Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
A technikusképzés új útjai f//ra kapósak lesznek a középfokú A TŰZ ORSZÁGA Fák a sivatagba Kevés a középfokú műszaki szakember. Az egyik heSyesn. a középfokú műszaki mtmkakörbem mérnököt, a másik helyen ugyanolyan munkára, betanított szellemi munkást alkalmaznak. A visszásságok megszüntetésére a kormány napirendre tűzte a technikusképzés rendezését. A képzés új rendjéről a Művelődési Miniszté- riam szakoktatási főosztályán Szendrei József osztályvezetővel beszélgettünk. — hfi tette szükségessé a tecKnikvsképzés visszaállítását? — A termelésben a szakmunkások és az üzemmér nökök, mérnökök közötti kapcsát a technikások jelentük. Az »többi időben megnovekedett irántuk a kereslet; több és nagyobb tudásul technikusra warn. szükség. A középfokra műszaki munkakört a tapasztalatok snerárt leggazdaságosabban vei ük jfibet sbe*ötie*n. — Jehenjep m&yem végzettségűek látják fi a technikusi feledett okest? — Rendkívül sáriira a bép. Az ötnaáilió aktív keresőből háromszázezer a középfokú műszakiak szánta. Az iparban ötven, az építőiparban tizenhat, a mezőgazdaságiban tizenkét százalékuk dogozik. A középszintű műszaki vezetők' (üzemvezetők, ep»- Tesvezetők stb.) szama harmincötezer, a zöme középfokú, több mint egynegyedük pedig középfok alatti végzettségű. Még rosszabb a helyzet az afisö szintű műszaki vezetők (müvézetők, rail belyfónökök stb.) esetében. A szárnak: hetvenhatezer. Mindössze nyolc százalékuk fets ötfokú végzettségű, húsz százalékuk szakmunkás, de többen varrnak, akiknek még szakmunkás végzettségük sincs_ Nem különb a száz hatvanhatezer műszaki ügyintéző (szerKesztő, műveletter- vező, programozó, diszpécser stte.) képzettségi aránya. A többi műszaki munkakörökben ^anyagvizsgáló, táborán* stb.) dolgozó h uszomnegyezer szakember többsége betanított szellemi munkás. Az a legkirívóbb jelenség, bogy a letemáegi igényekhez képest is sok a szak képzetlen technikus. A középfokú munkakörben. foglalkoztatott mérnökök aránya pedig azt mutatja, hogy a mérnöki munka a vállalatok szamár» relatíve aicsó. A technikusok alacsony szarna jórészt abból ered, hogy jobban járnák anyagilag, ha szakmunkásként ckflgoemak. A technikunaot végzettek egynegyede fizikai, három negyede szellemi munkát végez, a végzetteknek csak a fele műszaki foglalkozású. ■— A statisztika szerint egyrészről a tervezésre, kutatásra kiképzett, mérnökökkel pazarlóan bánnak, másrészről szakképzetleneket alkalmaznak. Mi a biztosíték arra, hogy a termelés elfo- gadja az ni rendszerben képzett technikusokat? — Mi abból indulunk ki, hogy a tananyagban a közismereti - tantárgyak 50—52. a szakmai tantárgyak 48—50 százalékos arányát mindenképpen megtartjuk. A technikusoknak ugyanis feltétlenül rendelkezniük kell általános műveltseggeS. Szakmailag is töbibet kell tud- nstfk, mint a szakmunkásaknak; különben nem tudják betölteni a termelésirányító szerepet A jobb minőségei elfogadja a termelés. Épp ezért általában ötéves képzési időt tartunk szükségesnek a következő fölépítéssefi.: a tanulók az első két évben főként az általános műveltséget és a tágabb értelemben vett szakmai alapozó tantárgyakat uanu-inák Azok a tanulóik például, akik gépészeti pályára akarnak menni, a fizikát, akik vegyipari pályáira, azok a kémiát tanulnák nagyobb m- teneai-táasaiL A második osztály végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezt követően a tanulók — tizenhat évesen — dönthetnek érdeklődésük, képességük, tanulmányi eredményük! alapján, hogy az érettségi mellé sz-aK- munkasbizonyitványt akar nak-e szerezni, vagy teohi*- kusok akarnak-« leans. Különbözeti vizsgával gimnáziumba is átmehetnek. A szakmunkásak: es technifcw- sök képzése ugyanis a harmadik osztálytól különválna. Ha szakmunkások akarnak lenni, akkor az érettségivel együtt saatonmnkásibiaanyít- vanyt in kapnák. Ha a technikus tagozaton kívánják folytatná tanulmányaikat, akkor a negyedik év végén közismereti tárgyakból érettségi vizsgát kell tenniük, és az ötödik évben már nem tanulnának közismereti tantárgyakat, hanem csak a technikusi munkakörhöz szaiksegiBs szakmai ámeneteket. — A tévében is eth,ónozott, hogy némelyek szeretnék a húsz évvel ezelőtti technikusképzést egy az egyműszakiak 7 ben mssrzgálHtani. ReSfis-e ez vagy csak nosztalgia? — Ha vatak! megy évben képzeli el a képzést, akkor van benne jó adag nosztalgia is. Valóban vannak olyanok is. akik szorgalmazzák a négyéves technikusképzés visszaállítását. Azt mondják, hogy külön technikumokat hozzunk létre, ahová az általános iskolákból toboroznánk a tanulókat, és négy év után, tizennyolc évesen kész technikusokat bocsátana ki az iskola. Ez az elképzelés azért irreális, mert így a tanulók tizennégy éves koriban kénytelenek lennének véglegesen dönteni az életpályájukról. Az pedig köztudott, hogy mind az egyénnek, mind a társadalomnak igein költséges a befejezett képzés utáni pálya- korrekció. Nem véLetlenüi népszerűek mindenütt a világon azok a képzési formák; amelyek magúkban hordozzák a pályamódosítás tehetőségét. — Mi az oka amnmk. hogy húsz év után többen is visz- szasírják a technikusképzést? — Az ötvenes években, az iparosítás erősített «tenni fejlesztésének idejen a növekvő saakemberigiemy és a mérnökök vkszoinyiag tois száma mellett a technikások szerepe törvényszerűen fölértékelődött. Technikusok tölthettek be mérnöki, főmérnöki és más vezetői munkakört is. Az ifjúság számára meg vonzerőt jelentett az a technikusképzés, amely egyidejűleg érettségit és az akkori körülmények között jói hasznosítható képzettséget adott. A technikumok számára a beiskolázásnál — mrvei akkoriban jóval hevesebben tanultak középiskolában, mim ma — nagy volt a „merítési tehetőség”, a legjobb, a legrátermettebb tanulókat válogatlak ki. Aztán jött az az időszak, amikor már elég üzemmérnök, mérnök került ki a főiskolákról, egyetemekről, s megkezdődött — természetesen egyéb tényezők köznejátseá- sával — a tedhmikusök szerepének leértékelődése. Most olyan képzésire van szükség, amely újra meg becsültté teszi a technikusit. — Mikorra tervezik az nj képzés bevezetését? i — A levelezőknél 1984- ben, a nappali képzésben 1985-ben szeretnénk megkezdeni az oktatást. Addig a jelemben is működő technikusi minősítés marad érvényben. A félsivatagi éghajlat nem kedvez a mezőgazdaságnak, mégis sok zöldséget fogyasztanak az azerbajdzsamak. A múlt században Baku utcái kopárak voltak, növényt se- hoi nem tehetett találni, az öntözés meghonosításával azonban kizöldült a főváros. Rengeteg a park, s ahogy elhagyják állomáshelyüket az olajbányászok, rögtön fásítják a területet. Belestünk a bekerített házak udvarába, csaknem mindenhonnan pirosló gránátalmák mosolyogtak ránk. JC gyümölcs íze kellemesen sa- vanykás, magját fogyasztják. Kitűnő üdítő italt is készítenek belőle a konyhaművészetükről és vendegsze- retetükröl híres azerbajdzsá- ni asszonyok. A konyha az övék, csak ók dolgoznak a tűzhely körül. Am a terített asztalnál a férfiak szorgoskodnak; maguk készítik ei a vendégnek és a családtagoknak a kaviárra szendvicset, ők merítenek a levesből. Ez náluk szinte s*ertartásnak számít. Megkóstoltuk Boka teert. Egy kisvendéglő mindennapos vendégei voltunk. Az üzlet vezetőjével gyorsan összebarátkoztunk. Saslikerl mentünk, s természetesen a birkából készült eledelre vártunk, ára sokak örömére — ízlésére — az első adag magyar csirkéből készült. Hamiskásan hunyorgott a vendéglős, mert nem. árulta ei, hogy már korábban elfogyott a birkahús. Másnap óvatosságból — és természetesen kíváncsiságból — benéztem a konyhába, ahoi pá- coltan várt bennünket az esti saslikhoa vote birka Külvárosi hangulat Bakuban Egyéhkérrt téved, aki azt hiszi — magyarázta szakácsunk —, hogy a saslik csak birkából vagy bárányból ké- tűnő csemege Bármilyen hús jó hozzá, csak érteni kell a sütés módját. Az apróra darabolt húst sóval, feketeborssal, apróra metélt hagymával és fehér borral „kezelik”, mielőtt parázs fölött elkezdik sütni az ízletes falatokat. Együttesünkre egy üzemi szereplés is várt. A tizennyolc éves üzemben kétezer munkás dolgozik, java része fiatal. Kohászathoz szükséges villanykemeneéket gyártanak, s termékeik eljutnak Magyarországra is — mutatták be a szereplés előtt az üzemet együttesünk tagjainak. Gépmonstrumok forgatták itt a megmunkálásra váró fémtesteket. Teljesen automatizált , volt a munkafolyamat, a hatalmas üzemhez képest keveselltük is a kétezer munkást. Az üzem sportkombináttal, korszerű művelődési intézménnyel, saját óvodával rendelkezik. 1967-ben kezdték el építeni a bakul metróvonalakat, s azóta tizenkét állomást átadtak. A várost húsz kilométer hosszú pálya szeli át A metró építése tovább folyik. A BM Kaposvár Táncegyüttest elkísérte útjára a Kerékkötő együttes. A négytagú zenekar 1977- ben alakult' — mesélte Puskás Zoltán. — Első hivatalos szereplésük éppen a Szovjetunióban volt mégpedig Ka- linyinban. Azóta bejárták csaknem egész Európát Puskás Zoltán és László beattel kezdett, aztán kedvet kapott a táncházhoz, a népzenéhez. Elsősorban somogyi gyűjtésű dalokat játszanak ; mondták, sokat merítettek Együd Árpád gyűjtéséből. A zenekar további tagjai: Gárdos Lajos, vendégként Körtés József. Egy éve a táncegyütteshez szegődött Farkas Gyöngyi is, ő somogyi népdalokat énekel. Szekeres Ferenc az együttes ügyvezetője. > — Elégedett a sikerrel? — Most a legfőbb feladatunk az új együttes összekovácsolása. Ez az út ebben is sokat segített. Az egy éve újjáalakult BM Kaposvár Tánc- együttes arra törekszik, hogy méltóan folytassa azt a» utat, amit harminc év alatt megtett a csoport. Ebben az évben mindössze huszonöt föllépésünk volt: kevesebb, mint korábban, de több a munka. A Táncsics gimnáziummal és az 512. számú szakmunkásképzővel megállapodást kötöttek, hogy tanulóikból megalakítják aa utánpótlás csoportot, illetve az ifjúsági házban gyermektánc együttest alakítanak, ők alkotják majd az együttesben a harmadik generációt. Táncosaik közül sokon most voltak először külföldön, nagy izgalommal várták az utazást. A színpadon legyőzték a lámpalázat, fegyelmezett és igyekvő magatartásukkal. Ezzel ki is vívták vendéglátóink elismerését. Bízunk abban, hogy november 29-én a hazai közönség előtt is elismerésben lesz része a BM Kaposvár Tánc- együttesnek. Harminrodik születésnapját ugyanis sikeres szereplessel szere mei megünnepelni. Herényi Barna K_ F. l ánytánc. Jelenet a kaposvári táncosok műsorából Nemcsak a fctoőWwak makája fontos hanem a gyermekek fő tevékenysége, a tanulás is. Eredményes végzéséhez nagyrészt ugyanazok a feltételek szükségesek, mmt a mi mutekámJthoz. Vajon biztosítjuk-e ezeket gyermekeinknek? A nyugodt családi légkört, a vitáktól mentes körülményeket? Az otthon jó légköre, á családi elet harmóniája a segítés egyik nagyon, fontos feltétele. Ugyanilyen fontos, hogy jól ismerjük gyermekünk testi, értelmi, akarati és érzelmi sajátosságait. S ezek birtokában elérhető célt tűzzünk eleje a tanulásban, azaz: ne támasszunk elérhetetlen követelményeket. Akár túlbecsüljük, akár lebecsüljük gyermekünket, több káros hatása is lehet. Ha a szülők túlságosan nagyra tartják gyermeküket, önteltség alakulhat ki benne, kis „zseni” lesz. akit nem ismernek el az iskolában. Míg másokon, akiket otthon állandóan korholnak, a kisebbrendűség uralkodhat el; ők gátlásosak lesznek tanulásban, viselkedésben, s még gyengébb eredményeket érnek el. Az átlagos eredményeket elérő, nehezen tanuló gyermeket inkább bátorítsuk, Nevelésről Segítsük a tanulást! biztassuk. Ne a rossz jegyeket hánytorgassuk föl nekik, inkább emlékeztessük a jobb eredményekre, a kis sikerekre! Ez általában lehetséges is, hiszen minden kis- és nagydiák valamelyik tárgy bői képes jobb eredményeket felmutatni. Év közben is elérhető célokat tűzzünk gyermekünk elé, a neki mgefelelő szintű teljesítményt várjuk tőle. Mert hiába kívánjuk a jeles, a jó eredményt az átlagos adottságú tanulótól. S vegyük észre munkájukban a legkisebb javulást is! Ha ezért elismerést kapnak tőlünk, az még szorgalmasabb tanulásra készteti őket. Néha a túlzó szülői követelmények az iskolán kívüli órákban jelentkeznek. Járatják a gyermeket zeneiskolába meg külön nyelvórákra, játékos tornára, balettra — akkor is, ha alig tud megfelelni az iskolai követelményeknek. Többnyire kétségtelenül jó szándékból, mert hadd fejlődjék a gyerek sokoldalúan. Néha meg divatból. Egy ilyen túl terhelt gyerek többet dolgozik, mint egy felnőtt, nincs ideje sem játékra, sem érdeklődésének megfelelő tevékenységekre, sem pihenésire. A túl sok óira másik következménye az lehet, hogy a gyerek szánté megutálja a tanulást, s elhatározza: csak egyszer végezzen, utána soha többé semmit sem tanul. Világszerte tapasztalt jelenség, hogy a tanulók nem pihennek eleget, napi 2—3 órával kevesebbet alszanak, mint amennyi szükséges testi-lelki fejlődésükhöz. Okai között a fent említett túlterhelést éppúgy fölleljük, mint a helytelen napirendet, a rossz szokásokat. Ilyen a tanulás túl késői időben történő kezdése is. Egyrészt az egész nap már elfáradt — ingerekkel telítődött — gyermek nem tud olyan eredményesen tanulni, mint délután, másrészt az estébe, éjszakába nyúló tanulás az alvás rovására megy. S a gyermek más- nsíp almos, fáradt, ezert nem tud megfelelően figyelni az órákon, s nem érti atz új anyagot Otthon nehéz az új anyag megtanulása es a gyakorlati feladatok megoldása, későn tud lefeküdni, elaludni, s mindez később súlyos tünetekhez vezet. Kimerül, különböző panaszai lesznek... A tanulás megszervezesében is segítenünk keU, főleg a kisebb tanulókat A lakásban lehetőleg biztosítsunk külön szobát vagy külön sarkot a tanuláshoz. Azt is ellenőrizzük, hogy megfelelő csendben tanuljanak, ne magnozáss&l, rádiózássá! egybekötve, de a „nagyok” beszélgetése se zavarja őket. Mivel a különböző zajok, figyelemelterelő ingerek mellett nehezebb a tanulás, gyorsabb a kifáradás. Neni\ helyes, ha megállás nélkül tanul a gyermek, kell közben a szünet — úgy, mint az iskolában a tízperc. legjobb, ha egy kicsit mozog is tanulás közben. Az ebéd utáni azonnali tanulást is kerülje a gyermek: az ebéd urán megfelelő időt töltsön játékkal, kikapcsolódással, s csak utana kezdjen tanulni. A termi ás módjára vonatkozó sok tanácsból csak egyet emelünk ki: az értelmes tanulást Az mimdegy, hogy a 'tamilmvakn részekre bontva kezdi-e tanulni vagy először az egészet olvassa el egyszerre, és ismétli, majd utana próbálja felmondani, az a lényeges: minden esetben értse meg, amit tanúi. A tapasztalatok szerint a kétszeri-háromszori elolvasás utáni felmondás a legeredményesebb. Általában arra késztessük gyermekeinket, bogy saját szavaival próbáljak elmondaná a leckét. Persze a kis tanulóknál meg az új tantárgyakat tanulóknál kezdetben még nem kánra egy-egy rész szó szerinti megtanulása — ha előzőleg megértették. De az idősebb diákoknál is szükséges a törvények, szabályok eléggé pontos megtanulása. Minden tanulónál, főleg a gátlásosabbaknál nem. fölösleges íelmomdatni a leckét — vagy a szülőnek, vagy akár magnóra, amelyet visszahallgatva ellenőrizni tud,, s önmaga is javítani hibáit. Ez az eléggé fejletlen beszédkészséget is fejlesztheti. Dr. Szelén di Gábor
