Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-30 / 281. szám
Jó-e a magyar bor? Novemberi tavaszvárás J 6 mM az. idei szőlőtermés. Ha minőségben — cukorfokban — alatta maradt is a várakozásnak, legalább a meny- nyiseg nem okozott csalódást. Sí került időben pincébe, prés alá hordani a tőkéről a fürtöt, forr már az új bor. hatalmas hordókban érik, testesedbe, tisztul a nemes, ínycsiklandó nedű. Az bizonyos, hogy ma még álljuk a versenyt a nemzetek vetélkedésében. A szőlőtermelésből származik a növénytermesztés összes értékének több mint a 10 százaléka, a bor pedig az élelmiszeripar összes termelési értékének csaknem a 4.5 százalékát adja. A szőlőből és a borból származó devizabevétel 8 százaléka összesem az élelmiszergazdaság exportjának. A világ szinte minden tájára eljutnak a magyar borok, a megtermelt mennyiségnek átlagosan a felét külföldön fogyasztják el. Érthető hát. hogy az export — összes követelményeivel együtt — meghatározója a h<má szőlészetnek. A régi, bevált fajták mellett terjednek az újak, főként a vásárlói igények kielégítése miatt. Meg kell ugyanis harcolni a piacokért. A helytállás szinte kötelező — még átmenetileg kedvezőtlen körülmények, árviszonyok között is —, hogy folyamatos legyen a jelenlét, hogy teljesíthesse az ágazat a népgazdaságitag fontos exportterveket. Az utóbbi időben azonban a szőlőterületek nagysága egyre csökken, s — bár gyarapodnak a hozamok — a visszaesést tópbnyire nem követi a hektáronkénti termésátlagok megfelelő növekedése, ami kiég jen üthetné a kedvezőtlen folyamatot. Míg 1970-ben 230 ezer hektáron műveltek szólót, adóig ez az érték 1981-re 161 ezer hektárra zsugorodott. A termesztés technológiája a kelleténél jóval lassabban javul, ami kihat a munkafolyamatok minőségére, örá- ga a telepi lés, a nagyüzemeknek az emelkedő költségek miatt az állami támogatással együtt siincs eleg péru.iik megfelelő nagyságú új ültetvények létrehozására. A feldolgozók jó része korszerűtlen. A pinceberende- zések zöme amortizálódott, elegendő színvonalas tárolótér hiányában megoldatlan a bor tartós tárolása. A pincék szűkössége az oka annak is, hogy — tartalékokat képezve — nem tudjuk egyes esztendőkben kivédeni a kártékony világpiaci ármozgásokat. A jó minőségű termékek jelentős részét a külpiacon hordós borkent érueKesitjük, amelynek literjéért jóval kevesebbet kapunk, mintha palackban adnánk el Csakhogy ez is kényszermegoldás. mert kévés az igazán korszerű, magas követelményeket kielégítő, s kellő Kapacitású palackozóüzem. És akkor a címkéről, a csomagolóanyagról, a dugóról, a kupakokról még nem beszéltünk ... Bajok vannak a bortermelés gazdaságosságával, nagyüzemi jövedelmezőségével is. Ami hasznot a termelők a végterméken elkönyvelhetnek, az többnyire a szőlészetben képződik. Márpedig a borászat tisztes jö vedel mezoségenek a megteremtése nélkül aligha várható a minőségi fejlesztési célok esszerü megvalósiitasa. Mindemellett ma jó és keresett a magyar bor. Európa egyik legszigorúbb bortörvényé a mienk. A közfelfogással ellentétben a pincegazdaságok nem cukrozzák, nem vizezik a boraikat. JMem teszik, hiszen szigorú előírások határozzák meg a különböző bői kategóriák — asztali, minőségi, különleges ' minőségű — kötelező kívánalmait a szőlő fajtájától, cukorfokától a savakon, az ízeken és az illaton át az ital szárazanyag-tartalmáig. Megszegésüknek kemény büntetés az ára, nem beszélve arról a kárról, amelyet ilyen esetben a termelő a márka lejáratása miatt szenvedne. ók a magyar borok. De a borászat színvonalának főként a technikai-technológiai feltételeknek a javításával, a pincegazdaságok munkájában a mikrobiológiai nívó emelésével még jobb tehetne. A minőségjavító tárolóterek, és korszerű palackozók építésével, továbbá a korszerű csomagolás nélkülözhetetlen eszközhátterének megteremtésével pedig tovább öregbíthetnénk a magyar bor hírét itthon és a nagyvilágban. a L. eA karúdi Aranykalász Termelőszövetkezet a szarvasmarha-hizlalást kihelyezte a háztájiba. A szövetkezet tagjainak istállóiban jelenleg kétszáz jószág hízik.” (Hír) Bessenyei Antal takarmá- nvos takaros házának udvarán igen mozgalmas a kép. Markoló rakja a trágyát a pótkocsira. — Ki kell takarítani az udvart — mondja a gazda —, kihordjuk a- háztáji területre. A traktor zúgasa nem zavarja az istálló csendjében kérődző altatókat. — Volt itt jószág mindig, de mostanában ennyi nem. Hat hízónak valót vállaltam a szövetkezettőd. — Nem is akarnii! yen szerencsével, mert latom, magyar tarkák — jegyzi meg Váczi Béla elnökhelyettes. — A magyar tarka szerencsét jelent? . — Már annyiban, hogy meghízlalva ezek szinte biztosan expóidra mennek, és az export-prémiumon is osztozunk. Így aztan kalapból húzzuk, kinek az udvarába kerülhet ez a fajta, — Hogy történik az elszámolás? — Százhúsz, százötven kiló között kapjuk meg a borjakat. Nálam a hat kihozott állat súlya kilencszáz kiló volt. Végelszámolás van, értékesítéskor a ráhizlalt súlyt fizetik ki. Üj próbálkozás ez nálunk, de igen felleikesítet- te az embereket — Hát, persze. Hasznosulnak az istállók, jól jár a gazda, jól jár a szövetkezet — mandotn hangosan a gondolataimat. — Arról nem beszélve — folytatja Bessenyei Antal —, hogy a gondozásért munkanapot is elszámol a szövetkezet Ezzel sokat segít főként az asszonyok foglalkoztatását* az alapszabályban előírt munkaóráik megszerzésén. Belépés: papucsban Havi negyvenezer telefonkapcsolás A marcali postahivatal távbeszélőközpontjában pillanatonként jelez a sok kis lámpa. A kezelöasztalok zsinórpár rengetegében villámgyors kezű nők kapcsolnak. — Reggel nyolc órától délután kettőig hat kolléganő dolgozik itt — mondja Lángi Janos hivatalvezető. — Járási góchivatal a mienk, a környék távolsági beszélgetéseit is mi bonyolítjuk le. Az átmenő kapcsolásokat nem számolva a helyi előfizetők hívásának száma havonta negyvenezer. Munkánk minősége a műit évihez viszonyítva javult: tavaly átlag 8,6 percet várt egy nyilvános beszélgetés megkezdésére az ügyfél, s ez az idő 7,2 percre csökkent A javulás elsősorban a kezelők szakmai felKészültségenek, jó közösségi szellemeneK köszönhető. Röpke beszélgetésre kérem az egyik munkahely kezelőjét, Malusek Tibornét. Cigarettára gyújtanék, ám ő tiltóan emeli föl a kezét: — Itt nem szabad dohányozni ! A belső rendre és tisztaságra is nagyon ügyelünk. Amint laija — mutat körbe —, mi is papucsban lepünk a terembe. Inkább jöjjön, és nézze rpeg kiállításainkat! Ott is rá lehet gyújtani. A folyosón szokatlan gyűjteményre mutat. — Itt azokat a gyógysze- resfiolakat, dobozokat mutatjuk be rövid ismertetővel, amelyeket a gyógyszertárakban vény nélkül lehet kapni. Az anyagot szakember segítségevei állítottuk össze, és biztos vagyok benne: mindnyájunk okulására szolgál. Amire a legbüszkébbek: a kézimunkakiállítás. A legügyesebb kezű hímző Németh Sándorné. Gyönyörű kézimunkáiért már több elismerést, oklevelet és dijat kapott. A kis közösség szocialista brigádban dolgozik, vezetőjük Kis Nagy Istvánná. — Most, hogy néhány percig beszélgetünk, ezt a munkaidőkiesést sem vehetik észre az előfizetők — mondja —, mert helyettünk elvégzik a kapcsolást kollégáink. Persze ez csak apróság. Az már nagyobb, hogy szocialista együttműködést kötöttünk a kaposvári 1-es posta Zrínyi Ilona szocialista brigádjával, lró—olvasó találkozókat is rendezünk, szakkörökben tevékenykedünk. r A kirándulások szervezésében Lakot Istvánná jeleskedik. legutóbb például Niklán járták. Megtekintették a Berzsenyi-múzeumot, és fölkeresték Molnár Jó- zsefné kézbesítőt, aki csaknem tfz éve nyugdíjas már, — A beszélgetésből az derült ki, hogy a távbeszélő- | kezeim munka sok örömet tartogat. Az asszonyok összenevetnek. — Pedig ha tadná, hogy néha mennyit kell itt idegeskedni. .. P. M. — A .takarmányos beosztása meglehetősen nagy lekötöttséggel jár. Hogy győzi .ennyi jószággal? Elmosol yodik. — Én csak félig vagyok gazda, Inkább csak besegítő. A fő felelős a papa. Az apósom — teszi hozzá magyarán tképpem. Szikár, vékony ember Tódor Jakab, az udvar vége felöl jön. — Nem megy ez másképp, csak családi összefogással — szerénykedik. — Tizennégy évig voltaim gondozó a szövetkezetben, négy éve nyugAz Édosz közreműködésével Az anyagmozgatók munkafeltételeinek javítása Az Édosz felmérés étákéi. elemzésekkel segíti a vállalatok munkavédelmi tevékenységének javítását. A szakszervezet mind többször tesz javaslatot a hiányosságok felszámolására, kezdeményezi a korszerű megoldások bevezeteset. Mivel az iparágban — más ágazatokkal összehasonlítva — igen magas a nehéz fizikai munka aránya, a javaslatok többségé ennok csökkenését segíti. A tervek szerint — összhangban az élelmiszeripar műszaki fejlesztéseivel — a VI. ötéves terv időszakában 45 ezer fizikai dolgozó munkája válik könnyebbé. A korszerűsítések nyomán három év alatt eddig már mintegy húszezer anyagmozgato napi munkafeltételeit javították meg. Különösen a gabona, a cukor es a sütőiparban gyakori még a kézi anyagmozgatás ami nemcsak gátja a termelékenység növelésének. hanem éppen nehéz volta miatt elvándorláshoz vezet. Az üzemek munkaerő- hiánnyal küzdenek. A m4n- kaerő megtartasara és egyúttal műszaki színvonal emelésért mind több gyárban új berendezéseket szerelnek fel. A típusok megválasztásánál a szakszervezeti javaslatot is figyelembe veszik. A gabonaipar vallalatainal már ^3 zsákológép működik az emberes helyett, s további harmincat állítanak hamarosan üzembe. A cukoriparban a réparakodás az egyik legnehezebb művelet, ezt is mindenütt gépesítik, a többi . között például a szolnoki es az ácsi gyárakban. A sütőiparban — ahol a három műszak amúgy is megterheli a dolgozókat — az új üzemek kialakításánál eleve fokozottan ügyelnek arra, hogy minél kisebb legyen a kézimunka-igény. A szempont figyelembe vételével részben szakszervezeti közreműködéssel kezdték meg a békéscsabai kenyérgyár építését és a gyulai sütőüzem rekonstrukcióját. Napirenden szereplő gond a zajártalom elleni védekezés. Az Édosz pályázatot hirdetett a magas üzemi zaj- szint csökkentesére. A legsikeresebb javaslatokat közreadták. A hűtő-, a baromfiéi a húsipar hűtőgenerátorai halláskárosodást előidéző robajjal működnek, ezért legtöbb helyen már zajvédő katoinokat állítattak fel a gépkezelőknek. A konzerviparban — például a kecskeméti és a • hatvani üzemben — az ágyúdotejhez hasonló zajt előidéző présgépeket és a lemezvágókat hangtompító burkolattal látták el a dolgozók védelmére. Máshol — ahol lehetőség van rá — a gépek fémalKalrészeit ki- seob zajt okozo műanyagokkal váltják, lel. Mindezek mellett fontos szerepük van az egyéni védőeszközöknek. Hiába látja el azonban az üzem költséges felszereléssel dolgozóit, ezek az eszközök a gyakori minőségi kifogás miau gyakran hatástalannak bizonyulnak; tovább. károsodik viselőjük egészségéi Éppen ezért az Édosz — a vállalati, szakszervezeti megbízottak közvetítésevei — a védőeszközök ’elleni «kifogásokat, panaszosat üsszegyu.iti. továbbítja a gyártó üzemekhez, s nyomon kíséri az ottani intézkedéseket a bajok mielőbbi orvoslására. díjas vagyok — de nem tudnék meglenni üres óipk, üres istálló mellett. — Mennyi munkát ad ez a sok állat? — Fél hatkor kelek, hétre- > fél nyolcra végzek a reggeli etetéssel, egyéb munkával.- Aztán jön a azecskavágás, darálás, ez az — egyszóval szinte egesz nap adnak az állatok valami elfoglaltságot Be kell teremteni, el kell készíteni nekik a takarmányt, — az ember ugye azon van, hogy minél szebben nevelkedjenek. — Négy-öt hónapja vannak itt, a gazda szeme hogy értékeli őket? — Szépén gyarapodnak. Egyelőre a háztájiban termett takarmányokat haszr náljuk. de már beszeltünk róla: ki kellene próbálni a tsz keverékeit is. Hátha aa . még jobban meglendíti őket. Mindenesetre én már a tavaszt várom, amikor leadjuk őket. Igazán akkor látja majd meg az ember a munkája hasznát — Persze számolni számolunk — hunyorít huncut- kásan' Bessenyei Antal. — Elég az hozzá: nem csinálnánk, ha nem érné meg. — Tavasszal akkor ismét kiürül az istálló? Egymásra néz a két gazda. — Hát csak ideiglenesen. Mert ha a tsz is úgy akarja, szeretném folytatni. Na meg a papának is kell a megszokott lőgtlalatosság. V. M. Kisbajomban és Szabáson Nem mellékes melléküzemágak Nehány hónap alatt két űj melléküzemágat avattak a kutas! termelószövetkezet- nel: a nyár középén Szabáson megkezdték a konténerek gyártását, néhány napja pedig varroda üzemel Kisbajomban. Mindez egy olyan gazdaságban történt, . ahol eddig nem fordítottak figyelmet a növénytermesztésen és az aílattenyeszlé- sen túli lehetőségekre. Önkéntelenül adódik a kérdés: miért éppen most történt változás ? — Megszüntettük a paradicsom es a burgonya termesztését — haiiottuk Buncz József elnöktől. — így munkaerő szabadult fel. Ugyanakkor meg kellett teremtenünk a helyi foglakoztatás lehetőségét is, és nem utolsósorban biztos nyereséghez szeretnénk jutni... — A melieküzemágak .sorát a szabási konténerüzem nyitotta meg. — Szabáson volt egy korábban istállónak, majd magtárnak használt épületünk. Azt aianítottuk át, miután egyezségre jutottunk a barcsi Unitecnnika szövetkezettel. Számukra készítünk konténereket. Beszereztük az alapvető gepeket, s tíz fővel megkezdhettük a gyártást. A lehetőségek biztatóak, így jövőre már húszán dolgoznak az üzemben. Ami jó a termelőszövetkezetnek, az vajon jó-e az ott dolgozóknak. Recsek Csaba a Kutasi Állami Gazdaság szárítóüzemének volt műszakvezetője, Bedegi János a belegi gépműhelyből jött, Tanczos Gyulanak egy saj- na.alos betegseg miatt kellett helyet változtatnia. — Megtaláltak-e a számításukat? — Több mint négyezer forintot keresünk, attól függően, hogy hány konténert tudunk elkészíteni. Nem panaszkodhatunk — mondja Recsek Csaba. Az elnoü mégis szabadkozik. — Kevés gépünk van. Ahhoz, hogy évente kétszáz konténert készíthessünk el, újabb berendezéseket kell vásárolnunk. No, de még csak most kezdtünk. ., S most kezdtek a kisbajo- mi varrodában is. Ahogy Szabáson vagy a legtöbb környékbeli gazdaságban, itt is istállót alakítottak át üzemme. Kísérőnk Végh Csaba, a termelőszövetkezet ipari ágazatának vezetője. — IVliuia van ez a beosztása? — Márciusban neveztek ki, amikor . elhatároztuk, hogy meiieküzemagaivat hozunk létre. — Szaoáson olyan üzemet létesítettek, adói szerelőket foglalkoztatnak, tehát némi szakértelemmel rendelkező tagokat. A varrógépnek azonban semmi hagyománya sincs a teeszben. — Ez valótlan így van, hisz az asszonyok ■ zöme korábban a földeken dolgozott. Ám egyiküknek sem ismeretien a varrógép, hisz szinte mindegyik van otthon. — A munka azonban egészen más — halljuk Komlus Jánosáétól, aki a barcsi Dráva Ipari Szövetkezetből érkezett, hogy segítse a betanítást — Mégis gyorsan megy az ismerkedés. Míg az első munkanapon egyetlen darab belelt munkanabat került a raktárba, a másodikon már gördülékenyebben dolgoztunk. Az előjelek biztatóak. Éppen ezert határozta el a szövetkezet vezetősége, hogy továbfejlesztik az üzemet. Jövőre már két műszakban dolgoznak az asszonyok a tizenöt varrógépen. Nemcsak azok a nők juthatnak így biztos keresethez, akik korábban is a téeszbe jártak, hanem azok is, akik ' eddig csak távolabb találtak munkahelyet, mint a kisbajomi Posta Lászlóné is. — A konzervgyárban dolgoztam. Naponta ótven kilométert utaztam. Igaz, ott megkerestem 3200—3500 forintot, de az utazás nagyon sok időt vett el. — Itt mennyi lesz a keresete? — Háromezer forintot emlegetnek. De itthon vagyok, s több a szabad időm, is, ami. megfizethetetlen. A kutasi termelőszövetkezetben találkoztak az érdekek. Jól járt a termelőszövetkezet is, meg a dolgozóik is- Nagy Jenő SOMOGYI NEPIAP
