Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

Turisták / az idegenvezető szemével Egyesek gúnyosan szto- riznek állítólagos faragatlan- ságiankrol, tudatlanságunk­ról, türelmetlenségünkről, . mások keseregnek és barbár szokásainkról beszélnek, a legszívesebben darócruhát öltenének, fejükre hamut hintenének és Canossa vára alá zarándokolnának peni- tencia gyanánt így ősszel, a turistaidény végeztével. Nincs az a galamblelkű ta­nár, aki a külföldről hozott történetek alapján akár egy kegyelem kettest is hajlan­dó volna adni magatartás­ból és intelligenciából, ne­künk, magyaroknak. Valóban ennyire hiányos volna utazási kultúránk? Valóban oly sok előítélettel viseltetünk a szomszédos or­szágokban élő népek iránt? Valóban elrohanunk a Wa­wel, az Errnitázs vagy a Barg szépségei mellett, hogy azután annál nagyobb fi­gyelmet, több időt fordíthas­sunk a legelegánsabb cucco­kat, legelnyűhetetlenebb barkácskészleteket és leg­szebben vert ezüstholmikat árusító üzletekre vagy más nemű útitársainkra ? Moldovánné Zalavári An­na, a kaposvári Volán Uta­zási Iroda főelőadója, aki jó­val több mint százszor kí­sért vagy vezetett már hazai csoportokat külföldre s ki­tűnően ismeri szinte egész Európát, fejesé válással res-, gál kérdéseimre. Válaszai­ból kitetszik: a menyasszony korántsem egy milói Vénusz, de nem is willendorfi. Arcán rút vonások elegyednek a gyönyörűekkel. — Tizenkét év tapaszta­latai alapján meggyőződéssel állíthatom; egy szemernyivel sem vagyunk rosszabb tu­risták másoknál. Bulgáriától Franciaországig mindenütt azt láthattam-hallhattam; tisztelnek, becsülnek ben­nünket, még akkor is, ha itt-ott bizony, keveset tud­nak rólunk; lépten-nyomon emlegetik közvetlen, barátsá­gos természetünket, fogé­konyságunkat más népek ér­tékéi iránt. Lengyelország­ban és Bulgáriában valósá­gos legendáriuma van a ma­gyarságnak. Ami a müvelet- lenséggel kapcsolatban ön­magunknak tett szemrehá­nyásokat illeti: nem igaz, hogy közönyösen futunk vagy sétálunk el az építésze­ti, festészeti szépségek mel­lett, igaz viszont, hogy tá­jékozottságunk, elsősorban a kelet-európai országokról, meglehetősen felületes. Per­sze nem bizonyos, hogy eb­ben a turisták a vétkesek- i Jogosan vádolhatjuk vi­szont önmagunkat — ezt igazolják az idegenvezető tapasztalatai — túlzott igé­nyességgel. Általános tünet, hogy turistáink — felnőttek és gyermekek — fitymálják, turkálják a külföldi étter­mekben eléjük tett íogáso­Klubnézőben Diszkótól a külpolitikáig Bármennyire nagyüzem a Nagyatádi Konzervgyár, so­káig még egy kis zug is alig akadt a fiataloknak, hogy időnként összejöjjenek, kú- zösségkovácsolo szándékkal beszélgethessenek, netán va­lamilyen rendezvényt tartsa­nak. Minderről szó esett leg­utóbbi ifjúsági parlamentjü­kön is. Az óhajt, hogy mi­előbb saját otthonra leljenek, már csak azért sem ellenez­ték a vezetők, mert ők is na­gyon jól tudják, hogy a vá­rosban sem találhatnak túl sok, érdeklődésüknek meg­felelő programot a fiatalok. Megszületett a döntés: le­gyen a gyárnak saját klubja. A kérdés sokáig az volt, hogy hol. Elhatározták, hogy át­alakítják az egyik öltözőt. Alig nehány hónap telt el, s április végén már ott lehet­tünk a klubavatón, ahol ígé­retekben, fogadalmakban nem volt hiány. Mi történt azóta? Mi vált valóra az el- képaelésekből; hogyan élnek lehetőségeikkel a konzerv­gyári fiatalok? Horváth Imre, a gyár KISZ-bizottságának titkára:» — Nehéz megmondani, hogy mennyibe került az át­alakítás, hiszen főleg társa­dalmi munkára alapoztunk. Dolgozott mindenki. Belépünk a helyiségbe; bárki megirigyelhetné, ami a szeme elé tárul. Ekkora te­remmel sok művelődési ház sem dicsekedhet. A fölszere­lés: televízió, hifitorony, bár­pult, kényelmes fotelek, a sarokban paravánok. A gyár szakszervezeti bizottságának közreműködésével a dolgo­zók munkáiból rendeztek hobbykiállítást. Van itt fara­gás, kerámia, rppülő- és ha- jómodell, hímzés... — Amióta átadtuk a klu­bot, mindig történt valami — mondja Horváth Imre. — Hol kiállítást, hol gyári fórumot rendezünk, máskor diszkót tartunk, vendégeket hívunk baráti beszélgetésre. Talál­kozzunk holnap délután! — hallom a szíves invitálást. — Vértes Éva, a Magyar Rádió főmunkalársa lesz a vendé­günk ... Délután kettőkor ' an a műszak vállas, lel háromkor érkezein a kapuihoz. Sokan igyekeznek a blokkolóórához, de mégis kevesebben, mint más napokon. A klubban nagyjából százan férnek el, most alig találni üres helyet. Kérdések követnek kérdése­ket. Nem előre megfogalma­zott, kötelességszerű kíván­csiság ez. A gyári munkást ugyanúgy érdekli a világpo­litika, mint a főiskolát vég­zett vezetőt. Horváth Imréék szeretné­nek segíteni a nagyatádi fia­taloknak. Ö maga is tagja a városi KISZ-bizottságnak, is­meri a nehézségeket. Ezért gyakran kölcsönzik — önzet­lenül — klubjukat városi rendezvényekhez: vetélkedő­ket, baráti találkozókat, is­merkedési esteket tartanak itt. De mindenekelőtt a gyá­riak. érdekét szolgálják. N. J. kát, s ' képtelenek tudomásul venni, hogy ahány ház, a.ny- nyi szokás a konyhaművé­szetben is. Gyakran ad okot viselkedéskultúránk felül­vizsgálatára a szálláshelye­ken mutatott magatartá­sunk. A magyar turista ál­talában készséggel elfogadja a közepes színvonalú szállo­dai ellátást Becsben és Mün­chenben, ám nem ritkán fal­háborodik, néha minősíthe­tetlen megnyilatkozásokra ragadtatja magát, ha ugyan­ezt Pozsonyban vagy Buka­restben kapja. Idegennyelvi tudatlanságunk ugyan köz­ismert, mégis fel-íelhördü- lün'k, ha valamelyik szom­szédos országban egy bolti eladó nem ért magyarul, ha nem fogja fel mutogatásunk érteimét, s rögvest messze­menő következtetéseket konstruálunk, ahelyett, hogy utazás előtt megtanulnánk a legfontosabb kifejezéseket az illető nyelven vagy leg­alább magunkkal vinnénk egy zsebszótárt — Egyszóval: erényeink és hibáink fölerősödött formá­ban nyilvánulnak meg a ha­tárokon túl. A türelmes, gondolkodó, művelt embere­ket többnyire feldobja az idegen környezet; szinte habzsolják az élményeket, fittyet hánynak a fogyatékos­ságoknak. Az itthon több­nyire rejtve maradt agresz- szivitás azonban olykor vég­letes megnyilvánulásokba csap át, amint elhagyjuk a határt. Ugyanez vonatkozik a kapzsiságra. Hadd említ­sem itt példaként a Török­országba irányuló „bundatú- rákat”, melyek nem mindig növelik népszerűségünket ott * Boszporusz környékén, hiszen — idehaza talán ke­vesen tudják — a törökök hallatlanul büszkék a „ma­gyar rokonokra”, közös szár­mazásunk ott elfogadott, hirdetett és tanított „tudo­mányos” tetei! S .mit tehet az idegenve­zető a vadhajtások lenyese- getéséért, az előítéletek fel­számolásáért? — Türelmesen és okosan propagálhatja a vendéglátó ország értékeit — mondja a főelőadó. — Magam minden utamra külön készülök, ak­kor is, ha sokadszor fordu­lók meg valahol; hiszen egy­aránt ismernem kell a bol­gár építészet jellemző stílu­sait, a cseh irodalom legki­emelkedőbb alkotásait vagy az osztrák konyha titkait. A rutin, az unalom, a lelkese­dés és lendület nélküli szaj- kótoegyakorlottság az idegen- vezető csődje. Mert embere­ket, népeket, kultúrákat ösz- szekötm. egymás iránt ro- konsaeuvet ébreszteni nem lehet pusztán rutinból. L. A. Stúdió *82 A gyufa amazonok nem harcolnak A fiatalok stúdiójának ez évi tárlatának megnyitása­kor a termeket zsúfolásig megtöltötte a közönség. A ki­állítási anyaggal a szó szoros értelmében agyontömött mű­csarnoki termekben azonban nemcsak a helyhiány miatti összevisszaság, hanem a ka­talógus hiánya is megnehezí­tette a tájékozódást. Pedig ugyancsak szükség lenne rá, s nem csupán az anyag nagy mennyisége, hanem annak sokrétűsége miatt is. Mindenekelőtt szembeötlő, hogy a fiatalok mintha sza- • badulni akarnának a hagyo­mányos kép, szobor, grafika kategória kalodának érzett, szorításából. Mintha leszá­molni készülnének a csakis kiállítási vagy csakis lakás­dekoráció célját szolgáló mű­fajokkal. Magyarázhatjuk ezt azzal a szemléleti változással is, amit az újonnan tömege­sen épült lakások méretei idéznek elő: a használati tár­gyak mellett alig jut hely a „vizuális luxus”-ra, a deko­rációra vagy az elmélyedt, intim szemlélést kfváno alko­tásokra. Ez persze a gondola­ti tartalom hiányában is megírni tatkozik. A tartalom helyét így — talán nem is csodálhatóan — az ötletek, a geggek foglalják el. Az elmélyedés kárára. A fentiek mellett azonban biao- nyára más okok is hozzájá­rulnak a esakisötlet*dntű megvalósításokhoz. A nem­zetközi verseny kényszere, az a kialakult* műkereskedői és publikációs gyakorlat, amely az újdonságot helyezi előtér­be, s az mari termetes analó­Sánfha András műve: A látogató. (Tóth István fotffl MTI — Km gíájóra kényszeríti a művészi „termelést". Ki világjelenség. Az mfor- mációk hihetetlen méretben özönlenek hozzánk m, és ezekből kiszűrni a lényegest, a fontosat, az igaaat olyan •UCS SAMO» — Nem — pirult el Kal­már Imre, s" ebből tudta Ta­más, hogy a fiúnak min­denről tudomása van. Ta­lán azért is szánta rá ma­gát a vallomásra. Beszél­nek róla és Emmikéről a faluban. Lehet, hogy Ernmi- ke is meghallja majd. hogy mi az igazság az aggteleki ügy-ben, és visszajön hozzá. Mintha mi sem történt vol­na, beállít egv nap nagy csomaggal: „Jó színben vagy, drágám! Nem volt unalmas nélkülem? Hej, de sókat gondoltam rád! Hal­lottad már, hogy Győrbe megyünk? Annyira örü­lök...” Emmi azonban nem Jött az öreg Kerepesi sem érke­zett meg a bútorokért. Kal­már Imre jó híre fölvilla­nyozta a tanárt. — Rád van írva. hogy va- tomi szokatlan öröm ért —• mondta neki az igazgató, aki Emir”;» (ú vornan ól" ismét gyakrabban invitá vacsorára. — Az asszon ▼ írt talán? Visszajön, ugye? Gondoltam én azt. — Nem tőle jött hir. Tisz­tázódott az aggteleki eset. Nem vádolhatnak többé mulasztással, és emiatt nagy kő esett le a szívemről. Ügy hírlik, hogy rehabilitálnak. Nem érkezett még az isko­lához semmi hivatalos irat? — Barátom, ha te azt vá­rod, akkor hónapokig kell várnod. Lassú az adminiszt­ráció. Hanem, ha érdekel, akkor vágj neki magad, járd végig a fórumokat, most már verekedd ki magadnak az igazságot — Ehhez nincs kedvem — legyintett Tamás. — Kár a faradságért. És nem is olyan nagyon érdekel már az igazság, elég ha én tu­dom, minek arról hivatalos papír? — Mer* iwmapság esőik a hivatalos, pecsétes papírnak úisznek. Olyan • világot érünk::: «Mg volt a szó is... — Engem nem érdeket a papír. Ha küldenek; külde­nek, ha nem, hát majd meg­leszek valahogy anélkül. Egyéb gondom is van. Át­kozottul balszerencsés flotas vagyok. Az igazgató Igyekezett be­le lelket verni, a felesége, Ágnes asszony is vigasztal­ta: — Egy év múlva már azt is elfelejti, hol van Tóvár! A nevünk se jut eszébe. Fel a fejjel, fiatal barátom! Irigylem magát Ég szedjen még abból a paprikásból. Savanyút nem kér hozzá?.. Egy augusztusi nap a hi- . vatalos papír is megérke­zett a minisztériumból, majd a Győr-Sopron megyei tanácstól újabb papír, amelyben felszólították, hogy ismét nyújtsa be pá­lyázati kérelmét, mert úgy döntöttek a felettesei, hogy megkapja az állást. ősszel ott kezdheti a tanítást. — Sajnálom — mondta szomorúan az igazgató. — Nagyon megszerettük. Most már nem lesz soha titkára a népfrontnak? Pedig, ha maradsz, egészen biztosan a vízvezetékcsöveket is lefek­tetjük Tóváron; Az Igazgató Irta meg a kérvény* az iskola írógé­pé*. — Add Bű ajánlva, ne­hogy elkallódja...... Tamás zsebében a levél­lel fütyörészve ment haza. Ma nem adja föl. Majd hol­nap. Vagy a jövő héten. Most már olyan mindegy. Várt valamire. Hogy Bn mike visszajöjjön? Bramifca azonban nem jött, leméi »e érkezett tőle, üzenetet se kapott, «eért vé­gül is elhatározta, hogy mégis elküldi a kérvényt. Nehogy kifusson az időből s azt mondják, hogy egy újabb évet kell várnia. Ki­bírna még itt egy évet? Ha belegondol, nem is volt olyan rossz Tó váron; el tudna itt élni élete vé­géig. Szép a vidék, barát­ságosak az emberek. Eszébe jutott a víz, az ér, a Körös, a fűzesek, az öreg halász és Kiállton Kelemenék. Ma­ria. NE lenne, ha elmenne hozzá? Illene elbúcsúzni tőle. A kutyát sem viheti magával Győrbe, Jancsi gondját viselné, míg gazdát nem talál neki. /rn/i/frt/íi/L' \ feladat, amely a mér kiala­kult személyiségeket is tú­lontúl nagy terhelésnek veti alá. Hát még azokat a mű­vészeket, akik most teszik el­ső, tapogatod zó lépéseidet, A kiállított anyag azonban arról is tanúskodik, hogy so­kan valamilyen közösségi művészet felé keresnek ki­utat: plakátokkal, térdekorá­ciókkal, és — tegyük hozzá — az utóbbi kategóriában az­zal a kísérlettel, hogy müal- kotás-nak igyekezzenek fel­tüntetni olyan vizuális-tér­beli megoldásokat, amelyek a belsótér-alakítás fogalmába esnek. A művészek egyébként a szélsőségeken keresik a mon­danivaló lehetőségeit. Az új­naturalizmust az amerikai retustechnikával föl nagyított fotó ugyanúgy képviseli, mint az élő modellről lenyomatét készítő szobrászat, a másik oldalon az olyan — egyéb­ként szépen megvalósított ab­sztrakt kép, mint Soós Tamás tisztelgése Jajda Júlia emlé­ke előtt. Rövid vázlatom címét egy tér-fény kompozíciótól köl­csönöztem: Gyufa amazonok harca. Csakhogy a vetítóbe- rendezés nem működik. Ezt akár jelképesnek is tekint­hetjük. Bojár Iván

Next

/
Thumbnails
Contents