagy 1939-től 1942-ig töl­tötte be a VKF/2 főnöki posztját s onnan avanzsált az újonnan létrehozott szer­vezet élére, amelyben a fe­nyegető helyzetben vala­mennyi hírszerző és elhárí­tó szervezetet egyesítették, tartozott légyen az a kato­nasághoz vagy a Belügymi­nisztériumhoz. Egyébként Horthy Miklós szükebb. bi­zalmasabb köréhez tartozott. És bár a Veréb-akció szem­pontjából semmiféle jelentő­sége neun volt. azért meg kell említeni: Üjszászy Ka- rády Katalin barátja volt, s Művészet, tijmegszórakoztatás ? Beszélgetős a cirkuszról « BTUmW torflbbfeépzért, melyek nélkül nincs artist»- reüvészet! Talán kevesen tudják: egy produkció lét­rejöttébe» hossoú időre, nem ritkán két-báran évi pró­basorozatra van szükség! Van olyan mutatvány, ame­lyen a ctrkxiszművész 4—5 évig is dolgozik, f»íg bemu­tatásra éretté válik a pro­dukció. — Eddig csak a pálya árnyoldala írói beszéltünk... Mégis: mi ad erőt azoknak, akik hűségesek maradnak hivatásukhoz ? — Mindenek előtt: a* ea­ter őí estére tapsokban mér­hető sikerélmény. Az a semmi máshoz sem hason­lítható érzés; ezen az esitén is képeseik voltak leküzdeni a halálfélelmet, a nehézségi erőt, az izmok, idegek ellen­állását. Másodszor: van-« még olyan hivatás, foglalko­zás, melynek művelői vi­szonylag rövid pályafutásuk alatt bejárhatják, az egész világot? Nem megvetendő az a pénz sem, amelyet egy nemzetközileg „jegyzett” ar­tista pályafutása alatt meg­keres. és amiből — ha oko­san, takarékosan él — félre- tahet öreg napjaira. — Köztudott, hogy egy ar­tista a negyedik X után már öregnek számít. — Valóban! A porond az if jóságé! Az izmok 40—45 éven túli már nem olyan ru­galmasak, nem engedelmes­kednek az akaratnak, s egy eltévesztett mozdulat bizony végzetes lehet! Hazánkban jó a helyzet: a nők 40 éves, a férfiak 50 éves korukban szakmai nyugdíjba vonul­hatnak. — Az artistáik művészete talán fnég jilanóbto, mint a színészeké... Művészek.-« az artisták, vagy csupán tömegszórakoz­tató iparosok? Tanulmá­nyok, vitairatok hosszú »óra foglalkozott mar ezzel a kér­déssel, szélsőséges nézetek csaptak össze Pedig a vá­lasz roppant egyszerű: is-iv Több szempontból is. Egy­részt a legkiválóbb artisták valóban művészek, de a kö­zépszerűek, az egyes műso­rok „töltelékei” csupán sipa­rosok”. Másrészt: a vitáig legnagyobb artistamüvéozei is a nemes értelemben vett szórakoztatás elkötelezettjei. Erről beszélgettünk egy minden szempontból illeté­kessel : Vítáris Istvánnal, a Fővárosi Nagycirkusz újon­nan kinevezett igazgatójá­val, aki maga is artista volt, s húsz évet töltött hazai és kükfoidi cirkuszok porond­jain. — A cirkusz az egyik leg­ősibb művészet! — mondja. — A feljegyzések szerint már az egyiptomi' fáraók ud­varában ia „dolgoztak.” bo­hócok, sót jó néhánynak a nevét is megőrizték a fel­iratok, papiruszok. Athén­ban időszámításunk kezde­tén nemcsak tragédiákat éa komédiákat adtak eld, ha­nem cirkuszi látványosságo­kat is. 2000 évvel ezelőtt itt született meg a mai rízt- cirkuszok: őse: az arénák egy részét már eleve ügy építet­ték, hogy vízzel tölthessék fel, úszóprodukc iók, humo­ros vízi labdajátékok, sőt miniatűr hajócsaták számá­ra. A görög am­fiteátrumban, a mai cirkuszépü- letek ősében, kö­zépen volt a po­rond, amelyet há­romnegyed kör­ben épített lép- csőzet és nézőtér vett körül. Az epidaroszi, a Dio- nüszosz nevét vi­selő athéni, a Marcellusról el­nevezett római | színház, sót a 1 mindmáig fenn- 2 álló római Colos­seum is — mai szemmel — cir­kuszépület volt. A cirkuszi produk­ciók és a színhá­zi előadások csak később különül­tek el egymástól, s váltak önálló műfajjá. A leghí­resebb artistákat épp atysa aUsraeréa vette kőről, mint a legnagyobb ak torokat — ta napiatokban? — Sajnálatos, hogy mind kevesebb az igazi művész a világ cirkuszaiban 1 Hogy miért? Nehéz erre egyértel­mű választ adni. De tény: a mai fiatakik többsége nem szívesen vállalja ennek a pályának a nehézségeit, a rendszeres edzéseket, új mu­tatványok káötlését, a leraan- d ásókkal teli életmódot, az olykor bizony önkfmző, sőt életveszélye* produkciókat, boldogan Járt a nagyon nép­szerű művésznő mellett a tiszták társasági kék atil­lájában. Ettől persze még a V«réb-akcíonak lehetett vol­na értelme és eredménye. 2. Amikor Duke ezredest és társait útnak indítottak Washingtonból, a szovjet csapatok már csak száz ki­lométerre álltak Magyaror­szágtól. Es bár mind Horthy Miklós, amikor 1941 júniu­sában jóváhagyta a hadüze­netet, mind Kállay Miklós, amikor 1942 júniusában új magyar miniszterelnökként látogatást tett Hitler főha­diszállásán, mind Űjszászy István, amikor a 2. magyar hadsereg még csak felvonu­lóban volt a frontra, csak­nem bizonyos volt a néme­tek győzelmében; Duke ez­redesnek már kétségkívül tisztában kellett lennie az­zal : ezt a háborút bizony a hitleristák és szövetségeseik elvesztették. Egy alacsony rangú kül­ügyminisztériuma tiszrid se­lő, Veress László segédtit­kár Isztambulban 1943 szeptember 9-én aláirt* az angol kormány megbízott­jával * külön fegyverszüne­tet. A világtörténelemnek alighanem a legfurcsább nemzetközi okmánya volt ez, he egyáltalán annak ne­vezhetjük. Azt tartalmazta ugyanis, hogy Magyarország leteszi a fegyvert, amint az angolszász csapatok az or­szág határára énnek. A- tit­kos megállapodás értelmé­ben Magyarország továbbra ia hadial lapátban maradt ugyan, de az Egyesült Álla­mokkal és Angliával fegy­veres harcokat nem folytat — természetesen, hiszen a hadihelyzet miatt máskép­pen nem i* cselekedhetett —, csupán a szovjet hadse­reg ellen. Jellemző ennek a tárgyalásnak a „komolysá­gára”, hogy csak miután megnyíltak Angliában a le­véltárak a kutatók előtt, de­rült ki: nem Knatehbull- Hugessen, angol nagykövet, hanem egy beosztott követ­ség! tisztviselő, Sterndale Benett volt az, aki az 1943 szoptam herében a Boszpo­rusz vizén megkötötte a inagyarokkal az egyezményt Ez a többi között azt is tar­talmazta, hogy Magyaror­szág fokozatosan beszünteti a katonai és gazdasági együttműködést a hitleri Németországgal. (Folytatjuk.) — Igen, ez tájó pontunk. .1 A színészek alakítását, ha nem is tökéletesen, de meg­őrzi a filmszalag, a magne­tofon, a Karúd emez. Aa ar­tistákét csak kivételes eset­ben. — A porottdtnövészek kö­zűi többen kaptak sat él­múlt években Jászai-díjat és egyéb hivatalos kitünte­tést. — Éa se tartom vélet­lennek. hogy a legnagyobb hazai mulattató^, így a La- tabárok, Teleki Kamill, Al­fonzé, Blähest Tivadar Ráto- nyi Róbert, sót a régebbiek közül Csortos Gyula, Kiss Manyi, Dajka Margit, Né­meth Marika. Jávor Pál és sokan mások — éppúgy ott­hon voltak a cirkusz porond­ján, mint a színpadé«». Ruttkai Éva, Psota Irén ma is boldogan ölt bohóc jel­mezt magára! Az se vélet­len, hogy legkiválóbb szín­ház» rendezőink, Major Ta­mással az élen, gyakran cir­kuszi poronddá alakítják a színpadot, veretes drámákat rendeznek cirituszi környe­zetben. M in dezek ugyancsak azit bizonyítják: a mi hiva­tásunk is művészet, s ugyan­akkor százezrek számára je­lent igényes, gondfeledtető szórakozást G. T. M lferéA is £BS€CÍ®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents